Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-08 / 6. szám
*• Hallgató történelem... Látogatás a megyei levéltárban A volt megyeházát — ma * megyei tanács székháza — Mária Terézia parancsára emelték a börtönépülettel együtt. A rebellisek és bűnözők volt kényszerlakhelye 1927 óta akkor készült el • mostani megyei börtön — az egri városi, majd a megyei levéltár otthona. A folyosókról ajtók nyílnak, bár- hová| lép be a látogató, mindenütt elsárgult iratcsomóktól roskadozó polcsorokra talál. Minden köteg híradás ti elrmilt évszázadok mindennapjairól, emberi gondokról, viszálykodásokról. Hallgató történelem a több mint huszonnyolc kilométer hosszúságban sorakozó polcokon. Hallgató történelem, ám a néma akták, oklevelek, ügyiratok mindjárt beszedesse válnak, ha értő tolmács fogja vallatása őket. tak. A témák? Legtöbb esetben az egyes községek történetére vonatkozó anyagaidat keresik vagy a legújabb kor, a Tanácsköztársaság és a felszabadulás utáni időszak dokumentumait kutatják. Nemcsak kutató, búvárkodó emberek keresnek fel bennünket, hanem egyéb ügyfelek is: jönnek s vagy az SZTK vagy az illetményhi- vatal kérésére igazolást várnak szolgálati idejükről, képzettségükről. Tevékenységünk Így máról holnapra kamatozó, gyakorlati jellegű munka is. Aggasztó a helyhiány Amíg az anyag összegyűlt Ehhez kértük kalauzul dr. Soós Imrét, a levéltár tudós igazgatóját. Tájékoztatása nyomán 'visszaperegnek a századok. Hol és hogy is kezdődött? Az első oklevél 1245-ből való, alig néhány évvel a tatárjárás utánról. IV. Béla, második honalapító királyunk a mai Tisza- palkonya közelében adományozott birtokot egy bátor lovagjának, aki hősiesen védte a tatárok támadásától a bélapátfalvi risztére la monostort. Értékes, ma már ritkaságszámba menő oklevél, de majd ilyen történeti rangja van a többinek is: különösképp a mohácsi nemzeti katasztrófáig kiállított mintegy 1000 középkori oklevélnek és egyéb ügyiratnak. Ezek az egri székesfőkápta- lan magánirattárából kerültek a levéltár tulajdonába a hatvanas évek elején. Ez az anyag azért is érdekes, hiszen az egri káptalan, mint hiteles hely már III. Béla királyunk uralkodása alatt működött az egri várban. A t XIV—XV. században mükö-J; dési küre kiterjedt Pest, $ Nógrád, Heves—Szolnok, | Borsod, Gömör, Abaúj, < Zemplén, Sáros, Ung, Uga-J esa, Máramaros, Bereg, Sza-| bölcs, Szatmár, Kraszna és ? Bihar vármegyék területére. A gazdag anyagot, amely fel- vllágosítást nyújt a birtok-;; megoszlási, tulajdonjogi és | osztályviszonyokkal. peres l ügyekkel kapcsolatos ktrdé- r sekről, 1725 óta nem érte károsodás. 1620 körül létesült Heves ? és Külső-Szolnok varmegyék levéltára. A török uralom i> Idején a nótárius Fülek vá-r rában — itt volt a megye i központja — kezelte a mint- egy három ládányi iratanya-1 , got. A megyei levéltárban j> található még Gyöngyös és t Eger város számos szenzáci-1 ót rejtegető levéltári anyaga f Is. A közpkornál és a török f időknél sokkal gazdagabb £ kínálattal várja a búvárka-£ dókat az újkori anyag. Kutatók, tanárok, ~ diákok A beszélgetés során elő- g kerül az a pontos kimuta- Z tás, amely a búvárkodókról z készült az év végén. Ki bír-g hatja szóra az elmúlt szá- Z zadokat? Bárki, akit vonz a ' múlt, aki vagy feldolgozni | vagy megszívlelni akarja az j árulkodó iratok tanulságait. j _ Januártól decemberig 53 :> é rdeklődő keresett meg ben- nünket. Nem túl nagy lét- r szám,' ám sokkal beszéde- ’> sebb a statisztika, ha azt is hozzáfűzzük ehhez, hogy 500 ?. alkalommal kopogtattok, s f majd ennyi téma iránt tuda- t kolództak. Megnyugtató, hogy r a kutatók a közép- és álta- i lános iskolai tanárok mel- lett szép számmal jöttek és ? jönnek a középiskolai diá-1 kok. Nem egy esetben szak-| munkástanulók is kopogtat-1 __________________f O ttjártunkkor év vége lévén, nemcsak a számvetésről, hanem a tervekről is szó esett. Bőven akadt jegy eznivaló: — A Levéltári Igazgatóság kezdeményezésére megkezdjük a reformkori megyei követi utasítások és követjelentések feldolgozását. Felkutatjuk az Európán kívüli fejlődő népek történetének levéltárunkban esetleg előforduló forrásanyagát. E munkálatokat az UNESCO kezdeményezte, s a Levéltári Igazgatóság írta elő. Évek óta foglalkozom községtörténeti anyaggyűjtéssel, a megye községeinek átfogó történetét szeretném megírni. Ezt a munkát folytatom jövőre, valamint részt veszek a különböző évfordulók még fel nem tárt forrásanyagának gyűjtésében, s kutatom a Heves megyei jobbágyfelszabadítás 1848-as emlékeit. A tervektől már csak egy lépés a gond. Ebben sincs hiány a megyei levéltárban. — Egyre komolyabb gondot jelent a helyhiány. Az r»oa-es teveitari törvény eio- írja, hogy minden történet értékű forrásanyagot gyűjt- sünk. Elvileg nagyon helye! ez, hiszen a. stafétaváltt nemzedék kutatói csak ígj tudnak megközelítően teljei képet alkotni történelemmí formálódó hétköznapjainkról. Azt is csak örömmel lehet üdvözölni, hogy 1972 január elsejétől a levéltár: törvény az irattárakra ii vonatkozik: az üzemeknek termelőszövetkezeteknek, ÁFÉSZ-eknek fel kell térképezniük irattári anyagukat iratkezelési szabályzatot kell készíteniük. Ezt mi hagyjuk jóvá, mi ellenőrizzük a feldolgozás szakszerűségét, s nekünk kell majd elhelyezni évek múltán a helyszínen már nem tárolható történeti értékű anyagot. Ez is okos rendelkezés, persze csak elvileg. S mindjárt azzal folytatja, hogy a gyakorlat egészen másként fest. Már a jelenleg tárolt anyag is alig fér el, egyelőre elképzelhetetlen újabb küldemények fogadása. Mi akkor a megoldás? — A petőfibányai példát említeném. Ott a tröszt vállalta. hogy korszerű irattárat létesít, 8 a házi levéltár kezelésére szakembert fogad. A mi dolgunk csak a távgondozás, az ellenőrzés. Ha minden vállalat és üzem így gondolkodna, akkor nem veszne el olyan sok történeti értékű forrás. ★ Távozóban benézek egykét terembe, mindenütt gonddal« rendben tartott Irat- kötegek. Századok történetéről valianának, ha mind több yallatójuk akadna... Vizsgázik 80 szer egyetemista — feleltet a komputer HAZÁNK 74 felsőoktatási intézményében, a nappali, az esti és a levelező tagozatokon együttvéve több mint 80 000 egyetemista, főiskolás kollokvál, szigorlatozik. A most folyó félévi vizsgák során a nappali tagozaton csaknem 54 000, az estin, 8000-en, a levelezőn 18 000-nél is többen adnak számot felkészültségükről az új vizsgaszabályzat előírásai szerint. Az örvényben levő tanulmányi és vizsgaszabályzat csupán .keretjellegű”: az egyes egyetemeken, főiskolákon a helyi sajátosságokhoz, igényekhez, feladatokhoz igazítottak a részletes előírásokat. Ennek megfelelően tartalmi és formai vonatkozásban egyaránt sokszínű képet mutat az intézmények vizsgáztatási rendje. A Budapesti Műszaki Egyetemen például az új vizsgarend lehetővé teszi, hogy már a félév utolsó tanítási hetén is vizsgázhassanak a mérnök jelöltek, így az országban elsőként itt kezdte meg számadását még december derekán több mint 11 000 mérnökjelölt —, köztük hét és fél ezer nappali tagozatos műegyetemi hallgató. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem több mint hat és fél. ezer hallgatója február 7-ig vizsgázik. Itt a vizsgaidőszak egységes, A MŰEGYETEM villamosmérnöki karán évről évre alkalmazzák az oktatógépekkel való koUokváltatást. De kísérletképpen számítógépek segítségével vizsgázott néhány ötödéves vegyészmérnök-hallgató is, a Veszprémi Vegyipari Egyetemen. Ltt a jól összeválogatott kérdéseket telexgépen írásban kapták meg a hallgatók, s az ugyanígy közölt válaszvariánsok közül kell a helyeset kiválasztaniuk. (MTI) Gyomorrontás — Mi bajod? — Elrontottam a gyomromat. — Miért nem vigyáztál? Szeme szikrát vet, arca kigyullad, felugrik a székiről. — Jó pofa vagy! Lehet Itt egyáltalán' vigyázni? Itt voltak rakáson az ünnepek, úgyszólván egymás hegyen-hátán. , Az ember folyton csak eszik, meg eszik... A halk szavú, szerény kis asszony szólni próbál: — Ugyan, Dönci! Hagyd már az egészet! Elvégre túl vagyunk rajta ... — Hagyd már, hagyd! Te csak ezt és ennyit tudsz mondani. De amikor enni kellett, akkor egyebet sem hallottam: i • — Egyél, Döncikém! Egyél csak, apukám! Nézd ezt a véres hurkát, milyen gusztusos, figyeld csak ezt a bejglit, hogyan mosolyog rád ... Az asszony reménytelenül fordul felém, — Ne vegye rossz néven. D öncinek ez a természete. Ünnepek előtt egyebet sem hallok: Kisfiam, ne dolgozz annyit! Feküdj le korábban! Az ünnep nem arra való, hogy kikészülj a munkában... Az ünnep reggelén ugyanakkor megkérdezi: — Mondd, drágám! Mindennel kész vagy? Nem vallunk szégyent vendégeink előtt? Ugye, szépen sikerült a bejgli? Dönci dühösen csapkod, italt, poharakat hoz elő. — Utálom az ünnepeket! Az ember csak ül, eszik és rendszerint elrontja a gyomrát. Két hétig olyan a szájam széle, mintha kiharapdáilták volna... Kedves, még nem túl idős néni kerül elő a konyháiból. — Ne mondj semmit, fiacskám! Ki merne neked szólni olyankor, amikor jó étvággyal eszel? Emlékszel a töltött káposztára? Karácsonykor mennyire kértelek: Döncikém! Csak óvatosan. Sok lesz a három töltelék... Majd lenyeltél engem a káposzta helyett. — Gyere, ülj le! Hagyjuk a fenébe ezeket az asszonyokat! Szól nekik valamit az ember és mindjárt felhúzzák az orrukat. A kritikát nem birják. Mi lenne ezekkel olyan: munkahelyen, mint az enyém, ahol a főnök szinte naponta beolvas az embernek? A fiatalasszony is leül közénk. Látszik rajta, hogy jólesik a néhány perc pihenés. — Ne ülj le, fiacskám! Elvégre te háziasszony vagy és vendég van a háznál. Menj csak, és süssetek gyorsan anyukával egy kis kolbászt! Szabadkozni próbálok. — Csak semmi ellenszél, pajtás! Friss kolbász. Érted? Mindjárt készen lesz A „lányok” közrekapják és ennyi az egész. — De Döncikém! Fél óra múlva már vacsorázunk. A harminc centis kolbászból húszat Dönci eszik meg. Még be sem fejezi az evést, amikor a nagymama kérés nélkül máris hozza a szódabikarbónát: — Tudja, szegény Dönctkómnek mostanában nem bírja a gyomra a kolbászt... Szalay István A TOPUTÍTO REJTtlYfc (11.) Ä titok magyar epilógusa OMMmM 1972. január 8., szombat magyar festmény van elrejtve, melyeket még a Magyarországot megszálló náci hadigépezettel érkezett SS- alakulatok raboltak el! Kitudódott. hogy ezen magyar nemzeti kincshez tartozó képek elrablásáért is Kurt Bücher, a hajdani SS magas rangú tisztje a felelős, aki ma is bérsen él Brémában, mint dúsgazdag terménykereskedő. A rablásban főcin- kosa az az Otto Winkelmann SS-rendőrtábornok volt, aki a megszállás során mindennemű fasiszta megtorlást és rendőri akciót irányított. Winkelmann úr egyébként ma ugyancsak háborítatlanul éli a jómódú nyugatnémet polgárok életét, — több ezer márkányi nyugdíjából. Riegel elmeséte még' azt is, hogy biztos tudomása szerint, a Bacher és Winkelmann parancsnoksága alá tartozó SS-alakulatok által Magyarországról elhurcolt értékekből, a háború után, — többek között, — tt „Spielbanken” részvénytársaságot alapították a Német Szövetségi Köztársaság területén. .. Riegel sajtókonferenciája viharos visszhangot keltett az európai újságírók körében. A nagy felháborodás végül is szólásra késztette az osztrák belügyminisztérium jelen Volt képviselőiét Is: — „Az osztrák hatóságoknak tudomása van az ügyről. A képeket szám szerint llSO-et katalogizálták, megőrzésükről gondoskodtok. Jövendő sorsukról évek óta folynak a tárgyalások a ma- nvar kor'-'r',unval e-ért nem került mAg sor a visszaszol- gá1tatá^ukra.. .” De Riegel űr nem sokáig örülhetett erkölcsi sikerének, mert a sajtókonferencia után a rendőrség detek- tívjei hajnalig tartó kihallgatásnak vetették alá. Majd pedig azonnali hatállyal kiutasították Ausztria területéről! Mondj igazat, betörik a kából összetákolt ajtó zárja el a külvilágtól!... Az Európa minden sarkából összeverődött újságírók óriási port vertek a botrány hallatára úgy, hogy az osztrák hatóságok arra kényszerültek, hogy bemutassák ne- . kik a kritikus „bányákép~ tár"-ruLk legalább egy részét. A polgári Neues Österreich kesernyés szájízzel arról írt. hogy ezernél több ott heverő értékes festmény közül csupán 300-at mutattak be az újságíróknak! Az Express cikkéből pedig megtudjuk, hogy „ez volt az első alkalom, amikor a közvélemény képviselőit végre beengedték abba a s'óbáTRAUN-TÓ . . ALT-AUSSEE (WILHELM HÖTTL RADSADT (OTTO SKORZENY.SS) A „birodalmi fontosságú” titokzatos rakománnyal terhelt SS-autókonvoj útvonala. terhelt nyába, ahol a náci hatalom birtokosainak egész Európából összerabolt értékeit annak idején rejtegették.” A kommunista Volksstimme arról számolt be, hogy a nyugatnémet Riegel nyilatkozata hallatlanul felidegesítette az illetékes osztrák köröket. „AZ OSZTRÁK KORMÁNY, — írta, — AZ SS ÁLTAL ELRABOLT ÉRTÉKEKET ZSAROLÁSRA KÍVÁNJA FELHASZNÁLNI. .. A képek azért nem kerültek vissza Magyarországra, mert az osztrák kormány, a két állam vagyonjogi tárgyalásainak körébe vonta ezeket az értékeket, holott erre az idevonatkozó nemzetközi szerződés értelmében semmi jogalapja nincs!” A közvélemény egészséges felháborodása végül is arra bírta rá az osztrákokat, hogy 1963. novemberében 135 értékes festményt visszaadtak hazánknak. Két kép a budapesti Szépművészeti Múzeumba, 133 pedig a győri múzeum képtárába került, ahonnan a német fasiszták 1944-ben elrabolták azokat. 1151 darab festmény még napjainkban is ott hever az alt-ausseei elhagyatott sóbánya tárnáinak mélyén, melyeket hasonlóan a nácik hurcoltak el Magyarországból. A képek között értékes Benczúr- és Szinyei-Merse- képek is találhatók, Azzal az indoklással nem hajlandók visszaszolgáltatni az osztrák hatóságok e képeket, mivel e műkincseket magánszemélyektől rabolták el a nádk, és így nem igazolható személy szerinti tulajdonjoguk. Arra a nevet* séges érvre hivatkoznak, hogy ha később esetleg eredeti tulajdonosaik jelentkeznének, akkor nem tudják majd jogos igényeiket kielégíteni. .. A meztelen igazság viszont az, hogy idáig még egyetlen személy sem jelentkezett elhurcolt értékeiért, — mert végzett velük a fasiszta brutalitás. így tehát a képeket a magyar államnak kellene kiszolgáltatni!. .. A legendás Toplitz-ió, még leg. idásabb rejtélyének váratlan epilógusa nekünk magyaroknak azért mégis annyi elégtételt adott, hogy elrabolt milliós értékeink «közül legalább néhány műkincsünket hazaparancsolta a felháborodott közvélemény szava. f fejed, — még a semleges J Ausztriában is! A szenzációs hír nyomán i az európai újságírók elmentek a hirhedt alt-ausseei régi sóbányához, ahol megdöb- » benéssel látták, hogy a becses műkincseket rejtő üreget csupán egy nyers desz11. (Befejező rész) A legváratlanabb pillanatban bekövetkezett botrányos kudarc meghiúsította, hogy szemtől szembe lássuk és megösmerjük a Toplitz-tó titkát. A toplitzi rejtélyt, melyet dokumentumok alapján, szü-' letése pillanatától kezdve, kacskaringós útvesztőinek labirintusán nyomon követtünk, s már-már szinte a kezünk között éreztünk, s lelki szemeink előtt láttunk, a svájci bankházak széfjeinek; trezorjainak és betétjeinek feneketlen gyomrú, falánk Molochja az utolsó pillanatban örökre elnyelte — „banktitok" címén... De mégis, joggal, ú^y hisszük, hogy „az évszázad rejtélye” eddig merőben ismeretlen oldalról villantott leleplező fényt a fasiszta fenevadra és cinkosaira. A krimibe illő titok nyomozása során jó néhányszor került szóba Magyarország is. De ki hinné, hogy a misztikusnak tűnő rejtély kutatása, végül is váratlan magyar eredményt hozott?... ★ 1963. október utolján, amikor. — mint már hallottuk, — az osztrák hatóságok maguk vették kezükbe a tavacska mélyének kutatását, a szomszédos Alt-Ausseeben, a nyugat-németországi Karl- Heinz Riegel sajtókonferen- ciára hívta meg az összese- reglett európai újságírókat. Mikor a szálló halijában . már összegyűlt a sok-sok ri- ; porter, még egyikük sem sejtet te, hogy miről lesz szó... Riegel elmondotta, hogy a Toplitz-tó közvetlen szomszédságában, az alt-ausseei elhagyott réni sóbánya mélyén ezernél több értékes
