Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-07 / 5. szám

Az UNESCO kezdeményezésére 1972, nemzetközi könyvár A KÖNYV iránti érdeklő­dés az utóbbi évtizedekben világszerte rohamosan növe­kedett, olyannyira, hogy a folyvást terebélyesedő könyv­kiadás sem tud az igények­kel lépést tartani. Ügy is le­hetne fogalmazni, hogy a könyv a modem ember éle­tének nélkülözhetetlen tarto­zékává lett. Helytelen lenne azonban ezt a tempót, ezt az egyre fokozódó érdeklődést kizárólag elégedettséggel nyugtázni, hiszen a kétségte­len eredmények mellett bő­ven akadnak gondok is. A könyvek még ma sem váltak annyira közkinccsé, mint ar­ra szükség lenne. Vizsgálatok sora bizonyítja — a fejlett országokban is így van —, hogy a népesség nagyobb százalékát alkotják azok, akik nem. olvasnak. Nem­egyszer a könyvbarátok pa­naszkodnak arról, hogy alig adódik idejük olvasásra, so­kan az olvasást kizárólag csak szórakozásnak tekintik, 3 igényeik színvonala meg­lehetősen alacsopy. A könyv­piac vegyes művészi értékű újdonságok sorát kínálja, eb­ből a könyvzuhatagból nem könnyű választani annak, aki csak ismerkedik a könyvvel, olykor az első csalódás visz- szariasztja. elveszi a kedvét az olvasástól. Világszerte szükség van a könyv értő propagálására, az olvasók számának növelésé­re, illetve az ezt elősegítő könyvpolitika kialakítására, mert a könyv nemcsak szó­rakoztató. nemcsak a műve­lődés, hanem az emberfor­málás leghatékonyabb esz­köze. A nemzetközi társadalmi szervek képviselőd egyönte­tűen sürgették a nemzetközi könyv év szervezését. Felhí­vásukra az UNESCO-köz- gyűlés 1970. novemberében tartott tizenhatodik üléssza-; kán az 1972-es évet nemzet-1 közi könyvévvé nyilvánítót- to. •" Mi a nagyszabású, világ- 1 méretű rendezvénysorozat ; célja? Elsődlegesen az. hogy > ismételten, az eddigieknél i sokkal hatásosabban felhívja “ a figyelmet a könyv társa­dalmi fejlődésben betöltött szerevére. A tevékenység négy iő téma köré csoporto­sul. Ezeket így lehetne ösz- szegezni: ösztönözni a könyv­írást és fordítást, fejleszteni a könyvkiadást és könyvter­jesztést és a könyvtárakat, növelni az olvasói igényt, fo­kozni a könyv jelentőségét az oktatásban, a nemzetközi egyetértés és a békés koope­ráció szolgálatában. A LEGTÖBB tágállamban már megtörténtek az első intézkedések mind a nem­zetközi könyvév iránti ér­deklődés növelésére, mind a sokrétű program kidolgozásá­ra. / , Megyénkben is gazdag programot, rendezvénysoro­zatot ígér a könyvév. Ma Betű és könyv címmel kamaráki állítás nyílik a Megyei Könyvtár előcsarnor kában. A látogató megismer­kedhet az írás kialakulásá­nak leglényegesebb mozza­nataival, a vitrinekben lát- latja a magyar könyvkiadás ritkaságait a XVI .századtól napjainkig. Az év során nyí­lik meg a Gárdonyi Géza emlékére rendezett kiállítás, amely a nagy Író életének főbb szakaszait tárja a láto­gató elé képekben. Ismerte­ti egyúttal könyveink több nyelven megjelent kiadásait is. Nem lesz hiány a nemzet­közi könyvév tiszteletére megjelenő kiadványokban sem. Ezeket a könyvtár ren­dezi sajtó alá. Megyénkből egyre többen utaznak a test­véri Csuvas ASZSZK-ba. őket és a megye lakosságát egy­aránt érdekli majd Juhma csuvas író Csuvasia című útirajza. A kiadvány érde­kessége az is, hogy függe­lékként precíz bibliográfiát is közöl a testvéri köztársa­sággal kapcsolatos irodalom' ról, elősegítve ezzel a pon­tosabb tájékozódást. A XVI. dániai ex libris kongresszus emlékére jelenik meg szeptemberben a mai gyár ex libris irodalom bib­liográfiája, útmutatót nyújt­va a kjsgrafika barátainak. Nagy segítséget jelent majd a sajtótörténet kutatóinak és a történészeknek a Heves megye sajtóbibliográfiája cí­mű kiadvány is, amely 1837- től 1970-ig dolgozza fel a megyei sajtóanyagot, fényt derítve számos kultúrtörté­neti érdekességre. A kiad­vány a Megyei Könyvtár ka­talógusszerkesztő csoportjá­nak munkája. Két könyvtári munkatárs nagyobb lélegzetű tanulmányt készített a nem­zetközi könyvév alkalmából. Dr. Sípos Istvánná A peda­gógiai alapkönyvtár társadal­mi hasznossága, Rátkai Ist­ván Tenk közművelődése cí­men írt elemző munkát. A TIT Heves megyei Szer­vezetével közösen rendezik meg az év második felében a könyvtári napokat. Meg­alakítják a Magyar Könyv­barátok Egyesületének He­ves megyei csoportját, elem­zik a könyv szerepét az if­júság nevelésében, vizsgál­ják a könyvtár és az iskolák együttműködésének lehetősé­geit. , A NEMZETKÖZI könyvév keretében új könyvtárral is gyarapszik a megyei hálózat: korszerű iskolai könyvtár lé­tesül, mintegy ötezer kötettel a gyöngyösi szakközépisko­lában, községi könyvtárakat avatnak Halniajugrán. és Ap- con. (pécsi) Tizenhárom januári j átékf ilm-ú j donság Tizenhárom játékfilm-új­donság szerepel a hazai mo­zik januári műsorán. Az esztendő első magyar premi­erjét, A jelenidőt január 13- tól vetítik a mozik. Bacsó Péter filmje a mai munkás­életet idézi. Ugyancsak ma­gyar alkotás Bácskai Lautó István szatírája, a „Nyúlok a ruhatárban”. A szovjet filmgyártást ‘a „Felszabadítás” című mo­numentális sorozat harmadik része, „A főcsapás iránya” képviseli a januári prog­ramban. Leonyid Makari- csev „Furcsa zálogtárgy” cí­mű alkotása két kisfiú, két jó barát álmodozását idézi. A harmadik szovjet film grúz alkotók munkája, cí­me „Csermen”. A baráti országok továb­bi filmtermésének sorából kiemelkedik az NDK-alko­tók „Hoffman meséi” című színes filmje, színes jugo­szláv film a „Szomjazók”. Dimitrier Oszmanli alkotá­sa egy koldusszegény mace­dóniai falucska lakóinak sorsát eleveníti meg. A nép­szerű betyárkapitány, An- ghel újabb kalandjait lát­hatják a nézők a román so­rozat legújabb filmjében, melynek ríme: „Ralit her­cegnő hozománya”. Dennis Hopper és Peter Fonda írta, s ők játsszák a főszerepét is a „Szelíd mo­torosok” című színes ame­rikai alkotásnak, amely a tengerentúli kontinens fia­taljainak mai társadalmi drámája. Ugyancsak ame­rikai filmösszeállítás a „Stan és Pan meg a hölgyek”. Az összeállítás öt, Laurel Stan­ley és Olivier Hardy főszer replésével készült burlesz- ket tartalmaz. Louis de Fu­nes és Olivier de Fune* játsszák a főszerepét a „Lá­nyok pórázon" című fran­cia—olasz filmvígjátéknaik. „A bádogváros lakói” című francia film rendezője Ah Ghalem. A januári rövidfilm-be- mutatók sorából kiemelke­dik Kollányi Ágoston alko­tása, a „Beszélgetés a szá­mokról” című népszerű tu­dományos film, amely átte­kintést ad a számok törté­netéről. Ugyancsak január­ban mutatják be a mozik „Az ókori Egyiptom művé­szete” első részét. György István sorozata az ősrégi kultúrával ismertet meg. Az „Elvárások 1971" azokról a magányos emberekről be­szél, akik társválasztásuk­hoz igénybe vették a „Négy’ évszak” házastárs-kereső szolgálatot. (MTI) Könyv «pi általános iskoláiról A megyei tanács vb mű­velődésügyi osztályának ki­adásában a közelmúltban jelent meg Bógyi Kálmán­nak, a művelődésügyi osz­tály főelőadójának könyve Az általános iskolák fejlő­dése Heves megyében cím­mel. A munka az 1945-től 1970-ig terjedő időszak anyagát öleli fel, érzékelteti azt a fejlődést, amelyet az oktatásügy megyei viszony­latban 25 év alatt megtett. Levéltári kutatások alapján mutatja be az 1945-ös hely­zetet, utalva a Horthy-rend iskolapolitikájának alapvető hibáira, a tantermi és tan­eszköz-ellátás alapvető gond­jaira. ___ Pontos statisztikai adatok alapján mutatja be a 25 év alatti fejlődés jellemző je­gyeit: új iskolák létesítését, a gyarapodó tanszer, tan­eszköz, szertári ellátás és a szakrendszerű oktatás mind általánosabbá válását. A hiánypótló munka eré­nye az, hogy a 25 év ered- ményei mellett utal a ma is jelentkező és gondot okozó hiányosságokra. Külön feje­zet foglalkozik a negyedik ötéves terv fejlesztési célki­tűzéseivel: a tanterembőví­téssel, a napköziotthon-há- . lózat szélesítésével és a di­ákotthon-építéssel. A szerző ezzel a munká­jával a hazánk felszabadu­lásának 25. évfordulója al­kalmából a Heves és Nóg- rád megyék művelődésügyi osztályai, szakszervezeti me­gyebizottságai és a Magyar Pedagógiai Társaság Heves— Nógrád megyei tagozata ál­tal közösen meghirdetett pályázaton első díjat nyert. Kevésbé ismert, Petőfivel kapcsolatos okmányok kerültek elő A TttPtTOTO RORItí Höttl úr ködösíteni próbál let-európai országoknak e te­kintélyes valuta- és arany- készleteket kiszolgáltatni, hogy azzal se segítse gazda­sági életük megerősödését! így azután, a szerencsétlen véget ért üldözöttek névte­Petőfi Sándor születésé­nek közelgő évfordulója al-" kaiméból a Békés megyei íj Állami Levéltárban kutató-1 munkát folytattak. Ennek | során több, eddig kevéssé { ismert, Petőfivel kapcsola- > tos okmány került elő. Töb- t bek között megtalálták a £ nagyváradi főispán 1851-ben kelt levelét, amelyben köz­li : Nagyváradon Petőfitől származó, Ausztriát gúnyoló verseket terjesztenek. A kör­levél elrendeli a versek el­kobzását és ' a terjesztők le­tartóztatását. Előkerült a kondorost községi jelentés 1880-ból, amely hírül adja Petőfi Ist­ván halálát, aki a szabad­ságharc leverése után négy évet raboskodott, börtönből való szabadulásától halálá­ig a Kondoros melletti Geiszt-uradalomban töltött be gazdatiszti tisztséget. Ugyancsak Békés megyé­ben, a szarvasi gimnázi, umban tanult 1865—86-ban a költő hányatott életű fia, Petőfi Zoltán. Előkerült gimnáziumi törzslapja és a jelentés arról, hogy az isko­lát önként hagyta el. Több levél Petőfi Zoltán anyagi gondjairól tanúskodik. A Toplitz-tó titka nem egyéb tehát, mint a svájci bankok széfjeinek, trezorjai­nak biztonsági zárjait, „Szé- zám, nyílj ki!” varázsszóként megnyitó titkos lista, melyet a tó mélyébe süllyesztett víz­hatlan fémtartályok rejtenek magukban. •De érdemes elgondolkodni azon is, hogy a tavacska mel­lett tevékenykedett haditen­gerészeti kísérleti állomás egy volt munkatársa elmon­dotta, hogy a tengeralattjá­róról kilőhető, messzehordó rakéták addig lefolytatott kí­sérleteire vonatkozó doku­mentációs anyagot is süly- lyesztettek a tóba, biztonsá­gosan vízhatlan fémtokban. — Bizonyára fontos lenne te­hát megszerezni valamelyik nagyhatalomnak ezeket az is­meretién haditechnikai le­írásokat, számításokat és rajzokat,.. De hogy a kivsinv alpesi tavacska tovább őrizze tit­kát, sőt a zavar még nagyobb legyen körülötte —, ismét szífire lépett dr. Wüly Höttl, a hamis fontok és a Toplitz-tó szerelmese, hogy minden erejével elterelje a figyelmet a tóról, s titkáról. A nyugatnémet Spiegel ma­gazinnak is erről beszelt: , — „Ki olyan bolond, hogy az aranyat a feneketlen tó­ba dobja? Az aranyat elássa az ember!” , Mindenesetre hasznos ta­nácsnak látszik, csak az a nagy hibája, hogy semmikép­pen nem vág össze a kor­szerű' technikai módszerek­kel, melyek segítségével — mint láttuk —, egész sor lá­dát sikerült felfedezni és ki­emelni a „feneketlen tó” fe­nekéről —, még ha hamis 'fontokkal is telten... Höttl SS-Sturmbannführer azonban nem nyugodott! I960, tavaszán is, amikor né­január 7., péntek hány SS-hóhér nyugat-né­metországi tárgyalásán, hall­gatták ki mint tanút — noha senki sem kérdezte ezt tőle! •—, de azok részére, akik sza­vai mögött akartak olvasni, kijelentette, hogy a világhá­ború legvégén az SS és a, Bi­rodalmi Biztonságügyi Főhi­vatal egész sor főkorifeusa csupán azért ment és gyűlt össze a Toplitz-tónál és a ve­le szomszédos Alt-Ausseeben, mert oda menekült Ernst Kaltenbrunner SS-altábor- nagy. Aki viszont nem másért kereste fel ezt a .tájékot, mi­vel a szeretője is ott bújt meg !... Höttl úr tehát rendületlen kitartással egyre és mindenütt gyanúsan csak azt hangsúlyozza, hogy a Har­madik Birodalom összeomlá­sa előtti életre-halálra menő napokban-órákban, nem sö­tét jövőjük feletti aggódás, nem a »remélt boldog jövőjü­ket egyengető arany, drága­kő, értékpapír, és valuta, vagy éppen a hamis font vonzotta a Toplizt-tó vidé­kére, a náci főnököket, ha­nem Kaltenbrunner piszkos kis nőügye... De viszont azzal már nem rukkolt ki a tárgyaláson, hogy ő maga is ott volt Kal­tenbrunner, Eichmaim, Skor- zeny, Winkel mann és még néhány SS-vezérhóhér társa­ságában ... A rejtélyes akciók a Top­litz-tó körül azért sűrűsöd­tek 1963—64-ben, mivel a rendelkezések szerint .20 esz­tendő a névtelen letétek ér­vényességi ideje — s az 1944- ben nyitott széfek, trezorok és bankbetétek tekintélyes kincsei 1964-ben elévülnek tulajdonosaik számára, ha addig valaki arra jogosult nem jelentkezik felvételükre. , Ezek után elengedhetetle­nül szükséges, hogy látoga­tást tegyünk Svájcban. a bankok részünkre merőben ismeretlen világában, hogy nyomon tudjuk követni a taplitzi rejtély fantomját... A második világháború so­rún hatalmas summák és fel­becsülhetetlen értékek ván­doroltak titkos és kalandos úIon-módon Európa országai­ból — hová a Hitler-legények betették a lábukat —.Svájc bankházaiba. Ide mentették pénzüket a fasizmus gazdag üldözöttjei, csakúgy, mint a vagyonosabb nácik, akik a Harmadik Birodalom közel­gő bukásának tudatában, a reménytelibb jövő hitében menekítették vagyonuk jóré­szét a bankok e klasszikus hazájába. A problémák a háború után hamarosan mutatkozni kezdtek — ugyanis az üldö­zötteknek csak nagyon, de nagyon kis százaléka jelent­kezett Svájcban vagyonáért, mert pogromokon, koncent­rációs táborokban, vagy ép­pen SS-kivégzőosztag eldör­dült puskacsövei előtt vesz­tették életüket. E „gazdátlan vagyonok” megszerzésére a svájci kormánynál 1945. után komoly lépéseket tett a Je­wish Agency, hogy e summá­kat a megmenekültek felse­gélyezésére fordítsa. De a bankár szövetség éles hangon tiltakozott a széfek és beté­tek feloldása ellen, mond­ván, hogy a nemzetközi jog nem ismeri a „gazdátlan vagyon” fogalmát! Ha ugyan­is az örökösök sem jelent­keznek a vagyonért a bank­ban, akkor a titkos letét tu­lajdonosának országát illetné meg a bankban őrzött pénz, arany, vagy egyéb érték. Ez­zel viszont a svájci szövet­séges kormány nem értett egyet, mivel politikai okok­ból (!), nem volt hajlandó a szocialista politikai és gaz­daságú rendet vátuoZiutl ke­Hitler Adolf vezér és kancel­lár, aki a legmagasabb fo­kon adta áldását a világra­szóló angolfont-hamisításhoz. Az El Pais c. havannai ku­bai lap korabeli karikatúrája. len bankletétjei ügyének ká­tyúba jutása nyomán a ha­sonlóan titkos letéteken sze­replő náci vagyon ügyére is a feledés homálya borult... De végül is 1963—64-ben, a Toplitz-tó körül egyre misz- tikusabbá váló históriára, s nem utolsósorban, a hajdani náci nagyságok inkognitóban tett ausztriai titokzatos láto­gatásaira többen felfigyel­tek Svájcban is... Egy dr. Huber nevű sváj­ci szövetségi bíró nem nyu­godott meg a titkos letétek kérdésének ilyen botrányos megoldatlanságában. Sikerült a kormányzatnál egy Olyan döntést kiharcolnia, mely­nek alapján a svájci ban­kokban elhelyezett névtelen betéteket felderíti, kinyomoz­za és összeírja az állam! A ■ nagy körültekintést igénylő, bonyolult munka diplomatikus lebonyolítására dr. Weber kapott megbízást a szövetségi kormánytól —, aki főhadiszállását Baselben, a Monbijou utca 11. számú r.zgy irodaház r,egyedik eme­letén ütötte fél. Komoly tempóban látott munkájához, hogy azt 1964. február 24-ig, az előírt határidőre be tud­ja fejezni. Dr. Weber azonban végül is semmire sem tudott jutni, mivel a svájci bankházak, a „klasszikus banktitok” elvé­re hivatkozva, megtagadtak az anonim széfek és betétek adataira vonatkozó minden­nemű tájékoztató közlést! Az azonban kitudódott, hogy a rangos svájci bankintézetek még az 1789-es francia for­radalom idejéből is őriznek széfjeikben olyan értékeket, melyeket az elmenekült gaz­dagok helyeztek ott el — de biz, azóta sem jelentkezett értük senki emberfia... A Schweizerische Kredit­anstalt, a legtekintélyesebb svájci bankházak egyike, 1966. novemberében kiadott bulletinjében a svájci bank­élet egyik legszilárdabb pil­lérének nevezte a banktitok­nak ezt az értelmezését! A meztelen igazságra azonban az öreg kontinens egyik leg­rangosabb gazdasági-pénz­ügyi lapja, az angol Finan­cial Times mutatott rá, ami­kor válaszként megírta, hogy a banktitoknak ez a svájci értelmezése a legveszélye­sebb pénzügyi kalózkodást segíti elő, sőt nemegyszer a svájci bankok a nemzetközi bűnözők cinkosaivá szegőd­nek —, „a banktitok szentség ge jegyében...” — „Svájcban a banktitofc- mak egész misztikus rendsze­re fejlődött ki —, olvassuk egy jól értesült scájci újság­író cikkében. — Az ügyfél csupán egy számot, úgyneve­zett „KÖDSZAM”-ot kap, de hogy ki van a szám mögött, azt pusztán a bankház egy­két igazgatója tudja!... A bankok szerint gazdátlan le­tétek és bankszámlák nincse­nek gyakorlatilag, mivel — s most nagyon tessék figyel­ni, mert itt van a kutya el­ásva! —, a gazdátlanná vált betétek a svájci banktörvány értelmében a bankintézet markát ütik!” Ezért nem adják ki a sváj­ci bankok a német nácik tit­kos betétjeit és e titkos kód­számokat őrzik a Toplitz-tó fenekén pihenő, s egyre job- ban-jobban fakuló titkos lis­ták egymáson fekvő ívei... \ íFolytatjaZj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents