Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-06 / 4. szám

Szonáták, szimfóniák, dalművek és az itt folyó Pillantás Heves megye zenei életére ízlésformáló munkára A -zenei műveltség és ízlés fejlesztésében művelődési in­tézményeink Heves megyé­ben is évek óta azon fára­doznak, hogy mind tökélete­sebben megfeleljenek a kö­vetelményeknek. Nehéz felmérni, hogy med­dig jutottunk a tömegek ar­culatának belső karait teré­nek formálásában! Most, az új ev elején mégis arra vál­lalkozunk, hogy röviden vá­zoljuk zenei oktatásunk, ze­nei élményközlő munkánk helyzetét, s értékeljük a megtett utat. ★ Hivatásuknak megfelelően e tevékneyseg dandárját me­gyénk zeneiskolái vállalták. Munkájuk igen nagy jelentő­ségű, hiszen Egerben, Gyön­gyösön, Hatvanban, Füzes­abonyban, s Hevesen, ahol két esztendeje szintén önál­lósult az intézmény, össze­sen másfél ezer fiatal része­sül évente hangszeres és énekoktatásban. Nem mű­vészpalántákat nevelnek ezek a tanintézetek, hanem első­sorban zenét értő és érző em­bereket, akik később meg­töltik a koncerttermek szék­sorait, művészlemezeket vá­sárolnak, s odaülnek a tele­vízió, a rádió mellé, ha egy Bartók-mű, vagy népdalcso­kor szerepel műsorán. A zeneiskolákban folyó céltudatos nevelőmunka ha­tása ezzel még nem is me­rült ki! Mert az éneket, ze­nét tanuló fiatal legtöbb esetben otthoni környezetére, baráti körére szintén jó ha­tással van, bekapcsol máso­kat is a muzsika hatalmas áramkörébe. Gyöngyösön több olyan famíliát emleget-' nek, amelyből öten-hatan is eljárnak a tanári hangverse­nyekre. Hatvanban az Orszá­gos Filharmónia komolyzenei ifjúsági matinéi váltak fel­kapottakká, látogatottakká. Ugyanígy emlegethetjük a megyeszékhelyt, Egert, ahol ebben az esztendőben min­den. bérlet gazdára talált a meghirdetett koncertsoroza­ton. Az egri zeneiskola külön­ben igen eredményesen ké­szíti elő növendékeit a ma­gasabb fokú képzésre is, ami a tanári kai- és szakvezetés hivatottságára vall. Ebben az esztendőben például tíz vég­zős jelentkezett miskolci, debreceni, budapesti főisko­lákra, konzervatóriumokba, s mind a tíz kitünően megfe­lelt a felvételi vizsgakövetel­ményeknek. ★ Tudjuk, hogy korunk a technikai forradalom hatásá­ra mindinkább a gyakorlati tárgyak, szakmai jellegű in­tézetek felé sodorja az álta­lános iskolákból kikerülő gyermekeket. Ezen a terüle­ten azonban nem biztosítot­tak a személyiség formálásá­nak olyan fontos feltételei, mint a készségtárgyak —rajz, énele —. kellő óraszámban való tanítása. Országos szin­ten megoldatlan az iparita-t nuló-intézetek növendékei­nél' zenei ellátása, zenei kép­zése is. Heves megye ez utóbbi tekintetében jeles kezdeményezést vallhat ma­gáénak, ismét csak az egri zeneiskola jóvoltából. Hogyan próbált a muzsika erejével ipari tanulóink kö­zé betörni az iskola tantes­tülete? Fiatal és agilis taná­raik, az igazgató közvetíté­sével, zenei klub létrehívásá­hoz ajánlották fel segítségü­ket az egri szakmunkáskép­ző-intézetnek. A Kossuth ut­cai kollégiumban, kora esti órákban tartotta volna fog­lalkozásait az intézet tanulói­ból verbuvált csoport, s terv szerint mind zenetörténeti, mind pedig zeneesztétikai oktatásban részesültek vplna a klub tagjai. Egy-egy össze­jövetelt különböző zenemű­vek bemutatásával kíván­tak gazdagítani, szemléletes­sé tenni a zenetanárok, akik jóformán társadalmi munká­ban vállalták a fiatalok kép­zését. A kezdeményezés szép és nemes volt. Első lépései biz­tatónak is tűntek. Később azonban lanyhult az érdek­lődés a szakmunkásképző in­tézetben, annak vezető testü- t§te sem látta be az akció je­lentőségét, így pillanatnyilag holtponton áll a vállalkozás. Kár pedig, mert értékes ja­vaktól esik el munkásosztá­lyunk utánpótlása! ★ Problémát jelent a zened ízlésfejlesztés szempontjából egy olyasféle szemlélet is, amely kárhozatosnak tartja általános iskoláinkban, gim­náziumainkban, szakiskolá­inkban a nehezen kivívott heti 1—2 énekórát, illetve ze­netörténetet. Elvonja a fia­talok figyelmét a jövőjük szempontjából fontos reáltár­gyaktól —, mondják e hit vallói. A megye zenei álta­lános iskoláiban ez év folya­mán végzett vizsgálódás azonban csattanós választ adott az ilyesféle nézet hí­veinek. Felmérések adatai tanúsít­ják, hogy egy egész jeggyel jobb a zenetagozatos osztá­lyok átlaga a többinél, tehát az énekoktatás igen hatáso­san segítette, feljavította a tahuljnányd eredményeket. Külön érdekessége e vizsgá­lódásnak a fizjkai dolgozók gyermekei körében végzett felmérő munka! Az hinnők, hogy — készségtárgy lévén —, az értelmiségi származá­sú gyermekek tüntetik ki ma­gukat az ének- és zeneórá­kon. .Nem így van. Heves megye négy zenei általános iskolájában az elvégzett vizs­gálat azt bizonyítja, hogy a fizikai munkát végző szülők gyermekei éppen olyan tehet­ségesek e tárgyban, mint a többiek. A kitűnő és. jó je­gyek fele-féle részben oszla­nak meg közöttük. Maga e tény arra kell sarkalljon minden érdekeltet, hogy jó­val több figyelmet szentel­jen a jövőben a gyermekek, elsősorban a munkás-paraszt származású kisdiákok, humán képzésének, zenei ízlésfej­lesztő munkájának. ★ Azt írtuk le imént, hogy a zenei ismeretterjesztés terén • frontáttörés zajlott le Eger- £ ben, komolyzene-koncertje- ? ink zsúfoltak. Hogy. ez ígjf? van, abban jelentős szerepet* játszott a tanárképző főiskolai ének-zene tanszéke, amely £ nem szűnő buzgalommal £ igyekszik az intézet falai kő-J zül kisugároztatni mindazt a szellemi jót, amelynek ger­jesztője. S itt nem csupán a rendszeressé vált növendék- hangversenyekre gondolunk, hanem például arra a soro-f zatra, amely a közelmúltban ért derekához, s Eger hagyo­mányaihoz híven bemutatja a barokk legjelentősebb ze­nei alkotásait. Külön érde­me a főiskolának, hogy ' az Egri Szimfonikus Zenekarral | küzösen szervezett program-£ jóban szereplési lehetőséghez! jutnak innen indult fiatalt énekesek és hangszeresek,,? ami ösztönzően hal zene irpnt érdeklődő fiatalságunk-,!! ra. Feltétlenül zenei életünk fejlődése tükröződik szimfo­nikusaink egyre intenzivebb munkájában, valamint ab­ban a tényben is, hogy az £ együttesen belül nincsen már * személyhiány! Ezt a zeneok-1 tatás és az aktív zenélés ősz- £ szefogásával magyarázta a f vezető karmester, Farkas i! István. Vagyis azzal.-hogy a ? helyi zeneiskolából és a ta- f nárképző főisko.xról kikerült növendékek kellő számbanx kapcsolódtak az együttes | munkájába, s felfrissítették;> annak emberállományát. Az < utánpótlás tehát helyből biz-k tosított, ami igen nagy szó,? ismerve az Egri Szimfonikus " Zenekar szerény anyagi le-j; hét őségéit. Üj színt jelent a me'gyé-X ben. s külön közönséget ala- £ kitolt ki magának a szimfo- f nikusok tagjaiból alakult ka- - maraegyüttes, amely ez év-i ben külföldre is eljutott. Ez a r gárda a TIT .zenei ismeret-* terjesztő programjának meg- j! valósulását segítette hatáso- j san, vállalva az illusztratív? munkát nem csupán a me-| ven, hanem Heve-;; sen, Hatvaniban, Gyöngyö- { sün, Egercsehiben, s még jó ■ néhány kisebb ( településűn-j; kön. Ilyen tekintetben to- vábbi lehetőségeik nyílnak f a nemrégen megalakult fú-1 vósötös révén, amelyben »’ zeneiskola' tanárait, illetve a nagy zenekar első fúvósait ta láljuk. Szereplésükre, bejnu tatkozásukra még nem került •sor, de próbáik már javában folynak. S ha valóban együtt marad a kis csoport és sike­rül szereplését biztosítani, akkor a zeneirodalomnak egy sajátos része válik számunk­ra hozzáférhetővé. ★ Zened életünk Ilyesféle számbavétele nem nélkülöz­heti végezetül az együttesek műsorpolitikai kérdéseit. Kü­lönösen fontos ez a szimfo­nikus zenekar tekintetében, amely legnagyobb hallgató Sággal rendelkezik, továbbá az Építők Heves megyei Kó­rusánál, amely szintén or­szágszerte szerepel, tehát a közérdeklődés fókuszában áll. Ahogyan megyei viszony latban visszaesőben van a kóruskultúra, s megfogyat kozott énekkaraink száma, úgy válik egyre igényesebbé az emlegetett együttes. Ezt nem csupán rádiószereplése, aranydiplomája bizonyítja, hanem szélesedő, a magyar kórusirodalom legmárkásabb darabjaira kiterjedő reper­toárja is. Szimfonikusaink; úgy vél­jük, szintén kinőttek a kor­ból, hogy csupán könnyen emészthető csemegék, illetve vegyes arculatú programok tálalására vállalkozzanak. Fejlődésük jól érzékelhető, szembetűnő! Indokolt tehát, hogy egy-egy stíluskorszakot kifejező, nagyobb lélegzetű műsorra koncentrálják erői­ket. amelynek hasznos, szép előcsatározásaként könyvel­hetjük el máris barokk cik­lusukat, vagy a színházban lezajlott nagy sikerű Csaj­kovszkij-estet. Mindkét együttes, mindkét kultúra tekintetében ez az igazi előrelépés! Moldvay Győző Ma estes Skót király­dráma bemutatója az egri Gárdonyi Géza Színházban Macbeth-bemutató Eger­ben. Ma este„ Shakespeare szól tehát hozzánk a Gárdo­nyi Géza Színház színpadá­ról. Megelevenedik a törté­nelmi múlt, a XVI. század) Skócia, a királydrámák vé­res, kegyetlen világa. Premier előtt a mű leg­bonyolultabb alakjának meg- formálójával, Kovács Mária Jászai-díjas művésznővel be­szélgettünk. Várakozással, izgalommal készül a bemu­tatóra. — Először játszom Mac­beth tábornok feleségét, s egy új szerep nekem min­dig ünnep, amelyre fokozott becsvággyal készülök. Ha most a szokottnál is több bennem a drukk, az Eger miatt van, amelyet koráb­bi éveimben, az önálló szín­ház idején nagyon megsze­rettem. Nem hízelgésből mondom, de életem fogytáig legszívesebben ott élnék! Ezért is van, hogy minden szabad órámat, napomat eb­ben a városban töltöm. A művésznő többször át­rágta magát Shakespeare drámáin, természetesen a Macbethen is. Utóbbit azon­ban még nem látta sem színpadon, sem filihen. — Kerültem az alkalmat, tudatosan! Izgatott ugyanis mostani szerepem, a Lady! Készültem eljátszására. Már­pedig engem még eddig mindig megzavart elképze­léseimben, szerepformálá­somban. ha megjelent előt­tem valamely színpadi fi­gura más által életre kel­Kováes Mária Jászai-díjas és Paláncz Ferenc a Machet hűen. tett formában, tőlem idegen gesztusokkal, külső és belső vonásokkal. Az előkészületekről szól­va elmondotta Kovács Má­ria, hogy pályafutása leg­tragikusabb pillanatai közé tartózik a Macbeth próbája, amikor a nagyjelenetben, fent a színpadon, szinte karjai között halt meg Upor Péter. A kitűnő művész és melegszívű kolléga, aki a címszerepet alakította vol­na. Emiatt tolódott el az egri premier, amelyen Pa­láncz Ferencet láthatjuk a királyi koronára törő skót tábornok álarcában. Lady Macbeth alakját, jel­lemét boncolgatva egyébként mindig felmerül a kérdés: kinek a becsvágya volt fék­telenebb? A tábornoké, aki gyilkol, hogy magasabb székre ül­hessen, majd égjük bűnét másikkal tetézi hatalma megőrzése végett? Vagy pe­dig a feleségé, a felbujtóé, aki a királynő palástjában szeretne tetszelegni? És hogy miből táplálko­zik ez a féktelen becsvágy? Egyáltalán: egészséges ember volt-e a Lady? — Ha valakiben odáig fajul a hatalmi szenvedély, hogy cinikusan, kitervel ten gyilkosságok sorozatát idézi fel, ott már jelen van az elmebaj valamely változata — mondotta a művésznő. — Én is így fogtam fel sze­repemet, s a pszichológiai hitelesség érdekében hosz- szú heteken át több ideg­beteget tanulmányoztam, majd elmeorvosokkal beszél­gettem próbáim megkezdé­se előtt. Ugyanaltkor jól se­gítette szerepformáló mun­kámat Nyilassy Judit rende­zői koncepciója is. Igyekez­tünk előadási módban és tartalomban egyaránt a mai kor emberéhez közelálló produkcióban kifejezésre juttatni a mű morális ten­denciáit, a bűnös pár drá­májának erkölcsi és politi­kai szemléletét. • (m. gy.) SUC*ÄR A T0P1IUTO REJUiyt (9) A rablott kincsek eldorááoja, avagy megoldódik a titok A nácik az osztrák Alpe- sak szikláinak védelmében felmérhetetlen rablott k'n- cset halmozta fel. Zömük a Toplitz-tó környékén emel­kedő hegyek . sziklaodúibam és eljjagyott bányáinak tár­náiban talált dughelyet. Ér­demes és tanulságos belela­pozni a térséget pacifikáló, 15. amerikai hadtest által felvett, listákba, leltárakba. A Birodalmi Biztonság- ügyi Főhivatal délkeleti osz­tályának kasszájából, a töb­bi között 20 ezer svájci fran­kot, 60 ezer USA-dol.lárt és 200 darab Napóleon-aranyat rejtettek el itt. A Gestapo pénztárából 2—2 millió dollár és svájci frank, 50 kilogramm rúd­arany, 50 láda, egyenként 45—45. kilogrammot nyomó értékes aranytárggyal meg­pakolva került ide. Ernst Kaltenbrunner SS- altábornagy „személyes tu­la j dón á ban” a legjelentéke­nyebb tétel a bécsi Roth­schild bankháztól rabolt _5 millió dollár értékre rúgó bé­lyeggyűjtemény volt. Canaris tengernagynak, a náci kémelhárítás vezetőjé­nek, — akit különben Hit­ler összesküvés vádjával ki végeztetett! — felbecsül­hetetlen értékű gobelin- és perzsaszőn vég-gyűjteményét is itt dugták el. — Itt rej­tették el Hitler 6500 fest­ményből álló, közte 17 Rembrandt-képet számláló képtárát, Göring birodalmi légimarsa ll páratlan érté­ket kénviselő műtárgvgvűi- t«'i-nAnvít nvtvefc Párizsból, V-oehhól. Monts Cassinó- bél és HriJ-mdiából rabol­tak ö’S'ze részére. A münche­ni és bc-si kóotárak legbe­csesebb darabjait, melv-eket a* úa. „Rosenberg-alcció” keretében Franciaországból, Belgiumból és Hollandiából „gyűjtöttek” össze, ugyan­csak ide rejtették él. De a kisebb rablók, mint amilyen Kurt Bücher is, itt „helyezte biztonságba” há­borús zsákmányát, mely az ő esetében Magyarországból rabolt hanombőröndnyi arany-, drágakő- és valuta- kincsből állott. — Ide hui'- colták Magyarországról art az 1550 darab értékes fest­ményt is, amelyet a gyúrt múzéumból és különböző magánosoktól szedtek el. Ügy hisszük, hogy ezek­nek a hiteles forrásokban szereplő jelentékenyebb téte­leknek a tükrében láthatja az olvasó, hogy milyen kü­lönleges fontosságot tulaj­donítottak, mint rejtekhely­nek, a Toplitz-tó és környé­kének a német nácik a há­ború végén. Az összeharácsolt és ra­bolt kolosszális értékű va­gyonnak azonban igen te­kintetes részét a Birodalom határain kívül, 'zömében a semleges Svájc bankjainak széfjeiben, többnyire ún. titkos letétek’’ fedezete mö­gött helyezték biztonságba. És épnsn itt van a Too- ütz-tó titkának nyitja. De hogy a rejtély minden ága- boyával kitárulkozzék a jog­gal kíváncsi olvasó előtt, — kissé vissza kell forgatnunk az Idő kerekét... 1944. augusztus 10-ét ír­tak, amikor a strabourg-i Német N emzetiszocialista Párt hírhedt ún. „Vörös Ház"-áh szigorúan titkos. ’•'»ndkívüU ielentő"ésű ta- n fnilj't. Az elnöki székben maga Alfred Sneer birodalmi feavverkezésügyi miniszter foglalt helvet. A nagy tanácskozó asztal körül a párt és a nagytőke legt»* • kintélyesebb tagjai ültek. ^ A tanácskozás tárgya: még a Birodalom teljes megsem­misülése előtt, tekintélyes summa pénzt és értéket kel­lene svájci bankokban elhe­lyezni, hogy a háború után a nemzetiszocialista mozga­lom feltámasztását, talpra állítását és működését támo­gathassák! Bölcsen gondol­ni kell a mozgalom jövőjé­re! Mivel pedig a téma ked­vező fogadtatásra talált, egy hónap múltán, 1944. szep­temberében a svájci Basel- ben folytatódtak a bizalmas megbeszélések. A mostani tárgyaláson dr. Eugen Pühl . úr, a Német Birodalmi Bank vezérigazgató elnöke vitte a szót. A jelen volt nácik ab­ban állapodtak meg, hogy svájci bankokban tekinté­lyes titkos letéteket kell el­helyezni, melyek majd a háború utáni években fik­tív cégek létesítését teszik lehetővé, melyeiknek haszna, jövedelme és tevékenysége az elveszett fasiszta érde­keltségek és vagyon vissza­szerzését szolgálja! Ilyen előzmények után, óriási értékek vándoroltak a svájci bankok trezorjaiba és kasszáiba. A Német Nemze­tiszocialista Párt, a Birodal­mi Biztonságügyi Főhivatal, az SS és a Gestapo lététéi azonban titkosak voltak, te­hát az elhelyezett értékek felvétele, — mint majd lát­ni fogjuk, — rendkívül bo­nyodalmas. de az elhelyező szempontiából szinte 100 szá­zalékos biztonságot nyújtó f-'^-tethn- vc>l+ kötve. így hát a hitleri biroda­lom egnik tr-'-i—té’-enyebb titkos íratni között is a leg­fontosabbak azok az okmá­nyok voltak, amelyek a svájci bankokban heverő kincsek nyitját: a bankok, jelszavak, számjelkulcsok, a felvételre jogosultak nevé­nek felsorolását tartalmaz­ták. Még ma sem. tudja senki, hogy minő horribilis sum­mákról van szó. A moszk­vai Pravda egy terjedelmes cikkében ötmilliárd ameri­kai dollárt emlegetett, — s arról számolt be, hogy az aranyrudak, ékszerek, drá­gakövek, értékpapírok és ér­tékes valuták svájci trezo­rokban őrzött összefoglaló leltárát hat listában vették hivatalosan számba. Egy- egy ilyen lista tartalmazza a titkos fedőneveket, számkul­csokat, amelyek mögött a kérdéses bank megjelölése lapul meg. Feltüntetik egyébként e kritikus listák, — s ebben a világsajtó egy­behangzóan megegyezik! <—, hogy kik azok a személyek, akik az értékek felvételére jogosultak. Az üggyel foglalkozó eu­rópai szakértők feltételezik, hogy. valószínűlég a listák három-három példányban készültek és három különbö­ző biztonságos helyen depo­nálták azokat. Az általáno­san elfogadott vélemény szerint egy példány vala­melyik svájci bankban, a társa feltehetően Spanyol- országban, talán Madrid egy bankjának széfjében van leJ ' téve. A SVÁJCI TITKOS LÉ- TÉTEK HARMADIK, UN; SAJÁT PÉLDÁNYA PEDIG AZON FÉMLÁDÁK EGYI­KÉBEN VOLT ELREJTVE MELYEKET 1945. ÁPRILIS UTOLJÁN, MÁJUS LEG­ELEJÉN KALTENBRUN­NER SS-ALTÁBORNAGY PARANCSÁRA, EGY EB FONTOS TITKOS IRATOK­KAL EGYÜTT, A TOP- LITZ-TÓBA SÜLLYESZT­VE HELYEZTEK BIZTON­SÁGBA! Kibújt végül is a szög a zsákból! Tudjuk tehát már, hogy mi az a csodálatos ' mágnes, mely oly szívós energiával vonzotta a be­avatottakat és a felbérelt merész vállalkozókat a fene­ketlen Toplitz-tó vizének mélyébe.., (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents