Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-06 / 4. szám

\ Számok és emberek BIZONYARA SOKAN em­lékeznek rá, néhány évvel ezelőtt meglehetősen kevés tekintélye volt a mezőgaz­dasági, termelőszövetkezetek­ben a könyvelőknek, a köny­velésben dolgozó adminiszt­rátoroknak. Sokszor elhang­zott olyasfajta vélemény a szövetkezeti tagok részéről, hogy a könyvelés dolgozói csupán a kávéfőzéssel tö­rődnek, amikor a többiek kint a napon nehéz fizikai munkát végeznek. Ma már egészen más a helyzet s magának a példá­nak a felidézése is disszo­náns érzéseket kelt az em­berben. A számok emberei — a könyvelés dolgozói, minden gazdaságban kivív­ták tekintélyüket, olyan tiszteletet kapnak minden­kitől, amely munkájuk, em­beri magatartásuk után jog­gal jár. Önkéntelen® felvetődik S kérdés: vajon hogyan s mi­ért változott meg ennyire a szövetkezeti dolgozók véle­ménye a számok munkásai­ról? Elsősorban talán azért, mert a fejlődés törvénysze­rű velejárója, hogy az em­berek egyre tisztábban lát­nak, egyre jobban meg tud­ják érteni és ítélni mások munkáját, s amikor már va­laki tisztán Mtja a másik tevékenységének nehézsége­it, akkor meg is tanulja be­csülni azt a tevékenységet A kérdés másik oldalapo- dig az, hogy az új gazda- ságirányításí rendszerben gazdagabb és' sokrétűbb iar"° talmat nyert a könyvelők munkája. A szövetkezetek önállóbbá váltak, de ugyan­akkor megnövekedőit a fe­lelősségüli is. Éppen ezért a helyes döntésekhez egyre szükségesebbé váll, hogy a könyvelők olyan elemző, fel­táró számításokat végezze­nek, amelyek Icellő alapot szolgáltatnak & döntések hozatalához. Ma már az elemző számí­tások nélkül elképzelhetet­len a gazdálkodás. A ter­melés szerkezetének meg­változtatásához, új profilok kialakításához aligha mer­ne hozzákezdeni egy terme­lőszövetkezeti vezető anél­kül, hogy a számok birto­kában ne látná előre a vár­ható fejleményeket. Elemző számítások nélkül senki sem tudhatja, hogy mennyi pél­dául a kukorica önköltsé­ge, érdemes-e termeszteni, vagy helyette más növény­fajtát szükséges-e választa­ni. A KÖZELMÚLTBAN egy termelőszövetkezeti elnökkel beszélgettünk a szövetkeze­ti mozgalom kezdetéről. El­mondotta, kogy abban az időben néhány papírcetlit hordott a zsebében, arra voltak felírva a legfonto­sabb adatok. Akkoriban mindössze ennyiből állt a könyvelés. Ma már minden, gazdaságban képzett szám­viteli szakembereik dolgoz­nák, sőt arra is akad pél­da, hogy nagy értékű, kor­szerű gépek segítik a köny­velés munkáját. S nem le­het azt mondani, hogy erre nincs szükség. A szövetke­zetek munkája egyre sokré­tűbb, bonyolultabb, a gazda­ságok egyre több vállalattal, gyárral, szövetkezettel áll-, nak kapcsolatban. Ezek a gazdasági és pénzügyi kap­csolatok pedig meglcövete- lik, hogy a könyvelés is egyre korszerűbb legyen, több és pontosabb adatot szolgáltasson, napra készen tükrözze az adott szövetke­zet gazdasági, pénzügyi hely­zetét. Mindez világos és közis­mert a szövetkezeti tagság, a szövetkezeti vezetők előtt. Éppen ezért becsülik és ér­tékelik a ákámok emberei­nek munkáját. Ilyenkor, a zárszámadások előkészítésé­nek idején az átlagosnál is nagyobb figyelem kíséri a könyvelők, adminisztrátorok tevékenységét. Hiszen az ő munkáj uk nyomán tárul fel, hogy eredményesei}, vagy kevésbé jól gazdálkodott az év folyamán a szövetkezet, mennyi lesz a munkaegy­ség, hol szükséges a jövő­ben változtatni. A MAGÄNYBA vonuló, számoszlopokon töprengő, más iránt érdektelen köny­velő típusa a múlté. Manap­ság talán a könyvelési dol­gozók érzik leginkább a gaz­daság egészséges lüktetését, ők veszik észre a káros tü­neteket, s ők tesznek leg­gyorsabban javaslatot a hi­bák kijavítására. Nem tét­len szemlélői, hanem befo- lyásolói a gazdálkodásnak. Munkájuk éppen annyira szükséges és létfontosságú, mint bárkié. Ezért is vívták ki a más munkaterületeken dolgozóik: becsülését s ezért nem mondja ma mái* senki, hogy jobb lenne, ha többen lennének kint a földön és kettősebben az irodába n. (kaposij Tsz-nyugdíjások és járadékosok r X termelöszöv etkezeti • nyugdíjasok és járadékosok helyzetét vitatta meg szer­dai ülésén Szombathelyen, a Vas megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága. Mint meg­állapították, a megye szö­vetkezeteiben a nyugdíjasok és járadékosok száma az el­múlt évben meghaladta a 13 700 főt. A tsz-tagok több mint 50 százaléka 60 éven felüli, s a negyedik ötéves terv időszakában a jelenle­gi tsz-tagok közül további 3812 fő éri el a nyugdíjkor­határt. Ez a helyzet kettős feladatot ró a tsz-ekre: gon­doskodniuk kell a kieső munkaerő pótlásáról és az idős, tsz-tagok életkörülmé­nyeinek javításáról. Ma már * tsz-tagok köz® egyre többen vannak, akik 800—900 vagy 1000—1500 fo­rint nyugdíjat is elérnek. Ez jó hatással van az egész tag­ságra, s elősegíti a fiatalok közeledését a tez-ekhez. A nyugdíjasok közül több mint négy és fél ezren részt vesz­nek a közős munkában, a többiek azonban majdnem kizárólag a nyugdíjból, já­radékból élnek, vagy eltar­tásra szorulnak, A nyudíjasolknak a tsz^ ek döntő többsége térítés nélkül biztosítja a háztáji föld megművelését, s a szo­ciális alap terhére nyug­díjkieg'észítést, segélyt folyó­sat részükre. X nyugdíjasok­nál nehezebb helyzetben vannak a járadékosok. Ve­lük az eddigieknél többet kell törődni. Nem megoldott a csök­kent munkaképességű tsz- tagok helyzete sem, s igen nehéz a helyzete azoknak az özvegyeknek is, akiknek fér­je nyugdíjjogosultságának elérése előtt meghalt. Prob­lémáik megoldása fontos fel­adat, s ehhez nyújt lehető­séget a tsz-efc szociális és kulturális alapja, melyre az elmúlt évben például 18 millió 760 ezer forintot tar­talékoltak a gazdaságok. 1971. év nehézipari beruházásaikéi 1971-ben készült el a Tiszai Vegyikombinát legújabb beruházása, j*. 2,5 milliárd forint költséggel épült polietilén-üzem. Képünk az állandóan fejlődő gyár esti fényeit mutatja. (MTI foto — Mező Sándor) Csaknem félmilliárd forint megtakarítás forgaiomáttereléssei Több mint 600 kilométer gazdaságtalan Yasűtvonalat szüntettek meg A közlekedéspolitikai kon­cepciónak szerves részé a gazdaságtalan vasútvonalak és vasútállomások forgalmá­nak megszüntetés^, illetve átterelése közútra. Az utób­bi három év eredményei a program helyességét, nép- gazdasági szükségességét iga­zolják. A 12 évre tervezett tel­jes program összesen 2240 kilométernyi kis forgalmú — normál és keskeny nyom- közű, ' valamint gazdasági vasút — forgalmának köz­útra terelését irányozta elő. Ezzel együtt 65 körzeti vas­útállomás kiépítésével, mint­egy 300 forgalomfelvevő és iparvágány-forgalmú állo­más kialakításával, valamint 298 kis forgalmú vasútállo­más megszüntetésével szá- j moltafc. Három év alatt 616 kilo-1 méternyi vasútvonalat szün­tettek meg, s ezekről a sze­mély- és a teherforgalmat a közhasználatú autófuvarozás vette át. A ’ 12 éves program 26,2 százalékát valósították meg eddig, valamivel töb­bet, mint amennyit Ijjf i vé­géig eredetileg előírtak. A forgalomátterelés ' évi 8,2 millió utast és 905 ezer ton­na árut érint." A program 1968—1971. évi végrehajtása — a megszűnő vasútvonalak felújításának feleslegessé vá­lása s a felszabaduló vasúti állóeszközök értékével szá­molva a forgalomátterelé­sekkel kapcsolatos, útépíté­sek, korszerűsítéseji, több- letjárművek költségével is — csaknem félmilliárd fo­rint beruházási megtakarí­tást hozott a népgazdaság­nak. A program végrehajtásá­nak' eddigi legfontosabb ta­pasztalata, hogy a megszün­tetett kis forgalmú ‘vasút­vonalak helyett indított au­tóbuszjáratokon a magasabb viteldíj ellenére is többen utaznak, mint korábban a vonatokon. A népgazdaságban kiala­kult beruházási' feszültség átmenetileg érinti a prog­ram végrehajtását is. ezért az 1972. évi terv csaknem 20 százalékkal kisebb az erede­tileg előírt ütemnél. Ebben az évben mindössze négy normál nyomközú vasútvo­nal teljes és egy gazdasági vasútvonal részleges forgal­mának átterelését tervezik. A normál nyomközű vona­lak hossza 81 kilométer, évi forgalmuk 1,4 millió utas és mintegy 450 000 tonna áru. Az idei intézkedések hatása évi 11,8 millió forint meg­takarítás. (MTI) Az idén 22000 paneles lakás épül az országban KISS DÉNES: N em értek egyet: azzal, amit a kútról írt apám. Azt írja, hogy maguknak már nem lesz szük­ségük vízvezetékre. Jó lesz az öreg kút, amíg élnek. Azt is írja, hogy nem futja abból a kis nyugdíjból árokásásra, cső­vezetékre. Hiszen nem, hajlik már dereka, napszámost kel­lene fogadnia Ha még az árkot ki tudná ásni. akkor heve­sebb a hozzájárulás. Mindent egybevetve, jó lesz maguknak az öreg kút vize. Nézegetem• a levelét, a már annyiszor látott írást, a nagv kézmozdulatokkal foi'mált betűket, amelyeken a mel­lékelt dátum nélkül is látszik a kezek bizonytalansága, a test öregsége. Igen, tudom, az idő elsuhant, elvillant, mint a kertben a fütty ős sárgarigók arany szárnycsapása. A betűi mögött felrémlik az öreg kút. Jól látom földbe süppedt ká­váját. a megrepedezett fahengert, amire a lánc feltekeredik és az apró zsindely tetői, amelyen akár a zöld patina, moha virít. Az is az, eltűnt éveket mutatja. Én is meghatódom, ha megmoccan bennem ez a látvány. He más is eszembe júi. Arra is emlékszem, apám, amikor nagy esők jöttek ^ és K kút vize kifelé, folyt. Zavaros lett, békanyálas és estén- kint kuruttyolás hallatszott a hátból. Apám is emlékezhet arra. hogy ilyenkor el kellett menni a harmadik vagy ne­gyedik szomszédba vízért, de ott sem volt sokkal tisztább. Esőzések idején hetekig hordtuk máshonnét a vizet, mett a mi hutánkban csak nagyon lassan apadt. De az öreg szülői házra is emlékezhet, ami a kúthoz közel épült és ma mar a föld színén is alig látszik, hogy ott nyolc éve még ház állt. Igaz, tömésház volt, földből verték. Nem is bírta sokáig a talajvíz alattomos nyaldosását. Ugyanaz a víz kezdte ki az alapjait, amit a régi hátból ittunk. Hogy jó lesz még az a víz magunknak? Amíg a ház fiatal volt, bírta. Amint örege­dett, könnyebben bírt vele a víz. Tálán így van ez az em­berrel is. Arra is emlékszem, hogy amikor aztán valame­lyest leapadt, akkor is ki kellett merni, hogy később hasz­nálhassuk. Azt is tudja apám, hogy ez nemcsak a mi ha­tunkkal volt így, hanem a faluban, sok helyen. De eszembe jut még más is. Az iskolában állandóan jfádtabletiákat osztogatlak nekünk, mert a faluban sok veit Tiszta «. golyván ember. Valami min­dig is hiányzott a mi kútjaink vizéből. Én azt hiszem, hogy az igazi tisztaság és minden­féle jótékony ásványi só, ami nem volt meg a föld felsőbb rétegeiben. Mert a mi kutunk- ba csak a felső rétegekből gyűlt össze a víz. Nem szűrte meg eléggé a a föld. Ki tud­ja, mennyiféle betegséget ittunk nap mint nap. Hányféle fertőzéssel birkózott akkor is a szervezetünk, amikor nem tudtunk róla. Olyan mély kutakat pedig, amelyekben jó víz gyűlhet össze, kevesen ásattak. Sokba került. Nemcsak azért, mert mélyre kellett ásni, hanem azért is, mert szigetelt be­tongyűrűket kellett volna egymásra rakni benne, a feneké­től a kávájáig éppen' azért, hogy a felső rétegekből ne foly­jon bele a talajvíz, hogy amire belefolyik, vastag földré­teg szűrje meg. "Látja, apám, annyi minden eszembe jut a régi kútról. Tudóin, hogy a törpe vízmű sokba kerül, de azt is tudom, hogy az emberi élet mindennél drágább. Azt is írja, hogy öregek már, úgysem élnek sokáig, és magukat már kiszol­gálja .a régi kút. Egyébként is nagyon megterhelné a nyug­dijat a rájuk eső rész. Majd segítünk, mert segítenünk kell. Talán azért is, hogy tovább éljenek, hiszen a jó, egészséges víz ezt is elősegítheti. És még valamire gondolni kell, apám. Ezután is élnek a faluban öregek, f iatalok, akik - talán ná­lunk is erősebbek, egészségesebbek és hosszabb életűek lesz­nek, ha a zavaros víz helyett, áttetszőt, tisztát fogyasztanak. Mert az embernek nagyon fonos, akár minden más élőlény­nek, hogy napfényt kapjon, friss, jó levegőt és tiszta vizet. S hogy mi legyen a régi háttal? Tudom, hogy sajnálná. Azt sem kell betemetni. Abból öntözhetik a kert palántáit, ami­ket anyám annyire szeret. A növények szomjúságát az is jól oltja és az egészségüknek sem árt, ha rájuk loccsant egy­két békát is. De az ember ivóvize legyen tiszta, hogy tiszta és egészséges maradjon a gondolata is. Ami pedig az öreg­séget illett, én úgy gondolom, kedves apóm, hogy az idősek élete éppen olyan drága, mint a fiataloké. A törpe vízműről írott levelére, ezt tudom válaszolni, apám Az építésügyi ágazat szá­mítási anyaga szerint az idén a népgazdasági tervben elő­irányzott csaknem 75 ezer lakásból majdnem minden második új otthon, összesen 35 600 lakás inár korszerű technológiai módszerekkel épül fel. A leghatékonyabb mód­szerrel, a paneles építés­móddal két évvel ezelőtt 14 400, tavaly 17 000 lakás épült, s az idén mintegy 22 ezer új otthon átadása az előirányzat. Ebben az ér­ben tehát a korábbinál gyorsabb ütemben terjed a paneles lakásépítési mód­szer. A legutóbb Szegeden átadott új létesítménnyel együtt ugyanis jelenleg már hét nagy házgyár és hat ki­sebb panelüzem szállít kor­szerű falelemeket a lakás­építő vállalatoknál. Ebben az évben fognak hozzá az építők az évi 2400 —2400 lakásos veszprémi és kecskeméti házgyár kivite­lezéséhez, - maj;d később az óvj. 200.0 lakásos szombat­helyi ’ új házépítő . kombinát megépítéséhez. A negyedik ötéves terv végén tehát már összesen 17 gyártó bázisa lesz az országban a korsze­rű paneles lakásépítési tech­nológiának. Ez a hálózat le­hetővé teszi, hogy gazdasá­gosabban, az eddiginél rövi- debb szállítási távolságokon láthassák el az ország épít­kezéseit korszerű panelek­kel. A házgyári, paneles épí­$gpnckl towábMejlesztésóben rendkívül jelentős munkát fejeznek be most a 43-as Építőipari Vállalat, a Terve­zésfejlesztési és Típusterve­ző Intézet, a BUVÄTI. és a Lakóterv szakemberéi. Az Építésügyi és Városfej­lesztési • Minisztérium felké­résére kétéves vizsgálat alap ján pontos műszaki rész­letbe menő javaslatokat dol­goztak ki a házgyári termé­kek méret- és szerkezet- egységesítésére, a cseresza­batosság feltételéinek meg­teremtésére. Ez a nemzetkö­zi viszonylatban is jelentős munka lehetővé teszi, hogy a különféle házgyárakban gyártott termékeket .bárhol felhasználhassák, s miután nem az épületeket, hanem csak a födémek, a falpane­lek, a szerkezeti csomópon­tod! méreteit egységesítet­ték, mód nyílik az eddiginél jóval nagyobb variációjú háztípusok gazdaságos gyár­tására. A városképek egy­hangúságának feloldását .se­gíti. tellát ez a méret- es szerkezetegységesítés. Ez az egységesítés hosz- szabb távú,' öt-tíz éves prog­ram,. amely megnyitja az utat a gazdaságos, katalógus alapján történő tervezéshez, a magas színvonalú munka- szervezéshez, a gépi progra ­mozáshoz is. 7fjy W)Z, január «.» csütörtőfc.

Next

/
Thumbnails
Contents