Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-05 / 3. szám
......................................................................................................-nr K edd esti külpolitikai kommentárunk Mr. FríedheFm nyilatkozik VAN EGY Latin-Amerikában közismert anekdóta: egy ifjú és forrófejű hordószónok egymás után üvölti demagóg frázisait, majd az egybesereglett tömegnek kijelenti: „Holnap ugyanitt találkozunk és megdöntjük a kormányt”. Mire egy hang a tömegből: „Jó, jó, senhor.de mi van, ha esik az eső?” Ez természetesen humor. De az, amit Jerry Frled- taeim, az amerikai hadügyminisztérium, a Pentagon hivatalos szóvivője újságíróknak kijelentett, távolról sem humoros. Legfeljebb tragikomikus. Frledheim a Vietnami Demokratikus Köztársaság több napos bombázásáról szólva rezignál tan jegyezte meg, hogy az amerikai légierő nem végzett kifogástalan munkát, mert a Phantomok és más modem harcigépek korántsem találtak el minden tervezett célpontot. Mikor Friedheimet az eredménytelenség okairól faggatták, a szóvivő mindenekelőtt a kedvezőtlen időjárásra hivatkozott Amikor pedig megkérdezték, azt jelenti-e ez, hogy a VDK bombázását folytatják, a sajtó egy begyült képviselői ezt a hivatalos választ kapták: „Ez nincs kizárva.” VOLTAKÉPPEN már régen nem lenne szabad csodálkoznunk semmin, amit az amerikai szoldateszka általában a világban és különösen Délkelet-Ázsiában művel. Az elmúlt esztendőkben megszokhattuk, hogy a hatalmas amerikai hadigépezet kis, megbúvó dzsungelfalvakat tüntet el a föld színéről Dél-Vietnamban, lombtala- ; nító vegyianyagokkal megfosztja maradék élelmüktől is < a vietnami, laoszi, kambodzsai parasztokat. Éppen a napokban győződhettünk meg arról, hogy a Pentagon továbbra is többek között kísérleti terepnek tekinti egy sokat szenvedett nép országát és ott próbálja ki legújabb tömegpusztító fegyvereit í Mindezt megszokhattuk — de Mr. Friedheim nyilatkozata mellett mégsem mehetünk el szótlanul. Van a cinizmusnak egy olyan foka, amely még a klasszikus im- < perialista mércével mérve is minősíthetetlen. Mert végül- < is mit mondott a Pentagon szóvivője. Ezt: Bombáztunk < egy független, szuverén országot de az idő ugyebár, nem < | volt ideális, ezért — mit is tehetnénk — valószínűleg i; még lebombázzuk azt amit az elmúlt napokban nem tud- I tunk lebombázni. MIFÉLE NORMÁK EZEK? Hogyan remélheti egy < a béke ígéretével hatalomra került és ugyanezzel az ígé- i* tettel hatalmát a közelgő választásokon prolongálni aka- í ró kormányzat azt hogy otthon és külföldön komolyan > vegyék bármiféle ígéretét? vvvvna**aa**a*aaaaaaaaaaaa/vaaaaaa/vvsaaa/wsaa/vws/wwsaa/vwvw Washington — Tokfő „vörös teleion-összeköiletés ? TOKIO: Fukuda Takeo japán külügyminiszter sajtóértekezleten tájékoztatta az újságírókat Nixon amerikai elnök és Szato japán miniszterelnök küszöbön álló San Clemente-i találkozójának várható témáiról. Megerősítette, hogy a január 6-án és 7-én tartandó amerikai—japán csúcstalálkozó. napirendjének egyik témája a Washington és Tokió közötti „vörös telefonösszeköttetés” létrehozása lesz. Megfogalmazása szerint a „vörös telefon elősegíti majd a két ország közötti jobb megértést. Sejtetni engedte: a japán vezetők arra fogják kérni az Egyesült Államokat, „ne cselekedjék Japán háta mögött” — miként Nixon elnök pekingi látogatásának tervbevételekor történt —, ha döntő fontosságú problémákról van szó. „Az effajta taktika ugyanis — mondotta — rendkívül nagy zavart kelthet az ázsiai országok körében...” Beszélt a Hirohito császár európai körutazása során elhangzott aggodalmakról is. amelyek szerint Japán egy szép napon termékeivel eláraszthatja az európai Közös Piacot. A jelek szerint nem is próbálta eloszlatni ezeket az aggodalmakat, ugyanis kijelentette: legfőbb ideje, hogy a világ megértse: a hatalmas gazdasági erővel rendelkező országoknak hallatniuk kell szavukat. A VDK-ban felkészG'tek ürS „Nem kizárt” a VDK újabb bombázása. Mint képünkön látható, a Vietnami Demokratikus Köztársaság eddig is kiválónak bizonyult légvédelme felkészülten várja a katonai kalandorok újabb próbálkozásait. (Telefoto — MTI—KS) A japán diplomácia vezetője végezetül azt is jelezte, hogy a február 16-án kétnapos látogatásra Tokióba érkező sir Alec Douglas- Home brit külügyminiszterrel ,.a kínai kérdésről, valamint Japán és az európai gazdasági közösség kereskedelmi kapcsolatairól” fog tárgyalni. Az egyik legtekintélyesebb és legnagyobb példány- számú japán napilap, az Aszahi Simbun keddi számában élesen támadta Sza to Eiszaku miniszterelnö köt, s mellének szegezte a kérdést: Mién nem mond le? „Azok, akik a Szato-kor- mányt támogatják, a nép egynegyedénél is kevesebben vannak” — állapítja meg a lap. A lakosságnak több mint a fele ellenzi, hogy a jelenlegi Szato-kor- mány továbbra is hatalmon maradjon. Az Aszahi Simbun keddi vezércikkének különleges jelentőséget kölcsönöz az, hogy Nixon amerikai elnök és Szato San Clemente-i „csúcstalálkozójának” előestéjén jelent meg. leim átvette hivatalát Kurt Waldheim, az ENSZ új főtitkára átvette hivatalát és megkezdte tevékenységét. Képünkön: Waldheim ENSZ- beli dolgozóasztala melleit (Telefoto — AP—MTI—KS) BONN: Még az idén meg kell tartani az európai biztonsági értekezletet — fejtette ki Maurice Schumann francia külügyminiszter a hamburgi Die Weltnek adott interjújában. A ...kedden, __köziül.. n yilatkozatban a francia diplomácia irányítója megismételte, hogy kormánya — miként a brüsszeli NATOtanácsikozáson is megírni- ■ tatkozott — más nézeteket vall a konferenciáról, mint az amerikai kormány és mindig is élénkebb érdeklődést tanúsított megtartása iránt. ’'V a 'külügyminiszter sürgette, hogy az érdekelt Országok diplomáciai képviseleteinek vezetői haladéktalanul kezdjék meg Helsinkiben az előkészítő munkát. A katonai helyzet — 1971 legvégén Indokína földjére amerikai bombák hullanak, (bár a nemzetközi közvélemény tiltakozása kikényszerítette a VDK bombázásának megszüntetését). a Közel-Keleten felhúzták a fegyverek kakasát, a Hindosztáni-félszige- ten még nem hűlt ki a tankok motorja. Afrika déli részén géppisztolyok sorozatai kattognak. Így ért véget az 1971-es év. * És bár az elevenen lánggal égő, a parázzsal izzó és az épp, hogy elfojtott háborús tűzfészkek ezer kilométerekre vannak egymástól, van valami közös, ami összeköti őket. Mindezeken a területeken a szabadságért, az elnyomatás és az imperializmus ellen küzdenek a népek. Indokína Az intervenciósok a félsziget minden országára kiterjesztették a háborút, de ezzel semmiféle előnyre nem tudtak szert tenni. Ellenkezőleg, kiszélesedett a hódítók és szekértolóik elleni harc frontja, Indokína népei egyesítették erőfeszítéseiket a közös ellenséggel vívott küzdelemben. Folytatódott az amerikai szárazföldi haderő korlátozott kivonása Dél-Vietnamból, ami korántsem a háború felszámolására, hanem csupán arra mutat, hogy az Egyesült Államok megváltozott formák között vesz részt ebben a háborúban. Az új amerikai stratégia lényege az agresz- sziós erők „újabb kiegyensúlyozása”, a pusztító légiháború kiterjesztése. A közvetlen katonai akciók terhét a saigoni rezsim csapataira hárították át, de mind a légierő és a haditengerészet, mind pedig a hadmozduiatok AMMms W&-: Január &, saaräa tervezése és irányítása az amerikai parancsnokság kezében marad. A zsoldoshadséreg már több mint egymillió-egyszáz- ezar főt számlál, a rendőrséggel i együtt pedig létszáma több, mint a 17 milliós lakosság tíz százaléka. Ez a felduzzasztott haderő gyengeségről tanúskodik, hiszen a hadseregbe mindenféle felfogású és életkorú embert bekényszerítenek. Ilyen vegyes összetételű haderő kézbentartására az egyetlen mód, ha lélekzetnyi időt sem hagynak számára. Az amerikai—saigoni parancsnokság ezért — ha teheti —, egyik büntetőakciót a másik után indítja a hazafias erők ellen. Ezek során különösen gyakran törnek be a szomszédos Laoszba és Kambodzsába. Az amerikaiak szemlátomást arra törekszenek, hogy a félsziget hároSn országában áltáluk felszított polgárháborút a nemzetek közötti harc medrébe tereljék, szembefordítsák egymással Indokína népeit és elvonják őket a közös ellenség, az imperializmus ellen vívott harctól. Ám a külső kalandorákci- 6k sem hoztak sikert a hódítóknak. Az amerikai—saigoni hadak 1971. folyamán két ízben is igen súlyos vereséget szenvedtek Kambodzsában és Laoszban, és az év utolsó heteiben ez megismétlődött. Ezek eredményeként Kambodzsa területének több mint a fele felszabadult a hódítók uralma alól és jelentősen megnövekedtek a felszabadított területek Laoszban is. Dél-Vietnam felszabadított körzeteivel együtt ezek a szabad területek folyamatos sávot alkotnak és egységes hátországul szolgálnak valamennyi indokínai nép testvéri hazafias erő egyesített akciója számára. A krónikus balsikerek miatt idegessé vált intervenciósok fokozzák légierejük akcióit, különösen a VDK ellen. Csupán 1971-ben több mint háromszázezer tonna bombát vetettek rá. Az egész háború alatt az amerikai légierő összesen hatmillió tonnánál is több bombát dobott le. Ehhez még hozzá kell számítani a gránátok és aknák millió tonnáit és a több ezer tonnányi mérgezőanyagot. Laird amerikai hadügyminiszter — megszegve saját szavát is — legutóbbi sajtó- konferenciáján kijelentette, hogy az Egyesült Államok bombázni fogja a VDK területét, valahányszor csak „szükségesnek” tartja. De a légiháború eszkalációja -'Sem hozott sikert az intervenciósoknak. A lelőtt amerikai repülőgépek és helikopterek száma már felülmúlta a nyolcezret. Az óesz- tendő legutolsó napjaiban is számos Phantomot semmisítettek meg a levegőben. Indokína népeinek hazafias erői, amelyek nagy győzelmekkel zárták az 1971-es évet, azzal a jogos meggyőződéssel néznek az új év elé, hogy közel a végső győzelem. Közel-KeJet Szemmel láthatóan a „sem béke, sem háború” állapota felel meg leginkább az izraeli agresszoroknak. Hiszen a béke elengedhetetlen feltétele a megszállt területek visz- szaadása, és ezzel a hódítók nem értenek egyet. Ahelyett, hogy az ésszerű politikai rendezés útjára lépnének, Tel-Avivban továbbra is a katonai erőre támaszkodnak. Makacsul arra törekszenek, hogy további amerikai fegyverekhez jussanak, főleg pe dig, hogy megkapják azokat a Phantom-gépeket, amelyek révén még inkább növelhetnék amúgy is mértéktelenül felduzzasztott fegyverzetüket. 1970-ben az izraeli katonai kiadások elérték a hatmilli- árd izraeli fontot, 1971-ben pedig valószínűleg meghaladják a hét és fél milliár- dot, ami a bruttó nemzeti termék 33 százalékával egyenlő. Az utóbbi két évben az Izraelnek nyújtott amerikai katonai segély hivatalos adatok szerint 500 millió dollárra rúgott. Hasonló összegekkel számolnák a következő évben is. Magánforrásokból ezen felül 800 millió dollár folyt be Izraelbe 1969. és 1970. folyamán. És ebben a számban még távolról sincs benne mindaz, ami különböző egyéb csatornákon keresztül érkezett. Tel-Aviv provokációs álláspontját, amely állandó feszültséget idéz elő és veszedelmes konfliktus kiújulásá- val és kiterjedésével fenyeget, a világ közvéleménye egyre élesebben elítéli. Fokozódik az agresszor erkölcsipolitikai elszigetelődése. A haladó emberiség rokonszen- ve az elrabolt területeik visszaszerzésére és a viszály politikai rendezésére törekvő arab népeké. Hindusztán A pakisztáni haderő két hét alatt elszenvedett gyors veresége bebizonyította, a Washington—Peking kettős által az iszlámabádi katonai rendszernek nyújtott támogatás mit sem számított akkor, amikor Kelet-Bengália sok milliós népe szilárdan elhatározta, hogy saját ke- veszi sorsát. A pakisztáni katonai diktatúra amerikai támogatói ezúttal isimét bemutatták, mit érnek a demokrácia iránti ragaszkodásukról szólí kijelentéseik. Ami pekingi partnereiket illeti, azok az egész világ előtt leleplezték álforradalmi frázisaikat, amikor nagyhatalmi soviniszta érdekeik alá rendelték Kelet-Bengália 75 milliós népének felszabadító mozgalmát. A Szovjetunió és a szocialista közösség más országai az elmúlt év folyamán — eleget téve internacionalista kötelességüknek — változatlanul minden támogatást megadtak a szabadságért és demokráciáért harcoló népeknek. Ezek a népek saját tapasztalatuk alapján újra és újra meggyőződhettek arról, ki az őszinte és önzetlen barát és ki a nyílt — vagy a „jóakarónak” álcázott —, ellenség. Az élteit esztendő azt is -megmutatta, hogy a béke aktív védelme szovjet programjának hatására a nemzetközi életben az erők további átcsoportosulása megy végbe a nemzetközi problémák békés úton való konstruktív megoldása javára. A békés egymás mellett élés eszméje, az a gondolat, hogy bármilyen nézeteltérést tárgyalások útján kell kiküszöbölni, valóban leküzdhetetlen vonzerőre tesz szert és minden nép támogatását élvezi. E változások fényében az erőpolitika, a katonai kalandok politikája egyre kilátás- talanabbá válik és további kudarcokon kivül semmi egyebet nem hozhat híveinek. Szvjatoszlav Kozlov az APN, katonai hírmagyarázója BONN: A Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött szerződések elutasítására szólított fel ismét Rainer Barzel, a nyugatnémet keresztényde-. mokrata unió elnöke. A CDU elnöke régebbi érvelésétől eltérően már nem vonja kétségbe, hogy az NDK politikai realitás Európában, ám ez nem jelenti azt — fejtette ki cikkében —, hogy ez a realitás elfogadható. Barzel az ellenzék nevében arra szólította fel a kormányt, hogy a parlamentben részletesen számoljon be a német kérdés megoldásáról kialakított elképzeléseiről. PEKING: Pierre Mendes-Franee, volt francia., miniszterelnök a kínai fővárosban tett tíznapos látogatása után kedden Sanghaiba utazott. A francia politikust Pakingben fogadta Csou En-laj ’miniszterelnök. VARSÓ: A Lengyelország és NDK közötti határforgalom liberalizálására vonatkozó megállapodás életbe lépését kö- vétően ez év első két napján, több mint 50 ezer turista lépte át az Odera - Neisse határt. Az utazók több mint 90 százaléka NDK-beli állampolgár volt. KAIRÓ: Január vége felé egyhetes látogatásra Moszkvába utazik az Arab Szocialista Unió küldöttsége, élén dr. Faud Murszival, a főtitkárság tagjával. Az egyiptomi delegáció, amelyben a központi bizottság kilenc tagja foglal helyet, megbeszéléseket folytat az SZKP vezetőivel a ívét párt együttműködésének fejlesztéséről. Az ASZÚ központi bizottsága további delegációkat küld kelet-, és NyugatrEu- rópa országaiba, azzal a megbízatással, hogy politikai pártok és szervezetek . képviselőivel .vitassák meg a . kőzel-keléti válság áUafMtffc
