Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-05 / 3. szám

......................................................................................................-nr K edd esti külpolitikai kommentárunk Mr. FríedheFm nyilatkozik VAN EGY Latin-Amerikában közismert anekdóta: egy ifjú és forrófejű hordószónok egymás után üvölti de­magóg frázisait, majd az egybesereglett tömegnek ki­jelenti: „Holnap ugyanitt találkozunk és megdöntjük a kormányt”. Mire egy hang a tömegből: „Jó, jó, senhor.de mi van, ha esik az eső?” Ez természetesen humor. De az, amit Jerry Frled- taeim, az amerikai hadügyminisztérium, a Pentagon hi­vatalos szóvivője újságíróknak kijelentett, távolról sem humoros. Legfeljebb tragikomikus. Frledheim a Vietnami Demokratikus Köztársaság több napos bombázásáról szólva rezignál tan jegyezte meg, hogy az amerikai légierő nem végzett kifogástalan mun­kát, mert a Phantomok és más modem harcigépek ko­rántsem találtak el minden tervezett célpontot. Mikor Friedheimet az eredménytelenség okairól faggatták, a szóvivő mindenekelőtt a kedvezőtlen időjárásra hivatko­zott Amikor pedig megkérdezték, azt jelenti-e ez, hogy a VDK bombázását folytatják, a sajtó egy begyült képvi­selői ezt a hivatalos választ kapták: „Ez nincs kizárva.” VOLTAKÉPPEN már régen nem lenne szabad cso­dálkoznunk semmin, amit az amerikai szoldateszka álta­lában a világban és különösen Délkelet-Ázsiában művel. Az elmúlt esztendőkben megszokhattuk, hogy a hatal­mas amerikai hadigépezet kis, megbúvó dzsungelfalva­kat tüntet el a föld színéről Dél-Vietnamban, lombtala- ; nító vegyianyagokkal megfosztja maradék élelmüktől is < a vietnami, laoszi, kambodzsai parasztokat. Éppen a na­pokban győződhettünk meg arról, hogy a Pentagon to­vábbra is többek között kísérleti terepnek tekinti egy sokat szenvedett nép országát és ott próbálja ki legújabb tömegpusztító fegyvereit í Mindezt megszokhattuk — de Mr. Friedheim nyilat­kozata mellett mégsem mehetünk el szótlanul. Van a cinizmusnak egy olyan foka, amely még a klasszikus im- < perialista mércével mérve is minősíthetetlen. Mert végül- < is mit mondott a Pentagon szóvivője. Ezt: Bombáztunk < egy független, szuverén országot de az idő ugyebár, nem < | volt ideális, ezért — mit is tehetnénk — valószínűleg i; még lebombázzuk azt amit az elmúlt napokban nem tud- I tunk lebombázni. MIFÉLE NORMÁK EZEK? Hogyan remélheti egy < a béke ígéretével hatalomra került és ugyanezzel az ígé- i* tettel hatalmát a közelgő választásokon prolongálni aka- í ró kormányzat azt hogy otthon és külföldön komolyan > vegyék bármiféle ígéretét? vvvvna**aa**a*aaaaaaaaaaaa/vaaaaaa/vvsaaa/wsaa/vws/wwsaa/vwvw Washington — Tokfő „vörös teleion-összeköiletés ? TOKIO: Fukuda Takeo japán kül­ügyminiszter sajtóértekezle­ten tájékoztatta az újság­írókat Nixon amerikai el­nök és Szato japán minisz­terelnök küszöbön álló San Clemente-i találkozójának várható témáiról. Megerősítette, hogy a ja­nuár 6-án és 7-én tartandó amerikai—japán csúcstalál­kozó. napirendjének egyik témája a Washington és To­kió közötti „vörös telefon­összeköttetés” létrehozása lesz. Megfogalmazása sze­rint a „vörös telefon előse­gíti majd a két ország kö­zötti jobb megértést. Sejtetni engedte: a japán vezetők arra fogják kérni az Egyesült Államokat, „ne cselekedjék Japán háta mö­gött” — miként Nixon el­nök pekingi látogatásának tervbevételekor történt —, ha döntő fontosságú problé­mákról van szó. „Az effajta taktika ugyanis — mondot­ta — rendkívül nagy zavart kelthet az ázsiai országok körében...” Beszélt a Hirohito császár európai körutazása során el­hangzott aggodalmakról is. amelyek szerint Japán egy szép napon termékeivel el­áraszthatja az európai Kö­zös Piacot. A jelek szerint nem is próbálta eloszlatni ezeket az aggodalmakat, ugyanis kijelentette: legfőbb ideje, hogy a világ megért­se: a hatalmas gazdasági erővel rendelkező országok­nak hallatniuk kell szavu­kat. A VDK-ban felkészG'tek ürS „Nem kizárt” a VDK újabb bombázása. Mint képünkön lát­ható, a Vietnami Demokratikus Köztársaság eddig is ki­válónak bizonyult légvédelme felkészülten várja a katonai kalandorok újabb próbálkozásait. (Telefoto — MTI—KS) A japán diplomácia veze­tője végezetül azt is jelez­te, hogy a február 16-án kétnapos látogatásra Tokió­ba érkező sir Alec Douglas- Home brit külügyminiszter­rel ,.a kínai kérdésről, va­lamint Japán és az európai gazdasági közösség kereske­delmi kapcsolatairól” fog tárgyalni. Az egyik legtekintélye­sebb és legnagyobb példány- számú japán napilap, az Aszahi Simbun keddi szá­mában élesen támadta Sza to Eiszaku miniszterelnö köt, s mellének szegezte a kérdést: Mién nem mond le? „Azok, akik a Szato-kor- mányt támogatják, a nép egynegyedénél is keveseb­ben vannak” — állapítja meg a lap. A lakosságnak több mint a fele ellenzi, hogy a jelenlegi Szato-kor- mány továbbra is hatalmon maradjon. Az Aszahi Simbun keddi vezércikkének különleges je­lentőséget kölcsönöz az, hogy Nixon amerikai elnök és Szato San Clemente-i „csúcstalálkozójának” előes­téjén jelent meg. leim átvette hivatalát Kurt Waldheim, az ENSZ új főtitkára átvette hivatalát és megkezdte tevékenységét. Képünkön: Waldheim ENSZ- beli dolgozóasztala melleit (Telefoto — AP—MTI—KS) BONN: Még az idén meg kell tar­tani az európai biztonsági értekezletet — fejtette ki Maurice Schumann francia külügyminiszter a hambur­gi Die Weltnek adott inter­jújában. A ...kedden, __köziül.. n yilatkozatban a francia diplomácia irányítója meg­ismételte, hogy kormánya — miként a brüsszeli NATO­tanácsikozáson is megírni- ■ tatkozott — más nézeteket vall a konferenciáról, mint az amerikai kormány és mindig is élénkebb érdeklő­dést tanúsított megtartása iránt. ’'V a 'külügyminiszter sürgette, hogy az érdekelt Országok diplomáciai képvi­seleteinek vezetői haladék­talanul kezdjék meg Helsin­kiben az előkészítő munkát. A katonai helyzet — 1971 legvégén Indokína földjére amerikai bombák hullanak, (bár a nemzetközi közvélemény til­takozása kikényszerítette a VDK bombázásának meg­szüntetését). a Közel-Keleten felhúzták a fegyverek kaka­sát, a Hindosztáni-félszige- ten még nem hűlt ki a tan­kok motorja. Afrika déli ré­szén géppisztolyok sorozatai kattognak. Így ért véget az 1971-es év. * És bár az elevenen láng­gal égő, a parázzsal izzó és az épp, hogy elfojtott há­borús tűzfészkek ezer kilo­méterekre vannak egymástól, van valami közös, ami össze­köti őket. Mindezeken a te­rületeken a szabadságért, az elnyomatás és az imperializ­mus ellen küzdenek a népek. Indokína Az intervenciósok a fél­sziget minden országára ki­terjesztették a háborút, de ezzel semmiféle előnyre nem tudtak szert tenni. Ellenkező­leg, kiszélesedett a hódítók és szekértolóik elleni harc frontja, Indokína népei egye­sítették erőfeszítéseiket a kö­zös ellenséggel vívott küz­delemben. Folytatódott az amerikai szárazföldi haderő korlátozott kivonása Dél-Vietnamból, ami korántsem a háború fel­számolására, hanem csupán arra mutat, hogy az Egyesült Államok megváltozott for­mák között vesz részt ebben a háborúban. Az új amerikai stratégia lényege az agresz- sziós erők „újabb kiegyensú­lyozása”, a pusztító légihá­ború kiterjesztése. A köz­vetlen katonai akciók terhét a saigoni rezsim csapataira hárították át, de mind a lé­gierő és a haditengerészet, mind pedig a hadmozduiatok AMMms W&-: Január &, saaräa tervezése és irányítása az amerikai parancsnokság ke­zében marad. A zsoldoshadséreg már több mint egymillió-egyszáz- ezar főt számlál, a rendőr­séggel i együtt pedig létszá­ma több, mint a 17 milliós lakosság tíz százaléka. Ez a felduzzasztott haderő gyen­geségről tanúskodik, hiszen a hadseregbe mindenféle fel­fogású és életkorú embert bekényszerítenek. Ilyen ve­gyes összetételű haderő kéz­bentartására az egyetlen mód, ha lélekzetnyi időt sem hagynak számára. Az ame­rikai—saigoni parancsnokság ezért — ha teheti —, egyik büntetőakciót a másik után indítja a hazafias erők el­len. Ezek során különösen gyakran törnek be a szom­szédos Laoszba és Kambod­zsába. Az amerikaiak szem­látomást arra törekszenek, hogy a félsziget hároSn orszá­gában áltáluk felszított pol­gárháborút a nemzetek kö­zötti harc medrébe tereljék, szembefordítsák egymással Indokína népeit és elvonják őket a közös ellenség, az im­perializmus ellen vívott harc­tól. Ám a külső kalandorákci- 6k sem hoztak sikert a hódí­tóknak. Az amerikai—saigoni hadak 1971. folyamán két íz­ben is igen súlyos vereséget szenvedtek Kambodzsában és Laoszban, és az év utolsó he­teiben ez megismétlődött. Ezek eredményeként Kam­bodzsa területének több mint a fele felszabadult a hódítók uralma alól és jelentősen megnövekedtek a felszabadí­tott területek Laoszban is. Dél-Vietnam felszabadított körzeteivel együtt ezek a sza­bad területek folyamatos sá­vot alkotnak és egységes hát­országul szolgálnak vala­mennyi indokínai nép test­véri hazafias erő egyesített akciója számára. A krónikus balsikerek mi­att idegessé vált interven­ciósok fokozzák légierejük akcióit, különösen a VDK el­len. Csupán 1971-ben több mint háromszázezer tonna bombát vetettek rá. Az egész háború alatt az amerikai lé­gierő összesen hatmillió ton­nánál is több bombát dobott le. Ehhez még hozzá kell számítani a gránátok és ak­nák millió tonnáit és a több ezer tonnányi mérgezőanya­got. Laird amerikai hadügymi­niszter — megszegve saját szavát is — legutóbbi sajtó- konferenciáján kijelentette, hogy az Egyesült Államok bombázni fogja a VDK te­rületét, valahányszor csak „szükségesnek” tartja. De a légiháború eszkalá­ciója -'Sem hozott sikert az intervenciósoknak. A lelőtt amerikai repülőgépek és he­likopterek száma már felül­múlta a nyolcezret. Az óesz- tendő legutolsó napjaiban is számos Phantomot semmisí­tettek meg a levegőben. Indokína népeinek hazafi­as erői, amelyek nagy győ­zelmekkel zárták az 1971-es évet, azzal a jogos meggyő­ződéssel néznek az új év elé, hogy közel a végső győzelem. Közel-KeJet Szemmel láthatóan a „sem béke, sem háború” állapota felel meg leginkább az izra­eli agresszoroknak. Hiszen a béke elengedhetetlen feltéte­le a megszállt területek visz- szaadása, és ezzel a hódítók nem értenek egyet. Ahelyett, hogy az ésszerű politikai rendezés útjára lépnének, Tel-Avivban továbbra is a katonai erőre támaszkodnak. Makacsul arra törekszenek, hogy további amerikai fegy­verekhez jussanak, főleg pe dig, hogy megkapják azokat a Phantom-gépeket, amelyek révén még inkább növelhet­nék amúgy is mértéktelenül felduzzasztott fegyverzetüket. 1970-ben az izraeli katonai kiadások elérték a hatmilli- árd izraeli fontot, 1971-ben pedig valószínűleg megha­ladják a hét és fél milliár- dot, ami a bruttó nemzeti termék 33 százalékával egyenlő. Az utóbbi két év­ben az Izraelnek nyújtott amerikai katonai segély hi­vatalos adatok szerint 500 millió dollárra rúgott. Ha­sonló összegekkel számolnák a következő évben is. Ma­gánforrásokból ezen felül 800 millió dollár folyt be Izra­elbe 1969. és 1970. folyamán. És ebben a számban még tá­volról sincs benne mindaz, ami különböző egyéb csator­nákon keresztül érkezett. Tel-Aviv provokációs ál­láspontját, amely állandó fe­szültséget idéz elő és vesze­delmes konfliktus kiújulásá- val és kiterjedésével fenye­get, a világ közvéleménye egyre élesebben elítéli. Foko­zódik az agresszor erkölcsi­politikai elszigetelődése. A haladó emberiség rokonszen- ve az elrabolt területeik visszaszerzésére és a viszály politikai rendezésére törek­vő arab népeké. Hindusztán A pakisztáni haderő két hét alatt elszenvedett gyors veresége bebizonyította, a Washington—Peking kettős által az iszlámabádi katonai rendszernek nyújtott támo­gatás mit sem számított ak­kor, amikor Kelet-Bengália sok milliós népe szilárdan elhatározta, hogy saját ke- veszi sorsát. A pakisztáni katonai dik­tatúra amerikai támogatói ezúttal isimét bemutatták, mit érnek a demokrácia iránti ragaszkodásukról szólí kijelentéseik. Ami pekingi partnereiket illeti, azok az egész világ előtt leleplezték álforradalmi frázisaikat, amikor nagyhatalmi sovi­niszta érdekeik alá rendel­ték Kelet-Bengália 75 milliós népének felszabadító mozgal­mát. A Szovjetunió és a szocia­lista közösség más országai az elmúlt év folyamán — ele­get téve internacionalista kö­telességüknek — változatla­nul minden támogatást meg­adtak a szabadságért és de­mokráciáért harcoló népek­nek. Ezek a népek saját ta­pasztalatuk alapján újra és újra meggyőződhettek arról, ki az őszinte és önzetlen ba­rát és ki a nyílt — vagy a „jóakarónak” álcázott —, el­lenség. Az élteit esztendő azt is -megmutatta, hogy a béke ak­tív védelme szovjet prog­ramjának hatására a nem­zetközi életben az erők to­vábbi átcsoportosulása megy végbe a nemzetközi problé­mák békés úton való konst­ruktív megoldása javára. A békés egymás mellett élés eszméje, az a gondolat, hogy bármilyen nézeteltérést tárgyalások útján kell kikü­szöbölni, valóban leküzdhe­tetlen vonzerőre tesz szert és minden nép támogatását él­vezi. E változások fényében az erőpolitika, a katonai kalan­dok politikája egyre kilátás- talanabbá válik és további kudarcokon kivül semmi egyebet nem hozhat híveinek. Szvjatoszlav Kozlov az APN, katonai hírmagyarázója BONN: A Szovjetunióval és Len­gyelországgal kötött szerző­dések elutasítására szólított fel ismét Rainer Barzel, a nyugatnémet keresztényde-. mokrata unió elnöke. A CDU elnöke régebbi érvelésétől eltérően már nem vonja kétségbe, hogy az NDK po­litikai realitás Európában, ám ez nem jelenti azt — fejtette ki cikkében —, hogy ez a realitás elfogad­ható. Barzel az ellenzék ne­vében arra szólította fel a kormányt, hogy a parla­mentben részletesen számol­jon be a német kérdés meg­oldásáról kialakított elkép­zeléseiről. PEKING: Pierre Mendes-Franee, volt francia., miniszterelnök a kí­nai fővárosban tett tízna­pos látogatása után kedden Sanghaiba utazott. A fran­cia politikust Pakingben fo­gadta Csou En-laj ’minisz­terelnök. VARSÓ: A Lengyelország és NDK közötti határforgalom libe­ralizálására vonatkozó meg­állapodás életbe lépését kö- vétően ez év első két nap­ján, több mint 50 ezer tu­rista lépte át az Odera - Neisse határt. Az utazók több mint 90 százaléka NDK-beli állampolgár volt. KAIRÓ: Január vége felé egyhetes látogatásra Moszkvába uta­zik az Arab Szocialista Unió küldöttsége, élén dr. Faud Murszival, a főtitkárság tag­jával. Az egyiptomi delegá­ció, amelyben a központi bizottság kilenc tagja fog­lal helyet, megbeszéléseket folytat az SZKP vezetőivel a ívét párt együttműködésé­nek fejlesztéséről. Az ASZÚ központi bizott­sága további delegációkat küld kelet-, és NyugatrEu- rópa országaiba, azzal a megbízatással, hogy politi­kai pártok és szervezetek . képviselőivel .vitassák meg a . kőzel-keléti válság áUafMtffc

Next

/
Thumbnails
Contents