Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-29 / 24. szám

NYIRFALIGET IGAZUK VAN azokak, f>.ki!c elégedetlenek A Waj- f’c. világhírű lengyel film- r .íjezőnek ezzel az alkotá­sival. Nem mintha valami- 1'le silányságot alkotott vol­na. Erről szó sincs! A film minden jeleneiében érződik a nagy alkotó: szándék, az, bogy a rendkívüli pillanato­kat úgy ötvözze élménnyé, b >gy a néző a különös nő­sük különös sorsán elgon­dolkozzék De tanulságul is szolgainak, önvizsgálatra in­gerlőén példát teremtenek ezek az erdei emberek, ho­gyan kell az élet legalap­vetőbb érzelmeit jól, vagy rosszul, de mindenképpen őszintén elintézni. Wajda egy nem is mai, nem is nagyon történéses novellái dolgoz fel, tele lí­rával, de úgy, hogy a próza­novella lírai hangvétele mellett drámai csomóponto­kat is képez az alig sóhaj- tasnyi életképben. A nyírfa­liget fehér-kék-szürke össz­képe vonul el előttünk rög­tön a kezdő képsoroknál, hogy azután e sápadt és ál­matag világ ne is eresszen el bennünket másfél órán keresztül. Ebbe az alaptó­nusba ritkán cseppen bele más, harsogóbb szín, az is inkább veszedelmet, mint harmóniát hoz. Boleslaw magányát na­gyon súlyos teher nyomja, a kétely, hogy elhalt felesége, Michal, a favágó meséit és dalait szerette-e csupán, vagy... Vívódásával gyötri kislányát is, akitől igazat, á bizonyosat szeretné tudni. Keserűen él, dohog, vad in­LENGYEL FILM dulatokát gyűr le. Ide, hoz­zá jön a tüdőbajos, halálra­ítélt — meghalni. De ez a fiatalember könnyűnek érzi magát azt a keveset , ami neki még hátra van, szeret­né önfeledten, szenvedélye­sen kiélni. Ez a két látás­mód. ez a két érzelemvilág kerülgeti itt egymást, nem tud. vagy nem akar össze­csapni. Az élők és az erősek tisztelik a halottakat, azokat is. akik a sír küszöbe körül ténferegnek. Az öcs. Stanis­law utolsó lobogása végül is tűrhetetlenné válik az em­bergyűlölő Boleslaw számá­ra. Mire a beteg fiú elpusz­tul, az erdei mogorva férfi rádöbben, hogy nem érde­mes tépni magát, túl kell lépnie a múlton és élnie kell azt a jelent, ami adódik, ami adódhatik. A 7ÁRÓKÉPEK során tisz­tul ki a néző előtt a rende­ző egyértelmű szándéka és szemlélete. Azért a film mégsem egészen egyértelmű. A Nyírfaliget lélektani film. Azokat a mélységeket vizs­gálja. amelyek úgy általában rejtve maradnak a minden­napi életben de amelyekről egy-egy oktalan vigyor, fél­szeg mozdulat, felszakadó felhördülés, fanyar öngúny, szeszélyes bolondság, önzőn és ostobán kiviruló érzelem árulkodik. Az egész film — az is, ahogyan a zongorát ide-oda szállítgatják — si­ratóének, gyászmenet, a bo­rús látás és az elpusztulás haláltánca. Egy év se telik el ezek fölött az emberek fölött és minden ágaskodó kérdésre szinte magától jön Iván, a rettentő (Szombat, 20.05) Kétrészes komédia közvetí­tése a Katona József Színház­ból, felvételről. A szerző, Mihail Bulgakov nevét az utóbbi években Ismerte meg közelebbről a hazai közön­ség. Az 1940-ben 49 éves ko­rában elhunyt Bulgakov, éle­tében nem sok sikernek ör­vendhetett a félreértések és félreértelmezések légkörében. Drámái, regényei sokáig nem láttak napvilágot. Viszont a Fehér gárda című regényéből készült Turbinek napjait csaknem egy évtizedig műso­rán tartotta a moszkvai Mű­vész Színház. Elbert János fordításában Iván, a retten - tő-t 1970. februárjában ál­lította színpadra Iglódi Ist­ván rendező, Major Tamás­sal kettős címszerepben. Az 1936-ban írt darab a 30- as évek egyik moszkvai bér­házában játszódik, bár tulaj­donképpen két helyszínen. A másik Rettegett Iván cár ud- vava. A házban ugyanis egy ifjú feltaláló az időgépen dol­gozik, s álmában az időgép működik is: a cár udvarába repíti a házmestert és a ház­mester lakásába a cárt. A helyzet bohózatba illő. mind­két elcserélt fél ott folytat­ja életét, ahol saját környe­zetében abbahagyta, s feltűnő különbség se nagyon van kö­zöttük — mindketten egyfor­mák. Bulgakov az emberi ke­gyetlenséget, a hatalom ter­mészetét vizsgálja drámájá­ban. A szatíra főbb szerepe­peit Major Tamás, Töröcsik QM&M& IMS. Január 39., sanmbaá Mari, Sztankai István és Slnkó László alakítja. Kék fény . . . (Csütörtök, 20.40) meg a felelet. Valahogy úgy, mint mikor ősszel a levelek a saját súlyuktól lehullanak. És mégis az az érzésünk, hogy Wajda ebben az ér­zelmi találkozásban, ahogyan Maiina, ez az erdei-mezei szépség három férfit is ki­szolgál érzelmeivel, alázatá­val. megaláztatásával és tes­tével — nincsenek egészen helyükre téve a dolgok. Azt nem állítanánk, hogy így és ennyire nem lehetnek őszin­ték az emberi viszonylatok és nem gabalyod hatnak ösz- sze a kényszer hatása alatt, de valahol tisztábban kelle­ne igazságot szolgáltatni, vagy rendet teremteni az ér­zelmeknek ebben a fura zűr­zavarában. Lehet-e így őszin­te Boleslaw kitörése-rátáma- dása lányára, ahogyan az képekben lezajlik előttünk? Megnyugtató-e az a megol­dás, hogy az unalomra ítélt kislányt végre lóra ültetve elviszi apja a városba. Biz­tos az, hogy így, egy csa­pásra meg tud változni egy hosszú, nyomasztó érzelmi válság, csak azért, mert meghalt valaki a közvetlen közelben ? Törések ezek, amelyek nyugtalanítanak, hi­szen az emberi lélek mélyei­ről adott rajzot egy kiváló filmrendező. Csaknem ránk tör a kérdés: a novella szö­vege inspirálta erre a ren­dezőt, vagjj a gépek világa csalja a szemünket, hogy nem látunk folyamatosságot a néhány árva ember histó­riájában, amelyben a szere­lem és a halál a legfonto­sabb? Zigmund Samosiuk képei szuggesztív környezetet örö­kítenek meg. Andrzej Kozinskl zenéje a novella korát és a bensősé­ges pillanatokat idézi. DANIEL OLBRYCHSKI mellett Olgierd Lukaszewicz és Emilia Krakowska nyúj­tanak jó alakítási. (farkas) Három országos seregszemle várja Heves megye szövetkezeti versmondóit, táncosait Az Egerben lezajlott ta­nácskozás, amely a fogyasztá­si szövetkezetek kulturális feladataival foglalkozott, tisz­tázta a mozgalom problémáit, s igyekezett ugyanakkor meg­határozni az ismeretterjesztő munka, a könyvbarát-mozga­lom. a kulturált vendéglátó- ipari szórakoztatás, valamint az öntevékeny művészeti te­vékenység ez évi feladatait, irányelveit. Mint Bőle Dezső, a SZOVOSZ osztályvezetője tájékoztató előadásában meg­állapította, a helyi fogyasztá­si szövetkezetek kulturális bizottságainak, számolva a megváltozott körülményekkel, továbbra is részt kell vállal­niuk egy-egy város, vagy köz­ség népművelési feladataiból. Az ismeretterjesztést kiállítá­sokkal, a szövetkezetek ala­kulásának évfordulójához fű­ződő jubileumi rendezvé­nyekkel, tapasztalatcserékkel, turistautakkal szolgálhatják például igen hatásosan. Fel­adata a mozgalomnak a könyvesboltok leadása után is a könyvterjesztő munka tá­mogatása, író-olvasó találko­zók, ankétok rendezése. A kultúrház nélküli települé­sek presszói pedig színvona­las alkalmi műsorokkal eny­híthetik a helység szórakoz­tatási gondjait. Az öntevékeny művészeti mozgalom fellendítését löbb országos rendezvény célozza 1972-ben. Május elején Esz­tergomban rendezik meg a versmondók találkozóját, jú­liusban Szarvason 18 megye legjobb szövetkezeti színját­szói jönnek össze, augusztus­ban pedig a néptánc-csopor­tok versenyére kerül sor. Mindhárom seregszemlén né­pes csoportok képviselik majd Heves megyét. Nyolctól — fél öti — Hogy érzi magát az új helyen? — Köszönöm, kitűnően. — A főnök? — Jó fiú. Ahogyan mondani szokták; nem sok vizet zavar. Azt mondja, őt az érdekli, hogy azért menjen a mun­ka és nagyobb zűr ne legyen. — Szóval, dolgozgatnak. — Pontosan így van. Mondtam is a férjemnek: Zolikám, ezt a helyet az Isten is nekem teremtette. Otthon a temér­dek munka, szegény beteg anyám, meg a két gyerek ... Az igazat megvallva itt, a munkahelyemen pihenem ki magam. Óvatosan merek csak kérdezni, nehogy gyanút fogjon az illető, vagy arra gondoljon, hogy illetéktelenül beleütöm az orrom az ügyeibe. — És mit szólnak a többiek? — Mit szólnának? Magdi, a kolléganőm például rend­szeresen a hivatalból jár a fodrászhoz. Nem is szólva a péntek délutáni, szombati bevásárlásokról. Valamelyik nap, képzelje, összefutottam úgy tizenegy körül a főnökkel. Be­ugrottunk egy somlóira a cukrászdába. Nagyot köszönt és mintha nem is az ő dolgozói lennénk, tovább vágtatott. Másnap, amikor bejött, mondtam is neki: — Azt hittem, főnök, hogy szólni fog a tegnapi... j Rám nézett és csak ennyit mondott: — Én, kérem, nem avatkozom bele a dolgozók magán­ügyeibe ... Érzem, hogy semmi akadálya a további kérdéseknek, ezért tovább bátorkodom: — A fizetés? — Kétezer-egy. Igazán nem szólhatok semmit. Az előző munkahelyemen az a hülye ezernyoleötvenért levágta róiaui a húst. Egyebet sem hallottam: Kész van, Mancika? Még mindig nincs kész, Mancika? Mégis, mikor lesz kész, Man­cika? — Mondja, Mancika! Csak úgy, barátilag. Mi a véle­ménye? Negyvenkettő helyett maguk mennyien tudnák el­végezni ugyanezt a munkát? — Ha úgy istenigazában dolgoznánk? — Úgy! Nyolc órát, félórás ebédszünettel. Gondolkodik, rágyújt, megkapargatja jópofa fitos orrocs­káját. — Húszán. Legfeljebb huszonötén. — Mit gondol? Tudja ezt a főnök? — Nem hiszem, mert éppen a napokban közölte velünk, hogy az egyik osztályunkra fel akar venni egy kisegítőt, mert szerinte ott vontatottan megy a munka. Mancika feketét főz és most már férjestől, a nagymamát is bevonva folyatjuk a beszélgetést. — Igen. Szerencséje van Mancinak. Pedig eleinte hal­lani sem akart róla, hogy otthagyja a volt helyét. — Megszoktam, ismerős vagyok, újabb környezet... efféle badarságokat mondott. — Tényleg jó hely. lehet! Ahogyan Mancika meséli, nagyüzemi lógás megy ... A férj egy nyeleire felhajtja a kávét, aztán sandán rát> néz. — Ugyan már! Erős a mi rendszerünk. Kibírja... Szalay István 'SSSSSSSS/SS/SSS//S/SSSSSSSSSSSSSS/SSS///SSS/SS/SS//SSSSSSSSSS/S///SS/SSSS/SSSS/SSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSS///SSSSYSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/S. \ Kürti AndrÚBs A közkedvelt adás minden^ bizonnyal legnagyobb érdé- ^ kességet kiváltó része a bu- * dafoki gyilkossággal foglal-1 kozó riport lesz. A sajtóból § értesültünk róla, hogy az el- ^ múlt év őszén holtan találtak $ egy nőt az utcán, halálát kés 1 okozta. A gyilkos elvágta az| áldozat torkát, majd kira- $ bolta. A rendőrség több hónapig^ tartó nyomozással kézre ke- ^ rítette a tettest, aki beismerő § vallomást tett. A gyilkos —^ akit a képernyőn is látha- ^ tunk —, nemrégiben szaba-k dúlt a börtönből, ahol 10 ével ^ töltött nyereségvágyból elkö-i vetett emberölés miatt. AzS adásban ezenkívül még köz-% biztonsági témákkal, színé- $ szék meglopó sónak ügyével, ^ betörésekkel és újólagos kő- ^ rözésekkel foglalkoznak szerkesztők és riporterek. S s Szombat, 14 óra 10 jerc... Dokumentumfilm. (Szombat, 18.15) A Bizonyára sok olyan buda- ^ pesti lakos él. aki emléksziké — esetleg szemtanúja is volt ^ a fasiszta gaztettnek, a Mar-$ git-híd felrobbantásának. s 1944. november 4-én dél­után 2 óra 10 perckor a né- < metek felrobbantották a Mar-1 git-hidat, amelyen járművek, $ emberek közlekedtek. Sok ^ ember — nő, gyerek is —, é vesztette életét a példátlan^ merénylet folytán. A 28 év-| vei ezelőtti eseményeket idézi s fel a dokument umfilm kora - ^ beli emlékek és a szörny ü| eseményt átélt szemtanúk se-i rflrfC^vél- . „ * A. \ 12. A közelmúltban Saheki és Mayeda jopán csillagászok megfigyelték, hogy a Marson időnként erős fénytünemé­nyek játszódnak le, amelye­ket sötét felhők kialakulása követ. Ennek a jelenségnek valószínű oka, hogy e boly­gó tektonikailag még aktív, kéreg alatti áramlások foly­nak stb. (Más vélemény: ezek a felvillanások nem természetes úton jönnek lét­re.) A Mars — az irodalom­ban. Se szeri, se száma azok­nak az irodalmi alkotások­nak, amelyekben ez a boly­gó szerepel. Az átlagos tu­dományos-fantasztikus mű­vek sorából kiemelkedik Bradbury „Marsbéli króni­ka" című könyve. Mit tudunk meg ma a (Marsról ? Minden valószínűség sze­rint többet, mint az alatt a közel három és fél évszázad alatt, amióta u Fontana-íéle „Mars-térkép" elkészült. A főnök végzett az olva­sással. — Oké? — kérdi Komo- róczy. — Oké — bólintott a fő- szerkesztő —, gyorsan át­küldeni a nyomdába. ★ Kilenc óra negyven perc. A nyomdában beemelik a hengert. Megindul a hatal­mas rotációs gép. Az egyik végén beszivja az üres pa­pírt, a másik végéből ömlik a szállítószalagra a Déli Új­ság rendkívüli kiadása, ök- lömnyi betűkből áll a fő­cím: „Mars-lakó a Földön!” Három perc Félbetört cipó a földön, jóllakott kirándulók dobhat­ták oda, temérdek fürge hangya lepte el... Kora délutánra már így fest, madártávlatból a Ko­pasz-hegy és környéke. Hiá­bavalónak bizonyult a felhí­vás az újságok rendkívüli kiadásaiban, hiábavalónak a rádió többszöri intelme. Va­lóságos népvándorlás indult meg M.-be. Elsősorban Bu­dapestről áradt a tömeg autón, motorbiciklin, kerék­páron. No meg a közeli fal­vakból. a szomszédos mező­városból szekéren, traktoron, tehergépkocsin, gyalog. Meggyűlt a rendfenntartó közegek dolga. Hiszen senki sem vallotta be, azért jött, mert kíváncsi a Mars-lakó­ra. A-nak rokona lakik M.- ben, a drága nagymami. Be­teg, reuma gyötri, őt láto­gatnák meg, ékes bizonyíték ez a zacskó narancs, neki hozták. B.-nek saját telke van M - ben, tálán csak kiinehet uz ember, a saját telkére?! — hogy ’hol van az a telek? Kérem, ha egészen precízek akarunk lenni, még nincs teljesen a nevemre írva, sőt nem egy fix telekről van szó, még több más parcella is számításba jöhet, most folynak a tárgyalások. C. -t vendégségbe hívta ide családostul a testi-lelki jó barátja; Pesten egy munka­helyen dolgoznak. — A ba­rát neve? Hm, a neve János, Kovács János. Az utcát nem tudom pontosan, de az biz­tos, hogy valahol erreielé la­kik. őrmester elvtárs nem Ismeri véletlenül? Középter­metű, fekete haja van. na­gyon derék fiú, mindenki szereti az üzemben. D. egy térképpel hadoná­szik.- ő országjáró, az autós­klub tagja, tessék, a map­pán kereszttel meg van je­lölve a gyülekezőpont, a bir- talani csorda-kút, azt pedig csak M.-en át lehet megkö­zelíteni, a többiek már ott várják, külföldiek is vannak a kocsiban, micsoda nemzet­közi blamázs, ha nem enge­dik át, be fog írni a lapok­ba... E. , F., G. és H. hivatalos kiszálláson van. Vasárnap?! — Igen, vasárnap, mert nagy horderejű vizsgálatokról van szó, ilyenkor nálunk nem számit, ünnepnap, vagy hét­köznap, a szolgálat az szol­gálat. Ellenőrizniük kell az itteni ivóvíz káliumtartalmát, mojj hogy rendben megtör­tént-e. a baromfiak kötelező oltása pestis ellen, helyet kell keresniük egy áttelepü­lő vegyi üzemnek, ez na­gyon sürgős a levegő szeny- nyezodése miatt, panaszok érkeztek továbbá a helyi szövetkezeti italbolt vezető­je ellen, vizezi a bort, stb., stb. Néhány keresztkérdés után ezeket a kíváncsiskodókat az ettenőrző pontokon udvaria­san felkérték, hogy fordulja­nak vissza, ki szégyenkezve, ki müíelhúborodással szállt be a kocsijába, hogy néhanv száz méterrel odébb jobb trükkel próbálkozzék a má­sik ellenőrző ponton. A leleményesebbek meg­takarították maguknak ezt a macerálást, nem a műúton érkeztek, hanem a földek felől, gyalogosan, az autót beállították valahová az er­dőbe, a fák közé. Volt, áki kapával a vállán, holmi ócs­ka göncökbe öltözötten jött a földek felől, mintha ide­valósi lenne, csak kiszaladt meglazítani a talajt a kuko­ricaszárak tövében, hátha eső lesz. Tucatszámra csempészték a helyszínre hozzátartozóikat, barátaikat és barátnőiket a televízió, a rádió, a filmhír­adó, a posta műszaki embe­rei is. Kit szerelőnek, kit sminkesnek, magnókezelő­nek, világosítónak, a jó ég tudja, még minek álcázva. Es megjelentek természe­tesen a dokumentumosok is. örök rejtély, hogyan csinál­ják, de ezeket mindenhová be kell engedni, mert ezek­nek mindig van pecsétes pa­pírjuk, különleges engedé­lyük, fényképes igazolvá­nyuk. Annyi és olyan, amennyi és amilyen éppen kell. Aztán meg a tényleges helybeli lakosok közül ezen a különleges világnapon te­remtett lélek sem maradt otthon, x még a karon ülő csecsemőnek is az Árkos ut­ca táján akadt halasztha­tatlan elintéznivalója. A Sza­kács-réten valóságos búcsú alakult ki. A környékbeliek asztalokat, székeket cipeltek ki oda, friss vizel, gyümöl­csöt, paprikát, paradicsomok még főtt kolbászt is adtak a szegény, elpilledt vándorok­nak — uzsora áron. (Folytatóé** •ál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents