Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-28 / 23. szám
Ott többet fizetnek? S okan és sokszor írtak már — nem éppen elismerő szavakkal — a vállalatok bérezési gyakorlatáról, a vállalati bérpolitikáról. Az egyre erősödő kritikai hang ellenére a vállalati bérezést mindmáig alapjában véve a szigorú egyen- lősdi, az ötlettelen „megfontoltság” jellemzi. Elég fellapozni egy-egy kollektív szerződést: milyen alapos általánosságok: mennyire homályos fogalmazások állnak a „Bérpolitika” fejezetcím alatt! S mivel a jelenség általánosítható, az emberben felmerül a kérdés: miként lehet, hogy szinte kivétel nélkül minden . iparágban csaknem minden vállalatánál hasonló óvatosság tapasztalható? Miként lehet, hogy nálunk — talán a bányászat kivételével — minden iparágban közel azonos a kereseti színvonal? A Központi Statisztikai Hivatal decemberi adatai szerint az egyes iparcsoportokban elérhető átlagkeresetek között csekély különbség van. Vezet a bányászat 3054 forinttal. A többi iparág között nehéz lenne érdemleges rangsort felállítani. A hazai vegyipar, gyógyszeripar kiugró teljesítményei világviszonylatban is közismertek. Az átlagkereset: 2100 forint. A textilipar mérsékelt produktumai szintén közismertek. Az átlagkereset: 1900 forint. A cipőipar ugyancsak mérsékelt teljesítményéhez nem kell magyarázó kommentár. Az átlagkereset: 1870 forint. A rendkívül nehéz körülmények között dolgozó kohászok átlagkeresete 2300 forint. Az összehasonlíthatatlanul kedvezőbb munkafeltételeket élvező műszeripari munkások és alkalmazottak átlagkeresete 2023 forint. Az öntők a kohászathoz hasonló körülmények között dolgoznak. Átlagbérüket most emelik 6, illetve 8 százalékkal, mert akadt olyan öntöde, ahol a havi átlagkereset 2—300 forinttal volt alacsonyabb, mint a hidegüzemi szakmunkásoké. Furcsa és meglehetősen érthetetlen arányok. Melyik az az iparág, melyik az a foglalkozás — az állami iparban —, amelyik „jól fizet”? Hogyan lehet a keresetek alapján megállapítani, hogy egy iparág jövedelmező-e, vagy csak állami dotációk, szubvenciók mankójával léte- > zik-e? A bérrendszer, az egyenlősdire alapozó, tehát torz bérpolitika mindent eltakar, s az iménti kérdésekre nagyon nehéz, majdnem lehetetlen válaszolni. A választ egyébként — furcsa mód — a munkások találták meg. Kár lenne tagadni, vagy nem észrevenni, hogy Magyarországon kialakult a béremelés egy sajátságos formája. A munkás otthagyja az egyenlősdi alapján bérező gyárakat és elmegy a magasabb — s talán differenciáltabb — kereseti lehetőségeket biztosító szövetkezeti iparba, vagy az agrár- területek ipari vállalkozásaiba. Sokan a kötött átlagbérgazdálkodást hibáztatják, ami miatt az ipari vezetők eszközei, lehetőségei ebben a mérkőzésben eléggé korlátozottak: kedvezőbb szociális juttatásokat nyújthatnak, szebb lehet az öltöző, vagy fürdő, nagyobb lehet a sportpálya, ám ezzel, úgy tűnik, nem ellensúlyozhatják például a tsz kiegészítő üzemek magas órabéreit. S ha csak a béreket vizsgáljuk, akkor el kell jutni a furcsa felismeréshez: érdemesebb a primitív körülmények között működő tsz kiegészítő üzemben dolgozni, mint egy modern gépekkel felszerelt, a világpiacon is számon tartott iparág korszerű gyárában. S úgy tűnik, a munkások egy része a bér kedvéért inkább a manufaktúrát választja, s legyint a világ- színvonalra, a korszerű gépre, nehéz helyzetbe hozva műhelyeket, gyárakat, gyáregységeket. (Csak zárójelben: valami hiba lehet a fluktuációs vizsgálatok körül, amelyek azt bizonygatják, hogy a kilépők legnagyobb része nem a magasabb fizetés reményében változtat munkahelyet.) Említettem már: a vállalatok vezetői előszeretettel hivatkoznak a bérgazdálkodás bizonyos kötöttségeire. Ám érvelésüket némi fenntartással kell fogadni, mert tucatnyi tény bizonyítja, hogy a vállalatok a meglevő lehetőségekkel sem élnek okosan. A béregyenlősdi nem elsősorban iparágak közötti, hanem vállalatokon belüli probléma. Amikor az öntőipar már-már - a termelési csőd szélére került — nem utolsósorban az alacsony bérek okozta munkaerőhiány miatt —, akkor több, önté- szettel foglalkozó vállalat — saját erőből — a korábbi béremelés többszörösére szánta el magát, S egy további furcsa' ság: a havi átlagkere' setek 10—20 százalékát kitevő úgynevezett mozgóbér lenne hivatott betölteni azt a differenciált anyagi ösztönzést, amiről a 80—90 százalékot kitevő alapbéreknél egyszerűen megfeledkeznek. Egyszóval: az egész iparban jellemző béregyenlősdi nem vezethető vissza valamiféle pénzhiányra, s nem is magyarázható csak a bér- gazdálkodás kötöttségeivel. Sokkal inkább kényelmességről, felesleges óvatosságról, sőt egyes esetekben hozzá nem értésről van sző. A mai bérrendszerben is rengeteg olyan lehetőség rejlik, amelyek felismerésével és kihasználásával a jelenleginél lényegesen ösztönzőbb, differenciáltabb bérezési gyakorlat valósítható meg. V. Cs, A rendelet a lakóknak kedvez Akiknek at kellett már ra^ katni a cserépkályhájukat, vagy a vízvezeték valamelyik szerelvényével volt bajuk, azok a megmondhatói, mennyire meglepődtek azon, hogy az Ingatlankezelő Vállalat térítés nélkül a munkákat nem végezte el. A közhiedelem szerint ugyanis a lakó azért fizeti a bért, hogy annak fejében ne csak a lakást használhassa, ha- neem a tulajdonostól a különböző, a lakásban előforduló hibák kijavíttatását is elvárhassa. A legújabb ÉVM-rendelet mintha ennek a közfelfogásnak az érvényre juttatását valósítaná meg. Január 1-től már' a lakásfenntartó vállalatok nem vonhatják ki magukat a költségek viselése alól. Ha nem is térítés nélkül kötelesek a javításokat elvégeztetni, de azoknak v , felét mégis át kell vállalni-1 uk. Nézzünk néhány példát. A 1 villanytűzhelyek főzőlapjának cseréje közel kétszáz forint. Ugyanannak a fűtőelemét már több mint kétszáz forintért cserélik ki. Egy cserépkályha elkészítése két-háromezer forint. Az átrakás is költséges: ezer tö- ■ rint legalább. Ha elromlik a falikút a konyhában és mi-1 sikat kell a helyébe felszerelni, hét-nyolcszáz forintba kerül. A fürdőkályha minden tartozékával együtt meg haladja az 1600 forintot. Nem olcsó dolog a mosogató, a kézmosó, és a mosdó kicserélése sem. Tehát szazakat takaríthat meg magának a lakó, de komolyabb berendezés esetén még ezer forintnál is többet az idézett rendelet értelmében. Most aztán már semmi sem számít, üsd-vágd, nem apád, lehet törni, zúzni mindent, majd kicserélteti az ingatlankezelő. Lehet ilyen felfogás is a rendelet félremagyarázásából. Ha így volna nagyon rosszul volna. Mert annak, hogy a költségeket megosszák, alapfeltétele a természetes elhaszná- 'Mdás ténye. Ahogy a gyöngyösi Ingatlankezelő Vállalat igazgatója, Marosán Lajos közölte, a munkák elvégzését műszaki átadással kötik egybe. A lakónak kell nyilatkoznia tehát, hogy elégedett, szerinte minden hibátlan. Á javításokra csak a meghatározott költségeket és munkaórákat számíthatják fel. Tehát a cserét vagy a javítást az érvényes normák alapján végzik. A GELKÁ-val és különböző szakipari ktsz-ek- kel kötöttek szerződést azért, hogy a megfelelő területen a szakembereket biztosíthassák. Úgy tűnik, a rendelet anyagilag nem előnyös az ingatlankezelőnek. Ebiről' következnék, hogy túlzott nyilvánosságot nem is igyekszik biztosítani annak. Gyöngyösön nem ez a- jellemző. Megtették, hogy a rendeletet és a munkákra vonatkozó árvetést sokszorosíttatták. Minden házkezelő kapott egy példányt belőle, egy másik példánnyal pedig azért látták el, hogy az érdeklődő lakóknak odaadhassa azt a részletesebb vizsgálódás céljából. Végül hadd fűzzünk any- nyit a rendelethez, hogy ez igazodik a lakbérek rendezéséhez. Annak az igazságnak felel meg, amely szerint a magasabb bérért megemelt szolgáltatást várhat el mindenki. Nem árt er re is rámutatni, mivel hajlamosak vagyunk tovább az árnyoldalakkal foglalkozni, semmint a kellemesebb részeket tudomásul venni. / (gmf) A Pamuttextil Művek Fonógyárában április 1-én adták át a szovjet cérnázó gépsort. Br a gépsor évi 321 tonna cérnát képes gyártani. (MTI foto — Hadas János felvétele) Az érckutatók űj éve Korszerű gépek a termelésben Egyedülálló laboratóriumi kísérletek \'L ÉRCFELTARÁS mellett egyre nagyobb jelentőségű a termelőágazat munkája is az Országos Érc- és Ásványbányászati Vállalat. Kutató és Termelő Művei- . nél. Az egri központú ^cég- felnémeti mészüzeme, tavaly 615 ezer tonna mészkövet termelt, és értékesített a legkülönbözőbb gazdasági ágazatok részére; útépítéshez, cementgyártáshoz, kohászatnak egyaránt. A mező- gazdaság szamára mintegy 100 ezer tonna talajjavító őrleményt készítettek, 130 ezer tonna finomőrleményt pedig a takarmánykeverő üzemek vásároltak meg. Innen látták el az ország ösz- szes takarmánykeverő telepét e fontos, nagy kalcium- tartalmú anyaggal. Az elmúlt évben bővült a kőzúzalékot gyártó üzemrész is, amely 1970-től szállítja termékét a házgyárak megrendeléseire. Igen jó gazdasági eredményekkel, a terv jelentős túlteljesítésével fejezték be az elmúlt évet; háromnégy heti munkabérnek megfelelő nyereség felosztását tervezik. Toldi János igazgató elmondta, hogy az idén még nagyobb szerepet kap a termelőtevékenység a vállalatnál. Annák ellenére, hogy a főként exportra tennelő, ólom- cinkpor előállító dunántúli üzemük alapanyag híján várhatóan hamarosan megszűnik, az össztermelés mégis több lesz a tavalyinál: több mint százmilliós termelési érték teljesítése az idei feladatuk. Nagyobb munkáslétszám biztosítására nincs lehetőség, főként műszaki fejlesztéssel, nagyobb termelékenységgel akarnák többet produkálni. Ez év végéig a felnémeti öt őrlőberendezés mellé még kettőt helyeznek üzembe. Igen keresett termékük, a finomőrlemény előállítását. egyébként a negyedik ötéves terv végére a mostani 130 ezer tonnáról 180 ezer tonnára akarják növelni. Ugrásszerűen megnőtt a házgyárak igénye is, részükre a tavalyi 15 ezer tonna helyett 28 ezer tonna kőzúzalékot szállítanak. Az alapanyag, a mészkő kitermeléséhez üzembe helyeznek Masasubh védőárak Elmozdul a holtpontról a zöldségtermesztés? A közelmúltban a kormány megtárgyalta a zöldségtermesztés helyzetét, problémáit, s határozatot1 hozott a termesztés fellendítésére. Felkerestük Gecse Jánost, a Heves megyei SZÖVTER- LV1ÉK osztályvezetőjét, hogy a közös vállalat megyénkben miképpen próbál — a kormányhatározat szellemében — jobb lehetőségeket biztosítani a termelőknek, növelni a termelési kedvet? — El kell mondani, hogy az elmúlt időszakban egyes zöldségfélék árai nem feleltek meg azoknak az elvárásoknak, amelyeket a termelő üzemelt támasztottalt a felvásárló vállalatokkal szemben. A kormányhatározat óta néhány árelképzelés napvilágot látott, s ez arra késztette a SZÖVTERMÉK- et, hogy felülvizsgálja korábbi álláspontját a felvásárlási árakkal kapcsolatban. A szerződésekben rögzített védőáruknál eppen ezért módosításokat hajtottunk végre, s az sem titok, hogy még további változtatásokat is tervezünk. — Milyen termékekre vonatkozik a módosítás? — Elsősorban a paprikára, paradicsomra, Uborkára és zöldbabra. Azonban — az új helyzetből kiindulva — közös vállalatunk azon az állásponton van, hogy még jó néhány termék minimális védőárát emeli. Kockázat- vállalásunk az idén maximális lesz, s úgy érezzük, hogy e téren' az ipari üzemeknél bátrabban lépünk előre. — Talán néhány példát az új védőárakra... — A sárga hüvelyű zöldbab védőára — a szerződött árunál ezt az árat minden esetben biztosítani kell — az eddigi 2 forint helyett 3 forint lett, a zöld hüvelyű babnál. 2,50 forintról szintén 3. forintra emelkedett. A velőborső védőára 2,50-röl ugyancsak 3 forintra emelkedett. Még egyet említenék, a tölteni való zöldpaprika védőéra 2,60 a korábbi 1,20 forinttal szemben. Ezenikívül változás lesz a kelkápaszta- nál, a fejes káposztánál, a görög- és sárgadinnyénél, a sárgarépánál, a zellernél, a petrezselyemgyökérnél. — Összességében milyennek mondható az emelkedés? — A minimális védőárak mintegy 15—20 százalékkal emelkednek. Azonban, mint korábban említettem, a most elmondott áraiméi is tervezünk további módosítást, s mindez kedvezően érinti a termelőket. Az új árak ugyanis már az idén életbe lépnek, s a változásokat szerződésmódosításban rögzítjük szerződéses partnereinkkel, — Érezhetó-e már a termelői kedv növekedése? — Igen. Ügy tapasztaljuk, hogy a termelők máris nagyobb kedvvel tekintenek a zöldségtermesztésre, gazdaságosabbnak látják, s ez számunkra ás biztosíték, hogy a szerződött mennyiséget valóban megkapjuk, s tudjuk biztosítani az egyenletes ellátást. Szeretném hangsúlyozni, hogy közös vállalatunk árelképzelési elsősorban azt a célt szolgálják, hogy növekedjék a termelési kedv, nagyobb legyen a zöld- sógárualap. s több és jobb minőségű cikk álljon a fogyasztók rendelkezésére. Elmozdul-e a holtpontról a zöldségtermesztés? A kérdésre még aligha lehet választ adni. Az azonban elmondható, hogy a kormány határozata óta már intézkedések, lépések is történtek. (k. 1.) egy új, nagy teljesítményű villamos kotrógépet, amelynek az energiaellátó rendszerét részben már tavaly megépítették. A terv szerint két év múlva még egy . ilyen nagy teljesítményű kotrógéppel gazdagodik majd az üzem. Ezek a gépek évi egymillió tonna kő megmozgatására lesznek majd képesek, a mostani, kisebb teljesítmény űeket pedig más területre lehet irányítani. Nagy gondok vannak azonban a szállítással; a nehéz terepen könnyebben meghi- básodó tíztonnas dömperekhez igen nehéz alkatrészt szerezni. Emiatt bizonjr nemegyszer állni kénytelenek a szállítóeszközök. Az idei évet is géphibákkal kezdték, de gyors átszervezéssel sikerült a termelés folyamatosságát biztosítani, nem történt fennakadás. A KUTATÓTEVÉKENYSÉGÜK, amely kiterjed 'az egész ország területére, nagyságrendben körülbelül azonos szinten marad a tavalyi teljesítményükkel. Az állami költségvetés előírásai az idén csak a legsürgősebb munkákra adtak megbízatást, viszont több bányaüzemmel is kapcsolatban állnak, s végeznek részükre készletfeltárásokat. így például megyénkben a recski ércbánya kimerülő félben levő készleteinek pótlására kutatnak kis mélységben újabb érclelőhelyek után. Ugyancsak a mátrai bányászati kutatás programjában szerepel a gyöngyösoroszi ércbánya részére végzendő feltáró munkájuk is. A KUTATÓ és tennelő müvek központjában, Egerben dolgozzák fel a kutatásaik eredményeit, itt folynak a laboratóriumi elemzések.. Feltétlenül szót érdemel egy új, hazánkban jelenleg egyedülálló kísérletük: az üveggyártáshoz használatos üveghomok biológiai vastálanitá- sánák lehetőségeit próbálják ki. Az üvegben a legkisebb mennyiségű vasoxid is elszíneződéseket okoz, rendkívül fontos tehát az alapanyag tökéletes megtisztítása. Erre az egri kísérletek egyszerű megoldásit ígérnek: olyan baktériumfajtát tenyésztettek ki, amely felfalja a kristályok repedéseiben levő mikron nagyságú vas- ox i dsaemcséket is, s es később folyadék alakban ki« csapódik, < hokoü)
