Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-23 / 19. szám

Már Japánba is Kitárni# a világ' a megye fiataljai előtt... Az Expressz Iroda az ifjúságért Sikeres évet zárt a 15 éves fennállását ünneplő Ex­pressz Ifjúsági és Diák Uta­zási Iroda 1971-ben. Heves •megyében is, a kirenedelt- ségnek is jelentős eseménye volt az elmúlt évben, hogy a hosszú „albérletezés” után Egerben végre önálló iro­dában, a Széchenyi út 5. szám alatt végezheti már a. munkáját. A kirendeltség fiatal, agi­lis vezetőjével, Fábián Jó­zseffel emlékeztünk az el­múlt 15 évre: — Az iroda megalakulása­kor én még bőven a húszon aluliak társaságába tartoz­tam, — de azoknak a visz- szaemlékezéseiből, akikkel a jubileum előtt beszélgettem, megtudtam, hogy milyen is volt a kezdet. Az első „lé­péseket” a testvéri országok felé tettük meg, a nemzet­közi vasútvonalak „fapa­dos” kocsijain. Sebtében összetákolt sátortáborok ad­tak szállást utasainknak, ahogy az utazás „veterán­jai” ma emlegetik, s ha ez nem is volt fejedelmi, de a célnak akkor megfelelt és t romantikus volt. Az eltelt 15 év sok tapasztalatot és még több változást hozott. Megyénk fiataljai előtt is szinte kitárult a világ, és hazánk, hogy szép tájait mu­tassa az ismerkedni vágyó fiataloknak. —■ Megyénkből az el­múlt években mennyien utaztak, hazai és külföldi tájakra? — Több ezerre tehető azoknak a száma, akik az iroda segítségével utaztak külföldre, vagy a hazai tá- jak szépségeit tekintették meg A számokról és az ará­nyokról ízelítőt adhat az el­múlt évi eredményünk. A szocialista országokba közel ezren, Nyugatra több mint félszázan utaztak. Még Ja­pánba is eljutott az Egri Dohánygyár laboránsa, Ha­lász Katalin. Az igaz, hogy ezért az útért három évig kellett dolgoznia és takaré­koskodnia. Szerinte még így is megérte. Az ifjúsági kedvezmények hatására ugrásszerűen meg­nőtt a középiskolás fiatalok üdülési igénye. A múlt év­ben 530-an üdültek Balatom- Kiliántelepen. Az egyhetes teljes ellátás mindössze száz forintba került. Ebben az évben is lehetőség nyílik er­re az olcsó üdültetésre, aho­vá á jelentkezők közül az iskolai KISZ-bizottságok, jó tanulmányi eredményük és mozgalmi, munkájuk alapján delegálják a résztvevőket. — Hazánkba látogató külföldi fiatalok között megyénk milyen érdeklő­dést váltott ki? — A beérkező fiatalok R--gy része hosszabb-rövi- debb időre letáborozik ná­lunk. Lengyel, szovjet, oszt­rák, francia és német cso­portok kedvenc helyei kö­zött szerepel a Mátra, Eger és Gyöngyös. A múlt év­ben közel kétezren látogat­tak el hozzánk, Mivel fogadni? tudjuk őket — Magyaros vendégszere­tettel, baráti találkozókkal és természetesen tüzes borok­kal az egri szépasszony-völ­gyi pincékben. A baráti talál­kozók közül kiemelkedett a MEZÖBER fiataljainak és egy negyvenöt fős japán if­júsági csoportnak a íalálko- ZÓ ja a Technika Házában. A japán fiatalok kimonó- ban érkeztek az estre, s a vendéglátó fiatalok kultúr­műsora után ők is bemutat­ták ősi kultúrájú táncaikat Ä külföldi csoportoknak az igényeik szerint termelő- szövetkezeteket, üzemeket is bemutatunk, iskolákba, egészségügyi intézményekbe látogathatnak el. Szeretnénk valamilyen egri kulturális rendezvényre is elvinni őket, de ez eddig még nem sike­rült. A programok egyezte­tése nem időben történik. Az is igaz, hogy a propa­gandánk is szerény. A ven­dégek nagy része még min­dig Dobó kapitány városát keresi, a jelenünket kevés­bé ismerik. — Az új év tervei, fel­adatai? — A kirendeltségünk új szolgáltatásokkal gazdago­dott ebben az évben. Az egyénileg utazóknak, vagy a társasutazások részvevőinek valuta, útlevélügyeit intéz­zük, vasúti és repülőjegyet, valamint a külföldi progra­mok idejére szálláshelyet is biztosítunk a hozzánk for­dulóknak. Minden szocialis­ta országba indul csopor­tunk a bolgár, a román ten­ger-parttól, Szász-Svájcon át a Magas-Tátráig. Korláto­zott számban olasz, francia, NSZK, finnországi útjaink is lesznek. Az olimpia évé­ben valószínűnek látszik, hogy megyénk fiataljainak képviselői is ott lehetnek Münchenben és szurkolhat­nak a magyar versenyzők­nek. Az „Ismerd meg hazádat” mozgalom keretében szinte korlátlan a lehetőség. Az igényeknek megfelelően tu­dunk országos programot szervezni, a buszind üléstől az érkezésig. Minden utazná végyő fia­talt, de minden kedves ér­deklődőt is szeretettel vá­runk jó programokkal és fő­leg fiatalok zsebéhez mére­tezett árakkal, — zárta be a beszélgetést Fábián József. Kovács János Mit igér a televízió a jövő hétre Kedden, február 1-én har­madik részéhez érkezik a „Találkozás Indiával” című magyar riportfilmsorozat, amelyben a néző többek kö­zött megismerkedhet Kerala állam kommunista miniszte­rével. Szerdán este Donizetti vígoperáját, A szerelmi báj- italt sugározzák felvételről. Csütörtökön ® késő dél­utáni órákban vetítik a „Ta­lálkozás Indiával” sorozat befejező, negyedik részét Este Csehov társadalmi szatírája, a „Lakodalom” cí­mű egyfelvonásoe kerül a né­zők elé és megkezdik a sapporói téli olimpiai játé­kok közvetítéssorozatát is. Pénteken este igényes hu­morral megalkotott lengyel tv-film ismerteti meg a né­zőket olyan, „hősökkel”, akik több-kevesebb sikerrel haj­szolják a pénzt, a jólétet a boldogságot Az „Integrál” című műsor ezúttal az automobilizmus problémáit tűzi napirendre. Hegyvencolc év az Emberért 'mmmwm nfTr Az a reggel is úgy kezdő­dött, mint a többi. Az éb­resztőóra konokul berregett. Az orvos, mint annyi éven át, megszokta, sietve kelt, ám amikor tennivalóira gon­dolt rádöbbent hogy ez a nap mennyire más, mennyi­re szokatlan. A sietségnek semmi értelme, a perceket nem kell beosztani, szükség­telen mérlegelni, jut-e idő reggeli után egy cigarettá­ra. Nem kellett kocsiba ül­ni, sietni a betegekhez,. a rendelőben sem ^várt senki rá, oda már az új orvos, a stafétaváltó fiatalember igye­kezett. — A nyugdíj első napja volt. Sem a feleségem, sem én nem találtuk a helyün­ket. Valahogy más íze lett mindennek, nem szóltunk egymásnak, de mindketten éreztük: valamiféle belső nyugtalanság feszít. Szinte kerültük egymást, csak azért, hogy ne kelljen be­ismernünk : nincs rosszabb a feleslegesség tudatánál — idézi emlékeit dr. Jeszenszky Gyula, aki negyvennyolc évig praktizált, s ebből a majd fél évszázadból negyvenhat évet egy helyen, Lőrinciben HOGYAN ÉLNEK AZ EM­BEREK ma ezen a vidéken, itt, a gyöngyösi járás csücs­kéből, a Jászság szélében —• Viszneken? — Szorgalmas nép lakja e helyet — jellemzi tömören a reá bízott falu embereit Sza- zó János vb-titkár. S nem ám a fajtabéliek elfogultsá­ga mondatja vele az elismerő dicséretet, lévén maga is eb­ből a talajból sarjadzó, vér- ségileg ide tartozó, hanem a tények, az alakuló-fejlődő élet eleven bizonyságai. Ké­rés nélkül elősorolja ezeket a tényeket... — Hét-nyolcmillió forintot kamatoztatnak a takarékszö­vetkezetben, meg a postán. Nemrég a lakosság segítette ki gépvásárlási gondjaiból a szövetkezetei is: a takarék­szövetkezetből kölcsönzött pénzen vettek 6 IFA teher­gépkocsit. Segített a viszneki nép sa­ját maga gondjainak a meg­oldásában is, nem várva ide­gen támogatásra. Régóta hi­ányzott a falunak a minden­napi élet elemi alapvető szük­séglete — az egészséges, jó ivóvíz. A tanács kasszájában nem volt csak annyi pénz, hogy a tervezési díjat kifi­zessék. Nem kellett sokat győzködni az embereket, megértették kevés szóból, hogy mit várnak tőlük, mit kell tenniük, Víztársulatot alakítottak, s most 4000 fo­rintot ad minden család. QMfWáe Viszneki látogatás jann&r vasárnap — 1971-ben alakult meg a társulat, s azon nyomban munkához is láttak. Törpe vízművet terveztünk, 10 km-nyi hálózattal OÍyany- nyira előrehaladtunk, hogy több mint 5 km-es szakaszon már végeztünk a csövek le­fektetésével. Ez év végére szeretnénk befejezni a teljes vízművesítést. Megvan min­den okunk, hogy higgyünk a munkálatok befejezésében, mert termelőszövetkezetünk a gazdája ennek a nagy horderejű és jelentős vállal­kozásnak. A TERMELŐSZÖVETKE­ZET különben igen megértő mecénása a községnek. Ma­gáévá teszi a falu gondjait, s amiben tudnak, kérés nél­kül segítenek. Aki dolgozni akar, munkát talál a szövet­kezetben, s a becsületes, jó munkának felmérheíően nagy értéke és haszna van. Ez azért van, magyarázza Szabó János, mert jó kormányosai vannak a közös gazdaságnak, akik hozzáértően gazdálkod­nak. Hét agrármérnökük van, s valamennyien fiatalok. Szakma es lélek egy bennük, amelyhez vállalkozókedv, energikus lendület is társul. A biztonság, a biztos megél­hetés nagy vonzerő Viszne- kem. Korábban igen sokan elmenekültek innét, s csak lakná jártak haza, „repülő- hidat” alkotva falu és város között. Ez a kép sokat válto­zott: az utóbbi időben lega­lább 500 fiatöl tért haza, s vállalt munkát a tsz géptele­pén, a szereidében. Egy éve sincs, hogy szarvasmarha­kombinátot létesítettek, sépp a napokban kötöttek szerző­dést az olaszokkal, hízott nö­vendékjószágok szállítására. 24 milliós költséggel építenek most egy sertéskombinátot is, fiaztatót és hizlaldát. — Van egyéb munkaalka­lom is, a szövetkezet mellett. Viszneken telepedett meg az Elzett és a BHG műanyag­gyár egy-egy részlege, s ezek nyolcvan asszonyt foglalkoz­tatnak, két műszakban. De hadd említsek még egy tényezőt a törekvő népi szor­galom érzékeltetésére... Jó­szágszerető emberek a visz- nekiek, ezért is nagy a ház­táji állatállomány a faluban. A múlt évi összeírás adatai szerint 450 szarvasmarhát és 1600 sertést nevelnek, tarta­nak. — Jólétre törekszenek az emberek, s mert nem szégyel­lik a munkát, szép jövedelem üti a markukat. Pénzükhöz, otthoni kényelmükhöz szab­ják már most is az igényei­ket is. Csak annyit hadd mondjak ennek bizonyításá­ra, hogy a „régi” 60—70 cen­tis járdákat mind át kell építenünk másfél méteresre. Gázzal főznek, akár a város­ban, és annyi az olajkályha is, hogy a gáztseretelep mellé idén már PK^olajtáro­lót is építeni keli. A végeláthatatlan síkságot fagy dermeszt! a viszneki ha­tárban. Késes szelek nyar­galnak a házak között, bele­marnak az ember csupasz ar­cába, s szinte lemetszik a fák vékonyka ágait. — Évről évre több száz nyárfát ültet az erdőgazda­ság. Szélfogó erdősávokat te­lepítenek. Múlt évben 500 nyárfát rakattunk a földbe mi is, s az utak mellé 100 gömbaikácot. Rendszeresen fásítunk, hogy csinosítsuk a falut, hogy megfogjuk a sík­ság szélét és a levegőnk is tisztább legyen. LÖCSÖS SZEKÉR ZÖRÖG, bakog a Vörös Hadsereg út fagyott rögein. Ez az utca félkaréjban kerüli a falut, s felfűzi a fő útvonalról leága­zó Rózsa Ferenc és Alkot­mány utcákat is. Embernek és a szekeret vonó, terhet vonszoló jószágnak könnyíte- nek majd azzal, hogy szám­űzik innét a sarat, amely fa- gyottan se kívánatos már rég­óta. Nyolcszáz méteres szaka­szon vizes makadámutat épí­tenek. — Ha elkészül, a főút he­lyett erre hajtjuk majd le­gelőre a tehéncsordát és a disznókondát. A főút pedig megmarad tisztának, aho­gyan az esztétikus fálukép, no meg a közegészségügy is megkívánja. töltött, előbb községi, majd körzeti orvosként, s nyug­díjas lett, jóval túl a kor­határon, hetvenkét évesen. Hogy is kezdődött? őszin­tén megvallva, arra vártam, hogy elmondja: hivatásér­zet fűtötte, s ezért válasz­totta ezt a pályát. Hamar kiderül azonban, hogy Je­szenszky Gyulától távol áll minden póz, minden ideali­záló törekvés. — A körülmények össze­játszásának köszönhető min­den. Amikor Szolnokon, a jónevű Verseghy Gimnázi­umban érettségiztem, már naponta ezrek hullottak el az első világégés frontjain. Nagybátyáimhoz hasonlóan, erdészmérnök szerettem vol­na lenni. Ez csak terv ma­radt, mert jött a behívó, a gyors tiszti kiképzés, s utá­na az olasz front pokla. Az összeomlás után hazakerül­tem; már nem régi álmom megvalósítása foglalkozta­tott, kizárólag egy akarat fűtött: levetni minél hama­rabb a meggyűlölt egyenru­hát. Barátaimtól meghal­lottam, hogy a Károlyi-kor­mány hozott egy rendeletet, s ez előírja, hogy az orvos- tanhallgatókat le kell sze­relni. Nem sokat tanakod­tunk, hanem egyöntetűen el­határoztuk: beiratkozunk a budapesti orvostudományi egyetemre. Így kezdődött, így lettem orvos. adót szervezett a községben^ kardoskodott a torokgyík el­leni oltás bevezetéséért. Min­den év szeptemberében fel­ütötte fejét a tífusz, két-há- rom áldozatot követelve ma­gának. Segíteni akart a ri­adt embereken, úgyszólván éjt nappallá téve kutatta a mit sem sejtő bacilusgazdát. S végre sikerült megtalál­nia. Emberéleteket mentett meg ezzel a konok kitar­tással. A diplomáig azonban meg­próbáltatásokkal terhes út vezetett. Apját anyagilag tönkretette a háború, nem tudta fedezni a taníttatás költségeit, az orvostanhall­gatónak legtöbbször alkal­mi munkával kellett megke­resnie a mindennapit, a legszükségesebbet. Amikor kitűnő eredménnyel megsze­rezte a doktori diplomát, to­vábbgyűrűztek a gondok: a kétévi kórházi gyakorlat után hiába kilincselt, hiába szaladt állás után, sehol sem talált a fővárosban. Ekkor jött a meghívás, az ajánlat Lőrinciből, a kezdő orvos nem teketóriázott, sajnálta elhagyni Pestet, de tudta, hogy nemcsak megélhetés, hanem tennivaló is bőven várja falun. — A valóság mégis meg­döbbentett, bármennyire il­lúziók nélkül indultam Lő­rincibe. A közegészségügyi állapotok elképesztettek; rendkívül magas volt a cse­csemőhalandóság. Meg kel­lett birkózni a szülők babo­nás hiedelmeivel, a csecse­mők fejéről nem engedték levenni az ótvart. Mennyi türelemre, mennyi meggyő­ző szóra volt szükség, míg feloldódott a bizalmatlan­ság, s az emberek megér­tették: értük dolgozom. A fiatal orvos nem is­merte a pihenést, csak a tennivalókat látta, s úgy érezte, hogy legtöbbjével megbirkózik. 1928-ban anya- és csecsemővédelmi tanács­S az orvos hétköznapjai ? Erről legtöbbet felesége, munkatársa tud mondani: — A családra jutott a leg­kevesebb ideje, úgyszólván alig volt szabad estéje, mert legtöbbször kopogtattak, azonnali segítséget kérve. In­dulni kellett, nemegyszer út- talan utakon, majdhogy tér­dig sárban. Egyetlen hobby­ja a bélyeggyüjtés volt és maradt, mégis megtörtént, hogy hónapokig nem nyúl­hatott kedvenc gyűjteményé­hez. Nagy volt a körzet, serit a beteg. Egyszer három éj­jeli virrasztás után hívták beteghez, nem tudott nemet mondani, felült a motorra, sorompónak szaladt, mert elaludt vezetés közben. Jól összetörte magát, másnap reggel mégis a rendelőben volt, mintha mi sem történt volna. Sokszor elkeseredtem, azt mondtam: ha még egy­szer választhatnék, dehogy­is lennék orvosfeleség. Ám most harag múltán csak azt vallom: így lett teljessé az életem. Így vélekedik férje is. Munkásságának eredményeit felsorolni lehetetlen. Embe­rek százait mentette meg azzal, hogy 1957-ben beve­zette a díjtalan rákszűrő­vizsgálatot. Eseteket említ, neveket idéz, úgy, mint az életéhez hozzátartozókat. — Nincs retteneteseim ér» zés számomra a tehetetlen­ségnél, amikor érzem, hogy mennyire véges az orvostu­domány. Ilyenkor szeretnék újra ifjú lenni, hogy többet tehessek az emberekért... A napokban köszöntötték munkatársai, barátai, Lőrin­ci nagyközség és a járás képviselői nyugdíjba vonu­lása alkalmából. Az elisme­rés — ebben sosem volt hiá­nya, hiszen megkapta az Ér­demes orvos kitüntetést és a Munka Érdemrend ezüst fokozatát is — jólesik —t mondja, majd hozzáteszi: • ... Am még inkább a lő­rinciek, a betegeim bizalma. Amikor megkerestem, épp rendelőjéből- jött ki. — -Egy szívbeteg asszonyt hoztak be, már alig vert a szíve. Jó félórába telt, amíg életre „parancsoltam”. Fele­ségem gyorsan kocsiba ült, s kórházba vitte. S mindehhez hozzáfűzi: — A betegek nem feledik orvosukat, mert tudják, hogy a praxis nem a nyugdíjkor­határig, hanem életfogytig szól. Pécsi István ETEX egri lerakata felvesz kocsikísérői munkakörbe. Jelentkezni lehet: Dr. Münnicb F. u. 4. sz. alatt. Részes iloluínj termelőt alkalmazunk Feltételek megállapodás szertat biztosítva. Lajosmizsei Aranyíiojnok Mg. Szakszövetkezet, Pataky Dezső IL J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents