Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-16 / 13. szám
• • :::.hogy élőbb, vagy utóbb mégiscsak feltaláljak a perpetuum mobilét. Az örökmozgót. Térül-fordul a világ, oda se figyelnek a tudósok, s egyszerre csak megvalósul az emberiség örök rögeszméje: az örökmozgó. S kiderül, hogy a perpetuum mobile, nem is volt rögeszme! Istenem: annyi rögeszméről derült ki, hogy eszme, s annyi eszme bizonyította be önmagáról, hogy rög. Hogy röghöz kötötten földhözragadt! De hát miért akarta és akarja ma is a józan és féljózan emberiség, pironkodva ugyan, de oda-oda kacsintva feltalálni ezt az „izét”, ami öröktől fogva örökkön örökké csak mozog, anélkül, hogy hozzá kellene nyúlni? Azt nem hiszem, hogy azért, mert öröktől fogva örökkön örökké mozog. Az ember van annyira önző, hogy egy fikarcnyit sem érdekli, mozgott-e ez a csodamasina azelőtt is, s miután feltaláltatott, valóban mozogni fog-e örökké... De hogy most és ma, s amíg mi, meg én élünk, addig mozogjon... Az már érdekes. Az lenne a jó. Miért akarhatja az ember az örökmozgót; miért volt bolon- dériája ez a megszállott fantasztáknak, miért hittek benne egykori bölcs görög tudósok, s miért fantazma- góriázik ma is vele és miatta annyi, nem is ostoba ember? Mert nem akarunk dolgozni! Á legcsodálatosabb gépet is meg kéü indítani és meg kell állítani, hogy újra megindíthassa valaki. A gépek is az ember hasonmásai: humanizáltak. Van keletkezésük és elmúlásuk. Van kezdő. pillanatuk és végső percük. De egy örökmozgó, az más, benne van a nevében, hogy „örök”. Fancsali dolog, hogy az ember, akit az örök mozgás, az örökös munka tett emberré, most éppen valamilyen formában a saját mozgása és a munka ellen fordul Az örökmozgó rögeszméjével. No igen: az embert ugyan valóban a munka tette emberré, de az ember még nem tette, nem tudta megtenni, hogy emberivé tegyen niindütt és minden munkát Az örökmozgó nemcsak a lógósok, a fantaszták, a rög- eszmések, a gujnicellások álma, hanem egy kicsit azok szimbóluma is, akik humanizálni akarják a munkát. Az emberi munkát! Mert. senki sem tagadhatja, s ellentét párjaként, senki sem állíthatja, hogy a munka mindenkor és mindenki számára gyönyörűség lenne. Még a Macbethet alakító színész számára sem az a •szerepformálás, munkája. Mert mégiscsak más megtervezi az . Erzsébet-hidat, vagy csákánnyal, ásóval, téli fagyban alapot ásni a híd jövendő pilléreinek. Pedig munka mind a kettő! Mart van munka, amit él kell végeznie az embernek. De az ilyen társadalmilag „kell” munkát rendszerint nem azok végzik, akik választhattak adottságuk és lehetőségük, képességeik és körülményeik alapján, hogy hidat tervezzenek-e, vagy inkább alapot ássanak. A „kell” munkát, amely ugyan társadalmilag nélkülözhetetlen, amely nélkül egyszerűen társadalom sincs, rendszerint azok végzik, akik nem választhattak. Akikre ez a munka rámaradt. S a fagyos földet csákányozva egy jövendő híd pillérei alatt a didergő ember aligha láthatja át munkája társadalmi szükségességét. Csak nyűgét, fagyát és nem mindig elég bérét éra. Olvasom a hirdetést az újságban: „...anyagmozgatói beosztásba...” keresnek valakit, vagy valakiket. Nem segédmunkásnak. Nem hórukk embernek, trógernek keresnek valakit, hogy alkalmazzanak, felvegyenek —, nem: anyagmozgatói beosztásba keresnek embert. Nevében, elnevezésében igyekszik humanizálódni az embertelen munka. Köztisztasági alkalmazott. Szó sincs utcaseprőről például, mint ahogy betáhítptt gépmunkás a neve a segédmunkásnak is ma már. Az ember meg akar szabadulni a munkától? Minden bizonnyal szép sorok vonulnának nevető arccal — ahogy mondani szokás —, a munka temetésén. De az ember igazában nem tud meglenni munka nélkül, éppen mert ember! Csak ma már tudja, megér- , tettük vele, magunkkal, hogy a munka nem jelent okvetlenül szenvedést, hogy a munka nem nyűg, hanem nélkülözhetetlen. mint a napfény, a levegő, a csillagok szépsége a fejünk felett. Mind többünknek és mind többfajta munka. Ne nevessük ki egyből az örökmozgót, a perpetuum mobile kutatóit. Nem megszállottak ők mind. Az ember keresi bennük a munka humanizációját. Az ember, aki zsákutcából ki-bé ténferegve, örökqiozgót is keresve, feltálalja a komputert és a kvarcórát például! Tiszteljétek a jó szándékú rögeszmét, mert ember van mögötte és könnyen kiderülhet, hogy a rögeszme nem is volt az. Igaz, az is kiderülhet modem korunkban, hogy rögeszme mögött nem is ember van. Robot! A humanizációt megvalósítani akaró ember dehu- manitása! De hát a tévutak néha elkerülhetetlenek az ember igazibb emberré válása során. Mikszáth az örök vetélytárs A százhuszonöt év előtt, 18*7. + * június 16-án született, s több mint hatvan esztendeje halott író mindég, mai magyar tóllforgatónak is vetélytársa. Ez nemcsak a könyvtári statisztikákból világlik ki, amelyek emberöltők óta azt vallják: aki olvasót akar magának hódítani, annak Jókai és Mikszáth büverejével kell megmérkőznie. Nyilvánvalóvá teszi ezt a televízió, a film, a rádió is, midőn újra meg újra visszanyúl Mik- száthhoz és a mai ember számára is korszerű formában kelti életre Beszterce ostromát, a Noszty fiú esetét Tóth Marival, a Szent Péter esernyőjét, vagy miként most cselekszik a tv — A fekete várost. Ügy tűnik, Mikszáth müvén nem ‘fog az idő. Csaknem száz esztendeje, hogy megjelent Az a pogány Fücsik című novellája, de a nevezetes ma- jornáki csizmadia ma is eleven erővel él a nemhogy fogyatkozó, de mindig nagyobb számú Mikszáth-cd- vasók képzeletében. Akárcsak Szűcs Pali, a szép hajú Péri lányok, vagy A szegény Gélyi János hőse. Mikszáth elbeszélései és regényei többet mondanak számunkra a XIX. századi és a XX. századba forduló Magyarország életéről, mint sók történelemkönyv. És ezt szinte a népmese és a népdal természetes egyszerűségével. Napjainkban különösen nagy jelentősége van ennek. A próza modern lehetőségeit kereső írók egy részét útkeresésében nem tudja követni az olvasó. Mikszáth írásai pedig a pásztor és az egyetemi tanár számára egyaránt világosak, vonzók és szépek. Egyebek közt ezért jelent gazdag örökséget a modern magyar irodalom számára Mikszáth életműve. Másképp írni: lehet és kell. Elfelejteni,. szem elöl téveszteni, hagy a mikszáthi iskola nevelt milliókat olvasóvá, százakat íróvá — lehetetlen. Emlékét idézzük ezzel az egri vonatkozású cikkével, amely 1880. június 19-éh látott napvilágot, s benne ama Seemann nevezetű császári és királyi alezredes felett tört pálcát, aki az egri tisztikertben pár hónappal korábban, félrelökte, majd megtaposta a magyar zászlót. —■ m — Mikszáth Kálmán: Az egri botrány Ä magyar zászló meg« csúfolása Egerben képezi a napi eseményt. A hosszan tartó és Végtelenül unalmas holtidényt e kellemetlen esemény zavarta meg. Íme, látjátok feleim szemetekkel, mik vagyunk. Ez hát a magyar állam ereje és hatalmat? Hol vagy most erélyes Tisza Kálmán, ki kevélyen vered melledet számtalanszor, mikor arra hivatkozol, hogy mindazokat, kik a magyar állameszme ellen tesznek, keményen megfenyíted? Itt az idő; most: édes hazánk színei csúffá . lettek téve, hatalmi szóval, katonai erőszakkal a saját fészkünkben, egy nyílt, szemtelen kihívás volt az, mintha amaz embernek, aki a csúfságot elkövette, nem is egy nemzettel, hanem egy gyülevész csordával volna dolga, mely meghódítva, rabigába görnyedve fetreng az osztrákok lábai előtt. Hol merte venni magának a kvalifikálhatlan vakmerőséget egy idegen, ha nem onnan, hogy látja, napról napra mint süllyed a magyar állam, s hogy hatalma csak papiroson van, úgy, hogy a magyarság elleni packázás nem is vétség annyira, mint inkább hadi virtus. Az egri botrány nagy izgatottságot szült országszerte és nagy föiháboro- dást, mert semmi sem föl- lázi több a magyarra, mint a legszentebbnek, amit a magyar zászlóban tisztel, a?on eszmének meggyalá- zása. Az egész országban ma- nifesztációkra készülnek. Olyan dolog éz, amit megtorlás nélkül hagyni nem lehet. Más államokban méltő- ságos nyugalom ülne az arcokon, mert tudnák, hogy mint a villám lecsap a miniszter keze a gálád bűnösre. De itt már lemondtak mindenről, itt maga a nép készül manifesztációk- ra, hogy ezzel mintegy kényszerítse a minisztert a föllépésre ez ügyben. ••»' A főváros köreiben már megindult a mozgalom, hogy a főváros a legközelebbi közgyűlésén adjon méltó kifejezést efölötti megbotránkozásának, s azon óhajának, hogy ez eset méltó megtorlást nyerjen. Mindenki izgatottan várja, mi fog történni. S bizony kevés kilátás van rá, hogy a magyar állam meghurcolt méltósága elégtételt nyerjen — van rá analóg esetünk itt e vidékről, s az esetet sokaa ösmerik. * Egy katonatiszt, egy egyszerű közös hadseregbeli hadnagy, választások alkalmával megpillantott egy nemzeti zászlót egy közel fekvő faluban a templomon. A bakafántos lajdi- nánt megparancsolta embereinek, vegyék le azt a hitvány rongyot, s mikor levették, megtaposta, szaggatta és megköpdöste. A hazafias királyi.ügyész beavatkozott e dologba, vizsgálatot tartott és beterjesztették az aktát a hadügyminiszterhez. A hadügyminisztertől elküldettek a közös hadügyminiszterhez, a közös hadügyminisztertől a magyar igazságügy-miniszterhez, s a vége az lett, hogy a királyi ügyész kapott egy vastag dorgatóriumot, hogy minek üti bele az orrát mindenbe. Szomorú, nagyon szomorú példa ez a legközelebbi múltból, s levonhatja belőle ki-ki a tanulságot a jelen ésetre is. iliófü teisl az új év január elsején ?. Vajon hány embernek fordult meg á fejében: — honnan olyan biztos, hogy január elseje az január elseje?! Valószínűleg senki sem töprengett ezen, hiszen elég egy pillantást vetni a naptárra; a napnál is világosabban mutatja: — január 1., szombat. (Pontosan december 31., péntek és január 2., vasárnap között.) Na, de amíg az a naptár kialakult! I. e. 2000 körül a babiloniak egy olyan naptárt alakítottak ki, amely két újhold 29 és fél napos átlaga időközén alapult. Ez 12 holdhónapra osztotta az évet, amely 354 napból állt. Mivel ez a számolás a Nap-év- yei szemben 11 nappal elmaradt, nemsokára az aratási ünnepek helytelen évszakra estek. Annak érdekében, hogy az ünnepeket összhangba hozzák az évszakokkal, a papok napokat és hónapokat „toldtak” be, hogy kiegyenlítsék a csillagászati ciklusokat, és ismét szinkronba hozzák a naptárt a természettel. A Nílus völgyében élő egyiptomiak a tavasz vége felé .az égboltra néztek, és várták a létfontosságú áradást, amelynek a Sirius megjelenése után hamarosan be kellett következnie. Ez az esemény jelentette az egyiptomiak számára az új évet. Emellett tevékenységüket 12, egyenként 30 napos hónapból álló év szerint folytatták, ami közel állott a holdciklushoz. Annak érdekében, hogy a holdévet egyeztessék a Sirius megjelenésével, az évhez később további öt na- ppt függesztettek. Ehhez kitaláltak egy mitikus legendát — ami éppen olyan érthetetlen volt. mint az, hogy az emberek elhitték —, mindenesetre így kaptuk. ajándékul az . egyiptomiaktól a 365 napos évet. Később csillagászaik — igaz, eredménytelenül •—, javasolták az év pontosabb összhangba hozását a Nappal úgy, hogy minden negyedik évben egy többletnapol vezessenek be. Erre csak kétszáz évvel később, i. e. 47- ben került sor, amikor Julius Caesar bevezette a naptár szökőévekkel való szabályozását. Éltkor vette fel a naptár lassanként modem pontosságát és alakját. Gergely pápa még egy utolsó korrekciót eszközölt: az 1582-es évet 10 nappal -lerövidítette, s ebben az évben október 4-ét október 14-e követte. Végül január elsejére ismét újév napját iktatta be. Magyarországon I. Rudolf király és osztrák császár 1583-ban vezette be a Gergely- féle naptárt. Rudolf lelkes híve volt a csillagászatnak, s elhatározásában Kepler tanácsa is közrejátszott. Így jelent meg Magyarországon a mai naptár őse, A hiányosságok egyszer, s mindenkori kiküszöbölése érdekében aa újítóik már évszázadok óta törekednek a Gergely-naptár javítására. A legérdekesebb ezek közül az 1930-ban Elizabeth Achelis által tervezett vüágnaptár, amely az évet négy azonos hosz- szúságú, 91 napos negyedre osztja. Az évnegyedet pedig további három hónapra, me- v lyek 30, 31 és ismét 30 napból állnának. Az évnegyedek tartama pontosan 13 hét, tehát minden negyed szombaton végződne, és vasárnappal kezdődne. Mivel ez csak 364 nap, decemberhez; told egy napot, amely se szombat, se vasárnap nem lenne, hanem a W-day, azaz a Világnap címét viselné. Szökőévekben a június is kap egy Világnapot, s így a naptár 20 000 éves távlatban „szuper-pontos” lenne. Ezt a tervet megvitatta már az UNESCO is, de még hosszú évtizedekbe telhet, amíg bevezetik. j SPORTy JÁIÉK? ¥ \
