Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-16 / 13. szám

Öbrazcov

Budapesten

Muszorgszkij: Altatódat.

(MTI foto — KéL^á Éva)

Az Odiy Színpadon bem«- ... tatott koncertműsorával ismét meghódította a budapestieket és a televízió jóvoltából — amely filmet készít életművéről — biaónyá- Ea ugyanezt teszi majd a milliós nézőtábarral Budapest vendége, Szergej Ob- . irazcov, a világhírű szovjet bábművész. A világ öt ré- - szén, s természetesen hazánkban. is sok barátja, tisztelője Tan az idős, hetven esztendős, de a színpadon ma is szuggesztív, fiatalos művészitek, akik örömmel állapíthatták meg, művészete, kär Tételes tehetsége semmit sem csorbult a hosszú évelt alatt; Obraacov —, aki mint a moszkvai Központi Állami Bábszínház igazgatója és főrendezője, személyesen mind kevesebbszer lép közönsége Qlé — otthon van a színpadon és közvetlenségévei, kivételes képességeivel pillanatok alatt megteremti közte, a művész és közönsége között a legszorosabb kontaktust.

— Hogyan lettem művész?

Maga kérdez és azonnal válaszol is rá a színpadon, ahol nincs más kellék, csak a mikrofon, egy zongora (amelyen felesége kíséri játékát) és az „egyszemélyes” paraván. Magáról beszél és a művészettel való* találkozásáról, első sikereiről, világ j árásárói.»i Festészetet és grafikát tanul a moszkvai képzőművészeti stúdióban és inkább csak a véletlen folytán lesz a moszkvai Művész Színház, majd a Nyemiinovics BancsenlkS Ze~ asés Színház színésze. Első szerepeinek megformálásában segítenek a kezdetleges bábuk, amelyek elkísérik utazásain és nemcsak saját, hanem mások kedvtelésére ss elő-éiőveszi azokat, Később érnék a műfajnak szenteli életét

Nem tűnik fiamasttönak a beszéd. Közben magunk sem vesszük észre, a hét évtized gazdag tapasztalataiból mi is gazdagodtunk Esztétikai előadást is hallunk, éspedig olyat, amire oda kell, de oda is lehet figyelni! Máris barátunkká fogadjuk a fehér hajú művészt, úgy tűnik, nagyon régen ismerjük, amit mond, csak nekünk, nekem mondja és előadás után akár meg is hívhatom, menjünk együtt vacsorázni.

Margittá*/Ági egri előadóestjéről

A MEGYEI Művelődési Központ kamaratermében pénteken rendezték meg Margittay Áginak, a szegedi Nemzeti Színház tagjának előadóestjét Az Egerben is népszerű színésznő ezzel a műsorral bérletet vezetett be, amellyel fiatal művészeket kívánnak, bemutatni az egri közönségnek. Egyúttal újabb híveket szeretnének szerezni ennek, az Egerben nagy hagyományokra visszatekintő, de manapság ritkábban jelentkező pódiumműfajnak.

Margittay Ági nagy igényű összeállítással vallott önmaga felől. Az első mondattól az utolsóig igaz az, amit művészi hitvallásként mond inagáról: „Önmagam és napi Jetünk kifejezési lehetősége gyors és aktuális, amellett állandóan megújuló — ez az én művészi és emberi perpetuum mobilém”. Ez a mai önkifejezés nem is lehet más, Ékint a mai költők alkotásai, . az a válogatás, amely témáival, sorrendjével, ellentétei- . vei és párhuzamaival, fel- csattanó hangsúlyaival és kritikáival megrajzolja a művésznő portréját Egyben hírt is ad arról, hogyan éreznek a mai magyar költészet jelenének művelői. Margittay Ági szereti Bella Istvánt, Béres Attilát, Csoórí Sándort, Kormos Istvánt, Ladányi Mihályt. Nagy Lászlót, Weöres Sándort. Érti azt is, hogyan lehet Örkény István szatirikus poénjeivel hatást elérni, kitűnően gazdálkodni, hogy ne csak a szellemesség robbanjon, hanem az erkölcsi mag is kikeljen a hallgatóban. Műsorának vezérmotívumát József Attila verse szabta meg, és hogy mennyire komolyan veszi a pódiumot, azt azzal is hangsúei.MéWSM

i ülBa január !£«

lyozta, hogy a lírai szövegek között Lukács György néhány megszívlelendő ' megállapítását recitálta, de úgy.^ hogy a bölcs és súlyos mon^ dandőkat nagy nyomatékkai ^ ismételte. Az már más kér- ^ dés, hogy egy ilyen szöveg-^ összeállításban merész-e, ha- tásos-e és indokolt-e filozó-S fust idézni, kemény igékkel,^ nemes verein megállapítások- ^ kai. amelyek nem mindig^ illeszkednek a versek néhol ^ könnyedebb hangulatához, de^ mindenképpen más alap- ^ anyagához és stílusához. A hallgatót meglepi, hogy meny- nyi magányérzés, majdnem § azt kell mondanom, rideg-$ ség ijeszti ezeket a fiatal köl- ^ tőket. Nincs feleletünk arra, ^ miért kell a versekben a ké- ^ peknek, asszociációknak, ^

verssoroknak olyan bánatba borulóan sorakozniuk, ami- s kor az életben annyi derűst dolog történhetik, amikor az $ életet úgy is lehet — és sze-^ rintem kell is! — szemlélni,^ mint ahogyan ezt az ezer hú- ^ ron játszó Weöres Sándor is te- ^ szí, Az a ritmus, fölény, bra-^ vúr és-gúnyolódás, amellyel^ a Majomország című vers i hat. nem véletlen és arra § mutat, hogy a mai magyar^ lírának robusztus egyénisé- ^ geit kell propagálni elsősor-^ ban a pódiumokon is. |

Nagy várakozás előzte meg ^ Margittay Ági fellépését, érdeklődésünket ő csak rész-i ben elégítette ki: a mennyi-1 ségileg is fukar műsor köz- S éléti hangoltsága ellenére is ^ heterogén maradt, s mint-^ ha a műsor belső ritmusé-^ ban is. felépítésében is bí- ^ zonytnlapkodott volna a mű- ^ vésznő.

ANNYI azonban bizonyos, ^ hogy a kezdeményezés fel- $ tétlenül figyelmet érdemel. ^ A vers szerelmeseit még ki- ^ váncsibbá tette ez az est, ^ és várják, hogy februárban >5 mivel rukkol majd ki Eger- ^ ben Kézdy György, a pécsi S Nemzeti Színház tagja.

űnrkasj fe

Életének egy-egy epizódját idézi, amelyek mind-mind szorosan kapcsolódnak a legegyetemesebb emberi örömökhöz, bénátokhoz. Kivételes művészetét igazolandó meg is jeleníti mindezeket a paraván mögött és akkor sem használ több kelléket: kezére kesztyűt, és egyszerű bábut húz, vagy a maga meztelenségében . emeli színpadának fónyudvarába. Jellemeket ábrázol velük, egyszer líra, másszor szatíra tölti, be a színházait.

— Sokszor megfigyeltem

— mesélte —, hogy a cirkuszban az idomár korbácsütéseivel ingerli a szelíd vadállatot. A közönség ugyanis csak az állat látványáért nem megy cirkuszba, miami (rendkívülire számit; leharapja aZ idomár karját, a fejét... de ilyen hosszú évtizedek alatt ritkán fordul élő. Az én színházamba*, a bábszínpadon ez is lehetséges, itt minden lehetséges... ... és párává« fölött lejátszódik a véres dráma. Az „idomár” felbőszíti az álmos tigrist, & szájába teszi a fejét, egyszer, másodszor, harmadszor ... A »vad” mag- esti az idomárt,

Komolyra váltja & , szót: „Ezt a tigrist idomították. Megette az embert. Ismerek egy szovjet családot: felneveltek egy tigrist és az sosem fogja bántani az embereket. Örök igazság az életben, az embert is nevelni kell, sosem ■idomítani.’*

Koncerfcmüsora kuriózum, bábjai múzeumi értékűek. Öbrazcov, egy korábbi magyarországi látogatása alkalmával így fogalmazta meg azt, hogy mi a boldogság?

— „Amikor úgy érezzük, hogy másoknak szüksége van ránk,- amikor tolásoknak örömet, boldogságot szerzünk, akkor mi is boldogok vagyunk:" Nos, Öbrazcov így, hetven évesen, nagyon boldog ember. •

Olasz egyfelvonásosok az egri Gárdonyi Géza Színházban

Megszólal József Attila is

Két színpadi miniatűr és egy, József Attila költészetéből táplálkozó, lírai monológ alkotja az egri Gárdonyi Géza Színház új, vasárnapi műsorát. Igényes az összeállítás. Ennek megfelelő becsvággyal nyúltak hozzá a színészek is.

Az egyfelvonásosokat egyébként az Olasz Aldo Nicolai neve fémjelzi, aki a diplomatapályát hagyta el annak idején, hogy a második világháború alatt, s az ezt követő évek eseményei közepette megfogalmazódott gondolatait, kérdéseit színpadi formába öntse.

Nicolai írói alapanyaga tehát a mindennapi élet, s a' hullámzásában vergődő, pőrére vetkőztetett ember. Fegyvere pedig a gyilkos szatíra, miként erről az első mű, a Rend a lelke mindennek című miniatűr vall legbeszédesebben.

— Nem akarom leleplezni, az írót, mielőtt művét kapná a közönség. Annyit azonban elárulhatok, hogy egy váratlan gyógyulás az alapja minden bonyodalomnak, ami a férj körül kavaxodik. A férj körül, aki a tiszti uniformisban éveik hosszú során, túlzottan a katonai «Miihez idomult, s nyugdíjba vonulván. képtelen a szolgálati szabályzat és kimért másodpercek nélkül elviselni az életét! — mondotta premier előtti beszélgetésünk alkalmával Fehér Tibor, Já- szai-díjas művész, a darab egyik szereplője. — Partnerem Leríkey Edit lesz, aki szintén nagy kedvvel, s ugyanakkor, a műnek járó tisztelettel igyekezett a feleség figuráját megformálni

Éljen az ifjú pari Ezt a címet viseli Aldo Nicolai másik egyfelvonásosa, amely az egri közönség élé kerül Szereplői Máthé Eta és Vajda László, alakításukban szintén annak a szentimentalizmus nélküli, fanyar humorral átszőtt drámavilágnak a kifejezésére törekszenek, amely annyira jellemzője az Euró- pa-szerte ismert szerző munkásságának.

Csakhogy e műben már a

Lmkey Edit és Fehér Tibor a Rend a lelke

című Nicolai-egyfelvonásodban.

felső tízezer, a pénzariszbok- rácia kulisszatitkaiba pillanthatunk be Sallás Gábor rendezői munkája és a színészi játék nyomán. Mert egy olyan ifjú pár leplező- dik le előttünk, amelynek házasfelei? nem annyira a szerelem, mint inkább az anyagi szálak szövevényei kónyszeritették egymás karjába!

Az alaptéma, persze’, nem

új. Újszerűi, s korszerű azonban kifejtése. És ahogyan az író ítéletet mond hősed felett önmaguk, illetve a mögöttük álló társadalom visz- adósságainak felfedésével.

Markáig Gáboré a monológ amely teljessé, teszi majd vasárnapi színházi esténket. A művész maga szerkesztette műsorát, s vele sikert aratott már a pesti Egyetemi Színpadon. Vágya, melyet a Félkegyelmű előtti interjúban kifejtett, íme teljesük

Elmondhatja Eger irodák«»'5 kedvelőinek azokat a legszemélyesebb gondolatait, érzelmeit, amelyek a nagy kcjttA

József Attila szelleméhez bilincselték, már pályája kezdetén.

— Közel öt éve készülök e műsorra, szánté megszálló ttként gyűjtve hozzá a dokumentumokat — mondotta a fiatal színművész, —■ S a kép, amelyet felmutatok, talán egyedi és ellentmondásos! De általa mindenképpen jobban érthető a költői, s jobban érthető az őt csodáló, őt figyelő közönség, amelynek saraiból magamat sem vonom ki. Különben valóban örülök, hogy a kfét egy- felvonásossal bemutathatom monológomat az egrieknek. De hoeáteszem: szívesen

mennék vele a megye más helységeibe, falvaiba is, mert szeretem, ragaszkodom hozza, mint életem egyik fontos részletéhez,..

(moldvagj

I. fejezet

Egy különös éjszaka

•mvyssMsssss/yff>yfrfrfssssfssssM7Uinr.

vddebbet Kopra sovány, vékony fiú ugyan, de fürge, erős, és néhány éve még sikeresen versenyzett a Dózsa, cselgáncs-szakosztályának első csapatában.. Arai pedig & kísérteteket illeti — hiszem ez most az ő órájuk —, azokban egyszerűen nem hisg.

Marad a bokaficamtóa. - való rettegés. Ennek már igazán lenne alapja. A .meredek Árkos utcának ugyanis csak a neve utca, valójában ez egy közlekedési félreértés. Nemhogy járdája nincs, az úgynevezett úttesten sem akad négyzetméternyi sík felület. Gödör gödör mellett, kiálló éles kövek, kátyúk, buktatók. Mindettől eltekintve azért sem igazi utca, mert csak az alján, ott is csak a völgy felöli oldalon sorakozik egymás mellett vagy fél tucat kertes ház, feljebb már mind több az üres telek, ritkulnak a kerítések is. Fás, bokros, gazos vad terület következik, amelyen csak itt- ott bukkan fel valami épít* ményféla

Az Árkos «tca äüapai& azonban szintén nem aggasztja Kopra Tibort. Mint a tenyerét, úgy ismeri itt a járást, isten tudja hányszor tette már meg ezt az utat a nyáron. Világoson is, sötétben is. Ügyesen kerülgeti a gödröket, lépi át a dinnye nagyságú szikladarabokat, baleset nélkül jut él a kőbányához. Ügy nyolc-kilenc méter magas, különálló szikladomb ez. Óriási száraz zsemle, amelynek már csak az egyik fele van meg, a másikat lerágták az építkezők, í gy hát egy Jds tér képződött a h€»ys»~

Menetrendszerűen tört rá a félelem. Mint már annyiszor, ezen a nyáron. És mindig szombaton. Ilyenkor, éjféltájt

Koprá Tibor most is az utolsó busszal érkezett M. községbe. Rajta kívül neon volt más utas. Örömmel jött volna ő is korábban. Délután, napvilágnál, amikor nem fenyegeti veszedelem. De hát késő estig mindéin, szombaton a szerkesztőségben marasz- tottak a vasárnapi lap előkészületi munkálatai. És any- nyi önismerettel is rendelkezett, hogy az utazást nem halasztotta másnapra. Bizony, semmi' sem lett volna a kora reggeli felkelésből, ha az éjszakát pesti lakásán, kényelmes heverőjén tölti. Mert imádott aludni. Akkor elszalasztja nemhogy a hétórás, a tízórás járatot is, kárba vész az egész délelőtt. Neki viszont a hétvége minden szabad percét 2d kell használnia. Ha törik, ha szakad, még az őszi esőzések beállta előtt előbbre kell jutnia a telsóa a tonnásáét magysza

básű átalakításával. Hisz a becsülete forog kockán.. „

Kopra farmernadrágot, nagykockás, rikító színű inget visel. Púposra tömött oldalzsák lóg le a válláról. Benne egész napi élelme, spi- rituszos kis kávéfőző, szappan, fogkefe, törülköző és különféle apró holmi. A bal kezében ütött-kopott bőrönd, a jobb karja könyökhajlásá- ban pedig újságpapírral sokszorosan. átcsavart hatalmas dróttekercs. Ilyen alaposan felmáliházva lép le a végállomáson a busz peronjáról, miközben biccentéssel vesz búcsút az álmos, fáradt jegykezelőtől. Elhalad a postaépület mellett, visszafelé 'megy a műúton. Nem sok idő múltán elágazáshoz ér, zúzott kővel felszórt földúton baktat tovább, míg eljut a Szakács-rét széléhez. Itt megáll, leengedi lába .mellé a bőröndöt, rövid pihenőt tart. A lejtős földút átlósan szeli át a rétet, a túloldalon teljesein beépült a környék. Házat mégsem lát, ezek beljebb vannak, gyümölcsfák takarják el őket. Szemérmes nép az itte- nem szereti, ha belátnak

az otthonába az arra járók. Villanyfény sem szűrődik ki a fák közül. Mindenki régen nyugovóra tért már. A helybeliek is, a hétvégi nyaralók is.

A Szakács-rét innenső oldaláról fut fel a Kopaszhegyre az Árkos utca. Annak a legvégén'van a parcellája, oda igyekszik a kései vándor. A hold fukar fényénél egy pillantást vet a karórájára.’ Csaknem összeér már fent a két mutató. Mindjárt éjfél. Kopra Tibor nagyot sóhajt, felemeli a bőröndjét ■— jő nehéz, mindenféle vasak, szerszámok, szögek, csavarok, festékesdobozok vannak benne — és rossz élőérzettel a szívében, gondterhelten lódul neki a kapaszkodónak.

Mi az oka ennek a szorongásnak? Igaz, kihalt a táj, sötét is van,, ha- valaki gonosz szándékkal lapul valamelyik fa mögött... A Déli Újság fiatal munkatársának azonban semmi oka, hogy rablótámadástól tartson. Errefelé évtizedek óta nem fordult elő jelentősebb bűneset;. De mód ha. rátörne is vaja- :i -lighcmem az húzná a rö-