Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-16 / 13. szám

I Hem lehet kézi munkára alapozni A t édes gond egyre ke­serűbb lett. Évekkel ezelőtt még' csak szór­ványos jelenségről beszéltek a szakemberek, amikor itt is ott is a termelő gazdaságok­ban csökkeni kezdett a cu­korrépa vetésterülete. A vé­lemények megoszlóak voltak, sokan a nagyobb, a megnö­vekedett termésátlagban bíz­va, nem tartották „fajsúlyo­sabb” ügynek a cukorrépa kérdést, mondván a több ter­més kevesebb területen is biztosítja a cukorszükséglet alapanyagát, sőt az így fel­szabadult szántóterületen egyéb fontosabb növényt is lehet termelni. Az 1970-es és 71-es esztendő végleg eldön­tötte a kérdést: a cukorréoa- prob’éma radikális intézke­déseket követel. A tavalyi évben igen je­lentős határozat született: a cukorrépa-termesztés speciá­lis gépei illetve vegyszerei 70 százalékos állami támogatást kaptak. A várt hatás azon­ban elmaradt. A termelő gaz­daságok nem növelték a ré­paterület nagyságát, a meg­tett Intézkedések még azt sem érték el, hogy szinten maradjon a termelés. A cu­korrépa szerződések tovább­ra is csökkenő tendenciáról adtak számot. Az idei év első napjaiban dr. Gergely István miniszter- helyettes tartott sajtótájé­koztatót a MÉM-ben ahol többek között bejelentette: felemelik a cukorrépa felvá­sárlási árát mázsánként tíz forinttal. A meghozott gaz­dasági ösztönzők további fel­vásárlói ár emelését is lehe­tővé tették. Alig telt él egy hét az új kormányhatározat nyilvános­ságra hozatala óta amikor már érzékelhetővé vált az új szabályozó rendszer pozitív hatása. Bár a szerződésköté­sek még folynak, s nincsenek végleges számok, adatok annyi bizonyos, hogy a Hat­vani Lenin Termelószövet- kezet amely évek óta egyet­len négyzetméternyi terüle­ten som termelt cukorrépát, mert még a feldolgozó ipar közvetlen közelsége sem je­lentett elegendő húzóerőt, be­jelentette, hogy nem keve­sebb mint kétszázötven ka- tasztrális holdon rendezkedik be répatermesztésre. Igen ez a helyes szóhasználat, hogy rendezkedik be, mert a 250 holdnyi területen komplex géppark biztosítja majd a munkafolyamatokat. A ter­melőszövetkezet 1 millió fo­rintot ruházott be a két elő­készítő és betakarító gépsor­ra — amelynek egyik tagja francia, másik német gyárt­mány —, hogy nélkülözni tudja a kézi munkaerőt Er­re alapozni ugyanis a terme­lést ma már nem lehet. Jó példa rá a herédi ter­melőszövetkezet, amely min­denáron szerette volna lega­lább megtartani a tavalyi szintet, ám az 1971-es 145 hold cukorrépa helyett az idén mindössze 100 holdon kerülnek földbe a répamag­vak. A herédi termelőszövet­kezet részes művelésbe adja MunkásSrök ünnep égi jubileumi egyssggyüiés Hevesen A munkásőrség megalaku­lásának 15. évfordulója al­kalmából, ünnepi egység­gyűlést rendeztek Hevesen, a járási művelődési ház szín­háztermében. A rendezvé­nyen megjelentek — töb­bek között Virág Károly, a megyei pártbizottság titkára, Eramkó László, a hevesi já­rási pártbizottság első titkára. Nagy Emil, a munkásőrség megyei parancsnokhelyettese. Elsőként Péteri Gyula, egy­ségparancsnok ismertette a munkásőrség országos pa­rancsnokának ünnepi dísz­parancsát. Ezután Sramkó László tartott ünnepi beszé­det, értékelte azt a rend­kívül jelentős tevékenységet, amelyet másfél évtized so­rán a munkásőrség betöltött a szocialista államrend vé­delmében. Megemlékezett az Elnöki Tanács Volt elnöké­nek, Dobi Istvánnak hevesi Iá tolatásáról, elismerő sza­vakkal méltatta az egység helytállását az 1970-es ár­víz során, s azt a minden­napi kitartást, amelvet a he­vesi munkásőrök bizonyítot­tak. Befejezésül sok sikert kívánt az 1972-es év kikép­zési tervének végrehajtásá­hoz. Virág Károly — a 17 éves jubileum alkalmából kitünte­téseket adott át a kiváló munkás őröknek. Ötvös Imre, a „Haza Szolgálatáért" ér­demérem ezüst fokozatát kapta. 22 munkásőr vette át a 15 éves szolgálati érdem­érmet és oklevelet, 13-án kapták meg a tízéves szol­gálati érdemérmet, tíz mun­kásőr tevékenységét jutal­mazták munkásőr emlékjel- vénnyel. Az országos pa­rancsnok két, a megyei pa­rancsok egy munkásor tevé­kenységét méltatta parancs­noki dicsérettel, illetve ju­talommal. Az ünnepség kellemes szín­foltja volt a hevesi úttörők köszöntése, a fiatalok kere­setlen szavakkal köszöntöt­ték, méltatták a munkás­őrök tevékenységét. Ezt ér­tékelte a Hevesi Állami Gaz­daság igazgatóhelyettese is. Ezután a leszerelő és ta; ta- lékállományba kerülő mun­kásőröknek, valamint a ver­senymozgalom során kima­gasló eredményt felmutató alegységeknek és parancsno­koknak emléklapokat, emlék- én-rmket, zászlót, oklevelet, kiváló parancsnoki jelvényt, illetve pénzjutalmat adtak át. Az ünnepség második ré­szében az úi munkásor'!'- tet­ték esküt, majd színes, han­gulatos kultúrműsort adott a kömlöi kórus, valamint a hevesi 1. számú általános iskola énekkara. I 1)1) a BE. ií%l^|»cső liörxH^bon A Tisza IT. vízlépcső kör­zetében, Békés megye terme­lőszövetkezeteinek „modell- üzem”-évé jelölték ki a kon­doros! Dolgozók Termelőszö­vetkezetet. A modellüzem középtávú fejlesztési tervét hazai és külföldi tudomá­nyos kutatók irányításával készítették el. s abban egyik fő ágazattá léptették elő a kertészetet. Bár a Tisza II- öntözővize csak az ötödik ötéves tervidőszakban érke­zik Kondoros hat'—ába. a Dolgozók Tsz nsgvüz°Ti! ker­tészetének fejlesztőét évek­kel ez»1 őt megkezdték, skí- ma~i''ló er'drn'-nveket értek el. A modellüzem feladatát máris teljesíti: módszerék- iwn, tapasztalatokban (tokát •■git a Körös-vidék kertész­kedő termelőszövetkezeteinek. Az elmúlt évben 300 hold kertészetük és 420 hold zöldborsójuk, összesen • 16 ' millió forint árbevételt hozott. Zöldpaprikából 100 hold átlagában 67 ezer fo­rintos árbevételt produkál­tak. Egyedül a Békéscsabai Konzervgyárnak 80 vagon zöldpaprikát szállítottak. Az elmúlt évi tapasztalaik hlapján készült' el az idei program. A zöldségtermelés alapterületén nem változtat­nak, a bevételt azonban ket­tő millió forinttal magasabb­ra tervezték. Énhez a felté­teleket biztosították: kiváló fajtákat termelnek, erős pa­lántákat nevelnék, s komp­lex gépesítést valósítanak meg. ki a cukorrépát s a tagok csaknem a felét, közvetlenül 40 százalékát mondhatják magukénak a megtermelt áruból, mégsem vállalják szívesen a cukorrépa-ter­mesztést. Az egyelés a cu­korrépafejelés, s nem utolsó sorban a földből való kisze­dés az egyik legnehezebb ha­csak nem a legnehezebb ha­gyományos munkák közé tar­tozik. Az elöregedő termelő­szövetkezeti tagság nem is vállalhatja erején felül ezt a munkát. Hiba lenne azonban azt feltételezni, hogy az új termelőszövetkezeti tagság, a fiatalok tábora el fogja vál­lalni ezit a kézi munkát. A gépek korszakában felnőtt és a mindennapi élet technikai vívmányaihoz hozzászokott, azt természetésnek tartó fia­tal nem fog visszafelé lépni a kor és saját színvonala alatt dolgozná. A cukorrépa- termesztés egyetlen kivezető útja a lehetőségek szerinti maximális gépesítés, A Hatvani Lenin Terme­lőszövetkezet előre elkészítet­te a kalkulációt. A 250 ka­tas ztrál is holdat mind egy­esi rá jú magvakkal veti be — ehhez már beszerezte a spe­ciális vetőgépeket — így a hagyományos egyelés eltűnik a répatermesztés munkáiból. Azzal is számoltak, hogy az egycsírás vetési technika még nem teljesen tökéletes g át kell nézni a kikelt répát így az egy katasztrális holdra szükséges kézi munkaerőt, hatvani számítások szerint egy ember biztosítja majd. A betakarításhoz csak gép­kezelők szükségesek. Szigrth) András Termel a Bapin Hőerőmű - E00 nrowatfal (MTI foto — Er ezi K. Gyula felvétele — KS) Csőgyár — a „csőfcen” ? Keresik a kivezető utat Selypen Olvasóink bizonyára emlékeznek még a selypi új, aszbesztcement nyomócs Igyár alig fél esztendővel ezelőtti miniszteri avatására, amikor lapunk is örömmel adott hangot annak, hogy a közel 200 millió forintos beruházás — oz utóbbi években sajnos mind ismertebbé vált ma­gyar szokásoktól ^eltérően — időben és a tervezett költ­séghatárokon belül magvaló­sult. S jóleső érzéssé! írttik le a gyáriak ígéretét is, mir szerint a gyorsaság kama­taként jelentős többletterme­lést helyeztek kilátásba, szá­mot ! evő importmegtakarí­tásról beszéltek. Igazán érthető, ha ’ ezek után mint derült égből a vil­lámcsapás. úgy hatott ránk a későbbi hír: baj van az új gyárral, sok a selejt. Sely­pen egy darabig megpróbál­ták ugyan cáfolni — gon­dolván talán, hogy esetleg sikerül maid javítani a hi­bákon, előbb vagy utóbb el­feledtetik a kellemetlensé­geket —, de a tényeket lehe­tetlen volt már titokban tar­tani. önmaguk helyett is vallottak. Meglepő ez a vallomás: az annyi reménnyel kecsegtető vadonatúj üzem termelésé­ben az Indulás után 35—40 százalékos volt a selejt, s így teljességgel szertefoszlottak a .kilátások, amelyek — ép­pen a selypi bázis kialakítá­sával — az oly fontos építő­elemek, a nyomócsövek irán­ti igények hazai erőből tör­ténő kielégítésével biztattak. ÁM NÉZZÜK CSAK, vol­taképpen mi is okozta ezt a hirtelen változást Selypen.? Alapjában véve nem más. minthogy — bármilyen fur­csán hangzik is: — a kül­földről beszerzett drága be­rendezés műszaki átadás át­vétele lényegében még a mai napig sem történt meg... Ugyanis — mint a napok­ban Végh Józseftől, a Ce­ment- és Mész-nűv'k vezér- igazgatójától és Tömök And­rástól, a selypi gyár igazga­tójától értesültünk: az érté­kes gépsorokat szállító tori­nói RCM-cég időközben a szó legszorosabb értelmében ... estidbe jutott. Ennélfog­va pedig felborult az erede­ti megállapodás, amely tok értelmében egy bként a fő technológia! berendezése t cse1 komoly kipróbálás, ei­ferte iható teljesít.nér. .n- zolás mellett ke’lett ve-'na átadni. Az említettek u ént persze ez mir mit sem ér­dekelte az o' aszokat, annyi­ra nem törődtek az üggyel, hogy a csődről is jóval a gyáravatás után értesítették partnereiket Hasztalannak bizonyult az olaszoktól való követelés, ezért így Selypen — jobb híján — a „magad uram, ha szolgád nincs” elve alapján próbilták folytatni a mun­kát. S . n.c mi 'imális hozzá­értéssel, tapasz! lattal. S küzdve az ebben a gyárban is jelentke::itt, m itehotöscn erős létszámmozgás nap nap utáni nehézségeivel! S miért a minimális hoz­záértés, a kevés tapasztalat? A selypiek szerint azért, mert az említett olasz cégnél kinn járt néhány emberük jófor­mán éppen hogy csak meg­tekinthette a gyártott gépso­rokat A gyakorlat közben pedig egyáltalán nem állt módjukban alaposabban is szemügyre venni a berende­zést, hiszen akiknél ezek a gépek dolgoztak, azok meg ■ppenséggel piacuk védelmé­ben óvakodtak, a leendő ma­gyar konkurenciától. Nem tudni, hogy így van-e valójában. Mindenesetre bi zonyos- fokig ellene szól az állításnak például a Heves meg3rei Bútoripari Vállalat — most már Api in Bútorgyár — egykori gyakorlata, tapasz­tal a'a. Ez a Cement- és Mészműveknél, sőt-, a selypi gyárnál is jóval kisebb taná­csi vállalat ugyanis annak idején, mielőtt éppen Olasz­országból megvásárolta vol­na modern szobrászgépeit, hosszú hetekre kiküldte két emberét tanulmányútra a kü’földi céghez. Vállalván enné.- me tehet'-mn nagy költségeit is. mert — aho­gyan vélekedtek — ez n-g jóval olcsóbb, mintha ké­si bb hozzá nem • ■ n'-si ide­haza tönkretenné^ a aréga Importgépet. S nem is szá­mított rosszul: szakeml melt az olaszok készs ggel megta­nították a gépek kezelésé­be. HIHETETLEN, hogy a se'yptaknek ez mm síké. ált! S bizony kételkedik most az ember abban is, hogy ideha­za, a testvérü ’ ;m, a nyer­gesé j falui gyár korábban színtan olaszoktól vásárolt csőgyártó gépe sein lett vol; na alkalmas a selypiak be , tam ására, leendő műnk.ónk tóké.etes megismerésére hé telkedbe tűni-', hiszen ' ha a nyergesül'alui gép a sei.vpi- ek véleménye szerint nem is egészen olyan, mint az övék — most Selyp an mégis javarészt éppen a nyerges- újfalui gyár szakembereinek, élükön az ottani főmérnök segítségével próbálnak talp- raállni. S hadd tegyük mind­járt ehhez azt is, hogy: egy­re nagyobb sikerrel.­Közös erőfeszítéssel, külön féle műszaki intézked ’-sekkel a felhasznált anyag összeté­telének megváltoztatásával, kölcsönös tapasztalatcseré- vei Ugyant® elérték,- hogy amíg a Hl. negyedévben — még az olaszok jelenlétében ’ -- mindössze 60 kilométer­nyi csövet készítettek Sely- O'-n, addig a külföldiek né'- < kül is 258 kilométerre w,, !-' ten ezt-a mennyiséget a ta­valji negyed'k negyedév vé­gért. Ami p' dig még örven- deifesebb: a korábbi 35—10 szn ^alékos se-ejíet december- beu már •t'zorííották 10-re. Az ominózus selvpi cső­gyár most — áll... Benne is az iparág hagyományos téli nagyjavítását, nagykarban­tartását végzik. Alapos, gon­dos munkát terveztek. s mint fogadkoztak; így is lesz! '-z A néhány nap óta áüó gyár közeli V- ":á 'el ‘dal t ével — k "1- ' i éppen & i döntő"' ' '* ebben m évbzn : n rn kevesebb, mini 5 ■ ■ :*V»r öss nsz­széc'i. ■ 1 "i k itt kési z iparéig- íte heasák a 1 a2tü Igd ' két. A tavaly’ ma vHk tó! 'V egvöth'z-'P '"’t 1 f - v . t­lom ét eves /u>’ •• ni i '■ z arányosa»- v's »onvítva &/ a 8*'0 - talán ........ ■ t elével eóí s ■- ■. -; !• reál :lb V nak tv-ne s terv, ám a vez *gató a a sei • -v rató — j*lé lehet, mindko.ib te ívűn k mondja a ‘tervet — bízik a* elkép' 'K'-s -megvalósul i ibsn. S ez a nye a', iparág más vezető szakembereinek is. Nos, hogy mit hm a jö­vő? Majd — nu.daijuk! A TWÄC-A ..isV'’ap5oztf» mindenesetre • 'náljiík... G' őoi G\uls január IS., vasárnap r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents