Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-12 / 293. szám

Mütewmtmrmh $ Kától Mihály festő­művésznél Äeszetnek! — Erősen kötődöm á táj- . - oz mint a franc impresz- szionisták — emeli rám te­kintetét az idős művész. —- igazukat a magaménak ér­zem, s nem mondok le róla semmiért. A gyermekkor él­ményei egyébként is elhatá- rozóak egy festő életében. S én apró koromtól szeretem a természetet. Annak ölén ne­velkedtem. A Tisza partját, meg a Nagykunság rónáit járva... ★ Heves megye székvárosá­ban 1941. őszén telepedett le Kátai Mihály. Azt követően, hogy szülőhelyén, Karcagon ■már megrendezte első kiállí­tását, s jövedelméből elvé­gezte az Iparművészeti Fő­iskolát. — Itt, Egerben kompozí­ciókkal, történékná képekkel indultain, bele feledkezve a négyszáz év előtti esemé­nyekbe. Tizenkét táblán fes­tettem meg a várvédő harcot, s első sikereim e sorozathoz kapcsolódnák — mutat Dobó István falon függő, egész ala­kos portréjára a művész. — Ez ö kép például nemcsak képzőművészeti tárlatokon, hanem történelmi kiállítások illusztrációjaként is számta­lan helyen, szerepelt. Később Gergely Pállal, Kastali Ist­vánnal, Hamza Tiborral és Gödör Kálmánnal megfestet­tük a várostrom utolsó órá­it A városháza dísztermében látható. Ennek köszönhető, hogy felfigyelt ránk a Kép­zőművészeti Alap, s megépít­az egri műteremházat, iost a fiatalabbak bol­amelynek most már Eger a hazája. S bizonyára gyönyö­rűséget jelent minden szem­lélőnek a megyei pártszék­házban levő történelmi tab­lója, mély szintén legjobb műveiből való. Utóbb azon­ban füstölgésre is oka van művészünknek. — Mióta Miskolchoz kap­csolták csoportunkat, nem kedvem szerint mennek a dolgok. És nem csupán, én mondom ezt! Megkérdezheti a többi Heves megyei kollé­gát, velem együtt vallják, hogy önállóságunk feladásá­val minimálisra csökkentek boldogulási lehetőségeink. Főleg a közületi vásárlások­ra, s a kereskedelemre gon­dolok. Tőlem például a fú­zió óta semmit sem vásárolt a Képzőművészeti Alap. Ad­dig jó piktor voltam, most kevésbé? Aztán egyik kép váltja a másikat, új munkák kerül­nek a fésitőállványra. Más irányt vesz beszélgetésünk .is. Kísérleteiről, nekilendülé­seiről beszél Kátai Mihály. Mert a betegség ideig-óráig kötötte csak meg a kezét. Most megint a régi. Vagy ta­lán nagyobb az ambíciója, mint valaha. ' — Igen, sietnem kell — jegyzi meg, rezignáltan. — Nem vagyok ifjú. Szalad az idő erősen, s még sok min- * dent szeretnék elmondani, képekben magamról és a vi­lágról. Am ha ez nem sike­rülne úgy, ahogyan szeret­ném, kárpótlásul ott a Mis­ka gyerek, aki máris átvet­te tőlem a stafétabotot. Tűz­zománc művei nagy elisme­rést szereztek néki. Moszkvai művészek hívására a közel­jövőben utazik a Szovjet­unióba például, tucatnyi ké­pe pedig a napokban indult Damaszkuszba, ahol egy nemzetközi kiállításon a ma­gyar művészetet képviseli. Amit elkezdtem, így teljese­dik ki legidősebb fiamban. S . egy apának ez is elégtétel, ez is legalább olyan öröm, mint a maga sikere... + Elhagytam, a Mecset utcát, valahol a székesegyház kö­rül-járok, mikor még min­dig előttem, vibrál idős Kátai Mihály utolsókésit látott fest­ménye, Dércsípte mezőben elgurult,, törött kocsikerék, mellette kimúlt ló riasztó te­teme. Mint a művész mon­dotta: emlékkép 1944-ből! A nyilasok Egerbakta környé­kén akkor hajították tova többed magával, ő most e látvány megfestésével akar tiltakozni a pusztítás, a há­ború ellen. S minden ellen, ami gyilkos módon az embe­riség jövőjét fenyegeti. Koros, de nem öreg az a festő, ki közel a hetvenhez ily keményen fogalmaz! Moldvay Győző Kavargó hófelhő a domb alján megbúvó szalmakazlak felett. Favágók pihenője az őszi erdőn. Folyókanyar hal­vány sárgában, víz tükrén viliózó fényekkel. Pincesor, mely távoli emelkedők felé ragadja pillantásunkat. Majd az egri vár, bajvívó eleink­kel. a Eged-heev zöld hát- teréne -rajzolódva... Ahány -irca a ter­hi ;.a át szolgálja. * Mő iszínre festett szék­től teli mappák kerül­jek t:ó. Lapozgatunk ben- r.v. S a vázlatok, színes sok élröpítenek ben- ■ la Tátrába, a holland sei. partra. Szegedre, Budá­Heves megye festői r< ekben bővelkedő vidé­Keire. Oda, ahol csak meg­fordult a 66 éves művész. Mert vázlatfüzetet mindig vitt magával, bárhova vezé­relte az élet. És ha megra­gadta valami, sose volt szi­ve úgy elmenni mellette, hogy le ne skiccelje. Az egri érseki kertről legalább 200 rajza vám Külön kiállítást rendezhetne belőlük. Ugyan­így vissza-visszatérő téma számára az állatvilág. Map­páiban százakra inig a csi­kókról, tehenekről, juhókról készített vázlat. • _Ezt még Edvi Illés Ala­dártól tanultam, s nagy hasz­nát veszem, amikor valame­lyik kompozíciónál lovat, ku­tyát, ökröt kell festenem, t Édvit különben is' jó mű- ? vésznek tartom. Ügy érzem, méltatlanul bánik életművé­vel az utókor! N em régen, kiállítás ren- ezesére kérte fel Kátai Mi- ályt az Egri Kisgaléria. On- ,Uó tárlata 1944. előtt volt sak, örömmel kezdett hát készülődni. Aztán betegség epte meg, s úgy tűnik, sem- • ni sem lesz a januarra tér- ■ -ezett eseményből. Pedig fes- észete országszerte nié it any­ásra talált a műpártolók kő­ében. A Képzőművészeti ílap például 1952. óta több nint hetven festményét ret­ke meg, s azok mind elkeltek. »ok munkája talált gazdára ■negyei kiállításokon, az or­szágos akvareü biennálékon, n véifie# Fordította: Kassai Ferenc 31. — Puszenyka, édesem, értsd meg, egy gyilkosságról! — sipította Kozak és kísérletet tett rá, hogy átölelje az asz- szemy derekát. Aljosinné egy mozdulattal elpenderítette: — Engedje meg, engedje meg, kedves!... Ismerni sem óhajtom magát és legutol­• jára tavaly láttam, távolle­vő férjem jelenlétében! És nagyon megkérem, ne szeny- nyezze be a jó hírhevemet! Ne merje többet megközelí­teni ezt a házat 1 Majd érte­sítem a munkahelyét az ön méltatlan viselkedéséről! — Puszenyka, az istenért, miről beszélsz? Értsd meg, ez nagyon komoly dolog, és Tyihonov elvtárs nem gon­dol semmi másra, mint ár­ra... — Szüntesse be az illet­lenkedést! Hivatalosan kije­lentem, hogy nem járt itt és különben is... alig ismerem! Kozak összetörtén lépke­dett Tyihonov mögött és alig hallhatóan dünnyögte: „Ki hitte volna? Ilyen szeretet­reméltó és jó emberrel, ami­lyen én vagyok. Hiszen ami szerelmünk.»^ ......... m eg* Tyihonov megállt, várta. ■ — Ide halgasson, útálom a besúgókat, de ha még egy - 'szer meghallom azt a szót, hogy „szerelem”, esküszöm megírom a kalandjait az ötödik feleségének. — Nem fogok... — ígérte a megszeppent Kozák. A megállónál sokáig vár­tak a buszra. Tyihonov tel­jesen átfagyott, elátkozta önmagát, ,a munkáját, Kozak nagy természetét, Aljosinné elvetemültségét, a telet, az autóbusz-menetrendet. Az autóbusz teljesen nép- telen volt. Kozák előresza ladt. — Majd. én megveszem u jegyeket. — Nekem ne vegyen. Sza- .badjegyem van. — Tényleg? — lelkesedett Kozak. — Miért, mit gondolt, sa­ját pénzemen fogom végig­látogatni az összes ismerő­seit? —_ Nem, dehogyis. Igaz­ságtalanság lenne. Jó tíz percig háUgattak. Tyihonov megmelegedett egy kicsit. Felidézte Kozak ijedt, felháborodott . «rcküejeaéeót Hit ígér a vakodéi NÉHÁNY NAP, s itt a di­áksereg által annyira óhaj­tott, olyan türelmetlenül várt téli szünidő, a majd há­rom hét kikapcsolódás. Va­jon milyen szórakozási, kul­turálódási lehetőségeket kí­nál a sok ezer fiatal számá­ra. Ezt kérdeztük megyénk iskoláinál:: vezetőitől, a mű­velődési és spoirtszervek kép­viselőitől. A megyei moziüzemi vál­lalat nevében Pintér Dezső tájékoztat: — Arra törekedtünk, hogy megyeszerte csak diákoknak szóló színes, változatos re­pertoárt kínáljunk. A gazdag választék érzékeltetésére néhány példát idézek. De­cember 30-tól január 5-ig Vetítjük az' egri Bródy mo­ziban az ismert meséből ké­szített színes, szinkronizált NDK-filmet, a Csipkerózsi- kát. Az egri Vörös Csillag mozi ajánlata a Dickens vi­lághírű regénye, a Twist Olivér nyomán filmre vitt Oliver című kétrészes an­gol—amerikai koprodukció-. ban készített film. A kisebb gyermekeknek i-gér szórako­zást a gyöngyösi Puskin mo­ziban vetítésre kerülő Ala- din és a csodalámpa című alkotás. Ugyanitt láthatják a filmkedvelők A hét kíván­ság című színes, szinkroni­zált szovjet—japán filmet, amely egy kisfiú kalandjait mutatja be Tokiótól Moszk­váig. Arra is lehetőség van, hogy az igények szerint meghosszabbítsuk a kétna­pos vetítési időt. A hatvani diákok megtekinthetik A be­tyárkapitány című színes, szinkronizált román, és az Ordögcsapal című, színes, szinkronizált szovjet filme­ket. Ügy hiszem a példák is érzékeltetik, hogy felkészül­tünk az érdeklődni vágyó, szórakozni kívánó fiatalok fogadására. Mindehhez megnyugtatá­sul még csak annyit: nem­csak városainkban és a na­gyobb településeken, hanem a kisebb községekben is ilyen színes, változatos, el­sősorban a gyermekeknek, a diákoknak szóló a reper­toár erre a szűk három hétre. AZ EGRI FIATALSÁG számára évek óta bosszúsá­got jelent az, hogy kevés a jégpálya a városban. Az elmúlt évben két helyen — a teniszpályán és vasutas­klub mellett hódolhattak kedvtelésüknek a jégsport szerelmesei. — Kedvezőbbet ígér a már beköszöntött tél? — kérdeztük Madaras Jánostól, a városi TS képviselőjétől, íme a biztató válasz: — Hadd kezdjem mind­járt a lényeggel: a korábbi két jégpálya helyett ezen a télen már négy várja a sportolni kívánó fiatalokat. Űj létesül a X. számú iskola udvarán, valamint a B/4-es épület előtt. Ügy érzem, most már nem lesz ok pa­naszra. — Az új pályákon biztosí­tanak-e megfelelő öltözőhe­lyiséget? — Mindkettőn. — Mikor veheti birtokba a város fiatalsága az új lé­tesítményeket ? — Néhány nap múltán már lehet korcsolyázni. Az iskolák vezetőitől is megkérdeztük: milyen szó­rakozási lehetőségeket biz­tosítanak a diákoknak. Ivacs János igazgató tájékoztatása Pétervásáráról: — A vakáció a játékos úttörőfoglalkozások időszaka lesz. Ekkor bonyolítjuk le a helybeli rajkirándulásokat. Hogy ezek sikeresek legye­nek, az már csak az időjá­ráson múlik. Helyi szokás, hogy a vakáció heteiben in­dítunk tánctanfolyamokat. Az idei kurzusra már 60 gyerek nevezett. Még egy kedvező hír a szórakozni vágyóknak: az úttörőszoba mindennap' rendelkezésükre áll. Egyéb­ként azok sem csalódnak, akik néhány "hétire sem tud­nak meglenni a könyv, a művelődés nélkül: a téli szü­netben készítik fel pedagó­gusaink a februári járási szaktárgyi vetélkedőre diákjainkat. Érdeklődésben nincs hiány, hiszen közel hetvenen neveztek. Remél­jük, hogy akárcsak koráb­ban, most is helyt állnak majd. MOST NÉZZÜK: mit ajánl egy gyöngyösi — az I-es számú — s egy hatvani — a TI-es számú — általános iskola? A telefonnál Gyöngyösről Suhajda Ferencné úttörő­vezető: — Mi is ilyenkor rendez­és hirtelen nevethetnék je támadt Kozak is megnyu­godott egy kicsit Félénken megszólalt: — Ha nem gondolta még meg, Tyihonov elvtárs, és nem lesznek kellemetlensé­gei a bíróságnál — isten őrizz! — mesélje el, kérem, ,hogy tudta meg, mi van a zsebeimben? Tyihonov elnevette magát: — Ha kevesebbet gondol­na a nőkré, nem lenne ilyen szórakozott. A bal zsebében levő kulcsok egész idő alatt az oldalamat böködték a buszban. Hiszen egymás vert a kartondoboza a rész­letes tudnivalókkal. Amikor beléptem önhöz a szobába, ön, mint jólnevelt ember, azonnal felvette kdskabátját. Eközben észrevettem, hogy a bal oldali belső zsebét be­gombolta és biztosítótűvel erősítette meg. Az elővigyá­zatosság oka: itt tártja a pénzét. — És honnan tudta, hogy mi van a tárcámban? — Ez még ennél is egy­szerűbb. A vonatjeggyel és a szállodai számlával el kel­lett számolnia. A szállodá­ban tíznaponként kell fi­mellett ültünk. Valami volt még a zsebében, de nem tudtam megfejteni, hogy mi­csoda. Amikor leszállt, meg- zörrent a zsebében a gyu­fa. Világos? A szűk, behava­zott ösvényen időnként a jobb oldalával fordult fe­lém: sima,, lapos felületet éreztem a zsebében. A szál­lodai szobában, a hamutar­tóban Dukat-csikkeket fe­deztem fel. A következtetés logikus, nem? Ami a zseb­kést illeti, az is egészen egyszerű. Az asztal alatt he­zetni, ön pedig már tizen­harmadik napja lakik ott. A szobájában látható csomagok számából arra következtet­tem, hogy bizonyára - felírta önnek a felesége, mit vásá­roljon. — És a tizenöt rubel? — Tártaiéit. A brjcsúestre. Puszenykával. Ez csak vilá­gos, nem? — Észbontó! Feledhetet­len! — suttogta átszellemül- ten Kozak. Tyihonov álmos pillantást ■vetett az ablakra, ritmiku­zük a rajok téli túráit! Emellett gazdag és váitaza- íos sportprogramot biztosí­tunk. Diákjaink részt vesz­nek a sakk- és asztalitenisz- bajnokság városi döntőjét^ is. Különösen örülünk an­nak, hogy felavathatjuk a, rég óhajtott ifivezetők klub­ját. Nem feledkezünk meg a kisebb - gyermekekről sem: a kisdobosoknak délutánon­ként mesefilmvetítést ren­dezünk. Az idősebbek őrsön­ként vesznek részt közös m ozi látogatáson. Hatvanból Marton Kálmán igazgatóhelyettes jelentke­zett: " — Programunk hasonló a gyöngyösiekéhez, így csak két helyi specialitást emel­nék ki. 'A testnevelő tanár vezetésével rendszeresen járnak majd diákjaink egyet­len dombunkra, az öreg­hegyre szántóban. Ezenfelül tervezünk egy egynapos mát­rai kirándulást, a szervezés épp most folyik. A siker, azt hiszem, csak az időjárás­tól függ, mert érdeklődésben, kedvben nincs hiány. POLYAK ALAJOS, az eg-i ri Szilágyi Erzsébet Gimná­zium és Szakközépiskola igazgatója így összegezi az ajánlatot: — Sajnos terem-hiány miatt még nincs klubhelyi­ségünk. Egy termet azért csak fűttetünk naponta, hogy a szórakozni vágyó fiatalok valahol találkozhassanak. A könyvek kedvelőit számos jo tanáccsal és ajánlattal látták "el irodalom szakos ta­náraink. Kiválóan működik, közel százhúsz taggal termé­szetjáró szakosztályunk. Ok valószínű téli túrára men­nek. MEG EGY HÍR, Féhór Vil­mos, a megyei Művelő- Központ igazgatója kozoitei — Programunk a sz*. . sós, a téli sziinet idején is működik minden klub mk. Ehhez még egy jó hír könnyűzene kedvelőinek: cember 26-án és január !-,n este hattól várja ókét a Disc Jockey klub. A tájékozódás után, m ■ ói a kínálat változatos, csak egyet mondhatunk: tee r választani. Pécsi Isivé san kocogtatta a jégvir iga« üveget, majd megkérdezi- ■ — Szeret olvasni? Kozak gyanakodva hu­nyorgott: — Általában..: mint »vr den intelligens ember... az­azhogy ha van időm. — Érthető. Melyik műfajt kedveli a legjobban? — Nehéz lenne meghatá­rozni — töprengett Kozak, de hirtelen megtalálta a vá­laszt: — Az intellektuális fantasztikum nagyon közéi áll hozzám. Különösen az angol. — Mit gondol, Bradbury angol? He-he-he! — nevetett idegesen Kozak. — Miért? Talán nem? Egyébként az előszót mindig legutoljára olvasom, hogy ne befolyá­soljon a könyv megítélésé­ben. — És mi az -ön megítélés se? — Nagyszerű könyv! Ki­tűnő! Igaz, nem olvastam még végig, csak nemrég ju­tottam hozzá, nagy nehéz- bégek árán. Hiszen tudja, milyen nehéz Bradburyt megszerezni! — Tudom — bólintott Sztasz. A belvárosban Tyihonov leszállt. Ott állt a járdán, úgy tűnt, («felejtette, melyik irányba is a!tart elindulni. Zsebnoteszt és töltőtollat tett elő, sokáig tanulmá­nyozta a kockákból és nyi­lakból összerótt ábrát. Hó- Relyhek szálltak a papírral Sztasz megrázta tollát és a lámpaoszlopnak támasztott noteszben besatírozta a Ko-, zak nevével jelzett kockát. A kocka feléhez érve Sztasz leengedte tollát, gondolko­dóba esett. Becsukta a no­teszt, mélyen zsebébe rej­tette és lassan hazafelé in­dult. Szerda volt, éjszakán*, gyed három. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents