Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-12 / 293. szám
r//////w 'sssssfsssssssrsrssssssssssssssssssssssssssssssssssssss7ss/rsssrsfsss/ssssssssssssssss**ssss//s/sssssssss/sssssrf/sf/ss7 * iirmr>srMim»rrpKmrmmivrm>»xMimmeMK»txnmammiS í* Á| _■ niért nem jár? — mcitatlai- ■*> s » idomai tolja el maga elől a telefen fehéren, számozott fekete dobozát. Eddig úgy tudtam, hogy jár az SZTK. A táppénz. Az orvosi vizsgálat is. akinek jár. Ugyancsak jár a MÁV arcképe« igazolványa, ismét annak, akinek a rendelkezések értelmében — jár. Jár a törzsgárda jelvény a törzsgárdatagnak, a megbecsülés az arra érdemes dolgozónak, tisztelet az idősebbnek, a nőnek ,— egyáltalán a tiszteletet érdemlőnek. Ez mind jogos, ez mind jár, sőt még sok más jogos dolog van ebben az országban, ami kijár mindenkinek, vagy a társadalom egy egy rétegének! De azt, hogy valakinek piros telefon járna, azt mos.' hallottam 'először. Kétségtelen, ki ta. gadná, hogy a telefon, ez a rendkívül sokat átkozott, de hovatovább í víznél is nélkülözhetetlenebb szerkentyű „jár” a munkához. S azt is úgy vélem, felesleges tagadni, hogj a praktikusnak talán praktikusnál tűnő fekete szín nem éppen a legvidámabb couleur-je a színskálának Hogy egy piros, vagy szürke, sőt égj minden titkárnők gyöngye karcsí ujjai között a fehér készüléknek ii van értelme, derűje, kedvessége é könnyedsége. Miért kellene a főnöl amúgy is mord szobájában, a: amúgy is mord intézkedéseket morc telefonon elintézni? Egyszóval: heuréka, színes teile fon! Ha sikerül, magamnak Is kerítek egyet. De hogy az „járna”?! Hogy a te KÖKTED, Milyen színű legyen a telefon? Mintha nem lehetne fekete telefonon ^ elintézni akár egy ország dolgát is, $ és kereken pirosra .erezett zöld ma- ^ sinán elfuserálni egy láregossütöde | húszéves távlati fejlesztési tervét 8 Ez .az újfajta ' sznobizmus, amely 8 többek között a titkárságokban, a. 8 merészen szemtelen és pökhendien $ ostoba titkárnőkben, a telefonok $ színeiben, a ki kapcsol kinek és kft $ élőbb bárgyúságában és még, mint § mondám,- sok kis hülye vízfejű test- § vérkéjében testesül meg, — meghök- ^ kenti az embert Ez a közéleti imbecilizmus első Iá- tásra és hallásra jól magnevetteti $ az embert aztán tovább tűnődve fe- $ leitte, el is keseríti. Értelmes, nor- ^ mális volt az a fickó, amikor annak ^ a kis vállalatnak az élére került? § igen. Mitől csavarodott be? Minek § neki titkárság? És minek a másik- ^ nak a ranghoz a jajsárga telefon § most, aráikor néhány éve hitte és 8 vallotta is — hirdetni hirdeti ma is 8 —i hogy az ember értéke és rangja 8 ez általa kifejtett munka értéke és § rangja? ' ^ Nem tudom. Csak próbálom he- § lyesen idézni Hamletet, aki piros ^ helyett egyszerű fehér — ajaj, ez se 8 jó! — koponyát tartott a kefében, 8 igaz, az öltönye fekete volt, s vala- S ml olyasféléket mondott Horátió ba- S rátjánák, hogy különb dolgok van- 8 nak égen és földön, mitsem bölcséi- ^ metek felfogni is képes... I MM—M————MMI1IWM—WWI—lm Labdázás a vevővel Ha van hiba a kereskedelemben# annak mindig más az oka Az eJnyöhetetlen témák í.'jzé tartozik a kereskedelem, tegyük hozzá: sajnos! Ennek a sajnálkozásnak az oka pedig az, hogy általában a kifogások vannak túlsúlyban és nem a dicséretek, ha e vásárlás körülményeit minősítjük. Ki tehet- erről? Most, karácsony környékén pedig ’még élénkebben reagál mindenki az üzleti forgalomra, a kereskedelmi kínálatra. Ezért is vettük elő ezt az örökzöld témát most. C 0 0 O A leggyakrabban elhangzó eladói kijelentés: — Sajnos, nincs. Tessék benézni a jövő héten. Talán akkor. Mi szívesen árusítanánk, de hát hiánycikk. Ne a hiánycikkekre fordítsuk tehát a figyelmünket, mert akkor olyan ördögi kört kellene bejárnunk, aminek soha nem érhetnénk a végére. Ugyanis a magyarázat mindig ez: a kisker kijelenti, hiába rendel, a nagyker nem ad. A nagyker úgy válaszol, ő, sürgeti az ipart, de az nem gyártja. Mire az ipar tehetetlenül panaszolja: mióta könyörög alapanyagért, nem kap. Né folytassuk! Gyöngyösön, tucatnyi üzletben azt kutatták, hogy a korlátlan mennyiségben kapható, több mint hatvan árucikkből mennyit kínál az eladó, illetve: még helyesebben — mennyit kaphat meg a vevő. Tessék figyelni: a legjobb esetben is legfeljebb a felét, de olyan üzlet is akadt, ahol csupán a negyedrészét. Mi lehet az oka ennek? O O 0 o A FŰSZERT büszkén hangoztatja, hogy az ország legjobb nagykereskedelmi vállalataként működik, de a gyöngyösi fiókja is a legjobb teljesítménnyel dicsekedhet. Jóval száz százalék fölött teljesítették a tervüket A tejipari vállalat gyöngyösi üzeme is többször hangsúlyozta már, legalább százféle sajtot tud adni a kereskedelemnek. Ennek ellenére, az üzletek vezetői kifogásolják, hogy a megrendeléseiknek csak egy részét teljesíti a nagyker, sokszor a kért áruféleségeknek csak a felét küldi ki a FÜSZÉRT. A nyáron két hónapon át pedig a tejüzem nem tudott elegendő sajtot szállítani. Megint más, hogy Pécsre járnak Vegeta levesporért és Bobi sósrúdért Gyöngyösről, ahogy Szolnokról szerzik be • sört is. Miért nem tudják ezt helyből, minimális szállítási költséggel megvásárolni? O O O O A jótállás. Hányszor beszéltünk már róla! És akkor olyan kijelentést tesz a nagyker gyöngyösi vezetője, hogy az élelmiszerek jótállási idejéhez lényegében semmi köze nincs a vásárlónak. Mert az élelmiszerek a jótállási idő lejárta után is, még hosszú ideig alkalmasak a fogyasztásra. Ezért nem is kell a vevőnek tudomásáré hozni a szavatosság lejártát. Minek idegesítenék fölöslegesen? Tehetjük fel a logika szerint a kérdést. Pedig itt nincs vitának helye. Rendelet szabályozza ezt a kérdést, ami minden kereskedelmi és gyártó cégre egyaránt érvényes. A szavatosság megjelölése tehát nem szívesség, hanem kötelesség. És ha előírás rögzíti ezt, akkor valószínűleg nem ok nélkül teszi. o o o o A vállalatoknak meg kellett szabniuk a készletük legalacsonyabb mértékét és ennek az időpontját. így-aztán az úgynevezett készletminimum időszakában a boltokban alig található áru. Ismeri mindenki ezeket a kínos napokat és heteket. Mintha kongnának az üzletek. A vevő érdekét ki veszi ilyenkor figyelembe? Valamit tenni akartak a vállalatok ennek a visszás helyzetnek az enyhítésére, azért kitalálták a készletkihelyezést. Azt jelenti ez az új fogalom, hogy a nagyker a saját készleteiből jelentős tételeket a kisker raktáraiban tartalékol. Mintegy bizományba adja, a pénzt ezért csak későbbi időben kéri. Kiskapu ez a gátló rendelet megkerülésére, ami csupán pénzügyi szempontból fontos. A vevőnek teljesen’ mindegy, hogy ő kihelyezett készletből vett meg egy pár cipőt, vagy a bolt saját áruját adta-e el neki. o o o o A tejüzem kis hűtőgépeket ad a vidéki boltoknak, hogy a tejtermékek tárolását ezzel könnyítse. Részletben kifizetheti az árát a gépnek a bolt. Az élelmiszer kisker kihelyezett áruforgalmistákat alkalmaz, hogy ők segítsék a hozzájuk tartozó üzletek beszerzéseit. De a boltvezető önállóságát a legnagyobb mértékben tiszteletben tartják. A FÜSZÉRT rendszeresen szervez árubemutatókat, ahol a gyakorlatban is megismerkedhetnek az új tikkelekéi az üzletek vezetői. Mindez mutatja a jobb ellátásra való törekvést. Azt is sugallja, hogy valósággal rátukmálják az árut a boltokra. Aztán a vevő nem kap — mondjuk — száraztésztát vagy étolajat, dobozos sajtot, lakatot, szalontüdő készételt, szalonnát. o o o o A kereskedők nagy többsége nagyon leki ismeretesen végzi a munkáját. Olykor még arra sincs ideje, hogy áru után menjen. Mert a nehézségek ellenére is szépen nő a forgalom, á hiánycikkek ellenére is teljesítik a terveket, a kínálat növekedése nélkül is gurul a forint a kasszába. Elgondolni is képtelenség: mi lenne akkor, ha a vevő mindig azt kaphatná meg az üzletben, amit és amilyen minőségben elképzelt magának1 Hová emelkednének a grafikonok ? Hol vagyunk még ettől? G. Molnár Ferenc Nem lehet elég korán kezdeni (MTI-foto) Influenza Napjainkban a leggyakrabban emlegetett és leírt szó ez az olasz eredetű a német közvetítéssel hozzánk került betegségnév. Pedagógusaink a megmondhatói, hogy a szülői igazolványok lapjain az influenza hangsor mennyi alakváltozatban és írásformában kapott nyelvi szerepet. A leggyakrabban a következő szóalakok hallhatók és olvashatók: influenza, influenca, influ- encia, influenzia, infulenza, infulenca stb. Ma írásban és szóban még két változat harcol egymással. Bár helyesírási szótárunk az influenza írásformát, illetve ejtésmódot írja elő, mégis gyakran írnak és mondanak egyesek Influencát is. Ez a kettősség tulajdonképpen annak a következménye, hogy az átadó olasz nyelv hangsorát kétféleképpen értelmezik. Az influenza az olasz hangsor írásképét őrzi meg mint ahogy az olasz eredetű Abbázia néyben Is a szó z-jét is z-nek olvassuk és írjuk. Az influenca írásforma és ejtésmód az olasz ejtést utánozza. Az sem véletlen, hogy a régi írásokban, városi jegyzőkönyvekben az 1780-as évektől kezdve szavunkat influen- cia formában írják le. Ebben elsősorban a tudatos latinos! tás hatását kell látnunk. Természetesen ma már ez a kettősség megszűnt, s hivatalos helyesírási szabályzatunk az influenza (elválasztva: inf-lu-en-zal) írásformát teszi kötelezővé. Magyarító szakkönyveink ezt az idegen eredetű s- St is ki akarták iktatni nyelvhasználatunkból, és helyette ajánlották a következő szavakat: nátha, náthaláz, járványos hurut stb. Volt idő, amikor a járványok kiindulási helyét is jelezve a következő jelzős szerkezetek vállalták az influenza megnevezés helyett a nyelvi szerepet: olasz nátha, orosz nátha, muszka nátha, spanyol nátha stb. A magyarító túlbuzgalom ajánlotta még a hurutár és a sziket elnevezéseket is. Az influenza olasz közszó alap jelentése: befolyás, kihatás, a csillagok állásának, az égitestek mozgásának hatása stb. Hogyan vállalhatta e jelentésváltozatokat hordozó szó ennek a betegségnek a megnevezését? Az a valamikori babonás elképzelés, hiedelem és tudománytalan értelmezés tükröződik az influenza megnevezésben, hogy a csillagok állása, az égitestek mozgása idézi elő a különböző járványos betegségeket Ami pedig az influenza szó használatát illeti, ez az idegen eredetű szó ma már közkeletű elnevezéssé vált, Dr. Bakos József Stanislav Bagdach Opoikcr, nyissa ki az ablakot1. Lehet, hogy nem is egészen így történt. — Meleg van ma! — hörögte, homlokát törölgelve Korniek. — Ühiim! — dünnyögtem szolidaritásból. — Ki lehet nyitni az ablakot — szólalt meg hátulról a főnök, akinek a véleménye mindig döntő volt az irodában. Mindannyian Öporka kollégára néztünk, aki egyedül ült az ablakmélyedésben. Papírjait rakosgatta, fiókjait húzgálta, s nem állt fel, hogy hűvös fuvallattal enyhítse aszalódó testünket. Eltelt egy gyötrelemmel teli félórái. v — Ilyen hőségben nem Tehet dolgoznál Tülfűtöttek a kályháé! — súgja segélykérőén a fülembe Chroscik. — Ahdhhh...! — így nyilvánít részvétet minden izzadó koponya. — Ki lehet nyitni az ablakot — mondja ismét a főnök. Oporkát azonban látszólág nem idegesíti, hogy a hőmérő higanyszála is 30 fok körül liheg. Ír tovább rendületlenül. A kínok kínját álljuk, illetve üljük. Egymás után vesszük le a cipőt, gomboljuk. ki az inget, csorgatjuk a parkettre a lábujjainkon ösz- szegyűlt izzadságcseppeket, A pokol tüze ehhez képest, bágyadt, őszi napsütés, a Szahara fűtetlen kemence. — Mintha kicsit meleg lenne! — kockáztatja meg udvariasabb formában a megjegyzést Chroscik kolléga. — Valóbanf a normális 18 foknál valamivel több van. — nyögi' eltorzult arccal Oporka is, de még mindig papírjait rakosgatva, azaz munkaképesén. A főnök csak ir, csak ir. Talán vasból van éz az ember? Minden normális élőlény olvad már ilyen hőségben. — Ki lehet nyitni az ablakokat — hangzik a bűvös mondat már harmadszor is. „Ki lehet nyitni..." Mi az, hogy ki lehet nyitni? „Nyissa ki Chroscik kartárs!” Ez a beszéd. Honnan a fenéből tudjam én azt, kire gondol a főnök, kit tisztel meg azzal, hogy kinyithatja az ablakot? Cseng a telefon. A főnököt a nagyjönök hívatja. Amint távozik, az ajtón át, félméteres levegőoszlop csap arcon. Ilyen kedves pofont még a feleségemtől sem kaptam. .. Hó, hó, hó! Az kellene most! Minden elfehéredik előttem... Hó, hó, hó! — Kar.. .társaim! Uralmi Hideg van, fázom! Teszek a tűzre, engedelmükkel... Ez az a pont, ahol elvesztettem Ítélőképességemet Semmi többre nem emlékszem. Kollégáim mesélték munka után, amikor már ismét beszámithatónak találtak. Másfél kanna szenet raktam a kályhára, majd a helyemre botorkáltam. Állítólag még sílécet is akartam .tőlük, kölcsönözni. Néhány perc múlva visszajött a főnök. — Mi ez a nagy hőség itt? Oporka kartárs, szíveskedjék azonnal kinyitni az ablakot ! Oporka felkúszott az árbocra, azaz az ablakpárkányra. .., Azóta, ha melegünk várjál megrakjuk a kályhát. Az újításom, úgy látszik, bevált, .; Lengyelből fordította: Salfia AítUti lefon színe adná meg a nomenklatúrát?! * Más! Bolyongok a sötét folyosón. Keresem a kétségtelenül életre való kis vállalat vezetőjét, pontosabban annak irodáját. Az egész vállalat három, még szinte meszeletlen kis kó- cerájból áll — majd lesz Itt még tízemeletes irodaház is, igaz? — koszos viUanyégőkből és még koszosabb sarokból, ahonnan reménytelen aktaszagot kavar fel állandóan a rossz ajtóikon átsütő huzat. Dickensi környezet, — kétségtelen. Ám, azon az ajtón, amely mögött a „vezért” sejtem, a félhomályos dohsötétbén is csillogó táblácska lóg: Titkárság! — Hogyazanyja! — mondom magamban — Ez már döfi... — és benyitok a titkárságra, amely áll egy kopott íróasztalból, egy melléje támogatott gépíróasztalból, egy rossz ; lámpából, a fal mellett egy kacat- ; vacak iratállványból és egy á.sítozó ' Hamupipőkéből, akiről egyből kidé- i rül, az első ránézésnél kiderül, hogy soha nem lesz szépséges szép királynő. Nem, ő már az: ő a titkárság. Hát persze, hát hogyne: valaki valóban üljön még egy kis vállalat még oly kis vezetőjének ajtaja előtt is. Igazság szerint voltaképpen nirtcs is ma már nálunk igazi kis vállalat, — olyan konjunktúra van a vállalatokban, hogy mindegyüknek, de legalábbis majd mindegyiknek van létalapja. És béralapja. És jövője is tán. És azt is tudom, hogy valahol és valahogy el kell kezdeni, hogy holnap ki lesznek meszelve a falak és rend lesz és mind több és több munka. És a munkához nyugodt tárgyalás is kelletik. De mégis Ádámmal sikoltok fel: ... csak az a titkárság, csak azt tudnám feledni 1 Meg a többi ostoba testvérét, vízfejű kisöccsét és nagybátyját a pöf- feszkedő, nyálas kivagyiságnak, amely nem a tettek eredményében, a fejekben levő gondolatok súlyában méreti meg az emberi értéket, hanem a telefonok színén például. n»y/i 7^/oy^/wyy///y//// '/
