Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-10 / 291. szám
Árcéduláit, árhiegétixUéaeh Amit „titokban” ad az állam Bolti árainkról szólva szabadjon mindenekelőtt egy személyes emlékkel, pontosabban: egy kérdés felidézésével kezdeni, amely Párizsban hangzott el néhány hónapja. Gazdasági küldöttségünk kapta ezt a kérdést a tanácskozóasztal túloldaláról: mondanánk meg — hangzott az érdeklődés —, mi az oka, hogy nálunk ennyire mérsékelten emelkednek az árak, általában: hogyan sikerül elkerülnünk, kivédenünk az inflációt? Lám — sóhajtjuk most válaszként —, ennyire viszonylagos minden ezen a világon, ennyire nézőpont kérdése, hogy soknak, vagy mérsékeltnek ítéljük-e honi árcéduláink felfelé kerekedő adatait. A „sok" vagy „kevés" dilemmáját természetesen sem rábeszéléssel, sem többségi szavazattal nem lehet eldönteni, márcsak azért sem, mert az ár a közgazdaság legbonyolultabb, az egész gazdálkodás minden részletét legsűrítettebben kifejező kategóriája. Térjünk vissza a bevezetőben idézett kérdéshez: hogyan csináljuk, milyen módszerekkel érjük el a fogyasztói árrendszer viszonylagos állandóságát, az árak változásának tervszerű, előirányzott szabályozását? Ehhez azonban, ha röviden is, szólnunk kell arról, ami azt a bizonyos francia kérdést ihlette: a tőkésvilágon végigzúduló inflációról. Nos, nem mi, hanem az iparilag fejlett tőkésországokat tömörítő szervezet, az OECD — Organization for Economic Cooperation and Development — adatai állítják hogy a szervezet tagországaiban (és ide sorolható valamennyi fejlett kapitalista ország), az áremelkedés ösz- szevont átlaga 1968-ban 3,7 százalék, 1969-ben 4,7 százalék és tavaly 5,25 százalék volt. Íme néhány ország áremelkedési mutatója: Franciaországban 1968-ban 4,5, a következő évben 6, tavaly 5,2 százalékkal emelkedtek á fogyasztói árak: ugyanez a hároméves számsor Angliában: 4,7, majd 5,4 és 6,5 százalék; Svédországban: 1,9, a következő évben 2,7, és 1970ben 7,1 százalék, s így folytathatnék a hasonló adatok felsorolását, szinte valamennyi kapitalista országból. Országunkban, amely, mint ismeretes, kiterjedt külkereskedelmi kapcsolatban. áll a tőkésvilággal, természetesen határozott pénzügyi intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy az infláció hozzánk is átgyűrűző hatásait megelőzzük, kivédjük. Ami most már a „hogyan csináljuk" kérdést illeti, a fogyasztói árak pénzügyi szabályozásának központi forrása az állami költségvetés, és két alapvető módja az úgynevezett forgalmiadó. illetve a fogyasztói árkiegészítés. Az előbbiek, közgazdasági okokból , drágítanak bizonyos termékeket — főleg olyan esetekben, amikor a kereslet messze meghaladja a kínálatot —, az utóbbiak pedig ártámogatással dotációban részesítenek különböző fogyasztási cikkeket. E pénzügyi módszerekről szólva mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni, hogy az összevont mérlegben a bolti árak támogatása messze több. mint a forgalmi adókból befolyó összeg. A támogatási rendszer megítéléséhez figyelembe kell venni, hogy a fogyasztói cikkeknek csalt központilag meghatározott része tartozik az úgynevezett szabad árformába, ahol tehát az árak emelhetők. A megoszlás — 1970. évi adatok szerint — így fest: a fogyasztási termékek 16,6 százaléka rögzített, 34,4 százaléka maximált, 25,4 százaléka hatóságilag korlátozott és 23,6 százaléka szabad árformába tartozik. Nézzük most már közelebbről az imént említett fogyasztói árkiegészítéseket, tehát a központi kötlségve- tésből finanszírozott támogatásokat. E támogatások rendkívül jelentős tétele a tőkésinfláció átgyűrűzésének megakadályozása, de emellett egész sor más okból is szükség van a fogyasztási cikkek dotációjára. Ilyen ok elsősorban az, hogy a fogyasztói árakat a vállalati törekvések, üzleti célú ármozgások közepette is a Vj termék a Debreceni Konzervgyárban A Dsbrct- X: vjyár új termike a pácolt hal, mely bői 200 mázsa készül az év hátralevő részében. A Szovjetunióból érkező halat a jeldolgozás és konzerválás után a HALÉRT értékesíti. (MTI-IOJö — Ealc^jh László Pál.) tervben körvonalazott keretek között tarthassuk; oly módon legalábbis, hogyegy- egy termékcsoport drágulását más termékek árstabilitása vagy olcsóbbodása ellensúlyozza, akár a közpénzek terhére is. Ami most már a tényeket illeti, a fogyasztói típusú költségvetési támogatások összege 1968-ban 13,5 milliárd forint volt. Az alapvető közfogyasztási cikkek jelentős része központi ártámogatással került forgalomba — a tej például 65 százalékos, a sertéshús 44 százalékos támogatást kap — de érdemes a fogyasztói ártámogatás kérdéscsoportját egy, a folyamatot érzékelhető példával szemléltetni. Tavaly jelentősen emelkedett a kávé világpiaci ára, ám hogy ennek hatásai ne érződjenek a pesti eszpresz- szókban, először a kávé importadóját törölték el, majd dotációt kaptak a kávékereskedelmi vállalatok és mindez együtt 520 millió forint költségvetési többlet- kiadással járt. Fontos külön szólnunk a szolgáltatások áráról. A hazai árrendszer szerkezetében ezek az árak rendkívül alacsony értékekkel szerepelnek. (Említsünk meg ismét egy nemzetközi példát: az NSZK-ban 1950 és 1960 között 23 százalékkal nőtt a létfenntartási költségindex, de ezen belül a szolgáltatási árszínvonal 39 százalékkal emelkedett.) Jóllehet, nincs mód a bonyolult szolgáltatáji terület tá- mogatásaina elhatárolt ösz- szegezésére, sokat mond az az adatsor is, hogy a mun- kások-alkalmazottak országos fogyasztói árindexében — az előző évet száznak tekintve —, a szolgáltatások 1966-ban 101,3 és 1970-ben csupán 101,7 százalékkal szerepeltek, a növekedés tehát mérsékelt, amit elsősorban a közös pénztárból kiáramló támogatásokkal sikerült elérni. A támogatási rendszert, mint ismeretes, sok szempontból vitatják és — a népgazdasági hatékonyság növelése érdekében — nem kevés pontján korrekcióra is szorul. Mégis fontos, hogy érzékeljük: az átírt árcédulák mögött legtöbbször olyan erőfeszítések húzódnak, amelyek eredményéként az ármozgás tervszerű keretek között tartható. T. A. Változásokat remélnek Petőfibányán Más lesz a gazda Hír: a nehézipari miniszter rendeletére 1972. január 1-től három eddigi cég — közöttük a NÉV —, összevonásával megalakul a budapesti székhelyű Vegyipari Építő és Szerelő Vállalat. Pár hónapja hivatalosan is megerősítették a hírt, megjelent a közlemény, s ennek alapján tudják például Petőfibányán, hogy a jogutód komplex gazdasági szervezet lesz: a kormányprogramban , kiemelten kezelt fontos iparág jövőbeni beruházásait bízzák rá, az előkészítéstől a megvalósításig. Miért érdekli mindez éppen a petőfibányaiakat? — Azért, mert a NÉV, a Nehézipari Építő Vállalat egyetlen gyáregységét, korszerű, új telepét itt létesítették három esztendeje, ezen a helyen dolgozik ma is és akar beka- csolódni néhány hét múlva a majd mintegy 10 ezer embert foglalkoztató országos nagyvállalat munkájába. Másrészt azért a figyelem, mert az új gazdától — sokat remélnek. Petőfibányán is. Várjak egyebek mellett, hogy végre valamivel nagyobb távú programot kapjanak mint eddig, idejekorán legyen áttekinthetőbb egy-egy év, javuljon a mumitaellátás. Nem utolsósorban pedig várják, hogy végre stabilizálódjék a vállalat anyagi helyzete, ne legyenek amolyan „szegény rokonok” a petőfibányaiak sem — annál is inkább, meri javuló teljesítményeikkel sokkal jobb sorsra érdemesek. Ez utóbbinál elég csapán arra gondolni, hogy a munkáját az idén újabb tevékenységgel — gap járművek és építőipari gépek javításával — bővítő petöfibányai vertikális gyáregység, a vállalat közel 20 gazdasági egységének versenyében, az 1— 111. negyedévben az igen előkelő 6. helyen végzett, miután minden értékelés alkalmával túlteljesítést mutatott. S tartja is „jó formáját”, az év végére, meglepetésre akár az első három, közé bekerülhet! A petőfibányaiak mégis annyira „elszoktak” már a nyereségrészesedéstől, hogy ebben az évben sem remélnek ilyenféle pénzt. Emellett nem ismerik itt a munkaverseny legjobbjainak, másutt szánté már természetes jutalmazását, a szocialista brigádok külön honorálását sem, sőt még a testi biztonságot, az egészséget védő munkaruházati juttatások egyi- kéről-másikáról — például a lakatosoknak, vagy. gépjavítóknak egyébként járó bakancsról — is kénytelenek lemondani a dolgozók a vállalat furcsa gazdálkodása, szemléleti módja miatt. Petőfibánya tehát .most figyel, várakozik — és bizakodik. Olyannyira bizakodik a gyáregység, hogy dolgozói között jó ideje már szinte megszűnt a másutt annál gyakoribb munkásvándorlás, az emberek az apróbb-nagyobb kellemetlenségek ellenére is maradnak, kedélyeik csillapulnak. Űjabb .reményekkel tölti el valamennyiüket, hogy most már az úgynevezett „finom tervű” negyedévet követő időszak „dui-vább programját” is ismerik, valamelyest előbbre láthatnak mint korábban. Világosabb a munkájuk, így könnyebb hozzá biztosítani a szükséges anyagot, alkatrészt, s folyamatosabban dolgozhatnak, jobban haladhatnák. Megnyugtató valamennyiük számára, hogy folytatódik, s jövőre teljesen befejeződik a pesti Kozma utcai üzem áttelepítésével kapcsolatos beruházás, elkészül az irodákat, a szociális létesítményeket magába foglaló kétszintes uj épület, különféle segédműhelyek, raktárak épülnek a mindennapi munkához — összesen 11 millió forintból. S biztató az is, hogy a gyáregység eddig meglevő hatholdas telepéhez nemrég vettek egy másik, 10 holdas területet az üzem további bővítéséhez. Az ebben az évben már 20 millió forintos árbevétellel és hatmilliós szolgáltatási programmal dolgozó gyáregység, javuló eredményeit a továbbiakban a mostaninál lényegesen jobb készletgazdálkodással, általánosságban tökéletesebb munkaszervezéssel, a termelékenység növelésével akarja javítani. Még inkább fokozhatja a gazdaságosságot a nagyvállalatnál várható, s a petőfibányaiakat is bizonyára érintő profiltisztítás, profilrendezós, így a gyáregység sokkal előbbre léphet. S kinél-kinél érződik majd ez az anyagiakban, is. Ennélfogva valószínűleg kellemesebb lesz a közhangulat, a közérzet, csökkennék a gondok, s előbb-utóbb Petőfibányán is elfelejtik a bosz- szúságokat, azt, hogy új gyáregységük ellenére valaha is „szegény rokonok” voltak a NÉV-néb Gp. G% Népi ellenőrök vizsgálták Gyorsult a rakodás, a szállítás Gyorsult-e a vasúti fuvarozás? Korszerűsítették-e a rakodást ? Megyénkben milyen intézkedések követték a Gazdasági Bizottság 10.100/1971. sz. határozatát, amely a vasúti fuvarozás gyorsítását, a rakodás gépesítését sürgette? A kérdésekre megyénk népi ellenőrei kerestek válasz* a közelmúltban. Jelentésükben többek között megállapítják: jelentősen javulták megyénkben is az árufogadás feltételei, korszerű gépekkel gyorsították meg az rakodást. Csökkent az állásidő, valamint a késésért kW fizetett összeg is. Az eredmények mellett állapítja meg a népi ellenőrzési vizsgálat a továbbiakban — változatlanul lassú és korszerűtlen a kereskedelmi jellegű áruk szállítása, rakodása. Különösen az úgynevezett ömlesztett áruk (üveg, só, mész, tégla, cserép) ki- illetve berakása tart rendkívül sokáig, és igénye) sok élőmunkát. Ezen a területen a kis konténerekben tör- ténő szállítás megszervezése jelentene megoldást. A vizsgálat végezetül meg' Mennyibe kerül EZT A KÉRDÉST a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál lehet és kell feltenni, mivel a zord időjárás ellenére sem áll le a munika náluk. Márpedig köztudott, hogy az építőipari munkahelyek nem zárt üvegcsamo- kok. összesen, kétmillió forintot költenek el fűtésre az építkezéseken, mutatták M a számítások. Az összeg jelentős. Hogyan térül ez meg? A választ Vibók Sándor, a pénzügyi osztály vezetője nagyon röviden adta meg. Sehogy! Az történik tehát, hogy a kétmillió elszáll a levegőbe. Tény viszont az is, hogy a mostani télre jobban felkészültek az építésvezetőségek, mint korábban bármikor. Élről Debreczeny László, a termelési osztály vezetője adott tájékoztatást, ő mondta, hogy olyan munkahelyeket alakítottak ki, amelyeken az ablakokat beüvegezték. Arra is törekedtek, hogy szerelési munkákat végezhessenek a téli hónapokban. Egerben, Gyöngyösön is foglalkoztatják majd az embereket. Ha lakóépületről van szó, akkor az ablakok, ajtók már a helyükön vannak, ha pedig üzemcsarnokról, akkor annál a szerelés még tíz fokos fagy esetén is folyhat. Ugyanigy nem gátolja a házgyári elemek összeállítását sem a zordabb idő. Nem leone egyszerűbb, ha a kétmillió forintot megtakarítanák, vagyis leállnának a munkákkal? Gondolkodás nélkül mondta rá Debreczeny László, hagy: Nem! Kíváncsiak voltunk a miértre is. Ez pedig így szélt: a fagyszabadság is költséges dolog. Abban az esetben a dolgozók az átlag- keresetül!: nagyobbik részére tarthatnának igényt. Ezt a pénzt pedig a részesedési alapból kellene levonni. Ez pedig olyan teher lenne, ami eleve nem vállalható. Az újabb ellenvetésünk: a téli időszakban sem a munka teljesítménye, sem a minősége nem közelíti meg a melegebb évszakok szintjét. Tehát a munkások bérezése nem mondható ilyenkor reálisnak. Mint kiderült, most sem kerülhető el az ésszerű kompromisszum. Ez tűnt ki a válaszból. Amit: megtold- hatunfc azzal, hogy a vállalat kénytelen a két rossz közül a kisebbiket választani. Ebből ismét adódik egy kérdés: meddig teheti ezt a vállalat nagyobb megterhelés nélkül, a vállalati érdek nem teljesen indokolt mellőzésével? LÉNYEGÉBEN a szervezésen múlik, hallatszott a felelet. Elméletileg elérhető, hogy úgy készítsék elő a munkahelyeket még a meleg évszakban, hogy azokban vagy központi-, vagy távfűtés adja a hőt, ha ilyea nincs, a& a tel? kor csak szerelési munkákat szabad végezni, mint ahogy azt már említettük. De a megrendelőé a pénz, az ő kívánságát kell alapul vennie a vállalatnak. Ezért nehezen képzelhető él, hogy az igényeket ilyen módon lehessen sorolni még a tárgyalások szakaszában. Végső fokon azt lehet kimondani, hogy a munkásokat a téli hónapokban is foglalkoztatni, kell, de csak jól előkészített munkahelyeken. Arra is törekedni kell, hogy a különböző fűtésmódok ne keveredjenek a munkahelyen. Tehát ne forduljon, elő, hogy az egyik lépcsőházban kpkszkosár található, a másikban pedig gázkályha. A számítások kiderítették, hogy az egységesítés itt is lényeges, anyagi haszonnal jár, ha a költségek csökkentését annak fogjuk fel. Mint mindenben, ebben a nehéz helyzetben is a megoldás kulcsát az ember tartja a kezében. Maguk a dolgozók. Ha nem bánnak úgy a fűtőanyagokkal, az ablaküvegekkel és a nylonfóliával, mintha a Csáki-szalmája lenne, akkor talán az előre számított hatalmas összegből is tudnak valamennyit megtakarítani. HOGY MINÉL KEVESEBBE kerüljön a tél, nemcsak a vállalat érdeke, hanem az összes dolgozók érdeke is. ______ !§» molnár) 1 á llapítja: a szállításokat bonyolító vállalatok csak akkor tudnak eleget tenni az évről évre növekvő igényeknek, ha az említett változásokat további korszerűsítés, gépesítés követi, s ha a jelenleginél is ösztönzőbbé teszik a szállításban, a rakodásban részt vevő vállalatokat a gyorsabb, a gazdaságosabb munkára, Nagygyűlés a fflSZ-tamgpBsszos tiszteletére Az Egyesült Izzó Gyöngyösi Félvezető- és Gépgyárának dolgozói csütörtökön délelőtt nagygyűlést tartottak a KISZ VIII. kongresz- szusa tiszteletére. A gyár egyik szerel óesarnokában mintegy ezer munkás gyűlt össze, s hallgatta meg Pa- tócs László városi KlSZ-bi- zottsági titkár megemlékezését az elmúlt években elért eredményekről, a kommunista ifjúsági mozgalom fejlődéséről. A nagygyűlésen felolvasták annak a táviratnak a szövegét, amelyben a gyár dolgozó ifjúsága üdvözli a kongresszust, s ígéri, hogy a következő években e nagy jelentőségű tanácskozás szellemében fog dolgozni.
