Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-07 / 288. szám
Mestere a szakmájának Könyvkereskedelmi reform A könyvterjesztés új — január 1-től korszerűsített formában működő — szervezetében a kiadók és a könyvikiadással nem hivatásszerűen foglalkozó egyéb intézmények a könyveket bizománybán adják ki az újonan megalakuló Könyvértékesítő Vállalatnak. A kiadványok tulajdonosa továbbra is a kiadó marad, az átadott készletekkel ő rendelkezik. Ezeket a készleteket a vállalat egy évig díjtalanul, az egy év lejárta után pedig önköltségi áron i'ak- tározza. Megjelentetett könyveikkel kapcsolatban valamennyi kockázat a kiadókat terheli. Amennyiben a kiskereskedelmi vállalatoktól beérkező úgynevezett fix rendeléseknél nagyobb példány- számban kívánják egy-egy kiadványukat megjelentetni, erre a joguk megvan. A Könyvértékesítő Vállalat raktáron tartja a fix rendelést meghaladó készleteket és a kiskereskedelem minden további rendelését azokból elégíti ki. A kiskereskedelemnek eladott könyvek fogyasztói ára után 5 százalékos bizományi díj illeti meg a készletező vállalatot. A kiadókkal a vállalat havonta számol el. a készletekről pedig negyedévenként pontos tájékoztatást ad nekik. Ez a szervezési és kapcsolati forma egyszer s mindenkorra véget vet azoknak a panaszoknak, hogy bizonyos könyvek kiadását, illetve példányszámának megállapítását a könyvterjesztés hiányosságai és egyoldalú kereskedelmi szemlélete kedvezőtlenül befolyásolja. A Könyvértékesítő Vállalat kizárólagos feladata lesz a könyvtárak szervezett könyvellátása. A Könyvterjesztő Vállalat feladatkörébe tartozik majd, hogy a kiskereskedelmet állandóan informálja az újdonságokról és ígv a könyvtarak információját is hiánytalanabból tudja ellátni, mint az eddigi rendszer. séli a barátainak: ",Ahogy megérkeztem Kiszlovodszk-. ba, egyből kisétáltam a tengerhez és megfúrod tem.’’ „Bocsáss meg — figyelmeztetik a barátai —, de hiszen Kiszlovodszknál nincs tenger!” „Honnan tudhattam volna, hogy nincs? — feleli. Ha tudom, bizonyára nem, fürdőm meg!” Jó, nem? — Jó — bólintott Kozak. — De mi köze van ennek... — Mi köze? — Sztasz elkapta Kozak feszült pillantását. — Csak annyi, hogy ön bizonyára nem tudta: hétfőn zárva tartanak Moszkvában az iparcikküzletek. Ha tudta -volna, nem veszi meg a táskát. így van? (Folytatjuk.) Az apja üvegfúvó, a bátyja üvegfestő, s ő maga ugyancsak kiváló dolgozó szép szakmájában. Sőt! Pár hét óta — hivatalosan is — mestere. Tradíció, öröklött tehetség? Csoda tudja... hiszen annak idején, az érettségi zott, kezében az ecset, jó kedvvel, szaporán mintázta díszesre a leendő remeket. Ó, dehogy gondolt volna arra, hogy nem sokkal később, az alapozás után a beégetőkemencébe tett készleten ... felforr a festék. Felforr, sziPillanatkép a nagy versenyről... (Foto: Szókup JéíZisef) után szíve vágya szerint kirakatrendező szeretett volna lenni. Ami biztos: érdekes lány a parádsasvári Juhász Julianna, s akaratlanul is csupa meghökkentőt, furcsát mesél magáról, a munkájáról. Meglepő tőle hallani már azt is, hogy „A szakma ifjú mestere címért” nemrég tartott országos versenyen — amit különben megnyert — voltaképpen nem is akart indulni. Nem akart, mert mint az üzem egyik KlSZ-alap- szervi titkárát, megbízása éppen a nagy verseny napján, küldöttként a járási értekezletre szólította. S igaz, ami igaz: egyébként sem volt benne a vetélkedő Iránt túlságosan sok ambíció, mivel a legutóbbi küzdelmek során — élete első Ilyen szereplése alkalmával — mindössze a hatodik lett... Ez pedig talán elég ahhoz, hogy az ember ne fűzzön vérmesebb reményeket újabb eredményeihez. Végül is azonban csak engedett a szaktársak biztatásának, s előzetes engedély- ; lyel „otthon” maradt, az üveggyárban. Aztán starthoz állt, minta többiek. A házi versenyen, a tulajdonképpeni selejtezőn, a második lett... „No, ugye?!” —- viaskodott még mindig ön magával, majd vont egyet a vállán, s később „pástra” lépett az országos viadalon is. Jó napot fogott ki: a kötelező gyakorlatul kapott úgynevezett daruváza festésével — a megszabott hat óra helyett — mindössze három és fél óra alatt végzett. „Nem rossz!” — vigasztalódott most már valamelyest, sj nekilátott a szabadon vá- ’ lasztott munkának is. A tálkészlethez, amit — mert a versenyre nem lett volna másképp ilyen anyag — előzőleg az édesapjáék fújtak a számára füstszínú üvegből, rendkívüli engedéllyel, vasárnapi műszakban. DolgoQä§B9& december kedd vacsszerűvé válik, olyanná, hogy szinte le lehet kapanrü, s így mit sem ér az addigi fáradozás! Amikor meggyőződött a váratlan kudarcról, mondani sem kell, hogy nagyon elkeseredett ... Bár a zsűritagok egyre vigasztalták, ígérték, hogy az értékelésnél eltekintenek a kellemetlen körül. ménytől, a kislány nem nyugodott meg. Hajthatatlan maradt, s utóbb — újra kezdte az egészet. S a végén, természetesen, ő csodálkozott a legjobban, amikor'23,78 pontjával mindenkit megelőzve megnyerte a versenyt még így is, megkapta az értékes „diplomát" és a vele járó háromezer forintos pénzjutalmat... Ha most mások is nem bizonygatnák a parádsasvári gyárban, hogy így igaz — aligha hinném, hogy Juhász Julianna ma az országban az üvegfestő szakma legkitűnőbb fiatal mestere. (gyónt) Szabad-e a madár? Az ornitológusok a megmondhatói, mennyire nem szabadok a madarak. A természet és az ösztön törvényei szabják meg röptűket, még a választás lehetősége sem adatott meg' a számukra: az évmilliók törvénye ellen véteni a pusztulásukat jelenti. George Riley. Tom Stoppard televíziós játékaEgri művészei! az országos grafikai biennalen Vasárnap délben nyílt meg a Miskolci Galériában a hatodik országos grafikai biennálé, amelyen ez alkalommal már lengyel művészek is bemutatták alkotásaikat. Varga Gáborné, az országgyűlés álelnöke, Borsod megye tanácsának elnökhelyettese mondott beszédet a megnyitó ünnepségen, méltatva a műfaj je-, lentőségét és felvázolva a magyar grafikusok helyét, Szerepét az európai művé- 'szeti életben. Ezután kiosztották a Népköztársaság Művészeti Alapja, a Borsod megyei Tanács, Miskolc város tanácsa, az SZMT, a KISZ központi bizottsága és Kazincbarcika város díjait, amelyeket VJiirtz Adóm, Tóth Imre, Bálint Endre, Rozanits Tibor, Barczi Pál, Agotha Margit és Hertay Mária kapott. örömmel tpasztalatulc j a kiállítás anyagának megtekintése közben, hogy Heves megye, illetve Eger művészei igen szép számban s jelentékeny anyaggal jutottak szóhoz az országos sell VeiNER -G.veiMER í Fordította Kassai Ferenc 26. — Megmagyarázom, miért követték el a gyilkosságot — mondta Kozák. — Nem kell hozzá különösebb jóstehetség, hogy rájöjjön az ember, miért ölhettek meg egy szép és fiatal nőt. Csakis szerelemből. Igen, szerelemből! Meg kell jegyeznem: ez egy szörnyű szén ve ély. Egyszer én magam is kis híján a féltékenység áldozatává lettem. Tyihonov figyelmesen nézte: Kozak rendkívüli eleganciával öltözködött, rendkívül alacsony termetű és kibírhatatlanul energikus volt. A fáradság minden látható jele nélkül száguldozott apró lábain a szállodai szobában, miközben ügyesen kikerülte a felbukkanó akadályokat. — Igen, igen, a legkomolyabban beszélek! Volt egy regényes történetem Szmo- lenszkben. Ismétélhetetlen szerelem! A nő gyönyörű volt. Varázslatos exteriőr! Véletlenen múlt, hogy nem vettem feleségül. Amikor Mogiljev- ből Minszkbe utaztam ... — Az előbb Szmolenszket mondott. — Igen, de Szmolenszkből Mogiljevbe kellett költöznöm, és ő is utánam jött. O, ezek a feledhetetlen találkozások, ezek a szomorú elválások a pályaudvaron! Fegyelmit kaptam, alacsonyabb munkakörbe helyeztek... — Az elválások miatt? — Nem, a találkozásokért, sajnos. — Kozak vérfagyasztó sebességgel közeledett az éjjeliszekrényhez, de az utolsó pillanatban egy vakmerő halálkanyarral kikerülte. — Nevet rajtam? Nem szép dolog öntől, Tyihonov elvtárs. önnek szimpatikus arca van, azért beszélek ilyen nyíltan. Megmondom kerek perec, mint férfi a férfinak: megszenvedtem én, de men »/ire, az asszonyokért! Hogy lobogtam, micsoda lánggal, uramisten! Füsttel, ropogással! Ellenállhatatlanul vonzódom a széphez, nem tudom leküzdeni a vágyat! — És régóta szenved? — Húsz évvel ezelőtt kaptam az első megrovást. — Kozák elgondolkozott, és majdnem felborított egy széket. — önnek szerelmi házasságot kell kötnie — taná' csoita részvevőén Tyihonov. — Ö, kedvesem, én már négyszer kötöttem szerelmi házasságot. — A maga szíve egy egész házasságkötő palota! Ha békés célokra fordítaná ezt az óriási energiát... — A nők iránti vonzalom stimulálja az alkotómunkát regszemlén. Balogh László Genezis című művével hívta fel figyelmünket arra, hogy a grafikában is otthonosan fnozog. Kishonthy Jenő két rézkarc-miniatűrje a legjobb hagyományok szellemében fogant. Nagy Ernő Domboldal című linómetszete a vonalak lágy, hullámzó ritmusával szólott a bennünket körülvevő táj szépségéről. S csak az elismerés hangján szólhatunk Seres Jánosról„ aki Nagy Ernőéhez hasonló technikával megoldott három művével (Fák, Domboldal. Diófa) a legjobbakhoz zárkózott fel. Tróján Marian az egyetlen grafikus, aki ex librisekkel jelentkezik a biennálén. Hat műve a tőle megszokott színvonalon vall a művész intuitív erejéről, alkotókedvéről. Először szerepel viszont ilyen rangos kiállításon a hatodik egri grafikus, Poczok József, a gyermek- város fiatal művésztanára. Udvar című linója Eger öreg házainak varázsé« hangulatát ébreszgeti a szemlélőben. (m. gy.) nak főszereplője éppen olyan szabad, mint a „madár”. A szürke, reménytelenül sivár életből rettenetesen ostoba találmányainak hátán csak a kocsmáig jut el... Csak hatalmas luftballon-torvei vannak, amelyek egyszerre nevetségesek . és tragikusak, mint amilyen az emberi sors is lehet, csak arra van lehetősége és ereje, hogy egy reálisan rögeszmés világból megkísérelje az átlépést egy irreálisan valós világba, a munkanélküli segély világába — ahonnan pedig egész életében menekülni akart. Ez a George arra született, hogy komikus hős legyen, arra, hogy terveinek virágai mosolyt fakasztva hulljanak le, hogy egyéniségének éppen csak annyi ereje legyen, amennyi az állandó bukások utáni állandó újrakezdést, de sohasem a mást-kezdést segítse elő benne. Horváth Ádám rendezése gondosan kikerülte az összes lehetséges buktatót, nehogy ostoba, nevetséges fickóvá váljon a tévéjáték hőse. nehogy valamiféle rögeszmés osztály legyen egy irodalmi elmeosztályon George Riley és családja. Kitűnő segítséget kapott ehhez elsősorban a Rileyt alakító Major Tamástól, aki oly szív- (ZOTODgatŐan tudott mindig hősiesen, emberként újrakezdeni mindent, tudván tudva, úgyis és újra elbukik —, hogy helyenként nagy tragédiák hőseként szólt, mozdult a képernyőn. Tolnay Klári eszköztelen Persephonéja a dajkáló tó nyugalmát és áttetsző tisztaságát jelentette, Almásy Éva néhány nagyszerű és ugyancsak néhány 'hatásvadász pillanattal, Ösz- ' szességében azonban hiteles alakítással járult a tévéjáték sikeréhez. (gyurkó) —! sértődött meg Kozak. — Egyetlen nagy tinóért sem u„ov .un közömbösen a nők. uin a pektakat': Leonar- uö oa vtrtci, 1. Peter, Napoleon, Puskin, Tolsztoj. Lztnu- lanxasztott tény! — Es ön csatlakozik a dicső példáikhoz? — iNem vagyok Napóleon, de vannak bizonyos eiueme- im az emberiség eiott. — Milyen vonatkozásban? — érdeklődött udvariasan Stasz. Kozak ezúttal komolyan megsértődött, mtum a szekrény Den és óriási bor-ónudel került elő. Dossziét halaszott elő a táska lenekeroi, A dossziéból elismerő oklevelek, ujságkivágások garmadaja zúdult 1 yihonotra, a valamennyi halateit hangon zengte Z. A. Kozak építészmérnök dicséretet. A papírok közűi egy egészén iratai, nagyon szép no ienykepe mo- soiygott ryinonovra; — A feleségem — jelentette ki büszkén Kozak. — A negyedik? — kérdezte szűnsz. — Gyakorlatilag. — Es elméletileg? — Bonyolult életkörülményeim megakadáiyóztak benne, hogy • Hivatalosan is házasságra lépjek negyedik feleségemmel. — Fegyelmi, vagy alacsonyabb munkakör? — kérdezte reszvétteljesen Sztasz. — Áthelyeztek falura. Lvov környékére. — Ott ismerkedett meg jelenlegi, ötödik feleségével? — igen. Az apja a Villa- mossági-erkk Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója. Sztasznak hirtelen eszébe jutott, hogy Lvov mindösz- sze néhány órányira van novnótoi, ahol Tanya utolsó kiküldetését töltötte. „Ideje, hogy támadásba lendüljek!” — gondolta. — Az apósa idősebb önnél? — Négy évvel. Miért? — Csak azért, mert na gyón szeretném, tudni, hol töltötte az estét a múlt hétfőn? — Az estét? A múlt hétfőn? — értetlenkedett Kozak. — Igen, éppen a múlt hétfőn. És minél részletesebben. Kozak gondolkodóba esett. — üt körül mentem el a szállodából. Benéztem néhány üzletbe, aztán vendégségbe mentem. Lassan, sietség nélkül beszélt, és Sztasz megérezte: alaposan megrág minden szót. — És mikor jött haza? — Későn, nem emlékszem pontosan. — Mennyi időt töltött az üzletekben? — Körülbelül nyolcig járkálhattam. — Milyen üzletekben fordult meg, ha nem vagyok indiszkrét? — A Marina téri áruházban) az Oktyábr és Kolhoz- naja utcai bizományiban és még néhány heyen. Vettem egy retikült a feleségemnek. Tyihonov elkérte tőle az elegáns fekete táskát. Hátradőlt fotelében; — ön kellemes beszélgető partner. — Miért? — Kozak hangja óvatossá vált. — Azért, mert az ön elbeszélése egy régi, de szörnyen mulatságos anekdotát juttatott eszembe. Megengedi, hogy elmondjam? — Szívességet tenne. — Kozak bizonytalan mozdulattal tárta szét a karját. — Hazatér egy ember a nyári szabadságáról, és me-
