Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-07 / 288. szám

KOSSUTH 8.18 DunajevszUij: Volga, Volga. 8.21 Harsan a kürtszó. 8.59 Weber: Euryanthe. 3 felvonásos opera. 10.05 Fiatalok stúdiója. 10.25 Mozarl-zo'ngoraművek. 12.20 KI nyer ma? 12.35 Melódiákoktól. 13.45 A közélet íómmain. 14.05 Dalok. 14.13 A Gyermekrádió műsora. 14.49 Éneklő ifjúság. 15,10 Gulyás: Első szerelem. 15.24 Rádióiskola. 16.05 Nyári történet. Ifjúsági rádiójáték. 16.51 Operettdalok. 17.20 Kosa: Divertimento. 17.29 Atlasz. 18.00 Könnyűzenei híradó. 18.20 A Szabó család. 19.25* Népi muzsika. 20.20 Pearl Harbor története. 20.48 Budapesti operaesték Klempererrel. 22.20 Operettrészletek. 22.50 Humoreszk. 23.00 Ribáry: III. szimfónia. 23.15 Erre táncol a világ „ 0.10 Wolf-dalok. PETŐFI 8.05 Fúvószene. 8.19 Beethoven: g-moll szonáta. 8.58 Nótacsokor. 11.45 Vízrendszerek, vízgyűjtők. 12.00 Randevú kettőtől — hatig... 18.10 A színháztörténész mondja. 18.25 Hangverseny a stúdióban. 19.10 Cigánydalok. 19.25 Eigeti: Lux aeterna. 19.34 A biblia világa. I. 20.28 A város. Ingmar Bergman rádiójátéka. 2L20 Közg. előadás. *1.54 Régi magyar dalok, 22.10 Riport. 22.25 Zenekari muzsika. MAGYAR 9.00 Iskola-tv. 17.13 Hirrek. 17.20 Zseb-tv. 17.55 10 pere ... Játék a tűzzel, 18.10 A párttal, a néppel.,, 18.40 A fa élete halála után, 18.50 Miről Ír a világsajtó? 10.10 Esti mese. 19.30 Tv-híráció. 20.00 Verdi: Traviata. Operaíilm. 21.43 Tv-híradó. 21.55 Csehov: A nagybőgő tör­ténete. Magyarul b. tv-film- változat, (16 éven felüli.) POZSONYI 9.25 Az őrület foglya. 19.00 és 21.50 Tv-híradó. 19.30 Moszkvai zenés műsor, 21.Oü Maupassant: Yvette. EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33) Fél 4, fél 6. és este 8 órakor A csendőr nyugdíjba megy Színes francia—olasz filmvíg.iáték. Főszereplő: Louis de Fur.es EGRI BRÖDV Fél 4 és este 7 érakor A halál 50 órája. I—II. Színes amerikai történelmi kalandfilm. (Dupla helyárak.) GYÖNGYÖSI PUSKIN Tanár úrnak szeretettel GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Zártkörű filmklub HATVANI VÖRÖS CSILLAG Szindbád HATVANI KOSSUTH Horizont HEVES Az elítéltek kastélya . FÜZESABONY: Vök úr házasodik ÜGYELET Egerben: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a BaJcsy-ZslUnsz- ky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Rendelés gyermekek ré­szére is. Gyöngyösön: 19 órától szer- é» reggel 7 óráig, a Jóljai utca A, szám alatti rendelőben. (Te- Cwa*. 17-27^ A magyar sajtó történetéből Adósok és ügyeskedők A Központi Gazdasági Köntőbizottsüg’ munkájának tapasztalataiból AZ ŰJSÁG a könyvnyom­tatás szülötte, bár „acta diur- nákat”, kézzel írott újságokat már a könyvnyomtatás előtti időkből is ismerünk’. A leg­régibb ilyen kéziratos újság- gyűjtemény a tagemseei ko­lostor kódexe a XV. század­ból, de igen híres a bécsi National-bibliothekben őrzött huszonhét kötetes gyűjte­mény is, amely a Philipp Eduard Fuggerhez, a kor leg­gazdagabb bankárjához kül­dött tudósításokat tartalmaz­za. A MAI ÉRTELEMBEN vett újságokat a könyvnyom­tatás feltalálása után az egy- leveles, alkalomszerű, röp- irat jellegű „relatiók”, „ava­sok”, Neue Zeitungok előzték meg, amelyek közül a legré­gibb 1475-ben Olaszország­ban került ki a nyomdából. Ezek száma egyre nőtt Euró- pa-szerte és közülük igen sok foglalkozott a magyarországi eseményekkel, a török hábo­rúkkal. Gazdag anyagot őriz ezekből Apponyi Sándor Hungaxica gyűjteménye, amely ma az Országos Szé­chenyi Könyvtár egyik neve­zetessége. Az első magyaror­szági újságlevél, a „Newe Zeitung ausz Ungern” 1587- bem jelent meg a Nonyoró- keréken és Manlius János ad­ta ki. AZ ALKALOMSZERŰ új­ságlapokat csak hosszú szü­net után, 1705-ben követte az első hazai újság megjelenése. A Mercurius Hungaricus, il­letve a Mercurius Veredicus ex Hungária volt ez, amelyet II. Rákóczi Ferenc hívott életre szabadságharcának népszerűsítésére, s a külföldi udvarok tájékoztatására. 1711-ig jelent meg. Teljes sorozata nincs meg sehol, egyes példányait az Orszá­gos Széchenyi Könyvtár és a Ráday Könyvtár őrzi. HA AZ EURÓPAI sajtó történetét áttekintjük, meg­állapíthatjuk, hogy a magyar sajtó nagy késést mutat. Tör­ténelmi helyzetünk azonban ezt eléggé indokolja. A né­met újságok száz évvel előz­ték meg első hírlapunkat, de megelőzött bennünket Belgi­um (Antwerpen, 1619.), Hol­landia (1623.), Anglia (1622.), Franciaország (1631.), Portu­gália (1641.), Olaszország (Fi­renze: 1636., Róma: 1640., Genua: 1642.) sajtója is. A MAGYAR sajtó hősi korszakát egyik legkiválóbb sajtótörténészünk, Dezsényi Béla az 1705—1805 közötti évszázadra teszi. Hősi kor­szak volt ez, mert újságja­inknak a sanyarú belső vi­szonyok (rossz gazdasági hely­zet, analfabétizmus), mellett a hatalom ellenállásával, a cenzúrával is meg kellett küzdeniük. Mégis, e száz év alatt — beleértve a mellék- lapokat is —, 67 sajtótermék jelent meg hazánkban: 37 né­met nyelvű, 20 magyar, 8 la­tin és 2 szlovák. Első magyar nyelvű hírlapunk, a Magyar Hírmondó Pozsonyban jelent meg, hetenként- egyszer és 1780, január 1-től 1788. ok­tóber 8-ig élt. A MAGYAR sajtó első századában több olyan folyó­irat is megjelent, melyek saj­tótörténeti jelentőségükön túl a magyar irodalom-történet szempontjából is értékesek. Elsőként a Magyar Museum- ot (1788—1790) kell megemlí­tenünk, amely félévenként jelent meg, s amelyet Ka­zinczy Ferenc, Baráti Szabó Dávid és Bacsányi János szerkesztettek. Kármán Jó­zsef Uránió-ját (1794—1795.) elsősorban „az asszomyi nemnek” szánta, s így indí­totta útra: „Taníts! és igye­kezz tetszeni. Légy tiszta és kellemetes. Légy hasznos tár- salkodónéja hazánk szerel­mes leányainak...” AZ EGY IDŐBEN megje­lent sajtótermékék száma az első évszázadban 1793-ban volt a legmagasabb: 17 lap! A megjelenési hely szem­pontjából kezdetben Becs és Pozsony, később Buda és Pest vitték a vezető szere­pet, de jelentek meg lapok Nagyszebenben, Besztercebá­nyán, Selmecbányán, Kassán, Sopronban, Kolozsvárott, Győrben és Veszprémben is. AZ ELSŐ magyar hírla­poknak, folyóiratoknak olva­sójuk elég sok akadt, előfize­tőjük azonban kevés. Rejtély, hogy miből éltek meg a szer­kesztők és a kiadók? A Ma­gyar Hírmondó mindössze 318 előfizetővel rendelkezett, de a Magyar Kurír példány­száma sem haladta meg a négyszázat. Nem volt na­gyobb előfizetői tábora a ha­zai német újságoknak sem: A Pressburger Zeitung a (kezdeti 15—20 előfizetőt csak 1786-ban tudta feltornászni száz fölé. Kármán Uránia cí­mű folyóirata 192 előfizetőt mondhatott magáénak, s eze­ket a lap annyira megbecsül­te, hogy még a névsorukat is leközölte. Érdemes ma is el­olvasni ezt a névsort... Galambos Ferenc AZ EGYIK VÁLLALAT a hatóságilag megállapított­nál nagyobb áron értékesítet­te néhány termékét s 4 millió forint jogtalan haszonra tett szert ilyen módon. Az Or­szágos Anyag- és Árhivatal joggal közbelépett. Gazdasá­gi bírság ’kiszabását indít­ványozva küldte át az ügyet a Központi Gazdasági Dön­tőbizottsághoz. A KGD meg­állapította, hogy az említett vállalat- jogtalan árbevétel­hez jutott, s a négymilliót tíz százalékkal megtoldva, 4,4 millió forint gazdasági bírság megfizetésére kötelez­te a jogtalan haszonszer­zőt. A fenti példa csupán egy a sok közül a Központi Gaz­dasági Döntőbizottság- gya­korlatából, noha a gazdasági bírság kiszabása a ritkább esetek közé tartozik. 1971 el­ső felében például mindösz- sze három ilyen ügyet tár­gyalt a KGD. Annál több­ször kell a vállalatok közöt­ti vitákat eldöntenie. Szer­ződésszegés, jogellenes szer­ződési kikötések elfogadta­tása Vagy a szerződés kése­delmes teljesítése miatt ál­lapít meg kártérítést, illet­ve kötelezi valamelyik vál­lalatot a jogtalanul felvett összeg visszafizetésére, a szerződésben foglaltak meg­térítésére. Bár a vállalatok egyenlő félként szerződnek, a KGD — és a felügyelete alá tar­tozó fővárosi és megyei gaz­dasági döntőbizottságok — elé sok olyan ügy kerül, melyben az egyik vállalat visszaél monopolhelyzetével, ragaszkodik például ahhoz,. Halálsikoly a toronyházak között... Előre bocsátom: nem öltek meg senkit, csupán csak le­szúrtak. Leszúrtak !!! Egyszerűen és minden teketória nél­kül. Sőt, a kriminológia gyakorlati tapasztalataira támasz­kodva azt is teljes meggyőződéssel állíthatom: kapkodás nél­kül, precíz, szakértő nyugalommal, évszázadok óta beidegzett mozdulattal, egyetlen mozdulattal hajtották végre a szúrást. Ezennel a pontos helyszínt is elárulom, hogy ne feszítsem fe­leslegesen tovább e sorok gyengébb idegzetű olvasóit: a vé­res esemény hétfő sötét reggelén az egri Hadnagy utcai la­kótelepen történt, az M/l. toronyház és az A/8. sávház között meghúzódó járdaszakaszon. Álomból riasztott fel, ágyamból ugrasztott ki a zárt ablakokon és a falakon is áthatoló, csen­det szaggató, levegőt reszkettető, kétségbeejtő halálsikoly. Gyors mosdás, ruhadarabok magamra ráncigálása után már rohantam is lefelé a lépcsőkön, megtudni a halálsikoly okát. Rohantam nemkülönben azért is, hogy teljesítsem a szupe- rettben gyermekem két friss lekváros bukta vásárlására uta­sító parancsát. Bukta nem volt (miért is lenne, hétfő reg­gel?!) és már sikoly sem volt, mivel a hang gazdája örökre elnémult, s testét sziszegő piros lángok nyaldosták körül. Az áldozat: „Lágy volt, szőke és másfél mázsa.” József At­tila szerint. Ahogy én saccoltam, húsz méterről, lehetett ben­ne jócskán kettő mázsa is. Tehát megkezdődött! Itt, a korszerű, modern városne­gyed szívében, a Hadnagy Utcában is, toronyházak között... Figyeltem a lángok táncát, s egyszerre felmelegedtek bennem gyermekorom, emlékei. Ködbevesző hideg hajnalok, a torkot szorongató izgalommal. Mennyire szerettem ezt a pogány szertartást, a pörzsölés gyönyörű pillanatától kezdve, mikor meggyújtották a szalmát, s beszívhattuk a kesernyés, pörköltbőr-illatot. örültünk, mikor elfáradásig táncolhattuk és ugrálhattuk körbe-körbe a melegítő hajnali máglyát, s nem szólt ránk senki, hogy ne lábatlankodjunk, ne zsivajog- junk, egyetlen jókedvű nyüzsgés volt a kis udvar. Nekünk kínálták a fülét-farkát, a jóízű porcogókat, s vá ist kaptunk az üstben fövő hurkánakvalóból is. A szemünk előtt nőtt, tekergőzött a kolbászkígyó, mintha vége se akart volna lenni. És tartott az ünnep még másnap is, mikor jöttek a szom­szédasszonyok, a rokon nénék és az ángyomóh, hogy kocká­ra vágják és kisüssék a szalonnát, hajtogassák a hájas tész­tát, hogy tányérok tetejére csavarodott kóstolókat készítsenek, hadd vigyük az ismerősökhöz ... A régi otthont éreztem a hétfő reggeli sikolyos disznó­ölés láttán, a toronyházak között. A régi otthont éreztem. — a megnyugvást, hogy kint hideg van, de a kamrában kol­bász, sonka, meg szalonna lóg majd a rudakon. Megkezdődött hát! Hajnalonta máglyákat gyújtanak itt is, ott is, s testes, ringó hízók, mázsás lágy szőkeségek kopa­szodnak a lángok alatt A fellobbanó tüzek olyanok, mint a lármafák, jelzik az igazi telet. Jelzik, hogy vége a spenótos, zöldsalátás világnak, és jön a súlyos téli étrend, élen a sze­mesbabbal, füstölt csülökkel, kolbásszal, szalonnával. Pataky Dezső Egy rab ajándéka az emberiségnek Az I. világháború utáni - időben a lapok hasábjain furcsa börtönablakrácsok je­lentek meg. Az emberek ele­inte nem tudták mit kezdje­nek ezzel a kockás micsodá­val, aztán néhány nap alatt, mint járvány, úgy kapta el az egész emberiséget az új divat, a keresztrejtvény. Ká­véházakban, villamoson fejü­ket gondokban apróra törde­lő embereket lehetett látni, kezükben ceruzával. Majd meg rekedten csörrent meg a szomszéd lakás ajtaján a csengő: „Bocsánat, csak né­hány percre, megkaphatnám a lexikont? — vagy az egy­szerűség okáért: „Szívesked­jék megnézni a lexikonban, mi lehet az, hogy N-nel kez­dődik, N-nel végződik, nyolc betűből áll és világverő had­vezér neve.” Az emberiség megkapta a keresztrejtvény-lázat, sköny- nyetaiű volt az, aki azt jósol­ta, hogy mint minden divat, ez is hamarosan kimúlik. Aki ezt jövendölte, az nem szá­molt azzal, hogy a nyugtalan ember idegességének legjobb levezetője a keresztrejtvény, amely koncentrált figyelmet kíván és. bizonyos fokú en­ciklopédikus tudást. Hogy az emberiség kinek köszönhette ezt az „ópiumot”, senki nem kutatta. Ma már tudjuk, hogy francia volt, Victor Qrviile-nek hívták és .75 éves korában Londonban halt meg. Azt pedig, hogy a találmánya éppen rács for­májú, nem a véletlen idézte elő. Orville ugyanis éveken át fegyenc volt egy börtönben, gondatlanságból okozott em­berölés miatt. Idős ember lé­tére már nem tudták a bör­tönben foglalkoztatni, ezért kikezdte a börtön unalmassá- ga. Éveken át csak nézte börtönablakának rácsozatát, amíg apránként be nem né­pesültek ennek a rácsnak a kockái betűkkel, amik sza­vakká, értelmes szöveggé to­lultak össze. Mihelyt kisza­badult, első dolga egy híres napilap felkeresése lett, melynek főszerkesztőjét meg­nyerte az új találmány, s ez­zel megindult az egész világ­ra az új lavina. A börtönlakó megajándé­kozta az emberiséget, s meg­indult a Keresztrejtvény-őrü­let, amelynek felbecsülhetet­len kulturális haszna is volt. Milliók tanultak szórakozva, a könyvkiadók pedig a rejt- vényfejtők szükségleteit ki­elégítendő, százezrével adtait ki gyorslexikonokat, egyéb is­meretterjesztő munkákat. Or­ville, a volt börtöntöltelék találmánya révén, kultúrigé- nyekkel oltotta be az emberi­séget a század elején. Olyan szép hivatás ez egy rabtól, amit sok régi bölcselő és tu­dós megirigyelhetne, ha élne. Mert azok munkái már fele­désbe merültek, vagy új ta­lálmánnyal megdőltek, de Victor Orville börtönrácsos keresztrejtvényei ma is él­nek. Nincs lap a világon, amely legalább hetenként ne adna keresztrejtvényt, ha­zánkban a Füles, az Ütitárs és, több rejtvénymagazin ki­zárólagos profilja a kereszt- rejtvény. A rejtvényfejtők tá­bora nyerhet is vele, de együttesen sem annyit, mint Orville, a börtöntöltelék. Or- ville-t, ugyanis 75 éves korá­ban dúsgazdagon hántolták el. Vagyonának nem maradt örököse, de találmányának több milliárd ember. Mi magunk, a keresztrejt­vény-fej tők. Dénes Géza hogy több mint egy fél év­vel korábban kézbe vehes­se a megrendelést, de vála­szolni csak egy-két nappal a szállítási idő előtt hajlandó. Sokszor hiányosak, pon­gyolán fogalmazónak a szer­ződések, s utólag a döntőbi­zottságoknak kell igazságot tenniük: melyik értelmezés helyes, áz-e, ahogyan ■ a szállító, vagy az, ahogyan a megrendelő gondolta a szer­ződés mondatait. ADÖs — FIZESS! Ezt a régi mondást sem minden vállalat ismeri, vagy leg­alábbis úgy tesz némelyik, mintha nem ismerné. A fi­zetési késedelmek száma nagy mértékben emelkedett: 1965-ben 4229 ilyen ügyet tárgyalt a Központi Gazda­sági Döntőbizottság, 1970- ben 15 815-öt, most az év első felében pedig 8354-et Két évvel ezelőtt bevezet­ték a gazdasági döntőbizott­ságok a fizetési meghagyás intézményét. 1970-ben ha­vonta átlag 6500 esetben szólították fel a gazdasági döntőbizottságok a vállala­tokat fizetési kötelezettségeik teljesítésére, s az így érvé­nyesített követelések összege havonta mintegy 800 millió forint volt. Ez év szeptem­berében és októberében át­lag 12 ezer esetben kellett fizetési meghagyást kibocsá­tani, havi 1,8 milliárd forint értékben. A KGD tapaszta­lata szerint az. ilyen ügye­ket súlyosbítja, hogy rend­szerint továbbgyűrűznek, ugyanis, ha a szállító cég nem kapja meg áruinak el­lenértékét, ő sem tud fizet­ni hitelezőinek és így tovább a vállalatok egész sorára kihat az adósság. A GAZDASÁGI REFORM viszonyai között minden vál­lalat minél nagyobb bevétel­re törekszik — s ez termé­szetes. Az azonban már nem. hogy ezeket a bevételeket sokan a jogszabályok meg­kerülésével,' nemlétező ki­adásaik „megtérítésével” szeretnék előteremteni. Bár az előző évinél kisebb szám­ban, de az idén is voltak — és vannak — még olyan vi­ták, amelyek okát a hivata­los nyelv finoman a „túl­zott mértékű ellenszolgálta­tás kikötésére irányuló tö­rekvésnek” nevezi. A szállí­tók, vállalkozók többlet- munkára hivatkoznak, „aka­dályoztatás! pótlékot” köt­nek ki stb. Régi vitapartnere egymás­nak az ipar és a kereskede­lem. Sok szó esett már ar­ról is, hogy a fogyasztók s egyben az ország érdeke megkívánja: úgy vitázza­nak, hogy minél több és jobb termék kerüljön a gyártól a kereskedelmen át a vásárlókhoz, A döntőbi­zottságok gyakorlatában most új jelenség tapasztal­ható: a kereskedelem — bár még elég gyéren — érvé­nyesíti igényeit az iparral szemben: ez év első felében 193 ilyen ügyben fordult a döntőbizottságokhoz, 10 mil­lió forint értékű közfogyasz­tási cikkel kapcsolatban. A gazdasági döntőbizottságok az igények nagyobb részét jogosnak találták: 150 ügy­ben, 7,1 millió forint érték­ben adtak helyt a kereske­delem panaszának. AZ ÁLTALÁNOS tapasz­talat az, hogy javul a válla­latok közötti együttműködés, a vitás ügyek egy részét egymás közt intézik el. A gazdasági döntőbizottságok részrehajlás nélkül végzik munkájukat, képviselik el­sősorban a közösségi érde­keket, megakadályozzák a túlkapásokat, az indokolat­lan áremeléseket, a szerző­désszegéseket, fizetési kése­delmeket. Munkájukról a nyilvánosság alig szerez tu­domást, de ez a munka nél­külözhetetlen. Várkonyi Endre 1971. december 3* kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents