Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-07 / 288. szám
Magyar államfő a Kongói Népi Köztársaságban Megkezdődött a LEMP VI. kongresszusa Pearl Harbour: Három évtized A Magyar Népköztársaság nagy rokonszenwel és barátsággal fordult a gyarmati elnyomás alól felszabadult, függetlenné vált fejlődő országok felé. Erről tanúskodik Loaonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének brazzeville-i látogatása is. Ez lesz az első alkalom, hogy a magyar állam elnöke a Kongói Népi Köztársaság területére lép. Magyarország baráti érdeklődése a kongói nép iránt a kapcsolatok eddigi alakulásában és azok fejlesztésére irányuló erőfeszítésekben is megnyilvánul. Magyar részről több delegáció járt már a baráti afrikai állaimban, keresve az együttműködés kiszélesítésének lehetőségeit. Az elmúlt évek folyamán a kölcsönös kereskedelem már bebizonyította, hogy hasznos és mindkét fél számára előnyös a két ország közötti gazdasági együttműködés. Hazánk jelentős mennyiségben vásárol bútoripari trópusi faféleségeket a Kongói Népi Köztársaságból. A magyar fél különböző közszükségleti cikkeket exportál Kongóba, A szállítások bővítését segítené a két ország között már előkészületben levő kereskedelmi megállapodás megkötése. A szerződéssel várhatóan újabb lehetőségek nyílnak majd a magyar—kongói gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok szélesítésére, hiszen magyar részről a bútoripar jelentős fejlesztése a faimport további növelését teszi szükségessé. Másrészről a kongói piac különböző fogyasztási és beruházási javak importját igényli. A két ország közt levő nagy földrajzi távolság és az egymás előtt viszonylag ismeretlen piac felveti a kölcsönös megismerés szükségességét. Fontos tehát, hogy minél több üzletember és szakember keresse fel egymás országát, kölcsönösen feltárva az export- és import-lehetőségeket. Magyarországnak a gazdaságfejlesztésben szerzett tapasztalatait, az ipar és a mezőgazdság számos ágazatában elért műszaki-technikai eredményeit — megfelelő együttműködés esetén —, a Kongói Népi Köztársaság is kamatoztathatná gazdasági fejlesztési programjainak valóra váltásában. N. L. (Folytatás az I. oldalról) zatainak jelentőségét. „Pártunk — mutatott rá —, a decemberi eseményekből levonta az összes szükséges következtetést. A KB első titkára ezután áttekintette a lengyel munkásmozgalom múltját. Részletesen szólt a Lengyel Kommunista Párt örökébe lépő Lengyel Munkáspártról, amely harminc évvel ezelőtt alakult meg. — Most, a Lengyel Munkáspárt megalapítása 30. évfordulójának előestéjén — mutatott rá a szónok —, megállapíthatjuk, hogy azok a fő társadalmi és politikai elvek, amelyeket a párt a háború és a fordulat éveiben meghatározott, kiállták a történelem próbáját. Tekintettel arra, hogy a Központi Bizottság írásban előterjesztette kongresszusi beszámolóját, Gierek beszedőben csak a lengyel társadalom és gazdaság fejlődésének néhány kulcskérdését érintette. Hangoztatta, hogy az új ötéves terv célkitűzései nagyok és nehezek, de megvalósításukhoz megvan a reális alap. Hétfő esti külpolitikai kommentárunk Az álcázott Tadzs Hahal ÜJra drámai órákat él át a világ. A legnagyobb kontinens, Ázsia egy sok vihar sújtotta térségében Ismét lángra kapott egy szikra és emberek halnak meg, akik soha életükben nem laktak igazán jól. Két olyan ország fegyveres ereje csapott össze, amelynek húsbavágó gazdasági-társadalmi problémái vannak. Olyan problémái, amelyek megoldásához még békés körülmények között is óriási erőfeszítésekre és rengeteg időre lenne szükség. Az indiai Ágra városban emelkedik a kelet egyik csodája, a több, mint három évszázados hófehér építészeti remekmű, a Tadzs Mahol nevű Mauzóleum. Az egyik legújabb hír szerint az indiai kormány lezáratta a páratlan műemléket és utasítást adott terepszinti álcázására, nehogy a ragyogó fehér kupola túlságosan jó célponttal szolgáljon a sivatag felől támadó pakisztáni pilótáknak. Tudjuk: Amikor gyerekek halnak meg, még a mtiemlékék is másodlagos jelentőségűek. De van valami mélyen jelképes az álcázott Tadzs Mahalban. A fegyverek közt hallgatnak a múzsák .— mondták a régi rómaiak. Ha fegyverek dörögnek, elfedni a remekműveket, mert a szépség Is célpontul vagy legalábbi támpontul szolgálhat. Ami Ázsia két nagy országa között folyik, az immár nem összecsapások láncolata, hanem folyamatos és totálisnak tűnő háború. Az ellenfelek egymás nagyvárosait támadják a levegőből és hatalmas seregtestek mozognak a száraz földön. Minden józan ember hő óhaja természetesen az, hogy a fegyverek mielőbb elhallgassanak. De ahhoz, hogy a háború valóban véget érjen, feltétlenül meg kell szüntetni ennek a mostani Indiai—pakisztáni katonai konfliktusnak a politikai okát. Mi ez az ok? Nyugat-Pakisztánban gyarmatként kezelte a jórészt bengálok lakta Kelet-Paklsz- tant, ahol — mint emlékezetes — Mudzsi- bur Rahman sejk vezetésével elsöprő választási győzelmet aratott az ellenzék. A központi, vagyis nyugat-pakisztáni katonai kormány fegyveres erővel semmisítette meg a választások eredményét és az elmúlt évtizedek egyik legbrutáiisabb vérfürdőjét rendezte meg Kelet-Pakisztánban. Eddig tízmillió ember menekült át a szomszédos Indiába és az áradat tart. Üj-Dclhi hiába követelte, tegyék lehetővé a meneküllek visszatérését, Islamabad agresszív lépésekkel reagált. A Biztonsági Tanácsban Kína együtt szavazott Washingtonnal. Mindkét hatalom figyelmen kívül hagyta az előzményeket, az okot, a lényeget. Márpedig a háború csak az ok megszüntetésével érhet véget. A Tadzs Mahal csak akkor ragyoghat régi fényében, ha Kelct-Pakisztán népe a saját sorsának felelős irányítója lehet. Vendégeink a KISZ VIII. kongresszusán Koms^omol-delegáció érkezett a KISZ VILI. kongresszusára. Képünkön: dr. Horvath István a KISZ kb. első titkára balról) üdvözli a Ferihegyi repülőtéren J. M. Tyazselnyt- ’ kgvot, a Komszomol KB első titkárát a küldöttség vezetőiét, Az ország termelő potenciálja igen nagy, megfelelő számú szakember áll rendelkezésére, a KGST keretében állandóan bővül a komplex együttműködés. Gierek ezután a szociális kérdéseket érintve kiemelte, hogy a szocialista szektor dolgozóinak 20 százaléka mar rövidített munkaidőben dolgozik, az általános ötnapos munkahét bevezetésére azonban csak később, fokozatosan kerülhet sor. Elsősorban a bányászatban történnek majd ilyen értelmű intézkedések. A pártvezetés véleménye szerint az egészségre legártalmasabb ágazatokban és ott, ahol a női munka van túlsúlyban, lépéseket kell tenni a nyugdíjkorhatár leszállítására. „A szociális problémák megoldásában az idén nem kevés történt, a legfontosabb pedig az, hogy lefektettük egy új, aktív társadalompolitika alapjait'* — hangsúlyozta. Edward Gierek ezután a kongresszuson elfogadásra kerülő országépítő program sikeres végrehajtásának feltételeit fejtegette, majd arról szólt, hogy a LEMP megkülönböztetett figyelmet fordít az ifjúságra, az ifjúság problémáinak megoldására. Az ifjúságnak és az ifjúsággal együtt építjük az ©nszágun- íkat, mondotta, majd a továbbiakban hangoztatta a szocialista törvényesség erősítésének szükségességét, s pozitívan értékelte a belügyi szerveknek az utóbbi hónapokban a lengyel közbiztonság és rend megszilárdítására tett lépéseit. Gierek ezután arról szólt, hogy igen fontos teendő a helyi tanácsok szerepének és hatáskörének növelése. A lengyel párt vezetője a továbbiakban az európai helyzettel foglalkozott Rámutatott, hogy az európai béke és biztonság tartós alapjainak megteremtéséhez vezető úton jelentős állomás a tavaly decemberben aláírt lengyel-nyugatnémet államközi szerződés. — Most alapvető jelentőségű — folytatta —, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítése, hogy a konferenciát még 1972-ben megtartsák. Edward Gierek újból megismételte felhívását a szomszédos országokhoz: „Váljék a Balti-tengeri medence a béke térségévé”, A Szovjetunió, Lengyelország és az NDK következetesen erre törekszik. — A Lengyel Egyesült Munkáspárt — hagyományainak, a lengyel dolgozók érzéseinek megfelelően —, a jövőben is a nemzetközi kommunista mozgalom szilárd láncszeme lesz. Váljék ez a kongresszus mérföldkővé a hazánk jólétének megteremtéséhez vezető úton —, fejezte be beszédét a KB első titkára. Harminc esztendeje, hogy Pearl Harbour látóhatárán feltűntek a japán hadiflotta gépei, hogy néhány perc alatt pusztító csapást mérjenek az Egyesült Államok legnagyobb távol-keleti támaszpontjára. Ugyanezen a napon délben Hull amerikai külügyminiszter közölte a Washingtonban tárgyaló japán küldöttekkel: „Önök néhány órával ezelőtt támadást Intéztek a Hawaiiszigetek ellen. Ezek után nekem nincs több mondanivalóm.” Két nap múlva azame-' rlkai törvényhozás hadat üzent Japánnak és a tengely- hatalmaknak. Az Egyesült Államok belépett a második világháborúba. E harminc esztendővel ezelőtti fordulat „nem hullott az égből”, mint a támadó japán repülőgépek bombái. Messze nyúló előzményei voltak a japán—amerikai viszonyban. Éppen ez az ellentmondás (tehát a régóta mérgesedő ellentétek és a Pearl Harbour-i csapás meglepetés- szerű voltának kontrasztja) okozta, hogy mindmáig számos egymásnak ellentmondó értékelés van forgalomban. Pearl Harbour történelmileg egyértelmű és abszolút módon hiteles magyarázatát mindmáig nem ismerjük. Az előzmények tényanyagából mindenekelőtt azt leéli kiemelni, hogy az amerikai- japán ellentét jóformán attól a pillanattól kezdve fennállt, hogy Japán a modernizálódás útjára lépett és egybehangolt gazdasági-katonai terjeszkedési politikába kezdett. Ez természetesen érintette az amerikai érdekeket. Visszatekintve: nyilvánvalónak tűnik, hogy Roosevelt és környezete világosan látták: elkerülhetetlen lesz a Japánnal való fegyveres konfliktus. Maga Roosevelt minden erővel azon igyekezett, hogy az Egyesült Államokat felkészítse erre a lehetőségre — különösen attól kezdve, hogy Japán — Hitler Németországával és Mussolini Olaszországával —, aláírta a hírhedtté vált háromhatalmi szerződést. Ugyanakkor óriási és negatív befolyást gyakorolt az események alakulására, hogy az amerikai nagytőke bizonyos szektoraiban és az amerikai politika csúcsain rendkívül erősek voltak az elszigetelodéspárti hatások. A Roosevetttel szemben álló kongresszusi és tőkés érdekeltségek minden erővel azon Igyekeztek, hogy az Egyesült Államok ne lépjen fél az ag- resszor hatalmakkal szemben. Ez a törekvés utat talált az amerikai hadsereg és az elhárító szervek soraiba is. A történetírók egy része ebben keresi az egyik magyarázatát annak, hogy a pattanásig feszült amerikai- japán érdekellentétek légkörében is felkészületlenül és meglepetésszerűen zúdulhatott Pearl Harbour kikötőjére a japán légiflotta. Az ellentmondás annál megmagyarázhatatlanabb, mert 1941. februárja és októCzinege Lajos Ausztriába utazott Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter hétfőn nem hivatalos látogatásra Ausztriába utazott Kari Lütgendorf dandártábornok, az Osztrák Köztársaság szövetségi hadügyminiszter meghívására. Fehér Lajos Tanzániában DAR ES SALAAM: December 5-én este megérkezett Tanzániába Fehér Lajos, a Minisztertanács elnök- helyettese, aki Bárd Miklós nagykövettel képviseli hazánkat az ország függetlenségének 10. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. Egyidejűleg odaérkezett a két ország közötti együttműködésről folytatandó tárgyalások céljából dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese, Kelenhegyi Emil, az OKISZ elnökhelyettese és Kor>ács György, a Vi- tuki helyettes igazgatója. A kormányküldöttség fogadására a Dar es Salaam-i repülőtéren megjelent Rashidi M. Kaivawa, a Tanzániai Egyesült Köztársaság második elnökhelyettese és Wilbert Chagula energiagazdálkodási miniszter. bere között Japánban az agresszív politika „óvatos és konzervatív" képviselői mindinkább háttérbe szorultak, s október közepén Tojo tábornok korábbi hadügyminiszter, a nyílt háborús párt ismert vezére lelt a miniszterelnök. A nyilvánvaló vihar je-, lek ellenére az Egyesült Államok tárgyalásokba bocsátkozott Japán megblzottalval, akik november 20-án (hat’ nappal azelőtt, hogy a Hawaii-szigetek felé tartó első hajóraj kifutott volna a japán kikötőkből) gyakorlatilag ultimátumot nyújtottak át: Washingtonban. (Ez a jegyzék a japán—amerikai viszony normalizálását Tokió, kínai hódításainak elismerésétől és egy olyan japán- amerikai kereskedelmi szerződés megkötésétől tette volna függővé, amely biztosította volna a japán hadigépezet zavartalan működését — például az olajellátást.) Az amerikai vezető köröknek az események menetéből és a tárgyalások hangjából nyilvánvalóan számolniuk kellett Japán támadó szándékaival. Sőt: tekintve, hogy az amerikai elhárító szervek már hónapok óta sikeresen fejtették meg a japán diplomáciai szolgálat sifre-tóv- iratait, Tokió taktikai és időzítési elgondolásait is ismerniük kellett. Ennek ellenére a Pearl Harbour egyáltalán nem volt felkészítve a támadásra. Washingtonban pedig az orv támadás előtti napon még hivatalosan meg sem : szakadtak a japán—amerikai megbeszélések. A két japán küldött: Nomura washingtoni nagykövet és Kurusu rendkívüli különmegbízott továbbra is Washing tonban tartózkodott. Az elmúlt haralhc'teszten- dő során történelmi elemzések és emlékiratok tucatjai foglalkoztak; a Pearl Har- bour-ügyel. Sőt az amerikai szenátus külön vizsgálóbizottságot 1» küldött ki a katasztrófa hátterének felderítésére. Az egymással ellentétes politikai érdekek szövevénye azonban túlságosan sűrű volt. így végleges történelmi ítélet nem született — csak többé-kevésbé logikus magyarázatok láttak napvilágot. Volt olyan kombináció, amely szerint az amerikai katonai és hírszerzési apparátus csúcsain arra számítottak (és azt remélték), hogy Japán észak felé fordul: a Szovjetunió ellen. Ennek az elgondolásnak a szolgálatában az életbevágó információk egy részét eltitkolták az amerikai politikai vezetés, konkréten Roosevelt elől. Egy másik változat szerint Roosevelt tudott volna a Pearl Harbour elleni, készülő támadásról és szándékosan vállalta volna az áldozatot — mert tudta, hogy az amerikai presztízst érő csapás sokk-hatása alatt omolhatnak össze az elszige- telődéspárti erők; csak ez késztetheti ezeket az érdek- csoportokat arra, hogy tudomásul vegyék Amerika háborús belépésének történelmi szükségességét. Még a történészekre vár, hogy végső világosságot derítsenek erre az ügyre. Az viszont nem a történelem, hanem a jelen feladata, hogy felismerje: harminc esztendővel Pearl Harbour után újra a japán—amerikai viszony feszülésének korszaka bontakozik ki. A helyzet természetesen ma gyökeresen különbözik az 1941-estől. Japán a második világháború óta az Egyesült Államok katonai— politikai szövetségese —, sőt támaszpontja. E szövetség alapjai mindmáig érintetlenek. Az viszont kétségtelen, hogy a legutóbbi egy esztendőben a Washington és Toldó közötti gazdasági ellentétek hallatlanul éléssé váltak, és szinte ellenállhatatlanul formálják át a két ország pcűL tikai kapcsolatának arculatát is.
