Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-05 / 287. szám

Munkások a tudományért — tudósok a munkásokért! Az Elet és Tudomány negyedszázados jubileumára M 0 0 | meghatódottsággal la­pozok bele az Élet és Tudomány 25 évvel ezelőtti, legelső számába. , Még ro­mokban áll az ország, ami­kor 1945. december 1-én a Magyar Tudományos Akadé­mia akkori elnöke, a Nobel - díjas Szentt-Györgyi Albert útnak . indítottá ezt az azóta annyira közismertté vált* fo­lyóiratot. Az első lapok címlapján ez a jelszó szerepelt: „Munká­sok a tudományért — tudó­sok a munkáért”... A szer­kesztők abból a megállapí­tásból indultak ki, hogy a múltban „a munkásokra ne­hezedő különböző elnyomatás között — talán a legsúlyo­sabb — a tanulástól való el­zártság volt”, és hogy ugyan­akkor „a tudománynak első­rendű feladata az, hogy a széles néprétegekhez éljus­son, közkinccsé váljon.”. Ez az új lap, „melynek megjelenését a munkások te­szik lehetővé, a tudósok pe- dik önként ajánlatták fel tudásuk legjavát”, céljául azt tűzte ki, hogy élő összekötő kapoccsá váljon a szellemi és a fizikai dolgozó rétegek kö­zött. Fél év múlva a szép jelszó lekerült a címlapról, nehogy elcsépelt szólammá degradá­lódjék, hanem hogy annak tartalmát teljes egészében a valóságba ültesse át. A hu­szonöt év több mint 1000 száma, Írözei 50 000 sűrűn te­liírt oldala egyértelműen bi­zonyítja, hogy a kezdeti el­határozást töretlenül sikerült azóta is megtartani. Az Élet és Tudomány papírja, nyo­mástechnikája sokat válto­zott az idők folyamán, de a lényeg, a szemlélet sohasem . változott meg. A főszerkesz­tő ma is dr. Csűrös Zoltán akadémikus professzor, aki mögött ott áll a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat nemcsak tekintélyével, súlyá­val, hanem a társulatba tö­mörült értelmiségiek ezrei­vel, akik közül több százan vállalaták az írásbeli isme­retterjesztés nehéz feladatát. I gen hamar szívébe zár­ta a magyar olvasókö­zönség az Élet és Tudományt. Ez az a lap, amelyet — nyugodtan állíthatjuk — mindig jóval többen olvas­ták és olvassák, mint ahány példányt a nyomda előállí­tott. Most, amikor ’ 140 000 példányban jelenik meg, sze­rény becslés szerint is szá­Rozzant, öreg lakás a MÉSZÖV egri központjának udvarán. Az első ajtó mö­gött, enyhe széngázban, idő­sebb férfi gépek Iványi Mik­lós nyugdíjas pedagógus, a szövetkezeti múzeum gond­noka, mindenes. Nemrég vet­te át tisztét. S bizony, hatal­mas munka előtt áll, ha rendezni kívánja a szomszé­dos helyiségekben ömleszt­ve tárolt, hat éve gyűlő anyagot. Okmányokat, fény­képeket, könyveket, filmeket, újságcikkeket, magnóteker- cseket, s apró tárgyi emléke­ket, amelyek Heves megye szövetkezeti életének múltjá­ról tudósítanak. Mint az itt található doku­mentumok igazolják, a moz­galom gyökerei a múlt század végére visszanyúlnak me­gyénkben is. A gyöngyösiek lapja például már 1886-ban vezércikket közölt a hitelszö­vetkezetek létesítésének szükségességéről. Cégbírósá­gi iratok, tudósítások alapján azt is nyomon követhetjük, miként alakulnak ilyesféle intézmények 1894-ben Kom­lón, Verpeléten, 1896-ban Bo­ronádon, Hevesen, Gyöngyös­halászon, egy évvel később pedig Ecséden, Nagyrédén. Még érdekesebb a „Hatvan és Vidéke” című lap 1902., június 29-i száma, amely. a korabeli kispanasztok és kéz­művesek nehéz helyzetéből kiindulva így fogalmaz: ^Köz- gazdasági életünk ma már azon a fokon áll, hogy a kis erőknek okvetlen tömörülni­ük kell, ha meg akarnak él­ni! Különösen áll ez a me­zőgazdaságra és az iparosok­ra ...” Tovább nézelődtünk, s egy dossziéból fotókópiák kerül­nek elő. Ezek már a beért idő bizonyságai! Másolatok a Heves megyében megalakult, felszabadulás utáni első ter­melőszövetkezetek birtokle- Véleíről. Alól dátum: 1945. november 10. Aláírás: Nagy Imre földművelésügyi mi­niszter. ★ A múzeumi adattár céljá­ról, rendeltetéséről Varga Lászlón rT. a gyűjtőmunka egyik elindítójával is beszél­gettünk. — Törekvésünk országosan a'/, elsők között- van, s egybe­esik a megyei pártbizottság 1966-os irányelveivel, amé­QJSM&gl £g5j. decern!)^- vasarna# f lyek a honismereti, helytör­téneti mozgalom felkarolását, megerősítését szorgalmazták. Egy-egy fogyasztási szövet­kezet, hitelintéztézet, mező­gazdasági, vagy ipari társulás szorosan hozzátartozik a te­lepülések életéhez, beleszól kultúrájába, gazdasági hely­zetük alakulásába. Tehát tör­ténelem, amely nem marad­hat megíratlan, feldolgozat­lan — mondotta a MÉSZÖV munkatársa. — A mi hely- történeti jellegű gyűjtőmun­kánk, a múzeumi adattár megteremtése ezen túlmenően is haszonnal jár azonban. Rendszerezés, hozzáférhető­vé tétel után a gyűjtemény hatékonyan segítheti a szö­vetkezeti eszme szélesebb kör? ben való népszerűsödését, to­vábbá részévé, szemléltető anyagává válhat a különböző szintű és rendeltetésű isko­láknak, tanfolyamoknak. ★ Természetesen a jelenlegi mostoha körülmények erősen gátolják a múzeumi adattár munkáját. Nem eléggé biz­tatóak ■ távlati lehetőségei sem. Eppcjti ezért felkerestük dr. Havellant Ferencet, a MÉSZÖV Heves megyei elnö­két, hogy véleményét kérjük e kérdésekről. — A megyei szövetség nagy figyelmet fordít a történelmi múlt eredményeire, tapaszta­lataira, amelyeket végsőben a •jelen és a jövő hasznosíthat, így örömmel üdvözöltük an­nak idején a szövetkezeti adattár létrehozásának gon­dolatát, s lehetőséget biztosí­tottunk az intenzív anyag- gyűjtésre — mondotta dr. Havellant Ferenc. — Most novemberben megoldottuk már a múzeumi anyag ön­álló kezelését is új munkaerő beállításával, ami lehetővé teszi, hogy 1972. április 4- re elkészüljön az anyag rend­szerezése, katalogizálása. Ek­kor válik gyűjteményünk iga­zán a tudományos munkát | végző, vagy csupán érdeklő- • dó emberek számára hozzá-1 férhetóvé. Jövő évtől lehető- I ség nyílik majd a magnófel­vételek helyi lehalgatására, s a filmek, diafelvételek vetí­tésére is. Sajnos, a célnak tö­kéletesen megfelelő épületet pillanatnyilag nem tudunk biztosítani múzeumunknak. De rövidesen kapcsolatot te­remtünk a Mezőgazdasági Termelőszövetkezeti Tanács és a KISZÖV vezetőivel, hogy tárgyalhassunk a to­vábbfejlesztés lehetőségei­ről, s megosszuk egymás kö­zött a feladatokat. (tmldmyj molhatunk félmilliós olvasó­táborral. Ilyen, viszonylag igen nagy elterjedtséggel egyetlen külföldi ismeretter­jesztő folyóirat sem büszkél­kedhet. Az olvasók igényének, tö­meges késésének nyomása alatt lett a kezdetben félhavi folyóiratból 1947. szeptember 1-től az Élet és Tudomány. Nőtt közben a terjedelem is. Az első öt évben 28, később 32, most hét éve pedig 48 ol­dalas egy-égy szám. A terjedelem növekedésé­vel nőtt a felölelt témakörök száma is. Ma már a termé­szettudományok különböző ágain kívül történelmi, nép­rajzi, nyelvészeti tárgykörű cikkekkel találkozunk kedves lapunkban. Évente átlag 600 cikk és a Tudomány Világa című rovatnak számonként 10—20 rövid tudósítás olyan választékot kínál az olvasó­nak, hogy eddig még nem ta­lálkozhattam olyan ember­rel, aki ne azt vallotta vol­na, hogy minden számban talál valami olyant, ami őt közelről és különösen érdek­li. A huszonöt évvel esse~ lőtti elképzelést, a szellemi és fizikai dolgozók összekapcsolását, hasznos tu­dományos ismeretek élveze­tes, mégis színvonalas ter­jesztését az Élet és Tudo­mány az eltelt idő alatt messzemenően megvalósítot­ta. Jelentősége azonban nem hogy csökkenne, hanem ép­pen ellenkezőleg, inkább növekszik, minthogy a köz- művelődés • 'korszerűsödő rendszerében a középpontba a szervezetten segített, irá­nyított önképzés került, már­pedig önképzés elképzelhe­tetlen olvasás nélkül. Dr. Szokefalvi-Nagy Zoltán, a TIT Heves megyei Szervezete elnökségének tagja A FELKEGYELMU Dosztojevszkij regényének színpadi változata Egerben Nem tagadom némi fenn­tartással fogadom a nagy regények színpadra állítását. Igaz, izgalmas öröm és ér­dekes kísérlet színpadon lát­ni a világirodalom óriásai­nak regénybe álmodott hő­seit, de ugyanakkor gyak­ran csalódást is okoznak ezek a bemutatók. Csalódást, mert a gazdagon jellemzett re- g&iyhősök legtöbbször váz­latosan megrajzolt " figurák­ká válnak a színpadon, s a sodró erejű epika, a jelle­mek, a magatartások sokol­dalú indoklása néhány drá­mai csomópontban sűrűsödik csupán a színpadi játék so­rán. Vannak'persze ritka ki­vételek, olyan esetek,. ami­kor egy-egy nagy egyéniség vállalja a regény újraalkotá­sát. Elsősorban: Piscátorrd gondolok, aki szinte társ­szerzőként vállalta a Háború és béke átködtésót, s újszerű megoldásaival színpadon is a világsikerig vitte a Mólsz- toji gondolatokat. • Dosztojevszkij nagy széni regénye, A félkegyelmű saj­nos nem találta meg a ma­ga Piseátorát. Tovsztono- gov átdolgozása nem győzőét meg arról, hogy Misfein her­ceg különös története, gazj dag filozófiája mohot szóló gondolatokkal érvényesül­het a színpad időben és tér­ben is szűk keretei között. Nem győzött meg, mert a túl­ságosan leegyszerűsített tör- téndé mozgatórugói a maga­tartások pszichológiai ^ és társadalmi indítékai ma­radtak ' leginkább homály­ban. így az előadás elsősorban azoknak jelent élményt, akik már regény­ből, sőt az író regényeiből ismerték ^Dosztojevszkij kü­lönös világát. Ök értették vi­lágosan a cselekmény össze­függéseit s a szavak mögött meghúzódó gondolatokat, a kétkedésekkel és ellentmon­dásokkal vívódó író aggódá­sát a beteg tépett lelkű em­berekért, végső fokon a tár­sadalomért. Az adaptáció gyengéi el- lenére mégis indokoltnak látszik A félkegyelmű bemu­tatása. S nemcsak/ azért, mert ezekre aznapokra esik az író születésének 150. év­fordulója, inkább azért, mert Dosztojevszkij hősei még így, leegyszerűsített formá­ban is nagyszerű szereple­hetőséget kínálnak a színé­szek számára. Mondhatnám úgy is: a tehetség próbája ez a ' színpadi mű, színész­nek, rendezőnek egyaránt. Az előadást Jurka László rendezte. Láthatóan nagy tisztelettel közelített a mű­höz, s arra törekedett, hogy előadásában méltóképpen ér­vényesüljön Dö&ztojóvszíkij romantikába hajló táráada- lombírálata. Ennek érdeké­ben hegyezte élesre a két estély nagyjelenetedt, s fog­ta végletessé a jámbor sze­retet és az önpusztító duhaj gátlástalanság figuráit. Az előadásnak hangulata volt, hangulata, amely felidézte a kort, a cárizmus Orosz- országának azt a légkörét, amelyben elvesznek, szét- bomlanak az emberi érté­kek, még a legnemesebb tu­lajdonságok is. A hangulat és a jS rit­mus megteremtésében nagy része van Wegenast Róbert ikonokat idéző színpadké­pének, amelynek templomi csendet és áhítatot paran­csoló ’keretei között szinte kiáltó ellentétként játszódik ez a gyilkos történet. Az ádolgozás hibáit azon­ban még a jól értelmezett célratörő rendezés, valamint a színpadkép ötletes megol­dása sem tudta feledtetni. . A szereplők közül Mar­káig Gábor kapta a legne­hezebb feladatot:, Miskin herceget alakította. Bonyo­lult szerep, hiszen a földre szállt jóságot, a korán jött Krisztust kellett eljátszania, felvillantva közben a bolydult elme változásait la Markaly becsülettel helyt­állt, eddigi színészi, éveinek egészen biztos, legbonyolul­tabb szerepében. Miskin her­cege az emberfeletti jóság, a már csaknem bűnnek szá­mitó naivitás megtestesítő je volt. Talán csajk a bukás döbbenetének érzékeltetésé­vel maradt adósunk abban a jelenetben, amikor kide­rül, hogy j (iáiga, tisztasága nem hat az emberekre, sőt bűnbe sodorja még a hozzá legközelebb állóikat is. < Paláncz Ferenc Rogozsin- ja a legéredetibb Doszto­jevszkij-figura. Az ember rossz óldalát, a bővérű fék­telenséget, a duhaj kivagyi­ságot játszotta el Paláncz jól felépített szerepében, éreztetve valamit abból is, honnan és miért szorult annyi rossz tulajdanág Ro- gozsinba. ,/ A tehetséggel megformált eredeti figurák közé keil so­rolni Lenkey Edit kedélyes­re hangolt nagyszerű alakí­tását, amelyet Protoofjewjta szerepében nyújtott. Somló Ferenc ravaszdi Lébegyeyje .telitalálat és érdekes szín­foltja az előadásnak. Ugyan­ez mondható Csapó János Ivolgin tábornokára is. Nasz- taszja Eilipovnát Máthé Éva formálta meg. Bár a tehet­séges színésznőnek voltak nagyszerű pillanatai, még­sem tudta hitelessé formál­ni a zavaros életű, különös sorsú asszony alakját. Ez a szerep bizony nem rá sza­bott Kisebb szerepekben Farkas Endre, Páva ibolya, Dariday Róbert és Fűzeaay Ottó alakítását keß megem­líteni. A jelmezeket Gergely fal­ván tervezte. A kísérőzenét Herédy Éva szerezte. Blárfcnsz László A VEIMER, Fordította : Kassai Ferenc 25. Sarapov tekintete 'átmele­gedett. — Jó van, fiam. Nem a tengerpartra siettünk..Leg­közelebb tudni fogjuk. Szó­val, mi van azzal a kísérlet­tel? — Végre kell hajtani. — Rendben van. Csak semmi feltűnés, semmi, lár­ma: Ne keltsünk pánikot. Tyihonov felkelt és néhány lépést tett a szobában: — Jobb lenne feltűnéssel. — Hogy-hogy? — Azt hiszem, minél na­gyobb feltűnést keltünk, an­nál jobb. Minél több ember gyűlik össze, annál többen fogják kérdezgetni: mi tör­tént tulajdonképpen? Meg­magyarázzuk nekik, az ese­ményt szárnyába kapja a hír. Akad talán, más szemtanú is, nemcsak Jevsztyignyejeva és Latina. Talán hallotta valaki a lövést. Vagy gyanakszik valakire. Sok minden előa­dódhat. Csak a merénylőt ne ijesszük el túlságosan... Sarapov elmosolyodott: — Ne galoppozd el magadl Nincs okunk titkolózni a me­rénylő előtt. Hiszen nyilvá­nosan körözzük. A gyilkos semmit sem tehet ellene, ha helyes nyomra bukkanunk. Elrejtőzött, de ott van vala­hol. S ha felkerekedik, hogy összezavarja a vizeinket, könnyen rajtaveszthet.. Sarapov megpuhította ci­garettáját, a 'dotoámytörmelé- ket leseperte az asztalról, rá­— Emlékszem egy ügyre, Lolák—Káin — ez volt a csúfneve —, visszaeső bűnö­ző volt, megölt egy embert. Többek közt megtudtuk, hogy lecsatolta áldozata aranyóráját. Omega óra volt. idegen holmira. Már-már aj­tót mutattak neki, amikor — szerencsére — megérkezett Vologya. Drannyikov. Egy pillantást vetett az Omegára és sóbálvánnyá dermedt. S amikor a látogató leírta éj­szakai asztaltársának külse­jét, világossá vált: Lelik volt a tettes. — Sarapov felállt. — Ügyhogy, fiacskám, a gyil­kos csak jót tesz nekünk, ha kibújik az odújából. Szer­vezd meg a kísérletet. Meg­látjuk, mi lesz belőle. KEDD Tyihonov ceruzával gyor­san felvázolta a helyszínt, a papírlapot átnyújtotta Sara- povnak: — Nézd teal!, a szakértők véleménye szerint a lövést csakis a, három ablak egyi­kéből adhatták le: a Bajkijl szálloda bal oldali épület- szárnyának harmadik emele­téiül, az 53-as vagy 59-es Káin megszagolhatta, hogy keressük az órát, vagy ma­gától rájött, hogy jobb, ha megszabadul a bűnjeltől. Egy étteremben összebarátkozott az asztal társával. Jócskán a pohpr fenekére néztek, s amikor kapcsolatuk a részeg ölelkezés stádiumába jutott, elcserélték á karóráikat. Ká­in egy Poljot márkájú órát kapott az Omegáért. Az asz­taltárs rövidesen elaludt. Amikor felébredt, csodálkoz­va látta új szerzeményét. Rendes fickó volt, bement az őrszobára és kérte: kerítsék jäo aa óráját» nem m igényi számú szobából A harmadik ablak a lépcsőfordulónál nyí­lik, Az 58-as szobában ket­ten laknak: Lev Alekszeje- vics Kozak építészmérnök Lvovból és Dmitrij Mihajlo- vics Lagunov főkönyvelő Kromszkból. Az 59-es szobá­ban egy házaspár lakik: Alekszander Pavlovics Popöv kisinyovi orvos a feleségével. Múlt hétfőn már mindannyi­an a szálloda vendégei vol­tak, A lépcsőházi ablakból azonban olyasvalaki is rájö­hetett Akszjomovára, akinek a személyazonossága telj®-, téggél i&mere;&k& — Mik az eH:épaeléseid? — Kozákot és Lagumovoi még nem láttam:, öt . félé szoktak hazatérni. Popowal beszéltem. — És van valami érdekes? — Van. A lekvár. Szereted a meggylakváint? — Micsodát? — Mondom, hogy szereted­e a meggylekvárt? Egy egész vödörrevalót tartogat belőle. Meghívott, máskor is szíve­sen megkínál. — & a lekvárom kívül?*— nevette el magát Sarapov. —t A disszertációja megvé­désére jött Moszkvába, a. fe­lesége szurkol neki. Speciáli­san a te számodra felírtam valahová a disszertáció té­máját is, csak tudnám, hová. — Tyihonov előhalászta zseb­noteszét, fellapozta és rendít­hetetlen arokifejezéssel felol­vasta: „A hipofizákális tir- reoidsziszitéma állapota ion- eugárzásnál”. . — Szép. És. mondd, csak, nem fáj a hasad a meggy-lek­vártól? —: Tudod, sehogyan . sem tetszik nekem az a lépcsőhá­zi ablak. A lépcsőházi beugró a folyosó végéről nyílik, kijá­rással egy oldalerkélyre. Egy­szóval a vakbélhez hasonla- toSf A beugrót nem látni a folyosóról. Általában a ki­szolgáló személyzet közleke­dik a lépcsőn: pincérek, sze­relők, s a többi. Afféle bál- sóléposő, a szálloda udvará­ból A lenti ajtót általában este tízkor bezárják. A felső vége a padlástérbe vezet. A padlásajtó zárva van, vala­mikor le is. plómbálták. A rozsdás dróton ólomdarabkát találtam. A padozat rendkí­vül poros, a betonon elmosó­dott lábnyomokat figyeltem meg. Felforgattuk a padlást alaposan, de semmit sem ta­láltunk. A lábnyomokról mindenesetre mintát vettünk. Titokban abban, reményked­tem, hogy rábukkanunk a töitényhüvélyre, de híre- hamva sincs. Most felkere­sem Kozákot és Lagunova#.. A lépcsóházzal még foglal­koznunk kell... i Egy új egri múzeum tervei és gondjai Bemutatjuk a szövetkezeti adattárt

Next

/
Thumbnails
Contents