Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-01 / 283. szám
isholanésőben Ahol több mecénás is akad... Korunk tudományos-technikai forradalma mindinkábt sürgeti az oktatás korszerűsítését. Ám ehhez nemcsak alkotókedvben gazdag, jói képzett, kísérletező pedagógusok, hanem jelentős anyagi támogatás is szükséges. Ez okozza a legnagyobb gondot, hiszen a művelődésügyi szervek meglehetősen vékony pénztárcával rendelkeznek. Emiatt aztán az elvekhez viszonyítva lemarad a mindennapi gyakorlat. Ám nem mindenütt, mert akadnak olyan falusi iskolák is, ahol előteremtik a pénzt, ahol tudnak mecénásokat toborozni. Ilyen a Siroki Általános Isi? óla is, ahol a korszerű oktatás nem a jövő álma, hanem a jelen valósága. Ott- jártamkor nem mindennapi sikerük titkait kutattam. Kísérletező diákok A fizikai előadóban — egyébként, minden tárgynak külön előadóterme van — éppen szakköri foglalkozást tart Damóvári Sándomé, a VII. osztályosok számára. A gyerekek Archimédész tételének igazságát bizonyítják kísérleti úton. Meglepő, hogy menynyire könnyedén, magabiztosan bánnak az eszközökkel, s milyen okosan érvelve magyarázzák kísérletüket. Látszik rajtuk: nem először bíbelődnek a mérleggel, a kémcsővel, a súlyokkal, — Előadótermünkben minden megtalálható, ami a fizika és kémia korszerű oktatásához elengedhetetlenül szükséges. A közelmúltban kaptuk meg — harminc tanuló számára —, a fizikai egységcsomagokat. A Mátra- vidéki Fémművek vette meg számunkra. Most már minden tanuló elvégezheti az órán a kísérleteket, így tapasztalati úton győződhet meg a fizikai tételek igazságáról. Emlékszem, valamikor diákkoromban bifláznivaló, érthetetlen axiómának tűnt számomra Archimédész tétele. Ahogy kérdem a gyerekeket, meggyőződöm, hogy ők már ismerik a „miért” fortélyait, válasz közben tekintetükben az értelem ténye villan. — Köszönhető ez annak, hogy mindenfajta szemléltetőeszközzel rendelkezünk — magyaráz a tanárnő, s mintegy igazolásul megismertet az üvegszekrény titkaival. Önkéntelenül is az jut eszembe, hogy mennyivel könnyebb a mai diáknak megbarátkoznia a fizikával, mint közel húsz évvel ezelőtt. — Hamarosan minden asztalhoz bevezetjük az áramot. Ebben is segít az üzem, s főként a szülők, akikre mindig számíthatunk. Sorra járjuk a többi termet. Mindenütt sötétítő függöny, gazdag szemléltetőanyag. Az elsősök osztálytermében a szekrényen nyomtatványok, mint kiderül: feladatlapok. — Központilag még nem nyomtatják, de az üzem vállalta, hogy elkészíti őket. 69 ezer és a többi Ezt már Sebők Gyuláné, az iskola igazgatónője mondja, aki korábban évekig szakfel- ügyelősködött az egri járásban, s lelkesen propagálta a korszerű oktatást kollégái körében. A műhelytitkokba is ő avat be: — Költségvetésünk évi 69 ezer forint volt. Ebből kellett fedezni a fűtéstől a világításig minden költséget. Gondolhatja, hogy ilyen kis összegből nem lehet venni se 17 ezer forintos írásvetí10U, december 1« szeré» Mit is mond Arkhimédész? tőt, se fizikai egységcsomagokat. Mát tehet ilyenkor az igazgató? Elindul, s kopogtat mindenütt, ahol csak segítséget, patrónust vél találni. Jó érzés most már utólag elmondani, hogy nemhiába „kilincseltem”: segített az üzem, a termelőszövetkezet és a tanács is. S mindjárt előkerül a mindentudó kimutatás, érdemes szavakra fordítani, amit a számoszlopok mondanak. Csak az elmúlt évben 130 ezer forintnál nagyobb összeget, illetve szemléltetőanyagot adott az üzem, a termelőszövetkezet és a tanács. Legbőkezűbb patrónusnak a Mátravidéki Fémművek bizonyult, hiszen az összeg nagyobb része az 5 pénztárcájából vándorolt át az iskoláéba. S nem lenne teljes a kép, ha megfeledkeznénk a szülői munkaközösség, a szülők — többségük üzemi dolgozó —, segítségéről. Függönyöket varrtak, kovácsoltvas virágvázákat, szemléltető eszközöket készítettek. Persze, helytelen lenne mindezt csak múlt időben említeni, hiszen az iskola a jövőben is bármikor számíthat a szülők támogatására. Csak kérni és szólni kell. Meglovagolt lehetőségek — Hogy sikerült mindezt elérni, s miért nem megy mindenütt? — Elfogultság lenne receptet ajánlani, hiszen mindenütt -mások a körülmények. Egyet talán javasolhatok: a siker a meggyőzéssel és az együttműködéssel magyarázható. Az üzem és termelőszövetkezet vezetői megértették, hogy amit tesznek, amit áldoznak azt dolgozóik gyermekeiért teszik. Mi tudtuk és tudjuk, hogy ezért adni is kell, nem is keveset. Arra kell törekednünk, hogy a lehetőségeket meglovagolva a maximális eredményeket érjük el. Ez távlati cél, idővel realizálódó. Pillanatnyilag is adni kell valamit. Erre egy példát említenék: az üzem felajánlotta, hogy tornatermet építtet nekünk, illetve fedezi azt a nyolcmillió forintos kiadást, amibe a létesítmény kerül. Egy kérést kell csak teljesítenünk: ide járhassanak edzeni télen az üzem sportoló fiataljai. Szívesen teljesítjük ezt, hiszen mi csak nyerünk esen az egyezségen. S hadd mondjak el még egyet: szót kell érteni a szülőkkel: így sikerült elérni, hogy a tornaterem építéséhez fejenként negyven óra társadalmi munkát ajánlottak fel. ★ Folytatni lehetne a felsorolást, említeni kellene azt iS, hogy a sároki tantestület valóban meglovagolta a lehetőségeket, s tanulóik hely t- álltaik a középfokú oktatási intézményekben, a megyei és országos tanulmányi, illetve szaktárgyi versenyeken. Mindez lényeges és elismerésre méltó, mégis célszerűbb a módszert hangsúlyozni, s mintegy — a helyi viszonyokhoz mérten —, példaként ajánlani, mert mecénást, ha nem is nagy számban, de mindenütt lehet találni, s ezzel csökkennek a művelődésügyi tárca megoldatlan gondjai. Pécsi István A Filharmónia egri hangversenyéről HÉTFŐN ESTE az Országos Filharmónia bérletében a Budapesti MÁV Szimfonikusok adtak műsort Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban. Az influenzajárvány miatt rossz előjelekkel vártuk ezt a hangversenyt és a legnagyobb meglepetésünkre minden kitűnően sikerült, jeles zenei élménnyé kerekedett: a köhögősök-tüsszenősök otthon maradtak, de akik eljöttek, azok maradéktalanul élvezhették a stílusban és mondanivalóban egymástól távol álló alkotásokat. A közönség kíváncsi érdeklődéssel fogadta a csehszlovák vendégkarmestert, Jiri Belohlaveket. A meglepően fiatal karmester nagy lendülettel, itt-ott fiatalos könnyedséggel, néhány tempónál majdnem merészen uralkodott a zenekaron. Kora ellenére elméiyülten kereste a művek fontosabb mondanivalóját. A Carmen előjátékánál még szokatlannak tűnt a feszes mozdulatsor, amellyel a pattogó ritmusokat is gyorsabb mozgásra ingerelte, de ennek az energiának, ennek a lendületnek a haszna — ha szabad ezt a köznapi kifejezést használnunk —, bőven kamatozott Csajkovszkij V, szimfóniájánál. Még a másolövőre 337500-an pihenhetnek kedvezményesen a SZOT-iidiilőkben Tizenkétmillió forinttal többet költ a SZOT üdültetésre 1972-ben, mint az idén. Az üdültetési főigazgatóság most elkészült terve szerint jövőre 337 500-an pihenhetnek kedvezményesen, az üdülési költségek 25—30 százalékáért. A költségek fennmaradó 70—75 százalékát — több mint 235 millió forintot —, állami költségvetésből fedezi a szakszervezet. Az üdülők rekonstrukciójára a következő évben további 74 millió forintot fordítanak. Folytatják ebből a galyatetői, a lillafüredi, Bala tonlellén a nemzetközi, Mátraházán a Vasutas, és Hévizén a Postás üdülő rekonstrukcióját, több más helyen pedig „felfrissítik” csinosítják az épületeket. A beutaltak között a felnőttek és a gyermekek aránya hasonló az ideihez, azaz 270 000 dolgozót, és 67 500 gyermeket részesítenek kedvezményes üdültetésben. A gyerekeknek csaknem egy- harmada a szüleivel pihenhet. A SZOT-nak kevés olyan nagyszobás üdülője van, ahol a többgyermekes családosokat elhelyezhetné. Ezért — mivel elsősorban őket akarja támogatni —, kollégiumokat bérel, ahol akár 3—4 gyermekes családok is kényelmesen elférnek. Ilymódon mintegy 30 ezren tölthetik családi körben a jól megérdemelt pihenést. Egyre több szakszervezeti tag nyeri vissza egészségét az ország legjobb gyógyüdülőiben, ahová a tervek szerint a jövő évben 85 000 beteg kap beutalót. Az üdültetési főigazgatóság a fiatalokra is gondolt. Kétezer ifjúmunkásnak a nógrádverőcei expressz ifjúsági táborban biztosítanak helyet. A .kimagaslóan jó munkát végző fiatalokat a vállalati szakszervezeti bizottságok is támogatják, beutalják. A beutaltak nagyrésze — mintegy 40 százaléka —, ismét nyáron pihenhet, de érdekes programok várják azokat is, akik tavaszra és őszre szóló beutalót kapnak. dik tétéi elomló-elboruló, már-már szentimentális részleteit is úgy szólaltatta meg, hogy a hallgatóság a reményt vesztő és elsirató akkordokat sem találta nyomasztónak. A negyedik tétel teljes ragyogásában érvényesült. A zenekar vonós alakzatai csillogtak és a közönség hálásan és elismeréssel tapsolta vissza Jiri Belohlaveket, aki egri teljesítményét tekintve feltétlenül a fiatal csehszlovák karmestei’- generáció egyik értékes egyéniségének számít. A BUDAPESTI MÁV Szimfonikusoknak már eddig is sok-sok hálával tapsolt az egri közönség. Most is és újból megállapítottuk, hogy jól összeforrott együttes és maradéktalanul engedelmeskedik az irányító karmester elképzeléseinek. A közönség külön örömére szolgált, hogy a néhol szédületes iramot diktáló karmester fiatalos lendületét a zenekar követte és azt az erős effektusokat kívánó dirigensi elgondolást is teljesítette, amely a szimfóniánál az érzelmi csúcsokon a fortissimóig elment. Az est szólistája Lukács Pál brácsaművész volt, aki Dávid Gyula Brácsaversenyét szólaltatta meg. Ez a mű az érett és őszinte férfihra nemes alkotása. A dallamok tiszta nyugalommal áradnak ebben a műben, minden cifraság, felesleges önmutogatás & hatásvadászat nélkül. Lukács Pál nagy sikere éppen abban rejlik, hogy ezt az egyébként szemérmesen finom vonalú férfilírát adja vissza a' versenyműben, amely líra nyilvárr az ő belső érzelmi életével, annak adottságaival is ázonos. A technikai bravúrok is úgy vannak helyükön az ő játékában, hogy a bőven áradó dallamok hatását emeljék. A szólista és a karmester közös érdeme, hogy a zenekar kitűnően csillogó háttért épített fel a brácsaszóló mögé. A ZENETÖRTÉNETI bevezetőt Pándi Mariann mondotta eL (farkas) A VEINER -G. VEINEK Fordította : Kassai Ferenc 21. — És most következtek a szállodák. Erre gondoltam és fejfájást kaptam: körülbelül kétezer beosztott! Keresztet vetettünk és munkához láttunk. Információink szerint az ügyeletes munkások, ml- lanyszerelők, és a többi másnaponként dolgoznak, 8.30- tól 20.30-ig. Végre! A Baj- kállai kezdtük, ez van közelebb a buszhoz. Tizenkét szerelőt találtunk. Hatan dolgoztak hétfőn, szerdán és pénteken. Négyen harminc éven aluliak. Közülük kettő magas növésű. Egyikük a szomszéd házban lakik. Nyi- kita Alekszandrovics Ka- zancev azonban a Szuharev utcából jár be. Szuharev utca 36. öt perc a cirkusztól Ennyi az egész. — Ez igen! — bólintott Sa- rapov. — Jó munka volt. — Elnevette magát: — Neptun!. .. Megszólalt a telefon: Sa- rapoy felvette a kagylót. — Szaveljev? Hol vagy? Vezesd egyenesen hozzám!... A fekete kabátos, magas növésű fiatalember kissé sápadt volt, de egyébként nyugodtan viselkedett. Csak a kezei árultak el idegességet, ahogy a sapkáját szorongatta. A falnak dőlt, mint aki független a jelenlevőktől. Szaveljev, bal kezében a Nyakigláb táskájával, karon fogta: — Akkor jó — mosolygott békeszeretően Szaveljev. — Ha leülne, mégis jobban hallaná az elvtársakat. — Életem nagy álma! Sarapov ég Tyihonov hallgatagon méregette. Sarapov szólalt meg elsőnek. — Mi van a bőröndjében, fiatalember? — Mi közük hozzá? A holmim. A saját holmim — hangsúlyozta a szót. — És miért olyan haragos? — Talán megszokták, hogy itt mindenki könnyekben tör ki? „Az istenért, csak engedjenek szabadon!” — Nem. Akinek nincs félnivalója, az nem sopánkodik. Szóval, mi van a bőröndben? — Ha van ügyészi felhatalmazásuk, megnézhetik. — Jöjjön, csak jöjjön. Üljön le. Hosszú beszélgetés lesz. A fiatalember dühösen elhárította a figyelmeztetést: — Ne lökdössön. Nem vagyok súkstí. •— Határozat. Határozatnak nevezik, nem felhatalmazásnak. Ami az ügyészt illeti, rövidesen itt lesz. Személyesen óhajt megismerkedni önnel. Kazancev idegesen íeíugrott, felpattintotta a táska nikkelezett zárját. A bőrönd kinyílt, vezetéktekercsek, szerszámok, srófok. A bőrönd fedelén külön zseb: vékony, hosszú nyílás, amelyből csillogó fém kandikál elő. Tyihonovot cserbenhagyta a lélekjelenléte: — Az ár! — Ez nem ár — mondta megvető fintorral Kazancev. — Tudom, tudom, Kazancev polgártárs. Csak mi hittük először azt, hogy ár lehetett. .. — mondta Sztasz és Szaveljevhez fordult: — Hívasd *be Pankovát a szembesítésre és kerítsd elő Bukovát. Kazancev a bal szélen ült, mellette még ketten. Pankova belépett az irodába és Tyihonov arra gondolt: olyanok a szemei, mint Diana szobrának: nagyok, szép formájúaki de nincs pupillájuk..; — Vegye szemügyre fi- gyelmesen ezeket az embereket. Nyugodjék meg, ne idegeskedjen. Emlékezzen vissza, látta mát valamelyiküket? Pankova sokáig nézte hol az egyiket, hol a másikat, majd a harmadikat, és Tyi- honovnak úgy tűnt: kerüli Kazancev tekintetét. Az sem kerülte el figyelmét, hogy Kazancev egyre sápadtabb. — Nem. Egyiküket sem Ismerem — mondta lassan Pankova, majd valamivel szilárdabban hozzátette: — Egyikük sem Nyiki... (Folytatjuk4
