Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-01 / 283. szám

KOCCTTTH 8.18 Beethoven: Hegedűverseny 9.00 A nagy temető. 14. rész 9.30 Operettm u/sika 10.05 Nyitnlkék 10.40 Zongoramuzsika 11.30 A Szabó család 13.20 Ki nyer ma? 12.35 Tánczene 13.20 Népi zene 13.50 Válaszolunk hallgatóinknak S 14.05 Dalok a KISZ kongresszusára 14.30 Nőkről — nőknek 15.10 Dalok 15.19 Iskolarádió 10.05 Kóruspódium 10.18 Atlasz 16.28 Népi muzsika 17.20 Szimfonikus hangverseny 18.51 Csárdások 19.25 Hangjáték Mikszáth művéből 20.04 Slágerek 20.42 Visszhang..; 21.12 Népdalest 22.20 Operarészletek 23.02 Könnyűzene 0.10 £ji zene PETŐFI 8.05 Fűvőszene 8.20 Sanzonok 9.10 Kiváncsiak Klnb)a 11.43 Hallgassuk együtt! 12.40 Házunk tája 13.03 Puccini: A köpeny. Készletek 13.40 Orvosi tanácsok 14.00 Könnyűzene 14.35 Közvetítés a Salgótarján-* FTC labdarúgó-mérkőzés II. félidejéről 15.20 Verbunkosok 15.38 Mindenféle másfél órában 17.00 Barabás Tibor írása 17.10 Könnyűzene 17.20 Kis magyar néprajz 17.25 Közvetítés a Bp. Honvéd— —U. Dózsa labdarúgó- mérkőzés n. félidejéről 18.15 Népi zene 18.45 Riport 19.05 Kórushangverseny 21.10 A malom. Dokumentumműsor 22.00 Hangversenynaptár 22.15 Riport 22.35 Könnyűzene 23.15 Liszt: Dante szimfónia MAGYAR 8.05 rrv ií’ 9.30 Delta 10.00 A Kreml toronyórája: Tv-íilm változat 11.25 Bukaresti melódiák 16.25 Közvetítés a Bp. Honvéd— U. Dézsa labdarúgó- mérkőzésről 18.25 A leningrádi Ermitám kincsei 18.55 Bemutatjuk VukoviCB Oszkár tizedest 19.15 Esti mese 19.30 Tv-híradó 20.00 Háború és béke;;. Itt. Borogyino 21.15 Zenei Figyelő Ji.t 22.00 Tv-híradó i " „Otba esi jouef,menet”... EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33) Fél 4, fél 6 órakor Napsugaras szemek Színes francia film Este 8 órakor: Belorusz pályaudvar Színes, szinkronizált szovjet film EGRI BRÖDY (Telefon: 14-07) Fél 4, fél 6 és fél 8 órakor Két élet egy halálért Szinkronizált román filmdráma GYÖNGYÖSI PUSKIN Vesztelek és győztesek gyöngyösi szabadság Sex és a hajadon HATVANI VÖRÖS CSILLAG A csendőr nyugdíjba megy HATVANI KOSSUTH A halhatatlan légiős IMI ÜGYELET Egerben: 19 órától csütörtök , rr^gei 7 ó’-á'e. n Be1 ■■sy-Zsi'tnsz- ! ky " utcai rendelőben. (Telefon:.*; 11-10). Rendelés gyermekek ré-7 •zíre is. ő Gyöngyösön: 19 órától csütörtöki Kggel c óráig, a Jókai utca 41.| Szám alatti rendelőben, (Tele-| *3: lí-27). •* MEGSZOKOTT hirdetés már, hogy „Ütba esik jövet, menet, a takarékszövetkezet”. A SZÖVOSZ érdekképvisele­ti körébe tartozó szövetkeze­teknek ez a típusa jelenleg 2600 településre, az ország községeinek 83 százalékára terjed ki. Ezekben a helysé­gekben 4,3 millió lakos él, a takarékszövetkezeti tagok száma pedig 837 ezer. Négy évvel ezelőtt félmillió volt, a gyarapodás tehát szembetű­nő. A taglétszám növekedése elsősorban annak a következ­ménye, hogy az említett idő­szakban új takarékszövetke­zetek is alakultak, illetőleg a régebbiek számos új kiren­deltséget, betétgyűjtő pénztá­rat létesítettek. A takarékszövetkezetek száma most 387, kirendeltsé­geiké 451, betétgyűjtő pénz­táraiké 267. Összesen tehát 1105 takarékpénztári egység áll a tagok rendelkezésére, csaknem 3000 alkalmazottal. S bármelyik takarékszövet­kezetbe látogat el az ember, vagy érdeklődik munkája fe­lől a községekben, azt tapasz­talja, hogy a tagok ezt a szö­vetkezeti típust is kedvelik. Erről tanúskodnak egyébként a takarékszövetkezet működé­sét jellemző adatok is. Ennek az évnek a dere­kán 4,2 milliárd forint volt a takarékszövetkezeti betét- állomány. Ez az összeg He­ves megyében jelenleg meg­haladja a 350 millió forintot Négy év alatt kereken 400 millió forint kamatot fizet­tek ki, illetve írtak jóvá a takarékszövetkezetek. A ta­goknak nyújtott kölcsön — szintén 1971. június 30-ára vonatkozó adat —, 1,7 milli­árd forintot tett ki. A Heves megyei kölcsönállomány a ta­karékszövetkezetekben most 140 millió forint. A kölcsö­nök hozzájárulnak a lakás- viszonyok javításához, a ház­táji és a kisegítő gazdálko­dás korszerűsítéséhez, a ház­tartások gépesítéséhez, s kü­lönféle tartós fogyasztási cik­kek beszerzéséhez. Mindezt — és többi tevékenységüket is —, állami hitelek igény- bevétele nélkül végzik a tar karékszövetkezetek. HAZÁNK MINDEN táján láthatjuk, hogy gyors ütem­ben épülnék új házak. Az építkezésre megtakarított pénzüket a legtöbben köl­csönnel egészítik ki. A taka­rékszövetkezetek most már nagyobb összegű építési köl­csönt nyújtanak, mint régeb­ben. Az ilyen címen folyó­sítható kölcsön elérheti a 30 ezer forintot. A legnagyobb forgalom- és X Pyrker egri érsek egyszer levelet kapott, melyben csu­pán egyetlen mondat állt. „Kérek tízezer fonrintot. Majd magam jövök érte!’’ S hogy ki írta a leveleit, ott lapult a levélke jobb al­só sarkában. Röviden és ve­lősen csak ennyi: ,£OBRI JÓSKA.” A levél vétele után nyom­ban mozgósították az érseki palota hajdúit, degeszre töm­ve tarsolyukat lőszerrel. Még egész sereg egyéb udvari cselédnek is puskát nyomtak a markába. S ott cirkáltak a palota körül, a város szívé­ben. Talán három nap is el­telt a furcsa hangú levél vé­tele után, amikor egy pom­pás hintó gördül a palota kertjébe. A magas bakról le- ugró sújtásos mundérban fe­szítő huszár nagy reveren­dával nyitja ki a selyembé­lésű hintó ajtaját, s egy se;- lyemreverendás főpapot segít ki belőle. Pyrker hírét véve magas vendége érkezéséről, maga is elébe siet, aki egy, a múlt napokban kinevezett püspök nevén mutatkozik be. Most tisztelegni jött a nagyhatalmú egri érsekhöz. Pyrker pazar falatokkal megrakott asztalhoz vezeti vendégét, és se vége, se hosz- sza a díszebédnek. Az egri pátriárka-érsek a konvencio­nális feketekávéra főpapi ven­dégét belső szalonjába veze­ti. De alig szörpöli ki a ven­dég az illatos „fekete leves”-t. hirtelen felpattan. Az ajtó elé áll, reverendája mély zsebéből előrántott töltött pisztolyával. — Egy mukkanást se, ex­cellences uram!... Én valék Sobri. ígéretemhez képest eljöttem azért a néhány ron­állománynövekedés a terme­lési kölcsönöknél következett be a takarékszövetkezetekben a legutóbbi négy év folya- mán: ezek összege 81 millió­ról 350 millióra nőtt A ház­táji és a kisegítő gazdaságok termelésének segítésére 50 ezer forint összegű és ötéves lejáratú kölcsön is igényel hető. A hitelek mind nagyobb hányadát veszi igénybe a tag­ság a háztartások jobb be­rendezéséhez. Sok ezer la­kásba került új bútor, sző nyeg, rádió, televízió, lemez játszó, magnetofon stb., a ta karékszövetkezettől felvett hitel segítségével. Éreztette és érezteti kedvező hatását az is, hogy — ellentétben a régeb­bi gyakorlattal —, a tsz-ta- gok is kaphatnak áruvásár­lási kölcsönt. További elő­nyös változás, hogy magán­kisiparosok és kiskereske­dők szintén kaphatnak úgy­nevezett fejlesztési kölcsönt. Mindemellett felvehető a ta­karékszövetkezetektől szemé­lyi hitel is. Mint a tagság széles réte­geit érintő szolgáltatás, álta­lánosan elterjedt és az utób­bi években gyorsan fejlődik az Állami Biztosító megbízá sából végzett biztosítási tevé­kenység. Az országban első­ként — kísérleti jelleggel —, a horti és a domoszlói taka­rékszövetkezetben vezették be ezt az új szolgáltatást. Ta­valy 20 ezer új biztosítást kötöttek a takarékszövetke­zetek, az idén pedig előrelát­hatóan. kétszer annyit kötnek. Bővítették a szolgáltatásaikat azzal is, hogy beváltják a ki­sorsolt államkötvényeket, árusítanak totó- és lottószel­vényeket, sorsjegyeket és ki­fizetik a nyereményeket AZT GONDOLHATNÁ va­laki, hogy mivel — kevés ki­vételtől eltekintve —, fal­vakban, községekben működ­nek a takarékszövetkezetek, tagságuk a tsz-tagok közül kerül ki. Négy évvel ezelőtt valóban csak 20 százalékot képviseltek a munkások és az alkalmazottak, ma viszont már ők alkotják a takarék­szövetkezeti taglétszám félét. Ez a változás elsősorban an­nak az átrétegződósnek az eredménye, amely a nem vá­rosokban lakó népességben végbement és ma is folyta­tódik. Végeredményben tehát a társadalom minden rétegének szolgálatában állnak a taka­rékszövetkezetek. Hálózatuk jelen van a kis községekben is és sokoldalú tevékenysé­gével számos cél elérésében segíti a családokat. G. P. Egri történelmi humor Bizalommal a lap iránt — Vegyünk részt a terjesztésben A megyei párt-végrehajtó­bizottság ez év augusztus 31-i határozatát követően a megyei pártbizottság agitá- ciós és propagandabizottsá­gának 1971. november 2-i állásfoglalása kimondja, hogy növelni kell a Népúj­ság előfizetőinek számát. Ezt nem kampányjelleggel kell megoldani — mint az korábban történt —, hanem folyamatosan, elsősorban politikai meggyőződéssel. Az előfizetők számának fel­mérése minden munkahe­lyen megkezdődött és az elő­fizetésre történő felkérés a napokban kissé intenzívebb lesz. Miért van szükség erre a határozatra, illetve állásfog­lalásra? Mert megnőtt és egyre inkább kiteljesedik a helyi párt-, állami és gaz­dasági szervek önállósága. Ahhoz, hogy az emberek magúkénak tekintsék a he­lyi döntéseket, beleszólhas­sanak az őket közelről érin­tő kérdésekbe és tudatosan vegyenek részt feladatok megvalósításában — rövi­den szólva, hogy a szocialis­ta demokrácia még inkább kibontakozzék — ismernünk kell szűkebb hazájuk dolga­it. Ehhez ad lehetőséget a Népújság, mert mint a me­gyei pártbizottság és a me­gyei tanács lapja, a párt és a tanács testületi döntésé­ről sokoldalúan tájékoztat és mozgósít a célkitűzések megvalósítására. Azért is szükség van a* említett állásfoglalásra, hogy a jövőben tovább javuljon a Népújság munkája. Adjon hiteles képet a megye éle­téről. Jobban törekedjék az aktuális eseményekhez való igazodásra, kerülje el a pon­tatlanságokat, sajtóhibákat. Javítani kell a lap techni­kai színvonalán is annak el­lenére, hogy a jelenlegi nyomdai feltételek nem fe­lelnek meg az újsággal szembeni követelményeknek. A Népújság megyénknek, városunknak, falunknak az újságja, amit minden hibá­ja ellenére szeretünk, mert szűkebb hazánk lakóinak életével, boldogulásával, gondjával-bajával foglalko­zik. Lehetne megyeibb? Az­az még többet, még jobban foglalkozhatna a területek embereinek mindennapjá­val? Igen. És a jövőben ezt fogja tenni, még inkább, mert megyénk lakossága ezt igényli. Ezt fogja tenni, mert feladata, hogy írjon terv­szerűen a megye valamennyi területéről, ezáltal is arra törekedve, hogy az emberek még inkább megszeressék, s magukénak érezzék a lapot. Magam rendszeres olvasó­ja vagyok a Népújságnak — munkámból adódóan is is­merem a róla alkotott véle­ményeket. Budapesti illeté­kesek és a fentiekben emlí­tett testületek is elismerik, hogy az ország legjobb vi­déki újságjainak egyike. Di­csérem én is a Népújságot, mert úgy érzem, meg tudta valósítani azt a nehéz fel­adatot ,hogy egyszerre szól a főiskolai tanárhoz, a gyári munkáshoz és a termelőszö­vetkezeti paraszthoz. Viszont az is igaz, hogy gyakrabban és mélyrehatóbban szólhat­na róluk, hogy tükröt tart­son mindenki elé tanulságul és okulásul azért, hogy be­csüljük és tiszteljük egy­mást, akik mindnyájunk bol­dogulásáért odaadóan tevé­kenykedünk és becsüljük egymás munkáját, amitszív- vel-lélekkel, jól végeztünk el. Elvárjuk, hogy a lap to­vábbra is teremtsen fóru­mot a tisztességes, becsüle­tes munkának és munkás­nak. De ne kímélje azokat, akikre mindezeknek az el­lenkezője vonatkozik. E gondolatok jegyében a lap iránti további bizalmun­kat jelenti, ha továbbra is mint előfizetők jó szóval és cselekvő tevékenységgel se­gítünk abban, hogy a Nép­újság széles olvasótábora to­vább növekedjék. Szabó Ferenc, a megyei pártbizottság munkatársa „Hideg" panaszok Eszterházy püspök és Pyrker érsek az anekdotákban gyos forintért, amit kértem szerény hangú levelemben... Pyrker — érthetően — sem mukkan!, sem mozdulni sem tudott ijedtében. Szinte megfagy a vér ereiben. De Sobri nem sokat teketóriá­zik. Drága az ő ideje! Fel- kattantja hát töltött piszto­lya kakasát... — Csak semmi teketória, érsek uram!... Embereim itt vannak a palotája körül, s ha netalántán meggondo­latlanul valami zajt méltóz- tatna csapni, megrohanják az épületet és nem kegyelmez­nek senki emberfiának. Hát ide csak azzal a kis pénz­maggal! Pyrker, látva, hogy min­den elveszett, remegő lábak­kal odamegy íróasztalához, és egyik titkos fiókjából kiemel egynéhány köteg bankót. Majd sem többet, sem ke­vesebbet. -mint tízezer forin­tot leolvas Sobri markába... — Most pedig méltóztas- sék úgy lekísérni a hintám­hoz, mintha mi sem történt volna. De nehogy valami jelt adjon embereinek!... Az egri érseki palota ina­sai, lakájai és fegyveres.haj­dúi hódoló sorfala között ér­keznek a hintó elé. Sőt, a megrettent Pyrker maga se- gíu ráláns mozdulattal vén­ek hintájába. De amikor az már benne ül, kiszól ke­gyesen mosolygó ábrázattal: — Tiszteljen meg engem excellenciás uram, hogy el­kísér egy kis darabon!... Az egri pátriárka-érsek nem tudott mást tenni, mint ő is beszállóit a betyár mel­lé a hintóba. A kocsis jó a lovak közé vág, s nagy por­fel leg hirdeti az előlkelő ven­dég távozását. Sobriék egészen Andoma- kig vitték Pyrkert, ott kites- sékelék a hintó selymes ülé­séről, — s miután hazatért palotájába, ágynak dőlt és napokig nyomta azt, amíg ki nem heverte a csúf kudar­cát és a tízezer forintnyi vérveszteséget... ★ Eszterházy Károly gróf eg­ri püspöknek több alakalom­mal is vendége volt II Jó­zsef, a „kalapos király”. Az uralkodó mindig az Oroszlán vendégfogadóban (ma: Kos­suth Lajos utcában, a mun­kásőrség parancsnokságának épülete) szállt meg, de a püs­pöknél ebédelt. F-ndk pom- pásabb ebéd köv e a mási­kat; míg nem megjegyezte cinikus iróniával a király: — Püspükuram! Excellen­ce ád a szent apostolok utódja. De az apostolok nem éltek bizonyára ilyen gazdagon! Eszterházy nagyot nyelt, s elöntötte a düh, ami annál is könnyebben ment, mivel nem nagyon szívelte a bécsi Habsburgokat, A tél néha okot ad a* évente ismétlődő panaszok­ra is. De vajon valóban a tél az oka? Varga Gyula káli tudósítónk írta, hogy a húsipari vállalat egri kiren­deltségén, ahol a vágásra szánt állatok átvételét vég­zik, a feRásárlás körülmé­nyei egy cseppet sem ró­zsásak az ott dolgozók szem­pontjából. A leghidegebb télben is egy huzatos vas­bódéban bonyolítják le a mérlegelést és az elszámo­lásokat. Az átvevőn kívül a tsz-ek megbízottai, a háztá­ji termelők és a kirendelt állatorvos is ilyen körülmé­nyek között végzi a mun­kát. Az utóbbi időkben csak romlott a helyzet, s a közel­jövőben sincs kilátás az it­teni munkakörülmények ja­vítására. A tényt csak sú­lyosbítja, hogy az átadó tsz- ek dolgozói, kitéve fagynak, esőnek, hideg szélnek, egyre kedvetlenebbül vállalják — ez érthető — a hosszú vá­rakozások után az eladott állatok bepakolását. Hatvani tudósítónk, Szűcs Ferenc, a Hatvanból Salgó­tarján felé induló vonatok utasainak érdekében írt. No­vember 23-án például a 11 óra 41 perckor Salgótarján felé induló szerelvényre a mozdonyt csak 12 óra 10 perckor kapcsolták rá, s eb­ből az következett, hogy a nagy késés mellett még fa- gyoskodni is kénytelenek voltak az utasok. November 24-én ugyanerre a vonatra ugyancsak a menetrend sze­rinti indulási idő után kap­csolták rá a mozdonyt: újabb késés újabb fagyosko- dás. A fűtőház a forgalmat, a forgalmi szolgálat a fű­tőházat okolja. Vitatkoznak ■— az utasok pedig megfáz­nak. A magunk részéről ezek­hez csak annyit teszünk hoz­zá: nem szükséges pályáza­tot kiírni valamilyen em­berséges megoldás érdeké­ben. — Bár ha minden fa ilyen értékes gyümölcsöt teremne hazánkban!... ★ Márton István, a híres-ne­ves kálvinista professzor ke­reste fel 1790-ben Eszterházy püspököt Egerben. S arra kérte, mint Pápa város urát is, hogy adjon anyagi segít­séget a pápai református kol­légium építéséhez. Eszterházy válasza rövid és velős volt — Egyetlen vályogot se! — Nohát, püspök uram se Eszterházy, hanem Ostor- házy! — S azzal nagy sebe­sen, s pulykavörösein sáriam fordult, és odahagyta az eg­ri püspöki palota fényes ter­meit. .. Rövidesen azonban Eszterházy legnagyobb bosz- szúságára mégiscsak felépült a híres pápai református kollégium... ★ József császár egyszer Egerben nézegeti Eszterházy püspök családi címerét, — s megszólal: — Micsoda furcsa állat az ott benne? — Griffmadár, felséges uram, — válaszolt az egri püspök. — És hol teremnek ezek a torzszülött madarak? — rep- likázik a kalapos király. — Hol? Hát ott, felséges uram, ahol a kétfejű sa­sok!... Sugár István Másik napon azután, ami­kor asztalhoz ült a fényes társaság, IL József legna­gyobb megdöbbenésére agyagtányérok és fából fa­ragott evőeszközök és csak három fogás, egyszerű pa­raszti ételek kerültek az asz­talra. Most a király gurult dühbe, de fékezte magát és udvarias hangon megkérdez­te főpap házigazdáját: — Excellenciás uram! Mi­féle tréfa ez egy uralkodó­val? — Nem tréfa ez, felséges uram! Csak tegnap Eszter­házy, a gróf látta felségedet vendégül, — ma pedig Esz­terházy, a püspök, az apos­tolok méltatlan és szegény szolgája! ★ Eszterházy Károly püspük egyébként nem állhatta a németet. Egyszer Dunántúlon utaztában egy városban meg­halván, már kora reggel nagy kiabálásra ébred. — Mi baj van, fiam? — kérdi a szobájába paran­csolt inasától. — Semmi különös nincs, excellenciás uram, — csak egy német iparos vándorle­gény felkötötte magát egy fára... A válasz nagyon megnyug­tatta a püspököt, s mielőtt másik oldalára fordult ve1 na, hegy tovább aludjék, odaszólt inasának: HmUsm 0 1971. december 1-.

Next

/
Thumbnails
Contents