Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-04 / 286. szám
ítélet a derecskei-ballai TÖVÁLL ügyében Á kár meghaladja a hárommillió forintot A mátraderecskei Rákóczi és a mátraballai Űj Barázda Termelőszövetkezetek 1967- ben azzal a kéréssel fordultak a megyei tanácshoz, hogy engedélyezze számukra egy közös építőipari vállalkozás alapítását. Az engedélyt megkapták és közismert nevén, a TÖVÁLL meg is kezdhette rövid és dicstelen. pályafutását. A jobb sorsra érdemes és az eredeti, jő gondolatot megcsúfoló vállalkozás alig több mint egyéves fennállása után hárommilliós veszteséggel zárta kapuit, csalódást okozva a két szövetkezet tagság gának, a vállalkozás sikerében bízó járási, megyei vezetőknek, de nem utolsósorban azoknak a megrendelőknek, akiit „futhattak a pénzük és épületeik után”. Négy éve... vizsgálat vizsgálat után Talán nincs olyan, ember az ügyet ismerők közül, aki meg tudná mondani, mennyi vizsgálat zajlott le ebben az ügyben. Lapunk is többször foglalkozott már az itt tapasztalt rendellenességekkel, sőt mo6t már így is nevezhetjük — bűncselekményekkel, amelyek végre bíróság elé kerültek. A hírek szerint még a nemzetközi rendőrség; az Interpol is bekapcsolódott a nyomozásba, mart az ügy egyik szereplője —■ a volt TÖVÁLL egyik művezetője —, potom kétszázezres tétellel „leint felejtette-’ magát Olaszországban. Négy év nagy idő ... Nem csoda, ha el is „fogytak” a hárommilliós kár felelősségre vonható felelősei. Végül is — az Egri Járásbíróság — a helyszíni és egri tárgyalások után —, léét vádlottra szabott ki büntetést a TÖVÁLL- ügyben. A műszaki vezető Sopronkőhidáról szabadult — Albertus Sándor — , az ügy másodrendű vádlottja pedig aki most egy év szabadságvesztést kapott a társadalmi vagyonban különösen nagy kárt okozó hanyag kezelés bűntette miatt —, főkönyvelőként „szállt be” a vállalkozásba. Az eredmény... ? A vállalkozás már a kezdet kezdetén problémákkal küzdött... Szétszórt munkahelyeken, a hasznos! templomtól a pélyi gazdasági épületekig, sírkőtől a járdán keresztül a kislakásig mindent vállaltak és keveset építették. Szervezetlen volt a szállítás, raktározás, a könyvelést a teljes káosz jellemezte, amelyen még a szakértők sem igazodtak könnyen el. A munkásokat nem teljesítménybérben dolgoztatták, így sokszor előfordult, hogy munka nélkül is megkaptál! órabérüket. (A „munkabérekből” megállapított veszteség meghaladja a fa- millió forintot.) A bíróság megállapította: a legelemibb ellenőrzési és pénzügyi fegyelmet sem lehetett tapasztalni ennél a vállalkozásnál. Elmulasztották az anyagok, szerszámok őrzését és bárki, bármikor, bármilyen. mennyiségben, minden következmény nélkül ei- idegeníthetett (lophatott) belőle, Ezért volt nehéz dolga a bíróságnál!... meg azért is, mert Kovács Aladár nem tartozik azok közé, „akik viszik a balhét”. Pontról pontra kellett bizonyítani olyan „apróbb” vétkeit is, hogy -nem fizette be a vállalkozás pénztárába az egyik megrendelőtől felvett 3000 forintot, az „elfelejtett” fuvardíj és a gépkocsijára felszerelt teljes gumigarni túra értékét. Pedig a havi 600 forintos úti átalány mellett több mint tizennégyezer forint kocsihasználati díjat is felvett a cégtől. Megtagadta, ha kellett, saját aláírását, is, igyekezett „bevonni” vétlen embereket is ügyeibe. Viszont gavallér volt a TÖVÁLL számlájára, amikor a kislakásokat több mint százezer forintos ráfizetéssel vállalta el és építtette fel Egerben. S hogy e kedvezményekben ismerős, rokon, netán, ellenőr is részesült?... Istenem!... Legyen sánta, aki rosszra mer gondolni!... Ki fizeti a cehhet? A hárommilliós veszteséget „természetesen” az állam pótolta, hogy a két termelőszövetkezet tagsága ne lássa kárát e csődnek. Az elítéltek is fizetnek. Húszezernél több perköltséget, és még néhány ezer forintos cehhet, de ez csak morzsa ahhoz a kenyérhez képest, amit kivettek a két termelőszövetkezet, illetve a közös éléskamrából. Igaz — még nem jogerősen —- Kovács Aladár most három és fél évi börtönbüntetést kapott a társadalmi tulajdont folytatólagosan károsító, visszaesőként elkövetett sikkasztásért és a társadalmi vagyonban különösen nagy kárt okozó hanyag kezelésért, Albertus Sándor pedig amnesztiával mentesül a büntetés letöltésétől. A periratokat olvasva úgy érzi az ember, hogy még akadnának akik „odafértek” volna a vádlottak padjára. Nem is elsősorban. jogi értelemben, inkább erkölcsi felelősségük miatt. A hárommillióért :is, az ilyen emberek „futtatásáért”, a négyéves huzavonáért is... amelynek még ezzel az ítélettel nincs vége.*» Kovács Endre-jíilí. A beruházások főszereplői (3.) Akik megvalósítják Avagy — mint azt az építőipari vállalatoknál mondják — akiken az ostor csattan. Okkal, de: ok nélkül is! Az építőipar 1960 és 1970 között a nemzeti jövedelem 10—11 százalékát adta, a saját fejlődését szolgáló beruházásokból viszont csak 2,1 —2,3 százalékkal részesedett. Az egy foglalkoztatottra jutó állóeszköz-állomány az összes ágazat közül itt a legalacsonyabb, a-z építőipar szerepköréhez mérten a foglalkoztatottak száma — mind népgazdasági értelemben, mind más országokkal összehasonlítva — kevés, s a meglevő munkaerő szak- képzettsége alacsony. Ugyanakkor a gazdasági környezet olyan — monopolüely- zet, kedvező nyereség —, hogy nincs megfelelő gazdasági kényszer a termelésszervezés javítására, a korszerű módsezrek — hálódiagram stb. — alkalmazására, laza a munkafegyelem, nem ritka az anyagpo- csékolás, a rossz minőségű építés-szerelés... AZ ELSŐ LÉPÉSEK. Megtörténtek az első lépések, hogy az építőipar a szó igaz értelmében iparrá válhassál!. Az építőanyag-iparban 3.2 milliárd forinttal többet fordítottak beruházásokra 1966—1970 között, mint a második ötéves tervben. Az építőipar beruházásai 4,9-ről 8.2 milliárdra nőttek ugyanebben az időszakban. A szocialista szektorban 345 ezer főre emelkedett az építőipari munkán dolgozók száma, a termelésben a három legfőbb terület, a lakások, az ipari. és a mezőgazdasági épületek aránya, időbeli eloszlása egyenletesebb. Javult a gépesítés, az összes földmunkák 74, a parkett- csiszolás 96 százalékát gépek végzik, de még alacsony .. a vakolás és a festés gépesítettsége; 21 és 23- százalék. Igaz, van a mérlegnek másik serpenyője is. A monopolhélyzet utat nyit az áremelésnek, a kivitelező sűrűn diktál, követel, a szakaszos elszámolási rendszer segítségével úgy is pénzhez jut. hogy a beruházás jól fizető részeit. — mint mondjál! — „kiniazsolázza”. de a beruházás egészének határidőben és jó minőségben történő átadásában alig érdekelt. 1970-ben 44 nagyberuházást kellett volna befejezni, de ez ténylegesen csak egyharmadánál történt meg. Az építmények átlagos kivitelezési ideje 12 hónap volt 1970-ben, de az ipari épületek átlaga már 16 hónap. NEMCSAK ÉPÍTŐIPAR! Amit ismételten hangsúlyozni kell: a kivitelezés nemcsak az építőipar ügye. Anyag- és szerelvényszállítóké, szerelő vállalatoké, minden rengű-rangú alvállalkozóé. A múlt esztendőben az összes építési-szerelési munkák 68,4 százalékát végezte az állami építőipar, .19,2 százalékát a szövetkezet. Világos, hogy a fejlesztés súlya is az állami építőiparra jut, de a tényleges haladás csak úgy érhető el, ha arányosan minden terület — más iparágak érintett részei is — fölzárkózik a megnőtt követelményekhez. A negyedik ötéves tervben évi 7—8 százalékos építőipari termelésnövekedésre van szükség, miközben a termelés összetétele módosul. (Növekszik a nem termelő beruházások aránya, elsősorban a lakásépítésé, az ipari és a mezőgazdasági beruházások növekedési üteme közelebb kerül egymáshoz stb.) Az építőipar összes fejlesztési beruházásaira 15 milliárd forintot fordíthat; soha ekkora összeg még nem állt rendelkezésre. Milyen főbb irányokban halad a kivitelező ipar ezekben az esztendőkben fejlesztéseivel? A koncentráció, az építés meggyorsítása érdekében növekednek a közműépítési kapacitások és korszerűsödnek a technológiák — sok esetben a víz, villany stb. hiánya akadályozza, beruházások átadását! —, bővülnek a meglevő házgyárak és újak épülnek, végre sor kerülhet megfelelő telephelyek létrehozására, a beton- és habarcsgyártás megszervezésére. S ezek mellett folytatódik a gépállomány bővítése, korszerűsítése, az- anyagmozgatás gépesítése, s kibontakozik a könnyűszerkezetes program. FORRÁS: A SZERVEZETTSÉG. Gyorsítani: az építés iparosításával lehet. Az előregyártás növelésével, a helyszíni munkák csökkentésével — szerelvények stb. a jól felszerelt központi telephelyen hamarabb elkészíthetők — az élőmunka- ráfordítások mérséklésével, az anyagösszetétel módosításával így a hagyományossal szemben a kohászati,- gépipari, műanyagipari termékek arányának növelésével. Mindezek — sok más mellett — lehetővé teszik, hogy a termelésnövekedés 70—75 százaléka a termelékenység emelkedéséből származzék. Gyorsítani: a szervezettség növelésével is lehet, sőt kell. Igaz ugyan, hogy a szabad vállalási rendszer lehetőséget nyújt többletnyereségre, de olykor furcsa szelekciójával nemcsak társadalmilag szükséges igények kielégítését odázza el, de végső soron az erők: szétforgácsolásával, a géppark elaprózásával, az emberek ismételt átcsoportosításával növeli a vállalat „rejtett” veszteségeit. A túl sok beruházás megkezdése; a késedelmek ígérete, a kötbérek veszélye, a rossz minőség „előre szervezése”.^ AZ APRÓSÁGOK BECSÜLETE. Sok más szintén elengedhetetlen a gyorsabb kivitelezéshez. Nemcsak arra gondolunk, hogy például a szállítás — altér a vasúti, altér a közúti — szervezettségének is javulnia kell, hanem arra is, hogy a kivitelezők szemében a látszatra apróságoknak legyen nagyobb becsülete. így annak, hogy á kivitelezési tervek felülvizsgálata rendben megtörténjék, s ne a pallérterv- nél bukkanjanak föl szarvashibák. » „ Híre megy a jő munkának — mondják. A rossznak is. Mert nemcsak a kivitelezés közbeni, hanem az átadáskor fölíelhető hibái! lassú, vontatott fölszámolása is sokat árt az építők rángjanak. Azaz, erre is biztosítani kell embert, anyagot; kapacitást. Mert valami csak akkor kész igazán, amikor rendeltetésének megfelelően működni kezd, használatba vehető. Megfelelően: a társadalomnál! a várt hasznot hajtva. S mert e haszon valamennyiünkké, az érte való munkálkodás, is közös erőfeszítést követel. (Vége.) Mészáros Olló Mi szükséges egy építőipari vállalkozáshoz? Pénz... anyag ... gépeli .... szakemberek... munkások ... megrendelés... Nos, csak éppen ezek hiányoztak a TÜVÁLL-nál. nemcsak a megalakulásnál, de később is. egészen a dicstelen bukásig. Ellenben adva volt Kovács Aladár műszaki egyetemet végzett tsz-építési brigádvezető, aki nemrég szabadult Sopronkőhidáról, mivel előzőleg már többször vétett a törvények ellen. Ezért több mint háromévi szabadságvesztésre ítélték. Ebben volt társadalmi tulajdont károsító csalás, magánokirathamisítás, közokirat-hamisítás, sikkasztás... Mindenesetre jó bizonyítvány arra. hogy olyan vezető állásba kerülhessen, mint a tízmillió forintos „vállalása” szövetkezeti építőipari vállalkozás műszaki vezetői tiszte. Azt, hogy e tisztséget hogyan látta el, illetve hogyan élhetett vele vissza, arra még a továbbiakban visszatérünk, de előtte érdemes még — a bírói ítéleteken túl —, néhány pillantást vetni arra, hogy miként alakult ennek a hárommilliós veszteséggel záruló építőipari vállalkozásnak Vezető garnitúrája. Az egyik elnök . .. az igazgató ... is Két tsz alakította meg a vállalatot: a mátraderecskei Rákóczi és a mátraballai Üj Barázda. Forgó János, a derecskéi tsz elnöke vállalta a közös vállalkozás igazgatói tisztségét, és rokonai közül is kerültek be a vállalkozás „falai közé”. A másik ©kiöli, fia Hatvan-e A KEKDÉS fölöslegesnek tűnik, mert néhány évvel ezelőtt megszüntették a Hatvantól alig kőhaj ításnyira eső Kerdíharaszt önállóságát, és közigazgatásilag a városhoz csatolták. A kérdésnek viszont a lényege ennél a formális változásnál sokkal mélyebbre utal. Ezért is válaszolta rá a következőket dr. Lukács Lajos, a városi tanács vb- titkára: — Akik annak idején valami látványos változást vártak a rendelet végrehajtásától, azok bizonyára csalódtak ICerekharaszton. De az Is igaz, sole minden történt már, hogy ez a település vá- rosiasodjon. Még valamit. Hatvannak is vannak olyan részei, mint amilyen Kerekharaszt. Azt is mondhatnám tehát, hogy nincs lényeges különbség a hozzánk csatolt újabb terület és a város régebbi részei között. A tényékhez való igazodás nagyon fontos követelmény. Ennél! ellenére is az a kívánság munkál a kerekharasztiakban, hogy életkörülményeik egyre jobbakká váljanak, ha már városi rangra emelkedtek. A valóságban is városiak akarnak lenni. Az a néhány kilométer, ami ténylegesen is elválasztja egymástól a két települést, mégiscsak tény. Sőt! Akadály is sok mindenben. Ahhoz pedig jó néhány évnek kell eltelnie, hogy _ a mostani szántóföldek beépüljenek. már IMIiaraszt ? Mit lehet tenni addig is, hogy a távolság ennek ellenére is rövidüljön? A legkézenfekvőbb dolog az autó- buszjárat megindítása, ami megtörtént, bár elég sok költséget igényelt a kocsi- forduló helyének kialakítása. Ezt azonban az első teendők között végezte ei a városa tanács. Egyetlen autóbuszvonal alkalmat ad arra, hogy a kerekhairasztiak aránylag •gyorsain bejuthassanak a centrumba, akár vásárolni, altér hivatalos ügyeiket akarják intézni. Különben újabb és valószínűleg kellően ki nem használható üzleteket kellene építeni a nemrég odacsatolt településen. Van már gyára is Kerék- harasztnak, a Duna Cipőgyár egyik részlege költözött le. Munkaalkalmat teremtett az üzem, állandó foglalkoztatást biztosít, főként sok- sok nőnelc. Eg,y ilyen ipari létesítménynek milyen szerteágazó hatása van. menynyire befolyásolja még dolgozóinak életszemléletét is, hogyan- változtat meg sok minden korábbi beidegzést, mennyire formálja az emberek gondolkodását, azt. nem kell különösen magyarázni. A városiasodás egvik fontos eszköze tehát az új üzem. GONDOT IS HOZOTT azonban magával. Természetes, hogy a rendszeresen műszakba járó anyák szeretnék a gyermeküket bölcsödében, óvodában elhelyezni, Ez olyan nehézség pillanatnyilag, aminek megszüntetésére még csal! tervezni sem tudnak. Nyilvánvaló, hogy csak széles körű összefogás útján lehet valaha is megoldani az óvodakérdést. Az általános iskolások helyzetén már könnyebben tudtak segíteni. Hogy számukra is biztosítsák a szakosított oktatást, ehhez a szükséges tárgyi és személyi feltételeket, a felsőtagozatosokat Hatvanban iskoláztatják. ők jóval előnyösebb helyzetbe kerültek tehát, mint voltak néhány évvel ezelőtt is, akkori tanítóik, tanáraik legjobb szándéka ellenére is. Ez is érthető. Bár eddig többféle indokot soroltunk el, az eredeti kérdés még mindig válaszra vár: Hatvan-e már Kerekharaszt? Az őszinte válasz csak az lehet: nem, még nem az, és sok évnek kell eltelnie addig. amíg valóban az is lesz. A megoldás csupán pénzkérdésnél! látszik. Ha vannak milliók a fejlesztésre, a közművesítésre, a városiasodásra, akkor minden megy, mint a karikacsapás. Ezt lehetne feltételezni. Pedig nem így van. Kerekharaszt még néhány évtizeddel ezelőtt is nagyon aprócska település volt. Jól tudják ezt az idősebbek. Régen nagybirtok szorította. határozta meg életformáját, majd a felszabadulás után fel tudott lélegezni. Megindult a fejlődése a településnek. Az egykori kis házacskák helyén villaszerű épületek emelkedtél!, a szövetkezeti gazdaság feloldotta a földet művelők szorongását is, de azért a távolság csak megmaradt Hatvan ás Kerekharaszt között. Aid csak végigsétál, a hőiétől lucskos utakon itt, megáll az üzlet előtt, hogy odafigyeljen áz emberek beszélgetésére, rácsodálkozzon a fiatalok megjelenésére, nagyon ellentétes töltésű tapasztalatokat gyűjthet. Megállapíthatja, hogy a település már elszakadt a régi körülmények nyomasztó sivárságától, ele még nem jutott je. Az emberek gondolkodásmódját is alakítaná kell, jobbára exiaigazítani a mai követelményekhez: tanfolyamokkal, ismeretterjesztő előadásokkal és minden egyéb más, hasznos módon. Kétségtelen, hogy a környezet is hat az embereikre és az emberek is formálják környezetüket. És ebben nincs sorrendiség, az együtt- haladás a lényeg. Nem is olyan könnyű azt elérni. OLDANI KELL a ki nem mondott feszültségeket ékes emberséggel továbra is. el egészen oda, ahonnan a könnyebb helyzetben lévők startoltak negyed százada. Az átmenet állapotában van Kerekharaszt. Ezért nemcsak pénzkérdés, hogyan alakul a jövőt (G. Molnár F.) ,Ummm a 1971, december í,, szoaibut
