Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-04 / 286. szám

Munkás* paraszt egyetemisták Kockázatos akció Szovjet film Hazánk 74 felsőoktatási intézményeinek nappali ta­gozatán tanuló több mint 16 ezer munkás, paraszt diák helyzetéről tanácskoztak pén­teken, a Pedagógusok Szak- szervezetének Gorkij fasori székházában. A Pedagógusok Szakszervezetének felsőokta­tási tanácsa azt elemezte: hogyan alakultak az utób­bi időben a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulmányi feltételei, melyek a további lehetőségek a helyzet javí­tására? Szalóki Lambert, a felsőoktatási tanács titkára referátumában többek kö­zött hangsúlyozta: nem elég az eddig kialakult helyes és jó módszerek, elvek „kons- tatálása", ezeket mind na­gyobb körben népszerűsíteni kell. Küszöbön álló alapvető feladat: a tanárok felkészí­tése a hátrányos helyzetű tanulókkal való foglalkozás legcélravezetőbb metodiká­jára. A háború, mint a kalan­dok forrása, kimeríthetettein. Talán azért is van ez így, mert a hirtelen támadt fel­adatok, a kényszerszabta le­hetőségek olyan próbák ki­állására serkentik az emberi, amikről eleddig nem is tud­hatott. S mindehhez olyan céltudatosság, a sikerben és az érdemességben való hit szükséges, amely még a film pergése közben is éreztetni, képes ennek a nagy tétre menő romantikának a nagy- szerűségét. Vaszilij Paszkaru rende­ző filmje, a háború idején, lengyel területen mozog. Azt a mozaiknyi történetet me­séli el, ahogyan néhány len­gyellel együttműködve a szovjet felderítők végrehaj­tanak egy nagyon is kemény, kockázatos, de fontos pa­rancsot. A rendező már az első Képsorral helyzetet, alapállást teremt, a küzde­Mocsár Gábor: Vidám elefántkor (Péntek 20.00) Tv-játék. Mocsár Gábor 1968-ban jelentette meg Ke­rek egymillió című szatirikus kisregényét; ebből a műből készült a tv-játék. A fősze­replő : Brusz Menyhért, Capri szigetéről álmodozik. Miről is álmodhatna egyébről a fa­lusi ámyékszékek leltárba vétele közben! Az író maga mondta művé; tői, hogyha az ember megfi­gyeléseket végez, elemzéseit, töprengiéseit szociografikus •műben, helyezi el, s ha még tüzetesebből körülnéz a be­járt tájon, s közel hajolva for­gatja meg az embereket, íél- feltűnik egy-egy különös fi­gura — mint például ez a Menyus... Móricz Zsigmondi ÚRI MURI (Szombat, 20.0S) A kétrészes színmű közve­títése a Margitszigeti Szabad­téri Színpadról, felvételről. Ennek a Móricz-münek már történelme van: kegyetlen és őszinte remekműként, mint regény jelent meg, s Móricz maga írta színpadra. 1928- ban mutatták be Somlay Ar­túrral, Mály Gerővél, Somo­gyi Erzsivel, Harsányi Irén­nel a főbb szerepekben. (Azóta is sokszor került színre, az ötvenes évek ele­jén filmen is láthattuk.) Csörgheö Csuli szerepét ak­kor — felejthetetlenül —, Tompa Sándor formálta meg. (Ezúttal — 1971 nyarán —, ismét színre került egy —• nyugodtan mondhatjuk —, eredeti változat: a szabadté­ri lehetőségek kihasználásá­val a dzsentri Magyarország sárba ragadt, fullasztóan re­ménytelen világa elevenedik meg. egy hanyatló osztály ha­láltánca, önpusztító konzer­vativizmusa. A főszereplő Szakhmáxy Zoltán a környe­zetéből kinőni akaró ember tragikus helyzetét példázza, aki egy olyan társadalom­ban, egy olyan társaságban él, amely már minden fogé­konyságát elveszítette az új iránt. A poros unalomban egyetlen pezsditő esemény van csak: az időnkénti duhaj mulatozás. Nekikeseredett tragikus dőzsölés ez. A mar­gitszigeti előadás módot adott, sőt parancsolóan írta elő a naturális megoldásokat, a természetes környezetet... így például valódi hintók Igazi lovakkal stb. Szakhmá- ry Zoltánt Bessenyei Ferenc, Rhódey Esztert Ronyecz Má­ria, Rozikát Almási Éva, Csörgheö Csuli t Kállai Fe­renc alakítja, A Kilimandzsáró hava (Vasárnap, 20.03) 1957-ben készült ez a December 22-én kezdődik az iskolákban a téli szünet Január 10-én folytatódik a tanítás Az 1971—72-es oktatási év rendjéről szóló miniszteri utasítás értelmében az álta­lános és a középiskolákban a téli szünidő december 22-én kezdődik, s a szünet utáni el­ső tanítási nap 1972. január 10-e. A téli vakáció kezdetéig hátralevő időben az órákon általában ismétléssel foglal­koznak. A pedagógusok első­sorban azoktól a gyerekektől kérik számon az eddig vég­zett tananyagot, akik a tan­évkezdés óta elteli időszak­ban társaikhoz képest gyen­gébben szerepeltek. így tehát ezeknek a diákoknak módjuk lesz javítani. A jegyeket egyébként a szünetben sorra OJÉÉ® 1971, december 1, szambát kerülő osztályozó értekezle­ten — a december 21-i hely­zetnek megfelelően —. zárják le és a szünet utáni első ta­nítási napon, az ellenőrző könyv útján hozzák a szülők tudomására. ;' Az általános iskolai napkö­zi otthonok a téli szünidő alatt is működnek, s vala­mennyi tanintézetben gon­doskodnak a gyerekek fel­ügyeletéről, a napközi helyi­ségek folyamatos fűtéséről.' A napközisek az iskolában J kapják meg a reggelit, azi ebédet és az uzsonnát. f Az oktatási intézmények-* ben már javában készülnek a téli vakációra szóló progra­mok. Ezek összeállításánál ar­ra törekszenek, hogy a diá­kok minél hasznosabban tölthessék a csaknem három­hetes „szabadságot”. i mm lemnek olyan formáit mu­tatja fel, amelyek a reális ábrázolást végig biztosítják. Gondja van arra is, hogy a szigorúan vett kalandos ak­ció részleteinek összeraká­sán felül is megismerjük a hősöket, akik elnyerik ro- konszenvünket. Kurtz mind­végig az elszánt férfi; Juzek, a lengyel fiú, a még nem ta­pasztaltak könnyedségével és mégis férfias felelősség­gel vesz részt a küzdelem­ben; Mária, a húszéves rá­dióslány csak ritkán és szép­ségével tűnik fel, de érzé­kelteti azt a hideg elszánt­ságot a „félelem kizárását”, ahogyan végrehajtja a ka­pott parancsot. A küzdelemnek akad né­hány parádésan lefényképe­zett részlete. A városi szűk utcákban folyó autós-motor­kerékpáros hajsza, így szür­kében is, érdeklődést kelt a •nézőben. Vlad Csurja ope­ratőr kamerái a magasból nagy sztárokat felvonul­tató film (Gregory Peck, Susan Hayward, Ava Gard­ner), amelyet Henriking ren­dezett. A film gerincét a vi­lághírű író, Ernest Heming­way azonos című novellája adja, ám a forgatókönyv író­ja, Hildegard Nebb, igencsak élt az alkotói fantázia lehe­tőségeivel, jócskán kihúzott az eredeti műből, és maga elképzelte részletekkel tűz­delte tele a filmet. Emiatt a mű kicsit egyenetlen, solyan érzés sem áll távol a néző­től — gyakran látunk ilyet fil­méit elején — hogy inkább így lett volna helyes: „Heming­way ötletéből írta...” Ma­gyar hangok: Bitskey Tibor, Földi Teri és Vass Éva. is pontosan regisztrálják azokat az eseményeket, ame­lyeknek oly sokszor szenve­dő alanyai lehettek a hábo­rú folyamán megszállt vidé­kek lakói. A technikai bra­vúrok mellett az operatőr másik nagy érdeme ebben a filmben, hogy az arcokat a jellemek hű tükrözésére járja körül és felmutatja a változásokat, amik a hő­sökben végbemennek. Isko­lapéldája ennek a képi mun­kának a sofőr, aki a história elején inkább csak részeges, dib-dáb kocsmatöltelék, de mire megérzi a kaland ne­mes izgalmát és célját, át­vált és rongyos felöltője mö­gött rendeződik benne a hős elszántsága és a kockázat váHalúsa. Rövidre fogott és csak­nem katonásra lekerekített képsorokban fokozatosan ala­kul ki a front az emberek között és ez a láthatatlan vonal erősebb a láthatónál. Ezért is hajtják végre sike­resen a hősök a fontossá vált feladatot. És néhány kép tudósítja a nézőt arról a lelkiállapotról is, amikor a hős egyéni elbukása, fi­zikai megsemmisülése előtt, annak biztos tudatában dönt önmaga felől, arcával ad számot élete értelméről. A film, amelyben jó szí­nészek, ?fatalja Zorina, Leonhard Merzin, Nyikolaj Burljajev, XJldisz Pucitisz vállalnák többek között há­lás feladatokat, főképp a fiatalság számára fest tab­lót azokról, akik az új. a háború utáni világ, a béke igazi akarói voltak. (farkas) Fordította : Kassai Ferenc 24. HÉTFŐ Sarapov napja jól kezdő­dött. A hírhedt szélhámos, Kosztya Korszunszkij, akit három hónapja kerestek, fel­tűnt a Berlin étteremben, A fényűző ebéd után bőkezűen fizetett & kilépett az ut­cára. Az ajtóban Szavonyenko és Drigin várta. Korszunsz­kij jól ismerte Szavonyen- kót. Meghajlással üdvözölték egymást, ki mérten és előke­lőén. Korszunszkij szólalt meg elsőnek: — Ha helyesen értelme­sem, tisztelt Szavonyenko polgártárs, úgy ön most megszabadít engem a feles­leges taxiköltségtől. A nyomozó bólintott és pazar gesztussal szélesre tár­ta a rendőrségi Volga ajta­ját: — Helyesen értelmezi, Kosztya... Pillanatnyilag Korszunsz­kij a szomszéd szobában ült, és részletes vallomásai fo­galmazta, feltéve a pontot egy egész sereg „i” betűre. Sikeres akció volt! Sara­pov hátradőlt karosszékében, úgy tűnt. elbóbiskolt: arca a szokásosnál is szélesebbre kerekedett. Tyihonov meg­állt az ajtóban, s már-már visszalépett, de mégis meg­gondolta magát. Belépett az irodába és Sarapov azonnal ráemelte tekintetét: a mo­solyt lefújták az arcáról, Nyilván a jókedvvel együtt. Nincs mit tenni, oda kgll lépni hozzá, le kell ülni és el kell mondani mindent szép sorjában. — Vlagyimir Ivanics, baj van — szólalt meg halkan Tyihonov. — Beigazolódtak a legrosszabb feltevéseim. Akszjonovával golyó végzett, s mi egész héten át hamis úton jártunk. Elvesztegettük a drága időt, Sarapov váratlanul elmo­solyodott, igaz, nem a legvi­dámabb mosollyal. — Ne izgulj —mondta Sa­rapov. — Az idő a mi leggo­noszabb ellenségünk, ez va­ló. És a legravaszabb. De azért mégsem vesztegettük teljesen hiába. Kár, hogy az első feltevésünk hibásnak bizonyult. De azért ez alatt a hét alatt megtudtunk egyet-mást, ami még jól jö­het. Ne lógasd az orrod, ki­nyomozzuk az igazságot. Kérsz kávét? Nem? Akkor ülj ide. s mesélj el mindent, szép sorjában. Tyihonov papírlapot hú­zott elő kabátzsebéből, ki­simította és beszélni kezdett: — Amikor megértettem, hogy az orvosszakértő téve­dett és zsákutcába kerül­tünk, mindenkit mozgósítot­tam. Tegnap vasárnap volt ugyan, de mégis sikerült megismételtetni az orvos­szakértői vizsgálatot. A vi­lág nincs jó emberek híján. Negyven perc múlva Pav- lovszkij professzor megtalál­ta a gólyát. Sajnos, igaz — Mit főz? — Paprikás krumplit, kolbásszal. — Volt vasárnap a meccsen? Kesernyés mosoly. — Két gyerek mellől nem lehet mozdulni. Igaz, Éviké már nagyobbacska, jövőre iskolás lesz, de öcsi még pici. Vele sok a gond. Hároméves, vékonyka gyerek. — Mit tudnak anyukájukról? A férfi tűnődve, szomorúan néz maga elé. — Mit tudhatnának? Évike azt, hogy anyuka messzire elutazott és csak soká jön haza, Öcsike még most is naponta emlegeti. Anyás gyerek. Túlságosán pici ahhoz, hogy bármit is lehessen neki mondani. A gyerekek tányérján párolog a frissen főtt kolbászos paprikás krumpli. — Finom? öcsike rám mereszti a szemét. — Jó... szól tele szájjal és apukája felé nyújtja a tá­nyért. — Apu! Kérek még kolbászt! Vacsora után a gyerekek elcsendesednek, néhány percig nyugodtan beszélgetünk. — Tulajdonképpen szépen indult az életünk. Amolyan szerelmi házasság volt, — ahogyan mondani szokás. Lépés­ről lépésre haladtunk úgy, ahogyan manapság annyi más fiatal pár. Először albérlet, később egy-, majd kétszobás lakás. Kicseréltük a bútort és hogy el ne felejtsem, — egy­más után jöttek a gyerekek. Szívesen kérdeznék valamit, de érzem, hogy most csakis ő beszélhet. — Fél éve talán, hogy észrevettem, hogy Éva nem olyan, mint régen. Hosszan eltűnődött, folyton szórakozott volt és arról panaszkodott, hogy fáradt. Egyik napon Éva bejelentette, hogy háromnapos kiszál­lásra utazik. — Egy lépést sem! — csattantam föl. Akkor este és éjjel szinte magán kívül volt. Sirt zoko­gott. Megpróbáltam szép szóval kérlelni, vigasztalni. — Semmivel se törődj! Rendbe jön meglásd minden. Néhány napot pihensz és elmúlik a folytonos idegesség. Másnap levél várt az asztalon: — Itt hagylak benneteket! Te semmiről sem tehetsz. Kérlek, vigyázz a gyerekekre, csomagot és levelet majd kül­dök. Utóirat is volt: Nem tehettem másképp, kérlek, bocsáss meg! Fél percig tartó csend.. — Szóval, ez történt. Azóta Becsből már meg is érkezett az első levél. Menni készülök, amikor azt mondja: Elkísérem. Megyek az üzletbe. Este nagymosást csi­nálok ... — Két hónapja keresek bejárónőt, de hiába. Amikor utánanézek a sarkon, olyannak tűnik a járása, mintha láthatatlanul mázsás követ cipelne a vállán... . Szalay István Tyihonov mélyet sóhaj­tott. Kartondobozt vett elő zsebéből: hosszúkás fémda­rab feküdt benne, vattaba csomagolva. Sarapov a dobozért nyúlt,. figyelmesen vizsgálgaini kezdte a golyót. — 5-szőr 6-os — jegyezte meg Tyihonov. — Igen... 5-ször 6-os — ismételte meg Sarapov. — Hallgass ide, Sztasz: tulaj­donképpen hogy történhetett meg ez a hiba? — A professzor magyará­zata szerint ritka eset tör­tént, _a golyó áthatolt a szi­— Az építményünk tehát összedőlt. És két nap múlva az ügyet át kell adnunk az ügyészségnek. Fogalmam sincs, mit fogunk átadni. Tyihonov reménytelenül legyintett. — Na, nem baj — szólt Sarapov. — Meg kell keres­nünk a fegyvert. — Mindenekelőtt tisztázni kell, honnan lőttek — vetet­te közbe Sztasz rekedten. — Kazancev nem jöhet számí­tásba: csak közvetlen közel­ről lőhetett volna, a pro­fesszor véleménye szerint ven, lefelé csúszott a bordán és a mellkas bőr alatti ré­szében akadt meg. Ahogy Pavlovszkij írja a jelentésé­ben, a bordasérülés vezette félre az orvosszakérlőt, aki szúrószerszámnak tulajdoní­totta a sebet. — Ügy látszik — vetette közbe Sarapov —, megté­vesztették a merénylet kö­rülményei: Akszjonova oz ösvényen haladt, egy férfi megelőzte, s ezután az asz- szony összeesett- Valóban rit­ka eset. És mit ír még a professzor? Tyihonov a papírlapra pillantott: — A halál azonnal bekö­vetkezett. Oka: szívbénulás. Következésképpen Tanya nem tehetett többet egy-két levésnél azután, hogy meg­sebesült. A nvamok hiányá­ból ítélve a lövést távolról adhatták le. Sarapov hosszasan, ráérő­sen töpreng. azonban a lövést távolról adták le. Kazanceven kívül Jevsztyignyejeva és Latina senkit sem látott a telken... Tyihonov elgondolkozott, majd hirtelen támadt hatá­rozottsággal folytatja: — Vlagyimir Ivanics, « lövés irányát kísérletileg fogjuk megállapítani! — Kétséges dolog, .i — Semmi kétséges nincs benne, tudományos alapos­sággal csináljuk. — Egyszer már átejtett bennünket a tudomány, ez­zel az árral — csóválta meg a fejét Sarapov. — A képért nem a tükröt kell hibáztatni! — gurult méregbe Sztasz. — Az or- vosszakértő azt adta, amit el­vártunk tőle: a legkényel­mesebb változatot. Mert ál­landóan rohanunk... (Folylatjulí.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents