Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-25 / 304. szám

■-,.

Decemberi interjú

Ebben az esztendőben hónapról hónapra rendszeresen jelentkeztünk interjúinkkal. Tizenegy honapcm keresztiül az olvasók kérdeztek. Most a tizenkettedik hónap interjúja során a szerkesztőség a saját kérdéseivel kereste fel Oláh Györgyöt, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a megyei pártbizottság első titkárát„ '<

Lapunkat Márkusz László képviselte. >

tika azt jelenti, hogy ezeket számba véve állapítsuk meg az általános politika megvalósításából adódó, konkrét helyi követelményeket, határozzuk meg a közvetlen célokat.

Példával szeretném ezt Illusztrálni. Ismeretes, hogy megyénk az utóbbi 20 évben rendkívül gyors ipari fejlődésen ment keresztül. A helyi politika feladata volt értékelni, hogy az ipari fejlődés jelenlegi mértéke, területi elhelyezkedése és összetétele, milyen mértékben felel meg az általános követelményeknek és a megye konkrét adottságainak, mennyiben, milyen mértékben, hol kell a továbbfejlesztésen munkálkodni. És mint ismeretes, erre vonatkozóan megszületett az értékelés: a megyében az ipar fejlesztésének úgynevezett extenzív, tehát új gyárak építését jelentő lehetőségei kiban kell említést termi a szó szőkébb értelmében vett szolgáltatási tevékenységről, olyanokról, mint a javítás, az egyéni rendelések kielégítése, a tisztítás stb. Ezek a gondok is élők, valóságosak, s enyhítésükre a megyei vezetésnek törekednie kell.

Ami a helyi politikát illeti, ezeken a gondokon elsősorban úgy segíthet, hogy egy-egy időszakra ágazatonként és területenként meghatározza a fejlesztés fő irányát és szervezi a célkitűzések megvalósítását.

Mint említettem, jogosnak tartom a kérdés felvetését. Mégis, engedjék meg, hogy szót ejtsek a dolog másik oldaláról is, mégpedig két vonatkozásban. Egyik, hogy a szolgáltatás terén jelentkező gondok — bármennyire szójátéknak tűnik — a fejlődés pozitív oldalát

Kérdez: a Népújság

Válaszol: Oláh György, az MSZMP Központi

Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára

lisnál több a jogos minőségi kifogás, ami újabb költséggel jár.

Némileg enyhültek, de sajnos nem szűntek meg teljesen gondjaink a munkaerő-hullámzás terén. A jövőre nézve bíztató ugyan a csökkenés, de megyénk üzemeire is az a jellemző, amit Fock elvtárs az országos gazdasági aktíván. megállapított, hogy a munkaerő-hullámzás mértéke még mindig károsan hat a népgazdaságra.

Jelentős helyet foglal el gondjaink között a lakásépítkezés. Mint ismeretes, szociálpolitikánk egyik legfontosabb kérdése ez, amelyre pártunk X. kongresszusa is nagy figyelmet fordított. Igaz az ez évben megépült lakások száma a megyében valamelyest nagyobb az évi előirányzatnál. Mégsem lehetünk nyugodtak, mert ez a növekedés jórészt az 1970-ről történő áthúzódásból jelentkezik, és az 1970— 71. évi terveket összevonva nem sikerült teljesítenünk. Ezért vannak bizony családok, amelyek nem kaphatták meg karácsonyi, vagy újévi ajándékként azt a lehetőséget, hogy új, korszerű lakásba költözzenek.

E gondok valóban olyanok, amelyek nemcsak egyetlen ember gondjai, amelyek közösen foglalkoztatnak bennünket és amelyek enyhítésén is közösen kell munkálkodnunk, kinek-kinek a rendelkezésére álló konkrét lehetőségek jobb, tervszerűbb és szervezettebb félhasználásával.

Bár a kérdés arra irányul, hogy osszam meg a lap olvasóival a gondokat, úgy vélem, hibát követnék el, ha nem osztanám meg az olvasókkal az örömöket is, amelyek szintén nem egyéni jellegűek, hanem közösek.

«« Több mint SS esztendeje, hogy Oláh elvtárs, mint politikus dolgozik. Az évek bosszú sora bizonyára sok tapasztalatot halmozott fel. Ezért joggal kérhetjük, foglalja össze: véleménye szerint mit jelent ma politikusnak lenni Magyarországon?

— Megmondom őszintén, én szívesebben használom azt a kifejezést, hogy politikai munkás, vagy még inkább azt, hogy párt- munikás. De ami a kérdés lényegét illeti, valóban több mint 25 esztendeje dolgozom a politika területén.

A politikai munkás féladata sokoldalú. Tevőlegesen hozzá kell járulnia mindenekelőtt az élet főbb vonatkozásában — tehát a termelés, a társadalmi munkamegosztás, az életszínvonal stb. — kialakult helyzet reális értékeléséhez és a további feladatok meghatározásához. A politikai munkás feladatai közé tartozik a párteUenőrzés megvalósítása az élet különböző területein.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a párt a társadalom felett állónak tekinti magát. Ellenkezőleg, arról van szó, hogy a párt a társadalom érdekeinek, a lakosság összességének szolgálatában fejti ki tevékenységét. Ezért a politikai munkás nem parancsol, hanem vizsgálja, értékeli, hogy a tevékenység együttesen és annak főbb ágai külön-külön a párt által megfogalmazott és a lakosság által elfogadott politikai célkitűzések, törekvések irányába hat-e, annak megfelelő hatást vált-e ki. Ha eltérést tapasztal, megfelelő intézkedések megtételét kezdeményezi abból a célból, hogy a tevékenység egyre hatékonyabban szolgálja a politikát, végső soron a dolgozók érdekeit.

Másik fő feladat a lakosság rendszeres tájékoztatása az időszerű hazai és nemzetközi kérdésekről, az események okainak és hatásának ismertetése, azon felül a dolgozók véleményének meghallgatása és jogos igényeinek érvényesítése. Más szóval: aktív közreműködés abban, hogy a dolgozók részeseivé váljanak a politika formálásának, kialakításának. Nem kis jelentőségű feladat az sem, hogy a társadalomban működő sokféle állami, tömegszervezeti, gazdasági szervezet és mozgalom tevékenységét rendszeresen, össze kell hangolná, hogy a társadalom össztevé- kenysége az adott időszakban legfontosabb feladatok megoldására irányuljon.

— Érdemes folytatni ezt a gondolatkört. Mit jelent ma helyi politikusnak, egy megye vezetőjének lenni?

— A politikai munkás elsősorban működési területére kiterjedő mértékben végzi a fent említett tevékenységet. A megyei vezetésben politikai munkásnak lenni azt igényli, hogy rendszeres ismeretekkel rendelkezzünk a megye egészében folyó tevékenységről, a tevékenység nyomán kialakult hatásokról és ebből következtetést vonjunk le a helyzetre és a további feladatokra vonatkozóan. Ez azonban azt is igényli, hogy az egyes fontosabb ágazatok — például az ipar. a mező- gazdaság. a közlekedés, az építőipar, a szolgáltatások és így tovább — helyzetét is megfelelő részletességgel ismerjük. Természetesen szükséges ismerni a megye olyan egységeinek helyzetét is, mint a járások és a városok.

— Felmerül a kérdés: hogyan érvényesül a helyi politika ilyen kis országban? És lehet-e mindig egyeztetni a helyi kívánalmakat az országos érdekekkel?

— A fentiekből, úgy vélem, azonnal adódik a következtetés, hogy a helyi politika lehetséges és szükséges. A kifejezés tehát valóságos tartalmat Jelent. Ugyanis minden

merültek, mivél űj üzemek létrehozásához a megyében már nincs elegendő munkaerő, sőt, a már meglevő üzemek is majdnem kivéted nélkül munkaerőhiánnyal küzdenek. Ezért a jövőben az ipar fejlesztésének fő eszköze és módja az úgynevezett intenzív fejlesztés, tehát a meglevő üzemek korszerűsítése, a munkaszervezés javítása. Ugyanakkor megállapítottuk azt is, hogy a hevesi térségben még új üzem létrehozásának is megvannak a fettételei. Ezért megyei pártibizottságunk kezdeményezésére folyamatban van a Finomszerelvénygyár hevesi gyáregységének építése.

A megyei értelemben; vett helyi paßtika

nagyon sajátságos. Egyrészről már ismernie kell a népgazdaság helyzetét és igényeit és ily módon a megyei tevékenység szervezésében és Irányításában, köteles a népgazdasági igényekkel és lehetőségekkel számolni, a népgazdasági igények kielégítésére törekedni. Ugyanakkor gyakran találkozni olyan községi, városi igényekkel, amelyek nem számolnak kellően, az adott egységen kívüli fejlesztéssel és annak hatásaival Rögtön megjegyzem, mindenütt jó jelenségnek, a tevékenység pozitívumának tartom, ha elvtársa- ink önállóan gondőUtodnak, ha számba veszik a helyi lehetőségeket és azok kihasználását kezdeményezik. A megyei vezetés feladata összehangolni a szükebb értelemben vett helyi igényeiket és lehetőségeket a tá~ gabb értelemben — a népgazdasági méretekig — vett igényekkel és lehetőségekkel, Mindebből adódik, hogy a politikai munkás, különösen, ha megyei vezető munkakörben dolgozik, a bátorítás mellett néha rákényszerül arra is, hogy egyes, önmagukban helyes törekvéseket más irányba tereljen, « helytelen törekvéseket pedig fékezze.

— Maradjunk még a helyi politikán át

Ha önmagában szemléljük megyénk fejlődését, megnyugtató a kép. hiszen nagyszerű eredményeket könyvelhetünk az eltelt évek számlájára Sőt, ha országos méretekben nézzük és összehasonlítjuk a fejlődés ütemét, akkor is elégedettek lehetünk. De ha az ellátást, a szolgáltatást vizsgáljuk, és ezt hasonlítjuk össze, akkor azt tapasztaljuk, hogy megyénk bizony elmarad a lehetőségektől. mennyiségben és színvonalban sem tudja nyújtani mindazt, amit az igények megkövetelnek. Mi a véleménye erről Oláh elvtársnak? Mit és hogyan segíthet mindezeken a gondokon a helyi politika?

k

— A kérdés teljesen jogos. Megyei párt- értekezletünk is felhívta a figyelmet arra, hogy a szolgáltatások terén az előrehaladás az elmúlt időszakban nem volt összhangban az igényekkel és azt a feladatot tűzte ki, hogy a negyedik ötéves tervben a szolgáltatások terén abszolút mértékben is bővüljön a tevékenység és összetételében is jobban igazodjék az igényekhez.

Hol látjuk a fő problémákat? Az egyik f5 gond a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátása. Különösen a falvakban okoz ez gondot es jelent nagy feladatot. A városokban a lakosságnak, mintegy háromnegyed része van megfelelő módon ellátva jó ivóvízzel — ami alatt a vezetékes hálózatba történt bekapcsolás mértékét értem —, a községekben viszont ez az arány alig éri el a 10 százalékot. Ehhez kapcsolódik a csatornázásban történt elmaradás is. Nem tartjuk kielégítőnek a kereskedelmi egységekkel való ellátást sem. Főleg községeink egy részében, de a városok külterületeinek egy részében is hiányoznak, vagy nem megfelelők az olyan üzletek, amelyek a legalapvetőbb, mindennapi szükségleti cikkek beszerzését szolgálják. Még inkább fennáll, ez a helyzet azokon o helyeken, amelyek az idegenforgalom időszakaiban nagyon látogatottak,

é, Mnl aái tatásokról müw am Btotecsseis tükrözik, nevezetesen azt, hogy az általános kulturális fejlődés hallatlan mértékben megnövelte és növeli évről évre az igényeket. Vegyük például a vízellátást. Ismeretes, hogy az udvaron ásott kút egykor kielégítette az igényéket. örvendetes, hogy ma, a lakáskultúra fejlődésével párhuzamosan, az a lakosság igénye és törekvése, hogy a lakásba bevezetett egészséges ivóvízzel legyen ellátva. Arról is szót kell ejteni, hogy minden gondunk, nehézségünk ellenére sem szabad megfeledkezni a szolgáltatások minden területén végbement, jelentős fejlődésről. A falun épült, városias üzletek, az új rendelőintézetek, az óvodai és bölcsődei férőhelyek számának, az autójavító, ruhatisztító stb. szolgáltatások tehetőségeinek növekedése, a vízvezetékhálo- zat többszörösére történt bővítése, mind mind hozzátartozik a kép teljességéhez és ha elégedettek nem is lehetünk, de az e téren elvégzett munkát, elért eredményeinket kellőképpen becsülnünk kell.

Tudjuk, nemcsak jogot, hanem ugyanakkor jelentős kötelességet és felelősséget is jelent egy megye vezetőjének lenni. Kérjük, ossza meg olvasóinkkal gondjait, és mondja el, milyen problémák foglalkoztatták legjobban a múló esztendőben? És mik azok, amelyeket még nem sikerült megoldani?

— Ä kérdés megválaszolását tulajdoné képpen az előz» kérdésre adott válasszal elkezdtem. Nekem személyesen és a megyei vezetésben dolgozó, mindazon elvtársaknak, akiknek kötelességük e kérdéssel foglalkozni, a most végéhez közeledő évben is éppen a szolgáltatások terén meglevő hiányosságok okozták az egyik legnagybb gondot. Vannak gondok a termelés területén is, amelyek nem speciálisan megyei vonatkozásnak. Ilyen például a beruházás, amellyel, mint ismeretes, megyei pártbizotságunk szeptemberi ülésén foglalkozott. Lehetőségem sincs arra, hogy e témával itt részletesen foglalkozzam, talán nem is feltétlenül szükséges, hiszen a megyei pártbizottság ülése nyomán helyzetünk értékelése eléggé széles köriben ismertté vált. Ezért csupán címszavakban utalok arra, hogy ebben a nagy témakörben mi jelenti a valóságos gondot. Egyrészt a beruházások ütemének olyan növekedése, amely nincs összhangban a nemzeti jövedelem termelésével, a népgazdaság és azon belül az egyes vállalatok és intézmények anyagi lehetőségeivel, továbbá a rendelkezésre álló építőipari és építőanyag- ipari kapacitással. Sajnos, 1970-ben megyénkben nem csökkent, ellenkezőleg, valamelyest növekedett a befejezetlen beruházások száma, fokozódott a beruházások megvalósításának elhúzódása, következésképpen tovább növekedett e vonatkozásban a tervszerűüenség. Nem tartjuk jónak a beruházások szerkezetét sem, mert azokban tovább emelkedett az építés aránya, ami nemcsak tovább feszítette a tervezési, az építési és építőanyag-ipari ellátás terén fennálló feszültséget, hanem arra is mutat, hogy a szemléletben még nem következett be a szükséges változás, a beruházások még mindig nagymértékben külterjesek és nem a belső lehetőségek kihasználását, a termelés és a gyártmányszerkezet korszerűsítését célozzák.

Nem hagyható szó nélkül az sem, hogy a beruházók — a tervezők és kivitelezők egyaránt — nem járnak el kellő gondossággal és takarékossággal a beruházások költségeinek tervezésénél, gyakran nem éreznek kellő felelősséget azokért a többletkiadásokért, amelyet a csupán egyéni ízlést és törekvést szolgáló költséges megoldási módok jelentenek. A Népújság hasábjain is szó esett már például a gyöngyösi toronyház építéséről és megítélésem szerint jogos volt a kritikai hang. í« végül e gondolatkörben szót kell ejteni arról is. bogy a benrhazáeok kíviteltzcseocri a rvgrmáMiről van szó? Mindenekelőtt arról, hogy megyénk dolgozói is egyetértéssel fogadták pártunk X. kongresszusának határozatát a szocializmus építésének soron levő feladatairól az élet különböző területein. Továbbá arról, hogy a megye iparában a termelés ösz- szességében kedvezően alakult az év folyamán. A felfutás üteme meghaladja az országos átlagot, a népgazdaság és a lakosság igényeinek megfelelően módosult a gyártmány- szenkezet. Kedvezően alakult a munka termelékenysége, hiszen az iparban a termelés növekedésének mintegy 80 százaléka ebből származott. Javult az összhang a termelés és a béralap között. Építőipari vállalataink ösz- szessé.gében teljesítik terveiket és itt a nö- vekecJisnek mintegy 70 százaléka származik a jobb szervezésből, a termelékenység növeléséből. Mezőgazdaságunk az ez évben sem kedvező időjárási körülmények között közepes eredménnyel zár, de ezen belül rekordot értünk el a 24 mázsás hektáronkénti átlaggal kenyérgabona-termelésben és ugrásszerűen, mintegy 60 százalékkal növekedett a sertés- hústermelés. Mezőgazdasági üzemeink az előző éveknél jobb minőségben végezték el azokat a munkákat, amelyek már az 1972-es esztendőt alapozzák meg.

Célkitűzéseinknek megfelelően,' kedvező képet mutat a lakosság életszínvonalának emelkedése is. A munkások béralapja 8—9 százalékkal emelkedett, a kereskedelmi áruforgalom 10—12 százalékkal haladja meg az előző évit és ezen belül az iparcikkok forgalma 14—15 százalékkal nő. Az áruellátás tovább javult és mintegy 150 millió forinttal emelkedett a megye laltosságának betétállománya.

— Befejezésül engedjen meg egy személyes jellegű kérdést. Oláh elvtárs a „szomszéd várból”, Szolnok megyéből jött Hevesbe. Néhány év múltával most már megkérdezhetjük: milyennek ismerte meg Heves megye népét, és hogyan érzi magát itt, a Mátra és a Bükk vidékén?

—■ Erre a kérdésre nem nehéz válaszolnom. Hetedik éve dolgozom itt és ez az idő bőségesen szolgáltatott tapasztalatot az egyértelmű válaszhoz. Ha lakonikus rövidséggel akarnék válaszolni, egyszerűen, azt mondadanám, megszerettem a megyét, jól érzem magam. Engedjék meg azonban, hogy valamivel többet mondjak erről. Mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni, hogy bár idejövetelemkor aránylag kevés ismerettel rendelkeztem Heves megyéről, pillanatig sem voltak kétségeim abban, hogy Heves megye lakosságának túlnyomó többsége is derék, szorgalmas ember, egyetért a párt politikájával és aktívan dolgozik annak megvalósításán. Ez tulajdonképpen meg is teremtette a bázist ahhoz, hogy megtaláljam a kontaktust az itt élő, dolgozó emberekkel. Egyébként kezdettől fogva úgy fogtam fel, hogy á megyéhez viszonyulni csak egyféleképpen van jogom: szívvel-lélekkel dolgozni érte, fejlődéséért. Végső soron a szó teljes értelmében véve mondhatom, hogy itt. Heves megyében otthon érzem magam. Örömömre szolgálna, ha Heves megye annyira sajátjának tekintene, mint amennyire én sajátomnak érzem a megyét.

Befejezésül felhasználom az alkalmat és a Népújság hasábjain megyénk valamennyi dolgozójának kellemes karácsonyi ünnepeket, boldog új évet, az 1972-es évben előttünk álló feladatok teljesítéséhez pedig sok sikert és jó egészséget kívánok.

*— Olvasóink nevében Is köszönjük a jókívánságokat, s köszönjük az interjút. Mi is boldog új esztendőt kívánunk.