Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-23 / 302. szám

Közös célokért Húsz asszony összefogott A piros naplóban még csak ez első oldalon van írás. ,,A tófalui Béke Mg. Ter­melőszövetkezet növényter­mesztésben dolgozó asszo­nyai 1971. év november 5- én megalakítjuk a szocialis­ta címért küzdő brigádot.. • Vállaljuk, hogy szakmai, po­litikai, általános műveltsé­günket rendszeresen növel­jük. egymásnak elvtársi és baráti segítséget nyújtunk.. S a bejegyzés alatt húsz aláírás. □ □ □ □ — Régóta vajúdik a bri- gádalakítás kérdése. Az asz- szonyok körében is elhang­zott már, hogy jó lenne a növénytermesztők közül egy olyan brigádot szervezni, amelynek tagjai vállalják a közösségi tevékenységet... — mondja Horváth Lászlóvá brigádvezető, miközben las­san visszahelyezi átlátszó műanyagtokjába a piros naplót. — Aztán november elején az egyik nőbizottsági ülésen már az alakulás idő­pontja is felvetődött. Het­ven nődolgozó közül fogott össze húsz. A közös célért.. .1 — Milyen vállalást aján­lottak fel a brigádtagok? — Mivel nemrég alakul­tunk, most folyik a reszor­tok eLosztása, s ezzel együtt a vállalások megbeszélése is. Sok elképzelés született már az asszonyok részéről. Ami eddig ezekből konkrét: részt veszünk a téli politikai okta­tásban, s külön munkaterüle­tet vállalunk majd a tavasz- szal. Szó volt arról is, hogy a későbbiek során munka­versenyt kezdeményezünk a többi munkaterület dolgozói­nak bevonásával. Tervezünk közös színházlátogatást, vi_ segrádi kirándulást, s olyan munkát, amellyel ki tudjuk venni részünket a falu kö­zösségi életéből: patronálni szeretnénk az itt élő, idős, el­hagyatott embereket, meg­rendezni az öregek napját, s segíteni akarjuk a község terveinek a megvalósítását... □ □ □ □ A brigád tagjai a szövet­kezet tanyáján dolgoznak. A dohányfeldolgozó épület világos, kellemesen meleg Tizenöt ezer kötet könyv — háromezer diaíilm — vidám szilveszteri műsor — játékok gazdag választékban Hit kínál az egri gyermekkönyvtár ? Délelőttönként nem nagy a forgalom az egri gyermek- könyvtárban. Érthető is, a fiatalok még az iskolapadok­ban ülnek, s nyugtalanul számolják az órákat: egy nap és kezdődik a majd három­hetes vakáció, a téli örömök, a felszabadult vidámság idő­szaka. Vajon mit ajánl a kö­zel 5000 egri diáknak a rendkívül jól felszerelt, ti­zenöt ezer könyvet kínáló gyermekkönyvtár. Ezzel a kéréssel fordultunk Halmai Bélánéhoz, aki lelkes „gaz­dája” az intézménynek. Válasz helyett előbb arra kér, hogy nézzek körül az ízlésesen berendezett helyi­ségben. A kínálat valóban minden kommentár nélkül is beszédes. Az egyik polcon játékok hada, fantáziát fog­lalkoztatók, kézügyességet fejlesztők; bármelyiket is né­zem. Egy másik polcon ma­gyar és külföldi gyermekla­pok sorakoznak, a kínálat tényleg bőséges. — Játékokra minden év­ben 1000 forintot költünk, tizenhét magyar és külföldi gyermeklap jár hozzánk, úgy, hogy van miben válo­gatni. A példányokat éven­ként beköttetjük, hogy a böngészgető fiatalok is ked­vüket leljék, s végigolvas­hassák a folytatásos anya­gokat is. Ezzel azonban még nem zárult a kínálat. A könyv­tárban közel háromezer dia- filmet tárolnak, az érdeklő­dő szülő egy tekercset forin­tos áron vihet haza egy hét­re. S mindehhez még a gaz­dag és sokszínű könyvanyag. A karácsonyi könyvvásár újdonságai iránt érdeklő­döm: nem ér csalódás, ott sorakozik a polcokon és a kölcsönzőasztalon mintegy hatvan kötet „csemege”, köz­tük a legkedveltebbek is, mint a Tokéi Ihto visszatér, a Könyves király és a Ki­rándulás az ábécé-hegyre cí- műek. Mindez elég vonzerő, gon­dolom magamban. Nem így % vélekedik viszont a könyvtári agilis vezetőnője: — Három városi fiók könyvtárunkkal együtt közel f kétezer olvasót vonzunk. Ez­zel azonban korántsem va­gyunk elégedettek, azt sze-t retnónk, ha legalább három- % ezren járnak hozzánk. Ezértjj igyekszünk minél színesebb fj programot biztosítani. A téli t szünidőre különösképp fel-r készültünk: szokásos szer-? dai klubdélutánjainikat sze- £ retnénk játékosabb jellegű-" vé formálni. Gazdag progra­mot terveztünk december 29- én délutánra, vidám szilvesz­teri műsorral várjuk a gye­rekeiket: készíthetnek magnó- riportokat, részt vehetnek játékos vetélkedőkön, nyel-^ vi játékokkal szórakozhat­nak, zenét hallgathatnak, Minden érdeklődőt szívesen | várunk, azt szeretnénk, hat minél több gyerek keresne ? meg bennünket. 4> S mindehhez még két ked-x vező hír: t — Délelőtt, délután jöhet-x nek a gyerekek, nemcsak £ kölcsönözni, hanem itt tölt-? hetik akár az egész napot,? programmal, játékokkal vár-'(, juk őket. Szíveden látjuk a| napköziseket alkalmanként, \ örülünk, ha tanáraik kísére­tében meglátogatnak ben-' nünket: meseórákat, közös rejtvényfejtést ígérünk szá­multra. (pécsi) Komputer az egri főiskolán helyiségében egy hosszú asz­* tál mellett ülnek, csomóz­nak. — Regigei fél nyolctól dél­után négy óráig vagyunk itt kinn, de ha szükség van ránk, bármikor kjövünk dol­gozni a növénytermesztés bármelyik ágába... — fogal­mazza meg a brigád munka- vállalási felajánlását Szabó Imréné, a helyettes brigád- vezető. — Egyébként közös •a teljestíményünk, s amióta együtt dolgozunk, lényegesen javult a munkánk. Tavaly nem jött ki a teljesímónyünk a fejenkénti 4—5 kilónál többre naponta, most 14—15 kilányi dohányt csomózunk egyenként. S ezt az átlagot szeretnénk is tartani, sőt más munkaterületen is eh. hez hasonló kiemelkedő munkát akarunk végezni.., □ □ □ □ 1— Örömmel fogadtuk az asszonyok bejelentését, s minden támogatást meg­adtunk ahhoz, hogy megala­kíthassák a brigádot. Már akkor a vezetőség támogatá­sáról biztosítottuk őket. Most pedig, hogy látjuk is a mun­kájukon a mennyiségi és a minőségi változásokat, még aktívabb segítséget sze­retnénk nyújtani számukra — mondja beszélgetésünk összefoglalásaként Pocsai Já­nos, a szövetkezet párttitká­ra, majd a jövő terveiben tallóz: — Megbeszéltült, ho­gyan. lehetne az asszonyok kezdeményezését továbbfej­leszteni. Annyi már biztos, hogy a második szocialista címért küzdő brigád az ál­lattenyésztőket tömöríti majd magába.., □ □ □ □ Húsz asszony összefogott Tófaluban. Brigádjuk Hu­mán Kató nevét veszi majd fel. Bizonyára méltók lesz­nek e nagyszerű, harcos éle­tű nő nevének viselésére! Szilvás István lrhat-e egy küldemény? Igen, mert máris tollat fog­tam, miután megkaptam egy ajánlott levelet a MÁV gyön­gyösi állomásvezetőjétől 1971. december 13-án. A levélben egy „Hiánylati felszólítás” volt. Tetszik nekem ez a meg­nevezés, de a benne foglaltak még inkább. A felszólítást lefényképeztem és melléke­lem szerény észrevételeimhez. Az eredeti példány nálam bármikor megtekinthető, be- kereteztetésére már megtet­tem a szükséges lépéseket. A dolog azzal kezdődött, el­határoztam a nyáron, hegy az Alpokba utazom. Amikor elkészültek az útiokimányok, a gyöngyösi vasútállomáson megvettem a menetjegyeket Gyöngyös—Innsbruck és Innsbruck—Gyöngyös között. Kiállították, kifizettem és el­utaztam nyaralni. Fél évre rá kaptam egy felszólítást, hogy fizessek még 63,20 forintot. A felszó­lításban a következők van­nak. Feladási szám: Szendrővári György. Fuvarlevél sz.: 46 289 és TCV. £n útlevéllel utaztam, nem fuvarlevéllel, innen a törzskönyvezésem számát hiányolom. Kiváltási sz.: Gyöngyös. Érkezési sz.: 46 290. Majd a következő szöveg olvasható: Értesítjük, hogy az alábbi küldeménynél felme­rült díjak és költségek fel­számítása téves. Amikor idá­ig értem a felszólítás tanul­mányozásával, akkor döbben­tem rá, hogy én egy külde­mény vagyok. A továbbiak­ban ezt olvashattam: Feladó neve: Szendrővári György. Átvevő neve: nincs közölve. Feladási állomás: Gyön­gyös. Kiadási állomás: nincs közölve. Feladás napja: Budai Nagy Antal tér 8. Kiadás napja: nincs közölve. Megállapítottam, hogy 46 290-es számmal megérkez­tem, de még nem váltottak mm Fordította : Kassai Ferenc Az egri Ho Si Minh Ta­nárképző Főiskola 1971-ben a központi beruházásból szá­mítógépet kapott. Az ODRA 1204 komputer a főiskola matematika tanszéke mellett működik majd. A főiskola természettudományos épület­1971. december 23., csütörtök tömbjének részbeni átalakí­tása után a számítóközpont építési munkálatai befejeződ- f tek. A napokban két lengyel | mérnök megkezdte a számí­tógép és a géphez csatlako­zó perifériák beszerelését. A komputer próbaüzemére elő-; reláthatólag e tanév II. fél­évében kerül sor. A magyar tanárképző fő­iskolák közül elsőnek a Ho Si Minh Tanárképző Főis­kola kapott számítógépet, j 40. A repülőtér óriási kocka­cukorra emlékeztetett. A reflektorok visszfénye tükrö­ződött az URH-kocsi karosz- szériáján. Sarapov Jerigin ar­cába nézett. Ez az arc halott volt, kieégett, mint egy vil­lanykörte. — Vigyék az egyesbe. Jerigint kocsiba ültették. A Volga nekirugaszkodott. Sarapovék a második ko­csiba ültek. Éjszaka volt, a kerekek alatt surrogott az országút aszfaltja. Tyihonov hangja tompán visszhangzott a csendben: —Alapjában véve nem té­vedtünk, amikor feltételez­tük, hogy Tánya halálának okát valahol a magánéletben kell kutatnunk. De nem is­mertük őt, és leszűkítve ér­telmeztük a magánélet fo­galmát. Érted, Sarapov? Tá­nya a magáénak érezte ide­gen emberek gondját-baját is. Ez történt, amikor meg­ismerkedett Anna Hizsnyak- kal. Hizsnyak élete szörnyű tragédia. Figyelj ide. Anna Hizsnyak közvetlenül a há­ború kitörése előtt ment férjhez a helybeli számvivő­höz, Jeriginhcz. S amikor a németek Zdolbunovba, ebbe a Rovnó környéki faluba ér­tek, Jerigin azonnal felaján­lotta nekik szolgálatait. Egészséges, jóképű fiatalem­ber volt, nemrég nyerte meg a városi loveszhajnoksagot. Jerigint felvették egy SD büntetőosztagba, ahol hallat­lan kegyetlenségéről vált hírhedtté. Zsidók kivégzését vezényelte, kommunistákat gyilkolt. 1942., derekán ki­tüntették a Reichért tett szolgálataiért, s ugyanakkor Rotenführerré léptették elő. Jerigin naponta meglátogat­ta az anyját: itt keresett me­nedéket Anna is a kisfiával. Amikor megértette, hogy An­na végérvényesen szakított vele, feljelentette, mint a partizánok összekötőjét. Hat napig ült a tömlőében Anna hetedik éjszakán partizánok lepték meg a falut, felgyúj­tották a német parancsnokság épületét, kiszabadították a foglyokat. Anna, hathónapos kisfiával a karján, csatlako­zott a partizánokhoz, abban a biztos hitben, hogy ször­nyeteggé vált férjével is le­számoltak. Ebben azonban té­vedett. A bandita nemcsak a partizán-rajtaütést élte túl, de a háborút is. Nevet változ­tatott. elrejtőzött, megnősült, lapult. Huszonnégy év múltán ke­rült Anna Fjodorovna kezé­be a fényképe. Egy újságban látta meg. A csoportképalá­írásában azonban nem sze­repeltek nevek. Tudod, van­nak ilyen fényképek ... „Az értekezlet megvitatja a ter­vet”. Ez egy héttel Tánya látogatása előtt történt. Tá­nya írni akart Hrizsnyakról, s úgy látszik, nagyszerűen megértette magát az embe­ki. Ezek szerint az állomás raktárában kell lennem. Va­jon mennyi lesz a fekbér? Hogy önsúlyos, gyors-, vagy teheráru voltarri-e, az nincs közölve. Van még a felszólításban olyan rovat, hogy számítta­tott 817 forint, fizetendő 848,60 forint, a különbözet 63,20 forint. De akárhogy is számolom, szerintem a kü­lönbözet legfeljebb 31,60 fo­rint. Mint küldemény, felhív­tam az állornásfőnökséget, ahol közölték velem, hogy ebben az évben a nyugati or­szágokban árváltozás történt, ezért kell még fizetnem. Mi­kor megkérdeztem, miért nem úgy számolták, ahogy a mó­dosító rendelkezés ezt előírja, azt mondták, a pénztáros nem ismerte a rendelkezést. Kö­zöltem, hogy a nemtudás nem számít. De szerintük ez csak rám vonatkozik. Azt is hangoztattam, hogy a pénz­tártól való távozás után rek­lamációt nem fogadunk el. De azt mondták, ez is csak rám vonatkozik, a vasútra nem. A szabál az szabál. Miután ilyen békésen meg­egyeztünk, elmentem pa IBUSZ-hoz és megérdeklőd­tem, volt-e árváltozás való­ban. Átnéztük a közlönyö­ket, utasításokat, díjszabáso­kat. Legjobban az érdekelt, hogy a 817 és a 848,60 forint miből jött ki. Kiderült, hogy valóban volt díjszabás-módo­sítás, de csak 1971. november 1-től. Én pedig július 24-én vettem a vonatjegyet, s azt augusztusban fel is használ­tam. A MÁV követelése te­hát jogtalan. Megjegyzem, egész utazásom alatt sem külföldön, sem belföldön egyetlen jegykezelő sem kifo­gásolta menetjegyemet. Mi­után mindezt elmondtam az állomáson, hangoztatták, jobb, ha kifizetem a 63,20 forintot, mert többe kerül a bírósági ügy. Megérdeklőd­tem, mennyi lesz a perkölt­ség; körülbelül 20 forint. Ezt még rászánom. Mindezek után úgy vélem, a gyöngyösi MÁV esélyes lenne a Humoristák klubjá­nak kerti törpe vándordíjá­ra. De ha a törpét nem is nyernék el. a dobogó valame­lyik hetyére feltétlen esélye­sek. rekkel. Hizsnyak mindent el­mondott neki. Ö volt az el­ső, akit beavatott titkába. Ne felejtsd el: felnőtt fia van, ebben az évben fejezi be a kijevi egyetemet,. S a mai napig szent meggyőződése, hogy apja hősi halált halt a fronton. Hizsnyak a háború után elköltözött Zdolbunov- ból, nehogy a fiú bármit is meghalljon az apjáról. Meg­értem öt. A fiút gyógyítha- tatlanul megsebezte volna az a tudat, hogy apja gyilkos, háborús bűnös. Most pedig ez a fénykép ... Hizsnyak ingadozott, nem tudta mit te­gyen. Tudta, hogy jelentenie kellene az ügyet, de félt a pertől, a lármától, ami fel­tétlenül fia tudomására ju­tott volna. A fiú elátkozná — gondolta —, amiért elüt­és gépkocsi Moszkva hatá­rához ért. Sarapov megfeszí­tett figyelemmel hallgatta Tyihonov elbeszélését. — Jerigin nem volt otthon — folytatta Tyihonov. — Tánya beszélgetni kezdett a feleségével. S itt hibát köve­tett el. Az egyszerű, csendes asszony szóról szóra elmond­ta férjének a beszélgetés tar­talmát. Jerigint Tánya há­rom kérdése késztette óva­tosságra. Az első: régóta há­zasok-e? A második: hol tartózkodott a háború ide­jén? A harmadik: nem la­kott-e korábban Zdolbunov- ban? Tánya nem volt biztos ben­ne, hogy megtalálta-e a való­di Jerigint. Félt, hogy eset­leg ártatlan embert rágal­maz meg: nem fordult hi va­kolta előle az Igazságot. Tá­nyának mégis sikerült meg­győznie, hogy nem hallgat­hat. De mert Hizsnyak ma­ga sem volt biztos benne, hogy valóban Jerigint lát­ta a képen, Tánya vállalko­zott rá, hogy ellenőrzi a dol­got. Jerigin két és fél órá­nyira lakik Brjanszktól,nem volt nehéz útba ejtenie. Ezért bővült egy nappal Tánya kiküldetése. Brjanszk- ban leszállt a vonatról, a helybeli szerkesztőségben fel­világosítást kért a fénykép­ről, s felkereste a megadott címet.., talos szervekhez, g miután megtudta, hogy Jerigimék Moszkvába készülnek, meg­hagyta a telefonszámát, és kérte Jeriginnét: feltétlenül hívják fel, halaszthatatlan ügyben. Akkor tette a bőröndjébe Jerigin a tolvajtól vásárolt puskát. Sokáig gondolkoztam rajta: miért vette meg? Min­den eshetőségre készen? Aligha. Azt hiszem sejtette, hogy előbb-utóbb nyomára bukkannak és nem számíthat semmiféle amnesztiára... (A befejező réez következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents