Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-21 / 300. szám

(Tudósítónktól.) Kedves ünnepség színhelye volt Gyöngyösön a Művelő­dési Húz nagyterme. Tizen­hét újszülött névadóját tar­tották a Heves megyei Épí­tőipari Vállalat KlSZ-bizott- ságának rendezésében. A fogadalomtétel után az V. számú Általános Iskola úttörőinek színvonalas és kedves köszöntése követke­zett, melynek keretében kis­dobossá fogadták ifjú pajtá­saikat, átnyújtva a nyakken­dőket és ajándékaikat. Ezután Vécsey Jenő, a KISZ-bizottság szervezőtit­kára köszöntötte a részvevő­ket és átnyújtotta a szülők­nek a KISZ-bizottság aján­dékát, az 500 forintos taka­rékbetétkönyveket. A családi rendezvényeket szervező iroda is értékes ajándékokkal lepte meg az újszülötteket. — a Parádi (F.: Szendröváry György) Üveggyárban készült emlék­poharakkal. A névadó főszereplői: Bod­nár Emese, Bakó Ildikó, Do­bos Erika, Jakab Szabolcs, Karácsony Brigitta, Konyári Andrea, Kopjási Rita, Mla- doniczky Szabolcs, Mészáros Andrea, Nagy Erika, Nagy Gábor, Nagy György, Jaros Zsolt, Szabad Krisztina, Sze- pesházy Péter, Takács Diána, Vibók Tamás. Mire szabad a szombat? Költekezhetnénk olcsóbban MINDENEKELŐTT oszlas­sunk el egy tévedést: nem csak a művelődésre szakad! A marxi megfogalmazás szerint a szabad idő szerei» annyi, hogy .megújult em­berként” kerüljön vissza a dolgozó a termelési folya­matba. Vagyis testben és lé­lekben felfrissülve; gyara­podva. _ Nem vezet tehát minden üt a művelődési intézmé­nyekbe. Sokkal inkább egy kis turisztikára, ■ a hobbyk „partjára”, hétvégi üdülőhá- zakba, horgásztanyáikba, il­letve az egyéni kedvtelések megannyi „oázisába”. „Az idő rendkívül drága költekezés” — idéztük a gö­rög bölcs szavait. Kétélű böl­csesség ez; mert drága a sza­bad idő, amennyiben eltéko- zoijuk, ám drága akkor is, ha kellemesen és hasznosan (azaz személyiségünket gya­rapítva) .költekezünk” vele. Magyarán szólva: a szabad idő pénzbe kerül. Szociológusok vizsgálták a ,.szabad idő kiadásait”. A TIT nemzetközi szabad idő konferenciáján — melyet Budapesten rendeztek meg — dr. Koltai István tartott elő­adást a szabad idő felhasz­nálásának közgazdasági ösz- szefüggéseiről, anyagi és tár­sadalmi feltételeiről. Megál­lapította, hogy a hét vége kiadásai gyorsabban növe­kednek, mint a jövedelem. 1960—67. között például az előbbi 9,4 százalékkal nőtt, míg az utóbbi csak 4,5 szá­zalékkal. 1967-ben hazánk la­kói hatszor többet költöttek autóra, kétszer többet üdü­lésre, turizmusra, hobbykra, mint 1960-ban. Ezzel szemben a könyvekre, folyóiratokra, színházra, mozira csak 25 százalékkal, fotócikkek, hang­szerek, turisztikai felszerelé­sek vásárlására pedig 42 szá­zalékkal áldoztak több pénzt. Es ez a költekezés nem ide­gen a szabad idő természeté­től. (Hiszen nem kocsmázás, kártyázás, vesztesége.) Csök- kenthetjük-e a szabad idő ki­adásait úgy, hogy lebeszéljük az embereket a fenti cikkek vásárlásáról? Nem! Ezzel ugyanis éppen a szabad idő funkcióját csorbítanék, az ember — Marx által han­goztatott — megújulását, ön- reprodukcióját korlátoznék. AZ EGYETLEN MEGOL­DÁS: olcsóbbá tenni a sza­bad időt „felszabadító” cik­keket! Nem öncélú szójáték a fen­ti megfogalmazás — nagyon is valós tartalma .van. Hi­seen csak akkor élhetünk a szabad idő lehetőségeivel, ha nem kényszerülünk egy szá­zasért eladni szabad szomba­tunkat, ha nem köt lakóhá­zunkhoz a szabad idős szol­gáltatások korlátozottsága, il­letve drágasága. Nos, a kereskedelemnek, vendéglátásnak, az élelmi­szeriparnak, s bizonyos mér­tékig a mezőgazdaságnak egyaránt fel kell készülnie a szabad idő szabta keresletre. Nemzetközi tapasztalatok fi­gyelmeztetnek arra, hogy a hét végét pár év, esetleg év­tized múlva nem lehet mai módon „kiszolgálni”. Fejlet­tebb országokban már ..sza-i bad idő iparágak” fejlődtek! ki „szabad idő” osztályo- í kát létesített a kereskedő- i lem, a hobbykat, turisztikát ] serkentik olcsó, ötletes áruk-J kai. ) A kérdés így tevődik fel:4 akarjuk-e befolyásolni a j szabad idő hasznos eltöltő- \ sét, vagy sorsára hagyjuk? <j Aligha lehet kétséges a vá- lasz. a A szociológusok — hazai és | nemzetközi tapasztalatok! alapján —, a kereskedelemtől t olyan „szabad idős” árukí-| nálatot várnak, melyek fel-J mentik a pihenő embert a há-| zi munka alól, illetve lehe-| tővé teszik a szabad idő ér-| telmes eltöltését. Az ipari számára új piacot jelent aí meglevő „szabad idős” cik-| kék és az új termékek bő| választékának termelése. At mezőgazdaság számoljon az | üdülőterületek élelmiszer-, I gyümölcs- és zöldségellátásá-| val. A turizmus, a kiránduló-l helyek növekvő népszerüsé-| ge az étkezési és elszámolási! feltételek megteremtését szor-| galmazza. 4 Mondhatnám a költővel:! „Proletár, folytatnám, de un-| nád”... Hiszen az élet va-t lamen.nyi területére kihat a] szabad idő művelődéspoliti-| kai célki.üzéseinek megvaló-| sítása. 4 A tennivalók számbavételé-! ért érdemes kissé a jövőbe ? pillantani: milyen váJtozáso-] kát sürget majd a szabad­idős program ? A szociológu- j sok szerint 1985-ben rendkí-j vül fellendül a motoros tu-] rizmus, hozzávetőlegesen X1 millió 300 ezer autóval szá-j mólnak. Csupán töltőáUo-] másból 3500—4000 építendő.! És az utak. az útmenti „fo-í gadók”? Hiszen egy szép na-’ pon autóra ülhet majd a fél i ország. A barkácsolók száma] hétszeresére növekszik. Az] üdülés, víkendezés és az uta­zás kiadásai 1985-ig a nyolc-.] szorosára emelkednek. Alig-: hanem minden tájegységnek ki kell fejlesztenie a maga üdülőterületét. Láthatjuk, temérdek a ten-] síivalól í TALÁN MA MÉG fel sem fogjuk, milyen változást hoz a szabad szombatok beveze­tése hét végi életmódunkban. Az emberi személyiség fej­lődésének nagy lehetősége! Am sem a puszta felvilágo­sítás, sem a rögtönzés nem célravezető a szabad idő ter­mékennyé tételében. A ne­velés mellett, az anyagi fel­tételek megteremtése egvik alapvető tényezője annak, hogy szabad idő és ember újjászületése egyaránt bekö­vetkezzék. B. ö. Hol vagy magyar film? Lapozgatom a t ele víziód j- ság műsorajánlatát, cseme­gézem a nekem tetsző prog­ramot, amit szívesen, aztán a nekem „kellő” műsorokat, amit hivatalból kell megnéz­nem. Kedvelt és érdekes szó­rakozás ez, egyfajta jövőbe­látás, még akkor is. ha ezt a jövőt a televízió szerkesztő­ségének joga van megvál­toztatni. Képzeljék el, ha a politi­kusok órára pontosan előre látnának egy teljes hétig, ál­lami, gazdaság, pártvezetők napra és órára .tudnák, hogy mi lesz, mi jön majd az élet képernyőjén?... — tű­nődöm. ezen, miközben meg­elégedetten konstatálom: képernyőre kerül az Egri csillagok is. Aztán valami nem tet­szett. Nem tudtam hirtelen megmondani, mi nem tet­szett a magam megfogalma­zásában. tanakodtam, tű­nődtem is, mígnem eszembe jutott: az „is”-sel Volt és van bajom. Hogy feleslege­sen használtam. Mert, ha a magyar televízióról és a ma­gyar filmekről van szó, ak­kor teljesen felesleges e ket­tő kapcsolatát érintve bár­minemű „is”-t használni. Nem tudom, nem értek hoz­zá, de úgy vélem, nem Is feladatom kikutatni, milyen a kapcsolat a televízió és a magyar film forgalmazói, készítői között, milyen üz­let- és kultúrpolitikai szem­pontok kötik össze vagy választják el őket. Csak egyet tudok: hosszú idő óta hiánycikk a magya*, film a magyar televízióban) Jó és nagyon gyenge, köze­pes és kimondottan unalmas külföldi filmek futnak a képernyőn, váltjak, válto­gatják őket — és csak a szinkron a magyar bennük. Mondhatnám és írhatnám: ha már gyenge, legyen ma­gyar ! De nem erről van szó, hanem esetleg arról, hogy egy-egy, a mozikban talán értetlenül fogadott és ezért a közepesnél is gyengébb ma­gyar filmet milliók előtt vi­het, legalábbis a közepesnél nagyobb sikerre a televiVó Gondolom közepes szelle­mi, szerkesztési és anyagi befektetéssel. Hogy kitűnő magyar fil­met is vetítsen néha a te­levízió — alig merem re­mélni. Megyei lapok szemléje Egy újság, ha bölcs, le­gyen az országos, vagy me­még különösebben bölcsnek sem kell lennie egy újság­nak, csak egy kicsit prakti­kusnak — és hűséges segítő­társat talál az írott sajtó a vizuálisban. Okos és segítő gesztus volt a Magyar Tele­víziótól a hetenként egysze­ri. szombat esténkénti vidé­ki lapszemle. A ma már ke­reken 900 ezer példányban megjelenő helyi újságok — mint szerte a világon — mind nagyobb érdeklődést váltanak ki területük lakói, olvasói között, s szerkeszté­sük, témafelvetésük nem­csak mind érdekesebb és változatosabb — de igen -m országos érvényű­ek. Kétségtelen; a 19 me­gyei és a két városi lap rendszeres szemlézése nem kis gondot jelenthet a tele­vízió szerkesztőinek. Ám, a cél és a munka közös: a me­gyei lapok szemléje, ezeknek a lapoknak kétségtelen és hasznos propagandája egye­temes érdeket szolgál. A magyar sajtót és a magyar olvasót! Gyurkő Géza 25 ÉVES A PAJTAS Pontosan negyed évszázad­dal ezelőtt: 1946. december 20-án új lapot árultak'a rik­kancsok — ekkor jelent meg a Pajtásnak, a magyar úttö­rők lapjának első száma. A háború okozta’ pusztu­lásból, nyomorúságból az or­szág még csak akkor kezdett kilábalni, de voltak messzire tekintő emberek, akik tudták, hogy a jövő generációja, a jö­vő építői: a gyermekek, s az ö felkészítésüket a jövőre minden eszközzel támogatni kell. A kommunisták irányí­tásával létrejött úttörőmoz­galom és lapja ebben a hely­zetben egy fontos változás kezdete volt — olyan mag, amelyből mára hatalmas, vi­rágzó, sőt, már termést hozó fa nőtt. A szerény kiállítású lap eleinte kéthetenként, 12 ol­dalon jelent meg. Néhány év múlva már hetilap lett be­lőle, később — a növekvő igények kielégítésére — a szebb kiállítást biztosító mélynyomásra tértek át, 1968 óta pedig 32 oldalon jelenik meg. A Pajtás hetenkénti példányszáma megközelíti a háromszázezret. 1971. december 21., kedd A VEINER - a. VEINEK : Fordította : Kassai Ferenc 38. TÁVIRAT RENDKÍVÜL SÜRGŐS! Moszkva, Petrovka 38. Sa- rapov Kérem sürgősen megtuda­kolni a rovnói bűnügyi nyo­mozócsoportnál, kinek adták ki a Csehov-könyvtárban Ray Bradbury „Fantasztikus elbeszélések” című kötetét. A könyvet Sz. J. Szajkina olvasó adományozta a könyv­tárnak. Tyihonov Tyihanov gyorsan megta­lálta a járási tanács tagját, Anna Fjodorovna Hizsnya- kot. — Két hete egy újságírónő járt nála Moszkvából — mondta Tyihonovnak a hely­beli tanácstitkár. — írni sze­retett volna róla, de tragiku­san elpusztult. Az újságban olvastam, a gyárunkról szó­ló riportja mellett közölték a hírt. Mi történt vele? Bal­eset? — Nem ez az egyetlen módja a tragikus halálnak — válaszolta Stasz. — Hol találhatom meg Anna Fjodorovnát? — Ma kellett megérkeznie Kijevből. A fia egyetemista, nála volt látogatóban... Hizsnyak a régi városrész­ben lakott egy kis faházban. Tyihonov dél körül szállt ki a taxiból. Bekopogott. — Nyitom már! — vála­szolt egy kellemes, lágy hang. Az ajtó kinyílt, Stasz or­rát friss kenyér- és tejszag csiklandozta. Hófehér hajú és lányosán fiatal arcú asz- szony állt az ajtóban. — Anna Fjodorovna? — Igen. Hozzám? — Szeretnék beszélni ön­nel. Az asszony ragyogóan tisz­ta szobába vezető vendégét. Tyihonov szégyenkezve néz­te sáros lábnyomát. Az asz- szony elmosolyodott: — Nem tesz semmit. Úgy­is takarítanom kell% Csak ma érkeztem meg, tiz napot töl­töttem a fiamnál. A falon kerolbőrű, jóképű fiú fényképe függött és Tyi­honovnak úgy tűnt, valahol már látta ezt az arcot. — Bocsásson meg, Anna Fjodorovna, mikor utazott el a fiához? — Máit kedden. Miért? — Az asszony hangja aggodal­massá vált. — Csak kérdezem. — Tyi­honov megértette, hogy Hizsnyak nem tud Tanya ha­láláról, elkerülte a figyel­mét az újságközlemény. Né­mi töprengés után kimondta: — Anna Fjodorovna, én a moszkvai bűnügyi rendőrség nyomozója vagyok. Szomorú esemény hozott önhöz. — Mi történt? — Hizsnyak elsápadt. — Emlékszik Tánya Aksz- jonovára? Hizsnyak mondani akart valamit, de nem jött ki hang a torkán. Bólintott. — Tizenegy nappal ezelőtt megölték — mondta Sztasz. — Megölték!... Megölte... Megölte az átkozott!... Stasz körülnézett. Az éj­szakai utca néptelen volt, csak a meztelen faágak haj­ladoztak a hideg szélben. Az utcai lámpák nemigen birkóztak meg a sötétséggel. Sztasz vacogott. A pályaud­varra, az első vonatra! Per­sze sehol egy taxi. Tyihonov egyre jobban nyújtotta a lé­pést, a végén már futott. A mellében tompa fájdalmat érzett, a lapockjában szú­rást. Két évvel ezelőtti pisz­tolygolyó okozott roncsolást a tüdejében. „Kibírod azt az ötszáz métert! — bíztatta kérek egy kétszemélyes fül­két. Nincs? Hogy-hogy? Es ha ellenőrzőm? Tessék? Még­is van? Nagyszerű. Tyiho­nov elvtárs fogja átvenni. Sztaszhoz fordult: — A hetes pénztárnál át­veheti a jegyét. Külön fül­kében utazhat. Ügy látom, nem fog ártani egy kis pi­henés. — Köszönöm. Kérem se­gítene nekem eljutni a pos­tára? Azonnal telefonálnom kell. — Azonnal! — mondta Szudarjev és behívatta az ügyeletest. — Pahomov, gyújtsd be a motort, vidd el az elvtársat a Goncsar utcába. Tiz perc múlva már kap­csolták is a jarcovói munka- telep vezetőjét. — A feladatot teljesítet­magát Sztasz. — És aztán, fel az éjszakai expresszre!” A pályaudvari őrszobában szürkeruhás férfi üldögélt: — Segítséget? Moszkvából? Meglesz. Addig üljön le. Tyihonov leült a keskeny, szörnyen kényelmetlen lócá­ra, behunyta a szemét. Ne­hezen lélegzett, kezével tö- rölgette a homlokát. A szür­keruhás férfi tárcsázott. — Zina? Itt Szudarjev őr­nagy. A 71-es számú vonatra tűk — közölte a távoli hang, — Plecsun határozottan fel­ismerte a 3. számú fényké­pen azt az embert, aki meg­vette tőle a puskát. Tyihonov letette a kagy­lót. Az asztalon ott feküdt előtte Sarapov távirata: „RAY BRADBURY FAN­TASZTIKUS ELBESZÉLÉ­SEK CÍMŰ KÖTETET 1966. í. 26-ÁN ADTAK KI T. SZ. A KSZJONOVÁNAK”. (Folytatjuk) Tizenhetes névadó Gyöngyösön gyei lap, nem akar konkur- rálni a televízióval. Ha nem akar nevetséges lenni. Ám,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents