Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-19 / 299. szám

S rovásírástól a vi^rodalomig Százéves a csuvas ábécé A mai csuvasok őseinek már a X. század táján volt írásuk, amely feltehetőleg a ttirk rovásírásból alakult ki. Ezt látszik bizonyítani, hogy a csuvas nyelvben régtől fogva léteznek a következő szavak: sziru (írás), kenege (könyv) szir (írj), vula (ol­vass). Sőt van egy csuvas népi hímzésminta is, amit sziru terri-nek (írott hím­zésnek) neveznek. Ám a külső (kazányi tatár kánok, orosz hűbérurak) és belső kizsákmányolóktól > el­nyomott, primitív gazdasági körülmények között élő csu­vasok közül kevesen ismer­ték az írás—olvasás tudomá­nyát. Egy csuvas monda sze­rint egy ifjú elhatározta, hogy megtanul Írni, de az öregek megszidják, rokonai is minden erővel visszatart­ják, mondván, hogy földmí­ves fia, nem kupec, vagy is­ten szolgája, minek neki írni—olvasni. Hasznosabb, ha jó szántó-vető válik belőle... így hát a régi írás lassan feledésbe merült; titokztos- nak tűnő jeleit csak a népi ornamentika őrizte meg nap­jainkig. A múlt század 80—70-es éveinek oroszországi forra­dalmi mozgalmai (forradalmi) demokraták, narodnyikok) hatására az évszázadokon ke­resztül gazdasági és szellemi rabságban tartott Csuvasföl­dön1 is fellendülés követke­zett be a társadalmi és kul­turális életben. Ennek egyik jelentős vezéralakja Ivan Ja- kovlevics Jakovlev (1848— 1930) volt. ö állította fel, saját költségén Szimbirszk- ben, a cári Oroszország első nem orosz iskoláját, a csu­vas tanítóképzőt, amely a falusi iskolák számára adott nevelőket. A rendkívüli mű­veltségű pedagógus és huma­nista, aki a csuvason kívül kiválóan tudott oroszul, né­metül, latinul, görögül, fran­ciául és tatárul, szenvedé­ly esen szerette' • artyanyelvét és nagy szerepet Szánt neki, népe lelemefitebesében, ‘ altiig él ez a nép, amely megalkot­ta; a cárizmusnak az a tö­rekvése, hogy, a birodalom­ban élő népek elfelejtsék anyanyelvűket, a népek ha­lálénak követelésével egyen­lő. mivel a nyelv elválaszt­hatatlan a nép szellemi ar­culatától. Más népek fejlet­tebb kultúrájához nem az ar.yanyelv elsorvasztásán, hanem ápolásán, gazdagítá­sán keresztül vezet az út. Elektől az elvektől vezérel­tetve alkotta meg, éppen száz esztendeje, 1871-ben a csuvas ábécét. Az új ábécé alapját az orosz írás képezte, ame­lyet Jakovlev nagy körülte­kintéssel igazított anyanyel­ve sajátosságaihoz. Ennek az ábécének az alapján maga állította össze az első csuvas nyelvű olvasókönyvet is, amelynek kinyomtatására 1871. november 15-én kapta .meg az engedélyt. Később ebbe a munkába bevonta a modem csuvas irodalom klasszikusát, Konsztantyin Ivanovot is. Tevékenységét pártolta és igaz barátsággal segítette Le­nin édesapja, Ilja Nyikolaje- vics Uljanov, aki akkoriban a szimbirszki kormányzóság népiskoláinak tanfelügyelője volt. A Jakovlev megalkotta ábécé a forradalom győzel­me után a nép szellemi fel­emelkedésének egyik bázisa lett. Széles távlatokat nyitott többek között a modem csu­vas irodalom fejlődésének. Míg a foradalom előtt össze, sen (nem évente!) 564 köny­vet adtak ki csuvas nyelven, 35 ezer példányban, addig a szovjet hatalom évei alatt körülbelül 7000 szerző műve jelent meg, több mint 42 millió példányban. Megszü­letett a csuvas irodalom egyik legnagyobb alkotása, a Narszpi című poéma (Konsztantyin Ivanov műve), amely orosz, angol, spanyol, bolgár és francia fordítás­ban is napvilágot látott — ezzel a csuvas irodalom be­kapcsolódott a világirodalom áramkörébe. Napjainkban a csuvas nép anyanyelvén ol­vashatja kelet, nyugat és a tengerentúl számos régi és modem klasszikusát. Hogy csak a legutóbbi évek ada­tait említsem, nemrég szó­lalt meg csuvasul hetven francia költő, a Franciaor­szág költészete, Villontól napjainkig című versantoló­giában, valamint tiz magyar író a Vengri kalaveszem (Magyar elbeszéléseik) című kötetben. Ivan Jakovlevics Jakovlev emlékét kegyelettel őrzik a Csuvas ASzSzK dolgozói. Csebokszáriban a Csuvas Al. larni Pedagógia Főisitoóla az ő nevét viseli. Zahemszky László Pakisztán : Egy tragédia gyökerei IV. Pokolgép Kasmírban A kelet-pakisztáni hadszíntereken folytatódik a hazafias erők, a MuktI Bahlnl és az In­diai egységek előnyomulása. Képünkön: Indiai tankegységek törnek előre Khulna irányába. (Tclefoto — AP — MTI — KS) Könyv Eger vár viadaláról Eger várának 1552-es hő­sies védelméről már sok könyv, publikáció látott nap­világot, minden szerző saját kora szemszögéből dolgozta fel a mindmáig közérdeklő­désre számot tartó és folyvást gyarapodó anyagot. A Zrínyi Katonai Kiadó a közeljövőben jelenteti meg Sugár István­nak — népszerű írásai nyo­mán olvasóink ismerik nevét — Az egri vár és viadala cí­mű műve. A szerző arra tö­rekszik, hogy hiteles források alapján, minden öncélú he- roizáló törekvés nélkül meg­Ezeregyszáz kisdiák indul a jövő héten kéthetes pihe­nésre az ország különböző ré­szein fekvő nyolc SZOT-üdü- lőbe: Parádfürdőre, Parád- sasvárra, Tóalmásra, Vaj tára, Ormándpusztára, Kőszegre, Mikosdpusztára és Röjtök- muzsajba. frja az egri várvédelam kró­nikáját. Igaz képét rajzol a szemben álló felekről, az el­lentábor tagjait fűtő indula­tokról Az egri hősöket nem földöntúli lényeknek, hanem hazájukért, az egri várért mindent kockáztatni tudó hús-vér embereknek rajzolja meg. Ezzel a kozmetikátlan képpel is igazolni tudja, hogy „a falak ereje nem a kövek­ben vagyon”. A kötetet, a hatásos szem­léltetés érdekében gazdag il­lusztrációs anyag — mintegy 120 ábra — teszi teljessé. A beutalók szétosztásakor a szakszervezeti bizottságok előnyben részesítették azokat a gyerekeket, akiknek sok a testvérük, vagy akiknek szü­lei az ünnepek alatt is dol­goznak, s ezért nem lehetnek családjuk körében. így főként a vasutasok s más közlekedési ágban dol­gozók, kereskedelmi alkalma­zottak, kohászok gyermekei tölthetik a szünidő nagy ré­szét a SZOT-gyerxneküdülői- ben. A vallási ellentétek felszí­tása, a reakciós fanatizmus táptalajának megteremtése mellett a felosztás két, mind­máig ható „politikai pokol­gépet” helyezett el India és Pakisztán kapcsolatának egyébként is törékeny szer­kezete alá. Ezek közül a legfontosabb Kasmir volt, amely az utób­bi negyedszázadban már két­szer vált Pakisztán—indiai háború okozójává és ma is a két hadsereg fegyveres szem­benállásának színhelye! Kasmir négymillió lakosú tartomány volt, amely déli részén Pakisztánnal, Keleten a Kínai Népköztársaság ré­szét alkotó és ahhoz a ké- sőbbtakben csatlakozó Tibet­iéi, Északon Sinkiang nevű '■'tartófnányavál volt Határos. Emellett az északi határ egy szakaszán Kasmírt csak Af­ganisztán területének egy 20 —50 kilométer széles csíkja választotta el a Szovjetunió­tól. Kasmír fly módon ugyan­csak ideális stratégiai tá­maszpontot jelentett, de ezen túlmenően volt még egy tu­lajdonsága is, amely minden intrika és manőver számára is. rendkívül alkalmassá tette. Nevezetesen az, hogy a la­kosság háromnegyed része mohamedán) volt, negyed része hindu — az uralkodó pedig egy reakciós hindu ma­haradzsa. A felosztási rendelkezések alapján a maharadzsa szaba­don dönthetett, hogy Indiá­hoz, vagy Pakisztánhoz kí­ván-e csatlakozni. Az ural­kodó azonban nem tudott döntésre jutni. Világos volt előtte, hogy ha Pakisztánt választja, hindu létére nem maradhat a trónon. Ha Indi­át választja, számolnia keli azzal, hogy előbb-utóbb vá­lasztások lesznek és akkor le- söprik a hatalomról. A ma­haradzsa döntése tehát ké­sett. Akkoriban (1947. őszén) még a brit Mountbatten volt India főkormányzója. Ezen­kívül Indiában és Pakisztán­ban egyaránt angol katona­tisztek kezében volt a had­sereg irányítása. Ebből nyil­vánvaló, hogy a Kasmír-vál­ság irányítói a határ mind­két oldalán tanácskoztak Londonnal! Az első felvonásként októ­ber 24-én Pakisztán területé­ről „törzsi hadsereg” nyo­mult be Kasmírba és gyorsan közeledett a főváros felé. Mountbatten úgy határozott, hogy hajlandó „megmenteni” Kasmírt a pakisztáni invázió­tól, ha előzőleg a maharad­zsa hivatalosan' bejelenti a tartomány csatlakozását In­diához. A rémült uralkodó nyomban aláírta a csatlako­zást.. (Hangsúlyozni kell, hogy ez a csatlakozás — függetle­nül az angol szándékoktól — alkotmányjogilag és nemzet­közi jogilag támadhatatlan, miután az 1947-es rendezés elvei alapján áll.) Kisdiákok Parádsasváron 110 beutaló nyolc 'SZOT-it 1957. februárjában az elsők között jelentkezett Kocsis Jó­zsef, a Mátravidéki Cu'"r-- gyárak hatvani cukorg , nak dolgozója a munkásosz­tály fegyveres alakulatába, a munkásőrségbe. Nagy ér­demeket szerzett a cukorgyá­ri munkásőrszakasz megszer­vezésében. 1950-től tagja a pártnak. Ügy ismerik mun­katársai, hogy szívvel-lélek- kel segíti a párt politikájá­nak végrehajtását. Tevékenységét a munkás­őrségnél azóta is odaadás, lelkesedés jellemzi. Ö a cu­korgyári • szakasz parancsno­ka, s irányítása alatt már kétszer nyerték el a kiváló szakasz címet. Társadalmi munkája mellett szakmai munkássága is elismerésre méltó, ezt bizonyítja az is hogy tevékenységéért 1966- ban az „Élelmiszeripar kivá­ló dolgozója”, lett, 1967-ben pedig megkapta a Munka Ér­demrend bronz fokozatát. Ezenkívül háromszor kapta már meg a vállalattól a ki­váló dolgozó kitüntetést. 1969-tól a 'cukorgyári párt- szervezet csúcstitkára. 1969- ben a Heves megyei delegá­ció tagjaként a Szovjetunió­ban járt a november 7-i ün­nepségeken. Az idő eljárt fölötte is, egészsége sem a legjobb, de a harcot nem adja fel: to­vább akar dolgozni, harcolni a párt politikájának. megva­lósításáért. A tizenöt éves jubileumon mit kívánhatnánk mást, mint azt, hogy erőben és egész­ségben tovább szolgálja az igaz ügyet, dolgozzon céljaink megvalósításáért, szervezze és irányítsa, tanítsa a mun­kásőrség új tagjait. Középkori temetőt találtak az egri baziiika mellett HOSSZŰ IDŐ ÓTA folynak az átalakítási és építési mun­kálatok Egerben a Szabadság tér nyugati oldalán, hogy el­készüljön ezen a helyen a város egy újabb nevezetessé­ge: a „Kazamata borozó és étterem.” Legutóbb sor ke­rült ott a pincék feletti te­rület rendezésére is, amidőn a megbolygatott föld mélyé­ből váratlanul különleges le­letek bukkantak elő. Emberi csontvázak feküdtek a nagy­mértékben korhadt koporsók deszkái között és mindezek rögtön elárulták, hogy itt az elmúlt időkben egy temető szomorkodott. ★ Az I. István király által a XI. század elején alapított püspökség székhelye. Eger város az 1000—1100-as évek­ben szép fejlődésnek indult. Az előhaladást azonban a szomorú emlékezetű tatárjá­rás 1241-ben teljesen meg­akasztotta, majd a lassanként magához térő város 1278-ban a fellázadt kunok pusztításá­nak esett áldozatul. Eger igazi, nagyobb várossá válá­sa azután a sok veszedelem elmúltával a XIII. század vé­gén, a XIV. század elején kö­vetkezett be. Erősen növek­szik ekkor a település terü­lete, mert míg eleinte épít­kezések csak a várban, vagy a vár alatt, a patak bal part­ján létesültek, addig 1300 körül már komoly városré­szek kezdtek kialakulni az „Eger folyó” jobb partján is! ILYEN JELENTŐS új la­kóterület volt a mai Dobó István tér és tágabb környé­kén felépült városrész: az úgynevezett .Fórum”, vagy más néven „Theátrum”, sőt „Pyaach utca”. Ennek a nyu­gati részén futott (a mai Széchenyi utca helyén) a vá­ros egyik fontos útvonala: a „Via magna intermedia”, ké­sőbb „Hozzwwcza) (Hosszú utca!) —, az északi bányász- városok felé haladó jelentős út. Ami pedig bennünket most különösen érdekel: az egykorú írások szerint az ut­ca déli végének nyugati ol­dalán. egy „kisebb magasla­ton”, tehát a napjainkban feltárt temetőnél — megkö­zelítőleg a jelenlegi bazilika helyén —, a középkorban templom, a Szent Mihály templom állott! A Szent Mi­hály templom Eiger előbb említett nagy városrészének; a templomdomb alatt elterü­lő „Fórum”-nak volt a plé­bániája. Ha pedig ez így van — akkor bizonyos, hogy a korabeli szokásoknak meg­felelően a jelentős Szent Mi­hály plébániatemplom körül is temetőt alakítottak ki, és most ennek a temetőnek a maradványaira bukkantak! ★ Mi történt a bennünket most érdeklő temetővel? Egernek a töröktől való visszafoglalása után 1690-ben a császári kommissió jegyzé­ke még a következőket mondja: „... a Hatvani vá­roskapu előtti tér, hol két kis faház áll, közelében a Szent Mihály temető, ott a kántor hajléka...” Hanem azután nemsokára, még a XVIII század folyamán megszűnhe. tett a régi temetkezési hely TUDUNK ARRÓL, hogy a Rákóczi-időkben már volt te­mető a közelben: a mai Só­ház utcánál, majd 1752-ben megnyílt a jelenlegi „Hal­vám temető” is, így hát c kor nem lett volna ind egy régi sírkert további tartása a templom mell Hevesy Sándor Az angolok célja azonban nem az volt, hogy Kasmírt a maharadzsa döntése alapján a maga egészében Indiának juttassák! Sokkal inkább azt tartották feladatuknak, hogy állandó tűzfészkeket hozza­nak létre Pakisztán és India között Így aztán Mountbat- ten elindí tóttá ugyan az in­diai csapiatokat a pakisztáni betörés visszaverésére, — de az angol tisztek utasítást kaptak, hogy az előnyomu­lást egy meghatározott vona­lon állítsák meg. Ez a vonal később a Biz­tonsági Tanács 1949-es hatá­rozata alapján fegyverszüne­ti vonallá vált India és, Pa­kisztán között A fegyverszü­neti vonal Indiának juttatta Kasmir területének kéthar­madát és lakosságának né­gyedét. Mindmáig ez a vonal alkotja India és Pakisztán tényleges határát ezen a te­rületen. A gyarmatosítás eb­ben az értelemben elérte cél­ját: Kasmir kettéosztásával megteremtette az állandó szembenállás fizikai alapját India és Pakisztán között. Más szóval: megteremtette a két hatalmas ország közötti .nyugati frontot”: azt a te­rületet, ahol minden általá­nos politikai feszültség ese­tén nyomban felbukkan 3 fegyveres konfliktus veszélye. (Így történt ez 1965-ben, ami­kor pusztító háború robbant ki India és Pakisztán között a kasmiri fronton. Emlékeze­tes, hogy ezt a háborút csak a Szovjetunió politikai köz­vetítő tevékenysége nyomán tudta megszüntetni a taskenti konferencia.) Kasmir, ez a „beépített po­litikai pokolgép” a jelenlegi válságban is a konfliktus egyik góca — noha több mint kétezer kilométernyire van a tényleges válságközponttól. Kelet-Pakisztántól. Mindkét fél fanatikusai úgy tekint ugyanis Kasmírra, mint olyan lehetőségre, amelynek felhasználásával a másik fe­let kétfrontos háborúra kény­szerítheti! Az angol gyarmatügyi mi­nisztérium szakértői, vala­mint az indiai és pakisztáni hadsereget 1947-ben vezető brit tábornokok ebben a vo­natkozásban is alapos mun­kát végeztek. Gömörl Endre (Következik: A két szárny) ií W0 *»71. december 19., vasárnap Tizenöt év a nép szolralatian

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents