Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-19 / 299. szám
i Wi!8y^////Awy/iWAwi/wywwryy//^/yw/w//,/i _ Volt egy barátom, aki ha csalfa útjáról tért haza éjfél-, vagy hajnaltájt a családi otthonba, a ház előtt, a kapualjban rendre előhúzta az erre a célra őrzött kis pálinikásüve- gét, s gondosan meghúzta: érezze az asszony, milyen korhely a férje. Mert tudván tudta, hogy egy feleség inkább megbocsátja, ha a férje az ital, mintsem ha egy nő karjai közül tér meg otthonához. A páros élet, a házasság intézményének sokat vitatott, de mind ez ideig jobb rendszerét fel nem találva se szeri, se száma a csalafintaságoknak, amelyeken lehet derülni, vagy felháborodni, megértőén mosolyogni, vagy elítélőleg nyilatkozni —, a csalafintaságok fennmaradnak, virulnak, édesítik vagy keserítik a család tagjainak életét. Édesítve természetesen a csalfaság élvezőjét, keserítve annak áldozatát. Eszem ágába sem jut most holmi moralizálásba kezdeni, a házasság ,,szent” intézményéért lelkesedni, pálcát tömi olyanok felett, akik maguk is pálcatörők lehetnek talán mások felett. Ami eszembe jutott, illetőleg amiért eszembe jutott: az a karácsonyi készülődés. Mert lehet szent a katolikusnak, békés a békeharcosnak a karácsony, az ünnep és a készülődés láza nyomán mégis a leg- családiasabb ünnep ez, amely valahogy mindig és újra összekovácsolja, azazhogy erősebbre kovácsolja a család egységét Vagy éppen valóban újra, ahol ez az egység, gyakran nem is csalafintaság, hanem anyagi, vagy más, erkölcsi, szellemi okok miatt megbomlott Ilyenkor karácsonytájt nemcsak a bejglire készül a család és nemcsak a félelmetes nagy „dugdosásra”, KOKT ÉH Az ünnep előtti napokban hogy az ajándékot idő előtt meg ne találja az, akit majd illet —, hanem valami egészen sajátos, mélyen megindító és évről évre visszatérő, egyáltalán nem látványos lelkiis- meret-vizsgálatra is. Miután az ember nem szent, szerencsére, persze, hogy minden évben újra és újra van miért megvizsgálnia a maga és akis családja közötti viszonyt; persze, hogy minden évben újra és újra mindenki . találhat a nagy szereteti orgiára készülve bőven kivetnivalót családtagi és emberi magatartását illetően... Az a bizonyos pálinkásüveg is ilyentájt kikerült a zsebből, s az üveg egykori helye mögé, a szívbe tehát, nagy szégyenkezés és mély fogadkozás költözött. Nem állítom, dehogyis állítom, hogy a szégyenkezés nagysága és a fogadkozás mélysége egyenes arányban állt is volna bármikor a majdani hűséggel —, erről szó sincs. De arról igen, hogy ott és amíg van erő és értelem, kedv és lehetőség az effajta családtagi lelki- ismeret-vizsgálatra, ott és mindaddig adott a lehetőség a család egységének és harmóniájának megőrzésére. Hiába, az ember: ember. Esendő. S elbukni néha egészen kitűnő dolog. És rendkívül szégyenletes is. S a szégyen mértékét és súlyát e kedves és hagyományos családi ünnepre készülve érzi át igazán a vétkes. Legyen az férj, vagy feleség. Sőt, miután a család egységét nemcsak holmi csalafinta csalfaságok, de sokkal inkább rút és embertelen anyagiak is veszélyeztethetik, a fellobbanó gyűlölködés gyermek és szülő, testvér és testvér között — ajándékot vásárolva, egyáltalán ez idő tájt a másikra gondolva, mindenkinek módja nyílik egy kis önmagába nézésre. Aligha lehet tagadni, hogy sok minden egyéb jellege mellett egy olyan korban, amikor a gyors tempójú élet, egy négytagú család legalább öt munkahelyen való élése, esti, sőt késő esti futó találkozásai nem hatnak éppen cementáló erővel a családra, nos, hogy ilyen korban a karácsony szociológiai, emocionális és pszichológiai feladatok megoldását is szolgálja. Hogy ne mondjam, politikailag szükséges ünnep! Megfürdik a lélek ezekben a napokban az összetartozás érzésében, s miután szerte e kis hazában milliók loholnak ajándékot vásárolni szeretteikre gondolva, ez a milliónyi szeretet magánügy, ez a családi „lé- lekfürdetés” nagyon is kollektív, nagyon is társadalmi mértékű és méretű. Gyerek voltam még. amikor a bol- sevizmus rémével próbálták, nem is eredménytelenül, rémiszgetni a nemzetet. A csajkarendszerrel és azzal, hogy „elveszik” — mármint a kommunisták veszik el! —, a karácsonyt is, a néptől. Ügy vélem, hogy soha ebben az országban olyan tisztán és családiasán, egy kollektív társadalom erejére támaszkodva oly család- koncentrikusan nem ünnepelték soha, s nem készülték meg a karácsonyt, mint éppen most. A felszabadulás 26. esztendejében. Vagy tavaly. Avagy ahogyan jövőre tesszük majd. Vizsgálja az ajándékok tükrében önmaga tévelygéseit, de sikereit is a munkában a férj, a család, s egy kicsit az egész ország. így, karácsony táján. Való igaz, hogy mindinkább kisajátítják a kommunisták a karácsonyt. Kisajátítják és kiteljesítik az egész karácsonyozó néppel. Légyen bár kinek szent, kinek nem szent ünnep, csak ünnep a karácsony. De mindenképpen emberi ünnep lett. A földön élő, az itt dolgozó ember ünnepe. ...és most vásároljunk tovább. Ha van még pénzünk. ! i tJWSSA/SSSSSSSSSS//S//S/SSSSSSSSSSSSSSSSSSAM&SAfSy/SSSSSS/SSSSSSSSSSS/SSSySSSSSSS/SSS/SS/SSSSSSSSS/SSSSSS/SSSSJ sSSPSSSASSSSSSAfSSSSS A végrehajtás előtt Hol (art az iskolák önállóságának előkészítése ? ’' ******** ***********************SSffp, A KÖZÉPISKOLÁK már január 1-től, az általános iskolák pedig július 1-től önálló bérgazdálkodást folytat- i nak. Az ismert rendelet végrehajtását így szervezték meg i a megyénkben. , i Erre az önállóságra azon- [ ban fed is kell készíteni az [ Igazgatókat Ezért kértük I meg Sasvári Jánost, a gyön- 1 gyösi igazgatói munkaközos- ( Bég vezetőjét, hogy mondja el, mi történt eddig mi vár- ! ható még ezután ebben az | ügyben. Azzal kezdte, hogy Igazgatótársai véleményét ismeri, tehát amit mond, az nem csak a saját megállapítása. Mindenekelőtt lényegesnek tartja megjegyezni: az eddigi gyakorlat — éppen _ a demokratizmus kiteljesedése alapján — már a mostam rendelet szellemében folyt Ha új nevelőt kellett felvenni az iskolához, az osztály- lyal megbeszélték, még az illető személyében is megegyeztek. Nem szólt bele a művelődésügyi osztály abba sem, hogy kit jutalmazzanak meg jó munkájukért A besorolásnál szintén az iskola- vezetés véleménye érvényesült Nem tudták azonban soha, hogy az iskola mennyi pénzzel rendelkezik. Bár el kellett készíteni a költség- vetést, de attól még a végső forintösszegek homályban maradtak. Ha valaki túllépte a maga által megszabott költségvetési keretet, akár felújítás, vagy vásárlás esetén, a szükséges mennyiségű pénz mindig kikerült valahonnan. Mi Származott ebből? Bizonyos fajta gyanakvás. Ferde szemmel néztek egymásra az igazgatók, és találgatták, vajon ki kaphatott többet a másik rovására csak azért, mert annak esetleg szimpatikusabb a fizimiskája. A bérgazdAlkobAs önállósága mégis sokat változtat az eddigi gyakorlaton. Lehetővé teszi, hogy az adott bérkerettel úgy bűvészkedjék az igazgató, ahogy tud. Például: a bérkeret egy részét megtartja jutalmazásra. Hangsúlyozta azonban Sasvári Járna honv nem a november 7-i jutalmazás a légion fe-obb. Erre az idén is aha karunk ezer forintot. a to-n-ii-t ]<*—!ma ned'”közel jár a h-nrunchoz. Mit lehririt ennyi pénzzel kezdeni? Sokkal eredményesebblenne bizonvos. feladatok jó végrehajtását jutalmazni. Akár pedagógiai, akár nevelési feladatok legyenek. Méghozzá rögtön, a teljesítés után. Hiszen az egyes osztályok összetétele alapján is más és más erőfeszítést kell végeznie a nevelőnek az V. osztályban, mint a VII-ben, de mást az V/a-ban, mintáz V/b-ben. Eddig ennek honorálására nem nyílt alkalom. Ahhoz, hogy az iskolák önállósága teljes legyein, az önálló párt-alapszervezctokot is ki kell alakítani, ahol erre mód nyílik. Most is van pártcsoport-bizalmi, de ő nem dönthet semmiben, csak közvetíthet. Még akkor is nehezíti a gyorsabb és hatékonyabb cselekvést, ha az egységes pártszervezet vezetősége nagyon megértőén kezeli a kérdést. Azt is említi, a majdani megnövekedett adminisztráció feltétlenül igényel egy gazdasági ügyeket intéző személyt. Ha az igazgató-helyettes nyakában marad az adminisztráció, az nagyon drága megoldás lenne. Ami pedig a felkészítést érinti: eddig is mindenben konzultáltak az igazgatókkal a felettes szervek. Megrendeztek már egy előadást, munkajogi kérdésekből, ezt tovább folytatják, de úgy is, ® hogy elképzelt példákon kell ’ az elméletet levezetni. Vagy- is: belesulykolják az igazga- ) tokba a legfőbb ismereteket: még időben. NEM MELLŐZHETTÜK 5 Fejes Jánosnak, a városi ta- l nács vb művelődésügyi ősz-j tály vezetőjének a vélemé- í nyét sem a témáról. Summázva: nagyon derűlátóan 1 nézi a közeljövőt. Ennek egyik oka, hogy az iskolák igazgatói nagy gyakorlattal rendelkeznek, az új igazga- f tők mellett pedig tapasztalt | helyettesek működnek. Ed- 5 dig is az igazgatók végezték a technikai személyzet min- 1 den munkaügyét, most ezt a ( nevelőkre is kiterjesztik. In- 1 kább mennyiségi jellegű te- J hát a változás. A tanfolyam, j az előadássorozatok nagy 3 könnyebbséget jelén tőnek, de ‘ hát az élet mindig tartogat meglepetést, hiszen minden ü<ry valanrben különbözik a ! több5 tői. Az egyedi esetek ? megoldása során kell vizs- j várniuk önállóságból az j igazgatóknak, tehát a hatá-j Ivos rendolotoket a lövőben ) is mindig böngésztük kel! • Van azonban egv olvan lehetőségük, ami nagy előnyt biztosít a számukra például • a járási iskolák igazgatóival szrnnb^n. A városinknak csak ■ fel kell emelniük a tel“font, ■ és perceken belül válásit kaphatnak a kételyeikre az osztálytól. A városi szakigazgatás felkészült a rendelet végrehajtására úgy is, hogy az óvodákat körzetesíti. Három csoportra osztja azokat, az egyes csoportok ügyét a vezető intézi. Énnek azonban olyan apróság is a feltétele, hogy az óvodákban legalább egy írógépnek kellene lennie. Ügyintézés, különböző iratok több példányban való elkészítése kézzel sehogy sem megy. Illetve: kár az így elfecsérelt időért. Ha az isk<iák a teljes önálló gazdálkodást is megkapják, ez még keményebb diónak bizonyul majd. Kén- zett gazdasági ügyintéző nélkül el sem lehet kezdeni. ÖSSZEFOGLALÓAN elmondhatunk annyit, hogy néhány, alaovető kérdésben a legmesszebb menő segítséget várhatják az iskolák igazgatói Míg néhány nagyon fontos dolog ma sem tisztázott, ahogv e-re is rámutattunk az előzőekben. G. Molnár Ferenc KISS-ROÖZ ILONA MŰTERMÉBEN. A Csók István Galériában nemrégiben zárult Kiss-Roóz Ilona kerámikus nagy sikerű kiállítása. A kiállítás után a művész hozzálátott legújabb elképzeléseinek tárgyi megfogalmazásához. Legújabb, népi ihletésű figurái ünnepi hangulatot árasztanak. (MTX-foto — Molnár Edit.) „A gondok elősegítése ..(?!) Lapunk hasábjain hasznos cikket olvashattunk városunk „közlekedési gondjairól”. A cikk mondatsorai közé becsúszott az alábbi elértelmetlenített közlés is: „Naponta további öt, nélkülözhető járművet állítanak be az utasszállítás gondjainak elősegítésére.” A mondatból kitűnik, hogy mind a kifejező gondolatot, mind a szerző szándékát is eltorzította a „gondjainak elősegítésére” nyelvi forma használata. Mivel ez a helytelen kifejezés nem egyéni hibázás szüleménye, hanem a gond szóval kapcsolt nyelvi képletekben jelentkező típushiba, ezért szólunk róla részletesen. A gond szó túlságosan gyakran és feleslegesen kap napjainkban nyelvi szerepet. Éppen a gyakori fel- használása miatt egy-egy közlésben, mondatban már alig van pontos, egyértelmű jelentéstartalma, s csak nagyon általánosítva utal a közlendő tartalomra. Napilapjaink e heti számainak tanulmányozásából kitűnik, hogy se szeri, se száma azoknak a mondatoknak, amelyekben a gond szó feleslegesen kapott nyelvi szerepet. Az ilyen mondátokra gondolunk elsősorban: „A hírlapárusftási gondokat megoldjuk.” — „A vízgondokon javítani kell.” — „Megszűntek a húsellátási gondok.” A gondok javulását csak jobb munkával érhetjük el. C?) stb. stb. Kitűnik ezekből a közleményekből, hogy a gond szó miatt nem juthattak szerephez a következő szavak, kifejezések: nehézség, probléma hiányosság, hiba, bonyodalom stb. Az idézett mondatokba becsúszott az a logikai bukfenc; ami miatt a közlés is kétértelművé, illetőleg ér- telmetleriné vált. A „vízgondokon javítani kell” nyelvi forma helyett egyértelműbb lett volna ez a fogalmazás: A vízhiányt meg kell szüntetni. A címül idézett nyelvi forma helyesbítése is könnyen elvégezhető. A ‘rostára tett mondatban az elősegít iffe már cc'-í azárt sem társulhat a cikk írója szándékának megfelelően a gond szóhoz, mert ezt az igét elsősorban z előmozdít, támogat, az előbbre jutásban segít, bizonyos célok elérésében pártfogol igékkel, kifejezésekkel vonhatjuk rokon értelmű sorba. A gondokkal kapcsolatban éppen nem az a célunk, hogy elősegítsük fejlődésüket, burjánzásukat, hanem az, hogv megszüntessük, kiküszöböljük azokat. Dr. Bakos József EilTepyoüiét Beírni Űjsághír: Hat bankjegynyomó készüléket gyártottak osztrák megrendelésre Győrben. — Mivel szolgálhatok, uram? — Bankjegynyomó gépet szeretnék — mondtam szerényen a gyár eladójának, nehogy azt higgye, hogy ki vagyok éhezve néhány vacak bankjegynyomó gépre. Veszek egyet,, vagy kettőt, mert éppen hasznosítani tudom most, de hogy riadt révülettel érdeklődjem e kétségkívül hiánycikk után. azt nem. Van még bennem büszkeség is. — Bankjegynyomó gépet? Azt lehet, uram — emelte fel tömpe ujjait az eladó, mintegy jelezve, hogy atomreaktort, trezort és briliáns1 nem, csak bankjegynyomó gépet adhat el nekem, de ezt bármilyen mennyiségben.. — És hányat méltöztatik parancsolni? — érdeklődött tovább udvariasan, amibg! rögtön arra következtettem hogy nagyobb mennyiségű exportból visszamaradt ilyen gépük lehet. Felesleg van. S kevés a vevő! — Gondolom, hogy három ilyen gép egyelőre megfelelne nekem... — Parancsoljon talán velem jönni... Látja, uram, itt vannak a gépek, lehet választani. Ha megengedi, néhány praktikus tanáccsal segíteném a kedves vásárló "" választását — tipegett körülöttem a gyári eladó, hogy megértettem: a bankjegycsi- nálást bizonyos körökben igen nagyra becsülik. Na. persze, nem állami körökben. — Mit szól ehhez? — mutatott egy elegáns, kétségkívül nemes vonalú présre... — Ez. uram, albán leket tud nyomni. Egy, kettő és száz lekes címletekben... Avagy inkább azt? — ugrott egy géppel odább az eladó. — Ez, uram, mongol tugrikot csinál. De olyat, hogy c tíz rikot kézbe vesz. Esetleg inkább ezt? Dollárt készít. Igaz, hogy csak egydollárosokat, de dollárt... — Köszönöm, ezt sem — tiltakoztam, mert nem vagyok balek. Amikor annyi gond van a dollárral, pont ilyen gépet akarnak rám sózni. Nem uram — mondtam tiltakozva — nem kel' a japán yenl.észítő automa ta sem, a font sem fontos, a svéd márkától egyenesen irtózom. .. Nem-, kérem, félreért, se líra, se frank nem kell... Hogy micsoda kellene? — Sajnálom. Az nincs. Eorlntcsináló bankjegynyo- mónk, az sajnos, már nincs — tárta szét a karját részréttel a gyári eladó. Majd hozzátette: — Maga a huszadiké kérem, ma, aki ilyet venne. I>9 hát mit tehetünk? Kiv-.k kell Magyarországon, karácsony előtt másmilyen pénzcsináló alkalmatosság, miit a forintnyomó prés... Csa tils a forintnyomó kell! Múlt héten adtuk el az utolsót... Ott van a sarokban. Visszahozták, mert lassú járású és gazdája megszakította szegény gépet... De, uram — villant fel a szeme —, ha akarja, olyat tudunk önnek eladni, amelyik kitűnő osztrák schillinget készít... — Nem... azt nem kérem — mondtam rezignálton és szívemben mé'y keserűséggel távoztam. Mert ilyen ez a kereskedelem meg az ipar is ilyen' Osztrák pénzt igen, de mamiért erre á hriföli, az mindig az utolsó! (egri) 1971. december 19., vasárMp
