Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-16 / 296. szám
Munkája nemcsak alkotás volt Laborcz Ferenc: Fazola Henriit. (Részlet) A 63 éves korában, tragikus hirtelenséggel elhunyt Laborcz Ferenc szobrásza- tunk egyik kiemelkedő alakja, a munkásságáért Mun- kácsy-díjjal kitüntetett művész. Alkotóereje teljében volt még, kivitelezésre váró tervek, ötletek egész sorát vitte el örökre közülünk, reánk hagyva azonban több évtizedes munkásságának eredményét: egy olyan életművet, amely így. csonkán is, hazánk kultúrkincsének értékes részét alkotja. Alig több, mint egy éve, hogy Eger város közelebbről is megismerkedhetett a piű- vész alkotásai val. A Gárdonyi Géza Színház aulájában rendezett tárlaton a művész szinte minden jelentős alkotását megtekinthettük: az ország különböző városaiban felállított műveinek fotója, vagy eredeti terve szerepelt a csak kiállítótermekből ismert alkotásai mellett:. Az égri tárlat kitűnően reprezentálta Laborcz Ferenc sokoldalúságát, Törekvéseiben egyértelműen konstruktivista volt ugyan, de anyagát tekintve, amelyben a konstruktív formáit beleálmodta, a legszélesebb skálán mozogtak szobrai. Minden anyaggal mesterien bánt. Torzói (amelyeket szintén láthattunk Egerben) éppen olyan meggyőzőek voltak, akár fából, akár kőből faragta a művész, mint a bronz kisplasztikák egész sorozata. A fa volt az anyaga, amikor a makrovilág tömören össze- ? fogott képét mintázta kéít domborművén, az Ég és Föld című munkáin. S köbei véste a mikrovilágból vettt témáját, a Kristályokat. Min- ” dig megtalálta a legmegfelelőbb anyagot kompozíciójához. Nem véletlen, hogy annyira ragaszkodott eredeti | elgondolásához akkor is «mikor éppen az Eger város számára készülő Fazola-szo- borról volt szó. Végül is, sok harc árán, de elérte — amint ezt ő maga egri kiállításának megnyitóján tartott beszédében elmondotta —, hogy terve szerint, az egyik legnehezebben megmunkálható anyagból, krómacélból készült el az alkotás, amely azóta az egri IV-es számú iskola területén áll. Láthattuk bronz kisplasztikáinak egész sorát, de a két fogalom, a kisplasztika & a bronz, mégsem volt egyértelmű, egyhangú összefonódottságban tevékenysége során. Kis méretű kompozíciói között találkoztunk alumíninumból készültekkel, s bronzból is alkotott köztéri szobrokat. A Madár című munkája például a vadászati világkiállítás területén a bronzplasztikák legjobbjait képviselte. Munkája nemcsak az alkotás volt. A fiatal generáció tanítását vállalta, amikor a Dési Huber rajzkör tanára lett. Oktatói tevékenységét éppen olyan lelkiismeftetesen végezte, mint művészi munkáit. Az ifjú generációtarra nevelte, hogy értékes életet éljenek, mondván: „Addig értékes az élet, amíg a természet örök nagy megújhodásának cselekvő részesei lehetünk: ezt nem a kor határozza meg.” És jó mester módjára példát is mutatott. Haláláig cselekvő életet élt: utolsó tárlata alig három hónapja nyílt meg. S a bemutatón kiállított tervek nyomán azt . hitte mindenki, sok alkotással gazdagítja még hazánkat. Sajnos, nem így történt. Alkotásainak sora megszakadt. A reánk maradt hagyaték értéke azonban így is örök, mert már életében tisztán látta, (s mindig eszerint alkotta szobrait), hogy: „Egy mű értékét az határozza meg, mennél mélyebbre nyúlnak a gyökerei, és mennél messzebb érnek az ágai.” Cilikén Bálint Nyikolaj Nyekraszov emlékezete Nyikolaj Nyekraszov, az orosz forradalmi demokrácia legjelesebb költője, százötven éve született. Közéi negyven éves irodalmi munkássága, fáradságot nem ismerő irodalomszervező tevékenysége mély nyomot hagyott kortársaiban és utódaiban egyaránt. Többféle irodalmi műfajjal is próbálkozott. Nyekraszov rendkívül széles skálájú költői tehetsége elsősorban azokban a verseiben jut kifejezésre, amelyekben a parasztok és a városi szegénység nyomorúságos életkörülményeit tárja fel. Költeményei realista képet festenek a múlt század közepének Oroszországáról. Szerelmi lírájában is találunk, költői remekeket. Ars poeticáját legvilágosab- ban a Költő és a polgár c. versében fejtette ki. A költőnek vezérszerepet kell betöltenie népe életében, s lírájával gondolatébresztővé válni. Nyekraszov a társadalmi haladásért minden harcot vállaló, a szebb holnapért merészen kockáztató, az esetleges bukásokban is az újrakezdést álmodó életfelfogást hirdeti. „Tehetséged akármi gazdag, Mutatni, csillogtatni kár, Hisz lázas munkából fogan csak Az életserkentő sugár”. (Fodor András fordítása) Nyekraszov költészetével új korszakot nyitott, hiszen politikai lírája a haladó értelmiségiek, a raznocsinyecek forradalmi gondolatait népszerűsítette. A nemesi származású író műveiben a ple- bejusi elkötelezettség dominál. Jól illusztrálja mindezt az Elfelejtett falu c. mesterien ironikus verse, amely képeket villant fel az „elfelejtett” falu életéből. Az öreg anyóka háza roskadozik, a parasztok földjéből csalárd módon lefaragnak, a bájos Natasa férjhez akar menni —, de minden a bárótól függ, aki Pétérváron székel, sakit a faluban még sohasem láttak. A vers remekbe szabott, már szarkazmusba hajló befejezése világosan érzékelteti, hogy a parasztok nem várhatnak semmit az egészen más világban élő földesúrtól. „Végre egyszer látják: út porán keresztül Hat-lovas fogattal parasztszekér gördül. A hosszú szekéren tölgykoporsó búsul, Benne van az úr és mögötte az ú) tir. Ezt siratták, amaz szemét törölgette, Kocsijába ült és elhajtott Pityerbe”. (Fodor András fordítása) Szép nekrológ-költeményekben emlékezik meg kiváló kortársairól és harcostársairól, s néhány strófában is művészi sűrítéssel fel tudja villantani Belinszkij, Dobrol- jubov, Gogol és Turgenyev emberi és írói értékeit. Élete vége felé lírája elkomorul, s néha a kétség hangja is felüti fejét. Az Elégia c. verse példázza ezt a legszemléletesebben. „A népnek adtam én költői szent hevem Lehet, hogy meghalok, s nem ismeri nevem”. (Gábor Andor fordítása) Nyekraszov a nagy elődök, Puskin és Lermontov nyomdokain indult el, de újrafogalmazott témáival, formai gazdagságával a múlt század második felében a líra meg- újítójává emelkedett, s költészetével mintegy előkészítette az utat a huszadik század másfajta, Majakovszkij-típu- sú forrad almiságához. Különleges helyet foglal el irodalmi munkásságában a Ki él boldogan Oroszországban c., befejezetlenségében is monumentális poémája, amely hű és találó képeket fest — hét vándorló paraszt életén keresztül — a XIX, szazad második felének orosz valóságáról. A mű a költő népiességének kiteljesülése, sőt a poémában harmonikus egységbe szerkeszti a népies klasszikus költészetet. A költő Nyekraszov elválaszthatatlan az irodalom- szervező NyekraszovtóL Hosszú évekig szerkesztette a múlt század legkiválóbb orosz irodalmi lapját a Szovre- mennyik-et (Kortárs). E folyóiratban hirdette Csernyi- sevszkij és Dobroljubov is forradalmi ideológiáját és munkatársai között találjuk a klasszikus orosz irodalom olyan veretes nagyságait is, mint Tolsztoj, Dosztojevszkij, Herzen és Turgenyev. A Szovremennyik betiltása után áldozatos tevékenységét az Otyecsesztvennije Zapiszki (Hazai feljegyzések) c. sajtóorgánumban folytatja. Nyikolaj Nyekraszov költészete, kritikusi és irodalom- szervező munkássága egy korszakot jelent. Egész életét az oroszországi viszonyok megjobbításának szentelte, merész volt lírájában és bátor harcaiban, )rA tudás útja” c. versében mintegy ösz- szefoglalja — az utókornak is szóló —, a jóra és nemesre törő, a fényesebb jövőért minden áldozó emberhez intézett költői üzenetét: „Hát indulj I kint a nagyvilágban Van sok nemes szív is, ne féljl Percig ne csüggedj: aki bátran Előre tör, az célhoz ér", (Képes Géza fordítása) Dr. Hekli József A VEINEK -6. VEINER Egri utcák, egri utcák Kedvesek, szépek, festői házakkal. Falai között történelmi emlékekkel. Ezek az egri utcák. Sárosak, veszélyesek, keskenyek. Felbontották, kivésték. balesetveszélyesek. Ezek is egri utcák. Mostanában ismét naponta hoz a posta leveleket, kétségbeesett lakók, járókelők, aggódó anyák írják. íme egy- kettő mutatóban: „Kérem, ha hetséges, nézzék meg, milyen veszély fenyegeti a 9. számú általános iskola tanulóit, a Szovjethadsereg útja 58. számú ház előtt...” „Tessenek kijönni a Bárány utcába. Megkezdték az út javítását. Sok-sok reklamálásra, megjelent egy markológép és több munkás, s utánuk 12 méter hosszú, nyolcvan centi mély szakadék tátong ...” Vagy: „Szeretném felhívni figyelmüket, hogyan néz ki utcánk a Béke mozitól felfelé ...” „Megépült a két szép irodaház a Klapka utca Mentőállomás felőli részén. Autóparkoló-helyet csináltak előtte. s ezzel ráegszüntetiék a gyalogjárót. Ezen a részen csak a gépkocsik között kígyózva lehet bujkálni és kettős óvatossággal, mert ugye a parkírozóhelyen a gépkocsié az előny.” A kéréseknek megfelelően egy két helyre el is látogattunk. Végigegyensúlyoztuk magunkat a Vöröshadsereg Fordította i Kassai Ferenc távozott. Rövidesen ismét feltűnt egy rozzant létra- társaságában. Kabátját Sztasz karjára kanyarítva Szaveljev a fához támasztotta a létrát és gyorsan felmászott rajta. — Itt ült? — kérdezte. Jßpfll. december 1C» csütörtök utca és a Szederkényi utcag sarkán levő keskeny földcsí-J. kon, vigyázva, hogy bele ne | csússzunk a gázcső méteres} árkába. Megálltunk a Bárány \ utcai „szakadék” szélén, rop-1 pant kalandos volt ez is.f Együtt szidtuk a lassú mun-1 kát a Kapás utcaiakkal, ahol | már hetek óta nem lehet köz- r lekedni, s valóban nem ideá-1 lis megoldás a Klapka utcai | parkolóhely sem. Nem is be- | szélünk már a Lenin út vas- } úti bejáró előtti ároksoráról. | Itt csak az úttesten lehet köz- r lekedni. 4» Mindenki tudja, hogy aí- közművesítés, a gázvezeték í lerakása, a parkírozás, áthe-1 lyezés, útszélesítés mind-g mind a növekedés vele járó- ja. Ha bővítik például a gáz-£ vezeték-hálózatot, nyilván ki | kell ásni hozzá az árkot. Ezt | mindenki megérti. De azt S már nehezen, hogy hetekj; múlva is ott tátong az árok, f korlátok nélkül, fedetlenül. | Egyes részeken — túlzás nél- j; kül! —, életveszélyesek! 4 Mikor érünk el oda, hogyt a tanács illetékes osztálya — | amely egyébként minden ■■ esetben kötelezi az érdekelt £ ásó, bontó vállalatot az ere-} dei állapot visszaállítására l —, végre is hajtja saját ha-1 tározatát. És mikor érünk ;; oda, hogy nemcsak az ásásra ;> kerítenek gyorsan embert és költséget, hanem az árkok be- r temetésére is. Akik hetekig, | sok helyen hónapokig járnak » ilyen utcákon, bizony egyre ? fogyó türelemmel és növek-g vő aggodalommal nézik a be-1 omló szélű árkokat. i Vajon a felelős csak akkor \ kezűi slő, ka végzetes baj. történik? —4. —■ 34. A Köztisztasági Hivatal Dzerzsinszkij kerületi kirendeltségénél a kedves diszpécsernő készségesen átlapozta a jelentéseket és közölte, hogy február 14-én, kedden reggel 8 és 9 óra közt a MON 17—46-os hókotrógép dolgozott Vladiki- nóban. — A kérdést kimerítettük — szólt Szaveljev a belépő Tyihonovhoz. — A gyerek nem hazudik. Valóban ott járt a hókotrógép. — És mit jelent ez? Nem biztos, hogy valóban a hóban találták a puskát. Ellenőriznünk kell. — Mit? — Meg kell keresnünk az elesett varjú tetemét. öltözz, indulunk. A kisfiúk megmutatták a helyet, ahol eltemették áldozatukat. — Életemben először veszek részt effajta szertartáson — dörmögött Sztasz. Csalódás várta őket: a golyó nem volt a varjúban. Tyihonov már-már szedte a sátorfáját, de Szaveljev, aki kifogyhatatlan türelemtartalékokkal rendelkezett, szaporán akcióba lépett: — Hol ült a varjú, amikor rálőttetek? — kérdezte a gyerekeket. — Ott, azon az ágon — Szerjozska a juharfára mutatott. — Várjatok itt egy percig — mondta Szaveljev ás gondterhelt arckifejezéssel — Ott, és szivarozott! — jegyezte meg nem minden ingerültség nélkül Sztasz. — Egy kicsit arrébb, balra’ — tette hozzá Szerjozska. Szaveljev zsebkendőt húzott elő, óvatosan lehámozta a i'akéregre tapadt havat. Orra eltűnt az ágak között. Tyihonov elmosolyodott: „Mint egy harkály” gondolta. Szaveljev köziben foly— Szép kis munkát adott nekünk az ön Szavelievje — mondta a lány. — Fordított sorrendben kellett ellenőriznünk mindent, hiszen csak azokat a puskákat tartjuk nyilván, amelyekhez fegyvertartási engedély is van. Az önt érdeklő puska nem szerepel a nyilvántartásban. Holnap megküldöm az írásbeli jelentést is. »Így ésszerű — gondolta Tyihonov. — Aligha dob el valaki egy nyilvántartott fegyvert De a tulajdonost mégis elő kell kerítenünk, bármi történik is. Ez mosta legfontosabb!” Tyihonov belépett irodájába, felkattintotta az asztali lámpát. A gyenge világításban nem tűnt olyan barátságtalannak a helyiség. Jegyzetfüzetet vett elő az asztalfiókból, fellapozta, a telefonkagylóért nyúlt. — Halló, központ? Kapcsolja Tálát. Hohlovot kérem a bűnügyi rendőrségtől. Hohlov máris a vonalban volt, mintha csak a hívást várta volna. — Hogy vagy, Tolja? — kérdezte Sztasz. — Figyelj ide, nagyon fontos és nagyon sürgős kérésem van. Keresd fel kérlek a Fegyvergyár kereskedelmi osztályát. Van nálam egy puska, TOZ—17 mintájú, a száma Vera—Borisz 806237. Legelőször is állapítsd meg, mikor készült, melyik sorozathoz tartozik. Azután tudd meg, melyik raktárnak küldték el a sorozatot. A raktárban már könnyen rábukkanhatsz a vevőre is. Felírtad a számát? Megteszed? Hát per- szel hogy nem most rögtön, értem én. De holnap feltétlenül várom a hívásodat! A raktári másolatot légy szives küldd el a futárral. Kö- szőnöm, Tolja. Tyihonov felsóhajtott. ) CSÜTÖRTÖK „A fegyverszakért® vizsgálat megállapítása szerint a fiatalkorú Gafirovnál talált töltények teljesen megegyeznek azzal a tölténnyel, amelyet február 23-án operáltak ki a jegyzőkönyvben feltüntetett juharfa ágából, de keménységüket és vegyi összetételüket tekintve különböznék a T. Sz. Akszjo- nova holttestében talált golyótól. . Tyihonov félretólta a fegyverszakértő jelentését. „Minden világos. A fiúk ártatlanok. Nevetséges, de egyelőre ártatlanokat hajszoltunk: Pankovát, Kazancevet, MurtazM. ..” (Folytatjuk.) tatta a tisztogató hadműveletét. — Megvan! — kiáltotta.—. Itt a nyílás. Kiszedjük belőle? — Hazavihetjük a fával együtt — felelte Sztasz. — Ha elbírod. Ha nem, akkor szedd ki. De előbb talán gyere le és szerezz szerszámokat. Meg tanúkat. Szaveljev dühösen ráncolta homlokát, miközben belebújt a kabátjába: — Tanúkat, ebben az ordító hidegben? Ki fog rá vállalkozni? — Ne hőbörög), a tárgyi bizonyíték érvénytelen tanúk nélkül. Te is tudod. Munkára fel!... Tyihonov sovány, egyenes tartást! lányba ütközött a folyosón: az engedély-osztály inspektorába. — Jó estét, Gálocska — mondta. — Épp magához készültem. Ellenőrizte Szaveljev leletét?
