Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-13 / 268. szám
A nagy zsákmány Francia—olasz film vígjáték jét, Georges Deleme-t, megemlítjük: a főhősnek, mindA vásárhelyi művésztelep kiállítása Hevesen Eger és Kékestető után Hevesre kerülnek az európai hírű vásárhelyi művésztelep képei, szobrai, amelyek a kolónia hat évtizedes munkásságát, szellemi arculatát tükrözik. A tárlatot szombaton délután 4 órakor a munkásőrség székházának nagytermében nyitják meg, s azon olyan mesterek munkáival találkozhatnak az érdeklődő hevesiek, mint a Kossuth- dijjal is kitüntetett Kohán György, Rudnay Gyula, a Munkácsy-díjas Kurucz D. István, Csohány Kálmán, Szabó Iván, Szalag Ferenc, Németh József, vagy pedig Tornyai János és Medgyessy Ferenc, akik alapítói, megteremtői voltak a „vásárhelyi iskolának”. Imádoft férjhez menni (Kedd, 20.00) A háromfelvanásos vígjáték közvetítése a József Attila Színházból, felvételről. A matuzsálemi kort megélt, nemrég elhunyt világhírű Somerset Maugham vígjátékát már 1923-ban, a megírás évében megzenésítették. 1964- ben, a József Attila Színházban színié került változathoz Nádas Gábor komponált zenét. A habkönnyű játék az első világháború utáni időkbe viszi el a nézőt, egy férj. — mint annyi más társa —, nem érkezik vissza a háborúból. halottnak hiszik, s amikor néhány év múlva mégis előkerül, felesége már új férj oldalán él. A szokvány az lenne, hogy a két férfi, mint rivális kezd harcolni a nőért, Maugham azonban mást talált ki: a két férj azért küzd, hogy kié ne legyen a feleség, Viktória. A kitűnő szerkezetű, könnyed szelle- mességű és fordulatos vígjáRövid időn belül ez a második western, amelyben a végén az annyira óhajtott és annyira üldözött pénz szétszóródik a levegőben, a tömeg közé, az elosztás és el- osztoződás pillanat szülte formájában, hogy véget vethessenek a játéknak. Tanulság ez, vagy hatásos befejezés? Mindenesetre a nézőt meghökkenti, hogy a győzelem mámorában hiba csúszik a küzdők számításaiba, vagy megesik, hogy az emberi idegrendszer felmondja a szolgálatot. A film képtelenségeivel együtt jó. Nincs itt most hely a képtelenségek, ési az abszurd helyzetek, a logikátlanságok felsorolására, de annak illusztrálására, hogy mennyire csak a játék és a meghökkentés érdekli Gerard Oury rendezőt és operatőrvas Iván és Bodrogi Gyula alakítja, Hannibál tanár úr (Szombat, 15.30) Magyar film Móra Ferenc Hannibál feltámadása című kisregényéből. A forgatókönyvet a rendező, Fábry Zoltán, valamint két társa, Gyenes István és Szász Péter írta. Már 1957-ben, a bemutatás évében a Karlovy Vary-i feszr tivál díjnyertese volt e film. A legsikeresebb magyar filmek közé tartozik, s szinte a magyar filmművészet fémjelzésének tekinthetjük külföldön is. Voltaképpen egy ' gimnáziumi tanárról, egy szürke verébről szól a történet, ám ez a kisember a fajvédő Magyarországon él, s amikor egy elmélettel áll elő — mindegy, hogy miféle elmélettel, valamit mondani akar Hannibál halálával kapcsolatosan, voltaképpen az is lényegtelen, hogy mit —, össze négy napja van a börtönből szabadulásig, de ő kap egy földfúrógépet, azzal tűr ki, miközben segítője ugyancsak aláfúr a börtönnek és munka közben elkerülik egymást. Vagy: a főhős megkaparintja a vonatrablás térképét, hallja is, mikorra és hogyan szervezik meg a ..nagymenők” a rablást a tűzoltósággal, (:az ellemab- lást a még nagyobb „nagymenők”, az igazán „fejek”, s ezek között is a legnagyobb, a szicíliai:), de az ölükbe dobálja a sok zsák pénzt és még a fejéhez sem kap, amikor a baklövést felfedezik. Ez a film is — mint annyi másik —■, csak azért van, hogy egy tekergő mesében felfűzhessék az ötleteket, akár szóban, akár képben s főként a „bűnös”, a szerencsétlen Nyúl Béla tanár úr. A főszerepet Szabó Ernő alakítja, felejthetetlenül. 9npl hnlnndjai (Vasárnap, 20.05) Magyarul beszélő angol bűnügyi filmsorozat legújabb epizódja. Ezúttal „Ember- csempészek” a film címe, s azon alapul, hogy Angliában szigorú bevándorlási törvény van életben, amellyel — bizonyos kvóta megszabásával —, azt kívánják megakadályozni a hatóságok: nehogy túl sok idegen telepedjék le a szigetországban. Persze ez a korlát önmagában elég arra, hogy banda alakuljon bizonyos emberek becsempészésére —, természetesennem Önzetlenül. A banda a pénz felvétele után azonban korántsem nyújt garanciát, s ezt gyilkosságok is jelzik... Ez felkelti Angyal figyelmét. A. Gy. elevenednek meg az emberi agy leleményei. A western- film — rendezője válogatja —, többnyire arra jó, hogy sol> -sok elkápráztató részletet halmozzan egymásra, iramot diktáljon képekben és eseményekben. Arra számítanak ezek a jó filmesek, hogy az emberi hibák egyik jellegzetes mindennapi sztárja a birásvágy és ennél a hibánál, hibácskánál i nem kell indokolni, mindenki érti, hogy a pénz kell és a kockázat érte annál édesebb, minél nagyobb az összeg. És itt nem tesz különbséget a film az angol ezredes és a £e- gvenc között sem. Ez az egyenlősdi jóformán az egyetlen realitás az egész mesében: a többi kicslnálmány, lelemény, ötlet — többször humorral. Még jó, hogy végén kapunk egy politikailag is értelmezhető szimbólumot, az amerikai szabadságszoborral. Nem az akadékoskodás mondatja velünk, hiszen itt, ebben is a filmben is megkapjuk azt, amire a néző általában számít a kalandoknál: egyszer úgy mégis jó lenne érezni, ezeknél a szuperhősöknél, hogy emberek is, okaik is vannak, amiért a mások értékei éllein törnek. Belmondo .gyors mozgásával és technikai ügyeségével valósít meg egy főhőst, akinek indítékairól nem tudunk meg semmit. Az az érzésünk, hogy a rablást mint játékot, szenvedélyből űzi. Mellette Bour- vil egy érzékeny lelkű slemil, akinek együgyűsége inkább izgalomban tart, mint az egész rabláisosdi; ahogy feltalálja magát, s ahogyan feltalálja a primitíven ostoba megoldásokat a legváratlanabb pillanatokban, az érdeklődésre késztet. De őt sem értem, miért és hogyan keveredett ebbe a játékba. Hacsak játék lenne! De film, s ezért az alkotó valamilyen felelősséggel tartozik, ha a filmet embereknek csinálják. (farkas) Jleneíek — Kosa bácsi, mennyi idős? — Nyolcvankettő múltam Mihály napján. — És az egészség? — Nem panaszkodom. Legfeljebb a köszvény vesz elő, ha szelesebbre fordul az idő. Kása bácsi kincsestára egy diófaszekrény. Itt őrzi legféltettebb, legdrágább kincseit. — Mióta gyűjti ezeket a leveleket? — XJjonc katona voltam, amikor a legelső szerelmeslevelet kaptam ebben a lila kupertában. A hatvannégy évvel ezelőtti papíron mély nyomokat hagyott a tintaceruza. A kezdőbetűk erősebben kirajzolódnak: — Kedves Jancsikám! Tudatom veled, hogy egészséges vagyok, amelyhez hasonlót neked is szívből kívánok ... — Emlékszik-e még erre a lányra, Kósa bácsi? — A fene emlékszik mindegyikre. Van itt, kérem, szerelmeslevél száztizenhat darab. Azután itt vannak a katonalevelek, amelyeket az első világháborúból küldtem. Az anyám leveleit külön tettem, mert én, kérem, igen szerettem az édesanyámat. Külön éltek apámtól, engem az apam nevelt, de azért az anyám sohasem felejtkezett el rólam. — Honnan hozott legtávolabbról levelet a posta? — Kanadából. Az öcsém irta. Kiment az első háború után. Itt van a kétszázadik levele, ebben azt írta, hogy sérvvel a montreáli kórházba került. Ez a távirat pedig már a halálhírét hozta. Kósa bácsi levélkötegeit szorosra húzza össze a befőttes. gumi. — Tetszik tudni, nekem mindig mániám volt a gyűjtés. Mindig, mindent elraktam. A diófaszekrény alsó fiókja tele van ötven, hatvan esztendős cédulákkal, utalványokkal. A feleségem, szegény, régebben mindig mondta: — Miért nem égeted már el ezeket a régi kacatokat? A ruháknak csináljunk inkább helyet az öreg szekrényben. Egyszer már-már rászántam magam, hanem mégis meggondoltam. Hosszan sokáig néz maga elé. — Amikor nagyon beteg leit, bevittem neki a kórházba azokat a leveleket, amelyeket legénykoromban, meg mint fiatal házas írogattam. Ahogy olvastam neki, még a könny is kicsordult a szeméből. Magához húzott és azt súgta a fülembe. — Nagy eszed volt, hogy mégsem égetted el ezeket a leveleket... A hatalmas diófaszekrényben hozzávetőlegesen is másfél mázsa levél van. Az egyiket egy plébános írta: — Megdöbbenéssel értesültem, hogy te, édes fiam, anyaszentegyházunkhoz való ragaszkodásodról, szent hitünkről megfeledkezve, leány gyermekedet reformátusnak keresztelni engedted... — Mi történt, mi lett a sorsa ennek a lányának? — Gyermekágyi lázban halt meg 1929-ben. Kósa bácsi szekrényének ajtaja nagy nyikorgással, erősen csukódik. A kulcsát, — mint annyi évtizede már — ■most is a fejpárnája alá dugja. — Itt a fejem alatt biztonságban tudom. — Később mi lesz a levelek sorsa? Az öreg megérti a célzást. — A végrendeletem szerint valamennyit magammal viszem majd a sirba.., ... , Szalay István Jelenet az „Angyal kalandjai” című angol filmsorozat t,Embercsempészek” című epizódjából, a tv november 21-i, vasárnapi műsorából. t-ék bizonnyal most is kellemes szórakozást nyújt. A főszerepeket: Almást Eva, Dar©JlöÉliS 1871 november 13.« szombat csakhogy a forrást hadifogsága idején egy orosz templomban bizonyos régi írások között fedezte fel. Ez elég Megindul a kampány ellene országosra dagad, s már senki sem tudja a résztvevők közül, hogy mit véd és mit támad, a kampány a lényeg Jelenet a „Colt és muzsika” című olasz folytatásos film II. részéből, a tv november 20 ? szombati műsorából. A VEINER -Ő.VÉINER * erőket összpontosítsák e példátlan bűnügy körülményeinek kivizsgálására. — Nagyon kedves lesz tőle — mosolyodott el Tyiho- nov. — Csakhogy a „legjobb erők” száma korlátozott, bűnügy pedig akad még éppen elég. Ha a legjobb erőket egyetlen ügyre összpontosítják. ez valóságos örömünnep lesz az alvilágnak. Ezenkívül, a kivizsgálás az ügyészség feladata. Mi csak nyomozunk. — Bizonyára helytelenül fejeztem ki magam. Azt akartam mondani, hogy ennek a gyilkosságnak rendkívüli figyelmet kell szentelni. — Nem vagyok sértődé- keny. Nálunk egyébként minden gyilkosság rendkívüli figyelemében részesül. — Véleménye szerint sir Fordította : Kassai Ferenc 6. Beljakov szabályosan berontott a szobába. Kezében friss kefelevonatot lobogtatott. — Jó napot, Tyihonov elvtárs. Egyenesen a nyomdából jövök. Tyihonov felállt, előrelépett. — Üljön csak le. Nézze, ez Tanya utolsó írása. A rovnói riportja. A sárgásfehér papíron akkurátusán sorakoztak a szürke betűoszlopok. Itt-ott fehér négyszögek: a fényképkliséknek. A cím: „Menynyi jóság kell az ember-’ nek?” A cikk alatt gyászkeretben a szerző neve és a szerkesztőség nekrológja: „Amikor ez a számunk készült, tragikus hirtelenséggel elhunyt T. Sz. Akszjonova, a tehetséges, fiatal újságírónő. Az olvasók jól ismerBeljakov" levette szemüvegét és a fény felé tartva tö- rölgetni kezdte. — Megdöbbentett bennünket ez a tragikus, szörnyű ték...” Sztyepanov búcsúzott: — Megyek. — Kezet nyúj i tott Tyihonoviiak. — Sok szerencsét. haláleset — mondta, s mintegy alátámasztásul hozzátette: — A főszerkesz'.őnk kérni fogja, hogy a legj kerül elfogniuk a gyilkost? — Megöltek egy embert. Ki kell deríteni, milyen ok re- Hielte a tettest. Akkor arra is könnyebben rájövünk, ki lehetett az. Ebből a célból tanulmányozzuk a gyilkosság tárgyi körülményeit, s közben a körülményekből megpróbáljuk kibogozni a lényeget: a tettes személyét... Efeljakovnak az arcára volt írva, hogy nem hisz a nyomozóban. „Fel kellett volna tűznöm' a kitüntetéseim” — nevetett magában Sztasz. Leginkább az bosz- szantotta, hogy Beljakov fiatal. Még ha egy öreg nyugdíjas dörmögne ilyesmit, meg lehetne érteni... — Ha jól értelmezem, aláírt kötelezvényt kér tőlem, amelyben garantálom a tettes kézre kerítését. Ilyen papírt azonban senkitől sem kaphat. Tőlem sem. Mert én is ember vagyok. S biológiai értelemben — a tettes is az. Ha gépek követnék el a bűntényeket és gépek folytatnák a nyomozást, csak ct megfelelő algoritmust kellene feltalálni a nemzetközi igazságszolgáltatás számára, és a bűnözésnek máris örök* re bealkonyulna. Mi azonban csak emberek vagyunk. Tévedünk, melléfogunk. De általában mégis megtaláU juk a tettest. — Minek az alapján? — Beljakov hangjában újra felébredt az érdeklődés. • — Minek az alapján? — ismételte fáradtan Tyiho- nov. — A mi. oldalunkon áll az igazság, a közvélemény .., — Hát, ez elég meggyőző, csak túlságosan elvont... (Foj0tatiuJtJ
