Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-13 / 268. szám
Heves megye mezőgazdasága 1971-ben Á fordulat éve f Mutasd meg, milyen technikai színvonalon termel a mezőgazdaság, megmondom, i milyen fejlettségű ország vagy. Valahogy így hangozhatna két ország első bemutatkozó látogatásán az első néhány mondat. A mezőgazdasági termelés technikai felszerelése válóban sok mindent elárul, áttételesen utal egyéb ágazatok fejlettségére is, s végső soron döntő szerepet játszik az életszínvonal alakulásában is. A mezőgazdaságban ma már helyesebb, ha nem gépesítésről, hanem technikai színvonalról beszélünk. Ez korántsem játék a szavakkal. Míg ezelőtt a gépesítés fogalmát kimerítette, hogy hány traktor dolgozik a földeken, ma már ez a technikai felszereltségnek csupán egy részét ■jelenti. Hagyományos és új Talán elég itt arra utalni, hogy az idei kiváló minőségű bor-, illetve szőlőtermés nemcsak a kedvező időjárásnak tulajdonítható, hanem ebben jelentős része volt annak a helikopternek, amely szinte függetlenül az időjárási körülményektől, minden esetben el tudta végezni a növényvédelmi munkákat Az idei gabonatermés, amely megyénk eddigi mezőgazdasági történetében a legsikeresebbnek mondható, nagyon sóikat kösaönhat a Repülőgépes N övényvédő Állomás te-j vékenységénefc. A Dél-He-i vés megyei Tsz Szövetség öt évre kibérelt kiét repülőgépet, s ezek a gépek már akkor szórták a műtrágyát a gabonatáblákra, amikor a sár miatt még mindem földi eszköz számára megköt Eelíthetetlen volt a vetés. A növénytermesztő gépek közé tehát ma már egyre jobban odatartoznak a légi eszközök; is. Természetesen mit sem csökkent ezzel a földön a hagyományos erőgépek szerepe. Heves megyében mint-! í egy kétezerbétszáz traktor i biztosítja az alapvető föld- művelési munkák elvégzését. | Az elmúlt évben elkészített reprezentatív vizsgálat szerint azonban ennek az állománynak mintegy 5Ű—55 százaléka amortizálódott Azaz, magyarul az erőgépek felének további üzemeltetései már gazdaságtalan. A hevesi járásban idei megállapítás szerint az erőgépek 60 százaléka amortizálódott. Megyei szinten a gépek üzemben tartásának évi költségéből 40 százalékra rúg a különböző javítások összege. Mi okozta ezt a magas elhasználódási százalékot? Megyénk mezőgazdaságában körülbelül egy időben történt a nagyüzemmé válás. A nagyüzemi munkára alkalmas erő- és munkagépek egy időben kerültek a termelés vérkeringésébe, — a gazdaságok a kezdet gondjaitól elfoglalva nem törekedtek a folyamatos gépcserére, a géppark felújítására — és egy időben öregedtek is ki. Ennek a folyamatnak a tanúi vagyunk napjainkban. Az idén erőteljes vásárlási kedv mutatkozott a termelőszövetkezetek részéiről. A horti Kossuth Termelőszövetkezet az idén 15 új erőgépet állított munkába. A kiskörei Vörös Hajnal Termelőszövetkezet 1971-ben körülbelül 8 millió forintot költött' mezőgazdasági gépekre, A hatvani Lenin Termelőszövetkezet tízmillió forintot fordított gépparkjának felújítására. Javult az idén a mezőgazdasági gépellátás színvonala is. A Heves megyei AGRO- KER Vállalat tavaly szeptember 30-ig 118 milliós gépfor- galmart bonyolított le. Ez év szeptember 30-ig ez a forgalom harmincmillióval haladta meg az elmúlt évit, elérve a 148 milliót. 1970. szeptember 30-án 11 millió forint értékű gépkiészlete volt az AGRO-) KER-nek. Az idén ez a készlet négyszeresével haladta meg az elmúlt évit A pótkor esi — amely a létfontosságú mezőgazdasági szállítások le-: bonyolító eszköze — hiány-j cikk volt az elmúlt évben, Jelen pillanatban több min« 110 darab vár vásárlóra megyénkben* „„ Arányeltolódás Ä gépellátottság Jelenlegi helyzetének kialakulásához kétségkívül hozzájárult, hogy a közgazdasági ösztönzők korábban nem a gépi, hanem az épületberuházásokhoz teremtett vállalbozókedvet, A hús- program meghirdetésével, aa érvényben levő állami támo-j gatásotókal elsősorban az ilyen arányú beruházási tevékenység került előtérbe a termelőszövetkezeteknél, s a gépparkban mintegy csak a legszükségesebb pótlására, s nem felújításra törekedték a gazdaságok. A különböző beruházások meglehetősen leköt- tötték a termelőszövetkezetek fejlesztési alapját, ez még a jövőben is éreztetni fogja ha tását. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy húsprogram hatására épült szakosított telepek nem csak épület beruházást jelentettek, hanem azzal együtt létrejött egy magas, a félautomata, az automata berendezések egész seregét foglalkoztató technikai színvonal. ’ Amikor a technikai színvonalról beszélünk,. okvetlenül szólni kell arról, hogy a gépesítés végső célja egy-egy termelési folyamat mindéin fázisára kiterjedő technikai segédlet létrehozása. Me gyénkben megnyugtatóan és véglegesen csak a gabonatermesztés komplex gépesítése megoldott. A kukoricatermesztés komplex gépesítésére ebben az évben történtek fontos lépések. A hatvani Lenin Termelőszövetkezetben gyakorlatilag megoldottnak mondhatjuk ezt a problémát. Csak az első lépés Am van kiét sarfcaüaitos es Igen sebezhető pontja megyénk növénytermesztésének. Ojra és újra fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a zöldségtermesztés gépesítése az utóbbi tíz év alatt gyakorlatilag nem haladt előre. A szőlőtermesztésről elmondhatjuk, hogy a nagyüzemi táblák kialakítását ebben az esztendőben követte igazán az a felismerés, hogy a nagyüzemi módszerek nem következnek automatikusan a J nagyüzemi szőlőkultúra lét- j rehozásából, hanem gondos j tervezéssel és kivitelezéssel kell megszervezni és létrehozni a legmegfelelőbb módszereket Megyénk mezőgazdaságának technikai színvonalában — az 1971-es esztendőben nagy előrelépés történt. De csupán az első lépés. Az úton tovább kell menni. „ Szigetby András PARDON... Tisztességtelen, Ezt a szót ízlelgetem mostanában, s nem valami ráérős egykedvűséggel, nem éppen unalomból. Inkább türelmetlenül és méltatlankodva. Talán azért, mert elég gyakran hallom... Olyan fogalomról van szó, amelyet nem szeretünk, élítélünik, s a mi társadalmi körülményeink között mindenképpen, vadhajtásnak tekintjük. A tisztességtelen szóval illetett föl-fölbufckanó gyakorlatot elítéljük. Tudom, ez kevés... Az egyénnel kapcsolatban. — úgy általában — gyakran szóvá tesszük, hogy a munka nélkül szerzett, tisztességtelen jövedelem, harácsolás, önzés, nem a mi világunk... Egy közösségi társadalomban különösen felháborító a tisztességtelen nyerészkedés, bár azt hiszem: a jó érzésű emberek másutt is elítélik. De mi van akkor, ha nem az egyéni, hanem a nagyobb, az úgynevezett csoportérdekeiket helyezik egyesek az össztársadalmi érdekelt fölé, s a törekvések éppen a tisztességtelen haszonszerzésben nyilvánulnak meg. Olvastam ügyészi jelentést és hallottam felszólalást, ahol szóba került ez a törekvés, s néhány meghökkentő, kirívó példa. Nézzük csak. Vannak vállalatok (néha termelőszövetkezetek is), amelyek nyereségüket tisztességtelen úton, más közösségek, vállalatok rovására növelik. Az ellenőrző szervek hamis számlázások sorozatával találkoztak a múlt évben, s találkozhatunk ilyesmivel építőipari vállalatoknál is. Mi a lényege ezeknek a számláknak? Az, hogy el nem végzett munkát, be nem épített anyagot akartak megfizettetni a megrendelővel, máskor az árakat emelték önkényesen, mert úgymond: ki lát bele a mi dolgunkba, úgyis csak a végösszeget nézik. Nem fillérekről és nem száz forintokról van szó, hanem milliókról. A szorult helyzetet sem törvényszerű tisztességtelen haszonszerzésre kihasználni. Nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy az ilyen „haszonszerzők” erkölcsükben kificamodott emberek. Súlyos megállapítás ez, de mégis kevés ahhoz, hogy hatásos is legyen. Mert a tisztességtelen vállalati haszon - szerzés jelenlegi körülményeink között csak erkölcsileg ítélhető eL A hamisan számlázó vállalatot ritkán éri hátrány. Ha a megrendelő rájön a hamis számlázásokra, altkor kérheti a számla módosítását. Ilyenkor a jogtalanul és becstelenül túlszámlázott vállalat legföljebb annyit mond; pardon... S ha nem fedezik fel a szabálytalanságot? Akkor a túlszámlázó jel jár... Beszélhetnénk most a tisztességről általában, becsületről és erkölcsről, jellemről és feddhetetlen magatartásról, a tisztesség követelményeinek megfelelő, szabályszerű eljárásról, mely a mi társadalmunkban alapvető morális követelmény. De tartok tőle: semmi újat nem mondok ezzel. Azok az emberek, akik a vállalat nevében a dolgozók látszólagos érdekét képviselve egyéni számlájukra dolgoznak a túlszámlázással, vagy más módszerrel, azoic aligha hallgatnak az erkölcsi „prédikációra”. Van még egy lehetőség, s ezt eddig kihasználatlanul hagytuk. Elképzelhető az is, hogy valakit és valakiket felelősségre vonunk majd anyagilag és erkölcsileg is a tisztességtelen haszonszerzés miatt. J. B. Egy a sok közül.. Megigazítja aí kendőjét: fényképezzük..; belehunyorog az őszi napba, vagy ösz- szekacsinitanak? Régi ismerősök. A hatvanhárom év alatt ők ketten a nappal elsőként találkoztak, s ez a. 'tüzes égitest mindig késésben volt Kisgargely Lajosnévai szemben. Amikor feljött a nagyvisnyói dombok fölé, már ott találta a jószág között, s ezután is csak arra tellett, hogy su gárkíséretet adjon a határija induló asszony mellé. — Ma már egy kicsit más toért — igyekszik lehűteni ) Sajátos telepüíári tóvtje? szelő-hálózata például Selyp 1 telefonközpontjához kap- f csolódik, „legrangosabb” negyede a sokak által önállónak hitt Petőfibánya, de a helység egészét mégis Lőrincinek nevezik. Ipara másutt akár egy járásnak becsületére válna, van lakótelepe, amit modem városrésznek gondolhatnék, s — az erőmű szomszédságában — büszkélkedhetik olyannal is, ami vonzó üdülőkörzetnek beillenék. Az úttengely mentén virágágyak, kertek parkok mögött — a centrumban is — egymást váltják a takaros, módos épületek és a kopottabb, vénebb, rozzantabb falusi házak. Nagyközség, közel 11 ezer lakossal... Sokarcú Lőrinci „Mindig is nagy volt, csak éppen a címet kapta nemrég. Fiatal nagyközség, úgyszólván még hozzá sem szokott új besorolásához, előléptetéséhez, a szerepét szinte csak kóstolgatja...” Fülemben a megjegyzés — <i bennem a kíváncsiság: Vajon, hogy telik így az idő? — Természetesen nem múlik itt sem nyomtalanul, lehetőségeinkből telhetőén iparkodunk ezt is, azt is megvalósítani. Egyelőre persze csak a legfontosabbakat. Az idén is megtol dottuk jó egy kilométernyivel járdáink hosszát, már csaknem teljesen befejeztük az ötszáz palackos új gázcseretelep építését, az olajtüzelésű kályhák tulajdonosainak helyi kiszolgálásához kutat léte- aít az ÁFÉSZ, é> a kereskedelem további javítására, rövidesen egy modem ÁBC- áruház építéséhez is hozzákezd itt a községSközpont- ban. Új rendelő és szolgálati lakás, meg külön gyermekorvosi körzet kialakítását tervezzük, napirenden tartjuk a régóta áhított vízmű megvalósítását, s a csatornázást. .. Valójában ennél sokkal nagyobbak az igények Lőrinciben is, hiszen, hogy csak néhányat említsünk: 24 kilométernyi útszakaszunkból mindössze nyolc a rendezett; ez utóbbinak csak a fele portalanított (néhol ősztől tavaszig még a mentőautó sem tud közlekedni) s a járdáink kétharmada hiányzik — de sajnos, nem tehetünk többet. A mostani öt esztendőre még 6,5 millió forintunk sincs egészen. Minimálisak a bevételeink, amikre abból is lehet következtetni, hogy például a négyezer lakosú Petőfibányán alig 15—20 adófizetésre kötelezett polgár él, ,s ugyanekkor a/, erő- művi lakótelepről egyet sem említhetünk... A nagyközség tanácsházában Szentgyörgyi János elnökkel, Illés Janos gazdálkodási csoportvezetővel és Varga Antallal, a párt csúcs- titkárával beszélgetünk. — Valamelyest az könnyít a munkánkon, elképzeléseink valóra váltásában, hogy a lakosságtól s a lakosság nagy részét foglalkoztató helyi üzemektől számottevő társadalmi segítséget kapunk . — mondják, amint a diskurzusba bel e mel egszii nk. ' így jutott egyebek mellett modern közvilágításhoz egy- egy jelentős útszakasz az erőmű szélén, s benn Selypen, s hasonlóan született a cukorgyár kultúrházában az a népszerű presszó, amit szinte az egész nagyközség látogat. Aztán, hogy a legújabbak közül is mondjunk valamit: így készül ez az immár második gázcseretelepünk is: az összeadott forintokhoz az ÁFÉSZ, a tsz, az ifjúsági szövetkezet és a NÉV különmunkát tett. Ezért az egyébként 250 ezer forint értékűre becsült beruházás 100 ezerből megva- lósulhat. Kamaszkorú, sőt annál is fiatalabb nagyközség. ap- róbb-nagyobb „pörsenések- kel”; — Szinte városiasán szaporodik a gázzal és olajjal fűlő háztartások száma, de még ugyancsak szükség van a jo minőségű szénre is. Ezért azonban a helyi TÜZÉP-telep „jóvoltából” elég régóta Hatvanba kell járni. — Az állami üzletek kétségkívül jobbak, szebbek, de a szövetkezetieket meg csak mostanában kezdik nagyobb mértékben felújítani. A „lőrinci” húsbolt hűtőap- parátjának beállítása, s ezzel az egyes tartósított élelmiszerek bevezetése nemrég még amolyan csodaszámba ment... Nem megoldott a aöldaég-ő> ümüks «hálás. ■— Petőfibányán van ugyan sütőüzemünk, de a kenyeret mégis Hatvanból kapjuk. S ez nem olyan minőségű, mint amaz! — A vasúti közlekedésre ugyan nem panaszkodhatunk, de annál több rosszat mondhatunk az autóbuszjáratokról. Ritkák, mint a fehér holló... pedig Petőfibánya és a nagyközség másik szélén levő erőmű között hét kilométer a távolság, ami semmiképpen nem gyaloglásra való... — Különösen aggasztó a lakáshelyzet a Vörösmajorban, az Ady Endre úti ci- ‘ gánytelepen és a Szabadság tér 3. alatti, 13 családos tömbben. Az előző kettőnél megpróbálunk enyhíteni a gondokon, de ez utóbbin elsősorban az'ingatlantulajdonos Nagygombosi Állami Gazdaságnak kellene segítenie. „Pörsesnésekről” beszélgetünk, de örömmel kell nyugtázni ugyanakkor, hogy e nagyközségre is a fiatalsággal együtt jaró életerő a jellemzőbb. — Nem is akarjuk sajnáltaim magunkat — tiltakoznak a majdnem kimondott félreértés ellen — miután erre tényleg nincs olyan sok okunk. Alapjában véve: jól élünk mi itt Lőrinciben. Nem tudunk munkanélküliről, elhelyezkedhettek asz- szonyaink, lányaink is, s nincsenek éppen rossz kereseti viszonyok errefelé. Mást m Mondjunk; csak gépkocsibői 287-et tartunk nyilván. Megfelelő az egészségügyi helyzetünk, hiszen a petőfibányai üzemi rendelőt is beleszámítva kilenc orvos gyógyít a nagyközségben és öt védőnői körzetünk van. Ami az oktatást, a népművelést illeti: 55 nevelő tanít csupa emeletes, új épületben elhelyezeti, négy korszerű általános iskolánkban, van a községben szakmunkásképző intézet* több modem tanműhely, négy kultúrház s három olyan mozi, ahol a városiakkal egy időben vetítik a legújabb filmeket. Könyvtárainkban pedig 20 ezernél több kötet közül válogathatnak az olvasók. S hogy a szórakozás teljesebb legyen: bisztróink, cukrászdáink is akadnak... Nagy-Lőrinciben ma ezeregyszáznál több az általános iskolás és — a gondot hagyva, örömmel mondták azt is, hogy — mind szőkébbek lesznek az óvodák. Az emberek szívesen maradnak a községben, örömmel raknak fészket, építik, szépítik otthonaikat. Éppen nemrégiben parcelláztak az újabb lakások számára 76 telket a Herédi út mentén, hogy jövőre hozzákezdhessenek a szétosztásukhoz is. Ötven .igénylő máris van, s ez az utóbbi évele csúcsa. Nem nehéz hinni, hogy rövidesen gazdára talál valamennyi házhely, s talán továbbiakat is kémek hamarosan. A tanácsházán úgy vélik, hogy ezért — igazán érdemes dolgozni: Érdemes — még ha nem is olyan könnyű ez a munka. .« Gyón! Gyula „Voltam én minden... még bojtár is!” a lelkesedést Mari néni. —■ Nyugdíjas vagyok, megengedhetem magamnak a későbbi felkelést is. Van úgy, hogy hétkor állok munkáiba, miután az uramat, meg a jószágot elláttam. Persze munkába sem jövök mindig, nehogy azt tessék képzelni! Csak ha szükség van ^ rám. Az igazsághoz hozzátarto- ták, hogy a nagyvisnyói Alkotmány Tsz nehezen nélkülözi a munkáskezet. Nem a legjobb helyzetben vannak: tavaly harminckét forintot fizet teli. s a munkaegység tervezett értéke az idén sem haladja meg a harmincötöt. Kisgergéty Lajossná egyike az alapító tagoknak, tizenegy esztendővel ezelőtt lépett be a tsz-be férjével és néhány hold földjükkel. — Tudja-e: minden voltam. .. még bojtár is! — kacag fel az idős asszony. — Mondták: nekem mindenütt jó. Megkérdeztem: és hol nem? Azt felelték, hogy a disznóknál. Erre odamentem, és két évig csináltam. Három évig meg a csirkékkel voltam. — És most? — A seprükötóst irányítom éppen. ö egyébként a szövetkezet nőbizottságának elnöke. Ahogy elnézem, veszélyes vitapartner lehet, ha a nők érdekében érvel. Szóvá is teszem, de megrázza a fejét: — Mit kell itt érdeket védeni? Az elnökünknél jobban senki sem tudja. — A bizalom és tisztelet hangját megszínezi a szemében felcsillanó, kedvesen huncut mosoly. — Jól megélnek a nyugdíjból? Támogatják a gyerekek? — Megvagyunk jól, nem szorulunk egymásra hális- tennek. Nagy ám a család. fiam van, meg lányom, három unokám, az egyikük már menyecske. Ha idejük engedi meglátogatnál!. De disznóöléskor mindig együtt ( vagyunk! —■ Van-e valamilyen ki- vánsága? — Szeretném megérni aü aran y Lakod a 1 mama t... negy venöt éves házasok vagyunk már! Búcsúzik, s ráérősen lépked a seprükötő asszonyok csoportja felé. Hirtelen visz- szafordul, és megfenyeget. — De nem azért mondtam ám el mindezt, hogy kiírjon. írjon másról... akárki így csinálja, mintán, (kátéit
