Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-11 / 266. szám
Heves megye mezőgazdasága 1971-ben----------------------------------- / A növénytermesztés örömei és snlyos gondjai I Ha Heves megye mező- ! gazdasága kerül szóba, önkéntelenül a két történelmi borvidék — az egri és a mátraalji — kerül előtérbe. Valóban kiemelkedően fontos szerepet játszanak az egész ország szőlőgazdálkodásában megyénk borai, s nemcsak hazánk határain belül, hanem azon túl is keresett cikkek. Heves megye mezőgazdasága azonban sokoldalú, a területi tagozódás termelésszerkezeti differenciáltságot hozott létre. Nagy múlttal rendelkezik megyénkben a zöldség- termesztés, a esányi dinnyéseik az ország minden részén ismertek. Hatvanban és Selypen két cukorgyárra alapo- •' zódik a cukorrépa-termesztés, Az állattenyésztés két fő vonala, a szarvasmarha- és sertéstenyésztés, az új szakosított telepek felépülésével és építésével új távlatok elé néz. Megyénkben a gabonatermesztés mint mindig, az idén is a legnagyobb területen folyt. 1971-ben 121 ezer katasztrális holdról takarítottak be gabonát, amely az összes szántóterületnek— tíz százalék híján a félét tette ki. Ha megyénk mezőgazdaságáról beszélünk, okvetlenül meg kell még említeni a Kompolton székelő kutató- intézetet, amely eredményeivel feltétlenül egész mező- gazdaságunk fejlődéséit szók- gálja. Heves megye te országi termőterületének 6,6 százalékán gazdálkodik. A me-j gyénfc mezőgazdaságában lezajló folyamatok az egész részeként önmagukban is hű képet adnak az ország fejlődéséről, a mezőgazda-; ság jelenlegi helyzetéről. Talán ebből a szempontból is figyelmet érdemel, ha bepillantunk megyénk mező- 1 gazdasági életének néhány | részletébe. Siker — figyelmeztetőkkel f Ä megye szántóterületé^ *»ek kis híján negyven százaléka gabonatermő terület volt az idén. Ebből is legjelentősebb a búza vetés- területe volt 74 ezer holddal. Ez a terület csaknem 6500 katasztrális holddal volt kevesebb a tavalyinál, mivel az 1970. évi ősz sok helyen szinte lehetetlenné tette a vetést. A csökkent terület azonban nem jelentett termésveszteséget, mert a termésátlagok emelkedése ellensúlyozta azt. Kenyérgabonából az idei esztendő mezőgazdasági történetünkben az eddigi legkiemelkedőbb termést hozta. Gabonafélékből 17 ezer vagont termelt az idén a megye, ez kereken 43 százalékkal, azaz 5100 vagonnal több, mint az elmúlt évi meny- nyiség. A búza termésátlaga megyei szinten 14,4 mázsás volt holdanként —, amely mint említettük, eddig a legjobb eredmény — ám ez a legjobb eredmény' több mint három mázsával marad az országos átlag alatt. Nagyon nagyok voltak a termésingadozások. Kirívó példaként említhetjük a füzesabonyi járást, ahol 8 és 22 mázsa között változott a termésátlag, de előfordult olyan termelőszövetkezet is, ahol a búza termésátlaga mindössze hat mázsa volt. A tavaly árvíz sújtotta termelőszövetkezetek az idén kiugró eredménnyel jelentkeztek. A poroszlói termelőszövetkezet búzatermése meghaladta a 18 mázsát. Külön említést érdemelnek a detki, nagyrédei, apci és zagyvaszántói termelőszövet kezetek, ahol húsz mázsa körüli üzemi átlag volt a Jteajrérfiabcma termése. Meg kell említeni, hogy az . állami gazdaságok és terme- v lőszővetkezetek között még mindig fennáll bizonyos különbség, amely a búzatermésben is megmutatkozott. Az állami gazdaságok termésátlaga három és fél mázsával haladta meg a termel őszöve tkezetekét. összességében sikeresnek mondható az idei év kenyér- gabona szempontjából, hiszen a megye kenyérgabona-szükségletét biztosítja a termés, sőt még arra is tellett, hogy a tavalyi rossz esztendő miatt megcsappant tartalékkészleteket kiegészítsék. Az azonban mindenesetre figyelmeztető , hogy elmaradtunk az országos átlagtól több mint három mázsával. Az okokat keresve csupán egyre kívánunk nyomatékosan rávilágítani: műtrágya-felhasználásban az utolsó helyen vagyunk a, megyék között, Áz évtized egyik legjobb termése Ä két történelmi borvidéfi joggal büszkesége Heves megyének. Az egri és mát- raalji boroknak mindig megvolt a rangjuk, de ahhoz, hogy meg is maradjon, óriási munkát igényeltek az utóbbi esztendőik. 1960-tól 1971-ig közel tizenkétezer katasztrális hóidon új telepítést kellett végezni, fokozatosan felszámolva a régi; kiöregedett, gépi művelésre alkalmatlan táblákat. A rekonstrukció köjfcefi fel kellett számolni hétezer hold direkt termő területet is. Az I960, évi 30 ezer holdas szőlőterület 1971-ben 23 ezer holdra csökkent. Ez a csökkenés azon ban mindenképpen pozitívumként értékelhető. A kisebb terület mennyiségileg ugyanazt a termést adja, mint a lényegesen nagyobb helyet elfoglaló, gépi művelésre alkalmatlan táblák, minőségileg azonban összehasonlíthatatlanul jobb a termés. Az idei évben 19 ezer holdas termőterületről a becslések szerint — végleges adat még nem áll rendelkezésünkre —• mintegy 22 mázsás átlagot számolhatunk holdanként Az állami gazdaságok szőlő- tábláiról 27, a termelőszövetkezetek termőterületéről 22, a háztáji gazdaságból 17 mázsás termés került puttonyokba. A megye termés- mennyisége mintegy 430 000 mázsa szőlő, kereken hatvanezer mázsával több, mint az elmúlt esztendőben. Minőségileg — ez már most megállapítható — az utóbbi évtized egyik legjobb tér■ másét szüretelték az idén. A gazdaságok okultak az el múlt év szomorú tapasztalataiból, sokkal nagyobb gondot fordítottak a növényvédelemre, mint tavaly. A te- nyészidő alatt egy helikopter szüntelen végezte a védelmi munkákat az egri szőlőtáblák fölött, a Mátra lábánál pedig repülőgépek szorgoskodtak a jobb termés érdekében. Felkiáltójel Érdemes egy pillantást vetni a zoldségtermő terület alakulásának statisztikájára. 1963-ban közel 13 ezer holdon folyt a megyében a zöldségtermesztés. 1970-ben 8179 holdon. 1971-ben 7562 holdon. Megyénkben a zöldség- termesztés holtponton van. Azaz, hogy még az is jólenne, ha ott lenne, de a termelőszövetkezetek által készített házi ötéves tervekből világosan, kiderül, hogy további területcsökkenésre lehet számítani, ha nem történik valami hathatós intézkedés. A zöldségtermesztés mai színvonalán ugyanis a termelés szinte kizárólag kézi munlcaerőre alapozott, s az utóbbi tíz esztendőben a zöldségfélék termelésének gépesítése gyakorlatilag alig haladt előre. Sajnos, nemi éoBStáf ?<£>feat mondhatunk el a cukorrépa-termesztéssel kapcsolatban sem. Az eddig tett országos intézkedések, úgy tűnik, nem hozták meg a kívánt eredményt. A tavaly még 4000 katasztrális hold fölötti cukorrépa-termőterület az idén 3569 holdra csökkent, A tavalyi termésátlag 141 mázsa volt, az ideit holdanként T30 és 140 mázsa között becsülik a szakemberek. A jövő évi termelésre a szerződéskötések folynak. Valószínűleg további terülatcsökkenés várható. A dormándi termelőszövetkezet 1972-ben például már nem termel cukorrépát. Ezek a jelenségek nem kizárólag Heves megye, de az egész ország gondjaként je- lentkgznek. Érdemes, sőt oda kell rá figyelni, mint ahogy hamarabb oda kellett volna figyelni a zöldségtermő terület csökkenésére, amely megyénkben jelentkezett először, s amint az idő igazolta, akkor sem szűk helyi problémáról volt szó. Szigethy András Kétmillió köbméter gáz naponta LKS ’"ÄÄ szanhi üzemében a környező földgázmezőről érkező nyers földgázból leválasztják a gázban levő vizet és a nehéz szénhidrogént (melyet tovább szállítanák Algyőre). A földgái CSV része Százhalombattám kerül, míg a másik rész a lakosság tüzelő ellátását segíti. (MTI foto — Fehérváry Ferenc felvétene). Negyedmillió személygépkocsi magántulajdonban Miből lehet az autót „eltartani' Ramfetrezerretf íwvekedeW i ebben az évben — szeptember végéig — a magántulaj- ,dóriban levő gépkocsik száma, — a Központi Statisztikai Hivatal legújabb adatai szerint Az igények rohamos növekedésére jellemző, hogy tíz évvel ezelőtt mindössze 18 500 személyautó volt magántulajdonban, a szeptember végi összesített adatok szerint viszont ez a szám néhány ezer híján megközelítette a negyedmilliót. Ez annyit jelent, hogy csaknem minden huszadik családnak van már gépkocsija hazánkban. Érdekes összehasonlítást végeztek ezzel kapcsolatban a statisztikusok az „autós’' háztartások, illetve a gépkocsival nem rendelkezők személyes kiadásairól. Az autó használata, általában „eltartása” az átlagiosnál magasabb életszín von alt feltételez. Ez nálunk a jövedelmi statisztikában úgy je-: lentkezik, hogy a gépkocsival rendelkező munkás, alkalmazotti, valamint paraszti háztartások havi átlagos jövedelme több mint hatezer forint. Hogy anyagi ’ lehetőségeinek megfelelően ki mikor vásárol gépkocsit, az természetesen, egyénenként változik, de általános tapasztalatként mégis megállapítható: a viszonylag magas jövedelmű háztartások nagy része legelőször a lakáshelyzetét rendezi, otthonát felszereli korszerű bútorral, konyhaberendezésekkel látja el, és csak ezután gondol kocsivásárlásra. Természetesen sokan vannak, akik megfelez 56 anyagi feltételek hiányában is ragaszkodnak a gépkocsihoz, persze másfajta igényeik rovására. Néhány szemléltető statisztikai adatj akiknek nincs autójuk, általában havi jövedelmük 44 százalékát költik élelmiszerre, italra, dohányárura, a •gépkocsitulajdonosak viszont takarékosabban élnek: fizetésük 33 százalékát használják fel az említett célraj Emellett másutt a ruházkodáson 2 százalékot, a ház-j tartáson és lakásfel szerel é- sen ugyanennyit takarítanak meg. Egyéb kiadásai is általában kisebb tételekkel szerepelnek a család havi költi ségvetésében, (AiTt) Leborotvált városrész MINTHA egy óriási borotvával lemetszették volna a föld síkjával párhuzamosan, egy meghatározott magasságban a házakat. Egyik sem nyúlik a másik fölé, de még csak nem is kisebb egyik sem a másiknál. Igazi egyhangúság. Ilyen a gyöngyösi déli városrész, amelyben csak négy- emeletes lakóházak találhatók. Mind négyemeletes, mind azonos nagyságú. Félelmetes kincstári jellegű a táj, a környék, amin még az sem tudott enyhíteni, hogy az egyes épületeket más-más színre festették be. De az épületek homlokzata is teljesen egyforma, változatot az oldalfalak méreteiben sem lehet felfedezni. Minden lépcsőház pontosan ugyanott van elhelyezve, mint a másik. Fölösleges tovább részletezni: a pincétől a tetőtérig ugyanaz minden. Riasztóan uniformizált világ ez. Alakját az építési anyag határozta meg az épületeknek. A középblokk az oka mindennek. Ezzel a közép- blokkal megtervezték az első nc^venlakásos házat, a többivel pedig csak utánozták. A blokkra szükség volt, mert a téglafalazáshoz _ ké- Ijest jelentős előbbre _ lépést biztosított időben, módszerben. Az már az élet iróniája, hogy a blokk semmit- sem segített az építőknek tavaly: jelentős számú lakást nem készítettek el — a tervek ellenére sem. A leborotvált városrész lehangoló egyformaságának ellensúlyozására született meg *a már. sok vitát kavart toronyház. Ez volt az egyik indok annak idején. A kontraszt jobban sikerült, mint gondolta volna bárki. A négyemeletes házak mellé odaemeltek egy tizéhkilenc- emeletest. Mintha a kettő között más nagyság el sem volna képzelhető... AZTÁN MEGJELENT egy rendelet, amely megszabja, hogy a városkép összhangja, illő ritmusa miatt milyen arányban kell közép- ésma- gasépületeket emelni az új lakónegyedekben. Éppen az egyenhangúság elkerülése végett. Így jutott el oda a most épülő Mérges utcai lakótelep, hogy cat már átlu"v#sr ték: a négyemeletes blokkos házak mellé tízemeletes torony házakat húznak majd fel. Méghozzá új technológiával: az alagútzsalúzással. Ez azonban a déli városrészen már nem segít semmit. Ha majd egykor elkezdik a Vörös Hadsereg útján a mostani kis házacskák bontását, akkor a helyükön megépülhetnek majd a nyolc-tíz emeletes torony- és sávházak. Pótlásként, szinte engesztelésül az egykori és jóvá már soha nem tehető hibáért: a leborotvált városrészért. Mint ez a példa is bizonyítja: nagy a határozathozók felelőssége, mert egy kellően végig nem gondolt döntéssel évtizedekre tehetnek tönkre városképet, alakíthatnak ki nem kívánatos környezetet, kedvezőtlen hangulatot. Sajnos, Gyöngyösön ez történt. És ha nincs rendelet, történt volna még továbbra is az ésszerűség ürügyén, a jó szándék alapján. MILYEN SZERENCSE, hogy vannak felsőbb rendelkezések is néhai . ______ D iplomával érkezett vissza •— ügy is mondhatjuk: befutott egy szép, szabályos kört. Amire nem csak ön lehet büszke, hanem a gyár is... — Én mindenesetre nagyon örülök, talán vissza sem tudom adni azt a sok szépet, jót a gyárnak. Hiszen végeredményben mindent ennek a vállalatnak köszönhetek. .. 1971. augusztus 10-én a megszokottnál is nagyobb tisztelettel, szeretettel fogadták a Mátraviéki Fémművekben Kiss Erzsébetet, aki négyéves távoliét után diplomával érkezett vissza a gyárba... — Az érettségi után matematika-fizika szakos ta- nái1 szerettem volna lenni. A felvételi sikerült is, hely azonban már nem jutott a főiskolán. Persze hogy elkeseredtem, de aztán túltettem magam az egészen. Itt lakom Sírokban, gondoltam egyet, és az egyik nap bementem a gyárba. Gépmunkásnak vettek fel. Komolyan mondom, nagyon örültem, jól éreztem magam a többiek között. Aztán az egyik nap behívattak az irodába, és azt mondták: nincs kedvem tanulni, főiskolára menni? Nagyon örültem, mégis el kellett mondanom, hogy családunk anyagi helyzete. .. Nem is hagyták befejezni. Ösztöndíjat kapok a den feltételt biztosítanak at nyugodt tanuláshoz. — Mindez így is történt., 1 — Valóban. Sikeres felvételi vizsgát tettem a Kecskeméti Műszaki Főiskola gyártástechnológiai szakára, a gyártól pedig haő vonta 700 forintos ösztöndíjat kaptam. S így, mivel a tanulás is jól ment, majdnem többet „kerestem”, mint mikor gépmunkás voltam.' De ami számomra még a pénznél is többet ért: mindennap éheztem a gyár segítségét, szimpátiáját. Gyakran érdeklődtek, hogy vagyok, mire van szükségem,1 Segítséget kaptam a diplomamunkám elkészítéséhez, a nyári szüneteket is mindig a gyárban töltöttem. Aztán a folytatás is szép volt: megvédtem a diplomámat, s még aznap jött a hír a gyárból: gratulálnak és mielőbb várnak. Én pedig nagyon gyorsan jöttem. Jó beosztást kap-' tam, a szakmámban dolgozom, a fizetésem, egészen pontosan a kezdőfizetésem pedig 2100 forint. Lehet, hogy mindez túl szép, talán hangzatos is, de így volt, ez az igazság. —k—