Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-11 / 266. szám

Társadalmi Gyermefe- megőrxő-e ax óvoda? Elöljáróban exponáljuk a gondokat! Megyénkben — különösképp Egerben — kevés az óvoda. A férőhe­lyek száma az országos át­lagnál — noha az sem meg­nyugtató — hat százalékkal alacsonyabb. A meglévő óvo­dákban — elsősorban a vá­rosokban — rendkívül nagy a túlzsúfoltság, új létesítmé­nyek építésére és fenntartá­sára viszont hiányzik az anyagi fedezet. Kevés a szak­képzett óvónő is: 333 közül 60 képesítés nélkül dolgozik. A tények nyomán indul­tunk el, felvillantani az okok összetevőit, s kutatni — mert ez a legfontosabb — a meg­oldás módjait. Tájékozódá­sunk során főként egri prob­lémákat érintünk, részben azért, mert fit a legégetőb­bek a gondok, részben, mert itt kutatják módszeresen a megoldás lehetőségeit. Kevés az óvoda, a; meglé­vőkben nagy a túlzsúfoltság, az épületek legtöbbje avult, beosztása korszerűtlen. S ehhez még egy adat: me­gyénk 48 községe nem ren­delkezik óvodával. Hogy is fest a túlzsúfolt­ság? Beszéljen erről Mikó Ferencné, az egri Hadnagy úti óvoda vezető óvónője: — Hetvenöt helyett száz­harminc gyereket kellett fel­vennünk. Igen sok kérelmet utasítottunk el, mert így is a maximumra vállalkoztunk. A nagycsoportosok létszáma az előírtnak kétszerese. Ilyen körülmények között rendkívül nehéz valóban eredményes nevelőmunkát végezni, hiszen az óvónőlét­szám változatlan, csak a fel­adat, a munka kétszerező­dött. — Kiket utasítottak el? — Akik a szomszédos, a Szarvas téri óvoda körzeté­be tartoznak, vagy otthon tudnak gondoskodni gyer­mekeik neveléséről. — Miért ez a város egyik legzsúfoltabb óvodája? — Van központi fűtés, a fiúknak és lányoknak kü­lön mosdó, itt működik a központi konyha, az intéz­mény viszonylag új, hiszen négy éve adták át rendelte­tésének. Ezért nagy a vonzó­ereje, . kevésbé szívesen ad­ják a szülők gyermekeiket a rosszabbul felszerelt, el­látott intézményekbe. Ellátogattunk ilyen hely­re is, a Szarvas téri óvodá­ba. Dudás Lászlóné így tá­jékoztat: — Negyven az előírt lét­szám, s „mindössze” ötven gyerekünk van. Miért jön­nek ide kevésbé szívesen? Magyarázat helyett inkább nézzen körül. A falak nedvesek, a sa­létrom nem egy helyen embermagasságnyira is vi­rágzik. A két szoba kicsi, rosszul megvilágított, az épü­let ódon, az udvarra sűrűn futnak be a teherautók, a gyermekeknek nincs hol ját­szaniuk. A ház előtt autók parkíroznak, a Szarvas té­ren óriási a gépjárműforga­lom, nem könnyű dolog ezt megszokni a pihenni vágyó gyermekeknek. — Szükségóvodaként mű­ködünk, legaláhb annyi gonddal, mint a sokkal zsú­foltabb intézmények. Zsúfoltság és mindinkább növekvő pedagógiai igények, egymásnak ellentmondó fo­galmak. Feloldható-e egyál­talán ez a feszültség? Mikó Ferencné: — A már érvényben lévő nevelési program, valamint az önálló vezetés feladatok özönét zú­dítja a vezető óvónőkre. Van saját csoportja, nekem pél­dául ötven gyerekem, ellen­őrizni kell kolléganőim mun­káját, hogy egészséges ne­összefogásra lenne szükség velési elvek érvényesülje­nek. Gondoskodnia kell ar­ról, hogy a konyhai és a technikai személyzet zavar­talanul dolgozzék. S mind­ezt heti 36 órában! Hétre járok be, ám négy előtt so­sem mehetek haza. Persze, nálunk fizetett túlóra nincs. Dudás Lászlóné: — Kevés a heti három óra kedvez­mény a vezető óvónők szá­mára. Ennyi idő alatt képte­lenség a plusz feladatokat ellátni. Bóta Sándor, az Egri Vá­rosi Tanács művelődésügyi osztályának megbízott veze­tője: — Sokan joggal vetik fel így a kérdést: gyermekne­velő vagy megőrző intéz­mény-e ma már az óvoda? Ügy érzem, joggal, hiszen ekkora túlzsúfoltság esetén a, legjobb akarattal, igyeke­zettel sem lehet színvonalas nevelőmunkát végezni. Mindehhez ismételni érde­mes egy korábban említett’ adatot: megyénk 333 óvónője közül 60 képesítés nélküli. Megbirkóznak-e gondjaik­kal? Aligha... Kevés a pénz új óvodák létesítésére, az igények és a gyermekié Lszám viszont gya­rapszik. Űjabb ellentmondás. Vajon feloldható-e? Novak Béláné: — A IV. ötéves terv során 1640 férő­hely gyarapítását tervezik helyi tanácsaink. Ez azon­ban kevés az igényekhez mérten. ről a kérdésről nem lehet másképp beszélni. Bóta Sándor: — A városi tanács vb-elnöke az év ele­jén felhívással fordult a megyeszékhely üzemeihez, hogy lehetőségeikhez mérten járuljanak hozzá az óvoda­építéshez. A sok levélre mindössze nyolc érdemleges válasz érkezett. A legtöbbet a VÖCSI ajánlott: 1 millió 150 ezer forintot. Nem fu­karkodott a Finommechani­kai Vállalat, a BUBIV és a Heves megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat sem, megértve, hogy saját dolgo­zóik mindennapi gondján enyhítenek, ha vállalkoznak a mecénás szerepére. Jó len­ne, ha több vállalat értené meg a felhívást, mert -saját érdeke, hogy dolgozói nyu­godt légkörben, gondoktól mentesen dolgozzanak. A vállalatok segíthetnének a közös fenntartás megvalósí­tásában is. A gondok maiak, a meg­oldás — noha helyesen lát­ják az illetékesek — még várat magára, bármennyire sürgető. Az út járható, bi­zonyítja ezt a kaposvári példa: az üzemek összefogá­sa révén a város minden óvodás korú gyermekének elhelyezését megoldották. Miért ne sikerülne ez He­ves megyében vagy Egerben? Pécsi István angol héíiznopoii — ahogyan Marx látta Mindig izgalmas egynagy történelmi egyéniség néző­pontján át szemlélni a való­ságot; különösen izgalmas, ha ez az egyéniség maga Marx. Mert bár sokan lát­ták ugyanazt, dolgok sorát csak ő volt képes meglátni — ezt igazolja az a váloga­tás, amely egy hasonló né­met kiadvány alapján ké­szült, s amelyet a Kossuth Könyvkiadó jelentetett meg. Marx 1849-ben telepedett le Londonban, s haláláig Ang­liában élt. Ám az ország nemcsak lakóhelye, de mun­kássága témája is volt. Mi­közben nagy műveit írja, előadásokat tart a londoni munkásegyletben, rendszere­sen cikkeket jelentet meg a lapokban — idézik az alsó­házban mondatait, támadják és üdvözlik nézeteit lapok, egyesületek, közéleti szemé­lyiségek — odafigyel a hét­köznapok apróbb, de jellem­ző eseményeire is. Akár egy frissen felbukkant politikus portréját rajzolja, akár a fel­ső tízezer legújabb botrá­nyát tűzi tollhegyére vagy egy mumkóstüntetés szétve­rését örökíti is meg. min­denben a lényegest, az álta- lánosíthatót kutatja. Azt, ami az egyediben tipikus. A több, mint harminc rö­vid írás, illetve hosszabb munkákból kivett szemel­vény is körképpé tágul, de mondhatjuk úgy is, Hogy a, viktoriánus Anglia képévé. A jegyzetekkel, mutató­val, életrajzi adatokkal és forrástól soroló ss al kiegészí­tett kötetet Elizabeth Shaw szokatlan, de megkapó han­gulatú illusztrációi díszítik. Az Uránia igazgatója Gyöngyösön Csütörtökön este hat órai kezdettel a gyöngyösi Vá­rosi Művelődési Ház nagy­termében az idei, természet- tudományos előadássorozat bevezetőjeként dr. Kulin György, az Uránia Csillag- vizsgáló Intézet igazgatója tart előadást. A téma: A Föld Kozmikus helyzete, kísérőfilm: Hob­bym a csillagos é(f. Bajszok, A mióta a gazdasági re­form szelleme áthat­ja hétköznapjainkat, ugyan­csak mozgásba jött a ven­déglátóipar. Újabb és újabb sarkokon nyílnak ki a fris­sen festett borkóstoló- meg presszóajtók, látványos fel- tárulkozásukkal a patyolat­kabátos szakma újabb és újabb dicsőségét hirdetve. És amiképp az új mecha­nizmus bízta tgatá&ához U- lik, nemcsak a borkóstoló- meg a presszóajtók száma szaporodott meg, de hason­lóképpen figyelemre méltó változást mutatnak a poha­rak ürítgetését szolgáló he­lyiségek belső vidékei is. Itt pácolt faburkolat sugá­roz „természetes” hangula­tot, ott csiszolatlan kövek idézik fel az ősteirmészetet, máshol pedig a faluhelyen használatos edények — szi­tamatuzsálemek, elaggott mángorlók — kerülnek a főfalak főhelyeire. Vendéglátóiparunkban erő­sen megnőtt a zsúp-, illetve zsindelyfedéles házak hasz­nálati eszközeinek ázsiója. Ám — miként az egyre inkább tapasztalható —- a vendéglátó egységek díszí­tési divatja a flaskák, tá­nyérok világán messze túl­csap. A presszófalakrő! föl- röppemnak a mázasköcsögök; lekváros szilkéfc ősi motívu­mai, és igen gyors ütemben áttelepülnek a születésük szerint mai, mondandójuk szerint pedig modernnek szánt képzőművészeti alko­tásokra. Soha annyi mázasiköcs&g­motívumot, mint manapság! Soha annyi lekváros-szilke színezetet, mint ezekben a Mechanizmus megmozgatta években, hónapokban! így van, ahogy mondjuk: az utóbbi időben nemcsak a vendéglátóipar fedezte fel a regi betyárivók ösztönösen művészi díszítőelemeit, de — az említett csartonálkon ke­resztül — az ősdekorációk eljutottak a grafikuslkarto- nokra, a festővásznakra is. Lj egíigyelhető ez az át- 1 1 plántálódás sok-sok tárlatunkon! Kajla bajszok, ráncos csiz­mák — meg szűrök, gubák, pöndölök és rokolyák — váltják egymást majdhogy­Bóta Sándor: — A folyto- . nos beköltözéssel a megyei j átlagnál jóval gyorsabban t gyarapszik a gyermeklétezám i Egerben. A negyedik ötéves terv folyamán három óvoda építésére van pénzünk: egy 100 férőhelyesre az északi lakótelepen, egy 150-esre a Lajosvárosban, s egy 100- asra a volt Makiári úti óvo­da helyett. Kellene viszont még a Nagyváradi és a Gró- nay úti tömbbelsőkben ©gy- egy száz férőhelyes. Ez azon­ban még csak terv pénz hí­ján. Gond egyéb is akad: a pénzt a régi építőanyag- árakhoz mérten kaptak, a vállalatok viszont — érthe­tően — csak az új árak sze­rint vállalják. A különbözet összességében milliós nagy­ságrendű. ' — Mit tett a megye és mit a megyeszékhely veze­tése? Novak Béláné: — A meg­oldás kettős. Közös összefo­gással — üzemek, termelő- szövetkezetek, tanácsok együttműködésével — old­ható meg mind a férőhely- bővítés, mind az új óvodák építése. Erre szép példát mutatott a gyöngyösi járás több községe az elmúlt évek folyamán. Ha ez a mozga­lom szélesedik, akkor — persze csak távlatilag — megoldódnak a gondok, A másik probléma a fenntar­tás, az üzemeltetés költsé­geinek biztosítása, hiszen egy gyerek egyévi óvodai nevelése 6000 forintba kerül. Itt is a közös összefogás a járható út. Erre sajnos csak egy példát tudnék említeni, a bélapátfalvit: itt a gyár és a község vezetése vállal­ta a fenntartás költségeit. A legtöbb helyen azonban hú­zódoznak ettől, s amikor az ember szenvedélyesen érvel, csak legyintenek. Pedig er-. A veiueR - <A. VÉlMER. Í Fordította : Kassai Ferenc gokat. Így nem leit a dolog­ból semmi. Néha azért ta­lálkoztak, ritlcán.,. Tyihonov jóval öt óta előtt ért Vladikinóba és el­határozta, újra végigsétál az ösvényen. A Baj,kál szál­lodáig számolta a lépéseket, majd visszafordult. Tánya itt esett össze. Hány lépést te­hetett a halálos sebbel? Az ösvény a 16. sz. háznál ka­nyarodott ki az útra, űz autóbuszmegállóhoz. Jevsz- tyignyejeva úgy emlékezett; mintha közvetlenül azután, hogy megpillantotta Tánya holttestét, hallotta volna a távolodó autóbusz motorzú­gását ... 4. — Bocsásson meg — Tyi­honov belépett a szobába. A díványon fehér hajú asszony ült. Nem sírt, csak állandóan ugyanazt ismé­telte. — Kislányom, drága kislá­nyom, miért tetted ezt ve­lem? Miért hagytál itt en­gem? Egy lányka ült mellette a díványon, a szeme vörösre dagadt a sírástól. A lányka átöltelte az asszonyt, pró­bálta vigasztalni. Tyihonov óvatosan az ab­lakhoz lépett. Az asszony felemelte a fejét, pillantá­suk találkozott. — Tatjána munkahelyé­ről? Tyihonov zavarba jött, hirtelen megérezte, mennyi­re fölösleges itt és komo­ran válaszolta: — A rendőrségtől. Később Tyihonov a szomszéd szobában beszél­getett a kislánnyal, megpró­bált megtudni valamit, ami­nek köze lehetett nővére ha­lálához. Az eredmény egyen­lő volt a nullával. Már in­dulni akart, amikor hirte­len eszébe jutott: — Kí az a Konsztantyin Míhajlovics? — Sztavickij. Tánya ba­rátja. Egy időben össze is akartak házasodni. De Szta­vickij eltagadta, hogy nős, Tánya pedig utálja a hazu­Gavrílenko gépkocsivezető tagadóan csóválta a fejét: — Nem emlékszem. Any- nyt magas férfit szállítok naponta, s annyian horda­nak sötét télikabátot.., Tyihonov nem is nagyon számított másra. Gavrilenko busza 20 óra 26-kor in­dult. A szemtanúk 20 óra 20-ko? léptek ki a csizmák nem képről-képre, a legfris­sebb képzőművészeti divat szótjpn bizonyítékaiként. Kajla bajszok, ráncos csizmák... Isten ments, hogy ez önmagukban szép és ne­mes motívumok indokolt al­kalmazása ellen szóljunk, hogy kifogásoljuk: miért ve­szi valaki ecsetjére, 'tollára ezeket a „rekvizitumokat”. De hát a dolog egészen más­ként fest! Olyképpen, hogy ezek a motívumok immár kellékekké lettek — a fest­mény- vagy rajzesinálás mindig „kéznél levő” alkat­részeivé. Néhány, a szürrealisták túldirekt módján megfestett gatyás-kalpagos betyáralak; hozzá pár kariskásostor, füs­tös csövű pisztoly, és máris kezd alakulni a sokfigurós munka, amely minden bi­zonnyal gyorsan, vevőre is talál. És hát ez a lényeg! A di­vat hullámain gyorsan to­vábbjuttatni a kartont, a vásznat; addig, amíg a kari­kásostorok. füstös pisztolyok láttán még nagy kedvvel nyitogatják bukszájukat a „műbarátok”. Érdekes, pár éve a mo­tívumot motívummal met­sző — az úgynevezett nagy­városi világot egymásra másolt látványelemekkel megidéző — képépítések szá­mítottak slágernek, most viszont éppen ez a pandúr- romantika kap vastapsot... Elharsogni, hogy miként hamis volt az a túllihegés, éppúgy „értéken felüli” ez a hozsannázás? Szertedörögi, hogy miként torz ízlésre vallott annak a „modem” világnak az a „modern” megörökítése, épp úgy torz ízlésre vall ennek az „ős­eredeti” Irányzatnak ilyen gátlástalan kiszolgálása és mindenek fölé emelése? Q izony, elég egy kézle­B gyintés is, tudatni: túlhajtott, túllihegett diva­tokról volt és van is szó az említett képzőművészeti je­lenségek esetében. Túlhaj­tott, túllihegett 'divatokról; amelyeket muszáj néha ne­vükön nevezni. Már csak azért is, hogy tudjuk: az igazi értékek megteremtése „hol”, vagyis hogy kiktől nerp várható... (a. 1.) hat perc alatt nem érhet­tek a megállóhoz. Gyemi- dóv vagy Lampszi talán töb­bet tud. Gyemidov szürke szemű, kövér férfi. Arca kipíroso- dott a hidegben. A vezető­fülke mellett áll, szőrcsiz­májával topog a havon: ’— ... Amikor sokan van­nak, a potyautas úgy érzi, mindenki ót bámulja. Nyo­más, ejtsd csak a pénzt a perselybe, barátocskám! De amikor hátul üres a kocsi, megnő a bátorsága. „Bérle­tem van’’ aszondja. Bérlete van! Bérletem nekem van: huszonkilenc éve ülök a buszban, nem könnyű átej­teni. Már messziről megsza­golom a madaramat, s mon­dom neki a mikrofonon} „Polgártárs, mutassa fel, vagy váltsa meg a jegyét!”, De az a magas, akiről kér­dezett, nem ilyenfajta voltj Ezen az ajtón szállt fel, ő, meg egy öregasszony, hajol emlékszem. — Hol szállt le? —Hát azt már néni 'tan dóm megmondani. Ha nem titok, mit követett el7 — A jelek szerint ez a fér­fi mielőtt felszállt volna <t buszra, megölt egy embert. Megismerné? — Meg hát. Hisz beszél­gettem vele. — Rendben. Ha valami még eszébe jut, vagy törté­nik valami, hívjon fel a 99- 84-en. A nevemre emlék­szik? Tyihonov vagyok.... A szállodából telefonált: —- Központi nyilvántartó? Itt Tyihonov. Konsztantyin Mihajtovigs Sztavickij ada­tait kérem. Lehetőleg hol­nap reggelre. IFolytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents