Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-09 / 264. szám
A Pesterzsébeti Vasas ÍHüvelődési Központ— ■ u* Jr *• VwIO»í *«U>I rtlUIJM.U» (jan pályaválasztási kiállítás nyílt. A kerület üzemei, szakközépiskolái és technikumai modelleken mutatták be egy-egy szakma szépségéit, érdekességeit a kerület kisiskolásainak, Képiünkön: A Közúti Gépellátó Vállalat útfenntartó gépkocsijai reprezentálják az útépítő szakmát. (MTI foto — Bankó Imre felv. — KS) Apa, anya helyettese NÉNÉMRE emlékeztet a nagymama. A kemény akaratú, erős kezű parasztasz- szonyra, aki a cselédsoron is egyenes vállal tudta hordani a terheket és beosztani a semmit. Kell is ez a kemény, kondi akarat a létért, a kilenc gyerek létéért, mert az emberi közöny nem sokat vett le még e vúllakoo nyugvó terhekből. Szeptember 8-án reggel 9-fcor tragikus hirtelenséggel meghalt Hevesen Hor- neczki János postai kézbesítő. Éppen a leveleket válogatta. Kilenc árva maradt, utána. Anyjukat már két esztendeje elvesztették. Azóta a kis család hajóját a nagymama kormányozza. Most egyedül rá maradt a kilenc gyerek gondja, és egy ígéret valóra váltása, A gyerekék édesanyja halálos ágyán ígértette meg a nagymamával, hogy nem hagyja szétesni a családot, nem engedi elvinni a gyerekeket, ó akkor azzal nyugtatta meg a halni készülőt: amíg én élek és mozogni tudok, lányom, a gyerekeidnek lesz otthonuk. ' És azóta is konok szívóssággal harcol az otthonért s azért, hogy együtt nevelődjön a kilenc gyerek. Két segítője ebben a 17 éves Jolika és a 16 esztendős János, A kislány a hevesi Rákóczi Termelőiszövetkezetben dolgozik szinte éjjel-nappal, a kisfiú segédmunkás az Építőipaii Ktsz-nél. AZ ÉDESAPA húsz esztendeig dolgozott a postánál. A húsz év után kaptak háromezer forint temetkezési segélyt és most októberben 2800 forint rendkívüli szakszervezeti segélyt. Az októberi fizetést még kiadták a nagymamának azzal; . .hát, Homeczki néni ez az utolsó, több most már nincs.” Az árvajáradék, a nagymamának a gyerekek tartása után járó nyugdíj intézése még folyik. Még nem kaptak egy fillért sem, pedig ha valaha szükség volt arra, hogy az ügyintézések lassan folydogáló módját meggyorsítsák, hót most szükség lenne. A termelőszövetkezetben a KISZ- fiatalok figyeltek oda Juli-; ka felnőtt embernek is nehéz gondjára, pénzt gyűj- tőitek neki a temetés után. Most megint gyűjtenek. A ktsz rendkívüli temetkezési segélyt adott a kisfiúnak. Azóta lényegében nem történt semmi. Valami megoldás azért most már talán van. Mióta az ÁFÉSZ igazgató elnöke megtudta, milyen nehéz helyzetbe került a család, töri a fejét, hogyan utalhat át a tanácson keresztül segélyt. Vállalják azt is, ha valamelyik gyerek a kereskedelemben akar dolgozni, akkor arról, a tanulószerző1871, november 9., kedd dóstól kezdve gondoskodnának. A Finomszerelvény- gyár hevesi gyáregységének három dolgozója a napokban járt kint és megbeszélték a nénivel: rendbe hozzák a ház tetejét, segítenék a tűzelőb esz érzésnél, s megígérhették vele, ha valamire szüksége van, szól. Arról is beszélgettek egymás között, összeadják a pénzt és egy mosógépet vesznek. Mosógépe már van a néninek két esztendeje maga vette, amikor a gyerekek az ő gondjaiba kerültek. De egy centrifuga valóban elkelne, A CSALÁD nem adományokat kér! Emberi segítséget. Ahhoz, hogy együtt maradjon és együtt nevelődhessen a kilenc gyerek. Arra van szükségük, hogy egy vállalat, vagy netán a 'termelőszövetkezet tekintse egy kicsit sajátjának a család gondjait s anyagiakkal is, emberi szóval is támogassák őket. A Barátság brigádban gondoltak arra, hogy megkeresik az iskolát, s ha valamelyik gyereknek nem megy jól a tanulás, foglalkoznak vele. A nők a lányokkal, a férfiak a fiúkkal egy kicsit úgy is törődnek, mint apa, anya helyettese. Van már mozgolódás, de az igazi segítség még késik. A segítség a nagymamának, aki igazán emberré igyekszik nevelni őket, megtartva a családból mindazt, amit egy apa és anya elvesztése után megtartani lehet. HEVES nagy község. Jelentős a teremelőszövetkeze- te, iparosodik, üzemegységek alakulnak és nőnek, s állami gazdasági is van. Szeretnénk hinni, hogy akadnak olyanok, akik részt vállalnak a család gondjaiból. Nagy dolog ez: ez a család nem alamizsnát kér. Ennek a családnak a tagjai együtt maradva, szinte egymást nevelve akarnak emberié cseperedni. Deák Rózsi Fordította: Kassai Farenc — J evszty ignyejeva polgártársnő, mondjon el mindent sorjában. — Az elejétől? — A legelejétől. — Szóval, Nyura felkeresett a jégszekrény miatt... — Ki az a Nyuna? Anna Latina? — Hát persze. Ki lenne más? Neki ZIL jégszekrénye van, nékem meg... — Arra kérem, onnan kezdje, hogy kiértek az utcára. — Kérem! Szóval fél kilenc tájban Nyura készülődni kezdett, én meg mondom neki: „Tudod mit? El\ kísérlek a buszig.” A há- t zunk szemben van a Bajkál I szállodával. Majdnem szem- * ben, srévizavé. Mondom I Nyurának: „Ne itt szállj ■ ' fel. itt mindig szörnyű a tolongás. Menjünk át ezen < a telken, ott van a 24-es t yésállornása. Ülőhelyed lesz, úgy utazol, mini a taxiban.” El is indultunk, szerencsére sokan jártak már előttünk, ösvényt tapostak a hóba... — Mondja bérem, az ösvény egyenesen a buszmegállóhoz vezet? — Nem, a megálló a Su- sokolova úton van, a 16- számú háznál. Szóval, az a férfi már az ösvény elején utolért bennünket. Az asz- szony előttünk haladt. — Mennyire lehetett önöktől? — Pontosan nem tudnám megmondani. Olyan ötven, hatvan lépésnyire lehetett. Ha előre tudtam volna... Tyihonov figyelmesen hallgatta az asszony tanú- vallomását. Hiszen ő és barátnője, Anna Latina volt a gyilkosság szemtanúja. — Hogy nézett ki az a férfi? — Hát..; Olyan hétköznapján. Magas. Sapkát és azt hiszem, sötét télikabátot viselt. Aktatáska volt nála .. — Latina polgártársnő, nem figyelte meg az arcát? — Nagyon sötét volt. Az ösvény szűk. háttal fordultam felé, amikor megelőzött bennünket. —> Szetten elfértek az ösizsi Sándor tanulsága Mm: Zord folyó Alfonzé népszerűségének titta A népi humor rögtön feltalálja magát: Rózsa Sándor nem a lovát, a nézőket ugratta. Van benne valami. A televízió mind ez ideig legnagyobb ilyen jellegű vállalkozása — nem én mondom, a tévé mondta ezt —, nagy vihart, sok vitát kavart és látványos kudarcot hozott. A tizenkétszeres „betyár”, Móricz Zsigmond klasszikus-^ nak méltán számító regénye, még olyan rendező kezén is, mint Szinetár Miklós és olyan színészgárda jóvoltából is, mint amit itt felsorakoztatott, nos, még ezek után sem bírta el a képernyőt. . A móriczí regényvilágot nem sikerült áttelepíteni a képi, azon belül is a televízió világába: vontatott, monológokká szabdalt s — miután a regény sem pereg ám oldalról oldalra eseménytől — eseményekben meglehetősen szűkölködő alakítás született. Egy elismerésre méltó nagy vállalkozás, megkapóan nagyvonalú bukásának lehettünk szemtanúi. A színesnek készült, de a milliók által fekete-fehérben látott Rózsa Sándor XII. részbeni lovaglása a messzi, az eltűnő távolba, nem sajnálattal, de inkább megnyugvással töltötte el a nézőt: vége! S ha most mindezek után azt mondom, hogy e látványos bukás mégsem volt kárba vesző, hogy Rózsa Sándor a bukás ellenére mégsem hozott kudarcot, vagy ha úgy tetszik, kudarca ellenére mégsem menthetetlenül érdemtelen bukás, azt nem valami fél ráerőltetett,' kiagyalt dialektika diktálja nékem. A Magyar Televízió megpróbálkozott prózairodalmunk olyan óriásának, mint Móricz Zsigmondnak, olyan valóban halhatatlan művét közei hozni a ma milliós televíziós táborához, mint a Rózsa Sándort. Megpróbálkozott s egyáltalán nem sikertelenül korrajzot adni, megpróbálkozott valami egészen újjal: az igényes, magyar nagy televíziós sorozat megteremtésével. S ami az igényt illeti, no®, abban aligha csalódott a néző! És abban sem csalódtak a televízió rendezői, színészed, a Rózsa Sándor: stábjának tagjai, hogy — most kerüljük ki a humoristák kajánkodását — végeredményben közüggyé tették, állandó vita- és beszédtéma rangjára emelték egy egész ország számára a móriczi—szánetári alkotást Igaz, sem olcsó, sem sikeres „rangot” nem hozott a Rózsa Sándor az alkotói számára, mert mit ér az egyébként! jó alakítás, ha az egész mégis sikertelen? — ám .milliókhoz jutott így el Móricz Zsigmond. Kár és fáj ez a bukás. De nem gúny és kajánkodás jár ezért a valóban nagy lélegzetű, és monumentális vállalkozás kudarca kapcsán, hanem a művészi kvalitások elismerése mellett megértő és művészi részvét mindazért, ami nem sikerült. Mert nem is sikerülhetett Móricz e világa nem a televízió világára való! o o o o Befejeződött Siskov Zord folyójának szovjet televíziós változata is. A négy rész egy naív fiatalember felfelé ívelő, majd a halálba kanyarodó életútját rajzolja meg az oroszországi kapitalizmus idején. Annak a kapitalizmusnak a kialakulása idején, amely az „eredeti tőkefelhalmozást” nyíltan és kevésbé nyíltan rablással, gyilkossággal, a dolgozók oly példátlan kizsákmányolásával valósította meg, hogy a rémregények sorozata is kevés lenne megírni azt A társadalmi lét nem tűr el semmiféle naiv ábrándot, valami szociálkapitalizmust, vagy kapitalista szocializmust, ahogy Gromov elképzelte ifjú önmagának. ölj, hogy meg ne öljenek! — ez a farkasjelszó ebben a világban és Gromov megtanulja nemcsak a jelszót hanem annak alkalmazását is. Érdekes, változatos filmsorozat volt néhány kitűnő jellem, portré felvillantásával, érdekes és helyehkint megkapó atmoszférát teremtve. Lapsin, a film rendezője, az utolsó részben billent ki stílusából, felgyorsította á cselekményt, hogy elférjen egy „befejező réssz”- ben, ugyanakkor túlhangsúlyozva Gromov belső meg- hasonlását mintegy eltolva azt a miszticizmus felé. G. Epifancevben, Gromov alakítójának személyében jeles színésszel ismerkedtünk meg. o o o o Alfonzé világa mikrovilág. Apró kis villanások, emberi fintorok, downszerű mozgás, valótlan valóság és a valóság valótlansága: a kisember mindennapja. Fél óra alatt nemcsak a saját, de a mi világunkat is megmutatta, lelkes esetlenségünkkel, megbukó, de mégis mindig talpra álló optimizmusunkkal, s arra is volt ideje és kedve, hogy kedvesen gúnyolja a különböző „társművészeteket” is. Nem véletlen Alfonzó nagy-nagy népszerűsége. . Gyurkő Géza vényén? Vagy egyiküknek félre kellett fordulnia? — Éppen erről beszélek. Másképpen bele kellett volna lépnery. a hóba. — Milyen volt az aktatáskája? — Szerintem nem is aktatáska volt. Inkább olyan kisebbfajta bőrönd. — Felismerné ezt az embert? Az asszony elgondolkozott, felsóhajtott: — Nem venném a lelkem re. Nagyon »sötét volt. Börtönbe juttatni egy ártatlan embert... Tyihonov elmosolyodott: — Ettől ne tartson. De menjünk tovább. Tehát négyen voltak az ösvényen, maga és Jevsztyignyejeva, önök előtt az ismeretlen férfi és még előbb az asszony, akit... — Igen. Amikor a barátnőmmel a telek közepére értünk, az asszony már az ösvény végén járt. A férfi utolérte. Azután mindketten eltűntek. Néhány lépést tettünk, akkor láttuk, ott fekszik szegény asszony a hóban. A férfi meg eltűrt. — Próbáljuk rekonstruálni még egyszer az utolsó előtti momentumot, amikor négyen voltaic az ösvényen. Látta a férfit, amint utoléri az asszonyt? — Láttam. — Ezután mindketten eltűntek? — Nem. Még tettek néhány lépést, elöl a férfi, mögötte az asszony. — Milyen távolságban lehettek önöktől? — Olyan ötven méternyire. — És a 16. számú háztól? — Talán harminc-harmincöt méternyire — mondta bizonytalanul Latina. — Meg tudná mutatni 8 helyszínen, hol lehettek? — Azt hiszem... „ORVOSSZAK ÉRTŐI JELENTÉS” A bűnügyi orvosszakértői vizsgálat megállapítása szerint T. Sz. Akszjonova (kora: 28 év) polgártársnő halálát a bal tüdő és a szív súlyos sérülése idézte elő. Az azonnali halált okozó sebet egy hosszú (legalább 17—18 centiméteres) szerszámmal (árral) ejthették, miután a seb semmiféle lőfegyvertől származó pörkö- lődés vagy lerakódás nyomait nem őrzi. A szerszám a bal lapockán át hatolt a testbe, felülről lefelé, s a negyedik bal oldali borda belső peremén akadt meg...” Sarapov még egyszer figyelmesen . áttanulmányozta a jelentést. — ' Szerszámmal! Mi a véleményed, Sztasz? Tyihonov már felkészült a kérdésre. — A két szemtanú vallomása alapján feltérképeztük a helyszínt. Az ösvény hosa- sza: 118 méter. Akszjonova holtteste 24 méternyire feküdt a 16. számú háztól, Mindkét tanú azt állítja, hogy az ismeretlen férfi a háztól mintegy 10—12 méternyire érte utol az asz- szonyt. Ez az, amit nem értek. Hogyan tehetett meg az asszony húsz lépést azután, hogy halálos sebet ejtettek rajta? S hogyan eshetett ezután össze egyetlen kiáltás nélkül? Sarapov újna vőgígbön-i ígészte a jelentést, majcj megfordította a papírlapot — Ez meg miféle mértaríf — Kénytelen voltam felidézni iskolai tanulmányai-) mat. „A gyalogos „A” pontról indul él, „B” pontra-érkezik . . Sarapov bólintott* ^ ' ' — Értem. És mire jutottál? _ — Háromféle változatot készítettem. Különböző gyorsasággal haladt a gyilkos, az áldozat és a két tanú. Itt a végeredmények átlaga, —- Szóval? *— Latina azt állítja, bogy amikor utoljára nézett előre, már senkit sem látott az ösvényen. Számításaim szerint azonban még látnia kellett volna a gyilkost, azután, hogy az asszony c- -z-osett (Folytatjuk.)
