Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-09 / 264. szám
XT ,§3r 4m t£& FOGALMAK — FÓKUSZBAN Hatékonyság vagy pontosabban... n. f 'fi beruházások egy évvel ' való megrövidítése — ina a százmillió forint feletti nagy | beruházások átlagos kivitelezési ideje 5—7 év —, esztendőnként 18—20 milliárd forinttal növelné a nemzeti terméket, a korábbi hozam és a anás célra felszabaduló ráfordítások révén. A dillemma — te egyszerűsítve tehát a következő: kevesebb beruházást rövidebb, vagy többet, hasz- szabb idő alatt? Nyilván, az elsőt helyesli az olvasó is, csakhogy... mi maradjon el, kerüljön hátrább? Minden iparterület a maga fejleszt*- lését nemcsak fontosnak tartja, de indokolni is tudja. <Ezért ia, hogy 1969. januárja és 1971. januárja között a ki- vitelezés alatt álló építési beruházások mennyisége 26 százalékkal nőtt.) Könnyű szívvel teheti, mert a beruházások alacsony hatékonysága ma még az építőknél nem, a beruházóknál pedig alig mérhető. A vesztes, sajnos a népgazdaság. Azaz, a hatékonyság nem vizsgálható csak vállalati, csak népgazdasági körben. A kettő kölcsönhatásának fataftérésft elengedhetetlen. Miért szükségszerű? Sokfele elemzés eredményeként a Gazdaságkutató Intézet a következő főbb meg állapításokra jutott: 1960. és 1970. között a népgazdasági hatékonyság javult; szembetűnő a mezőgazdasági hatékonyság javulása; hat az ipar és az építőipar hatékonysága is emelkedett, a ráfordítások alapján elvárható mértéktől elmaradt; nincs tisztán hatékony és nem hatékony tevékenység, hanem mind vállalati, mind iparági értelemben a kettő elegyedése szabja meg a hatékonyság színvonalát. Miért hivatkozunk az intézet megállapításaira? Egyrészt azért, hogy rámutathassunk: nem létezik eszményi hatékonyság sehol, még a leggyiikosabb kxxnkur- renciaharcot folytató kapitalista vállalatok, iparterületek esetében sem, másrészt, hogy föltehessülc az eddigiekből következő kérdést, miért szükségszerű a hatékonyság növelése? Miért fontos, miért emlegetjük annyit; divatba jött, vagy valóban a fejlődés törvényszerű útja, módja? A kérdésre így felelhetünk: az életszínvonal tartósan csakis akkor emelkedhet, ha a gazdasági hatékonysság javul. A mennyiségi fejlődés tartalékai ugyanis kimerülitek. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokban előtérbe kerül a minőség és a műszaki szint, ugyanakkor változik a belső fogyasztási szerkezet is, s az ugrásszerűen, megnőtt követélményelvnek a termelőerők hagyományos bővítésével nem lehet megfelélni. A párt X. kongresszusának határozata a töbhi között ezért mondja ki: „Nagy gondot kell fordítani az ipar szerkezetének további javítására, a gyártmányösszetétel korszerűsítésére, a gazdasági hatékonyság növelésére.” Ám nemcsak az iparnak vannak meg a maga feladatai e kérdésben. A negyedik ötéves tervről szóló törvény — a hazai tervezés történetében első ízben! —, a fő helyre a hatékonyság növelését állította, a fő irányt határozva meg vele. _______. T öbb úton E fő irányban több úton járva kell haladni. A nemzeti jövedelem növekedése 85—90 százalékban a termelékenység emelkedéséből származzék; a magas termelékenységű ágazatok az átla gosnál gyorsabban bővítsék termelésüket; az iparnak a nezeti jövedelemhez való hozzájárulása — a termelés 32— 34 százalékos mennyiségi növekedésénél gyorsabban 40—42 százalékkal emelkedjék; a mezőgazdaságban a termelés növekedését teljes egészében a termelékenység javulása fedezze. Miként lehet e konkrét féL- ' adatok y^ehajtá&áqak esi: szegeződésekénfc a hatékonyság egészén javítani ? Ismét több utat járva, A termelés élőmunka- és eszközigény ességének csökkentésével, illetve ezek növekedése esetén arányos többlet eredményekkel. A fejlesztés irányának helyes megválasztásával. Az alacsony hatékonyságú tevékenységek felszámolásával, illetve — ha érdemes —, alapvető korszerűsítésével. Az árrendszer ösztönző hatásának érvényesítésével. Itt érdemes megállni. Az áraknak ugyanis megkülönböztetett szerepe van az ipar- területek és ágazatok fejlődésében, s ezzel a népgazdasági hatékonyság alakulásában. (Az életszínvonal-politika az árak stabilitását követelné meg, a termelési politika viszont a rendszeres árváltozásokat. E kettő egyeztetése hozhat csak megoldást, bizonyítva, itt sincs élesen elválasztható határ jó és rossz között.) Ezért — szakszerűen szólva —, a hatékonysági különbségeket és a piaci viszonyokat helyesen tükröző árrendszerre van szükség. Ennek kialakítása azonban nem egy-két év teendője. Ismét példa után nyúlva: az állaim által folyósított fogyasztói árkiegészítések összege 1971-ben 18 milliard forint — 1968: 13 milliárd —, ami az életszínvonal- politika érdekében tudatosan vállalt áldozat. Am a támogatások következtében, nö-i vekszik a kereslet ott is, ahol a kielégítés feltételei nincsenek meg, feszültségek teremtődnek. lanyhulnak a válla-* lati erőfeszítések stfo. Azaz: csak időlegesen odázható el a hatékonyság érvényesítése, 3 a jelen, meg a jövő hatékonysági mércéjét összekapcsolva végül is dönteni kell. (PL olyan kérdésekben, mint a hústermelés, az export áru- összetétele stb.) A legnagyobb k(Sap Mivel nagyon bonyolult, sokszoros összefüggésekkel terhes kérdésekről van szó, nyilvánvaló: akár vállalati, akár népgazdasági értelemben, a hatékonyságot növelni egyszerű intézkedésekkel lehetetlen. (Hiába a termelékenység emelkedése, ha a lekötött eszközök költségnövekedése fölemészti az előbbi által hozott hasznot, ahogy az eszközök kihasználása is csak akkor hatékony, ha többletét nem semlegesíti a bérköltség emelkedése.) A hatékonyság tehát — mint ezt tréfásan mondják —, olyan nagy kalap, amelybe minden belekerül A termelés szerkezetének változása, a termelékenység színvonala, a fajlagos anyagráfordítások mennyisége, az álló-, és forgóeszköz-állomány kihasználtsága, a külkereskedelmi tevékenység gazdaságossága, a fejlesztési eszközök fel- használásának módja, hogy csak a legkézenfekvőbbeket soroljuk. Mért ezek mellett olyan — látszatra közvetett — tényezők is nagy hatással vannak a hatékonyságra, mint a szakképzés, a nemzetközi munkamegosztásiban való részvétéi, a tudományos-technikai forradalom legújabb eredményeinek föl- használása stb. Ha ennyire bonyolult ha Ilyen sokrétű teendő, megbirkózhatunk-e véle? Ezt el- odázhatatlanul meg kell tennünk! Mart mindenfajta szükségletünket csakis e „nagy kalapból* elégíthetjük Jd; amilyen a gazdasági hatékonyság foka, olyan lehet a lakosság életszínvonala. Mészáros Ottó (Vége) | 4 l&iftri tv mir n mernie ^ Híradástechnikai Szövetkezet másfél éve telepítette iffUf I lV fVUIlfCf Ufv egyi]t részlegét Balatonlellére. 1970. őszén megkezdték az mtegráU — egyesített — áramkörös ipari televíziós kamerák gyártását. I (MTI foto — Bojkor József felv. -— KS) iVinei elég szeme» takarmány ...? A termelőszövetkezetek nem tesznek eleget szerződésben vállalt kötelezettségeiknek MEGNÖVJEKEDETPT takar-' mányigények, kevés nyersanyag a táipgyártáshoz. Manapság gyakran hallani ezt a Heves megyei GabonafeLvá- sárló és Feldolgozó Vállalat háza táján. É« nem ‘véletlenül, mert a vállalat az utóbbi időben komoly gondokkal Ä legnagyobb gond Ecséden még mindig a víz Hová lett a nova? — Autó helyett fürdőszoba — Ezerötszázból egy már emeletes VALAMIKOR két átok ült Ecséden. Az egyik a nova, a másik a sár. Késő ősszel már ezek kerítették hatalmukba az embereket. Az sem volt ritkaság, hogy a gyerekek az iskolában elszu. nyókáltak az első órán, mert meleg bort reggeliztek. — Mind a kettő a múlté már régen — mondja kissé méltatlankodva Hegedűs Lajos vb-titkár. — Amióta megerősödött1 a tsz, nincs már nova a község határában. A sarat pedig a járdák száműzték az utcákból. Ha nincs is minden utca mindkét oldalán járda ma még. A borral pedig az volt az igazság hogy az ecsédiek sem ittak többet, mint mások, itt sem kei-ült elő gyakrabban a bicska a mulatságokon, mint máshol. Nemcsak azért tisztázza a községet a vb-titkár a hajdani megszólás alól, mert a tiszte is ezt kívánja meg hanem sokkal inkább azért, mert idevalósi. Ahogy szokás mondani: a falu fele a rokona. — Olykor jő ez, olykor pedig inkább gondot okoz, mert csak amiatt tenni valamit bárkinek, mivel a ro^ konom, nem lehet. Ecséd ma már két részből áll. A rég település házai most is ott húzódnak meg a völgyben, a két domboldal alján, az új község pedig a maga ezerötszáz új házával felkúszott a domb hátára, a napfényre, a friss szelek áramába. Mert a külfejtés több mint tíz évvel ezelőtt megkavarta a község levegőjét. Elvitt a mezőgazdaságból hatszáz dolgos embert. Nagyon hiányoztak ők sokáig, amíg csak a gépeket be nem szerezték, hogy pótolják a munkáskezeket azokkal. Ami földterületet lefoglalt a bánya, nem volt jelentős. Csak kérőbb jL Száa- hoidayi aaölű. A MEZŐGAZDASÁGI üzemben megmaradt továbbra is a szőlő és a paradicsom, mint a jöv«edelem két fő forrása. Megnőtt az állattartás is, túlszárnyalva az egyénileg folyó gazdálkodás állapotát. Ügy emlegetik, hogy a tsz-tagok jövedelme lényegében a szomszédos hortiak szintjével egyezik meg ami nagy szó. Köztudott, hogy a lapályosabb horti határban jól kamatoznak a gazdálkodásban felhasznált forintok. Mégis, Ecséden kevés az autó, — aránylag Több oka van ennek. A legfőbb talán a nagy építkezés. A már említett másfél ezer új ház sok pénz elvitt. Megépítették már a fő utcán az első emeletes családi házat is. Kezdetben még azon is vitáztak néhányan, hogy engedélyezzék-e az emeletes házat. Mert: illik-e ebbe a környezetbe? Hiszen akadnak majd követői, és akkor milyen lesz a falu külső képe? Győzött az ésszerűség, a korszerűség Az autók árát sokan a lakásuk vízművesítésére használták fel. Kutat kellett ásat- niuk, abba villanymotort szereltetniük, mert megfelelő vízhozamú, jó vizű kutat még nem tudtak találni, hiába furattak négy helyen is a község különböző részein. Csak az egykori artézi kút állja a „sarat” évtizedek óta. Annyi vizet azonban az sem ad, hogy ebből a községi vízmüvet el lehetne látni. NEMRÉG JUTOTT eszébe a község vezetőinek, hogy fel kellene használniuk a külfejtés nyomán keletkező víztárolót, ahogy régen mondották: a bányatavat a vízellátás biztosítására. Szűcsi, Rózsa is csatlakozhatna hozzájuk, és akkor a közös erőfeszítés gyorsabban hozhatná a -megoldást magával. hívják majd össze a közeli napokban az érdekelt három község vezetőit a tanácskozásra, hogy döntsenek a vízügyben. Az epsédi külfejtés lassan betölti idejét Hová lesznek innen azok az ecsédiek. az egykori hatszáz munkavállaló, akik belekóstolva a munkáséletbe, a régi falu kis házaiba hazahozták az emberibb élet igényeit, kereteit, szokásait? Ezzel segítve elő a község társadalmának, ‘ egész életének korszerűsödését. — Sokan a környező üzemekben találtak munkát. Eljárnak Gyöngyösre, a Gagarin Hőerőmyhöz, de tekintélyes részük még a pesti építőipari vállalatokhoz is. Naponta viszi és hozza őket a vállalat által bérelt busz. Elcsalta őket a jobb kereset. Az iparosodás, a távoli üzemekben eltöltött nap egyik hatása az is, hogy az emberek jobban otthonülőkké váltak. Alig van ház a faluban, ahol esténként ne kapcsolnák be a tv-t. Kirándulásokra, országjárásra a szocialista brigádok tagjait viszi magával ez a kis község. Hasznos tapasztalatokkal térnek aztán haza. Így érlelődül az élet manapság Ecséden. az egykori völgybe szakadt faluban, amelyben rohamos gyorsasággal épült fel ezerötszáz új ház. csatlakozva azokhoz egy valóságos egészségügyi kombinát, ami akkor az első volt az országban: orvosi rendelőket, egészségügyi szolgáltatásokat fogadva be és nyújtva másoknak. Ma is méltán büszkék erre az itteniek. ÉS AHOGY SOROLJAK az elmúlt évek eseményeit, szinte akaratlanul bizonyítják, hogy a szocializmus milyen soha nem álmodott, jó irányú változásokat hozott az ecsédieknek is. fGL Molnár F.) küzd. Az idei kedvező takarmánygabona-, valamint kukoricatermés következtében e. tavalyihoz képest rríegmöve- kedtek a készletek a közös gazdaságok raktáraiban. Ennek ellenére a szállítási és értékesítési szerződésben foglalt kötelezettségeiket mégis kevesen teljesítik. Táptakar- mányra viszont állandó jelleggel igényt tartanak. Az állatállomány kétségtelenül növekszik, viszont ezzel nő a .táptakarmányok, iránti kereslet, s ez nem kis gondot jelent a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalatnak. A kisebb mennyiségben felvásárolt nyersanyagból viszont csak kevesebb tápot tudnak gyártani. Ez érthető is. Mint dr. Csáti Ferenc igazgató elmondta, tavaly a vállalat négyezer vagon, táptakar- mányt gyártott és adott el a szövetkezeteknek. Az idén viszont háromnegyed év alatt már hatezer vagon tápot értékesítettek. Bár ennél jóval nagyobbak a megyei igények. A vállalat pillanatnyi kapacitása azonban határokat szab a gyártáshoz. Heves megyében nyolc helyen, összesen nyolcvamíéle tápta- kanmányt gyártanak Az idén négy közös gazdaság — a Füzesabonyi Állami Gazdaság, a komlói, a poroszlói és a makiári termelőszövetkezet —, keverőüzemét is bérbe vették a kapacitás növelésére. Ezekben a keverékben elsősorban a háztáji gazdaságoknak készítenek tápokat. A SZÁMÍTÁSOK szerint a tápgyártáshoz hétezer vagon szemes takarmányra len-' ne szükség év végiéig. Ezzel szemben a közös gazdaságok mindössze kilencszáz vagon takar mán y gabona és küenc- száz vagon szemes kukorica szállítására kötöttek szerződést a Heves megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalattal. Viszont ezt sem szállítják rendszeresen. Az igazgató azt is elpanaszolta, hogy ebből a kétféle terményből december 31- ig várhatóan, csak 1500 vagonnal szállítanak a szerződő felek. így a vállalat a hétezer vagon nyersanyag kiegészítésére ötezer-ötszáz vagon szemes takarmányt kénytelen más megyékből, illetve importból vásárolni, ami jelentősen megnöveli a köiísé- geket. A HÉVES MEGYEI GABON AFE I. V Á S A RLÓ ÉS FELDOLGOZÓ VÁLLALAT tehát nehéz helyzetben van, s a jövőben kénytelen szankciókhoz folyamodni azokkal a termelőszövetkezetekkel szemben, amelyek a szerződések ellenére sem szállítják a szemes takarmányokat. Mert a szerződési kötelezettségek . betartása mind a vállalat, mind az üzemek részéről jogilag érvényes. Végeredményben nemcsak a vállalat érdeke a táptakarmánygyártás, hanem elsősorban népgazdasági érdek, a hús- program eredményes megvalósítására. Ehhez pedig a szerződő felek kölcsönös támogatására van szükség nemcsak ma, hanem távlatokban isimen túsz) Csaknem kétszeresére nő a nyersolaj- és a fűtőolaj-tartalék Egy közelmúltban hozott kormányhatározat alapján 1975-ig az eredetileg tervezetten felül 400 ezer köbméter nyersolaj- és fűtőolaj - tárolóteret létesít az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt. A biztonságos ellátást szolgáló tárolótér-bővítésre vonatkozó határozat végrehajtásáról Szepesváry Iván, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt beruházási vezérigazgató-helyettese tájékoztatta az MTI munkatársát. Elmondotta, hogy jelenleg a nyersolaj tároló kapacitás 8—11 napi feldolgozásnak megfelelő mennyiség raktározására alkalmas, a fütő- olaj altból pedig., lő—3ö--3>uöt ra elegendő mennyiséget tudnak tartalékolni. A nagy mennyiségű készletre azért \an szükség, mert a fűíő- olaj-felhasználás szezonális jellegű, ezzel szemben a feldolgozás, illetve a fűtőolajtermelés folyamatos. A Minisztertanács határozatában előírt bővítéssel együtt a negyedik ötéves tervben mintegy 1,1 millió köbméterrel növekszik a kőolaj- és a kőolajtermékek tárolási kapacitása az OKGT vállalatainál. IMÉQ- 1971. november 9., kW