Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-07 / 263. szám

Salud, Marija! Szovjet film r Pteüéa és! bonyolult fel­adatra vállalkozott Ioszif Kejfic, a szovjet filmművé- «aet nagy öregjei amikor el­határozta, hogy két és fél arában, sűrítve fel évszázad­nyi. időt átívelő történeteit elevenít tel, g megrajzolja benne három háború hősé- Ktek életútját, a harcot és a saeréimet, Számos buktatót: rejteni m ilyen nagy időt befogó hősi pátosza történe­teik, nem beszélve most av- rol, hogy vatták évek, aani- kor a sematikua ábrázolási (mód is elidegenítette a kö- »önségefc a történieilimi es&* «lényék hoaeiÄ, Ä most bemutatott fűim Is történelmi pillanatokat idéz, hősökről szél, ponto­sabban fogalmazva egy hős szovjet asszony. Marija élet- útjáróL Csakhogy a rendező művészete és költészete át­tör a buktatókon, s araiak ellenére, hogy dramaturgiá­jával nagyon is követi a ha­gyományos utat, a Salud, Marija! mának szóló, elis­merésre méltó alkotás lett. A film történetének: alap­jául a hazánkban is ismert felderítő, Marija Fortusz élete szolgált Bár a hős asz- szony életútja bővelkedik izgalmas és gyakran hihetet- , lennek tűnő történeteikben, | feiétad. piUanatdkban hejyfi kellett állni. Az évszázad nagy szemtanúja Sí De ki is­meri őt a nyüzsgő sokaság­ból? Ki köszönti, ki érdek­lődik hogyiéte felől? Ezt a ki nem mondott fanyar kér­dést fogalmazzák meg a be­fejező - képsorok, amelyek szinte kulcsot adnak a ren­dező szándékához: megmu­tatni, milyen tegnapja volt a mának, s milyen árat kel- lett fizetni napjaink viszony­lagos nyugalmáért, s Ä film cselekményét egy kerettörténet fogja össze. Ma­rija, a szovjet hadsereg fel­derítő őrnagya, két fiatalt in­dít veszélyes feladatra. Ké­sik a felszállási parancs» s bátorításul elmeséli nekik életét Megelevenedik a tör­ténet. Látjuk Mariját 18 évesen, amint röplapokat oszt az intervenciós csapatok: katonái közt, látjuk önfeledt szerelmét Pablóval, a spa­nyol matrózzal. Aztán a vá­lás nehéz pillanatai követ­keznek, az intervenciós csa­patok elhajóznak! De jönnek helyettük az anarchista rab­lóbandák, s Marija ekkor el­lenük harcol. Később a har­mincas években látjuk vi­szont amikor egy boldog na­pon Moszkvában összetalál­kozik szerelmével, összehá­kasodnaft, de á nyugalom nem tart soká, Spanyolor­szágba kell menniük, ahol dúl a polgárháború. Ott te­meti el férjét és fiát is ... Ennyi a történet amelyet helyenként kedves derűvel sző át a rendező. A Grigorij Bakiamon és Ioszif Hejfic forgatókönyve alapján készült film bár he­lyenként túlzottam szentimen­tális húroikiat penget, s nem mentes a kényelmesen nyúj­tott szerkesztéstől sem, ösz- szességében mégis sokat mondó élménnyel ajándékoz­za meg a nézőt Különösen emlékezetes marad a két temetés drámaisága, vala­mint a francia csapatok be­hajózásának mozgalmas kép­sorai. Ritka szerencse, hogy a rendező megtalálta Ada Ro- govcevát, Marija alakítóját A nagyszerű, színésznő sok­oldalú tehetséggel játszotta szerepét el tudta fogadtatni velük a 18 éves kacér kis­lányt éppen úgy, mint a 30 éves, szerelmes asszonyt a bátor forradalmárt, s a 40 éven felüli őrnagyot. A kor atmoszféráját hűen ábrázoló képsorokért a lírát váltó drámai jelenetekért el­ismerés illeti a film harma­dik alkotóját, Genrih Ma- randzsjan operatőrt is. Márknsz László az alkotók mégsem zárkóz­tak be a való élet kereted ; közé. Nem életrajzfilmet al­kottak, a költészet szárnyai­ra emelték a történetet, és 0 hősi élet mögé hiteles tör­ténelmi tablót festve meg- ] rajzolták a kort, amelyet ép- ' pen az emberek formáltak. : A film Marija életét, belső ; magatartását villantja fel, de , nemcsak róla szól. Ioszif ] Hejfic alkotása jól érzékel­teti, hogy a vásznon kibon­takozó hősí életút egy egész , nemzedék hősiességét szim- • bolizálja. A rendező a ké-, pék erejével fogalmazza megj azt a gondolatot, miszerint f ihinden nemzedék igyekezett 1 magából a legtöbbet adni a í történelemhez, a kor forrná-1 Hsához. ' í S hogy mennyire a mariak r szól ez a film, bizonyítják í *z utolsó, kockák. Derűs, forgalmas mai vá­roskép. Az utcán vidám fia­talok, hangos zene szél, s a sétáló sokaságban feltűnik j Marija öregen, hetvenéve- ! een. Bátortalanul jön, szét- f tekint, nézi a nyüzsgő so-l kaságot, úgy tűnik, mintha I kissé idegenül érezné ma-, gát ebben a mai világban. * Pedig mi tudjuk, mennyit ‘ harcolt ő ezért a világért. S látott mindent, ott volt min- < denütt. amikor a nagy tör-1 OJfsláft Mlh november 7* vasama© | Ä S 8. V§tíí?f?^ Fordította: Kassai Ferenc i. — Bármit is mondasz, en­nél még a maliorka is jobb. Ezek a füstszűrös cigaretták besavanyítják a tüdőmet. — Sarapov lassan, kimértem szűri a szavakat, mintha a fogsorán mérlegelné őket. , Tyihonov viszont türlemet- lenül dobcü a szék kartájam, s alig hallhatóan dünnyögi: — Érthetetlen..; Sarapov nyugodt: — Megtaláljuk, ne félj semmitől. — És ha nem? — Különbeket is elcsíptünk mar. >— Akkor inkább erről be­széljünk, ne a mahoriíáról! Sarapov teát tölt a magas kristálypohárba, akkurátusán kavargatja. Tyihomov be- húnyja a szemét. Nem álmos. Inkább türelmetlen. Sarapov tapiritatoísan ~ Ébresztő. Ébredj fiacs­kám. Kezdjünk dologhoz. Tyihonov kinyitja a szemét és felüti a dossziét, amelyínek borítóján tsz áll: „A 2834. sz. bűnügy aktái. Tárgy: T. Sz. Akszjomova poügártámsaiő meggyilkolása. A nyomozás kezdete: 1966, február 14. Be­fejezése:....” HÉTFŐ A szél elállt, sűrűsödött a hóesés. Csodálatos csend volt, amelyet hirtelen álható kiál­tás tört meg. — Mi ez? — kérdezte Tyi­honov a sarkon posztok) rendőrtől. — Ezek az átkozot pávák... Itt a botanikuskertben, ketrec­ben tartják' őket. Az ember csak csodálkozik, milyen ki­rályi madarak, a hangjuk sst#; egyenesen, nevetséges.», áif-: : ...................T-t B eszélgetés Kuczka Péterrel £ kóaelmttltban — mhtf arról a Népújság » hírt adott — került sor a szoci­alista országok, tudományos- fantasztikus irodalmárainak, íróinak és kritikusainak el­ső találkozására. A nemzet­közi konferenciát a Magyar írószövetség tudományos­fantasztikus irodalmi mun­kabizottsága szervezte ' és rendezte meg. A több napos tanácskozás után munkatár­sunk Kuczka Péterrel, a ma­gyar sci-fi írók delegációjá­nak vezetőjével beszélgetett. — Milyen indítóokok "késztették a magyar iro­dalmi munkabizottságot az első ilyen konferencia ösz- szehívására, megrendezé­sére? — A tudományos-fantasz­tikus irodalom égyre na­gyobb súlyt, jelentőséget és teret kap az irodalmi alko­tások között Ezt figyelmen kívül hagyni ma már egy­szerűen nem lehet. Egyrészt azért nem, mert egyre nö­vekszik a tömegigény, a közönség szívesen, érdeklő­déssel olvassa az ilyen jel­legű alkotásokat, másrészt a sci-fi új, tágabb lehetősége­ket nyitott az írók számára is. A kritika érdeklődése az utóbbi években határozottan megélénkült a sci-fi iránt Ideje volt tehát, hogy a szo­cialista országok témakörön belüli művészei kicseréljék eddigi tapasztalataikat s nem utolsósorban ismertes­sék kollégáikkal a sci-fi helyzetét országaikon belül. A konferencia összehívása mellett szólt az is, hogy a szocialista országok sei-fiséi jobban ismerték a nyugati irodalmat, mint egymásét. Mind ez ideig nem. volt sem­mi olyan törekvés, hogy egymás munkáját terjesszük és jobban megismertessük a közönséggel. — Mit tart a konzulta­tív tanácskozás legnagyobb eredményének? — Azt, hogy végre elindul a közös munka. A szocialis­ta országok megállapodtak abban , hogy jövőre két kö­zös antológiát indítanak, amely minden országban megjelenik. Az egyik anto­lógia az országok legjobb sci-fi-termésének válogató­sából áll majd, a másik iro­dalom-elméleti kérdésekkel foglalkozik. — Ha már az'irodalom- elméletnél tartunk, több­ször elhangzott a konfe­rencián, hogy a sci-fit na­gyon sokan npm tartják igazi művészeti alkotás­nak, xmlami irodalmon kí­vüli műfajnak tekintik. — A konferencia nem egy hozzászólója leszögezte,, hogy ez az álláspont mennyire hamis és valótlan;. Egy-egy irodalmi alkotást nem a külsődleges jegyek, hanem a mindenkori belső tartalom, igény és művészi hitel emel az igazi irodalomba. — Egyesek szerint a sci-fi politikamentes műfaj. Mi a véleménye erről? —Politikamentes megnyil­vánulás sem az életben, sem a művészetben nincs. Nem is lehet, mert valamilyen formában, valamilyen átté­telen keresztül minden kap­csolódik a politikához. A sci-fi is politizál, és az igazi sci-fi mind Nyugaton, mind a szocialista országok között egyformán politizál úgy, hogy az általános emberi ér­tékek mellett száll síkra, az ember és az emberiség jö­vőjében vetett hitet dolgoz- •za fel a legkülönbözőbb, leg­változatosabb, nem egyszer meghökkentő formában. — Nagyon sok sci-fi írás foglalkozik a jövő le­hetőségeivel. Ezek nemegy­szer nélkülözik a tudomá. Az év hátralevő részében rangos zenei összeállítások, válogatások, operaelőadások kerülnek a tévénézők elé. A nagy sikerrel zárult „Inter- fórum”-sorozat utolsó dísz­koncertjén .többek között Vac­lav Hudecek, cseh hegedűmű­vész, Ilari Lehtinen, fipn fu­volaművész, Vpnceslav Niko- lov, bolgár csellista, Jovan Kolundria, jugoszláv hegedű- művész, Arkagyij Szjevidov, szovjet zongoraművész és Ko­csis Zoltán művészetét élvez­hetjük. Folytatódik a Leo­nard Bernstein-sorozat is. A népszerű, amerikai muzsikus következő műsoraiban a zene „atomjairól” magyaráz a mű­faj híveinek, számos zenei il­lusztrációval, ■ azt követően pedig "a hangsain fogalmát tisztázza. A következő hónapokban ismét jelentkezik a „Vasár­nyos alapot, amelyért 9»^ kan támadják is a sci-fit — A tudományos-fantasz­tikus irodalom nem isme­retterjesztő munka. Határ­talan képzel őerövei, sokszor elképesztő ötletekkel jelent­. kezik. Ezeknek azonban e- gyetlen egy célja kell, hogy legyen: hatni, befolyásolni a jelent az embernek jövője érdekében. Valamilyen mó­don a fantasztikum is reali­tás. — Triesztben lesz a sci­fi írók első európai kon­ferenciája a jövő év ele­jén. Magyarország képvi­seli-e magát a konferen­cián? — Igen; megállapodtunk, hogy minden szocialista or­szág képviselőt küld' a tri­eszti konferenciára. Előtte a magyar irodalmi munkabi­zottság kijelöli apt a dele­gációt, amely hazánkat kép­viseli az európai konferen­cián, valamint az ott sorra kerülő tudományos-fantasz­tikus filmek bemutatóján.' Egyébként mi Is tervezünk egy tudományos-fantasztikus filmfesztivált Magyarorszá­gon. Erre a fesztiválra 1*73- ban kerülne sor és az első ilyen jellegű fesztivál lenne az. egész világon. Köszönöm a beszélgetést Szigethy András napi vendégségben” című összeállítás, is, amely ezúttal a Madách Színház kiváló művészét, Mensáros Lászlót kereste fel. Az adás érdekes­sége, hogy nemcsak a művész zenei élményeit ismerheti meg a közönség, hanem azt a házi kamarazenekart is, amelyet ő vezet. A tervek szerint hallhatjuk is, amint négykezest játszik Tolnay Klárival. Ugyancsak a Vásár­án ápi vendégség látogatja meg Kovács Margit keramikust is. A rádiózenekar turnéjáról Vecsernyés János szerkeszté­sében és Horváth Adóm ren­dezésében 40 perces útifűm számol majd be, felelevenít­ve a légsikeresebb epizódo­kat, köztük a Carnegie Hall­ban megrendezett hangver­senyt- Karácsony este a ha­gyományokhoz híven — a hangszeres házimuzsika hívei kapnak ajándékot. Zene a képernyőn — Rendben. Kérem a lám­páját A lámpafény kihasított egy fényes kört a sötétségből. A kör közepén, feküdt a holt­test. Tyihonov hirtelen arra gondolt, így világítják meg az artistákat is. Térdre eresz­kedett. Első megfigyelése az volt, hogy a szempilláján már nem olvadtak meg a hó,pely- hefe, Ügy tűnt, az asszony a fekete bőrt belepte a pára. Tyihctfunv felkattintotta a zárat és1 így fehér papírlapra borította a táska tartalmát, Egy csomag „Jáva” cigaretta, jegyzetfüzet, töltőceruza, szempillafesték, egy tíz­rubeles bankjegy, némi aprópénz, púdertartó és egy fehér, zsebkendő hullott a papírra. Tyihonovon kényel­metlen érzés vett erőt, mint­ha engedély nélkül lépett vol­na be egy idegen életbe... Egy idegen halálba... A táska ddilzsebében bo­ríték lapult, mellette az asz- szony igazolványa. Barna könyvecske, aranybetűs fel­írással: „Akszjonova Tatjana Szergejevna, a .Szbrana Szov- jetov’ különtudósítójá”. A ” fényképen; nagyi, csadáitow szemek; a száj szegletében mosoly bujkál. A portos bo­rítékon látszott a moszkvai postahivatal bélyegzője. Egy kockás iskolafüzetből siető­sen kiszakított papírlapot tar­talmazott, rajta ez állt: „Ma-' ga aljas és gonosz! Ha nem hagyja békén, hamarósajn pó­ruljárhat. Rendkívül veszé­lyes helyzetbe hozza önma­gát”. „Kezdetnek nem rossz” —3 gondolta Tyihonov. A címzés: Moszkva, Tyop- lij utca 67., 12. sz. lakás. T. Sz. Akszjonovának. Tyihonov felemelte a tele­fonkagylót — Nyilvántartó? Itt Tyi­honov a bűnügyi rehdőrség- . tői. Akszjonova Tatjána Szer- gejevná újságírőmö adatait kérem. igen. Köszönöm. A feladót nem tüntette fel a boríték. A levelet két nap- ja# kézbesítették. A jegyzetfüzet majdnem üres, csak első két oldalára írt a gazdája. Helyesebben nem is írt: rajzolt. Vonalak­ból rótt, apró figurák, közöt­tük rövid mondatok, mondat­töredékek: „Feni a fogát”, „A gyűlölettől fehér a szeme”, „Az öreg Oduvanesik”, „Ször­nyű. hogy még mindig.. „Lehet, hogy mégsem ő?”. nyitott, nagy szeme megjreb- ben az erős fénytől. Ez azonban csák optikai csalódás volt. Az asszony mozdulatlanul feküdt és cso­dálkozó mosollyal nézte az erős fényem át a sötét eget... Tyihomov óvatosan, a szé­lénél fogva tartotta maga előtt az asszony táskáját.’ Az asztali lámpa melegétől ói- yatkú kezdeti a sáfögjwS hó, ÜST

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents