Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-07 / 263. szám

\ — Jó a szerelésed... — ... Á, néhány vacak csak. De ez van — mondja a hölgy és Itt rojtos, ott rojtos, spanyolcsizmás, zsugorított bőrkosztümös, maxi kabá­tos, szempillafestékes „rongyaiban” úgy vonszolja bé és tova magát, mint egy kiéheztetett beduin tevehajcsár, közvetlenül az AJlahhoz való megté­rése előtt — Jó csaj. Klassz, ami rajta van — így az egyik férfi, mire a má­sik... — Ami alatta van, az sem mű­bőr ... A nő ezzel éhntéztetett Besorol­tatott A menők közé tartozandónak Ítéltetett Hogy a „jó csaj” fejében mi van, lévén főiskolás, s mint ilyennek, különösen is fontos tarto­zéka a fej, a bennpvalóval együtt —, nos, ez a probléma fél sem me­rült. A szerelés a lényeg! A külső. Aki azt hiszi, hogy csak diákmá­nia a flancolás, hogy csak érettsé­gizendő lányok — vagy éppen nyol­cadikosok —, vagy főiskolásak, egye­temisták között jelent mindinkább besorolást a sajátosan „topis” ele­gancia, amely többe kerül, mint a szerény, elegáns öltözködés — az téved, ök is csak látták és látják, hogy ebben az istentelenül gazdag országban, ebben a spanyolcsizmás nappa bőrkabátos, olasz pulcsis Ká­naánban olyan flaue kezd kialakul­ni, hogy csak no. Semmi sem drága, ami drága! A szerelés a lényeg ? Fő, hogy lássák, hogyan megy ne­künk. Mert nyilvánvaló, hogy az ember emberré válása a cuccokon keresztül történt. A majomnak ugyebár még Ádám-kosztiim sem kellett. S minél emberebb az em­ber, annál cuccosabb cuccokat hord teste minden részén. Kár, hogy az árcédulát nem divat még fityegtet- ni. Aki a szépet, a jót, a divatost nem kedveli, aki a szerencsére min­dig meg-megújuló divat normális kedv- és pénztárcaserkentő hatását nem értékeli — ostobácska ember az, kétségtelen. S az meg kimon­dottan ostoba is aki rásüti a nyárs­polgár, vagy a kispolgár bélyegzőt arra, aki munkájával szerzett fo­rintjainak arányában, kellő ízléssel és mindenféle fitogtató hencegés nélkül öltözködik. Tegye, ha van miből. A divat ösztönző hatását az egyes emberek „termelékenységére” aligha lenne okos dolog tagadni. Többet és jobban dolgozni, hogy az érte kapott forintokért többet és jobbat vásároljak, — miért is lenne ez baj. Sőt! A baj azonban ott van, hogy so­kakban összekeveredett a helyes társadalmi értékrend, az egykori vi­déki szalonok fűző alá is kandi szemmel bepislogó, rongyrázó érték­telenségével. Aggódó jelek igazolják, hogy fiatalja és öregje, leánya és fiúja társadalmában nem is ritkán többet mond a „szerelés”, mint a száj, sokat ér az ember, mert menő a nyakkendője, s nem azért, mert jó és szorgos a munkája. És ez: ízig-vérig kis. és nyárs- polgáriság a javából! Teljesen ne­vetségesnek tűnne, ha a 100 méte­res síkfutás versenyzője azzal pá- váskodna, hogy amazonaszi papa- gálytollból van a futógatyája és szu- dánj fűből fonták a trikóját... Mi­közben egy ára alatt kúszná vé­gig a távot! Csak tisztelettel és áhítattal tu­dom nézni a mai, kétségkívül pi­káns, de kellő ízléssel igenis mér­téktartó női divatot, s valahányszor a pompás alakokon feszülő, simuló, hol takaró, hol mutogató ruhákat látok, boldog vagyok, hogy a közép­korban születtem. Jómagam Is be­szereztem epv olasz pulcsit, nem azért, mert olasz, hanem mert na­gyon szép és jó... S nem hiányzik belőlem sem az áhítat, ha megállók egy ízléses férfidivatüzlet kirakata előtt. De hogy férfiúi értékemet, újság­írói kvalitásomat, ~mberl tartáso­mat egy vadsárga pulóveren mér­jék le, — hát azt egyszerűen kikér­ném magamnak. Azok a lélektelen és formátlan rongyok, amelyek a szekrény mé­lyén hevernek, azáltal lesznek em­beri holmikká, divattá és széppé, hogy szép női alakok töltik ki és kényszerítik a kacatokat nemes for­mákká. Aki összetéveszti az embert a rongyaival, arra egy batkát nem bíznék, nemhogy egy országot! Tudniillik: Az ember; elegáns. S nem az elegefás: ember. M&ySSSSJrSSSSSSSSSMMMrSSSJWS&SSMVWSSSS^SSSSSSSSSSjrsSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS^SSSSSSSSSSSSSSSSSjy^SSSSSSSSSSSSSS. 2 Fészekrakók kevés pénzzel 0 X gyöngyösi OTP-nél tör­tént. Egy fejkendős, falusi néni állt meg az egyik asz­talnál. — A kisunokámnak sze­retnék egy lakást venni. Csak egyetlen eladó lakásuk van már ebben az új épület­ben? Háromszáz-nyocvan- ezerért. Jól értettem? No, nem baj. Megveszem. Ki is fizetném az árát, kedves. Egyszerre, persze. Nászaján­dékba kapja a kisunokám. Ennek alapján úgy tűnik, hogy azoknak van igazuk, akik szerint Gyöngyös kör­nyékén sok pénzük van az embereknek. . I A gyöngyösi üzemek *•1 közül választottuk ki a Vas- és Fémipari Vállalatot, valamint a Ruhaipari Válla­latot Ezek minden szem­pontból megfelelnék a nagy átlagnak. Létszám, termelé­si érték, jövedelem szerint is. Olyan fiatalokat kerestünk, akik szintén az általános érvényű példának felelhet­nek meg Élnek, mint annyi ezren mások, se nem job­ban, se nem rosszabbul a többinél. És nekik sincs la­kásuk, mint általában a nagy többségnek a fiatalok közül. De fő céljuk a lakás. — Bent jártam a tanács­nál, a kérvénnyel. Azt mond­ták, ha gyorsan akarok la­kást, menjek az OTP-hez. De hát nekem nincs háromszáz ezer forintom egy társasház­ra' , Többen äs ezzel kezdték a beszélgetést. Megbotránkozva megdöbbenve, mintha azt kérdezték volna: hol él az az ember, aki ilyen tanácsot ad egy fiatalembernek? Nem ismeri a valóságos helyzetet? Hihetetlen. B A horizontmarón dol­gozik Hegedűs Viktor. Már tizenkét éve szakmun­kás, a személyi besorolás szerint 10,50 az órabére. Ma­ximum háromezret keres meg egy hónapban, hat hete nősült. Felesége gépíró, de most nincs állása. A szü­lőknél laknak egy szobá­ban. Számolgatja, mennyi kell a kosztra, a bútorrészletre, a ruházkodásra, és a végén megállapítja, hogy legfeljebb hétszáz forintot tudnak fi­zetéskor félretenni a lakás­ra. — Ki sem merem monda­ni, mikorra jön össze a be­ugró! Azt az összeget nevezik beugrónak, amit a társas­ház, KISZ-lakás szervezésé­nél le kell tenni a jelent­kezőnek. rr1 Elég nehezen tudják I megmagyarázni mások­nak Farkas Gáborék, hogy a GELKÁ-nál sem minden­kinek fenékig tejfel. Aki bel­ső műszerész, azt nem tömik borravalóval, hiszen ki sem megy a készüléktulajdono­sokhoz. Az asszony a ruhaipari vállalatnál van. Kettőjük jö- w»delme meghaladja a há- JUbezer-ötszáz forintot. Olyan összeg ez, amire oda kell fi­gyelni. Nekik aztán nem le­het gondjuk, szűrhetjük le a végső következtetést. Még az is kiderül, hogy a kosztot otthon megkapják a szülőktől. Csak a reggeliről kell gondoskodniuk, az ebéd üzemi koszt. Otthon az egy szobán kívül, a bene levő bútoron túl semmijük sincs, csak egy Szokol rádió, amit a cégtől kapott a férj, a jó munkájáért. Furcsa, de igaz. A kisfiúk elmúlt egyéves. — Havonta háromezer fo­rintot kell félretennünk, ha törik, ha szakad. A hónap végéig ki kell fizetnünk ki- lencvenkétezer forintot, a társasházra. Ha minden jól megy, 1973 tavaszán költöz­hetünk a saját lakásunkba. Nekünk nincs annyi pén­zünk, mint amennyi kell. Kölcsönt Vettünk fel. De most évekig még egy mo­ziba sení mehetünk el. Tud­ja mit jelent ez? Tegye hozá: alig múltunk húszéve­sek. Hat évvel ezelőtt, 950 forinttal kezdett Fa­— Kényelmesek vagyunk mi, mai fiatalok — vágják oda a fejünkhöz. Valamikor nem rágódtak ennyit a dol­gokon. Majd csak lesz va­lahogy, mondták. Lesz gye­rek, lesz helye is, ennivaló­ja is. Más volt akkor az élet, más ma is. Persze, hogy vál­toztak az igények. Kellett is, hogy változzanak. Minket a szüléink nem tudnak más­sal segíteni, csak azzal, ami otthon a háztájiban meg­terem. Az is nagyon jól jön. Valahogyan csak félre kell tennünk havonta azt az ezerötszáz forintot Mikorra lesz ebből meg a beugró? tek egy varrógépet részlet­re, a felesége pedig eladó a Fő téri élelmiszerüzletben. Van egy kisfiúk. Gyöngyös- solymoson laknak a szülők­nél egy szobában. — Pillanatnyilag teljesen reménytelen a beugró össze­gyűjtése. Két lehetőség kí­nálkozik. Vagy nyerünk a lottón, vagy örökölünk egy rossz kis házat amit el le­het adni, és az árát kipótol­va be lehet fizetni a beug­rót De az is szörnyű, hogy várni kell a halálát valaki­nek az örökség miatt Riasztó a gondolat amit megfogalmazott kötni magunkhoz a fiatal munkavállalókat A városi KISZ-bizott­ságon Dér István úgy 9. 8. 6. 4, ragó Sándorné. Most már 1350 forintot kap. A férje a kitérőgyártó üzemben tech­nológus, 2450 forinttal. — Anyuéknál lakunk, sem lakbért, sem villanyt nem kell fizetnünk. Naponta fő­zök. Bútor- és rádiórészle­tünk van. Havonta nyolc­száz forintunk marad ahhoz, hogy valamit vehessünk. Egyetlen szórakozásunk a motor. Csak a rokonokat Iá- > fogatjuk meg vasárnaponként) motoron. Amit kifizetünk» benzinre, azt megtakaríthat- J juk abban, hogy a. vendég- | ségben a kosztért nem kell? fizetnünk. Ne mosolyogjon,; kénytelenek vagyunk úgy > gondolkodni! » Társaságba nem járnak, t mert ahhoz pénz is kell. MaJ már egy feketére nem lehet, vendéget hívni. Moziba is* nagyon ritkán jutnak el. $ — Még nem tudom, ho-» gyan, de elhatároztuk, hogy* havonta ezerötszáz forintot i félreteszünk lakásra. Ügy tu- j dóm, harmincezer forintot. kell beugrónak adni egy j KISZ-lakáshoz. Hogy mennyit j mondott? Nyolcvanezret!! Ahhoz legalább tizenöt évig; kell spórolni. Fantasztikus! i Pedig úgy gondoltuk, addig J nem lehet gyerekünk, amíg lakás nem lesz. Még, hogy i tizenöt évig...! , S Egy hónapja házasok Molnár József ék. A térj műszerész, a feleség var-, rónő. * — Vállaljak két gyereket,’ azt javasolták, akkor kapunk kedvezményt. De hogyan vál­laljak én két gyereket, ami­kor azt sem tudhatom, mi lesz. Nem kellemes erről be­szélni, nemcsak azért, mert i fiatalasszony vagyok. De hátj lehet alkudozni a gyerek- > re? És lakás nélkül hová tehetnénk a gyerekeket? Ügy néz, mint aki pagyon határozott választ vár. Vagy legalábbis eligazítást. Hall­gatunk. Aztán folytatja. * Magányosan él, aibér­___ letben Juhász Zsuzsa. H atéves munkaviszony van, gépkocsi-előadó. Mindjárt az érettségi után elhelyezkedett Jószágéról jött Gyöngyösre dolgozni. Kilencszázzal kezd­te, ma ezerötszázat kap. — Nekem egy fillérem sem marad a hó végére. Csak az albérlet ötszáz forintba kerül. Még nem mentem férjhez, de én is nagyon szeretnék egy lakást, valami társasházban. Hogy a mos­tani körülményeim szerint miből tudnám ahhoz a pénzt előkeríteni, arról fogalmam sincs. Egyszerűen kilátásta­lan az egész. ra Négy év alatt tízezer ___ forintot tudtak össze­gyűjteni Juhász Ferencék. Ö maga szabó, ezért is vet­G yöngyösön nagyon ___ sok lakás épült a K ISZ-bizottság segítségével. A tanács, az OTP is sokat tett a fiatalokért. Több vál­lalatnál kamatmentes köl­csönt adtak a lakásépítkezés­hez, de nagyobb összegű egyszeri segéllyel is támo­gatták a fészekrakók törek­véseit. — Az üzemi közvélemé­nyen múlik mindez — mondta Katona Béla, a ru­haipari vállalat igazgatója. — Az R-alap terhére lehet ezeket a pénzeket elszámol­ni. Egy ember legfeljebb száz-százötven forinttal kap kevesebbet részesedéskor, de hát ezt el is kell fogadtatni a dolgozókkal. Mostanában már egyre többször kerül elő ez a téma. Csak jó szár­mazna a vállalatnak abból, ha ilyen módon is tudnánk nyilatkozott, hogy a lakás­építés segítését nem hagy­ják abba. Kezdetben még harmincezerrel is el lehetett kezdeni, most már nyolcvan- kilencvenezer az alap. A ta­nács a közművesítéshez öt­ezer forintos hozzájárulási kötött ki, de szabad telket sem tud biztosítani, csupán szanálással feloldható! Ez pedig nagyon költséges do­log. Emelkedtek az anyag­árak is. A telek négyszög­öle ezer forint Az OTP nem tud nagyobb hitelt adni, mint eddig. Ezért is emlegetik a KISZ- esek a különböző értekezle­ten a lakásépítkezést any- nyit Az új rendelet szerint az egy személyre jutó hart 1800 forintos átlagjövedelem a szövetkezeti lakáshoz va­ló jogosultságra: alacsony­nak tűnik. Az eddigieknél többet kel­lene tenni a maguk erejére támaszkodó fiatal házaso­kért L .J Ma már saját lakást l,ul akarnak a fiatalok, ha nem főbérletit, akkor tár­sasházban. Ez ■ az alapja a családalapításnak. Hogy cél­jukat elérhessék, komoly ál­dozatokat hajlandók hozni ezért A város az új lakások húsz százalékát biztosította ed­dig is a fiataloknak. De ez is kevés, G. Molnár Ferenc <£ßzAl*jk to Serhct A címben idézett régi egri foglalkozásnevet ma már ke­vesen ismerik. Űjabb szótá­rainkban sem találhatjuk ezt a szót. A gazdasági és társa­dalmi élet változásával ez a valamikor jól ismert és hasz­nált név ma már kihalt, el­avult Hogy milyen foglalkozást neveztek meg a serha, sár ha szavakkal, arról Eger város régi jegyzőkönyveinek lapjai­ról idézzük 1747-ből a követ­kező mondatokat: „Minthogy sok botránikoztató cselekede­tek lenni tapasztaltainak, de­terminálta lőtt, hogy egy ser­ha fogadtassák, kinek köte­lessége légyen az olyatén sze­mélyeket megfogni.” — „Az f eslett életnek vetemedett bot- ránkoztató személyek csele­kedeteinek meggátoltatására egy serha szereztessék,” Eb­ből kitűnik, hogy a rendre, a fegyelemre és a garázdál- kodók „megregulázására” is ügyelő városi hóhér segédje volt a serha. Az sem véletlen, hogy ké­sőbb a serha, sarha szóalakok ebbe a rokon .értelmű szó­sorba illeszkedtek bele: sin­tér,kutyapecér, gyepmester, bencli stb. Nyelvtörténeti adataink között ritkán talál­kozunk a serha foglhlkozás- néwel, de arról már van adatunk, hogy a palóc nyelv­területen nagyon Ismert és használt szóként éltek vele. A foglalkozással együtt járó munka jellegéből következett, hogy a serha, sarha nevek­hez idővel hozzátapadt a hit­vány, az alávaló jelentésvál- tozat is. Régebben Egerben és körhyékén is szélesebb körben ismerték a következő szólást: „Alább való a serhá- nál”. Ma már ez a szólás is elavult, s csak az tudja ér­telmezni jelentését, használa­ti értékét, aki ezt a régi fog­lalkozást és megnevezését is ismert A szó valamikori gyakorisá­gát az is bizonyítja, -hogy családnévként is szerepet ka­pott Hogy egy szó a kihal:' -, az elavulás útján mennyire eltávolodik jelentéstartalmá­ban az eredeti jelentésétől, példa rá szavunk életútja is, A valamikori foglalkozás­név elhagyta a főnevek (sö­pört j át is, és mehéknévkéni: vállalt nyelvi, szerepet Ä , serha ember, a sarha asz- szonyság jelzős szerkezetek a tréfás, a bolondos, a komoly­talan melléknevek szerepét < vette át ez a valamikor ■ csak foglalkozásnévként élő és használt megnevezés. Dr. Bakos József A munkahelyi közérzet — '...és tudja, igazgató élvtárs, nem megy a meló annak az embernek. Nézem, mint küszködik, mint veri- tékezik, és nem és nem... Puszpángnak nem megy a meló, igazgató elvtárs. Ügy gondolom — hajolt közelebb a műhelybizottság titkára, mintha valami nagy és egy csakis általa megfejtett titkot közölne —, hogy a munkahelyi közérzettel vgn baj. Egészen biztosan az­zal! — Mit tanácsol? — kér­dezte aggódva az igazgató, mert felettébb izgatta, hogy Puszp&ng Edömér csak küsz­ködik, verítékezik, de a rossz munkahelyi közérzete miatt nem megy a melója. — Pszichológust, igazgató elvtárs. Pszichológust! Aki megállapítja, hogy Pusz- páng azon a gépen dolgo­zik-e, olyan munkát végez-e, ami legjobban megfelel a készségének. Ma már az ilyesmi tudomány, kérem! Harmadnap kíváncsian kérdezte az igazgató a mű­helybizottság titkárát: — Nos, megy-e a meló Puszpáng Edömérnek? Re­mélem, a pszichológus jóvol­tából a neki megfelelő gé­pen dolgozik... — Hát igen... De... szó­val — kereste a szavakat a titkár. — A gép az jó, A géppel semmi baj. De Pusz­páng csak izzad, csak kínló­dik, csak verítékezik, a munka, az mégsem megy. Érdekes, hogy így van, de így van. Mi lenne, igazgató elvtárs, ha átfestenénk a műhelyt? A munkalélektan, kíváncsian kérdezte a mű­helybizottság titkárát: — Nos, Puszpáng szaktárs már olyan gépen dolgozik, amilyent a pszichológus ja­vasolt, spt olyan műhelyben,; ahol rózsaszínűek a falak, s a falakról vörös szaggatott , nyilak vezetnek a gépekhez. Remélem, megy a meló? £ műhelybizottság titká­tetdzk tudni, ismeri a szín inspiráló, vagy lehangoló hatását. Képzelje el, igazga­tó elvtárs — lelkendezett a mühelybizottság titkára, le- s feltolva kopasz feje búb­ján az olajos simlit — kép­zelje el, rózsaszínű falak, s a rózsaszínű falakról vérvö­rös szaggatott nyilak kúsz­nának a gépekhez... — Kérem, próbáljuk meg... Minden a munkahe­lyi közérzet! — tette ’ ~zzá az igazgató, aki harmadnap ra megtörölte kicsit remegő ujjaival izzadó homlokát és azt javasolta, hogy fénycső­világításra kellene kicserélni a műhely lámpáit, mert a munkapszichológia tesztjei szerint a megvilágítás erős­sége tangens álfával osztva és szorozva cosinus deltával és az egészet törve nyava­lyával, az annyi, mint... — ... a keserves jó min- denit magának is. meg a munkahelyi közérzetnek i* — kapta, el a méreg az igazgatót és már loholt is le az üzembe, mögötte futott a mühelybizottság titkára, a pszichológus, a műhelyt ki­festő festő és még néhány munkahelyi közérzet szak­értő. Puszpáng Edömér éppen a 1 gépnek támaszkodva szun- dikált, s csak a nagy futko- sásra riadt fel... — Na, mi az, mi van.. Csak nem ég a gyár? — Ide figyeljen, Pusz­páng szaktárs — fékezett le előtte a rohanó társaság élén az igazgató —, én ma­gának új gépet adtam, a pszichológus megvizsgálta, átfestettük a műhelyt, még vörös szaggatott nyilakat is rajzoltattam a gépekhez, hogy ne verítékezzék, küsz­ködjék, hogy menjen a me­ló. Mondja meg hát végül is, az isten áldja meg, mi­ért nem megy a munka? ' — Miért? — ámult el a kérdés hallatán Puszpáng. — Még hogy miért? Meri úgy útálom a melót, mint a vizet — és úgy nézett körül a kis társaságon, mint győz­tes hadvezér a hulláktól te­rített csatamezőn. (egri) ZS7L november 7H vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents