Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-06 / 262. szám

Világnézet

az iskolapadban

Az idd tanévben 625 gimnáziumi illetőleg szakközépiskolai IV. osztályban tanítanak egy viszonylag új tantárgyat. Hetenként háromszor (a közgazdasági szakközépiskolákban kétszer), kerül sor a világnézetünk alapjai órákra.

Célja: a marxista tenmé- Sraet_ és társadalomfilozófia alapjainak megismertetése és elsajátítása. Ehhez az egyes, korábban tanulmányozott szaktárgyak: a fizika, a kémia, a biológia, a történelem, a lélektan keretében tanult természeti és társadalmi törvényszerűségek szintetizálár- sáira vállalkozik a világnézetünk alapjai című tantárgy. A világnézeti foglalkozások célja a társadalom mozgás- törvényednek "tanüLmányozása olyan 'politikai problémák tükrében, mint: műven korunk modem kapitalizmusa, milyen szocialista társadalmunk szerkezete, jogalkotása, intézményszervezete, gazdaságpolitikája.

Sok szülőben ét vaäamS olyan hiedelem, gyanú, hogy

a világnézeti órákat áss iskola alkalmi »poíitizálgatásasa* használja Del. Ez annyiban igaz, hogy valóban politikát tanúinak a negyedikes gimnazisták és szakközépiskolások. Csakhogy a világnézeti órák célja nem napi hírek ismertetése, kommentálása, hanem annak a sajátos képességnek kifejlesztése, hogy a fiatalok el tudjanak igazodni a politikai eseményekben, társadalmi folyamatokban. A hír ugyanis, amelyet a rádió-, a tv-ismertet, az újság közöl, önmagában nem teljes információ. De ha beavatjuk a fiatalokat az események előzményébe; akkor minden, közlés — a már ismert összefüggések alapján — teljesebb képet, jelentőséget nyer. A tantervek össze-; állttól, tanárai azt reméül^ hogy az eligazodásnak e kér pességének fejlesztésével korszerű szemléletet alakíthat* nak ki.

Ehhez parew sajátos tompa

»etanyag szükséges. A vöágÄ völgy liliom«

(Szerda, 20.00)

Magyarul beszélő, francia tv-film. A Klasszikusak a képernyőn című sorozat bér mutatójaként. A film Balzac regényéből készült, televízióra Armand Lanou alkalmazta, s a magyar közönség előtt sem ismeretlen Marcell Cravenna rendezte, aki már számtalan esetben vitt filmre klasszikusakat. Ebből a regényből is költőien szép filmet alkotott. Maga a mű lírai hangvételű, érzelmektől túlfűtött légkörű, s megragad óan ábrázolja az ember és a természet kapcsolatát. A szinkronhangok — Géczy Dorottya, Béres Ilona, Tyll 'Attila és Tóth Titusz.

í ComeSta mindig, mindent előre megérsz és vanak né- hányan, akik viszont látnak és hallanak mindeni; ám, mintha megnémultak volna .. Érdekességként említhetjük meg, hogy a főszerepeket a nemrég elhúnyt világhírű, Peter von Eyck, valamint Dan Adams alkítják. A főbb szereplők szinkronhangjai: Pálos Zsuzsa, Gera Zoltán, Képessy József, Tóműnek Nándor, és Somogy- vári Pák

A borotva éle

(Vasárnap, 16.00)

Világirodalmi

magazin

(Péntek, 20.00)

A szerkesztő ezúttal Ungvári Tamás fordításából állította össze a műsort Láthatjuk Roger O. Hirsan Játék a gyilkosággal, valamint Gore Vidal Látogatás egy kicsiny planétán című alkotását és O’Neill Az éjszakai : portás című, híres egyfel- vonásosát. Utóbbi -eredeti címe Hughie volt, s az író kérésére csak halála után, 1954- ben mutatták be először. Maga az egyfelvonásos voltaképpen egy beszélgetés két ember, a közönyös-alázatos portás és Erie, a vagány' között. — A végletesen elma- gányosodó ember alakját formálja meg. O’Neill ebben a művében, s az élete értelmét elveszített két ember szinte nem is a másikhoz beszél, csak úgy, maga elé. S hogy ez a monoton beszélgetés drámai feszültséget teremt — arra O’Neill kitűnő szerző a biztosíték. A szerepeket: Mensáros

László és Némethy Ferenc alakítják.

Dr. Mabuse ezer szeme

(Szombat. 20.05)

Tv-játék. 1969. nyarán mutatták be a Karikás Frigyes novelláiból készített tv-játé- kot, amelyet Dévényi Róbert alkalmazott televízióra. A történet: noha több különálló műből készült a forgatókönyv, egységes, s egy börtönben játszódik, ahová — a sok köztörvényes bűnöző közé — bekerül egy költő. A történet a börtön- spicli lebuktatásáról szól. A főbb szerepeket Csákányi László, Farkas Antal, Feleld Kamill, Mádi Szabó Gábor, Huszti Péter, Samogyvári Rudolf és Harkányi Ödön alakítják.

Bázelünk alapjai tantárgy — ugyan alapfokú, — de iW külözheber&m fikmófiai; poli- tikai-gazdaságtani, Bzorialó- giai, jogi fogalmak tisztázására szodgál. Magáitól értetődő, hogy az ilyen fogalmakat ugyanúgy meg keü tanulni, mint bármely más tárgy £o- galemrendsaenét.

Csakhogy mt (teák

és a tanítás módszere különbözik a töbtai tantárgytól Ezeken az órákon az uralkodó módszer a beszélgetés, a vita. Bács-Kiskun, Komárom, Nógrád megye iskoláiban egy-egy téma kapcsán a diákok szabályos magnodnterjut készítenek az órák előtt gazdasági és állami vezetőkkel, az éppen időszerű tantárgyi témákról. Az órán visszajátsszák a magnószalagot, és énről folyik a vita. Máshol egy-egy tévéműsor, mozi, szíriházi előadás ad alkalmat a vitára, véleménycserére. Sok tanuló szemei yes feladatot kap a világnézeti órán adatgyűjtése^ kiselőadás elkészítésére. Somogy megyében a levéltárban is kutatnak a diákok, s as: ott gyűjtött helyi anyagot szintién felhasználják ax órán. Kgyäc-onätaft bel yea még as (Bcswml is megváltotok: nem a paciban foglalnak helyet a tanulók, hanem felkörben. Ölnek, közrefogva a tanárt Így még fesztelenebb beszélgetés alakulhat 3d.

Sokan fejtesd# a kéWfest,

milyen gyakorlati haszna van a világnézetünk alapjai tantárgynak; miért éppen a negyedik osztályban tanítják, ha nem érettségi és egyetemi felvételi vizsgatárgy.

. A válasz egyértelmű. Előbb nem taníthatják, mert ehhez a tantárgyhoz sokféle előzetes ismeret szükséges. Gyakorlati hasznát vksaontf az érettségi felkészülésben érzi a diák, hisz» ez a vizsga éppen a szintetizálást, a megtanult tényekből való távolabbi következtetést igényli, s megköveteli a túllépést a tantárgyi kereten. Egyetemi felvételiken pedig* különösen elvárják a bizottságok az összefüggések ismeretét, a pályázók világnézeti biztonsagát,

X. Sándor László

MIHAIL

ROMM

H

«tova éves korában

meghalt Mihail Kom Ha csupán az életrajzi adatokat nézzük, a szovjet film „nagy öregjei” közé tartozott. Eisenstein, Pudovkin és Dovzsenko mellett még a némafilm alkonyán egy Maupassant-novella, a Gömböc megfilmesítésével jelentkezett. Következő alkotása már hangosfilm volt, a nagy sikerű, Sivatagi tizenhármak. Nevéhez fűződik az emlékezetes Lenín-filmek elkészítése : a Lenin októbere, és a Lenin 1918-ban. Egy egész filmtörténeti iskola, a szovjet avangarde-film legjobb hagyományainak részese, folytatója.

Ha legutóbbi filmjeire gondolunk, az Egy év kilenc napjára Vagy a Hétköznapi fasizmusra, kétségtelen, hogy az elmúlt években a modem filmművészet legjobbjai közé zárkózott fél! A Hétköznapi fasizmus világsikert hozott a számára. Két évig dolgozott ezen a több mint két órás dokumentumfilmen. 2350 ezer méter, korabeli filmanyagot válogatott át, hogy bemutassa a hitleri fasizmus „hétköznapi”, kevésbé ismert arcát: a gyilkos mítoszt, a népbutító látványosságokat és hazugságokat, amelyek mögött a kegyetlenségek meghúzódtak. Nemcsak a fasizmus rémtetteit de tömegbefolyásának titkait is leleplezte ez a kitűnő dokumentumfilm — a Mein Kampf-ból vett Idézetekkel, az emberségükbő kivetkőzött arcok premier plan-jával, az egyéniségüktől megfosztott emberek sodródásának bemutatásával.

Romm, mint fOmfőiskoíai tanár és mint stúdióvezető ahogyan egyik méltató ja joggal mondja: „eizensteini méretű" munkát végzett 1955 után útnak indította a mai szovjet filmművészeit fiatal rendezőit: bátorította, tanította, bírálta, oktalan támadásoktól megvéde őket. Elindította pályáján Grigori j Csuhrajt, Georgij Danyiliját, Igor Talankint, Kalatozovot, Sok irányú tevékenységét mintegy összefoglalja gazdag elméleti munkássága: írásaiban a feledésbe merült eizensteini hagyományoikat frissíti fel, elsősorban az att- rakciós montázs-elméletet. (Legutóbbi tanulmánykötete magyarul 1969-ben jelent meg a Gondolat Könyvkiadó gondozásában.)

Egyik interjújában ezt mondta: „Én mindig az okos művészetet szerettem, és nemigen érten az „intellektuális filmművészet” kifejezést. Bár a Hétköznapi fasizmusban nincsenek intelligens hősök, ez a film szerintem éppen annyira intellektuális, mint az Egy év kilenc napja volt, amelyik atomfizikusokról szólt. Nem szeretem az olyan filmeket, amelyeknek hősei butábbak a nézőknél, a szerzők pedig okosabbak a hősöknél. Sajnos a filmek többsége ilyen.” i

Rexi és társai

.A nap két órával is korábban nyugszik, mint augusztus közepén. Délután ó-kor már este van, hűvös szel fúj az utcán.

Fázósan húzzuk össze magunkon a kabátot. A platánok sárguló levelei között verebek gallyaznak és éktelen csivi- teléssel várják az éjszakát. I

Egy fiatalember kutyával érkezik. A hatalmas bulldog neki-nekifeszül a póráznak és kíméletlenül rángatja gazdáját,

— Maradj nyugton, Rexi!

A Rexi azonban — élve a viszonylagos szabadsággal — nem nyugszik, hanem most már szakadásig húzza a szíjat, most észrevesz egy „ír szettert”, amint gazdájával együtt éppen kifordul a sarkon.

— Csókolom a kezét, Izoldaf

— Jó estét, Jánoska! Hogy érzi magát a kis Rexi?

— Köszönöm, most már jobban. Azt mondja az orvos, hogy abbahagyja az injekcióidat, de rendkívüli fontosak az esti séták.

Kétökölnyi szőrpamacsot vezet pórázon egy negyven

körüli asszony. Parányi szeme, mint két szentjánosbogár csillog a villanyfényben. A kutyus egy ideig hűségesen elöl jár, de azután megtorpan.

— Fifikém, jössz?

Fifi azonban moccanni sem akar, hiszen a szomszédos

kapuból egy bűbájos puli csahol, miközben udvariatlanul „megtiszteli” a kőfalat.

— Ejnye, Fifi! Micsoda viselkedés ez? Meglátsz egy fiút és máris elveszíted a fejed?

— Szervusz, drága EmmámJ Alighogy kiléptem a kapun mindjárt észrevettem a kis Fifidet.

Miközben a puli körüludvarolja Flftt, a két asszony beszélget:

— Mit használsz a fürdetéshez, aranyos Emmám?

— Sampont, édesem. Közönséges sampont, amelyet én •magam is használok a hajmosáshoz.

— És mondd? Mit eszik a te kutyásod?

— Tulajdonképpen amit mi. Hordatom neki a kosztol. Természetesen, jó néha egy kis külön csont is, a fogai miatt. Azt mondja, az állatorvos, hogy a csontrágás rendkívül fontos, különösen ilyen fiatal állatnál.

• — Képzeld csak! Üj ágyikót csináltatott Zoli a picinek, tetem, amikor bebújik. Semmit sem látsz, csak egy lab- dányi hógombócot...

Fiú és lány érkezik, egy-egy kutyával. A fiú bernáthegyijén szájkosár,

— Szia!

— Szia, Tónii

■— Sétálunk a Liget felS?

— Ha akarod...

A lányt kevés híján hasra rántja a csontos fekete agár. 'A bernáthegyi már túl van a körülszagláláson és inkább egy magyar vizsla felé figyel.

— Emlékszel, Teri? Ma egy hónapja, hogy megismerkedtünk.

A lány egykedvűen bólint.'

— Akkor az én Lordom megharapta a te Nórádat.

— Most pedig nem is törődik vele. Nézd csak, éppen egy vizslára bukik...

A fiú egyik kézzel a pórázt fogja, a másikkal a láng kezét.

— Terii Nagyon kérlek, ne légy undok.

A lány rosszkedvűen nyújtja csókra a száját, de a bernáthegyi nagyot ránt a szíjon...

Ezen aztán nevetnek és rángatózva sétálnak odébb.

A két kutyaóriás előtt a járdáról leszorulnak az emberek. Valaki megjegyzést tesz és nagy ívben efkerüli a kutyákat.

A fiatalember felcsattan:

— Elég a szövegből, apuskám! Csak maga ne sértegeíse a kutyámat.

— Mégiscsak disznőság, hogy ilyen nagy dögök. ZZ

— Szó — szót követ, öt perc múlva a félős ember a kutyábarátok és kutyák körébe kerül.

— Ezekért a kutyákért mi adót fizetünk. Akkor dumáljon, ha majd egy is megharapta.

—. Igaz, igaz! — bizonygatnák a Fi/t, a Rexi, a Lord gazdái.

A szerencsétlen ember az erőviszony okát látva, egy óvatlan pillanatban odébb áll.

Messzire hallik a fiú megjegyzése:

— Hogy nem szégyellt magát! És különben is, vegye tudomásul, hogy a mi jelszavunk: Kutyások, tartsunk ősz* * I , IHM- ...

"z'Q; Szalay István

Magyarul beszélő, NSZK- film. Az 1960-ban készült alkotás, az ismert nevű Fritz Lang műve, amelyben a gyilkosságok egész sorozatával fogunk találkozni. A vak

november &, szombat

BORISNAK HÍVTAK, és

Gregg Artcher negyedik felesége volt. Artcher igen tevékeny ember volt, a többi között egy elegáns éttermet és játékkaszinót vezetett. Az étterem az első emeleten volt, itt diszkrét, finom zene mellett a nagypénzű emberek válogatott ételkülönle- gességeket rendelhettek. A választék a legkifinomultabb, Ízlést is kielégítette. A máso- • dik emeleten volt a játékkaszinó, itt dolgozott John Scarp. Minden éjjel ott tartózkodott. noha senki sem tudta pontosan, mi a feladata.

John elegánsan felöltözve járt-kelt a vendégek között, rokonszenves, megnyerő jelenség volt, mindig kész arra, hogy segítségére legyen gazdájának és Dorisnak, aki mint a tulaj felesége bármikor jelen lehetett

És Dorfs minden estéjét a kaszinóban töltötte, mert imádta az elegáns, előkelő népséget s azt a finom, re- -megó izgatottságot, amit a szerencsejáték ókoz.

Annak a ténynek, hogy Doris csak azóta volt rendszeres vendége a kaszinónak, amióta John ett dolgozott,

Gregg Hopkins;

Kétszer olyan olcsó

Gregg Artcher nem tulajdon nított nagyobb jelentőséget. Valószínűleg Doris tapintatos viselkedése miatt, mert, noha a kaszinón kívül is gyakran találkozott a fiatalemberrel. úgy viselkedett, mintha csupán ártáblán flört volna közöttük, semmi több.

S moha Daris őszintén szedette Jolvnt, vigyázott arra, nehogy meggondolatlan lépésre szánja el. magat. Mar csak azért is, mert Gregg, ez a kövér, de különös módon mégis vonzó ember mérhetetlenül gazdag volt, koronázatlan királya annak a gyanús környezetnek, amelyben mozgott

JOHN IS TUDTA, hogy Greggnek hadseregre való megbízható embere van, s ezek hajlandók bármilyen parancsát teljesíteni. Röviden szólva, Gregg nem az az ember volt, akit büntetlenül él lehetett árulni. Gregg soha nem felejtette el azokat, kik ártottak néki.

fgy álltak hát a dolgok, amikor váratlan fordulat következett be.

Azon az estén John Doris- nál volt. Ritka alkalom, amikor Gregg elutazott egyik titokzatos útjára, fölmérhe- tetlen királyságának egyik részébe. Doris a szőnyegen hevert, hanyagul felkönyö- kölvfe. Fehér trikójában és fekete bársony nadrágjában tíz évvel fiatalabb nak látszott. Cinkosan Johnra nevetett, akinek szemében váltakozva csillant föl a szerelem, szenvedély és harag.

—»Drágám —r mondta. — Milyen kár. hogy szegény vagy!

— Nem lehet mindenki olyan gazdag, mint Gregg — mondta John csüggedten.

— Ez biztos, nekem azonban nem kellene ilyen sok pénz, megelégednék kevesebbel is.

Aztán suttogva megbeszélték a haditervet.

— Félsz? — kcrovz.ro Doris egy hosszú csók után.

— Nem félek. Holnap kora reggel elveszem a pénzt a kaszinó páncélszekrényé- bőL

— Hol találkozunk? — kérdezte vágyakozva.

:— Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha külön-külön utazunk. Tudok egy kisvárost, allot, egy időre elbújhatunk.

Megmondta a város nevét, s a szállodáét is, ahol majd megszállnák.

BORIS IZGATOTTAN szaladt be John szobájába. Az arca égett. Izgatottan mondta:

— Drágám, most mák csak az enyém vagy!

— Igen, és a pénz is — felelte John. s cipője orrával megbökte a bőröndöt. — Remélem, hogy örömet szerez neked. Vedd el

— Mi lesz, ha Gregg megtalál bennünket?

— Itt soha — nyugtatta meg. — Most pedig siess föl z. szobádba és öltözz át. Kilenckor indulunk Miamiba. A gépkocsit a főtéren hagytam, ott várok rád.

Amikor Doris kiment, rágyújtott egy cigarettára, és mélyen leszívta a füstöt. Aztán a telefonhoz lépett, tárcsázott. A másik végét* felcsendülő hang nyugodt volt.

— Te vagy az. John? Hogy alakulnak a dolgok?

. — Remekül, Gregg úr. Ma indulunk.

— Még egyszer köszönöm, amit értem tettél.

— Nem adtam oda minél a háromszázezret. szazat megtartottam magamnak.

— Meg is érdemied. Szórakozz jól, remekül élj átszőtted a szerepedet.

— Doris azt hiszi, fülig szerelmes vagyok bele.

— Szórakozz jól vele, ha már téged választott. Ne sajnáld a pénzt, a válóper kétszer ennyibe került volna.

— Nyugodt lehet, Gregg úr.

JOHN LETETTE a kagylót. Az órájára nézett. Nyolc óra. Már egy órája vár. Türelmetlenül még egy cigarettára g yújtetk