Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-02 / 258. szám

Befejeződött az irodalomtudományi tanácskozás Egerben o Négy napon át Egerben ülésezett a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Irodalomtu­dományi Intézetének XVIII. századi kutatócsoportja és a máival foglalkozó egri kuta­tók is. Soós Imre, a Megyei Levéltár vezetője, az egri egyetem fennállásának esz­méjéről tartott előadást. Vr. A Magyar Televízió is «^adakozik a „Szovjet hős városok hété’’-nek ünnepsé­geihez: több műsorban szá­mol be a fontosabb esemé­nyekről, külön riportfilmek­ben mutatja be a hős vá­rosok régi és mai életét. November 26-án kerül sora tévé egyik eddigi legnagyobb szabású vállalkozására-, élő közvetlen kapcsolatot terem­tenek károm hős város, Moszkva, Ogyessza és Vol­gograd, valamint Budapest, Szeged és Veszprém között. A 60 perces adás képet ad a baráti kapcsolatok alaku­lásáról, a testvérvárosok, la­kóinak hétköznapjairól. A program a két főváros, Bu­dapest és Moszkva mellett nagy figyelmet fordít a vi­déki városok baráti kapcso­latainak megismertetésére. Rövid frbnőssaeálHtáRok idé­zik Szeged, illetve Veszprém ntemaohmeégeát. Szegeden a váms centrumában átlómé-: sózó kőzvefitőkaesi segítsé­gével jelentkeznek az ide látogató szovjet delegáció tagjai, Veszprémből pedig rövid beszélgetésben szá-; mól majd be egy szakéra* bér a magyar—szovjet atat- míniiunegyezmény gyakoriafö megvalósításáról, A koprodukció eJőkésaü- let-i munkálataira Budapest­re érkezett Mihail Litovcsin, a szovjet központi televízió szerkesztője, aki magyar kol­légáival véglegesíti az adás haditervét". Mint elmondot­ta, a szovjet tévések nagy örömmel fogadták a Magyar Televízió kezdeményezését, hiszen ilyen jellegű műsor­ra eddig még nem került sor a szovjet televízió életében. — Szeretnénk, ha mind­két ország tévénézői érzé­kelnék, hogy barátságunk már a szovjefchatalom legel­ső éveiben megszületett, hi­szen a Vörös Hadsereg ve­zető egyéniségei között nem egy magyar internacionalis­ta tevékenykedett. Műso­runkban többek között meg­szólaltatjuk az egyik hős volgai városban élő magyar veteránt, akit a környékien Ivan Alekszandrovícs néven ismernek, és aki végighar­colta nemcsak a polgárhábo­rút, hanem a honvédő hábo­rút is. Volgográdból elsősorban azokat hívjuk meg a képer­nyő elé, akik itt is, Buda­pesten is fegyverrel a kéz­ben harcoltak a fasizmus el­len. Ellátogatunk továbbá abba a volgográdi gyárba, amely Veszprémmel áll szo­ros kapcsolatban Ogyesszá- ból a partizánharcok epizód­jai mellett megelevenednek azok a mai események is, amelyek valamilyen formá­ban kapcsolatosan Szeged­del. ízelítőt kívánunk adni a két város operájának ven­dégjátékaiból, a diákcserék­ből is. „A barátság egy napja" című élő adás, amelyet a Szovjetunióban és Magyar- országon egyidőbem sugároz­nak, filmrészletek, kommen­tárok, élménybeszámolók, játékos „kérdezz-feleletek” zenei felvételek segítségével tekinti át a két nép baráti múltját, jelenét. (MTI) XVIII. századi munkaközös­ség. Az ülésszakon, amelyen a magyarországi korai felvi­lágosodás kérdéseiről ta­nácskoztak, részt vettek a tu­dományegyetemek és a ta­nárképző főiskolák magyar irodalomtörténeti intézetei­nek tanárai is. * Az ülésszak programjában fontos helyet kapott többek között a XVIII. századi Eger szel lemi életének elemzése is. Számos előadás foglalkozott Barlvóczy Ferenc és. Eszterhá- zy Károly korának olyan mű­velődéstörténeti problémái­val, amelyek tudományos fel­dolgozására korábban, nem került sor. A tudományos konferencia tanácskozó munkájában igen jelentős részt vállaltak ma- guta a XVIII. század iro­dalmával, történelmével és művészettörténeti problé­Lökös István a magyar iro­dalomtörténet-írás egyik út­törőjének Pópay Sámuelnek egri munkásságát méltatta. Iványi Sándor, az Egri Fő- egyházmegyei Könyvtár igaz­gatója, az egri nyomda XVIII. Századi működésével foglalkozott, Szőkejalvi-Nagy Zoltán pedig a felvilágosodás jegyében álló természettudo­mányi oktatás kérdéseiről tartott előadást. Az irodalomtudományi ta­nácskozás résztvevői megte­kintették Eger város törté­nelmi és művészeti emléke­it, majd vasárnap az Egér— Kápolna—Féldebrő—Kisma­ma—Párád—Kékestető— » Gyöngyös útvonalon tettek autóbuszkirándulást, amely­nek során megismerkedtek a megye műemlékeivel és mű­velődéstörténeti objekturmai- vaL Sok látogatója volt a hatvani orvosnapok keretében megnyílt műszer-kiállításnak. (Foto; Kiss Béla] HANS BEIMLER BAJ- TÄUS hősi halált halt Spa­nyolországban. Egy hősi élet útjának vége: a halál. Hans Beimler újra, meg újra ki­csúszva a náci hóhérok ke­zei közül, végül mégis Dach- auba kerül. Dachau — ha­lál. Kans Beimler azonban innen is megszökik ezer ve­szélyen, az ólálkodó halál árnyékában jut el a Szov­jetunióba, s onnan elmegy Spanyolországba. A szó he­lyett, most már fegyverrel. És meghal. Hát volt-e, van-e értelme Hams Beimler küz­delmének: elmenekül a ha­lál elől, hogy mégis meg­haljon? A film, az NDK négyré­szes, vasárnap befejeződött dokumentumfogantatású filmje egyértelmű választ tud adni erre a kérdésre. Nincs pusztítóbb az értel­metlen halálnál, s ha már halni kell, nincs emberibb halál egy igazi eszméért áldozni, — az életet. Hans Beimler nem meghalni ment Spanyolországba, — hanem harcolni és győzni. Ám ha­lála mégsem egy ember hő­si küzdelmének kudarca, — ellenkezőleg. Erőt adó bi­zonyítéka az utókornak, hogy olyan eszmét szolgált, ame­lyért meghalni ugyanolyan kegyetlen, mint bármely •más halál, — de van értel­me. Emberré, hőssé magasz- tosodik e halálban a küzdő. Rudi Kurz, a négyrészes sorozat írója és rendezője nem tudott , mindvégig egyen­letes tempójú és atmoszfé- rájú filmet készíteni. Mint­ha maga sem tudta volna, eldönteni: a megemlékezés kegyelete csendüljön-e ki filmjéből, vagy fordulatos, izgalmas (mert Hans Beim­ler élete valóban megkapó kalandregénybe is illik), lé­nyeiben reális, de mégiscsak játékfilmet készítsen-e? Ott, ahol az utóbbi javára döntött, pergő ritmusú, em­lékezetes volt a négyrészes film. Horst Schulze játéka ki­fejező volt. CSODÁK VILÁGA Tahi világa nem gyomorlalszag­gatő nevettetéses, nem is mé­lyen elgondolkodtató, filozo­fikus méiysógmaró szatíráé. Kedves, könnyed, találó, fricskáié világ ez, ahol azért megkapja a maga kis pofon­jait mindaz a jellemző fo­nákság, amely — jellemző életünkre. Tabi nem könyör­telen a humorában, talán egy ' kicsit titokban megértő is, nem leleplez, de bemu­tat, mégha e bemutatás mö­gött, — nem kell hozzá ér­tőbb szem, hogy fel ne fe­dezzük valahol a mélységet és a távolságot is. A „Hajrá magyarok” is ezt a megállapítást igazol­ja, pontosabban, ebből a kis jelenetből is, ezt a konzek­venciát lehetett levonni. Kedves volt és derűs, igaz, de olyan, amelyről mind­nyájan tudunk és amit mind­nyájan tudomásul veszünk. Tabi László is. Torz tükör, vagy hogy inkább tükörke volt alig több mint fél óra, amelybe belenézve jót kaca­gunk önmagunkon, anélkül, hogy megszégyellnénk ma­gunkat. Ilyenek vagyunk, istenem! Valóban és még mindig Futbólia! Infce László, Garas Dezső és Körmendy János egymást múlták felül a mindvégig fegyelmezett komédiázásban — e fegyelem a legfőbb ér­deme Szirtes Tamás rende­zőnek, — a „lányok” azon­ban mintha most érkeztek volna valami műkedvelő együttesből, de onnan is csak a karból. NEMZETKÖZI GÄLAEST lm, lenyúzta az utolsó előt­ti (?) bőrt' is a televízió az idei táncdalfesztiválról. Kü­lönben jól teszi és mint a gálaest igazolta: jó teszi. Néhány valóban kitűnő éne­kes és néhány magkapóan szép dal tette kellemessé a szombat estét. Az előadók közül messze kiemelkedett az olasz könnyűzene kedve­lőinek sztárja Nicola Bari, aki a magyar közönség előtt is bebizonyította, hogy nem­csak sztár, de művész is. . i Gyurkő Géza «WWVW >VVWtfWVWWVWtfWVVWVVWtf'»' «f,^l^'WWVWí(, «"W-V T heo Timpe háromszor kísérelte meg, hogy eltegye nagybátyját láb alól, de sehogy sem si­került. Ellenkezőleg.., Az a szándéka, hogy meg­boldogult anyja agg fivérét a másvilágra küldje, már két éve foglalkoztatta, mió­ta szállí tó vállalatával a tönk szélére jutott. Adósságai majd megfojtották. Akkor született meg benne a terv, hogy végez az öreggel, s új életet kezd. A nagybácsi messze a vá­roson ikívül magányosan la­kott egy igen csinos házban. E házon kívül Guszti bácsi­nak volt még két nagy bér- háza, több részvénye egy gyárban, egy régi, de egé­szen újnak látszó angol ko­csija és egy Nanke nevű kutyája. Az évek múltával a kutya és gazdája mind­jobban hasonlítottak egy­máshoz. Mindketten megvé­nültek, bogarasak és csökö­nyösek lettek. Theo már azért is gyűlölte • kutyát, mert nagybátyja egyszer kijelentette, ha Nanke nem volna kutya, megtenné örökösének, — Bár ártól még korai be­szélni — fejezte be mondó- káját a 82. évét taposó Gusztáv bácsi. A nagybácsi és unokaöccs közötti viszony nem volt szívélyesnek mondható, no­ha az öreg Theót, amikor ennek vállalata tönkrement, jókora összeggel megóvta a legrosszabb tói, azaz a vál­tóhamisításért járó börtön- büntetéstől. Theo első merénylete nem sikerült. A hét végére kiuta­OiMmm i mXL november kedd zott Gusztáv bácsihoz, Hét­főre virradóra beosont a ga­rázsba, és meglazított az öreg kocsin néhány csavart. Arra számított, hogy Gusz­ti bácsi szokásához luven reggél is elmegy a kocsival az állomásra újságért. Az állón tággá vezető, bazaltkő; vei kiraikott ütem pedig van egy éles kanyar, mögötte az utat öles tölgyfák szegélye­zik. Tudta, hogy Gusztáv bácsi magas kora és gyenge látása ellenére igen gyor­san hajt, Theo arra számí­tott, hogy az éles kanyarban majd csak belefut valame-, lyik fába... Ámde Nanke, az átkozott dög, éjszaka megbetegedett, és az öreg kihívatta az ál­latorvost. Aztán a bácsi re­ceptet nyújtott át Theónak azzal a kéréssel, siessen a gyógyszertárba, hogy ked­vence minél előbb megkapja az orvosságot. — Vedd a kocsit, Theo ! — mondta, és hallani sem akart arról, hogy kerékpáron men­jen. — Micsoda badarság — dünnyögte. — Nanke várja az orvosságot. Siess kérlek! Így történt, hogy a ka­nyar előtt Theónak a szaka­dó esőben, szitkozódva a kocsi alá kellett feküdnie, hogy megszorítsa a csavaro­kat. A második kísérletet is a kutya gátolta meg, és ha Guszti bácsinak valamivel jobb a látása, rögtön ráesz­mél a veszélyre. A rokon­szerető Theo ugyanis olvas­ta, hogy idős emberek, ha elesnek, nehezen gyógyítható csonttöréseket szenvednek, amelyek tüdőgyulladással, trombózissal és más halálos kimenetelű szövődményekkel járhatnak. A bácsi dolgozószobája az emeleten volt, ahonnan kes­keny, meredek lépcső veze­tett a földszintre. Egy szom­bat estém, amikor a bácsi a s zobá ,i ába n tar tózk od ott, Theo az ötödik lépcső fe­lett térdmamsúgban ruha­szárító kötelet . feszített k:. szobából, és a lépcső fel in­dult. Előtte Nanke Can. no- gjatt a homályban. Amik jra kutya a kifeszített kötélhez ért, leült és vinnyogott. Az öreg hiába szólt rá a kutyá­ra, az nem mozdult helyéről Az öreg erre Theót hívta: ’ — Mi lelte a makacs álla­tot? Miért nem enged le­menni a lépcsőn? A kutya vészesen morgott, és Theónak nem volt mit tennie, gyors mozdulattal le kellett oldani a kifeszített kötelet. S így a második kí­sérlet sem sikerült. Már egy éve latolgatta Theo a lehetőségek ezreit Egész sereg könyvet olva­sott el a gyilkosságok min­den fajtájáról. Tanulmá­nyozta hírhedt méregkeverűk eljárását, és. sok időt töl­tött olyan éjjelilámpa meg­szerkesztésével, amelyet ajándékba akapt adni az öregnek, és amely halálos áramütéssel sújtja azt, aki felikattintja. De ezt a ter­vet is elvetette. Foglalkozott azzal a gondolattal is, hogy altatószert kever az öreg vacsora utáni teájába és az­tán tél víz idején a nyitott ablak alá fekteti, de a kutya miatt azt a tervet is elve­tette. Sok tópelődését, gondját mt*g tetézte Lizával való esete is. , Liza nagyon csinos szőke asszony volt. Férje az év ti­zenkét hónapjából tízet a tengeren töltött. Banánt és más déligyümölcsöt szállí­tott. A két hónap alatt, amíg otthon volt, viszont csak ivott és kártyázott. Liza tudatában volt szép­ségének, és ehhez mérten volt igényes. E«küldözött ég- re-földre. hogy mennyire szereti Theót. akinek ez ren­geteg pénzébe került. Theo anvagi helyzete mind ve­it;.];:; Lrtonobbó vú’l é - "ú- kor Liza egy este könnyezve megsúgta neki az édes tit­kot, amelyet a szíve alatt. hord, s amelynek csak ő le­hetett az előidézője, neki kell tehát kiutat találnia a nehéz helyzetből, és termé­szetesen pénzt előteremtenie — Theo végleg elhatározta, hogy végez Guszti bácsival. Lizáért bárkit megölt vol­na, önmagát is beleszámítva. Hazamenet egy plakátra fi­gyelt fel, amely a gázfűtés előnyeit hirdette, s ekkor Theo hirtelen ráeszmélt, hogy megtalálta a megol­dást. Az öreg hálószobája és a vendégszoba között, ahol Theo lakott, ha látogatóba jött, egy kis zuhanyzófülke volt gázmelegítéssel. Miután a zsörtölődő ház­vezetőnő hazament, Guszti bácsi és Theo meghitt lég­körben töltötték . az estét. Tizenegy óra után a bácsi feleihelődütt. Theo udvaria­san megkérdezte: — Nem zavar majd, ha egy kicsit lezuhanyozom magam? ■— Csöppet sem — mondta az öreg. jó éjt kívánt, és ku­tyájával együtt távozott. Theo várt egy fél órát, aztán csendesen belépett a fülkébe. Megengedte egy ki­csit a vizet, aztán hallgató- zott. Az öreg szobája felől halk horkolás hallatszott. Felkattintotta zseblámpá­ját és munkához látott. Talán csak rém húzza ke­resztül számításaimat az az átkozott dög. Csak fel ne ébredjen az öreg. Talán csali lesz annyi gáz a palackban, iiogv öró! ólai .a: sa. Theo eldugaszolta a bizto­sítólángot, és kinyitotta a gázcsapot. A gáz halk sis­tergéssel áramlott szét. Nagybátyin szobájához osont és halkan kinyitotta az aj­tót Visszafojtott lélegzettel sietett a szobájába. Elnyúlt az ágyon, szíve vadul kala­pált. Fél óra elegendő lesz, gon­dolta. Karórájára nézett. Néhány perc múlva éjfél. A sötét szobában feküdt, és várta, hogy az idő teljen. Amikor a folyosón levő ál­lódra lassan, hosszú szüne­teket tartva elkongatta az éjfélt, Theo lépéseket hal­lott. Rémülten figyelt. Va­lóban: csoszogó léptek kö­zeledtek. A tizenkettedik óraütésnél megmozdult a ki­lincs. Theo egész teste liba- bőrös lett. Az ajtóra bá­mult, amely lassan kinyílt, és a bácsi jelent meg. Hósz- szú, fehér hálóingében olyan volt a sötétben, mint valami kísértet Teho mozdulni sem tudott rémületében. Homlokát ki­verte a verejték. Behunyta szemét, és összeszorította aj­kát félelmében. Amikor sze­mét újra kinyitotta, a szel­lem már eltűnt. Remegő ujjakkal előkotor­ta cigarettásdobozát, és fel­kattintotta az öngyújtót. Ez volt utolsó tudatos mozdula­ta. Aztán cikázó lángok, nagy dörrenések, és a be­ömlő fal alatt utolsó hörgás. Így végződött Theo Timpe élete. r — Ügy látszik, rossz volt a gá/.boyler — magyarázta később Guszti bácsi a rend­őrüknek, amikor bekötözött fejjel, kutyáját babusgatva a sértetlen konyhában ült. — A kutyám ébresztett fel, Ká­bult voltam a kiömlő gáz­tól. Átmentem unokaöcsém­hez, hogy megnézzem, mi történt vele. de ott tiszta volt a levegő. Aludt. Én rosszul éreztem magam. Ki­mentem, és ekkor a földhöz vágott a robbanás. Már-már azt hittem, eltört vate-rhelyik csontom, de szer. nc-tt.; épen megúsztam a dolgot. „9 barátság egy napja” Előadás: Moszkva—Budapest, Ogyessza, Volgt^rád, Szeged és Veszprém városokból

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents