Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-26 / 279. szám
EGEI PESTIEK a „Pallas 11” kiállításán mi ad etikai töltést munkásKérdésbank a felkészültség mérésére Vizsgakísérletek a felsőoktatásban r A megnyitó ünnepség szá- , gorának vége. Rendezők és í vendégek szétszéledtek a te- . aremben, hogy oldottabb hangulatban, immár csak a művek szavára figyelve ismerkedjenek a hajdani egri főiskolások munkásságával. Azzal az úttal, melyet az intézet elhagyása óta megtettek. Tizenegy alkotó, ugyanannyi arc. Elütő, karakteres mind. Azonos műfajban sem lehetne kettőt összekeverni. Az ember mégis érez valami közös vonást dolgaik mélyén. Blaskó János festőművész egykori tanáruk így fogalmazta ezt meg bevezetőjében: A kis csoportot nemcsak az alkotóleöri tagság, hanem a művészetük látható jegyeiben fellelhető közös problémakutatás is összekapcsolja. Kiállítási anyagukat azonos gondolkodásmód tartja egységben. S ez a gondolkodásmód részben a műfaj sajátosságainak figyelembevételével a materiális eszközbeli gazdagodás lehetőségét keresi, részben pedig a tárgyi világ esztétikai hatást kiváltó, érzékelhető és látens jelenségeit állítja hangsúlyozottan a művészi megnyilatkozás eszköztáráHárman eljöttek a kiállt tők közül. Szervezői, élindL tói voltak hat évvel ezelőtt a Fiatal Alkotók Körének. Most Pesten élnek és dolgoznak. Megélhetésük alapja a rajztanán pálya, de rendszeres kiállítók ugyanakkor, s lapok, folyóiratok közük munkáikat. Ami leginkább érdekel: ságuknak, miféle célok irányába törnek? — Azt hiszem, mándany- nyiunk nevében fogalmazhatok, húszért' nem lennénk most itt, ha különböző a véleményünk! Mi abból élünk, amit Egertől kaptunk. Az itt töltött évek együttmunkálko- dása, a város szellemisége elhatározó életünkben. Itt léptünk először közönség elé munkáinkkal, én személy szerint itt találtam élettársra is. Mindez megadta pályánk kezdősebességét —■ mondja Haász István, aki három grafikai lappal szerepel a tárlaton. — Ami mű, vészetesztétikai elveimet illeti, engem elsősorban a kép harmóniája, egysége érdekei! Nonfiguratív vagyok, de nem a geometrikus felé igyekszem. És kerülöm a szabályost... S hadd mondjam még el, megint valamennyiünkről beszélve, hogy egyforma hittel, ambícióval csináljuk kettős munkánkat. A müvészkedés közepette nem feledkeztünk meg a pedagógiáról. Fontosnak tartjuk, hogy a művészetek iránt érzékeny és érdeklődő fiatalok kerüljenek ki osztályainkból. A művészet csak műbarátok által él! „ ★ Szabó Éva textil faliképeket állított ki a Megyei Művelődési Központban. Spárgát varr zsákszövetre. Leginkább „Nap” című munkája ragadja meg a látogatót, befelé gyűrűző vonalaival érzékeltetve az égitest örvénylő ragyogását. — Valami barbár szépség sugárzik ezekből az anyagokból, Képi megfogalmazásban új, erőteljes funkciót kapnak a különböző helyről összehozott matériák, mint a zsineg, vagy zsákszövet — mondja beszélgetésünk közepette. — Egyébként engem mindig vonzott a mesevilág, amelynek megjelenítésére kiválóan alkalmas a textília. Éppen ezért ezen a műfajon belül szeretnék előrelépni. — Honnan mindehhez a szakmai ismeret? — Jogos a kérdés, hiszen a főiskolán ilyesmivel nem foglalkoztunk. A textilhez való vonzódás azonban belső kényszert váltott ki bennem, hogy autodidakta módon gyarapítsam ismereteimet, készségemet! Most már eléggé otthonos vagyok e műfajban dolgaimmal többfelé szerepeltem kiállításon. ★ Vígh Tibor nevével az idén többször találkoztak a Népújság olvasói. Rajzait, verseit közöltük. Mint a többiek, ő is egri pestinek mondja magát, s nagyon sajnálja, hogy a főiskola után nem maradhatott Egerben. Nem mintha megfeneklett volna a fővárosban, hiszen két kiállítás mögötte van már. Egyik a Vásárhelyi Pál Kollégiumban, másik a Derkovits Kollégiumban volt. Az alkalmazott művészet híve elsődlegesen. A belső építészet lehetőségeihez kapcsolódó fareliefjei fejlett for- makultúráról tanúskodnak ezen a kiállításon is. S ott vannak említett versei! — Szükségét látom, hogy ne egy nyelven, egy anyagon keresztül nyilatkozzék meg az ember — mondja erre. — Megfogalmazott problémái, esztétikai gondolatai így válnak dimenzionáltab- bá, igy vallanak alkotójukról többrétűén és hitelesebben. ., Ismét számadásra készül hazánk 74 felsőoktatási intézményének mintegy 80 000 hallgatója. Az évközi, illetve záróvizsgák állandóan napirenden levő problémája: az objektivitás. A tudás mérésének nagyfokú bizonytalansága miatt újabban kísérletek kezdődtek az értékelés lehetőség szerinti objektivitásának biztosítására. A Szovjetunió, Lengyelország, Románia, az Egyesült Államok és Franciaország számos felsőoktatási intézményeiben korábban kipróbált úgynevezett többválasztásos (multiple-choice) vizsgamódszert a pécsi Orvostudományi Egyetem biológiai intézetében, valamint a Semmelweis Orvos- tudományi Egyetem Kémiai Intézetében is sikeresen alkalmazták, sőt legújabban a felvételi vizsgák rendszerében is polgárjogot nyert. A módszer lényege, hogy speciális módon szerkesztett, nagyszámú kérdés, illetve feladat alkalmazását valósítja meg. A kérdéseket a hallgatóknak több adott lehetőség közül választva kell megválaszolniuk. A magas kérdésszám lehetővé teszi, hogy egy tantárgy, vagy tananyagrész szinte minden fontosabb részét számon kérhessék egyetlen ellenőrzés során. A kutatók véleménye szerint az ilyen típusú vizsgáztatás szervezésének-az a legideálisabb formája, ha e ;y központi intézmény összegyűjti a kérdéseket, me 1 pszichológusok, tesz úszás - tők, valamint az egyes tudományterületek kiváló ké - viselőinek bevonásával sz - lektálják azokat. Az ily ír - dón gondosan összeállít* t „kérdésbamkból” a kívánsá > nak megfelelően látják el az egyes intézeteket. Az objektív vizsgáztatásé formájának további előnye, hogy lehetővé teszi meglehetősen nagy tananyagrész programozását is a vizsgákon, ugyanakkor a hallgatók tudását statisztikusan is értékeli. Pontos „visszajelentést” ad az oktatás hatékonyságáról, ugyanis a produkció átlagának megállapításán kívül az egyes feladatok helyes, illetve helytelen megoldáséiból jól lehet tájékozódni azok elsajátításának mértékéről, (MTI) Nagylelkűség Amikor egy ismeretlen kirámolta a milánói Mini- zio házaspár kis boltját, és a pénztár tartalmát zsebébe süllyesztette, Minizio asszony arra kérte, hagyjon legalább annyi pénzt ott, hogy férjével haza tudjanak menni busszal. „Ugyan, fogadjanak taxit” — válaszolta a rabló nagylelkűen, és odaadott nekik Válaszol az illetékes CSALÁDI ÖRÖMÖK — Oroszból ötös — tolja a fiam az orrom elé az ellenőrző könyvet. Először a saját homlokomhoz kapok, hideg, aztán az övéhez, forró. Beteg a gyerek, ötös oroszból? Súlyos beteg. Az A-Z-es. A Hong Kong-il De mióta, beszélnek Hong-Kong- ban oroszul? ★ Karinthy Frigyes, a kiváló humorista és diagnoszta már sok évvel ezelőtt megállapította e betegség nevét és jellegét: megtorpanás és szájtáti ácsorgás a kirakatok előtt. Megállómánia. Súlyos, veszélyes női kór. Kitört a feleségemen is. Ábrándos tekintettel, jövőbe révedö arccal mind gyakrabban áll meg a kirakatok előtt. Mániája, hogy megálljon. Megállómánia. Már félek, hogy jövő héten esetleg megáll egy kirakat előtt és karácsonyig el sem mozdul onnan. Szegény asz- szony. — Ezt a sapkát vegyem fel? — kérdi a lányom és én helybenhagyólag bólintok. Szeretem, ha családom nőtagjai ízlésemre alapozva öltöznek. Nézem a lány fejét, mint távozik hazulról. Másik sapka van rajta. Egy ronda, vacak kacat, ami lehet, hogy szép, de ezt nem én mondtam. Ha ezt javaslom, biztosan a másik kellett volna! O, a taktika. í-ó) Van már olalkálySia-j'avítás Havasén November 17-i számunkban, „Mit lehetne tenni” címmel írtunk a hevesiek gondjáról, amit az élromlott ©iajkályhák okoznak. A cikkre az egri. UNISSRV Uni- verzál Ktsz elnöke válaszolt. „Ez év elején az olajkályha- szervizt a hevesi telephelyen szakember és gépkocsihiány miatt ideiglenesen be kellett szüntetni —, írta többele között. Tekintettel arra, hogy a leszerelések után került már szakemberünk, s gépkocsit is kapott a telep, közvetlen a cikk megjelenése előtt intézkedtünk, hogy a hevesi telepen is vállalják az olajkályha javítást. A feltorlódott munka mielőbbi elvégzése érdekében más szervizünktől kisegítők is érkeztek Hevesre. Így biztosítva látjuk, hogy a panasz napokon belül megszűnik.” Fegyelmi eljárást indítottak a felelősök ellen Még lapunk október 14-i számában irtunk arról, hogy a munkásvonat 41 perces késése 2000 óra kiesést jelentett megyénk egyik nagy vállalatánál. A cikk nyomán a miskolci igazgatóság kivizsgálta a késés okát, s megállapították, hogy a vonatok késése vasútüzemi okokból történt. „A vonatok késleltetéséért az érdekelteket felelősségre vontuk, illetve fegyelmi úton járunk el velük szemben” —, tájékoztatott bennünket Zsimi november 26., péntek ga Lajosnak a MÁV Mis-! kolci Igazgatóságának veze- tőhelyettese. A tiszanánaiak éideke így kívánja „Megloptak a kiskörei buszon” címmel, munkatársunk arról irt, hogy a Kisköréről kora reggeli órákban induló > autóbusz hosszú ideig vesztegel Tiszanánán, ezzel mintegy pazarolja a kiskörei utasok idejét. A cikkre a 4. sz. Volán Vállalat igazgatója válaszolt. Mint írja, jegyzőkönyvileg meghallgatták a | járat személyzetét, s meg is* indokolták a hosszú várako- , zás okát. Ez a járat biztosít t csatlakozást Sarud és Porosz-1 ló felé átszálló utasok ré-! szere. A járatot e csatlakozás 1 után azonnal tovább indíta- { ni sérelmes lenne a tiszaná- j naiak részére. Az innen be- utazó utasok — főleg diákok, és Egerben dolgozók —, túl korán érkeznének be a megyeszékhelyre, vagy' Füzesabonyba, ahonnan csak később indulnak a csatlakozó vonatok. Kisköréről viszont később nem tudják indítani a járatot, mert onnan vonalcsatlakozástól 'jön, és Sarud, Poroszló felé további csatlakozásokat biztosít. Mint írják, a meghallgatás során a busz vezető je arra hivatkozott, hogy mindezt nem kérdezte meg tőle munkatársunk, csupán azt, várnak-e még csatlakozásra. S erre természetesen nemmel felelhetett. Mindenesetre, ha kissé „bőbeszédűbb” lett volna a kalauz, vagy buszvezető. s elmondta volna ezeket • az indokokat, akkor munka-} társunk sem teszi szóvá aj. hosszú várakozást. Mert] ugyebár, szóból ért az ember. ♦ (A szerk. megjegyzése.) í (moldvay) ezer lírát. a vemeR - a.veinek Fordította : Kassai Ferenc . 17. Szaveljev arcát nehéz, bronzszínű pír öntötte el. Jobb lett volna hallgatni... Sztasz az orra alatt düny- nyögött, az ujjait tanulmányozta, végül megszólalt. — Nem tűnik el. Ma nem volt szerencsénk. Holnap elcsípjük. — Ne mondd! — csodálkozott Sarapov. — Azt mondod, holnap elcsípjük? Vagy holnapután, igaz? Vagy egy hét múlva? — Leplezetlenül haragossá vált a hangja: — A címet tudjátok? — Milyen címet — kérdezte Tyihonov és Szaveljev egyszerre. — A helyőrségi fogdáét. — Mellesleg szívesen eltöltenek ott egy nyugodt he- tecskét — mondta Sztasz epésen. — Pihenni szeretnél? A munkádat már elvégezted? — Azt mondtam, elcsípjük, tehát elcsípjük. — Nono! — csóválta a fejét Sarapov. ' Az ügyeletes lépett az irodába. — Vlagyimir Ivanics, telefontávirat Leningrádból, Tyihonov címére. Sztasz felkelt a díványról, az ügyeleteshez lépett, átvette a táviratot. — Pankova valóban Lenin órádban volt — mondta csodálkozva. — Az édesanyja krónikus beteg. Pankova felszállt a moszkvai vonatra.,. Sarapov gondolkodott, majd így szólt: — Várd meg a pályaudvaron, és hozd ide. — Elhallgatott, majd így folytatta: — Gondolom, lesz mit mesélnie. De ne törj ajtóstól a házba. Beszélgess vele az életéről... A Nyakiglábat pedig holnap kerítsd elő... — Hát... — Semmi hát. Kerítsd elő és pont. Tyihonov még egyszer figyelmesen áttanulmányozta a telefon táviratot, majd pillantása a bepárásodott ablakon pihent meg: — Kilenc óra áll rendelkezésünkre, Szaveljev. — Mihez? — A Nyakigláb kézre kerítéséhez. • — Tréfálsz? — Eszembe sincs. Van otthon telefonod? — Nincs. —• Akkor küldj valakit a feleségedhez. Figyelmeztesd, hogy csak holnap mész haza. — Sztasz papírlapot vett elő az íróasztalfiókjából, számoszlopot írt a papírra, majd elgondolkozva Szavel- jevre pillantott, aki elbóbiskolt a széken. — Sztasz, hallod-e! Nagyon éhes vagyok. — Együttérzésem, Én is. — Lemehetnénk a büfébe, könnyebb lesz utána a munka. Tyihonov órájára nézett: — öt perccel múlt negyed tizenegy. Éjszaka nincs bűié. — Ezt jól kitalálták — dünnyögte elégedetlenül Szaveljev. — Ne feledd: az éjszakai élet a bűnözés melegágya! — vont vállat Sztasz. — Ami engem illet, gyilkolni tudnék az éhségtől. Képzelj el magad elé egy hatalmas nyársat rablópecsenyével. Utána egy üveg vörös bort... — Ne folytasd! Tyihonov előhalászott a zsebéből egy rubelt és némi aprópénzt: — Vedd a sapkád és szaladj, a Gorkij utcán nyitva van a Csemege. Végy valami jót. Addig én előkészítem a munkát. Szaveljev szemmel láthatóan nem égett a vágytól, hogy útnak eredjen a farkasordító hidegben, de ahhoz sem volt túl nagy kedve, hogy étlen-szomjan üljön egész éjszaka ... Tyihonov felhörpintette a teáját, majd a felvágott maradékait papírba gyűrte és széles mozdulattal a papírkosárba hajította. — Kosárlabdázol? — kérdezte Szaveljev. — Jól van, eleget ültél a babéraidon! Rá se szolgáltál a vacsorára. Nemcsak kenyérrel él az ember. — Hát ez igaz — dörmög- te Szaveljev. — A te brigádodban nyugodtan adhatnának tejet, vagy valami más védőitalt. — Ülj csak le szépen, és ahogy Odesszában mondják: fülelj ide. Felírtam erre a cédulára a telefonszámokat, és testvériesen megfeleztem veled. Vedd a kagylót és kezd. Véget ért a nyomozás ötödik napja. SZOMBAT Sztasz felállt, kihúzta magát, öklével megdörgölte a szemét, s lassan, óvatosan megfordult fejében a gondolat: ma talán minden befejeződik. s végre alhat... Szaveljevhez lépett, gyengéden megrázta: — Ébresztő, öreg! Negyed kilenc! Szaveljev megrázkódott, felült és még csukott szemmel közölte: — Szépet álmodtam... Az arca gyúródott voltj karikás a szeme. Szaveljev vörös hajába túrt: — Sztasz, nincs egy tükröd? Szörnyen nézhetek ki. — Láttál már angóranyu- lat? A hasonlóság egészen rendkívüli. — Ami téged illet, most te sem vagy éppen kiköpött Mastroianni — jegyezte meg Szaveljev. — Sztasz, menynyit alhattam? — Jó másfél órát. Induljunk öreg. A vonat 9.10-kor érkezik. Fél tízre itt vagyok. Te pedig hozd egyenesen ide. (Folytatjuk^
