Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-04 / 260. szám

A beruházások és a külkereskedelmi mérleg A JÖVŐ esztendei nép­gazdasági és vállalati gaz­dálkodás egyik időszerű te­endője a külkereskedelmi forgalom bővítése az egyen­súlyi követelményeiknek meg­felelően. Ebből két feladat adódik: egyrészt növelni kell az ország kivitelét, másrészt a behozatalnál az ésszerű takarékosság jegyé­ben kell szükségleteinket meghatároznunk. Bár mind a kivitel.- mrnd a behozatal a nemzetközi munkamegosztásiba való be­illeszkedés egy-egy vetü lé­té, nem lehet a külgazdasá­gi kapcsolatokat kizárólag egyoldalúan, példának oká­ért csalc az import növelé­sével bővíteni, fejleszteni, elsősorban azért nem lehet, mert a többletimport árát a tőkésországoknafc konverti­bilis devizában kell megfi­zetnünk, úgynevezett fi­nánchiteléket kell felven­nünk, ami — ha ez a je­lenség állandósul — az or­szág eladósodását okozza. Ettől függetlenül nem te­kinthető egészségesnek az, hogy az országhatárokon be­lül az előállítóét nemzeti jövedelemnél többet köl­tünk. Márpedig az export értékét felülmúló import a gyakorlatban azt jelenti; hogy az itthon előállított nemzeti jövedelmet ily mó­don ..nagyobbítjuk^ s vala­milyen célra ebiananáJ juk. HOSSZABB időszakra vo­natkozó elemzések arra utalnak, hogy a nemzeti jö­vedelem 1 százalékos növe­léséhez az importnak ennél valamivel nagyobb mértékű bővítésére van szükség. Az utóbbi esztendőkben azon­ban az import növekedési üteme szembetűnő módon, felgyorsult; 1968—1970 kö­zött a nemzeti jövedelem kb. 20 százalékkal a beho­zatal pedig több miint 40 százalékkal nőtt. Különös­képpen egészségtelen mére­teket öltött ez a tendencia ' az elmúlt és az idei év vi- ' szoűylatában; e két esztendő alatt nemzeti jövedelmünk várhatóan kb. 13—14 száza­lékkal gyarapszik, míg a be­hozatal mintegy 50 százalék­kal. Mellesleg ugyanebben az időszakban a kivitel nö­vekedése várhatóan 15 szá­zalék alatt marad. Amikor a behozatalnak a realitásokhoz történő igazí­tását és mérséklését vizs­gáljuk, elsősorban az ok- okozat összefüggéseket kell tisztáznunk. Hadd ugorjunk a probléma kellős közepé­be: a mi gazdaságunkban nemcsak a termelés, hanem a beruházási tevékenység is importigényes; a beruházá­sok anyagi-műszaki összeté­teléből kitűnik, hogy csupán az importigények értékhá­nyada mintegy 20 százalék. A beruházások tényleges importtartalma azonban en­nél magasabb, mert a ha­zai gyártmányú gépek és az építési munka jócskán tar­talmaz import javallat. Alig­ha véletlen, hogy a beru­házási tevékenység fejlődé­si dinamikája mindig tevő­legesen hat a behozatalra. IDEVÁGÓ bizonyíték: a gépek és egyéb beruházási javait behozatala 1970-ben 40 százalékkal, az idei év első három negyedében pe­dig csaknem 50 százalékkal nőtt; két év alatt tehát csaknem megkétszereződött. Nyilvánvaló, hogy ennek az árucsoportnak a növekedési dinamikája — miután ez al­kotja a magyar behozatal második legnagyobb tételét, amely írek részesedése kb. 20 százalék — az import egé­szének bővülésére is hat A beruházási feszültségek egyéb módon is kedvezőtle­nül befolyásolják a behoza­talt: 1970-ben és az idei év eddig, hónapjaiban jelen­tősen — összesen csaknem 30 százalékkal — nőtt az anyagbehozatal. Ezt a növe­kedési tempót az ipari ter­melés fejlődési üteme nem indokolja — az két év alatt i s csak kb. 13 százalék —, itt is elsősorban a beruhá­zási feszültségek konzekven­ciáit kell felismernünk. Haidd jegyezzük meg kfte- bevetőleg: gyakran előfor­dul, hogy egy-egy ország gazdaságilag hatékony fej­lesztési célok megvalósítása érdekében néhány eszten­dőn keresztül tudatosan töb­bet importál, hogy az új ob­jektumok termékeivel a ké­sőbbiek során kivitelét nö­velje. A mi helyzetünkre azonban nem ez a jellemző, hisz a beruházási szektor hatékonysága nem kielégítő, s ennek ellenére épp ez a szektor nyeli el az import­ból származó nemzeti jöve­delem „többletet’’, mégpe­dig oly módon, hogy köz­ben példátlanul felduzzadt a beruházások befejezetlen állománya. AZ KI MONDOTTAK ar­ra vallanak, hogy import- gondjainkat nem lehet elszi­getelten és csak a külgazda­sági kapcsolatok területén megoldani. Az import irreá­lis növekedése okozat; a kül­kereskedelmi forgalom s ezen belül a behozatal egyensúlyi követelmények­nek megfelelő alakítása azt igényli, hogy a felhalmo­zást — a beruházást és a készlefcképződést — a'gazda­sági realitások' határai közé kényszerítsük. Behozatalunk kb. 9 száza­lékát ipari fogyasztási ja­vák, 11 százalékát pedig élelmiszeripari alapanyagok és élelmiszerek alkotják. Va­jon ezekben az árucsopor­tokban nincs lehetőség az ésszerű takarékosság köve­telményeinek érvényesítésé­re? E két árucsoportnak a fogyasztói piac egyensúly­helyzetében van fontos sze- repev egyes termékeknél a választék bővítésében, má­soknál a szükséges árualap biztosításában. Nem hagy­ható figyelmen, kívül az sem, hogy a fogyasztási ja­vak mintegy 80 százalékát a szocialista országoktól vá­sároljuk, míg az élelmi­szer-importban a fejlődő or­szágok termékeinek van szá­mottevő arányuk. Továbbá: a szállítók uralmát a belső piacon itt-ott csak az im­porttermékek versenye kor­látozza s ezt a — verseny­re és műszaki haladásra késztető — tényezőt még át­menetileg is hiba és kór lenné kiiktatni. G aram völgyi István A szovjet film hete Első filmélményem a felszabadulás után a Tovaris P. volt. Ügy emlékszem, a harcoló szovjet csapatok hozták mag-tik­kal a tekercseket, s vetítették, pedig nem messze tőlünk még feldörögtek a fegyve­rek. Azóta is őrzöm ennek a filmnek hősi mozzanatát, egy aszony küzdelmét népe szabadságáért. Sok év telt el azóta, elhallgattak a fegyverek, s a Tovaris P.-t felváltották az újabb és újabb alkotások. A szerencsé­sebb nemzedék egy későbbi időpontban ismerkedett a szovjet filmekkel, s az ö élményük már a világsikernek számító al­kotásokhoz kötődik, a Szállnak a darvak- hoz, az Emberi sorshoz, az Ottelóhoz, vagy a Rómeó és Júliához. ~ , Bár mindannyian más és más élményt hordoznak magukban, egy azonban elvi­tathatatlan: a szovjet filmek kultúránk részét alkotják, s a művészet hullámhosz- szán jelentősen hozzájárulnak új életünk kialakításához. Az eltelt negyedszázad folyamán közel ezer szovjet játékfilmet mutatták be filmszínházaink, s a nézőkö­zönség száma elérte az 500 milliót. Óriási szám ez, amely szinte önmagában jelzi a szovjet filmalkotások kedvező fogadtatá­sát. S az érdeklődés évről évre növekszik, mint ahogyan emelkedik a filmek művé­szi rangja, értéke is. 1969-ben például hat és fél millióan nézték meg a szovjet fiint. művészet alkotásait 1970-ben már hét és fél millióan míg ez év első kilenc hónap­jában több mint hatmillió magyar néző látta barátaink filmjeit. Az érdeklődésre jellemző, hogy a nagysikerű Szállnak a dar vak című filmnek hárommillió, az E fi­bers sorsnak kétmillió nézője volt hazánk­ban, A magyar—szovjet filmkapcsolaiokiutk van egy másik oldala is: a Szovjetunió népei is szeretik a magyar filmeket, sut elmondhatjuk, hogy ott van Legnagyobb közönsége is. Az elmúlt öt évben 47 ma­gyar játékfilmet vásárolt meg a szovjet filmforgalmazás, s ezeknek együttvéve 371 millió nézőjük volt. Az Egy magyar nábobnak és a Kárpáthy Zoltánnak pél­dául 47 millió nézője volt a Szovjetunió­ban. Az idehaza is nagy sikert aratott Fiúk a térről című filmünket többen néz­ték meg a Szovjetunióban, mint hazánk lakossága összesen, Ma ismét folytatódnak a művészi és a baráti kapcsolatok, ünnepi fények vibrál­nak a filmszínházakban, kezdetét veszi a szovjet film hete. Ebből az alkalomból kö­szöntjük a szovjet filmművészet legújabb alkotásait és szeretettel üdvözöljük az Egerbe látogató szovjet filmművészeket, » (márkusz) . A számítógép-központban Budapesten alaíkult meg a gépipar első önálló gazdálkodó közös vállalata a Magyar Hír­adástechnikai Egyesülés Számítástechnikai és Szervezési Központja. Ez a nagyteljesítmé­nyű számítóközpont 11 híradástechnikai vállalat gazdasági- és műszaki-tudományos fel­adatait oldja meg. A számítóközpontban működik a gépipar területért használt legna­gyobb kapacitású, integrált — egyesített — áramkörökkel épített számítógép, az angol System 4—50-es A gyógyítómunka problémáiról, az öregek szociális ellátásának új vonásairól, a középkáderek helyzetéről nyilatkozott dr. Szabó Zoltán miniszter a Népújságnak Néhány nappal ezelőtt He­vess megyébe látogatott dr. Szabó Zoltán egjészségügymd- niszter, az MSZMP Központi Bizottságának tagja. Ütja so­rán alkalmunk volt beszél­getni vele azokról a problé­mákról, amelyek az itt élő orvosokat, középkádereket, közvetve pedig a megyénk betegellátásban és gyógyítás­ban érdekelt dolgozóit érdek­lik. Köztudott, hogy az 1960- as évek végén országos vi­szonylatban hiány mutatko­zott az orvosi pálya néhány szakterületén, de különösen a középkáder frontom. Me­gyénk kórházaiban, rende­lőintézeteiben is aggasztóan megcsappant az asszisztens­nők és ápolónők száma, ve­szélyeztetve a gyógyítás ha­tékonyságát. E jelenséget a kellő anyagi megbecsülés hiányával magyarázták kor­mánykörökben. s ezért előbb 1970-ben, majd 1971. első fe­lében rendezték az orvosok és egészségügyi középkáde­rek bérezését. Első kérdé­sünk arra vonatkozott tehát, hogy a megvalósított bérren­dezés milyen hatossal járt, beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket? — Ta pásztalajaink azt mu­tatják, hogy a mozgás, az el­vándorlás megállt, sőt egyes megyékben hiaonyos vissza- áramlás észfefiieáo a-bOÍESb ágy mellett dolgozó nővért munkakörökben — mondotta dr. Szabó Zoltán. — A bér­rendezés egészére vonatkozó­lag persze korai lenne végle­ges tapasztalatot levonni. Több új vonása is volt ennek az intézkedésnek. Az egyik maga az eléggé bonyolult' és az élet szükségleteinek már nemigen megfelelő bérrend­szerünk átalakítása. Egy olyan tendencia érvényesítése, hogy az eddiginél nagyobb lehető­ségük legyen például az in­tézményvezetőknek és a ve­zetők párt- és szakszervezeti partnereinek egyéni elbírálás alapján a bérezést megállapí­tani. Nos, ara ma még nehe­zen lehetne végleges véle­ményt mondani, hogy a bér­rendezésnek az a törekvése', hogy egyes szűk szakmákba, a munkahelyi pótlék, az emeltebb bérek miként irá­nyítanak több orvost. A má­sik kérdésre azonban, hogy az egyszerűbb, rugalmasabb és a helyileg jobban alkal­mazható bérrendszert ked­vezően fogadták és nagyon jól használták fel, már ma is pozitív választ adhatok. — Igen fontos területe a betegellátásnak a műszeres gyógyítás. Biztosítottnak lát­szik-e hogy gyógyászatul! le, akár devizaáldozat árán is, fepést tarthat az orvosi' mű­szénpor fejlődésével, s a legkorszerűbb gépi berende­zéseket alkalmazhatja? Ked­vező jel e tekintetben, hogy ez év nyarán rendelet jelent meg, amely négyéves mű­szerbeszerzési tervet ké­szíttetett gyógyintézeteinkkel. — A gazdságii irányítás új rendje az egészségügyet is érintette, s ez érvényesül az új tanácstörvényben, a tanácsok önállóságában. A minisztéri­um feladata és lehetősége a devizaigényes gyógyítóberen­dezések beszerzése terén annyi, hogy' az ötéves tervek kialakulásakor szorgalmazza a devizakeret biztosítását. Lépéseket tegyen annak ér­dekében, hogy ez a költség- vetés ennek a kérdésnek a megoldását is elősegítse — mondottá a miniszter. — Ami a felmérést illeti: én azt hi­szem, neim lenne helyes úgy szemlélni egy bizonyos hely­zet, vagy igény felderítését, hogy az, banknyélven mond­va, egyben ígérvény is! Mit jelent tehát a and nyári fel­mérésünk? Annak megállapí­tására töreksák hogy mire is lenne szükség egyes me­gyékben, városokban. S hogy a reália gazdasági tehetősé­geket ennek ismeretében ép­pen a leginkább szükséges műszerek, berendezések meg­azeraésé»e lehessen fordíta­ni. — Azt mondják megyénk egészségügyének vezetői, hogy nem megoldott a hálózat meglevő műszereinek, gépi berendezéseinek karbantartá­sa, illetve javítása sem. Mi erről a miniszter véleménye? — Tegnap látogattam meg a röntgengép javító és szer­vizvállalatot, melynek fel­adata egyebek között a mi nagyon értékes műszerpar­kunk karbantartása. A láto­gatás során azt tapasztaltam, hogy ez a cég sok gonddal küzd. Szolgáltató vállalat lé­vén nincsenek meg a gazda­sági lehetőségei, hogy olyan mértékben fejlessze a szol­gáltatás jellegű munkáját, s annak feltételeit, mint aho­gyan azt az igények megkí­vánják. Bizonyos fokig ebből adódóan komoly szakember- problémánk .is vannak, mert más területek a képzett kar­bantartókat, javítókat el­szívják. Hozzá kell még ten­nem, hogy amíg a szolgálta­tás egy bizonyos részében szűkebb területű képzettség és gyakorlat szükségies, addig az orvosi géppark karbantar­tása egy-egy szakember szé­les spektrumú gyakorlatát igényli. Hát ez is forrása a nehézségeknek, amivel a vál­lalat dolgozik, s ami a mű­szerjavítás problémáiban mu­tatkozik. Hadd tegyem vé­gezetül ehhez, hogy éppen Heves megyében elsők között létesített a javító, karbantar­tó vállalat egy decentrumot. S éppen ezért annak örültem volna, ha most azt kérdik imég tőlem: máshol is olyan jól működik-e a fioksaerv.iz, mint Hevesben? — Az egészségügy-minisz­térium fontos szociális fel- íuuvuú köze tai-Mäik «a üre­gek ellátása, illetve a szociá­lis otthonofc rendszerének, s betegellátásának fejlesztése. Van-e valamilyen új vonása e munkának? — Az öregek szociális el­látásának kérdésében két tényből kell kiindulnunk. Az egyik, hogy az átlagos életkor növekedésével tovább nő a lakosság összlétszáma kere­tén belül az idős korúak ará­nya. A másik, hogy az idős karúakrói való gondoskodás, az idős korúak ellátása a fel- szabadulást követő két évti­zedhez viszonyítva mindin­kább más feladatot, más célt, s más jellegű megoldást ad és kíván meg. Az elkövetkező időszakban, úgy vélem, hogy az idős korú lakosság szociális ellátása nem elsődlegesen, az öreglek létét, életfeltételeit biztosító szociális gondosko­dás kell legyen, hanem sok­kal inkább az idősebb korú lakosságról való gondoskodás. S mindenekelőtt talán nem is anyagi gondoskodás, hanem életfeltételeik, létfeltételeik kedvezőbbé tétele. Körülvéte- le ezeknek az időseknek az­zal a szeretettel, amelyre szükségük van, s amelyet el­várhatnak tőlünk — mondot­ta nyilatkozata befejező ré­szében dr. Szabó Zoltán. — Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy nem kíván­nánk tovább fejleszteni az idős korú lakosság szociális éL. látásának olyan nagyon alap­vető intézményrendszerét, mint a szociális otthoni ellá­tás. Tovább kívánjuk fejlesz­teni! De emellett szeretnénk egyéb más formákat is kiala­kítani. Hadd utaljak e tekin­tetben példaként a helyi, te­rületi szociális gondozás kí­sérletileg kialakított fortrtá- jára. amit Budapesten a har­madik kerületben és Veszp- ném megyében próbálunk ki.1 Ennek a célja az, hogy az idősebb karúakrói az ottho- mukhan gondoskodjunk megfelelő szervezettséggel, az egészségügy bázisainak fel- h«3ZEíá»sKS£‘s2. A szódé :­4 i v,v , *1 otthonok mellett nagyon lé­nyeges azoknak a nem szo­ciális otthoni jellegű intéz­ményeknek a létrehozása, la­kóházaknak a megteremtése, ahol a magukat anyagilag el­látni tudó, magukat bizonyos körülmények között fenntar­tani tudó öregeknek olyan helyzetet, olyan lakásviszo­nyokat és olyan segítséget te­remtünk, hogy szociális ott­honi elhelyezéstől eltekinthe- tően otthonukban, saját la­kásukban láthassuk el őket. Ennek a kiszélesítését látom én a munkaterület jövendő fontos és hatékony feladatá­nak — fejezte be nyilatkoza­tát az egészségügyi miniszter, Moldvay Győző mmsöaGí 19H. november 1„

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents