Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-23 / 276. szám

A Ffivnrnsi öhf*rt*ttX7ÍnhnT mutatta be A Noszty fiú esete Tóth Wil VJ/CI Marival c. zenés játékát. Zenéjét szerezte Farkas Ferenc. Szövegét Mikszáth Kálmán regénye nyomán Benedek András és Karinthy Ferenc, verseit Mészöly Dezső írta. Rendezte Vámos László. Képünkön: jelenet

az előadásból

' i"! (MTI foto — Keleti Éva)

Frédi és Béni tudja tán?

Kik kedvelik a kisfilme- ket? Úgy vélem, a kérdés feltevése —> miután nem vagyok közvélemény-kutató — sokkal inkább szónoki fogás, mintsem valamiféle tűnődő töprengés. A kisfilmeket, műfajuktól messze kevésbé függően (mint a „nagyfilmeknél’’ messze függően!) mindenki, vagy legalábbis majdnem mindenki megnézi. Valami sajátos és varázsos dolog: olyan tájékra visz el engem, a nézőt, ahová talán soha nem jutnék el, vagy nem is érezném szükségét, hogy eljussak egyáltalán. Az atomok világa és a pisztrángtenyésztés, az orvosbiológia új sikerei, vagy az acélöntés, a képzőművészet nagy öregjei, vagy az erdők világa: tudományos, kulturális, szakmai, riport-, vagy doku- mentumkisfilm... A maga negyedórás, húszperces kerek kis világával, a témától idegenkedő, azzal eleddig sokat nem törődő ember értelem-, sőt érzelemvilágát is képes lekötni és kielégíteni.

Rendkívül sajnálatos, hogy mozijainkban hovatovább teljesen ismeretlen műfajjá változott a kisfilm, nincs „idő” rá, pedig biztos vagyok benne, hogy a jól megválasztott kisfilm kísérőműsorokkal fel lehetne lendíteni a pangó mozik életét. De sebaj! Itt, illetőleg ott van a televízió! A televíziót mintha — többek között? —• azért találta volna fel valaki, olyan' valaki, aki megszállottja a kisfilmeknek, hogy azokat ott és rendszeresen bemutassák.

Termő nyugtalanság

Falutörténet és cigánykérdés a fiókokban

Egyik fiatalságában vagy élete delén, másik túl immár a nyugdíj-korhatáron, úgy él, mint örökké sistergő, villogó fáklya. Nyugtalanul, fényt derítve a környező világra. Nem tud betelni azzal, amit a társadalmi lét, szorosan vett megélhetése reá oszt Bőven vállal feladatokat, talán csalódást jelentő nekirugaszkodásokat olyan, területen, mely nem szakmája, nem kenyere. Vállalja, mert a termő nyugtalanság vibrál benne, az mozgatja izmait, az határozza meg gondolatait.

Egyik a férfikor delén 111 Baráz Máténak hívják. Iskolaigazgató Tamazsadányban. Magas, barna hajú, mozgékony ember. Iskolai gondokról beszélgetünk, de hamar elkanyarodik tőlük. Általánosabb, az egész falu sorsát, jövendőjét meghatározó kérdésre. S nem csak beszéL Szekrényébe nyúl, vaskos kis könyvet rész elénk. Oldalai gépírásosak, és gyakori bennük a fénykép.

— Kollégáimmal szerkesztettem. Felmérés, helyzetkép és útkeresés ez a könyv. Tamazsadány lakosságának egyharmada cigány. Életüket, problémáikat, s a problémákból adódó társadalmi kötelezettségeinket írtuk meg több éves tapasztalat, vizsgálódás nyomán. Vázoltuk az utat, melyen elindult cigányságunk. A legreménytelenebb kezdettől a felemelkedést sejtető jelenig. Onnan, amikor csupán egyetlen gyerek iratkozott be közülük az iskolába, vagy kilenc gyereknek tíz dia parizert vitt haza vacsorái a mama. Benne van a könyvben, hogyan kaptak munkára cigányaink. Merre járnak el dolgozni. Mennyit keresnek. Hogyan öltözködnek, szórakoznak. Mennyi társadalmi munkát végeztek a falu szebbé tételéért. Árnyékkal szemben a világosság. Hogy felismerjék önmaguk értékeit S hogy a környező világ is mind több megbecsüléssel nézzen reájuk...

Olvasgatjuk a gonddal, szeretettel, felelősséggel rótt oldalakat, egy kis közösség falumentő szándékának dokumentumát. Mór József ne, aki másfél évtizede tanítja Tar- nazsadány apróságait, még biológiai megfigyelésekre is vállalkozott oktatómunkája közepette. Aggódással írja kis résztanulmányában, hogy a cigánygyerekek boldogulását

sokfelé megköti egy felismerés hiánya. Családi körülményekből eredően 2—3 évvel később iskolaérettek a zsa- dányi cigánygyerekek. Ahhoz, hogy együtt léphessenek társaikkal, az otthon, a család szemléletét kell megváltoztatni. Amíg virágzik az alkoholizmus, amíg gyerek- lányok szülnek, s dívik a családon belüli házasság, szinte reménytelen erőfeszítés a szellemileg elmaradott hatéves kis cigányfiúk és -lányok együtthaladásának biztosítása.

★

Q£ífl§£§í

W1 november 33» hadd

tek. A lányok, asszonyok pedig vasárnaponként tízes sorokban körülsétáiták a falut és énekeltek. Az ifjak olykor összegyűltek a Déllön, hogy karélyban táncoljanak. A zene ez időben, bizony, igen kezdetleges volt. Egy Menyhárt nevezetű ember dudált kutyabőrből készült hangszerén, s arra járták a karo- lost..."

Két arc, kétféle szándék. S ki tudja, hányán tevékenykednek még megyénk falvaiban hasonló munkákon. Pályázatok felszínre hozzák olykor ezeket az értékeket, de csak kisebb hányadukban. Ahogyan Baráz Máté, vagy a 85 éves Szabó Lajosnésem küldte el évek óta tanulmányát sehova.

Moldvay Győző

Időnkint és helyenkint a televízió valóban helyt ad a kisfilmeknek. Most fejeződött be Kollányi Ágoston műsora, amelynek keretében a termeszetfilm-fasztivál legérdekesebb és legjobb alkotásai kerültek a képernyőre. A miskolci kisfilmfesztivált követően a tévében ugyancsak sorozatban láthattuk a díjazott, vagy a közérdeklődésre méltóan érdekes, jó kisfilmeket. Ennek ellenére is, az az érzésem, mintha a televízió a jelenleginél is sokkal több és nagyobb részt vállalhatna a film, vagy teMásik túl immár a nyugdíj-korhatáron ... Mégpedig alaposan. túL Mint özvegy Szabó Lajosné rózsaszent- mártomi tanítónő, aki húsz éve visszavonult az aktív nevelői munkától. Az idős pedagógusnő, akiben a zsadá- nyiakhoz hasonlóan munka mindmáig a termő nyugtalanság, rengeteg utánjárás sál, levéltárak, évkönyvek statisztikák, egyházi anya könyvek át meg átrágásával megírta faluja monográfia ját.

Senki nem biztatta, senk nem finanszírozta. Érezte vi szont, hogy itt az utolsó óra. Amikor kéznél vannak a múlt század végi népéletről valló öregek. Amikor még élénken él a termelőszövetkezet alapítóinak emlékezetében az indulás sok gondja, öröme. Amikor még elérhető közelségben vannak az ötven éve nyitott, s nemrég bezárt szénbánya életének dokumentumai. S amikor már kibontakozott az új, szocialista társadalmi rendszer faluképe, amely kedvező összevetéseket enged!... Mind ez, a község ősi településtörténetével együtt, benne van Szabó Lajosné sokéves fáradsággal készített monográfiájában. Benne van, s nyilvánosságért kiált. Miként Baráz Máté csoportjának tanulmánya is előbb-utóbb helyei kér a Heves megyei Tanács művelődésügyi osztálya és a

pedagógus-szakszervezet rendszeressé vált évkönyvének valamelyikében.

Ami külön meglepő itt Rózsaszentmártonban: színes élvezetes olvasmány az idő: pedagógusnő munkája. Hack idézzük belőle példaként az a rövid részt, ahol a száza< eleji rózsaszentmártoniak vi seletéről, szórakozásáról ej szót Szabó Lajosné.

„Férfiatok akkor jobbár, vászongatyát és -inget hord talc. Gyolcsgatyája, csizmái csak a tehetősnek volt. A nő: öltözete féling, karközépe: megkötött pruszlik, szoknyí vászonpendely... Szórakc zásuk? Az idősebbekne minden évben tartottak eg kocsisbált. A fiatalok teke:

VEINER

Fordította : Kassai Ferenc

telefonon beszélte meg a szabadságát Koloszkov rendezővel.

— Köszönöm. Pankova önéletrajzát, és ezt a feljegyzését, ha megengedi, magammal vinném.

... Itt valami félreértés

vágóan fontos próbánk lesz.

A színházból Tyihonov Pankova lakására sietett. Az ajtót tekintélyes, csizmás férfi nyitotta ki:

— Zinaida Fjodorovna nincs itthon. Elutazott — mondta merengően, miközben a mellényét gombolgat- ta. — Ismerőse?

— Távoli ismerőse vagyok. Régen elutazott már?

— Elég régen. Háromnégy napja.

— Három-négy?

— Megmondhatom egész pontosan. Vasárnap szóltam neki, hogy töltse ki a gázművek kérdőívét. Azt mondja: „Rendben van, Pá- vel Kuzmics, estére odaadom.” Nézem este, nincs sehol. Színészek! Hétfőn a televíziónál ülök, egyszer- csak hallom, becsapódik az ajtaja. Belépek hozzá, a díványon ül, csomagol. Mondom neki: „Elutazol, Zivan — idegeskedett Koloszkov. A fiatal rendező rövidre nyírt frizurát viselt. — Zina hétfő óta nincs Moszkvában, az édesanyja beteg...

— Öntől kért szabadságot?

— Igen. Este tiz felé hívott fel, nagyon izgatottan. Az édesanyja rosszul volt, Zina azonnal el akart utazni. Péntekig kért szabadságot.

— Tehát..;

— Holnap délre feltétlenül itt kell lennie, 'leibe

nócska? Mi vaíi a kérdőívvel?” A fejéhez kap: „Jaj, elfelejtettem a nagy zűrzavarban. majd otthagyom _ az asztalon.” Vidéki turnéra, vagy mire utazott, szombatra ígérte, hogy megjön.

— Hogy-hogy? Fogta magát és éjfélkor elrobogott? — ámuldozott udvariasan Tyihonov.

— Nem volt még éjfél, tizenegy lehetett, akkor fejeződött be a tévéműsor.

— Köszönöm szépen — mondta Sztasz, majd gyorsan ho'/'-VeUc. Nem kapíevíziés (?) műfaj népszerűsítéséből azzal, hogy rendszeresebb, programszerűen mutatná be a világszerte elismert kisfilmművészeink alkotásait. Nem valamiféle jóindulatú kegy ez a tévé részéről — nem is hiszem, hogy bárki annak tartaná ott —, hanem szolgálata e műfaj ihletett alkototóinak és nem utolsósorban igen jó szolgálat a nézőkkel szemben.

Kisfilm?

A rajzfilm is az! A Foxi Maxinál lényegesen gyengébb Magilla gorilla-sorozat, a felújított és most szájmenésben szenvedő Flinstone család újabb rajzos történetei igen nagy közönségsikert aratnak. A lengyel rajzfilmek, a szovjet és NDK-s bábfilmek nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek körében is renkivül népszerűek. De hol vannak a képernyőről a magyar rajzfilmé’:? Kapjuk a híreket, olvassuk a címeket, láttunk fotókat és képriportokat például a Pannónia Filmstúdióból: új, meg új és népszerű sorozatok készülnek... De hová? Kinek? Csak külföldre? Nekünk míg „exportból visszamaradt” ár u sem jut?

Aligha hinném, hogy a rajzfilméit készítői, akik a világ minden részén ismertek és elismertek, tiltakoznának, ha egy kisfilmjüket, vagy sorozatukat milliók előtt mutatnák be, akár bizonyos idő után meg-megis- mételve is azt.

Ez is — érthetetlenül — száműzött műfaj lett a mozikban. Hogy miért száműzött műfaj a magyar televízióban, aligha érthető számomra. Vagy csak Frédi és Béni lenne a beavatott ebbe a nagy titokba...

Gyurkó Géza

hatnék egy pohár vizet?

— Vizet? Amennyit csak akar. Harmadik napja rossz a csap, a szerelő rá se bagózik. — Az öreg dörmögve vezette Tyihonovot a konyhába. A kérdőív valóban ott feküdt a konyhaasztalon. Ugyancsak az „N” és „M” betűk... Sztasz gyors mozdulattal zsebrevágta a papírost. „Nem forog fenn bűntény — gondolta. — A lopás tárgya jelentéktelen, a cselekedet nem károsít meg senkit.”

Szomjúságnak írmagját sem érezte, de kénytelen volt „maszkírozni” az akciót: nagyot húzott a vasízű, jéghideg vízből..'.

Ezúttal ellenállás nélkül engedett a zár. s ez megörvendeztette Tyihonovot: semmi kedvet nem érzett a szokásos bűvészmutatványokhoz. „Most fogom kihívni a lakatost!” — gondolta némi kárörömmel. Pá- lehelt megdermedt ufja'ia, és tárcsázta a gondnokság számát. A kagylót nem vették fel. Sztasz órájára nézett. Ebédidő volt. Ma sem javítják meg a zárat.

Tyihonov íróasztalához ült, elégedetten nyújtotta ki a lábát.

— Tehát — szólalt mag fennhangon — ahogy Lova Plotkin mondotta az egyetemen: „Mit hozott a gólya?” Alighanem meghozta az első, mikroszkopikus győzelmet...

— Halló! Szaveljev? Miért nem telefonálsz? Már régen itt vagyok. Legal íbb tíz perce. Na jó, rendben. Megmutattad Gyemidovnak Sztavickij fényképét? Nem ismerte fel? Helyes, nagyon helyes. Tessék? Hogy mi nek örülök? Megvan a re gam édes titka. Remén jünk a hórihorgas utr Halkor légy a telefonni' hanunk a buszhoz.

Négyzetekre osztott r lapot vett elő a fiók! akkurátusán, látható e dettséggel besatírozta a kát, amelyen ez a né\

„K. M. Sztavickij.” telve nézegette ! r~ eredményét, össze’ páncélszekrénybe tette és sokáig ele va állt.,.

(Folytatjuk.)

Pankova Z. F. Zinaida

Fjodorovna, született 1931- ben. Önéletrajz: iskoláit befejezte elekor és ekkor, a színházi stúdióba felvételt nyert ekkor és ekkor. Fegyelmi ügye nem volt. A nemzetközi nőnap alkalmából dicséretben részesült. Szabadságkérelmek, piunkakönyv, semmi egyéb... Bukova legjobb barátnője. Sztavickij beszámolója szerint igen közelről érintette barátnője válópere. Az önéletrajzban persze nem esik szó minderről. Nem is eshet. Hegyes, szálkás betűk. Szépírásból bizton nem állt kitűnőre az iskolában. „M” vagy „N*’? Nem lehet megkülönböztetni, teljesen egyformák. Álljunk csak meg egy pillanatra. Valahonnan ismerősek ezek a nagy kezdőbetűk, ezek az „M”-hez hasonló „N”-ek, ezek az „N”-hez hasonló „M”-ek.

Tyihonov félretette a dossziét, a látszat kedvéért még néhány kartotékot átlapozott, aztán megkérdezte:

— Meg tudná mondani, mikor jön be Pankova?

— Pankova pillanatnyilag nincs Moszkvában. Idős édesanyja él Leningrádban, nemrég súlyos beteg lett és Pankova fizetés nélküli szabadságot vett ki. hogy meglátogathassa. Holnap már itthon lesz.

— És mikor utazott el?

— Hétfőn este, vagy kedd reggel. Nem tudom pontosan. Váratlan értesítést kapott édesanyja betegségéről,