Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-23 / 276. szám

fiádig KOSSUTH 8.18 Népi zene. 8.48 Harsai: a Kürtszó! 8.33 Humperdinck: Jancsi és Juiiska. Meseopera. 11.42 Debussy: Fstampes. 13.20 Húszas stúdió. 13.20 Ki nyer ma? 13.35 Dalok lantkísérettel. 13,51 A közélet tórumain. 11.11 Mesejáték. 14.47 Éneklő ifjúság. 15.10 Operarészletek. 15.25 Hádiöiskola. 16,05 Az élő népdal. 10.15 Esztráázene. 15.32 Atlasz. • 16.42 Kórusmüvek. 17 30 Zonekari hangverseny, 15.16 Az emberré válás történetéből. 18.30 A Szabó család. 18.25 Könnyűzenei híradó. 19.54 Schubert—Berté: Három a kislány. Daljáték. 22.20 Üj Vietnam-űosszié. 22.30 Óvóhely. Kaugver rádiójátéka. 23.20 Tánczene. 0.10 Operarészletek. PETŐFI 8.05 Barokk zene. 8.41 Fúvószene. 9.15 Ritmus és melódia. 11.45 A griezly medve. 12.00 Népdalokkal egész éven át. 12.15 Zenekari muzsika. Randevú kettőtől — hatig.„. 18.10 Népi muzsika. 18.44 Kamarazene. 19.24 Utak, terek, emberek... 20.28 Az Ifjúsági Rádió dokumentumműsora. 21.10 Kamarazene. 21.18 Nóták. 22.06 Vonósnégyes, hangverseny. 23.46 Fazel: Hat intrada. MAGYAR 9.00 Iskola-tv. 17.33 Hírek. 17.40 Kuckó. 13.00 Miről ír a világsajtó? 13.20 Telemagazin. 19.10 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Háború és béke. Szovjet film. I. Andrej Bolkonszkij, *2.30 Tv-híradó. POZSONYI 9,35 A nürnbergi expressz. Kalandfilm. 19.90 és 21.50 Tv-híradó. 20.00 Irodalmi est. 29.25 Vetélkedő. 21.10 Sport. EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-23) Fél 4. fél 6 és este 8 órakor Furcsa pár Színes, szinkronizált amerikai filmvígjáték EGRI BRODY: (Telefon: 14-07) Délután fél 4 órakor Középiskolai filmklub Délután fél 6 és fél 8 órákor Zabriskie Point Színes amerikai film GYÖNGYÖSI PUSKIN: Hangyaboly GYÖNGYÖSI SZABADSÁG* Madárkák FÜZESABONY: Préri HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Ragyogj, ragyogj csillagom HATVANI KOSSUTH: Olsen bandája HEVES: Kapaszkodj a fellegekbc, I—II. rész (Dupla helyárak) ÜGYELET Egerben: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Bajcsy Zsilinsz­ky utcai rendelőben. (Telefon: ll-io.) Rendelés gyermekek ré­szére is. Gyöngyösön: 19 órától szer- ék: reggel 7 óráig, a Jókai utca 4*. szám alatti rendelőben. (Te- tries: 17-27.) A japán idill és a valóság Mezőgazdasági világtükör KI NE LÁTOTT volna már olyan színes levelezőlapot, ahol a hóval bontott Fuzsi- jama tövében virágoznak a cseresznyefák. A fák között színpompás kimonóba öltö­zött nők tipegnek magas, fatalpú cipőkben. Ez a ro­mantika — de mi a valóság. A közel 4000 méter ma­gas vulkán lábánál ma Ja­pán egyik legfontosabb ipar­vidéke terül el, ahol a gyár­kémények füstje elfödi a tűzhányót, s a leánykák overállt hordanak. Az ősi templomokat szinte elnyelik az üzemek hatalmas vasbe­ton épületei. A természet még ott is eltűnik, ahol nem építkeztek. Az ilyen helyeket olyan tömegekben látogatják a japánok, hogy alig marad talpalatnyi folt, ahol látszik a fű. Tokiótól kissé északra kezdődik egy közel 600 ki­lométer hosszú, 40—60 kilo­méter széles sáv: Japán 102 millió lakosából itt él 63 millió. Ügy számítják, hogy a Csendes-óceán melletti sáv a világ legnagyobb ösz- sze'üggő települése lesz 30 éven belül, olyan hatalmas városokból, mint Tokió, Na- goja, Oszaka. A modern Japán gyors és nagyarányú fejlődése ma elég vitatott kérdés.. Általá­nos ismereteink Japánról elég hézagosak, az esetleges illúziók eloszlatására érde­mes megvizsgálni bizonyos tényeket. A XX. század hetvenes éveiben az olyan vállalat­nevek, mint a Sony, a Hon­da. illetve a „Made in Ja­pan” jelzés • világszerte is­mertek, gyártmányaik ára alacsony, a minőség elfo­gadható. A JAPAN VÁLLALKO­ZÓK éveken át minden nél­külözhető yent beruháztak, áruikkal meghódították az európai és az amerikai pia­cot. A hosszú ideig felfe­lé ívelő gazdasági grafikon azonban most már lefelé tendál és első jelei mutat­koznak annak, hogy Japán belefullad iparosításának túlzásaiba. Más szóval: úgy látszik, Japán elérte saját kimeríthetetlennek látszó le­hetőségeinek határait, illet­ve eljutott az emberi oda­adás, helyesebben a kizsák­mányolás, a már a japán ember számára is elviselhe­tetlen mértékéig. Ez talán bizonyos magyarázatra szo­rul. Japán eddigi erőforrá­sainak egyike ugyanis dol­gozóinak magas fokú fe­gyelmezettsége, állóképessé­ge volt, odaadásuk és szor­galmuk. amely áthatotta az egész gazdasági életet. Gya­korlatilag ennek jelentős szerepe van abban, hogy Ja­pán a világ harmadik ipari államává küzdötte fel ma­gát. Az ország 1959-től meg­ötszörözte exportját. Viszo­nyításul talán elegendő megemlíteni, hogy az emlí­tett idő alatt az NSZK csak megháromszorozta azt. A nagy exportáló országok kö­zött pedig a nyolcadik hely­ről a negyedik helyre ruk­kolt, így csupán az USA, az NSZK és Anglia előzi meg. Érdekes módon hosszú éve­ken át — amihez az embe­rek manipulálása Is beleját­szott — a japán ember szá­mára a nemzeti büszkeség mércéjét a gazdasági muta­tók, a külkereskedelemben való részesedés, az export- szerződések és -mérlegek számadatai jelentették, amellyel megpróbálták elte­relni figyelmüket az ember­hez méltó követelmények jo­gos igényéről. Az ilyen gyakorlat termé­szetesen csak tiszavirág éle­tű lehet és most a tények igazolják, hogy amit a ja­pán kormány éveken át oly mértékben elhanyagolt, ne­vezetesen a kórházak, utak, lakások építését, a környe­zet szennyeződését megaka­dályozó rendszabályok érvé­nyesítését — megbosszulja magát. TÜL EZEN, a munkások egyre tömegesebben kezde­nek magasabb béreket kö­vetelni. A gazdasági terve­zőknek rá kellett döbbenni­ük arra, hogy a dolgozók nem hajlandók örökké a „nemzet nagyságának” (értsd a korlátlan kizsákmányolás­nak) érdekeit mindenekfö- löttinek tekinteni. A hatvanas évek végén a brutto termelés évi növe­kedése * átlagban rendszere­sen meghaladta a 10 száza­lékot. Viszonyításként említ­hető, hogy az iparilag fej­lett NSZK-ban az elmúlt tíz évben, az átlagos évi növe­kedés 5,2 százalék volt, az USA-ban pedig csak évi 4 százalék. A szakemberek va­lószínűnek tartják, hogy Ja­pán gazdasági élete a most következő években az eddi­ginél lassabban fejlődik majd. A Fűi bank prognózisa szerint. Japán az 1967—69. közötti évek hatalmas fel­lendülését nem éri el még egyszer, s a szkeptikus ja­pán szakértők azt tartják, hogy a gazdasági élet 8—10 százalékkal lassabban fejlő­dik a jövőben, mint eddig. A világlapok jóslata sze­rint Japán súlyos gazdasá­gi problémák előtt álL A múlt év nyara óta például a leghosszabb és legsúlyo­sabb recesszióval küzdenek. Eddig a hatalmas beruházá­si kedv és a nagy fogyasz­tói kereslet volt mindenek­előtt az, amely a fejlődést nagymértékben előrevitte, nem pedig a látványos ex­porteredmények. A japán ex­port a bruttó társadalmi termék 10 százaléka. Il­lusztrációként említhető, hogy a recessziót fokozza a belső vásárlói kedv csök­kenésé. példa erre a színes­tévéket gyártó ipar. Ami­kor ismeretessé vált, hogy a Hitachi és a Tochiba olcsób­ban árusítja ezeket a ké­szülékeket az Egyesült Ál­lamokban, a vásárlók sztrójkba léptek, s most egy­millió ilyen készülék poro­sodik a raktárakban. AZ ELŐÁLLÍTÓ kapaci­tás kihasználása is csupán 60—70 százalékos. Mindenütt csökkennek a nyereségek, így a vegyiparban például a hét legnagyobb műszálüzem nyeresége az utolsó fél év­ben átlagosan csaknem 19 százalékkal csökkent. De csökkentették az autóipar termelését is. ugyanis az évi termelés tíz százaléka el­adatlan. Az autógyárosok az egyre növekedő export elle­nére sem látják rózsásnak a jövőt és rendkívül elővigyá zatosak. Ez az elővigyáza­tosság más területekre is jellemző. 1955 és 69 között például a szerszámgépipar­ban évi átlagban 19 száza­lékkal nőttek a beruházá­sok. Erre az évre már csu­pán tizenöt százalékot ter­veztek, a későbbiek folya­mán ezt is 8,6 százalékra helyesbítették, bár állítólag csak öt százalék a reális. A nagyvállalatok a kon- kurrenciaharcban újabb és újabb termelési területekre hajszolják magukat, nem tö­rődve a munkamegosztással és a specializálódással. A Mitsuchita elektrokonszern például tízezer áruféleséget állít elő. Hasonló terjedel­mű a Sony és a Hitachi ter­melésének skálája is. A na­gyok versenyével szemben a kis- és középüzemek száz­ezrei kilátástalan helyzetbe kerülnek. így a nagyoknak olcsó szolgáltatómunkát vé­geznek. Még a kisiparnál is elmaradottabb a kiskereske­delem. Egyébként a kisipar igen gyenge termelékenysé­ge emeli_ a fogyasztási cik­kek kiskereskedelmi árát. Eközben a nagyipar termé­keinek ára csaknem állan­dó. MINDEHHEZ hozzátartozik az is, hogy az erősen emel­kedő bérek miatt Japán inf­lációs helyzetbe került Ma már a kimeríthetetlennek látszó olcsó munkaerő-tar­talékokból sem meríthetnek korlátlanul. A munkaerő- hiány Japánban is nagyon reális valóság. (Folytatjuk.) Kenyér — búza nélkül? A Spécial című brüsszeli lap arról tájékoztat hogy a városiasodás és a vele járó társadalmi átalakulások kö­vetkeztében a fejlődő orszá­gokban óriási mértékben nő a kenyér iránti kereslet. A FAO adatai szerint a világ jelenlegi 330 millió tonnás búzatermése messze alatta marad a szükségleteknek. A hagyományos kenyér viszont búzából készül, s ez a nö­vény nem egykönnyen terem meg a trópusi vagy szubtró­pusi vidékeken. Éppen ezért, napjainkban olyan új eljárá. sokkal kísérleteznek, melyek során a kenyérkészítésnél csökkenthetik a búzából ké­szült liszt mennyiségét, vagy egyenesen mással helyette­síthetik. Az angliai, culhami kutatók kikísérletezték pél­dául, hogy a trópusi és szubtrópusi vidékeken a ga­bonafajták általában szegé­nyebbek fehérjékben, mint a búza. De a helyszínen talál­ható fehérjegazdag pótanya­gok, mint például a gyapot- mag, a kókuszdió, a földi­mogyoró, a hal pótlásával jó minőségű kenyér állítha­tó elő. Culhamban manióka, cirok, kukorica, és köles- liszt keverékéből állítottak elő kenyeret. A FAO meg­bízásából a hollandiai wage- ningeni gabonaintézetben ha­sonló kísérlet folyik, manió- kából készítettek kenyeret, növényi eredetű fehérjék hozzáadásával. Galoppozó devizás A Zycie Gospodarcze varsói lap szerint az utóbbi években a nemzetközi lókereskedelem megélénkült. A lótenyésztés jó üzletté vált s jelenleg rene­szánszát éli. Abszolút elsősége ezen a téren Nagy-ndtanniának van, amely a legrégebbi tradí­ciókkal is rendelkezik. A lap szerint Lengyelország­ban is nagy hagyományai van­nak a lótenyésztésnek. Azonban amíg Európában az angol telivér tenyésztése dominált, addig Len­gyelország remek arabs lovairól volt hires. A nyugati országok kereskedőinek figyelme az utób­bi időben Lengyelország felé fordult, ahonnan viszonylag ala­csonyabb árakon, jó lovak sze­rezhetők be. Éppen ezért az ANIMEX (lókereskedelemmel foglalkozó vállalat) forgalma év­ről évre nő. Amíg a vállalat 19C8-ban közel kilencszáz lovat értékesített külföldre, addig a múlt évben már több mint 1400 sport- és 500 vágólovat adtak el. Jő lehetőségei vannak tehát a „galoppozó deviza” bevételének, de a lap szerint további szer­vezési intézkedések kellenek a lehetőségek még jobb kihaszná­lásához. 4 üi szoviet búzatajták A Zemedelec, prágai sajtó- orgánum új szovjet búzaíaj- tákat ismertet. Ukrajnában ez év őszén vetettek és vet­nek be először nagyobb te­rületet az újonnan kikísérle­tezett két őszibúza-fajtávat az ogyesszai Jubileum és a dnyepropelrovszki 521-es fajé fával. E búzák átlagos hek­táronkénti hozama 45—50 mázsa. A Don mentén a Do- nyec 61 elnevezésű fajtával értek el szép eredményeket. Különösen a sztyeppes terü­leteken vált be, ahol 60 má­zsa termést ad hektáron­ként. A szakértők vélemé­nye szerint ez a búza, figye­lembe véve hozamát, ellen- állóképességét a szárazság­gal és a faggyal szemben, méltó versenytársa a Be- zosztája 1. és Mironovsz.kaja fajtáknak. A sztyeppés terü­leten ajánlják a Donyec S nevű árpafajtát is, amelynek hektáronkénti hozama elén a 34 mázsát. Mennyit dohányoznak a íapánok? A japán dohány monopólium Jelentése szerint tavaly Japán­ban — írja ugyancsajc a Ze- medelee — a dohányíogyasztás új rekordot ért el, annak elle­nére, hogy az egészségügyi szervek felhívják a figyelmet • cigarettázás ártalmasságára. A nyilvánosságra hozott adatok szerint összesen közel 223 mii- Uó cigaretta fc-gyott Japánban. Ez öt százalékkal haladja meg az előző évi fogyasztást. Konzumbor he.yett toüaii? A Die Welt című nyugat­német lap az NSZK és a Magyarország közötti borke­reskedelemről ír. Míg az árubehozatal a korábbi években feldolgozási célokat szolgáló és konzum borokból állott, addig ma már elsősor­ban olyan borokból tevődik össze, amelyek alkalmasak a nagymértékű márlca válasz­ték kialakítására. Az A. Racke, Bingen cég- üzletve­zetője a következő szá­mokkal támasztja alá ezt a megállapítást. Amíg 1961-ben Magyarországról mintegy 67 és fél ezer hektoliter bort importáltak s ebből közel öt­venezer hektoliter feldolgo­zási célokat szolgált, addig az idei óv első felében im­portált 30 ezer hektoliteres összbehozatalból a feldolgo­zási célokat szolgáló meny- nyiség még az ezen hektoli­tert sem érte el. Az utóbbi években egyre növekszik a Tokaj környéki borok része­sedése. A szamorodni beho­zatal például 1970-ban meg­haladta a 6 ezer hektolitert, ez az import fehér boroknak majdnem egyharmada. Szá­mítások szerint a Tokaj kör­nyéki borokból a követKező két-három évben mintegy 5 —6 millió félliteres palackot tudnak forgalmazni. A ma­gyar borok összexportjából mintegy 20 százalék irányul a nyugati országokba, s en­nek felét az NSZK vásáralja meg. Két kiesi történet Tűnődő reflexió Ülök a presszó me­legén és elmerülten tűnődöm az élet sza­kadatlan fejlődésén, az evolúció igazságán. Ta­valy is új és szép ge­neráció nőtt fel, az idén megint és még jobb, szaporítva a szép nem számát és minő­ségét és új meg új le­hetőséget nyújtva a számomra, hogy... — Szervusz... — Szervusz — mon­dom a feleségemnek, aki legmélyebb tűnő­désemben zavar meg. Kantnak volt-e vajon felesége? — Csinos az a kis szőke lány, ugye? — Hogy mit mon­dasz, kérlek? — Mondom — mond­ja a feleségem újfent —, hogy csinos az a kis szőke, aki most ment ki éppen innen... — Igen? Arra gon­dolsz, aki sárga, ma­gas nyakú pulcsiban volt, felsliccelt kék ma­xi szoknyában? Érde­kesen sárgás harisnyá­ja volt, fent a haris­nya tövénél egészen barna volt a színe. Bőrből készült magas szárú csizma volt ugye rajta, de érdekes mó­don Szimfóniát szívott és kicsit rekedtes volt a hangja. Hosszú, sző­ke, teljesen sima svéd haja volt, nemde? Ar­ra gondoltál? — Igen. Arra — mondja gúnyosan a fe­leségem. — Érdekes <— medi ­tálok hangosan —, hogy észre se vettem azt a lányt... Hát nem ér­dekes? Rád vártam, szívem, és nem figyel­tem sehová —, mon­dom és gondosan unat­kozó arccal nézek kö­rül. OSattx tankönyv Olvasom nagy cso­dálkozva — hogy mik vannak?!: Könyv je­lent meg olasz kiadás­ban a kdromkodás sza­bályairól. Az a célja, hogy a durva szavak használatáról leszok­tassa az embereket és helyébe olyan károm­kodást formákat adjon, amelyeket a könyv sze­rint mindenkinek sza­bad használnia. Tehát káromkodjunk tan­könyvből! Az oktatá­si reform keretében vezessük be a károm­kodásórát, ezt vezesse a káromkodástan taná­ra, akit viszont az egyetemek „hogyazta- magasságos” tanszékén képeznék majd ki, amelyeknek olyan ku­tyateremtette profesz- szoraik vannak, akik fejből tudják eme olasz tankönyv minden ja­vallatát. Mícsolák hajós ács lábára ráejtette vala­melyik marha az ács- szekercét. Micsolák La­jos felűvöltött, mint egy sebzett oroszlán, felnézett az égre, mély lélegzetet vett és ép­pen rákezdte volna, hogy: — De az a búval... — Hó! Megállni az­zal a káromkodással! — futottam oda az olasz tankönyvvel a kezemben Micsolák Lajos ácshoz. — Ebből kell káromkodni. Ezek­ben a durva szavak he­lyett olyan káromko­dásformák vannak, amelyek... — Kisapám, elmész abba a jó... — Na... na, maga műveletlen — lobog­tattam tovább Micso­lák előtt az olasz tan­könyvet, de olyat mon­dott, hogy e könyv is elpirult a kezemben. Aztán én is mondtam ezek után neki egy olyat, amire ő egy olyat mondott, amire én csak egy olyat mondottam ... Mi­után így jól kikárom- kodtuk magunkat, a két korsó sör mellett j barátikig jókat röhög-; tünk a tankönyvön. Hogy azt a jó min- denit neki! (egri) „Elolvadlak'* a vajhegyek A Süddeutsche Zeitung szerint az NSZK fogyasztói körében Is­mét kedveltebb lett a tej és a tejtermék. Igaz, hogy a tejfor­galom csupán 1,7 százalékkal emelkedett az Idén, de az utób­bi évek csökkenéséhez vagy stagnálásához képest már ez si­kerként értékelhető. A fogyasztó alig vette észre — írja a lap —, hogy a német és az európai tejpiacon (nyugati országokat tekintve) kiegyenlítődött a ke­reslet és a kínálat. Sőt, egyes tejipari üzemek már nem Is rendelkeznek kellő tejmennyi­séggel. A vajpiacon az év végé­re hiányra számítanak. Az In­tervenciós raktárakban ’ már csupán 15 ezer tonna vaj van, szemben az 1969. évi 300 ezer tonnával. A vajhegyek tehát „el­olvadtak”. Ez annak köszönhető, hogy az utóbbi években a Kö­zös Piac országaiban strukturá­lis változások következtek be a tejiparban. A lap szerint az utóbbi Időben annyira csökkent a világpiac tejkínálatszintje, hogy ismét megjavultak az ex­port lehetőségei. L NÉjmsin 19TL november S3., .k«Mf

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents