Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-23 / 276. szám

Hétfő esti külpolitikai kommentárunk fia békét akarsz... A legújabb jelentések szerint a saigoni rezsim hadseregének jelentős egységei ismét beha­toltak Kambodzsába. Több mim ötezer kato­náról van szó, akik szokás szerint az amerikai légierő fedezetével nyomultak be egy másik ország terü­letére. Szokás szerint — mondjuk, mert az ilyen kisebb- nagyobb inváziók, úgy tűnik, hozzátartoznak Richard Nixon vietnamizálási programjához. Az első ilyen; Kam­bodzsa elleni invázióra, mint emlékezetes, már az elmúlt e ztendő májusában sor került és azóta ez gyakorlattá vált. Ez a legújabb benyomulás, sajnos, újabb bizonyíték arra, hogyan érti a Fehér Ház azt a sokat emlegetett vietnamizálást a háború sújtotta délkelet-ázsiai térség­ben és ebből következően arra Is, mennyire kell komo­lyan vennünk ezt az egész folyamatos fogadkozást. Mi­közben Washingtonból egymást követik a kincstári opti­mizmussal átitatott, a vietnami háború közeli végét sej­tető nyilatkozatok, amerikai részről minden marad a régiben. Ahelyett, hogy a legcsekélyebb lépést tennék az amerikaiak a vielnami álláspont, tehát a józanság elemi követelményei felé Párizsban, ahelyett hogy — Nixon ígéretei és állításai szerint — leállítanák, „befagyaszta­nák” a hadműveleteket, kiszélesítik azokat. Mindenek­előtt ezért kiábrándító a saigoni akcióról szóló legújabb hír: megerősíti azt a korábban is igen alapos gyanút, hogy a vietnamlzálás Nixon szótárában Vietnam, sőt egész Indokína „dél-vietnamizálását” jelenti. Tehát azt. hogy rezzenetlenül megőrizni az amerikai hefolyást, sőt jelenlétét, de mind több katonai terhet és véráldozatot áthárítani a bábrezsimek seregeire. Wa­shingtonban nem gondolhatják komolyan, hogy a viet­nami nép. amely oly sokáig hullatta a vérét, valaha is elfogadhat egy ilyen koncepciót. Az amerikai Cornell- egyetem statisztikusai — ez is a legutóbbi órák híre — kiszámították, hogy az USA légiereje eddig 6,2 millió tonna bombát szórt Indokínára és Nixon elnöksége óta Is többet, mint az egész má’odik világháború idején. Nixon választások és jelentős utazások előtt áll. Az- •.al az ígérettel lett elnök, hogy befejezi a vietnami há­borút. Egy régi latin közmondás azt tartotta, „Ha békét "••sz, készülj a háborúra”. A Kambdozsa elleni legújabb ,'.i invázió is azt tanú-ltja, hogy Washington e gyatra ío. igazság szellemében taktikázik. Ha Nixon újra elnök akar lenni és eredményesen akar tárgyalni külföldi part. neréivel, elöbb-utóbb meg kell értenie, hogy számára a klasszikus közmondás fordítottja igaz: Ha valóban bókét akar, akkor a békére kell ké­szülnie. , Níxoní líPpírcíik... Pártplénum Moszkvában Moszkvában hétfőn meg­nyílt az SZKP Központi Bi­zottságának soron következő plénuma, A plenum meg' hallgatta és jóváhagyta Nyl kolaj Bajbakov minisztclnök- hclyettcs beszámolóját Szovjetunió népgazdaságának az 1971—1975 közötti idő­szakra vonatkozó állami öt' éves tervéről. Meghallgatta és jóváhagyta továbbá Va szilij Garbuzov pénzügymi­niszter beszámolóját az 1972-cs költségvetésről. Fel­szólalt Brezsnyev, a Köz­ponti Bizottság főtitkára is. Az utóbbi kérdésről a plé- num meghallgatta Brezsnyev beszámolóját a Központi Bi­zottságnak a párt XXIV. kongresszusa után folytatott nemzetközi tevékenységről. (MTI) Rhodesia Amerikai Jogászok, egyhá­zi férfiak és Vietnamból ha- zatértj&&vmk--a£sa^mi.oi- ják Nixon elnököt, hogy az USA törvényeit megsértve, folytatja a háborút Vietnam­ban és ezen a címen perelni óhajtják az Egyesült Álla­mok elnökét, A vasdrnapt New York Times-ben egész oldass fi­zetett hirdetés formájában közreadott felhívásukban cm lékeztetnek arra, hogy r kongresszusban jóváhagyott :.j és Nixon elnök aláírásával ellátott Mansfield-törveny- módosttás kimondja: „Az ■ Egyesült Államok politikája 4 oz, hogy a lehető leghama-; robb beszüntessen minden | | amerikai katonai tevélcenysé- get Indokínában és az ösz- szes amerikai hadifoglyok «zabodon bocsátásától füg- ■ göen megállapított határozott időpontban biztosítsa vala- ó mennyi amerikai katonai erő r azonnal rendezett kivonását.” Nixon elnök november 12- én ismét adós maradt a vég-1 % leges amerikai csapatkivonás 1 j időpontjának bejelentésével, ‘ sőt, a légi háború fokozásá­val fenyegetőzött és novem­ber 17-én közölte, nem veszi figyelembe az ország törvé­nyévé vált Mansfield-tör- vény módosítását. A gyilkolás beszüntetése érdekében bepereljük Nixon elnököt — hangoztatja a bé­keszervezetek felhívása. Ni­xon gyakran beszél a törvé­nyességről és rendről. Nos, az országnak van törvénye. Csupán bírósági végzést kell szereznünk ahhoz, hogy rá- hényszerítsük őt a törvény betartására.” A felhívást, a következő amerikai békeszervezetek ír­ták alá: a Vietnammal kap­csolatos amerikai politikát tanulmányozó jogász bizott­ság, a békéért és ü) nemzeti prloriiásatzért- kiirdö bizottság, Vietnam miatt aggódó cgyhá- 'iirwsmStyék: ssetvesdfe és vietnami veteránok a hábo­rú ellen. SALISBURY—LONDON: lan Srru ih rhodésiai minisz­terelnök az éjszakai órákban találkozott a miniszterta­nács tagjaival, és megvitatta velük a tárgyalások jelnie- gi állását, valamint azt, hogy rhodésiai részről nil legyen a következő lépés. A legsúlyosabb problémák azokkal a kérdésekkel kap­csolatban merültek fel, ame­lyek már két ízben — 1966- ban és 1988-ban — megaka­dályozták a két ország kö­zötti kapcsolatok rendezését. Mindenekelőtt arról van szp, hogy a brit kormány „szalonképesebbnek” tartaná, ha a Smith-rendszer bizo­nyos vonatkozásban kibőví­tésé a rhodésiai ötmillió fe- ketebőrű politikai és alkot­mányos jogait, s „megoszta­ná a hatalmat a 280 0C(0 fe­hér telepessel. A brit—rhodésiai tárgyalá­sokról való jelentéstételre Ironctoftba érkezett ke Qües- ne, a-külügy- és -nemzetkö­zösségi' ügyek minisztériumá­nak államtitkára, az afrikai kérdések szakértője. Szadat: fiz egyiptomi fegyveres éri ítészei! a harcn Szadat egyiptomi elnök 24 óra leforgása alatt két íz­ben is kijelentette: Az or­szágnak immáron eltökélt szándéka, hogy fegyveres erővel szerezze vissza elra­bolt* területeit. Vasárnap egy légi támasz­ponton beszólt Szadat. Is­mét hangsúlyozta, hogy a po­litikai rendezései kapcso­latban megszüntetett minden­faj ta érintkezést az Egyesült Államokkal. Tájékoztatta Washingtont, hogy Egyiptom nem bízik többé a közvetí­tésben. Mindazonáltal az elnök nem csapta be az ajtót az igazságos békét célzó nem­zetközi erőfeszítések előtt. Ezt bizonyítja az is, hogy ma (hétfőn) fogadja az afri­kai egységszervezet küldöt­teit, akik bék emissziójuk második fordulóját bonyolít­ják le Kairóban és Jeruzsá­lemben. Ha az „afrikai bölcseik” — Senghor szenegáli, vala­mint Gowon nigériai elnök továbbá a ziarei és a kame­runi államfő megbízottai — a közvetett arab—izraeli pár­beszéd új rafelvételét kíván­ják szorgalmazni, tudomá­sul keli venniük, hogy Egyiptom elvi követeléseket támaszt a további dialógus­sal kapcsolatban. Izraelnek kötelezettséget kell vállal­nia az összes megszállt arab terület kiürítésére, s választ kell adnia Jarring ENSZ- megbizott februári kérdőívé, re. (Jarring, mint ismeretes, megkérdezte Izraelt, milyen föltételek mellett hajlandó ki. vonulni a megszállt terüle­tekről? Izrael, hogy a nega­tív válaszból adódó presz­tízsveszteséget elkerülje, egy­szerűen kihagyta Jarringoit a „játékból" s közvetlenül Egyiptomhoz fordult az el­utasítással.) Nyugati hírügynökségek jelentései szerint a Szadat- besaédek elhangzó a után sem lehetet tapasztalni a frontokon „szokatlan” tevé­kenységet. Az Egyesült Államok eddig hivatalos formában nem reagált Szadat be­szédeire. Vezető tisztség- viselők nyugati hírügy­nökségek tudósítói előtt „aggodalmuknak” adtak hangot a legújabb fejle­ményekkel kapcsolatban. Az izraeli kommentárok alaphangját Elbán külgymi- nlszternek az a vasárnapi kijelentése adja meg, hogy Szadatot „komolyan kell venni”. Ph»m Tan Dong: EHSüEa üUSao €5e-5ura«sMfaB« — segilség a Saeoif|efiKsmá»lől.. Szombaton este a VDK párt- és kormányküldöttsé­ge megkezdte tárgyalásait a kínai vezetőkkel. A szívélyes és baráti légkörben lefoly­tatott tanácskozáson a Pham Van Dong vezette VDK-de- Iegáció tagjai vettek részt. Kínai részről megjelent Csou En-laj, a KKP Közpon­ti Bizottsága állandó bizott­ságának tagja, a kínai állam­tanács elnöke, Csang Csing, a Politikai Bizotság tagja, Je Csien-jing, a párt kato­nai bizottságának alelnöke és mások vettek részt. A késő esti órákban a KKP Központi Bizottsága és az államtanács fogadást adott a vendégek tiszteleté­re. Csou En-laj pohárköszön­tőjében méltatta azokat az Fitlel Casfro Clfiifélien Mi 1971. november 23» kedd eredményeket, amelyeket a vietnami nép az amerikai agres zió ellen vívott harcá­ban elért. Az amerikai imperialis­ták ági esszív háborúját az egész világ népei, kö­zöttük az ameikai nép is mélységesen elítéli — folytatta Csou En-laj. A vietnami és az indokínai probléma rendezése ma az egyik legsürgősebb kérdés a világon. A kínai kormány és a nép a leghatározottabban támo­gatja az indokmai népek csúcsérték ezt e tén elfogadott közös nyilatkozatot, a Dél- Vietnami Ideilenes Forradal­mi Kormány hétpontos ja­vaslatát, Mindaddig, amíg az igazságos béke megvaló­sul, a kínai nép folytatja a Vietnam, Laosz és Kambod­zsa népeinek nyújtott támo­gatást — mondotta a Kínai Népköztársaság miniszterel­nöke. Pham Van Dong, a VDK miniszterelnöke válaszában köszönetét mondott Csou En- lajnak, a szívélyes fogadta­tásért, hozzátéve, nagy örö­mére szolgál, hogy tolmá­csolhatja azt az őszinte há­lát és tiszteletet, amelyet a VDK népe és kormánya Mao Ce-tung, a kínai nép nagy vezetője iránt érez. Pham Van Dong, a nem­zetközi helyzetet elemezve rámutatott, milyen nagy je- . lentősége van a világbéke szempontjából annak, hogy a Kínai Népköztársaság el­foglalta az őt megillető he­lyet az ENSZ-ben. Ez — mondotta a VDK miniszter- elnöke —- nemcsak a kínai nép, hanem az egész világ népeinek győzelme, s egyben az amerikai kormány súlyos veresége. Áttérve az indokínai hely­zet ismertetésére, Pham Van Dong megállapította, hogy a Nixon-kormány „vietna­mizálási” terve súlyos ne­hézségekbe ütközik és sú­lyos vereséget kellett elszen­vednie. Pham Van Dong pohárkö­szöntőjének további részé1- ben hangsúlyozta, hogy a vietnami népnek az amerikai agresszió ellen és a nemzet felszabadítá­sáért vivőit harca szoro­san összefügg a Szov­jetunió és a többi test­véri szocialista ófszág, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom ér­tékes rokonszenvévei, tá­mogatásával és segítsé­gével. Nem választható el továbbá az ázsiai, afrikai latin-ame­rikai népek felszabad! tási küzdelmétől, az egész hala­dó emberiségtől, beleértve oz Egyesült Államok haladó közvéleményét is. A VDK miniszterelnöke a vietnami nép nevében köszönetét fe­jezte ki a testvéri szocialis­ta országok népeinek és mindazoknak, akik támogat­ják a vietnami nép harcát az amerikai agresszörok ellen. ★ A Pham Van Dong minisz­terelnök vezette VDK párt­ós kormányküldöttség vasár­nap Pekingben Ismét tár­gyalt a Kínai Népköztársa­ság vezetőivel. (MTI) Hatvanféüe ital karácsonyra Fidei Castro kubai minisz­terelnök és Salvador Allende chilei köztársasági eln,ök szombaton, az Admiral Ri­veros nevű romboló kapitá­nyi kabinjában tartott négy- szemközti megbeszélést. A hajó a chilei partok mentén halad, a hosszan elnyúló or­szág és egyben a dél-ameri­kai kontinens legdélibb csücske felé. Castro és Al- lende vasárnap áthajózik a dél-amerikai kontinenst és a Tűzföldet elválasztó Magel- lán-szoroson, majd halászati berendezéseket, mezőgazda- sági üzemeket és olajmezőket látogatnak meg. A kubai miniszterelnök 12 napja érkezett Chilébe. A Chilében tartózkodó Fi­del Castro Salvador Állandó társaságában tett hajóút után, vasárnap Punta Are- nasba, a világ legdilebben fekvő városába érkezett? Vasárnap az Almirante Riveros romboló fedélzetén Punta Arenasba érkezett Fi­del Castrót az O. Higgins cirkáló 21 díszlövéssel fogad­ta. Fidel Castro, Salvador Al­lende társaságában megláto­gatott egy állami haciendát (gazdaságot) és elbeszélgetett az ott dolgozó mezőgazdasá­gi munkásokkal. Punta Arenas az ország déli részén, a fővárostól 2600 kilométerre fekszik és Chile leghidegebb városa. Képünkön: Castro kezet I fog a városi kikötő munka- • saival. (TViofo<;/v W MTT — KS) I Dr. Gyimesi János, a Szesz­ipari Vállalatok Trösztjének vezérigazgatója hétfőn a MÉM Váci utcai bemutató- termében ismertette az új­ságírókkal a vállalatok mun­káját és az egész év végi forgalom várható alakulását. A szeszipari vállalatok az elmúlt évihez képest az idén 15 százalékkal növelték tel­jesítményüket, exportra pe­dig 20 százalékkal adtak töb­bet a tavalyinál. Kitettek magukért a gyártmánylista bővítésénél is: húszféle új italt kínáltak ebben az év­ben a fogyasztóknak. Az új­donságok közül valódi slá­ger lett az olasz „Iskolubel- la”-licenc alapján gyártott vermut és a kitűnő zamatú aperitif, az „Amoro 18”. A vásárlók kívánságára a 0,7 literesnél kisebb palackok­ban is forgalomba hoztak italokat, ezek — például a három és fél decis üvegek — 'gén keresettek. „Prolongál­ták” a vadászati világkiállí­tásra készített, augusztusban forgalomba hozott italok gyártását is. A magyar szeszipar gyárt­mányainak egyik hibájául rótták fel évekig, hogy az italok túlságosan tömények, igen magas az alkoholtartal­muk. A vállalatok új gyárt­mányainál már figyelembe vették ezt a kritikát. Az új italok távol állnak azoknak a fogyasztóknak az ízlésétől, akik elsősorban az alkohol- tartalmat nézik a címkéken. Az ipar szakemberei azt tart­ják, hogy ezek az italok meg­felelnek a kulturált vendég­látás feltételeinek. Tovább bővítették a szén­savas üdítő italok gyártását, miután a Coca-Cola és a „Sztár” szénsavas ital átütő sikert aratott. A vállalatok karácsonyra 00—62 féle italt kínálnak a vásárlóknak, újdonság lesz a legújabb márkájú whisky.

Next

/
Thumbnails
Contents