Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-21 / 275. szám

Wffi« WWW//////TW/WIW/J As utóbbi néhány esztendőben di­vatba jött nálunk a gazdaságtudo­mány. Hozzávetőleg a beatmuz&ika és a miniszoknya feltűnésével egy időben, s tegyük hozzá: terjedési se­bességével vált általánossá életünk minden apróbb-nagyobb jelenségét a gazdaságtudomány fogalmaival és szóhasználatával jellemezni. Am mi­előtt bármit szólnánk is erről az im­már össznépivé vált tudományról, szögezzük le: nem -rossz divat ez! Kétségtelen, hogy a közgazdaság bi­zonyos alapvető kérdőszaval — ez páldául: „mennyibe kerül”, „milyen költségből mekkora eredmény vár­ható” —, jó igazodási pontot kínál­nak termeléshez, értékesítéshez és mindezek köznapi megítéléséhez egyaránt Nyilvánvaló, hogy a gazdaságirá­nyítás módosítása, amely előtérbe helyezte a termelési, sőt társadalmi folyamatok gazdasági megközelítését, s amely egyszersmind a széles köz­véleményben is terjesztette a gazda­sági szemléletet, szükségképp — és indokoltan —, járult hozzá a beve­zetőben vázolt divat térhódításához. Ügy tűnik azonban, hogy olyan túl­zások, és tévhiedelmek is tapadnak ehhez a divathoz, amelyről sem a gazdaságirányítás változása, sem pe­dig a közgazdaság-tudomány nem tehet. Figyeljük meg: ha a sarki zöldségboltban a frissnek jóakarat­tal sem nevezhető áruról érdeklő­dünk, megeshet, hogy válaszként rögtönzött kiselőadást hallunk a sza­bályozókról; ha élelmiszerüzletben kora délután nincs kenyér, helyet­te felvilágosításokat kapunk az ér­dekeltségi rendszer ellen tmohdásai - rói, s a rövidáru-pultnál, ahol koráb­ban netán csak a sztereotip közlés hangzott el: „kifogyott”, most némi szerencsével a rendeléspolitika és az 9 szabályzó nem mzsige s' kettőjük számára? Nem létezik $ olyan gazdaságirányítás, amely egya- | zon színvonalra emeli a két bolt ^ vezetőjét: az egyik szépen megvárja ^ amíg az árut szállító kocsi megáll a § bolt előtt, s azt árusítja amit kap, a & másik talpal, kutat, időt-íáradságot 5 szán rá, hogy növelje üzlete válasz- § tékát . g Itt azonban már-már halljuk az $ ellenérvet: ez a személyi eltérés is $ kapcsolatba hozható a szabályozók- $ kai, hiszen nagy hiba ha a két pél- § da-boltvezetőnek hozzávetőleg azo- ^ nos a jövedelme; ez aligha osztó- ^ nöz arra. hogy a gyengébb is a jobb g módszerét alkalmazza. Ez persze igaz $ — és igaz az is, hogy a szabályozók, $ köztük az érdekeltségi tényezők ha- $ tását nem lehet, nem szabad lebe- § csülni; gondolatsorunk sem azt cé- § lozza. Am mégis, ismét hangsúlyoz- ^ zák: a legtökéletesebb szabályozó § nem pótol személyes képességeket S tulajdonságokat; olyannyira nem, § hogy gazdasági életünkben egész sor $ példa jelzi: néha a szabályozó nyíl- $ vánvaló célzatával ellentétes dönté- $ sek a helyi, vállalati érdeket sem ^ szolgálják, indítékai tehát még asa- § ját érdek túlhangsúlyozásával sem $ magyarázhatók, hanem csupán olyan ^ — nevezzük így: gazdaságon kívüli * okokkal —, mint a tévedés, a hozzá i nem értés, az érdekek hibás értéke- § lése. | A gazdaságirányítás nem varázs- § igék gyűjteménye, amelyben elegen- $ dő csupán a szabályt kimondani, $ közzétenni ahhoz, hogy hatásai %le- ^ hető legjobban érvényesüljenek. K6- ^ vétkezésképp: a személyes felelős- J ség nem csökken a végrehajtás fo- § lyamatában még akkor sem, ha a § köipontilag kiadott szabályozók vál- $ lalati végrehajtásáról van szó! Tóbori András § 5 ws*s//*s///r/ff//srmssst*t/tssssstfsfs/s/*sssssssss/ A cukorrépa-termesztés továbbra is társadalmi-poétikai fe’adat Mit tesz a cukorgyár és mit tesznek a termelőüzemek...? „A cukorrépa-termesztés ügye ma már nem pusztán fejlesztési kérdés, nem egy ügy a sok “közűi. Tudnunk kell, hogy a hozzáfüzódő nagy népgazdasági érdekek miatt közüggyé vált, a ter­mesztés fejlesztése pedig társadalmi-politikai felada­tunk lett...” Dr. Gergely István mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyettes szavait idéztük, melyet nem­rég Szolnokon mondott, azon az országos tanácskozáson, ahol a répatermelő gazdasá­gok, valamint a cukorgyá­rak képviselői vettek részt­Figyelmeztető termésátlagok 1 Elgondolkodtatók a mi­niszterhelyettes szavai, an­nál Is inkább, mert az utób­bi két évben különösen so­kat hallani a cukorrépa-ter­mesztés és ezzel együtt cu­korgondjainkról. És nem vé­letlenül, mert valóban ko­moly gondokról van szó. Is­meretes, hogy a répatermő területek az utóbbi néhány év alatt jelentős mértékben csökkentek országosan is, így Heves megyében is. A tavalyi csökkent termőterü­let és az időjárás okozta nehézségek miatt bekövet­kezett alacsony termésátla- y gok még fokozottabban ref­lektorfénybe helyezték a ré­patermesztést. A kérdés azonban össze­tettebb. A cukorrépa-vetés- terület csökkentése 1969-ig megfelelt a%épgazdaság ér­dekeinek, mivel a termésát­lagok növekedése ellensú­lyozta a termőterületekben bekövetkezett visszaesést. A ma már tényleges munka­erőhiány a mezőgazdasági termelés munka- és techni­kai kultúrájának általános fejlődése, az alapvető nö­vénytermesztési ágak — mint a gabona, a kukorica és a lucerna — komplex ag­rotechnikai rendszereinek Sikeres kialakítása oda ve­zetett. hogy a cukorrépa-ter­mesztés a csaknem változat­lan agrotechnika mellett és ebből adódóan az alacsony terméshozamok miatt szin­te versenyképtelenné vált a többi növényekkel szemben. Emellett a gazdaságok egy része nem is rendelkezett »e gfelelő anyagi eszközök- M a termelés korszerűsíté-' Cff* * sem. Mérlegelve a kialakult helyzetet, a kormány — a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium javasla­tára — úgy határozott, hogy az ország cukorszükségletét, import helyett teljes mér­tékben hazai termelésből kell biztosítani. Ennek ér­dekében a cukorrépa-vetés­területet 1975-ig 170 ezer ka- tasztrális holdrh emelik, a termeléstechnika egyidejű korszerűsítésével és a nö­vekvő termésátlagokkal. A hatékony, jövedelmező ter­melés megvalósítására komp­lex fejlesztési programot dolgoztak ki. Szerződések a komplex termelésre Az állam hetvenszázalékos ártámogatást ad a közös gazdaságoknak a cukorrépa­termesztés speciális gépei­hez, továbbá a nyugati im­portból származó cukorrépa­vegyszerek és gyomirtó sze­rek beszerzéséhez. A fejlesz­tési program megvalósításá­ban a műszaki fejlesztéssel párhuzamosan nagy jelentő­ségű a cukorgyárak és a ré­patermesztésre szakosodó mezőgazdasági üzemek kö-, zötti szerződéses kapcsolat is. Heves megyében a Mát-' ravidéki Cukorgyárak az idén IS mezőgazdasági üzem­mel kötött szerződést Heves, Borsod, Nógrád, Pest, Hajdú- Blhar és Szolnok megyében. Ezek a gazdaságok mintegy hatezer holdon valósították meg a eukorréoa-termesztés komplex gépesítését. A szer­ződd alapján a cukorgyá­rak jelentős segítséget nyúj­tottak az üzemeknek a spe-J dális gépek, vetőmagvak ésj gyomirtó szerek beszerzésé- í re, továbbá járműkirakodó > berendezések közös üzemel-1 tetésére és a szállításra is. i A Mátravidéki Cukor-’ gyárak nemrég megkezdték* tárgyalásaikat más üzemek- { kel is, mert jövőre még több gazdaságai kívánnak szer­ződést kötni a' eukorréna- területek növelésére. A ter­vek szerint 28 500 holdra kötnek szerződést, melyből Borsod memiáhen 2300 hol­don, Ha1dú-Biharban nyolc­ezer holdon, Hevesben 4S0'){ holdon, Nónrddban 2300 hoh d(ym, Stvolnnlf medvében 6600 holdon és Pest megyében pedig 2500 holdon valósítják az együttműködést. Ed<jig az említett területeknek csu­pán a felére kötöttek Szer­ződést a partner gazdaságok. Pedig a jövő évi kedvező termés megalapozásának egyik igen fontos feltétele lenne ez. Ami pedig a komp­lex termelést illeti, a cukor­gyárak jövőre további hat­hétezer holddal növelik an­nak a területnek a nagysá- ' gát, ahol a teljes gépesített cukorrépa-termesztést való­sítják meg. A cukorgyári melléktermékekből pedig fe­hérjedús takarmányt állíta­nak elő a szarvasmarha-ál­lomány számára. Heves me­gyében a komplex termelés­re szakosodó gazdaságok: a hatvani Lenin, a kömlöi Má­jus 1., a tiszanánai Petőfi, és a sarudi Tiszamente terme­lőszövetkezetek. valamint a Füzesabonyi Állami Gazda­ság. Megtérülnek-e az anyagi és szel emi ráíorditások? Fontos az is, hogy Heves megyén kívül más megyék Széptolcsval Ákos a géder- alsói Nagyszínház tehetséges, de méltatlanul mellőzött mű­vésze volt. Mindössze egy­szer játszott a Hamletben • Ophéliát. Akkor is csu­pán azért, mert Tornyosl Pipi művésznőt előadás előtt tíz perccel elütötte egy bú- torszállitó kocsi. Széptolcs­val általában három mon­datos epizódszerepeket ala­kított. Nem csoda, hogy ér­deklődéssel hallgatta Stirpák Sándort, az albertfalvi Tim- só- és Robbanómotorgyár igazgatóját: — Egy komoly szerepre szeretném szerződtetni a művész urat — nézett rá jelentőségteljesen az igaz­gató. — Ml volna az? — érdek­lődött Széptolcsval, aki tö­mör harcsabajuszt viselt, mert aznap este egy paraszt- vígjátékot játszottak. — Engem kellene alakíta­nia. Kétszeresét kapná tő­lem a szokás gázsijának. Ügy tudom, hogy a művész úr a masaknak is kitűnő mestere, ön jövő héttől szakosodé gazdaságai már ezekben a hetekben felve­gyék a kapcsolatot az AG- ROKER vállalatokkal, a speciális cukorrépa-termesz­tő gépek, vegyszerek és gyormirtó szerek beszerzé­sére. Az üzemek a Mátra vidéki Cukorgyárak illeté­kes szaktanácsadóival egyez­tessék elképzeléseiket, arra vonatkozóan, hogy' milyen szereket használnak fel a helyi adottságoknak megfe­lelően a cukorrépa-termesz­tésben. A közös gazdaságoknak a jövő évben tehát nagyobb gondot kell fordítanunk az agrotechnikai előírások be­tartására. Mert csak szak­szerű munkával lehet el­érni, hogy a nagy anyagi és szellemi ráfordítások árán kidolgozott korszerű agro­technikai rendszer, a ki­emelten nagy állami támo­gatást élvező gépek és vegy­szerek a szakemberek kezé­ben hatékony, a termésho­zamokat is növelő eszközzé váljanak. Mentusz Károly cl ntcLQaibasi (MTI foto — Bisztrány Károly felv.) Vendégszereplés kezdve felöltené az alako­mat. — Mi szükség van erre a produkcióra? — kérdezte kí­váncsian Széptolcsvai. — Tudja, vannak hivata­lok, minisztériumok, ahol sok esetben az érzelmekre, a szívre kell hatnia az ügyfél­nek. Például: az ön alakító készségével, érzelemgazdag játékával mennyivel köny- nyebb kisirni egy pénzügyi pótkeretet?! Egy könyörgő igazgató valósághű ábrázo­lását párom öntőlI Első fel­lépése jövő hét kedden lesz az Anyagellátási Főosztály­nál — Am kéthavi felléptidij előre kifizetendő — szentesí­tette az ügyletet Széptolcs­vai. ★ Bemutatkozó előadása ha­talmas sínért aratott. A he­lyettes főosztályvezető egy darabig keményen ellenállt. JSéftsk&M nemes pátosszal széttárta a karjait és felkiáltott: — Hogyan teljesítsük ne­gyedévi tervünket elegendő rézhuzal nélkül? Meg kell a szívnek hasadnia! — S né­mi változtatással előadta Ophélia őrülési jelenetét.. Alakításának elsöprő sike­re volt. A Tvmsó- és Robba­nómotorgyár fennakadás nél­kül dolgozhatott. Amikor a miniszter Stir­pák Sándort, az igazgatót bizonyos mulasztások miatt magához hívatta, az termé­szetesen Széptolcsvai Ákost küldte el maga helyett. A miniszter lörgő hangon dor­gálta meg az „igazgatót”, mire Széptolcsvai szemében megjelent egy közepes minő­ségű könnycsepp, és kissé átköltött részleteket adott elő a Bánk bánból, Tiborc pa­naszait idézve. A miniszter ezután nem tudta tovább tar­tani haragját, és meghatot­tam engeszteljen kezet szo­rított SzéptoUívutvdl, A verskeli idegen szavakról „Egy verskedvelő nő” alá­írással érdekes levelet kap­tunk. Levélírónk szerint újabban a versekben is el­szaporodnak az idegen sza­vak. Szerinte, bármilyen jó is egy-egy vers, az idegen szavak miatt kevésbé tudja élvezni a költemény mon­danivalóját, művészi érté­keit. Arra kér választ, igaza van-e. Először is, nemcsak újab­ban kapnak szerepet az ide­gen szavak a versekben. Ha költőink úgy érezték, hogy az idegen szó különleges je- lentésámyalatot hordoz, és sajátos hangulati, érzelmi telítettsége is emeli -a vers mondanivalóját, befolyásé 6 erejét, akkor tudatosan ad­tak szerepet egy-egy idegen szónak. De azt is hangsú­lyoznunk kell, hogy mindig kellő mértékkel, és mindiga korfestő szándék és a kör­nyezet felidéző hatás ked­véért. Olykor még egy-egy idegien szó eredeti idegen írásképének Is sajátos kife­jező szerepet szántak. Kosz­tolányi Szeptemberi áhítat című versében így nyer sa­játos kifejező erőt s árnyalt­ságot a ma már közkeletű­vé vált garázs szó idegen írásképe: „Kövér virágba bújik a darázs ma, a hosz- szú út után selymes garage- ba”. Mivel a vers hatásosan ki­fejező közlés, ezért a költő elsősorban csak akkor élhet idegen szavakkal, ha a fel­használt idegen hangsor je­lentése, használati értéke nem azonos a megfelelő ma­gyar szóéval. Az alábbi idé­zetekben valóban nagyobb az idegen szavak hangulati értéke, kifejező, ábrázoló ereje, mint a magyar meg­felelőké: „Nyugtalan volt egész éjeled, a szív szedál- tan is rendetlenkedett” (Kiss Tamás: Aznap.) — „Aztán az utolsó tücsöknek tokjá­ba is bebúnak és ha negative is. de létet lel, egy ős Be­teljesedés, oly első Nyuga­lom, minő volt, midőn nem élt még semmi sem!” (Illyés Gyula: Nyáréji csöndek). Az sem véletlen, hogy ko­runk technikai forradalmá­nak helyzetére, fejlődésére, tárgyaira is utaló idegen terminológia is szerepet leap egy-egy mai versben. Az új fogalmak idegen megnevezé­sei ma már nem „szinfol- tocskák” verseinkben, hanem ■ a mondanivaló lényegét is elmélyítő nyelvi eszközök Bizonyításul csak az aláb­bi példákat idézzük: „Magá­nyod és magánya szinkron­ba olvad... (Ladányi: Le­vél). — „Mit az asztronauták tesznek a végtelen világ cso­dálatára... — „Bámulja — dehogy a csodát: a fejlett kibernetikát.” (Mátyás Fe­renc: Elkopott messzeség). Abban azonban igaza van levélírónknak, hogy a köl­tőnek valóban mérlegelnie kell, adhat-e feleslegesen szerepet az idegen szavak­nak. A hangsaíly a felesleges jelzőn, minő*tésen van. Dr. Bakos József Am a balsors utőlérte a művészt. Egy termelési ér­tekezleten a munkafegye­lem megsértőinek Lear ki­rály átkait idézte. Alakítását fagyos csend fogadta, és mar a jelenése alatt szállingózni kezdett a közönség. Stirpák Sándor, az igazga­tó ezután hiába ígért na­gyobb gázsit, és hiába kér­lelte: ne vegye szivére ezt a bukást, hiszen minden nar y művésznek voltak kudarcai. Széptolcsvai Ákos határozott hangon kijelentette: „Én többet nem játszom igazga­tón Hálátlan szerepl” És azonnal visszautazott anyaszinházához, Géderah ra, hogy eljátsszon egy szűk­szavú strázsaőrmestert fi „Reumás huszárok” dm ti operettben. Galambos Szilveszter 1971. november 91., vásáros# árrés elvi összefugéseiről is tájékom zódhatunk. Bővítsük ki a sort immár a vál­lalati gazdálkodás magasabb régiói­ból vett tapasztalatai anyaggal; s nyilatkozatok, sajtótájékoztatók na­ponta visszatérő híradásaiból bárki tetszés szerint válogathat efféle pél­dák között. A divat ugyanis, amely­re utaltunk, azt is jelenti, hogy a vállalati falakon belül zajló esemé­ny ötét — beleértve bizonyos hibá­kat, mulasztásokat —, mind széle­sebb körben indokolják ezzel, vagy azzal a szabályozóval, ennek vagy annak a gazdasági törvényszerűség­nek a hatásaival. Nos, a módszer, amely minden gond, hiba esetén már-már gépies reflexként ujjal mutat valamelyik szabályozóra, nemcsak azért téves és káros, mert felmentést ígér a helyi mulasztások következményei alól, egyszersmind elmarasztalja, netán alaptalanul, az éppen hibáztatott sza­bályozót A legnagyobb hátrány ab­ból származik, hogy mivel ez a mód­szer torzítja a valóságot — tévesen orientál, mellékirányba terelve a megoldási törekvéseket és a jogos indulatokat is. A probléma lényege abban ösz- szegezhető, hogy a gazdaságtudo­mány soha sehol — így természe­tesen most és itt sem —, vállalta ezt a szerepkört, hogy a vállalati gazdálkodás valamennyi részletkér-r désében, minden döntésámyalatra ki-’ terjedően, egyértelmű .utasításjetiegű szabálygyűjteményként értelmezzék. Ellenkezőleg: köztudomású, hogy gazdaságirányítási rendszerünk lé­- nyegl újdonsága éppen az, hogy a szabályozók határolta mozgástérben- a vállalati döntések önállóak, követ­- kezésképp az eredményes és a hibás a döntések felelőssége is ebbe az ön­- állósága körbe tartozik. Nyilvánvaló, i hogy ha a szabályozók minden ki­- sebb-nagyobb döntéshez au torna ti ­- kusan receptet adnának, akkor alig- i ha lenne különbség a mai, illetve a- korábbi tervutasításos irányítási ■ struktúra között Am ha már a korábbi irányítási ' rendszert említettük — hozzátesszük ’ —, természetesen a mai tanulságok levonása miatt, hogy még altkor sem érvényesültek a tervutasítások olyan 1 gépies automatizmussal, mint aho- ! gyan azt sokan képzelik, hiszen a ■ tervutasítások megvalósításinak fo* 1 lyamatában is végtelen sok színár­nyalatot kevert az összképhez a meg. ■ valósítok személyisége, az tehát, hogy 1 — némi egyszerűsítéssel szólva jól vagy rosszul, okosan vagy félre­értve, gondolkodva vagy rutinszerű­en értelmezték-e egy-egy vállalatnál az adott tervelőírást? Ezek a, szemé­lyi motívumok ma hatványozottab­ban érvényesülnek, hiszen a szabá­lyozók eleve és nyíltan építenek az alkalmazók személyiségére, a dön­tésben felelősök képességeire, hoz­záértésére, színvonalára. Gondoljunk csak arra a köznapi, mindannyiunk által jól ellenőrizhető példára: vajon mi az oka, hogy esetleg két közeli, azonos cikkeket árusító bolt úgy kü­lönbözik egymástól az áru választé­kát tekintve, mint ég és föld — pe­dig a szabályozók, sőt az árubeszer- zési is aTnnrKak minH*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents