Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-21 / 275. szám

taSVÉÉ TÜRINBÖli ¥ VANlíORLŐKÖNYVES 2p Kl VOM? S LEGENDÁS (iRANÍVONAT PARANCSNOKA? -fc ÜZENETEK MAGNÓSZALAGON

Történelem — dobozokban

HÍRŰ

r Az ALMAGTAR UTCAI

volt gyógyszertár raktárában még most is „patikaszag” . fogadja az embert. Pedig gyógyszernek régóta nyoma sincs itt Ahol sok éven át az egészséget védő, gyógyító orvosságok sorakoztak, ott most az egri vármúzeum munkásmozgalmi gyűjteménye kapott helyet. A szekrények dobozaiban most a tör. ténelmet őrzik.

, — Tíz év óta végzünk

rendszeres és szervezett

gyűjtő-kutató munkát — mu- • tat körbe „birodalmiban” Dancza János, a gyűjtemény gondozója, feldolgozója, s

egyben alapítója is. — 1960- ban adtam át a múzeumnak 450 darabból álló, a munkás- mozgalommal kapcsolatos anyagot. Ezek a dokumentumok, okmányok, régi fényképek, levelek, eredeti jegyzőkönyvek jelentették a

gyűjtemény fundusát. Azóta ' a1 nyilvántartott és ' leltárba vett anyag már 8000-re szaporodott,

Az új- és legújabb köri múzeológiai anyagot, Eger és a megye munkásmozgalmának emlékeit, ereklyéit, irat- ' és fényképanyagát gyűjtik itt, okos rendben. Poros padlásokon, pincék nagy, dohos szagú ládáiban rejtegetett dokumentumok kerültek ide. Fájóan száraz zizegésű papírok, törékeny-sárga plakátok, újságok, röpcék sorakoznak szépen a dobozokban, olyan iratok, melyeken régen fénytelenre bámult a nyomdafesték és foghatatlan pókhálószövedék szálai tekeredtek a betűkre. Vannak itt politi- . kusok és egyszerű munkás- . késsek rótta, fekete tintás, régi levelek. És nem lehet elfelejteni a Tibor-forrás közelében álló, hajdani kisme- . nedékháznál készült csoportképeget sem, a merev tartású férfiakat, a turistának öltözött kommunistákat, akik mintha nem is a fényképezőgép lencséjébe, hanem a távoli jövőbe néznének...

— 1848-TÓL NAPJAINKIG

megtalálhatók itt a fontosabb anyagok, amelyek Éger

és Heves megye munkás- mozgalmának történetét, eseményeit dokumentálja. Itt van például Kossuth Lajos levele, amit Turinból írt Tavassy Antal egri polgár- mesternek. Van fényképünk a török Ozmán pasáról, aki a szabadságharcban Görgey huszártisztje, később pedig Törökország hadügyminisztere volt.

őrzik négy egri iparos vándorlókönyvét is. Legértékesebb közülük Lájer János asztalossegédé, amelyet 1872-ben állítottak ki. A vándorlókönyv első lapján egy tintaceruzás bejegyzés! „18 éves korban szabadultam”. Azt is megtudhatjuk más bejegyzésekből, hogy Lájer János asztalosnak 12 gyereke volt, s azontúl „18 onoka, 5 dédonotka”. A vándorlókönyv utolsó lapjára beragasztották a régi Lövölde úti (ma Diófakút utca) munkásotthon fényképét is.

— A LEGTÖBB EREDETI

dokumentum a Tanácsköztársaság, leverése után újjá-; születő és megerősödő szak- szervezeti mozgalomra vonatkozik. Itt van, az egri szakszervezeti bizottság megalakulását rögzítő eredeti jegyzőkönyv, s más szakmák szakszervezeti csoportjainak lérehozásával kapcsolatos levelezés anyagának egy része, amelyet magam adtam át a gyűjteménynek. Az eredeti levelezés nagyobbik részét a Magyar Munkás moz- ’ galmi Múzeumnak adományoztam, ezekről csak a fotókópiákat őrizzük.

Megtalálható a gyűjteményben az 1929-es OTI-vá- lasztások teljes anyaga. E dokumentumok alapján írta meg Dancza János „AzOTI- választások és a szakszervezetek Heves megyében, 1929- ben” című tanulmányát, amelyet a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeum pályázatán a II. díjjal jutalmaztak. Ugyancsak II. díjat kapott az egri természetbarát- és turistamozgalom történetének megírásáért, amelyhez szintén a gyűjtemény anyaga szolgáltatta a dokumentumokat.

Nagy helyet foglalnak a gyűjteményben a felszabadulás emlékei, s az! 1936-os ellenforradalom minden plakátja, újságjai, röplapjai, nyomdatermékei is mind megtalálhatók. Lapunk, a Népújság első fejlécének eredeti tervei ugyancsak a gyűjteménybe kerültek.

Külön kell szólni a munkásmozgalmi gyűjtemény „hangos” anyagáról. Magnószalag őrzi a ma is élő Jach- wert, Ede, Heves megye 1919- és kormánybiztosának visz- szaemlékezését, néhai Jakab Rudolf, a csepeli vöröszászlóalj parancsnokának szavait, aki előbb Hatvanban verte le az ellenforradalmat, majd Egerbe jött csapatával rendet teremteni. Pogonyi Antal, egri újságíró is magnetofonszalagra mondotta visszemlékezéseit,

amely a legendás hírű aranyvonat hitelés történetét tartalmazza. Sokan ' tévesen Zalka'Mátét hiszik a vonat parancsnokának, Pogonyi Antal eloszlatja ezit a tévedést. Zalka zászlóalj-parancsnokként tartózkodott az „aranyvonaton”, az ezredparancsnok azonban Varga István volt, az ő neve'is szerepel azon az átvételi és ’ átadási jegyzőkönyvön, amelynek eredetijét a Hadtörténeti Múzeumban őrzik. A jegyzőkönyvnek Pogonyi Antal volt a megszerkesztője.

... EÁJÖAN SZÁRAZ zi-. zegésű papírok, törékenysárga újságok, röpcédulák, melyeken régen fénytelenre bámult a nyomdafesték és foghatatlan pókhálószövedék szálai tekecredtek a betűkre. Fekete tintás, régi levelek, öreg fényképek. Életrajzi vallomások, magnószalagra rögzített emlékek. Ezek már mind-mind történelemmé értek, s bölcs tanításokkal és tanulságokkal szolgálnak a ma emberének, a jövőnek.

Pataky Dezső

Mi lesz a sorsuk?

Séta a műemlék kastélyok körül

Építészetileg egy-egy remekmű valamennyi. Évszázadokkal ezelőtt rakták le az alapjaikat, s évszázadokon át pompáztak a legszebb színekben. Híres emberek fordultak meg előkelő termeikben. Nagy vigadalmak, szomorú történeteik, tragédiák színhelyei voltak... Voltak, mert ma siralmas látványt nyújtanak, s szinte életveszélyes a közelükbe merészkedő kíváncsiskodónak!-ár

Bocoméd.

A Szeleczky, — vagy ahogy újabban nevezik —, a Gosz- tonyi-kasiély bejáratánál egy összetákolt, ócska kapu fogadja a látogatót. Valamivel beljebb plafonját vesztett folyosó, messzire virító felirattal: „Az átjárás életveszélyes!” Nemcsak itt, de még a külső fal közelében is, mert darabokban hullik a Vakolat, szakadozik a csatorna. Az értékes freskóknak már .csak egy-egy darabja látszik, a többi része menthetetlenül elpusztult. i

„Az épület jelenlegi áJJapoiában több tartószerkezeti rész együttes és intenzív fá- radása a megengedettnél nagyobb mérvű; maradandó alakváltozása következtében életveszélyes állapotú.,Kivonat a Heves megyei Tanácsi Tervező Iroda 1968. júniusi statikai véleményéből.)

— Ez a régi kastély már mindenkié volt: egy ideig a gépállomás, — ma MEZŐGÉP — használta, utána a helyi tsz vette át, de senki sem fordított gondot megóvására. .. — tájékoztat Molnár Ferenc tanácselnök.

— Az épület állapotáról jelentést készítettünk az Országos Műemléki Felügyelőségnek, ők intézkedtek is, de nem sok eredménnyel: „A boconádi Szeleczky-kas- tély műemléképületének sürgős helyreállítását, tekintettel annak jelentős műemléki értékére, szükségesnek tartjuk... 1969. július 25-én kelt levelünkben a Hevesi Járási Tanácsot kértük fel, hogy a helyreállításra kötelezze a kezelőt, egyidejűleg biztosítsa a szükséges anyagi feAzt hiszem, hogy ezen 3 ■. novemberi vasárnapon Sza- . bő János halász keit elsőnek , a faluban. A párás derengés ■ már a vízparton találta, hon. gai, varsái mellett, amelyek igen jól szolgáltak ezúttal is. Mázsányi ponttyal, harcsával, csukával indulhat otthonába, ahol már várják a déli sült halra, halászlére pályázók.

— Utóbb igen megnőtt felénk a hal becsülete. Egy ilyen reggelen fél mázsát is • szétmér az asszony — mondja két cigarettaszippantás között a Tisza szerelmese. — A felesleggel átszaladok Ve- zekénybe, Zsiga barátomhoz! Ami itt nem lel gazdára, ott biztosan elmegy, öreg ko-' csimmat sokszor Hevesig el- ' kalandozom. És azt kérdik mindenütt: jövök-e a ■ következő piackor?

Kétszobás, szépen beren- *' dezett családi házban, lakik a halász. S egyetlen. Kiskörén, aki vízjáró. Akinek a vízmély, a folyó szolgál kenyérrel.’

r Egyetlen, de nem utolsó. Jancsi gyerek, a fia vissza akar térni hozzá a gimnáziumból. Biztosan meg is él majd mesterségéből, hiszen nagyanyja tanúsítja, hogy araikor édesapja hónapokat töltött -Németországban, az akkor alig tizenkét éves gyerek járta á vizet, tartotta el a családot a kifogott hal jövedelméből.

Kifényesedik az ég, mire a Nefelejcs Cukrászdába érkezem. Malacsin Jenő a műhelyben, felesége a pultnál szorgoskodik.

— Van olyan vasárnap, hogy ötszáz krémest szét-, hordanak a falubeliek. Nem győzzük csomagolni az édességet. Aztán jön a sok vadász, azoknak fekete, meg egy kis lélekmelegítő kell.

díMmism

SBTL november 21«. vasárnap

Kiskörei vasárnap

Rum, pálinka, vodka. Van úgy, hogy hétezer forintos forgalmat lebonyolítunk egyetlen vasárnapon.

A cukrász 1945, óta dolgozik a szakmában. Pesti. Szünnapját minden héten a fővárosban tölti. De Kiskörét igen megszerette.

— Amióta itt a nagy építkezés, a tiszai vízlépcső, egészen városias lett. Legalábbis hét közben. Nagy a nyüzsgés, jönraek-mennek az autók, emberek. Vasárnap azonban ismét falu a falu. Csendes és ünnepélyes. Ha- za-hazamennek az elszármazottak is, kiöltöznek, sétálnak a főutcán, délután beülnek hozzánk és zárásig szól a wurlitzer.

— Szereti amit csinál? A tortát, a süteményeket?

— Csak elkészíteni! Hónapokig le nem megy a torkomon egy falat édesség. Hallott kalapost, aki szép kalapban járt? Szabót, aki az utolsó divat szerint öltözik? A cukrász is inkább egy jó töltött káposztára, sertésdagadóra vágyik, mintsem saját készítményeit egye...

★

A kiskörei női fodrászat, élkelne akármelyik nagyobb városban. Tiszta, ízléses, jól felszerelt. Értik a dolgukat az itt munkálkodó lányok, asszonyok is. Nem csoda tehát, ha Bódi Erzsébet óvónő minden vasárnap délelőtt beül valamelyik búra alá, hogy haját rendbe tegyék. Ma különös izgalommal tért az üzletbe. Komlóról kocsival itt a vőlegénye. Viszi Erzsikét szüleihez. Menyasz- szonyként először jelenik meg előttük, szép akar lenni.

— Hogyan képzelik a jövendőt?

— Egerben házat veszünk, ott szeretnénk letelepedni.

Nem akarom kedvét szegni a reményteljes leányáénak, mégis megjegyzem, hogy nagy fába vágják a fejszét ezzel a házvásárlással. Ö Erdőtelken gyermekkertészkedik, a vőlegény Kömlőn motorszerelő, szülei' Kiskörén honosak. Rengeteg után. járást igényel, míg úgy klappolnak majd a dolgok, hogy örömüket lelik ^ há- .zaséletben. Erzsiké azonban magabiztos.

— Ha két ember szereti egymást, k nagyon akar valamit, csodákra képes. '

— Találják meg ezt a csodát! ■

★

Magyar Sándor brigád vezető a kiskörei termelőszövetkezetben. Ház, nagy porta, sok aprójószág a Széchenyi utcában. Áz asszony akkor jön meg kerékpárral. Egyik kezében négy fiatal, rózsafa.

—• A ház elé kerülnek! Mondok Laci bácsitól hozom. Ó látja el a falubelieket kerti növénnyel. Nagyon szeretném, ha megfoganna mind. Teszem is őket a földbe,

— S hogyan ünneplik a vasárnapot?

— Nekünk nincs ünnep. Mi vasárnap is dolgozunk. Férjem a jószágok körül, én a szövetkezet tejházában. A városnak vasárnap is küldeni kell a tejet...

— Mozi? Cukrászda?

‘ * .

— Az idén nem ment. Építkeztünk, Ma is, ha a gazdaságban vége a munkának, jövünk be, fórunk a sertésól betonozásához. Dologgal megy el ez a vasárnap is, mint a többi

Ahol a nánai űt a Széchenyibe torkollik/ az iskola szomszédságában áll az öreg katolikus templom. Szól a haraüjg. Ivko teoc éltézötfc

öregek szállingóznak 4 misére.

Nem messzire, árok mellé húzódva nyugszik a 4-es Volán egyik autóbusza. Tábla jelzi, rajta, hogy a vízlépcső építkezéséhez hordja az utasokat. Vezetője, Tóth István kijsepri a kocsit, aztán belenéz a motórházba, gyújtást vizsgál, féket ellenőriz.

— Ilyesmivel telik el a

délelőttöm — mondja, amikor vasárnapjáról vallatom.

— S a délután? (

— Feleségemmel, apró lányommal elmegyünk a só- gorékhoz, ott vendégeskedünk. De nem sokáig. Korán kell feküdnöm, hogy hétfőn korán kelhessek. Hajnali négykor már indulok a munkásokért.

— Kereset?

— Havi kétezer-nyolcszáz

forint.

— Kijönnek belőle?

— Szépen. Bár különböző élelmicikkek itt drágábbak, mint például Egerben,

★

A legnagyobb forgalmat vasámáp délután a 2-esszá- _ mú italbolt bonyolítja le " Kiskörén. Sipos Mihály a vezetője. Komoly, kemény- szavú férfi. Olyan ember, akire még a részegek is tisztelettel tekintenek. Ha rendrecta-ít valakit, vagy eltilt a további kortyolga- tástól, némán követik szavát.

Nehéz helyzetben van pedig. Egyedül szolgál a nagy forgalmú boltban. Pultnál, asztaloknál magának kell helytállnia. Ez a napja különösen rázós. Eltörtek az üzletbe, háromezer forintértékű ital a hívatlan vendégek látogatásának ára.

— Szeretnek inni a kisko- reiek?

— Csalt az- én hoito® á»í

ví százhetvenezret forgalmaz. S-van még kettő.

— Mi á túlhajtott italozás oka?

— Az idősebbeknek nincs

szórakozóhelyük. így, aki kedveli a társaságot, s a szeszt, betér ide. A betörésnek aztán legtöbbször maradás a vége. Maradás, nya- ltalás. Míg véget nem vetek a dolognak...

Ha az öregeknek nincs, a fiatalok már klubbal dicsekednek. KlSZ-tagoit varázsolták újjá nemrégen, tanácsi és termelőszövetkezeti támogatással. Egyetlen hibája van: kicsi. Ezen a vasárnap estén legalább százan szoronganak a kettéosztott helyiségben. Tánccal telik az idő, majd Dóra Zoltán, a művelődési otthon igazgatója vitát provokál.

— Hogyan látjátok önmagatok helyzetét, jövőjét a faluban? —■ dobja fel a kérdést.

Őszinték, felelősségtudattól teljesek a válaszok, akialakuló vita érvei. Vannak, akik elpályáznak Kisköréről, mondván: nincs jövőjük. Mások a termelőszövetkezetét bírálják, amiért nem igyekszik kellő szórakozási alkalmat biztosítani a fiataloknak. Sorra kerül a közel négyezer lelkes község régi fájdalma is: a vízlépcsőt építő vállalat és a falu különélése. összehangoltan jobban menne minden, hangoztatják kórusban. S fogadkoznak, hogy mielőbb vitaestre hívják meg ez ügyben a cég és a tanács vezetőit ★

Este kilenc óra, amikör elbúcsúzom ifjú barátaimtól. Csáti Józseftől, Horváth Istvántól, Járdán Józseftől, Maries Gyulától, s a többi kiskörei fiataltól.

Csendes az éjszaka, csendesek a kiskörei utcák. E csendesség mögött azonban sok tenni akarás, munkakedv. lendület húzódik meg. Az itt töltött vasárnap nékem legalábbis erről beszélt.

* Moldva^ G^őzö

Valamikor gróf Széchenyi István és Jókai Mór is megfordult a pompás tamaörsi Orczy- kastélyban... Ma siralmas külsővel fogadja a látogatót!

/KVJv*- «TAH. nj.olVaí

dezetet. TS felhívásaink — törvényellenes módon — eredménytelenek marad tak...” — volt az országos felügyelőség válasza.

S azóta sem történt semmi. Ügy látszik, az akkori járási tanács erejét, meghaladta a feladat, a használó tsz vezetői pedig nem láttak „fantáziát” az épület karbantartásában! Ezek után bizonyára meglepő lesz, amikor több mint százezer forintot keil majd kifizetniük bérleti díjként, amit a későbbiek sarán az épület fen- tartására fordítanák. Mert a várható felújítás után a tanács tud mit kezdeni a helységeivel:

— Óvodát, napköz® ott' hant, kulturális helyiségeket hoznánk létre benne, s meg-' oldhatnánk az állandó délelőtti tanítást is... — mondották a község vezetői.

Gazdára találna az öreg kastély!

*

Taroaörs.

Az itteni, mai Orczy-kas- télyhoz képest a boconádi még most is egy csodálatos palota. A látvány megdöbbentő: alig van ép épületrész. A főbejárat fölött tűnőben a családi címer, lovardája, lakrésze, társalgói, értékes termei beszakadtak, hamvukat vesztették.

— Csak egy kis részt használnak az épületből... — mondják a községi tanács vezetői. — A többi szárnyból már rég Iáköltöztek, pedig csak akkor lehetett volna megmenteni, ha a bérlők fordítanak rá valameny- nyit a rendelkezésre álló összegből. Volt ott tsz-iröda, háziipari részleg, s ki tudja mi még!.

— Felújított állapotban tudnák használni az épületet?

— Bármikor! Például a régi, elavult klubkönyvtárunk helyett. Éppen most van szó egy gyógyszertár építéséről, az is odaköltözhetne, még olcsóbb is lenne; vagy be lehetne rendezni itt egy megyei szociális otthont.

Orczy-kastély. Gróf Széchenyi, Jókai Mer és még sok nagy magyar találkozó- helye volt valamikor. Épült 1740-80 között, s ha nem vigyázunk, elpusztul 1970 és 1980 között..

Erről tárgyait a közelmúltban a Heves megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága az. Országos Műemléki Felügyelőség előterjesztese alapján. Az ülésen leszögezték: ,„.. legjelentősebb feladatunk, a tarnaörsi Orczy-kastély megmentése. Vállalt kötelezettségünknek megfelelően elkészítettük a kastély- épület helyreállítási terveit. .. Az épülét állagvédelmi munkálnak elvégzését 50-50 százalékban az Országos Műemléki Felügyelőség és a megyei tanács vállalta...” Nagyjából ugyanez a helyzet a Saeleczky-kastély ügyében is.

Nem kel! szakvélemény,

hogy megállapítsuk: építészetileg egy-egy remekmű mindegyik. Valamennyiünké« múlik, mi lesz a sorsuk!?-1— Szilvás István