Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-21 / 275. szám

Hátránnyal rajtolnak? Munkás—paraszt fiatalok közt az egri főiskolán Ifjúság! turizmus 20 országba — 84 útvonalon P Nap mint nap beszélünk, írunk arról ,hogy miként le­hetne hatásosabban segíteni a munkás-paraszt fiatalok tanulmányi problémáin. El­hangzott már sok életképes javaslat, hasznosítható ötlet, eredményekről is sűrűn hal­lunk. Annál kevesebbet vi­szont arról, hogy miként vé­lekednek sajátos helyzetük­ről ők, akikért minden job­bító elképzelés, ötlet születik. Az újságíró ennek felderí­tésére indult az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolá­ra.., igény és lehetőség Beszélgető partnereim fa­lun végezték az általános is­kolát Bódi Márta Recsken. Laczik Zsuzsanna Lőrinci­ben, Túri József Rozsaszent- mártonban, Molnár László Hevesen. A lányok első, a fiúk másodévesek. Hogyan is Vélekednek a hátrányos hely-* setrői? — Laczik Zsuzsanna: — Semmiféle;, hátrányt nem éreztem. Mind az általános iskolában, mind a gimnázi­umban kitűnő tanuló voltam ide jelentkeztem, s fel is vet­tek. Brdi Márta pályája nem ilyen zökkenőmentesen ívelt: — Ügy is mondhatnám: kissé túlméreteztem vágya­imat, először a miskolci Mű­szaki Egyetemre jelentkez­tem, nem sikerült a felvéte­li vizsgám, utána próbálkoz­tám itt, matematika—kémia szakon. Sikerült. Hátrány? Legfeljebb a miskolci felvé­telin éreztem, amikor jobb előképzettségű társaim le­köröztek. Ám sem előtte, sem utána nem akadt egyéb gonoora. • Molnár László régi, de ma Ss frissen élő emléket “idéz: — Általános iskolában né­gyes átlagot értem el, ami­kor Égerbe kerültem a Do­bó Gimnáziumba, mindjárt adódtak a problémák. Ha­mar rájöttem, hogy hiányos az előképzettségem.1 Egymás, után születtek az elégtele­nek, már majdhogy bukásra álltam, amikor végre felvet­tek a kollégiumba, s idősebb diáktársaim korrepetáltak Ho ez nem történt volna, ma nem lennék itt, A gcmd tehát valós, még ha érthető önérzetből egye­sek kerülik is nyílt felveté­sét. Ám ez a kérdésnek csak egyik oldala. Egyéb összefüg­gésekre derít fényt Túri i Jó­zsef megjegyzése: — Azt hiszem, a siker tit­ka a belső igény kialakulása. Ahol és akiben az iskolai ne­velés ezt megteremtette, ott és az a diák csak helyt tu­dott állni a kedvezőbb hely­zetben levőkkel egy szinten. Legfeljebb több volt az erő­kifejtés, nagyobb az áldozó­készség. Ennek felmérésére azonban mindmáig nem szü­letett módszer. Velünk ez történt, nekünk ezért sike­rült. Város és falu % • ■ • Érdemes idézni a diskur­zus más részleteit is, mert új .összefüggésben, villantják fel * témát: A Borsodi Erdő és Fafel­dolgozó Gazdaság mintegy félszáz „karácsonyfakertjé­ben” szemlén jelölik ki ezek­ben a napokban a kiterme­lésre kerülő karácsonyfákat. QtSMMM ML november 2L, vásárnál) — Mindannyian falun végeztünk általános iskolát, gimnáziumban sem volt könnyű dolgunk, hiszen a napi bejárás általában két órát veti el a tanulásra szánt időből. És még egy, amiről meglehetősen keveset be­szélünk: a falusi oktatás és nevelés színvonala jóval ala­csonyabb a városinál. Nincs mindenütt szakos . tanár, szemléltető ' eszközökkel gyengén felszereltek az isko­lák. így érthető, hogy keve­sebbet kaptak és kapnak a falusi fiatalok mint a váro­siak. Fontos ezt a , motívu­mot megemlíteni, mert a fa­lusi diákoknak több -mint kilencven százaléka munkás­paraszt fiatal. Nem így városon. Ehhez egy szemléletes ada­lékot említ Molnár László: — Egy kislány, akivel együtt jártam általános isko­lába, gimnáziumi ' tanulmá­nyait Hevesen folytatta. No­ha korábban kiváló ’mate­matikusnak tartották, s kitű­nővel is végzett, mégsem vették fel egyetlen főiskolá­ra sémi pedig már három éve kísérletezik. Szerintem a fa­lusi oktatás-nevelés jelenlegi mostoha helyzetén kellene változtatni ahhoz, hogy va­lóban hatékonyan segítsék a munkás-paraszt. fiatalokat. Az igény kifejlesztése való­ban lehet hajtóerő, ám kifu­tópálya híján ez önmagában kevés a sikerhez. Erről töb­bet. tudnának beszélni azok a fiatalok, akik emiatt a fő­iskolák, egyetemek kapuin kívül maradtak. S mit mond Laczik Zsu­zsa? — Én is ezt hangsúlyoz­nám, s említenék még né­hány dolgot, amelyek majd ennyire fontosak. A városi fiatal színházba járhat, hoz­zájuthat minden szakkönyv­höz, a..mozikban a legújabb filmeket láthatja. Mi ebből j évekig kimaradtunk, pedig a ; kulturális pezsgés rendkívül fontos tényező. Ma is téma A beszélgetés során emlí- ! tenek még jó néhány lénye- ■ ges ■ mozzanatot. Ragadjuk ki ! ezek Jsözül csak a legfonto­sabbakat: ! — Mi tagözatos osztályba jártunk, közülünk majd min­denkit felvettek, mert vi­szonylag előnyös helyzetben voltunk azokkal szemben, akik normál gimnáziumi osz­tályban végeztek, A. vidéki gimnáziumokban azonban meglehetősen ritka a •tagoza­tos osztály. Ezen a helyte­len gyakorlaton is változtat­ni kellene ahhoz, hogy a falusiak is egyenlő esélyek­kel induljanak a verseny­ben. — Középiskolás korban kell leginkább a segítség, hi­szen a szülők ilyenkor már nem tudják támogatni a munkás-paraszt fiatalokat, ► akik ilyenkor úgy érzik ma­gukat, mint az úszni nem tu­dó a mély vízben. Molnár. László összegezése is ide kívánkozik: " • ■ — Az egri Ady Kollégi­umban tudtam meg, mit je­lent a segítség. Félretéve a felesleges önérzeteskedést, Az idén mintegy 200 000 ka- S rácsonyíát adnak a kereske- í delemnek. A borsodi iparvi- * déken kívül ellátják a szom­szédos Szabolcs, valamint az alföldi megyéket is. > A Parlamentben felállítan- * dó hatalmas karácsonyfát is . a zempléni , erdőségekből, a Háromhuta környékén levő fenyvesekből, vágják ki és december közepén szállítják a fővárosba. ma is csak azt mondom: na­gyon is élő téma a munkás­paraszt fiatalok gondja, s nem lehet vele eleget fog­lalkozni. tk Felvételt nyertek a főisko­lára, a másodévesek már azt is bizonyították, hog£ helyt tudnak állni, akkor is, ha ez plusz és nem kis erőkifejtést igényel. Többségük — érthe­tő önérzetből személyes ’gondjairól keveset beszel. Érveik azonban figyelemre méltók, hiszen hasznosítható tippeket adnak, s jelzik a legégetőbb tennivalókat... Pécsi István 13. PÉNTEK A nehéz, bronzveretes Ka­pu kelletlenül kinyílt és a, ,Szolgálati bejárat” feliratú ;ábla azonnal elvesztette nágikus megközelíthetetlen­ségének látszatát. — Kit keres? — kérdezte i métóságteljes fehér pofa­szakállas portás. — Liberdej Cordeicsot — mondta Tyihonov. A portás ugyan nem értette — nem is érthette — a nevet, de visz- szakérdezni nem akart, A lépcső felé mutatott. Tyiho­nov meg sem állt a II. eme­letig. A hosszú folyosóra tö­mérdek ajtó nyílt, de Sztasz viszonylag könnyen megta­lálta az „Inspektor” felira­tot. Az ajtó azonban zárva volt Tyihonov megpróbálta lenyomni a kilincset. A fo­lyosón takarítónő jelent meg vödörrel, kefével: — Miért rángatod, fiacs­kám? Zárva van! Marianna Ivanovna süteményért ment. Mindjárt jön. Ülj le, várd meg. Tyihonov leült a vörös bársony díványra és néze­getni kezdte a színészek fal­ra erősített fényképeit. Ve­le szemben jól sikerült fel­vétel örökítette meg „a Ka- bard-Balhas Autonóm Szov­jet Szocialista Köztársaság érdemes művészét, "K. M. ."teiavicki.it, Luxemburg gróf­jának szerepében”. Tizenöt esztendőved ezelőtt a 3016/1957-es számú kor­mányhatározat hívta életre az Ifjúsági és Diák Utazási Irodát, közismert nevén: az Expresst. Másfél évtizede feladatait is megjelölték, amelyek között azon túl, hogy vendéget fogad, utaztat, olyanok is szérepelnek, mint az ifjúsági turizmus elősegí­tése, az egyes országok, né­pek fiataljainak baráti össze­fogása, a kapcsolatok erősí- tese. 1957-ben a KISZ központi bizottságának irányítása alatt megkezdte munkáját az Ex­press irodahálózata, S egy akkori jellemző adat: szer­vezésével ezren jutottak ki külföldre, négyezren pedig hazánkat látogatták meg in­vitálásukra. Ma, 1971-ben 105 szer vendégük volt: 70 eze­Sztavickijen remek cilin­der díszlett, sudár alakjára szmoking feszült. Sétabotot tartott, esőköpenyét átvetet­te a vállán. „Jóképű fiú, annyi szent.” Tyihonov elis­merően bólogatott, majd gyorsan hozzátette gondo­latban: „Az alibije azonban nincs rendben, Luxemburg polgártárs!” Tyihonov fel­kelt, megnézegette a többi fényképet is. Anna Bukova „Pepita szerepében, Duna- jevszkij Szabad szél című operettjében”. A „Carmen” kölnivíz címkéjéhez hason­lított: kezében legyezőt tar­tott, fürtjei a nyakára gön­dörödtek. „Az isten' küldte ezt a, szenvedélyt” — gon­dolta Sztasz. A folyosó vé­ren jöttek hománk, 35 ezer magyar fiatal nézett körül a világban. KAPCSOLAT 300 UTAZÁ­SI IRODÁVAL... Hová utazhatunk? A kérdésre egy hosszú listát sorolnak az Express- irodák munkatársai. Mint Fábián József, a Heves megyei kirendeltség vezetője elmondotta, központjukon keresztül 300 utazási irodával állnak kapcsolatban. Ez gya­korlatilag azt jelenti, hogy Ausztrália kivételével min­den földrészen vannak part- • nerirodáik, s ebből követke­zik, hogy többek között Ja­pánba, Algériába,- Svédor­szágba, Dániába, sőt Indiába és Egyiptomba is utazhatnak a fiatalok... S az állandó útvonalak? Ebben az évben csak Egerből 84 útvonalon a föld 20 őr­gén megtálálta Pankovát is „Alisé szerepében a My fair Ladyből”. Alisé itt, már nem a tépett kis csavargólány: előkelő dáma, szigorú, okos szemekkel. No-no. A folyosó végén meredek vaslépcsőre nyüt az ajtó. Sztasz leereszkedett és vá­ratlanul a kulisszák mögött találta magát. A színpad fe­lett dolgozó munkás most rekedten kiabálni kezdett: „Szerelők! Szerelők, ti csi­bészek, vegyétek már le a holdat!” Hangja tovagörgött a nézőtér üres hordójában. ■„Nevetséges, hogy meny­nyire nem gondolkozunk el a bennünket körülvevő je­lenségek igazi lényegén — gondolta Tyihonov. — Még csak nem is tételezzük fel, hogy lehet egy fordított ol­daluk is. Előre beskatulyáz­zuk az embereket, és az ese­ményeket is. A színházba mindig ünnepre jövünk, az űrrepülőtérről mindig raké­ták indulnak, a színész min­dig nemes és szép, a rend­őr pedig hamis éé goromba!” Sztasz visszamászott a lép­csőn. Az inspektori szoba ajtaja nyitva állt. Tyihonov bemutatkozott a terebélyes íróasztalnál ülő idős asszonynak. — Szeretnék megnézni né­hány dossziét... — Alkotott? szágába juthattak el az ér­deklődők egyéni, vagy cso­portos utazások során. A FIATALOK OLCSÓB­BAN UTAZHATNAK! Az ifjúsági turizmus útjai is vál­tozók. Háromnapos utaktól a 24 naposig terjed a kirándu­lás ideje, a részvételi díjak pedig 600 és 8 ezer forint kö­zött mozognak. Természete­sen a távoli japán és indiai utak drágábbak. Ha azonban összehasonlítjuk az árakat a többi utazási irodáéval, kide­rül, hogy a szocialista or­szágokba negyedével, míg a nyugati utakra körülbelül a felével utazhathatnak olcsób­ban a fiatalok. Ez annak kö­szönhető, hogy az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács jelen tős anyagi támo­gatással segíti az ifjúsági turizmust. Ez helyi vonatko­zásokban. is jelentős: a leg­újabb rendelkezések alapján a középiskolai kollégiumokat a nyári időszakra az Express kapja meg, hogy olcsón tud­jon szállást biztosítani az Egerbe ’ látogató fiataloknak. Ezenkívül Verőcéin, Balaton- . füveden építenek-létesítenek ifjúsági cumpifig-telepeket es szállodákat. EGY-KÉT ÚJDONSÁG. Jö­vőre több új elképzelést, öt­letet valósítanak meg az if­júsági üdültetéssel, utazással kapcsolatban. A bolgár ten­gerparti Kamcsiaban kedvez­ményes diáküdültetés lesz, kiterjesztik az olcsó budapes­ti üdülést: a falusi fiatalok után a munkásfiatalok is kérhetik a kedvezményes üdültetést. Több lehetőség lesz az egyéni utak lebonyo­lításara áz Express segítsé­gévei: Csehszlovákia és Len­gyelország után jövőre már Romániába és más szocialista országba is utazhatnak így a fiatalok... Ezek után érthető, hogy az idei 900 Heves megyei fiatal helyett 1300 utazik külföldre jövőre, míg itthon,, hazánk szép tájain, az • idei négyezfer heiyett .hatezren töltik majd el "pihenőidejüket... “ — Tessék? — - Tyihonov nem értette a kérdést. — Az alkalmazottak, vagy a. színészek anyagára kíván­csi? — A színészekére. — Miről van szó? Közle­kedési szabálytalanság? — Á, dehogy! — Sztasz. elnevette magát. — Egysze­rű szakmai kíváncsiság.... — Név szennt kinek azt anyaga érdekli? — Hát... Csak ügy vaktít.- ban, ha átnézhetnék néhá­nyat. . V — Értem-, értem. — hu­nyorgott Marianna Ivanov­na. — Abban a szekrényben mindent megtalál. — Ne haragudjon kérem, Már nemegyszer előfordult: érdeklődtünk egy bizonyos Petrov felől és máris kész a, séma: vagy Petrovot lopták meg, vagy Petrov löpott el valamit. Egyszóval, valami­féle lopási ügybe kevere­dett. . „ Az inspektor élnevette ma­gát: ' — Jól van, jól van. Port* tosan ilyesfajta történetet mesélt nekem Alekszandr Visnyevszkij, a nagy színész* ha jól emlékszem 1930-ban.^ Lásson munkához. Tyihonov leemelt néhány dossziét. Bukova Jelena Nyikola- jevna. Született 1932-ben. Főiskolát végzett. Másolat a diplomáról. Kilencsorös jel­lemzés. önéletrajz, ugyan*: csak néhány sorban. „Iste­nemre mondom, egy varró­géphez részletesebb leírást mellékelnek. Abban legalább benne van, mire jó a gép, _s mire nem jó!” — zsörtölő­dött magában Tyihonov,, majd visszatért az önélet­rajzhoz. Szabályos, kidolgo­zott kézírással íródott, nyil­ván minden sietség nélkül. De íme, egy másik papírlap Bukova szabadságkérelmé­vel. A kapkodás látható je­lei: kusza betűk, befejezet­len szavak. A sorok azon­ban itt is iskolásán egyen­letesek. (Folytatjuk.) Ä zempléni hegyvidékről szállítják a parlamenti karácsonyfái Bilicsi-shaw készül a televízióban. £ ^aZ'oT tv-filmet készít Bilicsi Tivadarról, aki a közelmúltban ünnepelte 70. születésnapját. Ve­zető operatőr Szabados Tamás. Képünkön: a rendező asszisztense, aki nem más, mint a művész lánya, Bilicsi Erzsébet, felvétel előtt instrukciót ad édesapjának. , (MTI foto — Tormái Andor) A VEIN ER - a. VEINEK :> (szilvás) Fordította : Kassai Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents