Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-21 / 275. szám
1 Milyen a verseny? r ■— Felajánlások, munkaverseny, brigádmozgalom ..? Ugyan, hagyja kérem, hiszen már a könyökömön jön ki! Unom az egészet, beszélgessünk inkább érdekesebbről! 1 Aztán abbahagyom „különös” kíváncsiságom. Később, másutt a Vörös Csillag Traktorgyár egri gyáregységében, a kérdésen valamit változtatva szólítom meg gépe mellett az egyik munkást, Makiári Lajost: — Vajon melyiket tartja itt a legjobb csapatnak? Nem sokat gondolkodik a válaszon: — Én úgy tudom, hogy a fogazok brigádja a legjobb az üzemben. S azt hiszem, hogy mindig is ez volt az élen. Keresem a nagy csarnokban az említett együttest. Akiktől csak érdeklődöm, valamennyien tudják, hogy a kis Makiári kikre gondolt. 'Mondják a brigád vezető nevét is. mutatják' a fiatalembert. így könnyen ráakadok. Kétségtelenül figyelmet tapasztalok a. verseny iránt. Lám, mégsem „unalmas” a téma.:. Sokszorosan megéri 0 — Keskeny István vagyok — nyújtja a kezét a fogazók Ifjú Gárda szocialista brigádjának vezetője. — Miért versenyeznek? — tudakolom tőle. — A szocialista cím megvédéséért, az újabb kitüntetésekért — mondja természetes hangon. — S különben is: általában szeretünk versenyezni. Még sikkor elkezdtük, amikor felszabadultunk, szakmunkások lettünk.' Éppen tíz esztendeje... — Megéri, sok hasznát vesszük — kapcsolódik a beszélgetésbe a korábbi brir gúdvezeíő, a mostani alapszervezeti •KISZ-titkár, ifj. . Nyircsik András is. — A közös célok jól összekovácsolnak bennünket: állandóan segítjük .egymást, példát adunk, I?övetőket szerzünk. Jellemző az eredményekre Molnár Tóni esete: amikor szabadult, inkább a gyengék közé tartozott, de nálunk annyira megerősödött a szakmában, annyira magára talált. hogy azóta már ő Is brigádvezető egy másik társaságnál... Venczel Tibor és Czako Mihály lakatosokat - annakidején szükségből kaptuk. Aztán köztünk kitanulták a mi mesterségünket is, olyannyira, hogy már abba se akarják hagyni. Hogyisne! Hiszen talán kétszer annyit is keresnek a mi brigádunkban így. mini azelőtt az ő részlegükben. — A brigádban kezdtem él igazából tanulni! —. toídja társa szavaihoz Keskeny. — Tavaly már le is érettségiztem. Nyircsák Bandi meg most IV. éves a technikumban. Fazekas Gabi pedig harmadikba, Molnár Tóni másodikba jár. Egyikünk a múlt évben végzett a marxista— leninista egyetemen, másik szaktársunk az idén első éves. Mondhatom, hogy: mindenki rászánta magát a magasabb iskolára... Sokkal jobb érzés így dolgozni. Akár itt, akár „feljebb”. Mert az igazsághoz tartozik, hogy a mi brigádunk adott már fő- diszpécsert is, s közülünk került ki a helyettese, vagy például a ciklusvezető, hogy csak néhányat említsek. — Nem utolsó sorban pedig a pénzért a jutalmakért is érdemes részt venni a munkaversenyben — húzódik hozzánk közelebb egy másik brigádtag. — Egy évben kétszer is kaputik „jutalomjo- rintotáprilis 4-én, meg augusztus 20-án. Előbb a korábbi esztendő eredményei után. az elért fokozat alapján ki-ki megkapja az oklevél, jelvény mellé a „koponyapénzt” meg a jutalomszabadságot aztán pedig a versenyben elért helyezés szerinti összeget... A pénz egyrészét, megegyezésünk ér. telmében mindig a közös kasszába tesszük: a „vagyonból” aztán kirándulunk, tapasztalatcserén veszünk részt felmegyünk a BNV-re vagy az őszi vásárra, mozi-, színházlátogatást szervezünk, közös vacsorát tartunk, s oly* kor koccintunk egyet... Én úgy látom, hogy a szocialista brigádokra általában odafigyelnek az üzemrészek, a gyáregység vezetői. A brigádokból kerül ki a legtöbb kitüntetett is: ha jól tudom nálunk például keltő kivételi ■-'■ír mindenki kiváló ketten a gépipar ■--Új . Az efféléknek nyilvánvalóan nagy a hatása másokra is. Többi között a Petőfi brigád egykori tagja. Fonód Gyuláné is ezért alakított az idén újabb csapatot, csupán nőből. S nem is akármilyen az együttese, a Tyereskova brigád! Hiszen — mint a fiatalabbak „anyja” büszkén újságolta — a fogaskerék-kiké- szítők egyikét sem kellett még eddig a magaviseleté, vagy éppen késése miatt figyelmeztetni. Számíthatnak rájuk Hágen István, a gyáregységi szakszervezeti bizottság titkára és Rácz Róbert, az szb termelési felelőse általában elégedett a versenymoz- galommal. A teljes létszámnak ma már több mint fele tartozik a brigádokhoz, amelyek egyébként — három kivételével — a szocialista cím elnyeréséért vagy megtartásáért küzdő csapatok. Sokat tettek az I—itt. negyedéves 3450 túlóramegtakarításért. a termelési terv 102,8 százalékos teljesítéséért, nekik köszönhető. hogy szinte észrevétlenül megoldhatták a pesti áttelepítést, s a számottevő gyártmánybővülés ellenére is jobb a minőség mint tavaly. Legjobb- jaik mélyen a megengedett selejtszázalék alatt dolgoznak, a szocialista brigádoktól érkezik az újítások nagyrésze. Külön érdemük, hogy a műszak után is lehet rájuk számítani: az év végéig ígért 7340 helyett már szeptember végéig 7500 társadalmi munkaórát könyvelhettek el, részt vettek a gyáregység csinosításában, óvodákat patronálnak, játszótereket szépítenek, gazdagítanak. — Rangja, becsülete van nálunk a munkaversenynek — mondja az szb-titkár — magas a mérce a szocialista brigádok előtt. Nagyon komolyan vesszük, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy már régóta tart nálunk a nemes versengés, de még a legkitűnőbb együttes is csak ötször nyerte el a megtisztelő, kitüntető címet... Gyón! Gyula Szénbe vájt é!el L Közel negyven év emléke, erőfeszítése, kudarca és sikere, verejtéke és örömteli mosolya köti Baják Istvánt a bányához. ■ Szédítő ellentétként: ebből húsz év a szénfal mellett telt el, az utóbbi húsz pedig igazgatói munkakörben. Az ív egyik pontja Doroghoz kapcsolódik, a másik pedig Gyöngyöshöz, a Mátraalji Szénbányákhoz, Az idén még a bányásznapon ő köszöntötte kiemelkedő teljesítményt nyújtó társait, nem sokkal ezután pedig őt köszöntötték vélt munkatársai nyugdíjba vonulása alkalmából. Egy ember letette a bányászcsákányt. Lezárta élete nagyobbik hányadát, és most már a leg- eaayobb gondja: mit kezdjen »Mtagoteg idejével. Amiből ed- sona nem jutott elegendő, M «tfaiiöüi — most egyaaerre pazarlóan bánhat azokkal. Mégis, inkább szorongató érzés forrása ez & bőség. o o o Jó kötésű fiatalémberként, tizennyolc éves fejjel került a bányába apja nyomdokán haladva az egykori parasztfiú. A napszám a harmincas évek derekán nyolcvan fillért tett ki, a bányában pedig több mint két pengőt lehetett keresni naponta. A földeken látástól vakulásig tartott az izzasztó bajlódás a röggel, a vágatokban nyolc órát tett ki a verejtéke» műszak. Igaz, Dorogra hat kilométert kellett gyalogolni oda és ugyanannyit vissza. Télen az átnedvesedett ruha ráfagyott a vacogó foggal baktató csillésre, de hát hiába követelte volna, hogy szállítsák haza a műszak után, csináljanak öltözőt a bányászoknak. Ugyan! Jó szerencsét! Mormolták a foguk között leszálláskor, majd a napfényre jutás után is. Mert csak a jó szerencséjükben bízhattak. Akadtak azonban néhány an a szénportól maszatos arcú csákányos emberek között, alak nem várták ölbe tett kézzel a szerencséjüket. Maguk is tettek érte. Halk szóval keresve a társakat, óva intve őket a meggondolatlan fecsegéstől és legény- kedéstől. A fiatal Baják Pista ámuló arccal figyelt rájuk, mintha hinni sem akarta volna, hogy azok a kemény markú bányászok illegállis pártmunkások. Hiszen semmiben setn különböznek a többi tőL \ Eszmélésének első állomása a föld mélye lett. o o o Már a katonaságot is a háta mögött hagyta, elkerülte a frontot is a mestersége miatt, amikor negyvennégy karácsonyán meglátta az első vörös csillagot a prémes katonasapkán. • Akkor már tudta, hogy barátok érkeztek. Ügy is fogadta őket a szerény házacska, helyet, meleget adva a front fáradt harcosainak. Kétszer sem kellett mondani a fiatal bányásznak, hogy segítse a szovjet alakulatok harcét: ment l'övészárkot készíteni, alagutakat vájni. Aztán kapott egy csillagos prémes sapkát: maguk kö2é fogadták a jó szándékkal érkezők. El is ment volna velük tovább, ha nem figyelmeztetik: neki itt kell maradnia, mert a bánya újra nyitása minden tisztességes ember munkájára igényt tart. Néhány hónapba telt, hogy a vízzel elöntött bányát rendbe tették, és megkezdhették a rendszeres termelést. o o o Előbb vájáriskola, aztán mindig előbbre lépett a megbízatások fokán, míg végül, 1951-ben elküldték iskolára, a fővárosba. Innen Egercse- hlbe szólította a felsőbb utasítás. Rendet kellett teremteni a csehi bány á ban. Együtt keit cselekednünkI A szakszervezetek felvilágosító, • nevelő és ellenőrző feladatai (6) Az alltoliolizmus elleni kűzdele.11 — a szakszervezetek oldaláról Kérdéseinkre válaszol ViriDay Gyula, a SZOT titkára Az üzemekben, s általában minden munkahelyen mind nagyobb szerephez jutnak a szakszervezetek. Hogyan kapcsolódnak bele a szakszervezeti bizottságok .és aktívák az alkoholizmus elleni harcba — erről kértünk tájékoztatást Virizlay Gyulától, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkárától. —■ Tudomásunk van arról, hogy a SZOT elnöksége ismételten napirendre tűzte a túlzott alkohol- fogyasztásnak a dolgozók egészségét és a termelés zavartalanságát egyaránt veszélyeztető kártételét, s megfelelő határozatot Is hozott. Hallhatnánk-e valamit e határozatról, annak sorsáról? — A SZOT elnöksége az idézett határozatában megállapította, hogy a szakszervezeteknek az alkoholizmus elleni küzdelemben főleg , felvilágosító, nevelő és ellenőrző feladataik vannak és lehetnek. Tevékenységük egyrészt annak megelőzésére irányul, hogy a dolgozók az ital rabjaivá váljanak, másrészt elősegítik az alkoholizmusban már megbetegedettek gyógyulását, óvják őket a visszaeséstől; segítenek abban, hogy újra hasznos tagjai lehessenek a társadalomnak. Mielőtt a részletekre és a jó módszerekre rátérnék, megállapíthatjuk, hogy s az ; álkoholizmus elleni szakszervezeti fellépés - •figyelemre méltó eredményéi kezdenek kibontakozni. Lényeges ebben a munkában egyrészt az együttműködés más szervekkel (a Vöröskereszttel, az üzemorvosokkal, a tanácsokkal stb.), másrészt az irányítottság. Más-más módszer szükséges ugyanis például az építőiparban, mint egy iskolában, vagy például a közlekedés területén. Ennek megfelelően kellett kidolgozni a szakszervezetek Közben beiratkozott az egyetemre. Egy év sem telt bele jóformán, és Ege rcsehiben olajozott gépezetként működött a bánya. öthónapos pértlskolára szólt az újabb utasítás. Majd egy újabb hivatalos papír: vegye át Petőfibányán a vezetést Gyöngyös már csak azért következett nemrég, mert a központ Petófíbányá- ról ide költözött És bár 1963-ban átszervezték a trösztöt, hozzákezdtek a külszíni fejtés fejlesztéséhez, Baják István megmaradt vezetőnek, a gazdasági ügyek irányítása hozzá tartozott. o o o Sem a meghatottságot, sem a tapasztalatok összegezését nem lehet ilyenkor elkerülni, mert négy évtized elmúlása mindkettóre elegendő okot ad. Az őszinte emberi kapcsolatok melegsége soha nem hiányzott Bajak István életéből. Egy pillávátra sem felejtette el, honnan jött Szinte nem múlt el nap, hogy be ne ment volna a bányába a munkások közé, és ne kérte volna ki a véleményüket. Ha javaslataikat elfogadta, szinte szárnyakat adott a bányászoknak a további, niég orod- mény esőbb munkákhoz. Baj volt a teljesítményekkel 1953-ban Petőfibányán. fegyelmit helyeztek kilátásba, mert a 40 százalékos teljesítményt nem tudta néhány nap alatt száz százalékra emelni. A nvégoldáshőE ekkor is bányászok segítették nevelő, felvilágosító stb. munkájának irányelveit is. A SZOT illetékes szervei az elnökségi határozat óta több ízben megvizsgálták a szakszervezetek tevékenységét az alkoholizmus elleni küzdelemben. A legutóbbi ellenőrzés szerin* jó tapasztalatokról számolhatunk be Nógrád, Häjdü-Bihar, Békés Borsod és Vas megyékből. Ami az ágazati szakszervezetek tevékenységét illeti, kiemelkedő a Közlekedési Dolgozók Szakszervezetének munkája, ahol igen magas szintű megelőző tevékenység folyik. Jól szervezi az alkoholizmus elleni küzdelmet a Vasas /Szakszervezet is, a szakma heterogén jellege azonban itt sok nehézséget okoz. Az egyik legnehezebb ebből a szempontból az építőipar. ahol a családon kívüli élet, különösen a munkásszállásokon lakóknál, fokozza a veszélyt. Jelentős erőfeszítést tesznek a ME- DOSZ szervei is, elsősorban az egészségvédelem területén. — Miként történik a* üzemekben az alkoholisták felkufatása. gyógykezelésre irányítása, utógondozása és rehabilitációja? — Az üzemi szakszervezeteknek csak akkor áll módjukban az alkoholisták gyógyítását, gondozását és rehabilitációját támogatni, ha tudnak róluk és számon tartják őket. Kisebb üzemekben ez nem okoz nehézséget, " hiszen úgyszólván mindenki ismeri egymást, a nagyüzemekben, a szétszórt telephelyen dolgozók között ez bonyolultabb; csak akkor lehetséges, ha a szakszervezet m"gkü’«nMzteteit figyelemmel törődik az alkoholisták sorsával és meg is szervezi a táí^kozódás módszereit. E tekintetben még sok a tennivaló. Jó példaként említhetjük meg Borsod megyét, ahol a nagyobb üzemek szakszervezeti bizottságai és az az igazgatót, ök sem fukar kodtak az ötletekkel. A miniszter naponta várta a jelentést. Nem a magyarázatokra volt kíváncsi, hanem a számokra. És ha néhány tonna is hiányzott a napi teljesítményhez, akár éjjjel is csörgött a telefon, hogy figyelmeztesse az igazgatót. Baják István arra is nagy gondot fordított, hogy közvetlen munkatársait jól válassza meg. Olyan emberekkel vette körül magát, akik nemcsak a bércédulát nézték, hanem a feladatokra is nagyon odafigyeltek. o o o o Egy ultiparii néha, látoga tás az üzemekben, aztán a pártbizottság munkájának a segítése: ez a jövő. Az élet könyörtelen törvénye, hogy egyszer mindenkinek át kell adnia a helyét az utána következőknek. Ezt kellő bölcsességgel kell tudni elviselni. Mint teszi ezt Baják István is. A szén azonban negyven év után sem engedi el az egykori kis csillést, a mostani nyugdíjas igazgatót, sok-sok kitüntetés tulajdonosát. Szinte megfiatalodik, ha újra a vágatokat járhatja, lemehet a mélyfej tésbé, mint nemrég, Fécsett is. Amíg él, a bánjászok között akar maradni — Jó szerencsit! — Rior.d- ja, ha kezet nyújt nedk, es most egészen misként szárnyal a szó, mint negyven évvel ezelőtt. Persze, közben elment egy életöltő Az egykori csillés nyugdíjba ment. De csak igazgatói beosztását hagyta ott, munkatársait, a bányát nem. G. Molnár Ferenc üzemegészségügyi szolgálat együttműködnek, s rendszeresen figyelemmel kísérik a részegeskedők sorsát. A ia- kóbizottságok segítséget is igénybe veszik az alkoholisták felkutatására. A békéscsabai üzemek nagy részében igen jó munkát végeznek a szakszervezetek és az üzemorvosok; a gondozás alatt álló alkoholistákról nyilvántartást vezetnek, megszervezik utógondozásukat. Több üzemben a gazdasági, párt- és szakszerv ezeti vezetés az üzemi Vöröskereszttel karöltve állt az alkoholizmus elleni küzdelem élére. Szigorú intézkedéseket. fegyelmiket indítanak azok ellen, akik Ittas állapotban jelennek meg a munkahelyükön. vagy munka közben isznak. — Mit tesznek a szak- szervezetek a prevenció, az antialkoholista agitáció és propaganda területén? A legfontosabb feladat a megelőzés, és ebben nagy szerepük van a szakszervezeteknek is. Itt a leglényegesebb a harc a meggyökeresedett szokások, téves nézetek ellen. Ismeretes, hogy az italozás többféle módja rendkívüli mértékben elterjedt, szokássá vált. Ilyen például az. amikor munkakezdés előtt pálinkát isznak; ez számos baileset forrása volt és lehet a jövőben is, ha nem lépünk fel ellene erélyesen. Ilyenkor nemcsak a felvilár ítás. a fegyelmezés, han-" adminisztratív eszköze s alkalmazása (például a gyárak közelében . levő italboltok munkakezdés előtti bezáratása stb.) szükséges A másik jelenség: az alkohol ‘olvasztás egyre in- ■ kább általános társadalmi szokássá válik, mind a magánéletben, m'nd a hivatalos örin^^zisben. Küzdeni kell az elharapódzó ivasza- tok ellen, el ösorban azok körében, akik nem tudnak mértéket tartani, mert az ilyen emberek könnyen iszákossá válhatnak. Kétségtelenül ez a harc nagyon nehéz, sok türelmet kíván. De ha arra sondolunk hogy az a'kohol isták száma egyre növekszik, vágatni kell az ilyen népszerűtlen feladatot is, — M'ndhafna-e valamit a SEOT terveiről. clUfp- z-I*se’r"l az alko’ olizmiis elleni küzdelem fokozására? — I«nv*tolten csak ha-gsúlj'ozni tudom az agiláeiő és a prop* an la, a felvilúgos á ', a pil iaon a ás jelen őség it. Feladataink között szerepel, hogy több m gyé en.a helyi és megyei társrda mi szervek bevonásával égisz napos konferencián isme/ leljük az alkoholizmus köve ke mínyeit /anyagi kiha ásait, e és-sg- ügyi, bűnügyi vonatkozásai); szem'éltető eszközökkel, tablókkal m at"nk rá a káros következményekre. Rendkívül hasznosnak tar. töm a sajtónyilvánosságot is; k;'szönetünket fejezzük ki ezért a hozzászólási lehetősé ért is. Ami a szakszervezeti tev kenységet illeti, a munka neheze itt az üzemi szakszervezeti szervekre hárul. Az eddiginél szélesebb körű. kove'kezetesrbb tevékenység, való mennyi illetékes álla:*» óz társadalmi szerv szoros <*gv üti működése szükséges ahhoz, Ingj’ az a'koholizrn’!' t'rhód’tá n elleni küzdelmünk még eredményesebb legyen. 1971, november 2L, vasárnap
