Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-03 / 259. szám
£ nemzetközi kisplasztikái biennálé a«—B—M—n»oP—t— n I, i m m —... mmm ■ im — n. ■ ■ i ui l !■ i Látogatás a Műcsarnokban Somogyi József díjat kapott alkotása: Fáradt bohóe. Október 16-án nyílt s november 28-ig tekinthető meg a Műcsarnok termeiben az X. nemzetközi kisplasztika! biennale. A kiállításra 22 ország százhat művésze több mint 500 alkotással jelentkezett. Az 1. számú teremben. mintegy „bevezetőként”, Ferenezy Béni életművéről kapunk, tájékoztatást, 75 alkotásán kísérve végig pályáját,. A látogatót egy tájékoztató tábla fogadja, amelyen a kiállítás tíz díjának odaítéléséről értesülhetünk. Ezzel szinte fel is keltik az érdeklődést egyes művészek, sőt, egyes országok művészete iránt. A díjazott művészek: O, Abolina (Szovjetunió), M. Bili (Svájc), L. Mnguzzi (Olaszország), E. Panöurgias (Görögország), P. Sérrano (Spanyolország), M. StefanescM (Románia), F. Wotruba (Ausztria), C. Zit- man (Venezuela) és két magyar alkotó, Kiss András és Somogyi József. Belépve a terembe, ahol Ferenezy Béni munkái láthatók, úgy érezzük, hogy a kiállítók nemes szándéka, mellyel egy ilyen jelentős tárlat keretén belül akartak megemlékezni, egyik legkitűnőbb mesterünkről, jó elgondoláshoz vezetett: a kiállítás két része mintegy kiemeli, hangsúlyozza egymást. A Ferenczy-terembpl hirtelen egész más világba lépünk, amikor a biennálé tulajdonképpeni első termébe érünk. Talán azért e furcsa érzés, mert a helyiség az Amerikai Egyesült Államok művészeinek alkotásaival várja az érdeklődőket, s mindvégig úgy érezhetjük, hogy ez az a világ, amely a mi alkotószemléletünktől és egyáltalán világlátásunktól a legtávolabb esik. A modern művészet formáira az egész művészettörténet folyamán a legnagyobb a társadalom hatása. Egyik korban sem játszott talán még ennyire sze repet a művészetek alakulásában a politika mint éppen a mi korunkban, a jelenlegi történelmi helyzetben. S miként az amerikai életritmus idegen számunkra, így kissé idegennek érezzük művészeik kifejezésmódját — legalábbis itt bemutatott néhány alkotásuk tükrében Bár általánosítani itt sem helyes, mivel figyelemre méltó és érdekes munkák éppúgy akadnak az ő művészeik között is. miként más országok, például Ausztria, vagy Finnország és sorolhatnánk még — kiállítóinak plasztikái között lelhetünk, s nem is kell nagyon kutatni utánuk, túlhajtott, erőltetett kompozíciót. De túlkapások mindig voltak, s lesznek is. Figyelmünket inkább az arra érdemesebb, s a kiállításon gyakoribb, kiváló alkotások felé fordítsuk. A majdnem hatszáz alkotás közül természetesen nem vállalkozhatunk arra, hogy a kitűnő munkákat kiemeljük, hiszen , az unalmas leltárrá válna. Meg kell azonban említeni, hogy rengeteg olyan alkotás van, amely tanít. gondolkodtat, nevel, g maradandó élményt ad a látogatónak. S itt nem kis büszkeséggel jegyezhetjük meg, hogy hazai művészeink olyan alkotásokkal szerepelnek itt. a Műcsar- nok termeiben, hogy megállapíthatjuk: nem véletlen, hogy éppen mi, magyarok kezdeményeztük a kisplasztika! biennálé létrehozását, A magyar teremben hosszan nézelődhetünk: mindig találunk új és új mondanivalót: újra és újra mély benyomások érhetik a nézőt. Talán nekünk, magyaroknak azért sikerült ilyen jól ez a kiállítás, mert a már szokásossá vált pécsi biennale. amely a magyar művészek előtt immár évek óta lehetővé teszi, hogy rendszeresen egy jelentős fórumon jelentkezhetnek kisplasztikáikkal, kialakított egy olyan szemléletmódot amely lehetővé teszi a kiváló alkotások megszületését, s így ezek kiállítását is. Reméljük, hogy a jelenlegi tárlattal -nyíló nemzetközi biennálésorozat a pécsihez hasonlóan szép eredményt hoz majd. S abban is bízunk, hogy a hazai bemutatókhoz hasonlóan e tárlatoknak sem csak a hivatalos körökben lesz visszhangjuk s kimutatható eredményük. Amint azt már az első pár nap nagyfokú látogatottsága sejteti: a közönség is megkapja a tárlattól azt az élmény- és ismeret- anyagot, amit várt. Ha pedig ez így van, akkor a kiállítás elérte célját. Chikán Bálint Huszonöt iskolai év egy könyvben tMlL november 3., szerda Nemrég hagyta el a Heves megyei Nyomdát az a vékony könyv, amelynek címe: Az általános iskolák fejlődése Heves megyében — hűen kifejezi a tartalmát is. A szerző, Bógyi Kálmán célja: dokumentatív jellegű, rögzítése az önmagukban is izgalmas tényeknek, eseményeknek. Kezdi a felszabadulás utáni idők ma már alig hihető szűkös körülményeinek felvázolásával, hogy elérjen a negyedszázad alatt megtett út végére. Gondja van az iskolahálózat fejlődésének bemutatására éppen úgy, mint a tamulól-étszám alakulásának kivetítésére. Jelentős figyelmet fordít az úttörőmozgalomra. Szól az iskolaépítés fontos feladatáról, egészen a háború okozta sebek gyógyításétól kezdve el ezt a témát Természetes, hogy kiemelt hangsúlyt kap az iskolák államosítása a könyvben, mint a múlt lezárásának a ténye és egy új korszaknak a kezdete. Nem elégszik meg azonban csak a múlt rögzítésévéi, Iranern a jövőbe is be akarja avatni az olvasót. A tervek körvonalait is felrajzolja. Nagyon, sóit szép kép egészíti ki a számok, a statisztikai táblázatok és az egyéb tényanyagok sorát. Kár, hogy a képek egy része ismeretlen marad, mert még a lefotogra- íált személyek nevét sem közli a szerző. Jó volna, ha az általános iskoláit huszonöt éve után a középiskolák negyedszázados történetét- is megismerhetnénk. (ffmf) MELY CASPER kiskamasz Yorkshire-bői. Kés pedig egy vércse neve. Billy és Kés jóbarátok, mi több, elválaszthatatlan, egymáshoz ragaszkodó jópajtások. Billy úgy fogja el Kést, azzal a szándékkal, hogy magához, neveli őt, a ragadozót, a kisebb madarak megevő jót, aki nagyszerű repülési mutatványokkal és hangtalanul csap le áldozataira. Az embernek önkéntelenül az agyába vág a gondolat: hát ez előtt ötven esztendővel Maeterlinck írt egy mesét, inkább hogy un csécsiiét a kék madárról, amely az átenodozóknak a boldogságot testesítheti meg. És Itt van egy gyerek, aki a legmélyebb barátságot köti egy ragadozóval! Hogyan lehetséges mindez? Mit keres ez a fiú a ragadozóban? Hogyan ébreszti fel a madárban a names ragaszkodást? Miért éppen, ebben a vércsében próbálja meg feltalálni a boldogságot? A FILM VÁLASZ a kérdések tömegére. Ez a cimena veríté belekotor abba a társadalomba, ahol a vércsetörvények, a ragadozók kíméletlen íelkülete uralkodik. Vegyük csak sorra a Billy körüli ragadozókat! Anyja csak pihenőhelyként használja lakását, mert folyton férfiak után futkos, anyához méltatlan módon, ragadozó- formám. szerzi meg ismeretségeit és a társadalmi biztonságot. Billy bátyja, Jud, ez a felcicomázott nyegleség, alti mellesleg bányász, úgy beszél az anyjával és mindenkivel, hogy szépfiúi gőgje és pofátlansága mellbe vág. Az iskola igazgatója — szemüveges, ellenszenves, ordító alak —, suhogtatja a pálcáját, verekszik, mert nem embernek, csak fegyelmezendő alakoknak látja az elébe kerülő fiúkat. A tornatanár imádja önmagát, csal és hazudik a meccsen, Bobby Charltonnalt hívja magat és undorítóan haragszik, mert Billy beengedi a gólt. Amerre az ember szétnéz, mindenüt vadság, önzés, a hét főbűnök közül való megnyilatkozások, amiket a törvény még nem büntet, de amikből kinőnek azok a vadságok, amikért már nemcsak korhol a társadalom. Billy- nél is például az a legtermészetesebb, hogy a reggeli újságkihordás közben tejet „szerez”, a könyvtárból ellopja a vércse életrajzát tartalmazó kötetet, önző ő is és úgy akarja megszerezni ma gának a boldogságot, a vércsét, az idomítás után, a vér cse barátságát, hogy közben egy csomó vétséget követ el, Szinte mellékesen .történik, hogy Billy megeszi azt a néhány schillitngnyi vagyont, amivel két lovat meg kellett volna tennie a bátyja javára. A lovaikat nem fogadja meg, a lovak befutnak és a nyereség elvesztése helyett jön a bátyja bosszúja: megöli 3^est. S ha van a2 elveszett paradicsomnak modern és gyermeki változata, ennek a változatnak őszinte fájdalma és siratása, az Billy bánata. aki dühében és veszteségéért feltoluló fájdalmában nekiroegv bátyjának, az anyjának. ez az egy Altat, A\ nem szórakoztatásra szánt angol film pszichológiai remeklés. Abban az értelemben is, ahogyan témájút feldolgozza. Ügy érezzük, hogy a kamera előre ki sem válogatott emberekkel, . spontán környezetben dolgozik, olyan arcokat fedez fel, mutat be, aminőket tucatszám lehet találni az utcán. És ebben van a hatása is! A mulató bika-surmói, ezek az üresfejű és önnön fontosságukat fitogtató deli legények csak úgy hozzátartoznak ehhez. a vércse-'világboz, mint a többi kis kielégüíeüen. zsarnok. Billy és a többiek között a különbség csak any- nyi, hogy a vércsét csak ez az egy gyermek tudta és akarta eltéríteni r akadozásától. Mekkora kivétel ez! A kisfiút egy érett jellem- színész komolyságával és hiteles-.'vével alakítja David Bradley. Jutí-ot, a bátyját Freddie Fletcher a figura pontos megrajzolásával teszi emlékezetessé. A RENDEZŐ Kenneth Loach és az operatőr Chris Menyes képsorai a kormos- piszkos bányásznegyed illúzióban világát tálalják a néző elé, aki alig tud szabadulni rémült kétségeitől: ennyire kegyetlen és érzéketlen ez a modern társadalom a ködös Albionban? (farkas) Bádvaszilasi lelet Valóságos kincsesbánya az (5sállattannal foglalkozó tudósoknak a Bódvaszilas melletti Esztramos-hegy. Barlangjaiban, hosadékaiban ugyanis nagyon sok gerincesállat ■maradvány halmozódott fel az ötmillió évestől az 500 ezer évesig. A csontok tanulmányozása után dr. Já- nossy Dénes, a Természettudományi Múzeum Föld- és Őslény tárának vezetője több olyan fajt írt le, amelyeket eddig nem ismert a tudomány. A bódvasziíasi leletek kapcsán felfedezett tarajos sül faj állkapcsa dr. Jánossy Dénes kezében. Nem mindennapi olvasmányban volt részem a minap. A harmadik cé dolgozatot írt a Nagy Októberről — ahogy ők elképzelik. Kilenc évük romantikus lelkesedése és a mai gyerekeket jellemző eredetiség ötvöződött soraikban. Kommentár nélkül szedtem ösg- sze belőlük az alábbi részleteket, csupán a helyesírás dolgában tértem el az eredeti szövegtől. Íme a válogatás: „1917. okt. 25-én nagy csődület támadt a Téli Palota előtt. Nagyon hideg volt a sötét éjszakában, de. ők nem fáztak, mert fűtötte őket az izgalom. Mindenki Lenint várta, aki föllázadt a cár ellen és be akart törni a palotába. Egy csomó emberrel ez sikerült is neki. Mikor az Auróra ágyúja megszólalt, nekirohantak és betörték a kaput. Nagy verekedés támadt, de győzött az Októberi Forradalom. Attól a naptól lett a hatalom a mienk.” „A forradalom előtt a munkások, meg a gyerekek annyit koplaltak,-hogy még. Erre aztán fellázadtak a cár ellen, A Téli Palota előtt volt a gyűlés. A forradalom élére Vlagyimirt választották 9 harmadik cg és a IMéí maguknak. Alig várták, hogy megszólaljon az Auróra és az ágyú. Erre aztán megkezdődött a csata. Mindenki bevonult a palotába és győztek. Később aztán győzött a magyar munkáspárt is.” „Hogyan élt régen a nép? Hát rosszul. Kevés volt a kaja. Leninek erre összefogtak a vár ellen. A szegényemberek a Téli Palota elé vonultak. Sokan voltak. Lenin szerzett nekik fegyvert. Mikor az Auróra ágyúja nagyot dördült, a cár berezelt, a roham pedig megindult. Nagy harc volt a palotában. Amikor vége lett, a forradalom kezébe került a világ. Most már jobban élnek az emberek „Régen, a forradalom előtt nagyon rosszul ment az embereknek. Hogy legyen ennivaló, a gyerekeknek Is dolgozniuk kellett a tőkéseknél, ahelyett, hogy a suliba jártak volna, mint ml. De Lenlnék meg a katonák be- fűtöttek a cárnak. Összebeszéltek a magyar hadifoglyokkal és i támadták a fehéreket. Az Auróra dörgésére benyomultak a Téli Palotába. Azóta övék az egész épület és békében élnek, akárcsak mi itthon.” „1917. október 25-én ‘ történt, hogy sok szegény ember, matróz meg katona várta Oroszországban az Auróra dörgését, Lenin a Téli Palota előtt tartotta a nagygyűlést. Ott beszélték meg, hogy mit csinálnak majd a harc alatt. Ügy döntöttek, hogy betörik a kaput. Be is törték. A matrózok voltak az elsők, mert nekik volt a legtöbb töltényük. Győzött az Októberi Forradalom és megszűnt a szegénység.” „Régen a nép nagyon elnyomatva élt és a gyerekek sokat éheztek, mert a cár nem jól vezetett. Lenin erre összegyűjtött több millió embert. Magyarokat is. Volt közöttük katona, matróz, meg munkás és hadifogoly is jócskán. Amikor a gyűlés véget ért, nagyot dördült az Auróra ágyúja. Ez volt » jel Elkezdtük a támadást és bonyomultunk a Téli Palotába. Nagy volt a verekedés, de lefegyvereztünk mindenkit. Lenin lett az ország vezető tagja. Egyszerre jóra fordult minden.” „Régen az emberek meg a gyerekek annyit éheztek, hogy már alig bírták a koplalást. A bolsevikok nem nézték jó szemmel, hogy a nép nyakán ül a ronda cár. Megvárták Lenint, aztán összebeszéltek vele, hogy megtámadják a cárt és elfoglalják a várát. Sok fehér őrizte a Téli Palotát, de hiába, mert mikor eldördült az Auróra, mi is elkezdtünk lőni. A roham is elkezdődött. Betörtük a kaput és elfoglaltuk a palotát. Sok volt a halott meg a sebesült, de győztünk. Azóta él szabadon a nép.” „A forradalom előtt nagyon éhesek voltak az emberek, meg a gyerekek. Mindig tűntettek, meg sokat veszekedtek. Lenin jó politikus volt. Tudta, hogy ennek a cár az oka. Azt akarta, hogy ne legyen az országban mindig veszekedés, öszszehívta az embereket és megmondta nekik, hogy le kell győzni a cárt. Akkor rend lesz. Az emberek erre a Téli Palota elé vonultak. Megvárták még jelez az Auróra ágyúja és mindenki megtámadta a palotát. Olyan harc volt, hogy csak úgy füstölt. A cár is csak női ruhában tudott elmenekülni. Győzött az Októberi Forradalom. Azóta nincs veszekedés és nem éheznek az emberek.” „Régen a népeknek bizony nagyon rossz élete volt. A gyereküknek is. Nagyon sokat nyomorogtak a cár miatt, mert az irigy volt és csak magának akart mindent. De Lenin kitolt vele! Ügy megszervezte a forradalmat, hogy a munkásnép összefogott. Megvárták míg megdördülnek az Auróra ágyúi és nagy hajrával megindították a harcot. A matrózok is segítettek. Űk vitték a zászlót, a magyar hadifoglyok meg a géppuskát. Mindenki megrohanta a Téli Palotát. Nagy volt az ösz- szeiitközés, de győzött a Nagy Októberi Forradalom. Lenin volt a vezér.” Sándor Géza IC IS Angol film
