Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-10 / 239. szám
Ha okos nem is vagyok, de bölcs már igen: minek a dolgokat felfújni. A dolgok felfújódnak ön- magúktól. és ki is pukkadnak rendszerint önmaguktóL A lényegtelen dolgok feltétlenül. Igaz, hogy az a dilibogyó kitűnően példázta a hazai maszek ipar rugalmas gyorsaságát minden vacak ka- cat iránt, így a tiki-takf iránt is, de az is tény, hogy ón már az elején megmondtam: nem gazdagszik meg az, aki erre az is tér »áldotta kattogóra alapítja egzúprfenciáiáL Mert, ha okos nem is »*«y>k még, de bölcs azért már igen. Vegyük a kezünkbe a naptárt, lapozz* «rak vissza, kedves olvasó: mikor is kezdődött a tiki-taiki-láz? A tüntetőktől, ha eltekintünk a nyáron. Sőt a nyár derekán! Mikor kezdődött az iskola? Szeptember 11 De ez még nem minden. Mert a szeptembert az október, és azt már á nedves, hideg, sétára és kesztyű nélküli1 kezekre már alig alkalmas november követi. S ki az a megszállott ifjonc, aki esőtől, nyálkától kihalt utcán vörösre fagyott kézzel önmagának dilibogyózik? Ha akadna is néhány remetefajta, aszkéta ihletésű ifjú hölgy, vagy vén kamasz, egy idő után a teljes részvét- leniség következtében letörtem, süly- lyesztené zsebébe ezt a vacakot. Mert remetének is úgy érdemes lenni, ha látják az emberről, hogy remete. Na, sokan látják! KOKTÉQ, A haldokló tiki-taki Aztán december, január... méretű*. S a tavas* ax új év új tavasza csak n«*" fogra óiból a tiki-tokivá fossad ni efáenyeztetott gyermeken Csak n«n fognak tavalyi játéknak, ó>*ti divatnak hódolni. Lehet, hogy a kézi ágyúk ideje jön majd el, vagy a mélázó yoyó megint, leihet, hogy a dntányár lesz a sikk, vagy a tollpihefúvás, de esküdni mernék, hogy a tiki-taki, az már semmiképpen sem. Ez a játékdivat megszületett nálunk néhány maszek agyában, elterjedt mint az ázsiai influenza, s miután inkább csak morgolódtunk mintsem határozottan tiltakoztunk miatta, — szép zajosan ki is múlik jövőre. Még rágondolni is rossz, mi lett volna, ha félelmetes tiltakozó kampány indul meg a magyar sajtó hasábjain, ha tudományos cikkek bizonyították volna, mennyire veszélyes a dilibogyó, hogy hányán kaptak csuklórákot, dobhártyahurutot, hogy egyáltalán, ez a játék visszafogja a szellemi fejlődést és utat nyit a nyugati életforma beáramlá- sánaik. Még most is belereimeg a hátam.' ha vélni látom a képernyőt, amurt dilisre révült fiatalok, mint valami kifulladt LDS-s szexorgián üres tekintettel bámulnak lefelé a kezükre, s vibráló szemmel figyelik a tiktakoló golyók félelmetes, szapora táncát. Mindezt ráadásul a színes csatornán. A Rózsa Sánddr előtt, vagy után. Mindegy! ...most egy ország ifjúsága, sőt a felnőttek egy része is *— uram ég, talán én is ? — csörgetnénk, pörgetnénk, kattogtatnánk a tiki-takit. „Kattogj jobban” néven mozgalom indult volna, külön tiki-taki klubok alakultak volna, ezen bélül is külön- külön a műanyag, külön a fagolyós tagok számára. Esetleg klub, az egyszerűen csak golyósok számára! . ... és közben Pemete Elek kisiparos már a harmadik telkét irattá volna rá nagy kínnal felkutatott negyedik nagynéniére: ja, kérem, ha egy üzlet megindul! Es lám, mind ehelyett, mi van? Pontosabban, mi lesz? Ősz és tél lesz és már most kevesebbet lehet hallani ezt az istenverte marhaságot Mert bevallom őszintén, én még életemben az őszt, vagy a telet úgy nem vártam, mint most, de szólni juszt se szóltam. Fegyelmezetten csendes mosolyt erőltettem az arcomra a düh vigyóra helyett, megsimogattam a gyerekek buksi fejét, ahelyett, hogy aprókat ütögettem volna rájuk, mint Ludas Matyi tette a libái fejével... És vártam! Mert, ha okos még nem is vagyok, de bölcs már igen. Ennek a tiki-twkinok’ vége. Halálra hallgattuk. És ól yarn szövetségesünk volt és van ehhez, mint a* idő meg az időjárás. És a magunk nevelte gyertnek generáció igénye. Nekem is leégne a bőr a képemről, ha gyermekeim jövőre tavalyi tiki-tokival játszanánakVagy, ha egyáltalán ilyen divatjamúlt kacattol foglalkoznának. Mit mondanának rólam a többi szülők. Megszólnának, hogy konyakra igen, arra telik, de hogy új marhaságot vegyek a gyerekeimnek, arra bezzeg nem... Mindenesetre izgatottan várom a tavaszt. A tavaszi új játékdivatot. Meg azt, hogy akkor mát fogok írni.... A bírónő Bár az igazság jelképe aői alak — Justitia névre hallgat —, bírói székben, vagy az Igazságügy más területein csak negyvenöt után találkozhattunk nőkkel. Heves megyében az első és hosszú éveken keresztül az egyetlen bírónő dr. Kovács Lászióné dr. Balogh Gizella volt — Soha nem éreztem, hogy ez a tény valamilyen hátrányt jelentene — mondta, amikor irodájában beszélgettünk. — És a... vádlottak? — Érdekesen reagálnak. Hosszú Ideig a büntető ügyekkel foglalkoztam az' Egri Járásbíróságnál, ezeken belül az egész megyére kiterjedő fiatalkorú ügyeket is ■ én intéztem. A fiúk tudomásul vesznek, sőt: közlékenyebbek, nagyobb bennük í a bizalom, mint a lányok- I ban. A legszemélyesebb dolgaikat is elmondják. A lá- ■ nyok azonban makacsok, bezárkóznak, nehéz megtalálni velük a közös hangot. Talán arra gondolnak, hogy „anyáskodni” akarok ve- [ lük...? I □ □ □ □ f Meg kell jegyeznem, hogy kissé nehezen indult a beszélgetés. — Majd meglátja, milyen nehéz egy bírónak kérdéseket feltenni! — igyekezett „elriasztani” a témától dr. Kovácsné. — Én tudok kérdezni ... — Az ilyen alkalmakat szívesen elhalasztóm. Nagyobb biztonságban érzem magam, ha a bíróság nekem válaszol. ! A bírónő szeme vidáman csillan. — „Bíróság”... ez a megszólítás segíti a vádlottakat vagy a tanúkat áthidalni a „megrázkódtatást”, hogy a pulpituson szemben velük nő ül. Bár ez sem zökkenőmentes. Valamilyen ügyben egy idős, vidéki bácsi tanúskodott. Egy ideig zavartan nézett maga elé, majd így szólt: „Nagyságos bíró úr... Vagy hogy is mondjam .. Dr. Kovácsné a segítségére Sietett: „Mondja csak nyugodtan azt, hogy tisztelt bíróság”. „Tisztelt... nagyságos ...” — kezdte a bácsi újabb szünet után. „El is fagyhatja ezt a nagy meg• ■ 1 szólitást" — adott még egy szalmaszálat a bírónő a kétségbeesett bácsi bezébe. „Akkor — lélegzett nagyot, és egy húszárvágással megoldotta a problémát: —• Igen tisztelt ülnök közönség!" Ez volt az a pillanat, amikor a bíróság rövid szünetet rendelt el... □ □ □ □ — Az előbb említettem a bizalom példájaként a fiúkat. Velük kapcsolatban is akad „sztorim”... Az egyik vádlott, miután meghallgatta az ítéletet, ezt mondta: „Ha a bírónő ennyi büntetést szabott ki, biztos jó. Én megbízom a bírónöben.v Túlságosan nagy örömet nem okozott ez a „nyilatkozat”. Ugyanis ez a fiatalember — ma már harmincéves — igen gyakran állt bíróság előtt, s bizony a bírói megrovástól a súlyosabb szabadságvesztésig végigjárt valamennyi kategóriát — Bűnöző típus? — Erről szó sem lehet — tiltakozott a bírónő. — Állítom, hogy született bűnöző nincs, csak a körülmények teszik azzá.. Ez a fiatalember, akiről beszéltem, kisgyermekkorától áldatlan, elkeserítő körülmények között élt Mindenhonnan kivetették, a család — mostohaapa, majd válás — sem törődött vele. Néha, sajnos, a munkahely is segít visszaesni — tette hozzá. — Kiszabadul a börtönből, azzal a gondolattal, hogy ezentúl rendesen fog élni. Elhelyezkedik. Tudják róla, hogy börtönviselt ember, a tartózkodás légüres tere veszi körül: éreztetik vele a múltat Meg kell értenünk, hogy ezek az emberek igen érzékenyek, s elég egy rossz szó ahhoz, hogy kedvét szegje, hogy otthagyjon csapot-papot. Ügy véli, hogy ő már csak kiközösített ember marad, s így ... nem nehéz kitalálni, hol, milyen társaságban köt ki újra! □ □ □ □ — Tizenhét év hosszú idő, sok bűnügy került az asztalára. Nem érzett soha kiábrándulást? — Nem ügyeket tárgyalunk — helyesbít dr. Kovács Lászlómé —, hanem emberi sorsokat próbálunk a törvény eszközeivel visszazökkenteni a helyes kerékvágásba. Tudomásul kell vennünk, hogy ilyen dolgokat is produkál az élet A büntetés nem megtorlás csupán; humánus és optimista célt kép- viseL Tudja, milyen jó érzés volt, nem is egyszer, olyan emberekkel találkozni, akik a kiszabadulás után, szakítva addigi veszélyes életmódjukkal, becsületes útra léptek? Feltételezzük, hogy ebben közrejátszott a büntetés is... — A közel két évtizedes bírói gyakorlat bizonyára nem szűkölködött a szakmai elismerésekben sem...? — Ha a különböző jutalmakra gondol... nos, kaptam több ízben is. Jólesett. De — számomra, mint bíró számára a legnagyobb szakmai elismerés az, ha az ítéletet okfejtéseivel, indokolásaival együtt másodfokon elfogadják, és jogerőre emelik. □ □ □ n — Maga bíró, a férje ügyész... Nem tudom megállni, hogy ne kérdezzem meg: jelent valamit ez a tény — a családi döntésekben...? Rámosolyog a férjére, aki végighallgatta a beszélgetést. — Odahaza nem jogászko- dunk, az „ítéleteket” közö— Halló.. . Halló! — kiabált útának egy férjihang. — Tessék megállni! — Mi baj, elvesztettem volna valamit? — torpantam meg és idegesen pislogtam a kék köpenyes férfiúra. — ön? ön semmit sem vesztett el, kedves uram, de mi vesztettük volnak el jó hírnevünket, kérem, ha idejében nem vesszük észre, hogy mit tetszett vásárolni nálunk... — Mit vásároltam volna... Néhány elektroenkefalográ- fot aztán két spektrumanalizátort ... Ennyi az egész. Hónap vége van — pironkodtam, hogy csak ennyi cucc vásárlásával tudtam hozzájárulni a bolt versenymozgalma sikeréhez. — Téved uram, nem erről van szó. Hanem arról, hogy önnek pénz jár vissza. Nálunk teljes árat csakis a teljes értékű áruért kell fizetni. És a két elektroen- kefalográf, valamint a két spekUumanalizátor is hibás ... Tessék visszafáradni az üzleti».•• — karait besen fogalmazzuk meg... Négytagú a család, jut feladat mindenkire bőven! A harmonikus családi élet nem nélkülözheti az alkalmazkodást, nem tűri a feltűnő véleménykülönbséget. Tizenhét év van mögöttünk... — A gyerekek? — Két fiú. De — egyik sem készül jogi pályára. A nagyobbik az elektroműszelém az eladó udvariasan, de még mindig lihegve az utánam tett szapora léptektől. — Rosszak ezek az izék? — Azt nem mondanám így, tisztelt vevő — mentegetőd- zött az eladó. — Azt semmiképpen sem mondanám. Csupán kisebb minőségi hibáról van szó, kérem, semmi másról. Az elektroenke- falográffal csak annyi a baj, hogy nem fal... Csak elekt- roengekráf, de már nem fal... A másik két szerkentyűben az analizátor jó, több ízben szét is választotta a borsót a lencsétől, sőt a babot is képes kikülönböztetni, csak színvak... Mi úgy mértük fel, hogy ezek minőségi hibák, s ezért önnek gépenkint 10, azaz 10 fillér visszajár. Gyengébb a minőség? Olcsóbb az ár! Ez a mi jelszavunk, kedves uram — nézett rám olyan diadalittasan és megelégedetten már az üzlet ajtajában az eladó, hogy önmagámmal birkózva tudtam csak kinyögni: — Dg kérgm.« Ss m rész szakmával kacérkodik, a kisebbik pedig a döntés küszöbén latolgat. — A bírónő kézbe vesz egy aktacsomót — ülnökei már várják. — Válóperes tárgyalásra megyek — mondja búcsúzóul. — Most lesz a békéltetés. Vajon — sikerül-e?... , elektroenkefalográf nem fal, ha az analizátor nem spektrum, akkor nem elektroenkefalográf fal és nem spektrumanalizátorral van dolgom ebben a csomagban, hanem két használhatatlan vacakkal, ugyebár... — Na és? Mit akar ebből kihozni a kedves vevő? — húzta össze fenyegető gyanakvással a szemöldökét az eladó. — Csak azt, hogy akkor nem az egész pénz jár visz- sza és nem o tíz fillér. Nem- debár? — Egy frászt, kedves vevő. Egy nyavalyát, ha szabad hozzátenném. Mit képzel uram? Ilyenek ezek mind. Az ember megmutűijm a 19 fuüri, „Elépítik a kilátást...(?1) A balatonfüredi Annabel la szálló egyik dolgozója a Magyar Nemzet hasábjain a címül idézett nyelvi formát használta levelében. (Magyar nemzet, 1971. akt. 3.) Elpanaszolja, hogy „a Balaton legszebb szállodájának északi szárnya elé a Csőszerelési Vállalat egy több szintes üdülő építésére kapott engedélyt” s ezzel „elépítik” az Annabella kilátását” a Balatont övező gyönyörű vonalú hegyekre. Ezzel a közleménnyel kapcsolatban a következő kérdéseket fogalmazhatjuk meg: Elépíthetjük-e a kilátást? Jól teljesíti-e szerepét az „elépítik a kilátást” tárgyas szerkezet? Az épít igéhez gyakran társulhat igekötő, az alábbi példatár is ezt bizonyítja': megépít, felépít, átépít, ráépít, beépít, kiépít stb. Szótárainkban arra is találunk példát, hogy az el igekötő az épít Igével kapcsolatban teljesíti nyelvi szerepét. Ebben az esetben az el igekötős ige a következő jelentésámyalatok- i ra utal: építve elhasznál, az épületre elkölti, fordítja költségeit, elépíti minden jövedelmét, elépíti az összehordott téglákat, k/öveket, távolabbra építi a forgalmas utóktól nyaralóját, villáját stb. Ebbe a jelentés sorozatba nem vonható bele a rostára tett nyelvi forma használati értéke. Gyakran vállai nyelvi szerepet az el igekötő átvitt értelemben, is. Ezt bizonyítja ez a rövid példatárunk: eltökél, elszán, elvét, elkiabál, elül, eltussol, elválik stb. Ezekkel a jelentésekkel is alig hozható kapcsolatba a rostára tett nyelvi forma. Azt is gyakran tapasztalhatjuk, hogy íróink, költőink a sűrítés, a tömörítés nyelvi eszközéül szívesen használják az eí igekötőt. Gárdonyi pl. az únta magát, a mindent holnapra halaszt kifejezések helyett az eluna- kodik, az elholnapoz, az el- majdoz igealakokkal éL Sajátos kifejező erőt és stílus- érzéket bíz az író a következő igékre is: *élbúsolódik, elcsillapul, eldöbben, elszűnik, elkérdez stb. A Magyar Nemzet hasábjain megjelent közleményben az elépít igealak ilyen nem tudatos és nem szándékos törrtörítésre való törekvésnek köszönheti szerepét. A levél írója a következő hosszabb nyelvi képleteket kívánta énnek az igealaknak használatával élkerülni: a több szintes üdülő építésével elvesztik, elrontják a kilátást a Balaton hegyei felé, az új épület elveszi, eltakarja, akadályozza a kilátást a szállodából a Balaton hegyeire. Ezekkel a nyelvi for- ' mákkal a valóban egyértelműbb megfogalmazás a levélíró mondanivalójának is nagyobb súlyt adott volna. Dr. Bakos József s az egész tízezer kellene. Most már nem is adunk visz- sza egy fillért sem. Aki a kicsit nem becsüli, az menjen kérem a fenébe — mondta határozottan és visszalökött az ajtón az utca forgatagába, hónom alatt a négy, használhatatlan vacakkal, Még gúnyosan utánam kiabált: — Most jobb? És az ilyeneknek csinálunk mi önkritikus kereskedelmet! (egri) Mmlm Q Ilii. október lö.„ vasárnap Kátai Gábor Visszájái0
