Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-03 / 233. szám

fl*»?«#*«** «»»»♦Mm . A Labdarúgó: bunda« ; A pincér: csaló A gebines: meggazdagodó A bolti eladó: lopó ás becsapó. .. .hovatovább nem lesz becsüle­tes ember az országban. Mert az újságíró természetesen: hazudozó. Majd minden foglalkozásnak meg­van a maga egyáltalán nem hízel­gő szinonimája, úgyhogy akár for­dítva is mondhatnánk, úgy is meg­értenénk. .. Bunda? A labdarúgó. Csaló? A pincér... Egyszóval agy- ba-főbe becsüljük egymás munká­ját ebben az országban. — Te, hogy egy lángossütő mö keres... fogalmad sincs róla... — Menj el lángossütőnek, haany­nyira irigyeled... ­— Megőrültél? Én? Van nekem szakmám, édesapám... Mert a lángossütő a hirtelen meg­gazdagodás szimbóluma lett, sőt, ha a heraldika nyelvére fordíta­nám le a dolgot, a gazdag ember ebnere: két keresztbe rakott tepsi, amiből olaj és pénz csorog egy lángostósztára. Régen tűnődöm már azon, hogy de furcsa ország is vagyunk, a há­rommillió koldus, a nemes és nem- zetes urambátyám országából a lángossütők és bundázók, a csalók és topók országa lettünk. A tíz­millió ember abból él, hogy lán- gost süt. Meg abból, hogy vasta­gon fog a ceruzája. Meg abból, hogy eladja a mérkőzést, vagy abból, hogy meghúzza a szövetet mérés közben. Uram isten! Hát ide ju­tottunk? És azon is régen tűnődöm, hogy ha ez így van mert így kell len­KOKT El Tűnődés a bundáról és a vastagon fogó ceruzáról et- í in- X ak, 1 Lepedőnyi birodalmak C ESZTENY ESZEDŐ Néhány ember öt évvel ezelőtt megvett egy darabka műveletlen földet a Sárhegy oldalában négyszögölenként másfél forintot fizetve érte. Fejenként négyszáz-négyszáz kvadrát parlag jutott nekik. Ma már csodálatosan meg­művelt, beültetett kis kertek díszlenek Itt. Egy-egy par­cella értéke legalább a százszorosára ugrott. Micso­da ügyes emberek használ­ták ki a vissza nem térő al­kalmat, juthat az eszünkbe. Megértő cinkossággal még hozzá is tesszük: no, jó, kertszövetikazet! Mit is mondhatnának mást? ■ ■ ■ ■ Valaki így mondta egy hi­vatalos fórumon: — Kár volt azokat a föl­deket elkótyavetyélni annak idején. Ezzel lehetőséget ad­tunk egyeseknek a nyerész­kedésre. Méghozzá állami támogatás útján. A kertszövetkezet tagjai viszont úgy vélekednek, hogy szinte emberfeletti munkát kellett beleélni azokba a földekbe Az eredeti állapot és a mostani közötti különb­ség csak így jöhetett létre. Nem másként. — Aki írigyli, csinálja utánunk. Mi nem vesszük ki a kapát senkinek a kezéből. ■ ■ ■ B Alig hihető, de egy ilyen kis darabka kert évi jöve­delme legalább tízezer fo­rint Akár gyümölcsös, akár szőlő, akár konyhakert ala­kult belőle. Ez már jelentős Összeg. Ahogy sorban elkezdtük a $émát, egyik tulajdonos sem adta alább az előbbi szám­nál. Egyikük könnyebben, másikuk nehezebben vallott színt. Mintha tartanának a közvélemény megbotráriko- | zásától. Hiszen az a bizo- ! nyos, említett állásfoglalás T jeljutott hozzájuk is. | — Testvérek között is leg­alább tizenötezer forintom­ban van eddig. És az a ren­geteg munka. Naponta át­lagban legalább három óra ment rá. Az első év az ke­gyetlen nehéz. Dr. Molnár Mihállyal és f Ézentgyörgyi Lászlóval in- : (dúltunk neki a Sárhegy ol­dalának. Négy óra felé egy- f más után érkeztek az autók. ! Előbb Sándor Gábor, aki í most már Egerből jár át az í eűmáskertjébe Gyöngyösre. [ Hogy itt hagyja, szó sem le- ' hét róla. Most kezdi meghá­lálni a kert a beleölt ten­gernyi verejtéket. Később csatlakozik hozzánk Kovács főméi lök, majd dr. Palik János a feleségével. Ma már több mint száz tagot számlál a kertszövet- kezet. Külön részt alakítot­tak M maguknak a visontai és a gyón gyösorőszi bányá­szok. ök mint a rajok, ál­talában egyszerre szélijük meg az irigy hegyoldalt, csá­kánnyal vágják ki a vad bozótot A vasszerszám való­sággal szikrát vet a földben. Mintha rugó lenne benne, úgy vágja vissza a talaj a csákányt Évődtínk, feötöziködünk. Szeretném tudni, mi vezeti ezeket az embereket a föld­del való bajlódáshoz? A kedvtelés ehhez az izzadság- termeléshez nem elegendő indok. A megszállottság pe­dig sértésnek tűnhet. Mene­külnek a városi zajos kör­nyezetből? Netán az emberi zsibongás, értetlenség, oly­kor rosszindulat elől? Ma­ga a regenerálódás szándé­ka érthető. De ahhoz más eszköz is elégséges. A romantikusabbak be­szélnek a napfelkelte szép­ségéről, a befogant szem nyújtotta siker ösztönző ere­jéről, mások a termés beta­karításából fakadó tulajdo­nosi büszkeségről. Majd a reálisabb hangok megszóla­lása után valamennyien be­ismerik: ha már annyi munkát beleöltek ebbe a földbe, az a kis pénz sem melléltes, ami jut a termés­ből. — De hát nem az a min­ien. Hanem az, amit itt nár látni lehet. ♦ Széles mozdulattal karéj - * a lendíti a karját a szavai» lyomán. Így szeretné átfog-® ti mind a négyszáz négy- i zögölet. í I ■ ■ B A természet örök kerítő.* A szokásos kellékek: friss* levegő, madárdal, simogató ♦ napsütés — valamennyien; neki segítenek. ♦ A feleségből kirobbanó in-J dulatos szavak is hozzátar-» toznak: — Mindig az a vacak föld!» A családod már nem is szá- ^ mit A gyümölcsfáidat vet- * ted feleségül vagy engem? { Az első szüret, az első* gyümölcsszedés azonban j megenyhiti az otthoni lég-» kört. Ez is természetes. És* mégis, még mindig hiányzik* az indokok közül a végső* Örák múltán hangzik el: ! — Kárpótlás? Azt hiszem! 0 Ezzel is bizonyítani akarok J magamnak: képes vagyok* ilyen feladat megoldására; is. Nem nyugodtam, amíg a* jogi doktorátus mellé meg J nem szereztem a mező (az- • daságd diplomát is. Fiata’.ko-* rí álmaim váltak így való-* ra. Ha lehetőségem nj .'Ina ' mindezt nagyüzemi keretek i között hasznosítani!... Hányán hurcolnak maguk­ban elvetélt vágyakat; ál­mokat? Fölös energiákat Valamiféle biztonsági szelep lenne a négyszáz négyszög­öl? Levezeti a felhalmozott belső feszültséget B ■ B B Számolgattunk. Holdan­ként ötvenezer forint gyü­mölcs, zöldség. A gyöngyösi Sórhegy valamikor megmű­velt területéből hány száz hold gondozatlan most? Évente hány millió forintot vesztünk el csak ezen a te­rületen azzal, hogy nem mű­velik meg? Nem nehéz eljutni a kö­vetkeztetésig: népgazdasági kár a tét. Ha mindez csak Gyöngyös határára vonat­kozna, még el lehetne hall­gatni. De annak a volt tsz- elnöknek lehet igaza, aki szerint a környező közsé­gekben sok-sok száz hold- nyi terület vár a szorgos kézre. Miért nem adják oda ezeket a földeket azoknak, akik hajlandók a kapát be­levágni? Ha kell, egy-ötvenért négy­szögölenként, ha nem úgy, akkor tíz-húsz éves szerző­désre. Előbb-utóbb ki kell jelöl­ni minden határban azokat a területeket, amiket a kor­szerű módszerekkel meg le­het művelni. A többit csak ilyen kertszövetkezetek ke­retében lehet hasznosítani. — Az unokájukról lesz szó, ugyebár? — kérdezte udvariasan a tisztviselő. — Miért lenne szó az uno­kámról, vagy még inkább az unokánkról? — Hát akkor, kiről? —ta­nácstalanodon a férfi az íróasztal mögött. — Rólam, rólunk... — Önökről? — Igen, kérem, mit cso­dálkozik? Miért, van valami kizáró ok? Tud valami ilyes­miről, fiatalember? Akkor gyorsan elő vele! — Hát hogy is mond­jam ... Önök, ugyebár, ilyen lakásakcióban akarnak részt venni... Szóval, hogy is mondjam ... Ahhoz fiatal házasnak kell lenni, kérem szépen — derült fel az arca a tisztviselőnek, hogy megta­lálta a jogos és okos és még­sem sértő kifogást. — Akkor semmi baj. Mi azok vagyunk. Ugye, kedves­kém? — Azok bizony — sepeg­te a hölgy pironkodó kacér- ságnal és szerelmesen nézett az ő emberére. — Fiatal házasok, bizony. Még egy hete sincs, hogy egybekeltünk. Ha ez magá­nak nem eléggé fiatal házas­Ahogy a gyöngyösi váro­si tanács már elkezdte, és ahogy folytatni akarja. Na­gyon helyesen. Irigység nél­kül. B B B B — Annyit beszélnek a kerti kisgépekről, de én mióta keresek már motoros kapát, és kapok? A fenét Ezek az emberek szeretik a fizikai erőkifejtést, szere­tik a földdel való bajlódást, de értelmetlenül ők sem akarnak verejtékezni. A fel­használható technikai eszkö­zökre igényt tartanak, hi­szen modem emberek. Kerti kisgépek kellenek. Mint a japánoknak, mint a fejlett tökésországokban vannak. Hej, de sok is az a bizonyos „kellene” még min­dig. Optimizmus nélkül vi­szont nem lehet élni. Re- méliünk. B 3 ■ B A kertszövetkezetbe sen­kit sem kell kötéllel fogni. Ha kivirágzásuk lehetőségét megadják a helyi tanácsok, a környező ipari üzemek dolgozóinak segítségével egy egyre nyomasztóbb gondtól tudnak megszabadulni. Hi­szen az emberben eredendő­en benne van a földhöz va­ló vonzódás. Bizonyíték a lepedőnyi birodalmak sora. , G. Molnár Ferenc (Foto: Tóth Gizella) ság, akkor ennél már csak az lehet fiatalabb, amit hol­nap kötnek meg. Igaz, ked­veském? — Igaz, drágám — bólin­tott szerelmes egyetértéssel a hölgy, hogy a tisztviselőnek egyszerre melege lett. — Értem, szóval önök, ké­rem, fiatal házasok. Gratu­lálok. Hát ez nagyszerű. Csak még egy kis probléma van. Ahhoz, hogy önök is része­sei lehessenek ennek az ak­ciónak, ahhoz arra is szük­ség van, hogy két gyereket vállaljanak legalább és ugye... — Vállaljuk! — bólintott magától értetődően az ifjú férj. — De ... hogy is mond­jam .., szóval —■ kínlódott az ügy előadója. — Ezt a két gyereket nem lehet örökbe fogadni, kérem szépen... En­nek a két gyereknek, hogy úgy mondjam, eredeti apuká­jának és anyukájának kell lenni. Értik, kérem ugye? — Hogyne értenénk ... igaz, kedveském ... Lesz két gyerek — mondta a férfi, hogy a hölgy szégyenlősen kapta kezét az arca elé... — De hát... ugye... — Értem magát, fiatalem­ber. A korom, a korunk. Ma­ga csak azzal ne törődjön. Fiatal feleségem van, éppen hogy ötven, én magam is jó1 bírom, alig vagyok hetven­nyolc .: — Meglesz a kél gyerek. És mi leszünk a ter­mészetes szülei! — vágta ki diadalmasan a legfőbb adut, Új fogás A tímiü adott egri határ-, rósz nevét emlegeti lapunk egyik cikke ennek a meg­jegyzésnek a kíséretébenj „Ki tudja, mióta hívják így az Üjfogós-dűlőt.” (Népúj-; ság, 1971. szept. 16.). Az alábbiakban adunk választ erre a kérdésre. Az Űjfogás egri földrajzi név azért is értékes adat számunkra, mert a sajátos jelentéstartalommal és hasz­nálati értékkel bíró közne­vek tulajdonnévvé válásá­nak útjáról és módjáról is adatokat szolgáltat szá­munkra. Ezt a névtípust a névtudomány a műveltségi jelzővel minősíti. A név in­dítékául ugyanis nem a ter­mészetes táj jellegzetességét tekinthetjük, hanem az em­beri beavatkozás, tevékeny­ség valamilyen módját, for­máját Valóban ez a hely­név bizonyos birtoklási, meg­művelést és telepítési té­nyekre is utal. A fogás szónak régebben volt olyan jelentésváltozata is, amely ma már nem is­meretes. Egyrészt megne­vezték vele a munka egy- egy szakaszát, másrészt azo­kat a földterületeket, ame­lyeket új művelésre fogtak be. Az idősebbek még emlé­keznek arra, mit mond ez a mondat: „Valamikor négy fogással kaszáltuk le a nyi­lasokat, a réteket.” A fogás szó másik jelen- tésámyalatáról Eger város régi jegyzőkönyveiben ol­vasható bejegyzések tanús­kodnak. 1772-ben jegyezték be a következő mondatot: „Megtörtént új fogással sza- porét tássa a saőllőterület- nék...” E mondatban sze­replő új fogással jelzős szer­kezet arra a műveletre, te­vékenységre utal. amellyel megművelésre foglalták el a földterületeket, s rajtuk új szőlőtelepeket létesítettek. A jelzős szerkezet még nem a terület megnevezésére szol­gáló helynév. A helynévvé válás útjára vonatkozólag is olvashatunk bejegyzéseket a jegyzőkönyvek lapjain. 1777- ben írták be a következő mondatot: „Limitáltuk az új fogáson levő 82 Sorbéli ülte­tést.” Itt már az új fogás nyelvi forma a földterület megnevezésére szolgál, de még mindig nem tulajdon­névként, földrajzi névként. 1 S végül megszaporodnak azok a bejegyzések, ame­lyekben az új fogás jelzős szerkezet Űjfogás szőlőhely­névként szerepel: „Az Űjfo- gásig menő utakat reparálni tartoznak” (1781). — „Az Űj­fogás szőllőit megjártuk ha- sábrul hasábra, somil sor­ra... (1784). Az új fogás jelzős szerke­zetből alaikuló helynevek Eger környékén is szerepet vállaltak. Bizonyítják az Egerbakta és Egerszal ók kül­területein ma is élő Űjfogás, Űjfogás-dűlő földrajzi ne­vek. Dr. Bakos József hogy a tisztviselő úgy érez­te, most már nincs mentség. — De kérem, még egy aka­dály van... S ez a legna­gyobb — jutott eszébe a men­tő ötlet... — S az mi lenne? — KISZ-tagok jöhetnek csak számításba... Sajnos, egyelőre csak azok, mert ez olyan akció, kérem... — Az baj, az már nagy baj — hümmögölt az ifjú férj... — Mert én, ugye, azért már tényleg túl vagyok a KISZ-korosztályon... A feleségem, ő talán még je­lentkezhetne ... De nem, most már ő se... Látod, te ostoba! — förmedt koránt­sem ifjú férji szerelmetes hangon a pironkodó asszony­ra. — Ha tavaly, vagy tavaly­előtt már megesküdtünk vol­na, te még KISZ-tag lehettél volna. — Majd kifelé menet még megjegyezte: — ... és még azt mondják, hogy zöld utat a fiatal háza­soknak (egri) 1971. október 3., v agára«* nie egyesek, sőt talán sokak sze­rint is, akkor lopott anyagból épült és épül a Metró, s csak azért lesz olyan hosszú, mert egy bolti eladó mérés közben meghúzta mint a szö­vetet. Marseilles-ben bunda volt, lefeküdt a magyar válogatott, míg a bolgárok nem akartak bundázni, azért győztünk csak... — Maga gebines? — Miért lennék? — Kocsija van... — Ostoba fickó! Pedig hát kocsija csak gebines- nék lehet, aki meggazdagszik. S közben a gebinesek csalás és meg­gazdagodás közben felépítették a Gagarin Hőerőművet, Leninvárost, a kelenföldi lakótelepet, a sokat szidott gyöngyösi magasházat pél­dául. Gebinben, vagy gebin köz­ben. Mert csak így lehetett és nem másképpen. Az éttermek, vendég­lők meg egyenesen üresek a rémü­let miatt A vendégek egy ideig rémülten figyelték, hogyan csalt minden pincér, s most már egysze­rűen nem mernek belépni egyet­len vendéglátóipari egységbe — szép szó? — sem. Ami épült, ami épül és ami még épülni fog étte­rem, bisztró, presszó, az mind csak azért épül, hogy legyen hol tanul­niuk csalni a pincéreknek. Egy pincér mégsem állhat hentespult mögé csalni tanulni. Ez világos! Mennyi pincér, bolti eladó, gebi­nes, labdarúgó lehet ebben az or­szágban? Külön-külön sem kevés, de együtt százezrekről van szó. Es százezrek lopnak, csalnak, hazud­nak profi módra és szakadatlan ebben az országban? Persze hogy ostobaság Ilyet ál­lítani. Pedig ilyet állítunk meggondolat­lanul néha valóban jogos dühünk­ben amikor szemünk láttára az ő szeme rebbenése nélkül csapna be a hentes, ha hagynánk magunkat... Amikor lángössütő engedélyért pro­tekció znak az emberek, mintha az aranybánya lenne. Pedig csak ezüst de azért bánya is, s ott sem adják ingyen sem a lángost sem a meg- 1 szerezhető, az esetek nagy több- j ségében messze nem is vagyont, 4 És a jelenlegi helyzetben „nincs j jobb” gebines rendszer hány és <| hány olyan vendéglőt bisztrót, be- ;j térő csárdát tett országos nevűvé, !] mert az ott dolgozó gebinesek dől- '] gozók és nem csalók! ,1 Hl és a labdarúgók? 4 és a többiek? Az itt és ed- 3 dig fel nem soroltak, szakmák és |j hivatások ezernyi és tízezernyi és 4 százezernyi becsületes embere fö- 1 lőtt ítélekezni fölényes és általáno- !j sitó kézmozdulattal? Milyen nevet- 4 séges, amikor a labdarúgó a pin- Íj céreket szidja, mert azok csalnak, 4 B a pincérek a labdarúgókat, mert || azok ugye csak a „stekszet” sze- 4 dik fel és bundáznak... Amikor 1 nem egy embrerről, egy csalóról, 4 egy tolvajról, egy becstelen fic- j káról szólnak, hanem „a” szaloné- ,| ról mondanak jogtalan és méltat- 4 lan ítéletet. Tudom, hogy mindezek J mögött igen gyakran és valóban 4 örvendetesen erősödő és gyarapodó J egészséges közszellem húzódik meg, 4 amely érzékenyen reagál minden- í re, ami méltatlan társadalmunkhoz 4 ami erkölcstelen, jogtalan és társa- )j dalomellenes. 1 Horkanjunk is csak fel mindig I] és mindenütt. De ne mindenki el- 4 len! Több a búza, mint a konkoly 1 í

Next

/
Thumbnails
Contents